Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
Iif.net 1981. NOVEMBER 22., VASÁRNAP Nefeszlopsk Az első pofon a legnagyobb... így is lehet! Nem várták ölbe tett kézzel J Szigetszetltmártonban há- í rom nagy család hamaro- '/ san otthonhoz jut. Min- $ dennapos történet, szociál- % politikánk realizálódó meg- $ nyilvánulásának egy pél- % dája a sok közül. Amiről 4 jelen esetben szót ejteni ? érdemes, azt Kátai József, f a HNF bizottságának elnö- í ke fogalmazta meg. Rászolgáltak a segítségre — Azt hiszem, ennél Igazságosabb döntés nem születhetett volna. Nemcsak körülményeik, de emberi magatartásuk miatt is ők a legérdemesebbek a segítségre. Sajnos manapság — tisztelet a kivételnek — igencsak sok szemléletbeli ferdeséget tapasztalni. Vélt jogaik alapján követelőznek, szociális helyzetükre hivatkozva ölhetett kézzel várakoznak a sült galambra, vagyis a társadalom segítőkészségére apellálnak anélkül, hogy ők maguk valamit is tennének helyzetük javításáért. Csak egyetlen példát említenék. Néhány hete egy távoli községben jártam. Két sokgyermekes házaspárnak ugyanúgy mint nálunk, házat építettek, a tanács dolgozói rohangásztak anyag után, munkások után. A két család ezalatt hetenként járt az elírok nyakára; mikor költözhetnek már? Az eszükbe sem jutott, hogy egyetlen téglát is fölemeljenek, netán valamit segítsenek az épülő ház körül. Ezért is mondtam, a mi három családunk megérdemelte a segítséget! Ha látta volna mit dolgoztak az otthonukért! Kétszintes, kertes házak Boros Lászlóék heten vannak, a férj a Lenin Tsz tagja, a felesége bedolgozó. Az öt gyerekkel rozzant, öreg parasztházban élnek — az asz- szony nagyszüleivel együtt. Kádár Jánosok — a férj szintén a tsz dolgozója, kombáj- nos — öten szoronganak a nedves szoba-konyhában. Bella Lászlóéknak három gyerekük van, a Duna-parton, állandó tartózkodásra tulajdonképpen alkalmatlan hétvégi házban élnek. A férj a Lenin Tsz vasüzemében dolgozik. Amikor a község 1979-ben 1 millió 250 ezer forintot kapott a megyétől célcsoportos lakásépítésre, már tudták, nem volt semmi vita, hol kell a segítség. A három ház (egy kétlakásos ikerház és egy különálló), megnéztem, nagyon szép lesz: kétszintes tágas, körülötte kert, víz, villany természetesen, és már a járda is készül az utcában. Csak még mindig nem beköltözhető! Boros Lászlóék alacsony, apróablakos pici szobájában beszélgettünk. Boros Lászlóné az ötödik gyermekével éppen gyes-en van. — Amikor megtudtuk, hogy házat építenek nekünk, mind a hárman úgy határoztunk, ami erőnkből telik, ahol csak lehet, besegítünk. Hiszen a mi érdekünk, hogy jó legyen, meg hamar meglegyen minden. Én vállaltam az építkezés lebonyolítását, az összes anyag- beszerzést, Kádárék viszont, amíg én futkároztam, a gyerekeimre vigyáztak. Megjárta Tolnát—Baranyát összedolgoztunk. És tudja, már el is felejtettük volna az építkezést, már rég a szép, új lakásban élnénk, ha nem kellett volna megjárnom Tolnát —Baranyát az anyagokért. Itt van, nézze, fölírtam magamnak mindent. Az alapozással mór 1979 tavaszán elkészültünk. Júniusban Érden befizettem a téglát, de csak szeptemberben szállítottak és csupán 3600 darabot. Egerből kaptuk a többi 6000-et Tudja mikor? A következő év tavaszán. Most meg azért nem tudunk költözni, mert több mint két hónapig vártunk üvegre. — A három családnak kell-e a lakásért valamit fizetnie — kérdeztem Pásztor Jenő