Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

Ráckevei prém — Lipcsében Nagy pénzt érő kis állatok gL ■ ■ a ■ A Hermes Általános Örökbe, kölcsönbe. ssss^jtJSi kertészeti és barkácsáruháza Budakalász határában a környék háztáji gazdaságainak és kistermelőinek árusít, illetve kölcsö­nöz kisgépeket. Évente öt-hatszáz kerti traktort, kapálót és motoros permetezőt adnak el. Hétköznapok a munkásszálláson Elindulnak és hová érnek... Rosszul kezdődött a nap. Akit kerestünk, éppen min­dig akkor ment egy másik telepre, mikorra odaértünk. — Próbálják itt! Nézzék meg amott! — Mi pedig csak bo­lyongtunk, míg végül egy titkárnő megszánt és leülte­tett benőnket, mondván vár­junk nyugodtan, biztos, hogy előbb-utóbb majd megérke­zik Gyulai István, a rác­kevei Aranykalász Termelő- szövetkezet kásái La t tenyésztési ágazatvezetője. Nem sokkal később való­sággal berobbant az irodába. Már az első percekben nyil­vánvaló volt: ezt az embert akkor sem lenne egyszerű megtalálni, ha nem szólítaná a munkája, mert annyira örökmozgó. A téma, amiért kerestük, a nemesprém-állat- tenyésztés, amellyel a tsz Immáron három éve foglal­kozik. Néhány éves múlt — Az állattenyésztés fő- égazatán belül, a kisállatte­nyésztési ágazat foglalkozik a nyérc- és a vadkacsatenyé- szettel, s külön van egy .ne­mesprém szakcsoportunk. A Délibáb jelent meg a minap naplemente előtt a Bakony vidékén. A szelet jelző vörös égbolton sziluettszerűen lát­ni lehetett az útmenti faso­rokat, erdőségeket és a fenn­síkok mezőgazdaságilag mű­velt területeinek kontúrjait. A Bakonyban, ahol tavaly ilyenkor már hó borította az erdőket, a reggel órákban újabb novemberben ritkaságnak szá­mító természeti jelenséget fi­gyelhettek meg: szivárvány félkör alakú íve koszorúzta a hegységet. MINT A RÉTES nyúlik lassan már egy évtizede a pócsmegyer—surányi üdülőte­lep fáinak ügye. Vágják, ne vágják, kik, hogyan, mikor vágják? Érvek, ellenérvek hangzottak el, s az érdekek harcában a tények bizonyul­tak makacsabbnak. A veszé­lyessé vált, kerítésekre, utak­ra kidőlt fák érthetően fel­borzolták az üdülőtulajdono- sok kedélyeit, ők az azonnali kivágást szorgalmazták. A fo­gyatkozó zöldterületek védel­mezői megálljt parancsoltak a lendülő fejszének ... Több mint két esztendeje, hogy lapunk hasábjain is terí­tékre került az ügy. Az illeté­kesek, a helyi tanács vb-tit- kára, a megyei tanács felügye­lője, fehéren-feketén letették voksukat: az üdülők, a házak épségét veszélyeztető fákat vágni kell. Elhangzottak ígé­retek, s úgy tűnt, a megoldás sem várat magára. Akkor csupán egyetlen kérdés ma­radt a tollforgató számára. Nevezetesen az, miért kellett a megnyugtató rendezésre éveket várni? MOST, hogy ismét szóba került az egykor már elfele­dett história, annak nem ki­sebb oka van, mint az: több tnint két esztendő múltán is tollvégrevaló téma a fák sor­sa. A szunnyadó ügy talán — jósláshoz persze nem kis bá­torság szükségeltetik —, feléb­red Csipkerózsika álmából. Még az elmúlt télen, egyfajta közvéleménykutatást tartot­tak a telektulajdonosok köré­ben, s a megkérdezettek 65 százaléka úgy döntött, hadd dőljenek a fák! A továbblé­pést az jelentette, hogy