Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

Nemcsak a kisvállalkozásokról van szó... Vivőerek magasból A közgazdásznak nagyobb szállí­tási teljesítmény, a festőnek szürke szőnyeg fehér csíkokkal, a vezető­nek biztonságos pálya, a mérnök­nek megvalósult terv, az építőnek befejezett munka. Az országnak egy-egy újabb, friss vérrel telített ütőér a gyarapodó autópálya-háló­zat. ' Evlija Cselebi, a középkori török utazó hónapok alatt ért át az orszá­gon. A reformkor már alaposan le­rövidítette- a távolságokat, de a sze­kerek, a postakocsik még mindig csak ritkán tiszták meg tengelytörés nélkül. A századelőn megépültek az első makadámutak, biztonságos alapot s rázós felületet teremtve az autóknak, motoroknak. Most egy­más után épülnek — ha nem is olyan gyorsan, mint szeretnénk — a kétszer két- vagy háromsávos szürke szalagok. Az autópálya nemcsak út, több annál. Életformánkat változtató, gondolkodásunkat formáló techni­kai rendszer. Eddig ami messze volt, az sok-sok kilométernyi távolságot jelentett. Ma közel van az, amed­dig autópálya vezet, s messze, ahová csak nehezen, úttaian utakon lehet eljutni. A minden úttól rettegők gyakorta szemére vetik e végeláthatatlan be­ton- és aszfaltpályáknak, hogy bár hasznosságuk nem vitatható, de ot­rombán hasítanak bele a termé­szetbe. Igazuk van-e vagy sem, döntsön erről a látvány. Fotóripor­terünk egy gépmadár hátán fény­képezőgépén át leste meg a termé­szetet. Megnézte madártávlatból a gyufásskatuiyányi autókat, a nap­ban fürdő tengerszemeket, a pántli­kát formáló útkereszteződéseket, az elegáns hidakat, az útközbeni pihe- nőszireteket, az út és a város talál­kozását. Hogy szép-e ez a huszadik száza­di ember formálta látvány, döntsék el tehát önök. Képeink az Ml-es, az M3-as és az M7-cs autópályák fö­lött Pest megyében készültek. KOPPÁNY GYÖRGY képriportja Beszélgetés dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettessel Január elsejétől életbe lépnek az új vállalkozási formákat lehe­tővé tevő és szabályozó rendeletek. Vállalatók leányvállalatokat ala­píthatnak, kisszövetkezetek és szövetkezeti szakcsoportok jöhetnek létre, magánszemélyek (de vállalatok is) gazdasági munkaközösséget alakíthatnak — megnő a kisvállalkozások szerepe hazánk gazdasá­gában. Dr. Villányi Miklós pénzügymi­niszter-helyettest a kisvállalkozások­nak a gazdaság egészében várható szerepéről kérdeztük meg. • Az új vállalkozási formák élet­belépésével mennyiben változik a gazdaság egészet — Hangsúlyozni szeretném, hogy nemcsak a kisvállalkozásokról van szó: o cél egész gazdálkodási rend­szerünk megújítása. Javítani kell a hatékonyságot, a központi és válla­lati irányítást, a szabályozást, az ed­diginél teljesebben ki kell használni a társadalmi munkaidőalapot. Ez a megújulás elsősorban a szocialista szektor üzemeihez kapcsolódik. • Miért van, s miért most van er­re szükség? Az Osztyapenké-szobomál A felső képen: a gödöllői pántlika — Tervezési rendszerünk, gazda­ságirányításunk elemei 1988 óta fo­lyamatosan fejlődtek. A szervezeti rendszerben viszont azóta sem tör­tént lényeges változás, az elmaradt a követelményektől... Az államosí­tástól napjainkig a bekövetkezett szervezeti változások nagyon hatá­rozottan a centralizációt erősítették. Ez objektív tendencia: világjelenség. Bizonyos időszakokban azonban ná­lunk ez a folyamat egyoldalúvá, a gazdaság objektiv mozgásához képest túlzottá, erőltetetté