ta- nácselnöktőL — Csak az egyszeri használatbavételi díjat. De, miután majd az összes segédmunkát vállalták, az anyagbeszerzést ők maguk intézték, szeretnénk ezt betudni az összegbe és csökkenteni, esetleg teljes egészében elengedni. Erről a decemberi vb-ülésen határoI zunk. S. Horváth Klára 4_--------------------------------— Lé pcsőházi nyelvművelés Az ellentétes véleményekkel szemben én állítom, hogy az oly sok lakó- jú házgyári társasházaknak közösségformáló ereje is van. Példa erre Budaörsön az egyik OTP-társasház. Még abban is közösen döntöttek, legyen-e a lépcsőházban hirdetőtábla. S akik annak idején nem alcarták, azok — gondolom — megbánták, mert ez a hirdető- tábla ragyogóan szolgálja a nyilvános eszmecserét. Most például nyelvművelő vitába bonyolódtak. Kezdődött azzal, hogy az intéző bizottság tájékoztatta az autótulajdonosokat: a közös tulajdonban levő tömlőt — anyagi és erkölcsi felelősséggel — autómosásra használhatják. Erre az egyik lakó (emelet és ajtószám feltüntetésével) a tájékoztató alá írta, hogy az autótulajdonosok a saját pénzükből, és ne a közös alapból vegyenek tömlőt. S ekkor — merész fordulatot véve — tértek át a nyelvművelésre. Egy újabb lakó kijavította az autósoknak szóló figyelmeztetést, majd odaírta, hogy Helyesírás: 1. Mire az előző lakó felülvizsgálta a javításokat, s megkísérelte bizonyítani, hogy azok között is van, ami javításra szorul. Hát nem gyönyörű? A kicsinyes anyagi vita helyett nyelvünk művelésével, a helyesírási szabályok terjesztésével foglalkoznak. Ráadásul derűs perceket szereznek ezzel viszonylag népes olvasótáruknak, a ház lakóinak... Sz P. Lángálló üléshuzat ■Megkezdték a BNV-díjaS lángálló járműipari üléshuzat gyártását a győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyárban. A nagyvállalatnál már 10—12 éve gyártanak olyan lassan égő gépkocsi üléshuzatokat, amelyeknél a láng terjedése percenként nem haladja meg a 10 centimétert. A receptúrát most különböző hazai adalékokkal újították meg. A műbőr valósággal kioltja a tüzet, megakadályozza, hogy a vele borított anyag a lángok martalékává váljék. másik szomszédot, mivel az nem tűrte, hogy útszéli hangon becsmérelje, s hirtelen haragjában felpofozta. A késelés után orvosi látlelet, rendőrségi segítségkérés — majd csend következett. — Nem megyek én a bíróságra! — mondta a sértett, s a gyógyuló sebbel az oldalán őrült, hogy nyugalom van. Ezután következett a tótágas. •mmm Mivelhogy a randalírozó szomszéd úgy döntött: a kapott pofonokat bejelenti a bíróságon. A másik — akit megkéselt —, csak kapkodta a fejét, amikor megérkezett az idézés, és azt is megtudhatta a feljelentésből, hogy ő egy kötekedő összeférhetetlen, alaki A harmincnapos bejelentési határidő — amelyen belül még ő is élhetett volna panasszal a pofonoknál igencsak jelentősebb szúrás miatt —. lejárt. Napirenden tehát csupán a pofozkodás maradt, amit nem is tagadott senki, s bárha önbíráskodásnak nevezhető is, a környéken mindenki mélyen megértett. így jött el a békéltetés napja. S mit tehetett az önérzetében, nyugalmában megsértett szomszéd? Békült. És alighanem megtanulta, hogy mindig az első pofon a legnagyobb. Volt egyszer nagy nagytakarítás. Nem is olyan régen. Mo- noron is. A sürgés-forgásnál, ha addig nem vettük volna észre, megtudhattuk, hogy bőven van mit takarítani. Eldobált civilizációs jeleinket úgy hagyjuk ott a természet arcán, mint