meg­alakult egy erdészekből, kör­nyezetvédelmi szakemberek­ből álló bizottság, amely vég­re kezébe vette, no, nem a fejszét, hanem a fák sorsát. A héten ülésezett első ízben ez a szükségszülte bizottság, s ez esetben nem helytálló az ülésezett szó. Hiszen a hely­nyérc, vagy közismertebb ne­vén nerc nagyon befutott. Magyarországon mindössze 10 éve tenyésztik, mi három éve foglalkozunk vele. A központi telepünk Zsadányban van. A valódi szőrme iránt világszer­te nagy a kereslet és ezt a konjunktúrát szeretnénk mi is kihasználni. — A nemesprém szakcso­port tagjainak számát — je­lenleg 150-en vannak —300- ra szeretnénk emelni. A zsa- dányi törzstelepünkön 3000 tenyészállatunk van. Most 12 kistermelő, két termelőszö­vetkezet és egy Áfész foglal­kozik a tenyésztéssel, ötvene- sével-százasával adjuk ki az állatokat. Ennyi nyércet meg­vásárolni nem olcsó mulatság, ezért több éves törlesztésre adjuk az állatokat, s a kis­termelők vagy vállalatok prémben fizetnek. A szak­csoportunkban a nyérc mel­lett görényt, nutriát és ró­kát is tenyésztenek. — Mi a szerepe a tsz-mek, a nemesprém szakcsoportban? — Biztosítani az adásvételt — nagyobb lehetőségünk van a tenyésztői kör bővítésére — mi szállítjuk termoszikocsival a speciális takarmányt, meg­Heves vihar tombolt a Kisalföldön. A széllökések se­bessége elérte a 80—90 kilo­métert. A vihar nagyobb ká­rokat nem okozott, több he­lyütt azonban megrongálta az épületek tetőzetét és tv-an- tennákat is leszaggatott. A fák koronáit ugyancsak sok helyütt megtépázta. A Fertő tavon az orkánszerű szél az osztrák szakaszról nagy tö- meSű vizet nyomott át a ma­gyar oldalra, s átmenetileg a tó környéki szikes területek színen vizsgálták meg a ten­nivalókat. Megjelölték, feltér­képezték, mely fákat kell rö­vid időn belül eltávolítani, s milyen, a talajadottságoknak megfelelő, fákkal kell pótolni a kivágott értékeket. Hetven­négy nyárfára — mintegy 200 köbméter —, mondták ki a végső ítéletet — vágni kell! MIELŐTT a környezetvédők lándzsát törnének az ítéletho­zók felett, tegyük hozzá, he­lyettük ezer suhángot telepí­tenek majd az érintett utcák­ban. A községi tanács vállal­ta, hogy megszervezi azt a társadalmi munkát, amelynek során földbe is kerülnek ezek a csemeték. Korai lenne persze azt fel­tételezni, hogy a dolog végé­re ezzel végérvényesen pont kerül, hiszen a hetvennégy nyárfát ki is kell vágni. Ko­rábban már kalamajkát oko­zott, hogy a vágásra vállal­kozó nem mindig azt a fát döntötte ki, amelyet kijelöl­tek, hanem amellyel könnyeb­ben megbirkózhatott, s na­gyobb haszonnal értékesíthe­tett. Van azonban a bizottság és a helyi tanács tarsolyában is néhány olyan vállalkozó, aki kész a nagy munkára. A helyi tanács mezőőre egész idő alatt éber szemmel kíséri majd tevékenységét, nehogy a korábbi kellemetlenségek megismétlődjenek... ÉRVELNI, kifogást találni, kérdezni természetesen sza­bad. A jó hír hallatán a toll­forgató aligha tehet mást, mint reménykedik, hogy a tervből — mely szerint az üdülési idény kezdetére az egész ügy befejeződik —, va­lóság lesz. Nem hallgathatja el viszont kételyeit: a pócsme- gyeri—surányi fák dolgának rendezésére, miért kellett évekig