vált. Ez az, amit úgymond, vissza kell gombolnunk. Magyarországon egy üzemben átla­gosan kilencszer annyi ember dolgo­zik, mint például Ausztriában, húsz­szor annyi, mint Svájcban, Dániá­Az erdő, az út és a tó ölelkezik. Benzinkút, étterem, parkoló várja az autókaravánt az M3-asoa ban, vagy Belgiumban ... Szükség van tehát a szervezeti változásokra és ezen belül a rugalmas, gyorsan al­kalmazkodó kisvállalkozásokra. Ahogy nő az életszínvonal, az embe­rek szükségletei egyre differenciál­tabbak, egyedibbek lesznek: ezeket kizárólag nagy sorozatokban gyár­tott termékekkel nem lehet kielégí­teni. Változnak is az igények, még­pedig gyorsan, és ezekre azonnal ru­galmasan kell reagálni. Az ismert okok miatt gazdaságunk növekedé­si üteme visszafogott; lehetőségein­ket ezért is minél ésszerűbb szerve­zeti rend keretein belül kell kihasz­nálnunk. Miért éppen most kerül sor a változásokra? A válaszhoz az is hozzátartozik, hogy most értek be azok a tudományos kutatások, ame­lyek az új formák kialakításának kérdéseire keresték a választ. 0 Mit várhatunk a változásoktól? — Arra számítunk, hogy fokoza­tosan csökken a hiánycikkek száma. Észrevehető javulást várunk a szol­gáltatások területén is. Jobb feltéte­lei lesznek a lakossági pénzeszközök termelési célú felhasználásának és — azok számára, akik rési^, résznek a vállalkozásokban — a felhalmozá­sának is. Létrejönnek a töredékmun­kaerő hasznosításának ésszerűbb ke­retei: ennek többek között az ötna­pos munkahét bevezetéséből adódó több szabadidő ad jelentőséget. Ar­ra számítunk, hogy a jelenleg is meglevő jusi-munka fokozatosan le­gálissá, szabályozottá válik. A fo­gyasztás, de a jövedelem szempont­jából is szélesebb lehetőséget terem­tünk tehát az egyéni célok gyorsabb eléréséhez ... Ami pedig a nagyüze­meket illeti: jó szellemű verseny alakulhat ki, a különféle szervezeti formában működő gazdálkodó egy­ségek között az eddiginél gyümöl­csözőbb kapcsolatok jöhetnek létre, összefoglalva: azt várjuk, hogy nő­jön a hatékonyság a népgazdaság szocialista szektorában is! 0 Említette, hogy a szocialista vál­lalatok szervezetében Is lesznek vál- tezaso-k. — Eddig tíz tröszt szűnt meg, 126 önálló vállalat jött létre. Hangsú­lyozni kell azonban, hogy ahol a centralizáció ai ésszerű, ott tovább­ra is azt támogatjuk! A mérce egy­re inkább az lesz, hogy az adott gazdasági cél milyen szervezeti ke­retek között érhető el a legjobban, a leggazdaságosabban. Nagyon lé­nyeges a vállalatok belső tevékeny­ségi körének megújítása. A külke­reskedelmi, de a kutató-fejlesztő munkának is az eddiginél sokkal in­kább részévé kell válnia a vállala­tok életének. Nagy jelentősége van a vállalaton belüli döntések decent­ralizációjának, és kevesebb lesz a külső beavatkozás is. Kiterjed a szerződéses rendszer, bérbe lehet ad­ni eszközöket, gazdagodik tehát az együttműködés a vállalatok között. 0 Egyesek félnek az ÚJ vállalko­zási formáktól, pontosabban a társa­dalmi közérzetet féltik a változás­tól ■ ■. — Alapvető tulajdonviszonyaink­ban természetesen nem lesz válto­zás. Egyetlen olyan intézkedés sem jelent meg és nem is fog megjelenni, ami meglevő szocialista tulajdonú termelőeszközöket magánkézbe adna! Akik a társadalmi közérzetre hivat­kozva félnek a kisvállalkozásoktól, azoknak azt felelhetem: a társada­lom közérzete akkor a legrosszabb, ha az ellátásban hiányok vannak. És ahol jó az ellátás, megvan