egy-egy csúf sebet. Ezektől a sebektől azonban az ember vérzik el, csak egyelőre nem veszi tudomásul. És most megint lehullottak a lombok. Nem takarnak semmit. Nem takarják a Kilián utca közelében levő szeméthegyet. Az utcai árkokba dobált hulladékot. A kocsiutak- ra öntögetett piszkot. Az Újtelep utcáiban kidobált, ki- szuperált háztartási kacato- kat. Papírzsebkendőket. Rozsdás lavórt. Lavórtartót. Drótot. Hullámpapírt. Nem takar semmit a lomb, a fű. Hogy vegyük észre! Olvasónk a monorl üzletben — egyéb vásárlásait intézve — vett pár villanykörtét. Jó, ha van a háznál tartalék, gondolta. A pénztárnál megkérdezte: kipróbálhatná őket? — Hol? — kérdezett vissza a pénztáros. Tényleg nem volt hol kipróbálni. Olvasónk hazavitte, egyik égett, másik nem. Esetleg sorba állhatott volna újra, hogy kicseréltesse, de nemigen van ideje üzletekbe szaladgálni egy nap többször is, így aztán — mint mondja —, úgy döntött, hogy ezentúl ott vásárol, ahol annak feltételei tökélesebbek. Vagyis máshol. Egy törzsvevő tehát eltűnik. Aztán talán egy másik. Egy-egy alapvető figyelmesség hiánya miatt. K. Zi. Még nem öltözött fehérbe Vége a szezonnak Kihalt a part C sak a szél kavarta, apró hullámokon csillan me« olykor a szórt lény. Fűzfalevél karcol rajzot a sítéten. Lassan gomolygó Dunára. Vége a szezonnak, elmentek a turisták, az üdülök, az ember most kályha mellé húzódik. A nyárnak csupán emlékét őrzi a táj: zsalu fedi a hétvégi házak ablakát, ajtaját; lánc, lakat a kapukon. Forró sült keszeg, jeges fagylalt — csak mült és Jövő időben. Az országút felől néha egy-egy autó morajfoszlánya, niég távolabbról uszályokat vontató haló dehogása töri meg a novemberi folyópart némaságát. Két sirály »ebben fel, széttárt szárnyakkal. Kihalt a part, a sétány, a szobrok tövében sárgálló platánleveleket hordott halomba az ágakat zörgető, meg-ineglóduló szél. A november illata: az égő avaré. Evezők nélkül, szárazra vontatva várja a tavaszt egy ladik, ponyva a másikon, a partnál kikötve a ponton, s a hídja most senkinek sehová sem vezető útja. Üres padok. elhagyott hinták, mászókák. A játszóteret ilyenkor verebek, varjak lakják, A strandon légkalapács zaja haitik a fürdőzők zsivalya helyett, itt már a jövő májusi nyitásra készülődnek. Füvet nyír az úszómester — rajta kesztyű, sapka. A révnél fázósan húzza szorosabbra gallérját a várakozó, szenet visz télire a lovas kocsi. Még nem öltözött fehérbe a Dunakanyar. De már hiába keresnénk a sátrak virító sárgáit, kékjeit, pirosait a szigetcsúcson, a vadevezősök őszutón nem szállnak vízre. Melegségre vágyik a • csónakházat őrző macska; a hívatlan vendég lábához dörgölődzik. Csend van. HA1AIAGYI PÉTER képriportja Füvet nyír az úszómester Szárazra vontatták a ladikot Lángos, palacsinta — csak múlt Időben Szenet visz télire a lovas kocsi A november illata: az égő avaré Megkérdeztem a sértettet, néhány szomszédot, egybehangzóan állították: jó ideig valóban tarthatatlan volt a helyzet. , Most, szerencsére csend van. De, hogy .meddig? Az utcában élő N. ugyanis naponta felönt a garatra, s ran- dalírozásaival rettegésben tartja a környéket. Történeteket is meséltek erről: ha farkaskutyájával végigporzik az utcán, a kint beszélgető idősebb asszonyok fejvesztve menekülnek. N. szívesen tartózkodik a kerítés mellett, hogy trágárságokat ordítson át a szomszédasszonyoknak. És hát a közelmúltban megkéselte a