várni, s a két év előt­ti ígéretek valóraváltásához, miért kellett egy bizottság te­kintélye, felelősségvállalása. Vagy épp erre volt szükség? Gáspár Mária ismertetjük a tartástechnoló­giát és szakfelügyeletet is gyakorlunk. Embernél érzékenyebb — Mi a speciális takarmány? — A takarmány bázisát a vágóhídi melléktermékek, a belsőségek adják. Ehhez ada­golunk még zöldségeket, étel­ecetet és étolajat. Hozzá kell tennem, hogy a nyérc mér­gezésre érzékenyebb, mint az ember, s ezért szállítjuk ter- mo&zkocsiban a takarmányt. Ka a táplálék nem megfelelő, akkor nem lesz olyan szép az állat bundája, ha pedig romlott, akkor el is pusztul. Természetesen nem egyszerre lettünk mi sem ilyen okosak! Rengeteg külföldi szakirodal­mat tanulmányoztunk át és a módszereket aztán átültet­tük a hazai viszonyokra, kö­rülményekre. — Hogyan értékesítik az állatokat? — Tavaly megpróbáltunk üzletet kötni a szőrmeiparral, de olyan olcsón vásároltak volna, hogy nem mentünk be­le. Így került sor arra, hogy Magyarország képviseletében először részt vettünk egy szőrmeaukción, Lipcsében. Kifejezetten kísérleti jelleg­gel utaztunk ki. Legnagyobb örömünkre azonban, maga­san a legjobb árat kaptuk. Ügy tűnik, a jövőben is ezt az utat fogjuk követni, hi­szen legalább valutát ho­zunk az országnak. Az is igaz azonban, hogy ugyanezt a valutát a szőrmeipar eset­leg ugyanilyen prémekre köl­ti... Ocelot és nyestkutya — A szakcsoport a nercen kívül még milyen állatok te­nyésztését tervezi? — A már említett nut- rián és görényen kívül már tenyésztik a csincsillát és a tüzrókát, de foglalkozunk a pézsma és a hörcsög tenyész­tésének gondolatával is. Ki­fizetődő lenne nyestkutya és az ocelotprém tenyésztése is. — Mitől függ, hogy az ál­latoknak jó yiminőségű-e a prémje? — Hozzáértést és lelkiisme­retes gondozást igényel a tenyésztés, de a legfontosabb a szaporodásbiológia. Lénye­gesek az öröklődő tulajdon­ságok, s az, hogyan takar- mányozzák, tartják az álla­tokat. Még az sem mindegy, milyen a ketrecük. Ugyanis csak ponthegesztett lehet, mert egyébként megtépi, el­csúfítja a bundájukat. — Milyenek a felfutási lehetőségek? — A jövő éviben 10 ezer nyércünk lesz a kisterme­lőknél és háromezer a te­lepen. Ebből durván 30 ezres szaporulatot várunk. Az idén a tsz 5 ezer tenyészállatot importált Norvégiából a ha­zai nercprém előállítás meg­alapozására. — Sokan azért jelentkez­nek tenyésztésre, mert azt hiszik, így könyen és gyorsan nagy pénzt kereshetnek. Eze­ket lebeszéljük erről a mun­káról, mint azt a férjet is, alá — mint kiderült — így akarta gyorsan és olcsón nercbundával megajándékoz­ni feleségét... Körmendi Zsuzsa Néhány héttel ezelőtt sok szép és értékes holmit vásá­rolt magának Papp Gyöngyi, a Budakalászi Lenfonó és Szövőgyár munkásszállásának lakója. Ágyneműt és különbö­ző készleteket, melyekre (bár egyelőre nem készül költöz­ködni) majd önálló háztartá­sban szüksége, lehet. .Vett ezenkívül egy aranygyűrűt'és egy új karórát is. Bakos Zoltánnéval, Eriká­val, a szállás gondnokával, aki bevásárló kőrútján is el­kísérte, látogatjuk meg Gyöngyit a harmadik emelet egyik szobájában. Nagy bevásárlás Váratlanul érkezünk, pon­gyolában