az egészséges konkurrencia, ott a kis­iparosok sem tesznek szert Indoko­latlanul magas jövedelemre. A kis­vállalatok és ezen belül a nagyobb számú kisiparosok közti verseny ala­kíthatja ki ebben a körben is a meg­rendelők, a piac ellenőrző szerepét, és szüntetheti meg — a ma nem rit­kán előforduló — a teljesítmények­kel, a szolgáltatás minőségével nem arányos, magas árakat. Természete­sen, akadhatnak kiugróan magas jö­vedelmek, de ez nem lesz tipikus. Ám, ha valaki napi 10—12 órás meg­feszített munkával magasabb jöve­delemhez jut, az nem is baj! Sőt, az állami vállalatoknál is jobban kell differenciálni a dolgozók jövedel­mét, a teljesítmények alapján. 0 Jövedelemszabályozáa. Többen tudni vélik, hogy a kisvállalkozáso­kat kedvezőbben bírálják majd el, mint az állami vállalatokat... — Erre nagyon határozottan és egyértelműen válaszolhatok. Az a cé­lunk, hogy ne az elvonás mértéke, hanem objektív lehetőségeik, telje­sítményük hozza kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe a vállal­kozási formákat és az egyes vállal­kozásokat. Eltérő megoldások, elté­rő szabályok lehetnek, de a követel­mény minden szervezeti formával szemben azonos lesz! A kisvállalko­zások alacsonyabb általános költsé­ge, rugalmassága valóban nem kis lehetőség, de ez helyzetükből, szer­vezeti formájukból következik. Ez objektív előny, amit nem felülről jut­tatunk nekik, viszont éppen azért engedünk szabad teret megalakulá­suknak, hogy ezt az egész népgaz­daság számára kamatoztassák. Az esetleges aggályoskodóknak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy a kisvállalkozások semmiféle induló­tőkét nem kapnak, csak niinimáfi$ hitelt... Ha pedig nem jól munkál­kodnak, akár csődbe is juthatnak. 0 A kisvállalkozásoknak úgyneve­zett egyszerűsített könyvvitelt kell vezetniük. Nem lehetne-e esetleg ha­sonlóan egyszerűsíteni a nagwállal»- tok adminisztrációs kötelezettséíelt is? — Szeretném leszögezni, hogy a megbízható, sokoldalú adatszolgálta­tásra a jövőben is szükség lesz. A nagyvállalatoknál nem csökken az adminisztrációs kötelezettség. Ha azonban a kisvállalkozások egysze­rűsített könyvvitele beválik, ennek tanulságait figyelembe véve talán a nagyoknál is léphetünk majd... 0 A kisvállalkozásoknak aligha lesz szükségük olyan korszerű termelő­eszközök üzemeltetésére, amilyenek a nagyvállalatok túlnyomó részében már Jellemzők. Nem visszalépés-« a korszerű gépek mellöl elvonni a szak­embereket? — Ahhoz nincs elég erőforrásunk, hogy a gazdaság valamennyi terü­letét korszerű eszközökkel lássuk el. Az is igaz, hogy közepes, vagy kis­vállalkozás is lehet korszerű. Vi­gyázni kell azonban a korszerűség fogalmával is: nálunk ez nagyon sok .esetben a drágábbat jelentette. Más­részt az sem biztos, hogy az ezeken a korszerű berendezéseken dolgozó munkások termelése minden esetben a társadalom számára legfontosabb szükségleteket elégítette ki. Meggyő­ződésem egyébként, hogy nem lesz általános szakember-elvándorlás: há­rom-négy év alatt talán száz-két­százezer ember átáramlására szá­míthatunk ... és, ha ők rugalmasab­ban, a társadalmi igényekre érzéke­nyebben dolgoznak majd, akkor ér­demes volt változtatnunk. Mind-1 amellett azt is ki kell jelentenem, hogy a hatást folyamatosan figye­lemmel fogjuk kísérni, és ha a gya­korlatban nem ezek a célok való­sulnak meg, eltökéltek vagyunk a változtatásra. MÜCK TIBOR I

Next

/
Thumbnails
Contents