fogad és mentegető­zik a rendetlenség miatt. A négyágyas szobában alszik az egyik lakó, aki éjszakás mű­szakban dolgozott, ezért sut­togva beszélgetünk. A falon színészképek, szí­nes plakátok, a polcokon porcelánfigurák. A kis piros tv és a lemezjátszó is a lány tulajdona, ezeket már régebben vásárolta a kerese­téből. Ami pedig a legújabb holmikat illeti: a vállalat ajándékai. Kilencen része­sültek azokból, valamennyien állami gondozásban nevelke­dett fiatalok. öt évvel ezelőtt a vállalat vezetői ifjúsági takarékbetét­könyvet nyitottak részükre. Az összeg — melynek egy ré­széből most bevásárolt — a kamatokkal együtt azóta 28 ezer forintra növekedett. Papp Gyöngyi egyébként is takarékos, s ezért a négyezer forintos keresetéből szépen tud félretenni. Az első emeleti irodában beszélgetünk Angyal Károly személyzeti igazgatóval, Hla- vicza Istvánnal, a szállás vezetőjével, Kelemen Árpád­dal, a szállásbizottság elnö­kével és Bakos Zoltánné gondnokkal, — Három év alatt 540-an laktak itt összesen, közülük 361-en elmentek — mondja Hlavicza István. — Termé­szetesen ebben az is szerepet játszik, hogy sokan családot alapítottak és házaspárok nem maradhatnak a szállá­son. Meg olyanok is vannak, akik nem akarnak alkalmaz­kodni a kötöttségekhez és inkább az albérletet választ­ják. Angyal Károly személyzeti igazgató arról beszél, hogy nehezen sikerül felkelteni a kulturális érdeklődést és tar­talmat adni a szálláson töl­tött szabad időnek. — Próbálkoztunk vetítéssel, úgynevezett sikerfilmeket ho­zattunk a szállóba, olyanokat, amelyekhez a moziban csak sorállással lehetett jegyet váltani. Nem volt érdeklődés. — Az egészségügyi témák népszerűek — mondja Kele­men Árpád, a szállásbizottság vezetője. — Nemrég az egész­ségügyi felvilágosító előadás­ra nagyon sokan eljöttek és több mint 50 kérdést előre összegyűjtöttünk a főorvos­asszonynak. Legközelebb pszichológust szeretnénk hív­ni és nem is egy, hanem több alkalomra. Fekete krónika Előkerül a munkásszállás fekete krónikája. Az első évben 19 öngyilkossági kísér­let történt, tavaly egy, az idén három. Nagyon nehéz er­re magyarázatot találni, hi­szen minden kísérlet — a gyerekesnek tűnő, nyilván­valóan figyelemfelkeltésre irányuló is — beható vizsgá­latot igényel. A lakók közül 33-an állami gondozottak, vagy azok vol­tak, akik nehéz családi körül­mények emlékét őrzik, és a megpróbáltatásokkal szemben kisebb az ellenállásuk. Elő­fordult másoknál is, hogy egy félbeszakadt szerelmi kapcsolat vagy meghiúsulni látszó elképzelés miatt vég­zetesnek szánt lépéssel pró­bálkoztak. Egy eset, amely azóta sze­rencsésen rendeződött. A fia­tal segédmunkás, akit a sze­retett lány szülei nem tartot­Mocsámlág Természetvédelmi területté nyilvánították — mint megír­tuk — a makádl Kengyeles-ta­vat, mely a Csepel-szigeti mo­csárvilág egyik utolsó marad­ványa. A kengyel alakú nádas lápvidék nehezen járható, a fcö- rökdúlás idején gyakran szolgált a környékbelieknek menedé­kül. Még e század elején is sok ember kereste a kenyerét páká- szattal, s a halászat más mód­jaival. A múltbeli árvizek 250— 300 hektáros nyílt vizekkel tar­kított nádastavat tápláltak. Az 1899—1909 közötti folyamszabá­lyozás során emelt nagy-dunai védgát korlátozta a vízellátást, megkezdődött a mocsár lassú haldoklása. Azóta Javult a helyzet, ma a Kengyeles-tó vizét csator­nákkal szabályozzák. Így ma­radhatott csak meg a Csepel- sziget természeti kincsekben bővelkedő részének e mocsár­világ, melyet még nem is olyan régen a beömlő szennyvíz pusztulással fenyegetett. Fel­lelhető még itt sok növényrit­kaság, mint például a métely­fű, a vidrafű, a lápi rence, a kúszócsalán és a gyilkos cso- morika. Vonulási Időben a parti madarak nagy tömegeit fogad­ja a mocsár, zsombékjain meg­pihen a nagy sárszalonka és a sarlós partfutó; évente 500— 1000 vadréce vedli le e helyen evezőtollát. A vidék menedéket nyújt a nagyobb vadaknak, az őznek és a vaddisznóknak is. A tó környéki rengeteg értékes ál­lata a vadmacska. A Kengye­les-tó védetté nyilvánításával a szakemberek meg akarják őrizni a táj természeti kincseit, s a korábbinál is nagyobb le­hetőséget kívánnak nyújtani az ornitológiái megfigyelések­hez. tak alkalmas vőnek, az eluta­sítás után nagy adag gyógy­szert vett be. Gyors orvosi beavatkozással megmentették, és azóta már boldog család­apa. Előkerül egy, a Magyar- ország felfedezése sorozatban nemrég megjelent könyv, amelyet Márkus Aliz írt a textilipari munkásszállások lakóinak életéről. A címe: Holnapon innen, tegnapon túl. Hlavicza István Idézeteket írt ki ebből, az egyik így hangzik: Elindulnak és ott­hagyják a családot, az ott­hont, az ismerősöket. Eljön­nek az ismeretlenbe: várnak valamit ettől az úttól.., Jön, aki menekülni akar a család­jától és jön, aki nem akar köztük élni. Jönnek az apju­kat, bátyjukat, öccsüket, ba­rátnőjüket követők. És jön, aki pénzt keresne, világot lát­na. Kérdezem, hogy miért Je­gyezte fel magának ezt a gon­dolatsort? — A munkásszállásnak, amennyire ez lehetséges, á családot és az otthont is pó­tolnia kellene. Nagy a fele­lősségünk. Akik visszajárnak Szép, modern, berendezését tekintve valóban minden igényt kielégítő a szállás. Je­lentős összegeket fordítottak az összkomfortra, a kényelem­re, a higiéniai feltételek biz­tosítására, de még csak most kezdik megtanítani az ott la­kókat arra, hogy éljenek a lehetőségekkel. Sokszor egé­szen egyszerű dolgokkal kell kezdeni, például azzal, hogyan használják a mosógépet? In­nen pedig még nagyon hosz- szú út vezet a kulturális igé­nyek felkeltéséig, táplálá­sáig. — önálló KISZ-alapszerve­zetet akarunk alakítani, mert most már többen is úgy lát­juk, hogy feltétlenül szüksé­ges. — Ezt Bakos Zoltánná mondia, aki régebben válla­lati KISZ-titkár volt. Mikor kikísér, a léncsőházban éppen vásárolni induló fiatal lánnyal találkozunk. A pénzét, mint sok más fiatalét, Erika kezeli és osztja be, mert így köny- nvebben megy a takarékosko­dás. Néhányan azok közül Is, akik már férjhez mentek és elköltöztek, visszajárnak lá­togatóba. Elhozzák megmu­tatni kislányukat, fiukat, és így Erikának, aki alig múlt 30 éves, hat unokáin van. Gál Judit Minden csomag egy-egy bunda Barcza Zsolt felvétele Szokatlan november Délibáb és szélvihar is víz alá , kerültek. A kérdés eldőlt... És az üdülőtelepen a fák?

Next

/
Thumbnails
Contents