Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-08 / 236. szám

A3GNYI KRÓNIKA Kilenc műhely Készül a mesterek háza Hiányszakmák előnyben Abony VI. ötéves tervében szerepel a szolgáltatások bőví­tése. Már korábban írtunk ar­ról a szándékról, hogy a KIOSZ helyi csoportjának székházát szolgáltató házzá alakítják át. Aztán úgy tűnt, hogy a tervezgetést nem köve­tik tettek, és egyre többen feltették a kérdést: lesz-e szol­gáltatóház Abonyban? Utánajártunk és megtudtuk, hogy lesz, sőt az előkészülete­ket megtették az épület átala­kítására. A sportkör birkózói kiköltöztek az általuk használt teremből, továbbá a házat kö­rülvevő kerítés rendbetételét megkezdték. A megyei tanács hozzájárulásként 400 ezer fo­rintot kiutalt, amit ebben az esztendőben fél kell használ­ni. A KIOSZ 150 ezer forintot ad az épület külső rendbetéte­lére. Az átalakításhoz az emlí­tett összeg ugyan nem elég, de a hiányzó forintokat a helyi kisiparosok társadalmi munká­ja pótolja majd. Az átalakítás során az áfész viszonozza azt a segítséget, amit a gazdabolt építéséhez kapott a községbeli iparosoktól. A szolgáltatóházban kilenc műhely lesz, melyekben főleg a hiányszakmák mesterei kap­nak helyet. Azokat ái új szak­embereket telepítik le, akik még nem rendelkeznek önálló műhellyel. Szívesen látnák fér­fiszabó, cipész jelentkezését. Az építkezés felett a tanács műszaki csoportja vállalt véd­nökséget. ök gondoskodnak a tervezésről, elkészítik a költ­ségvetést és az anyagbeszer­zésbe is bekapcsolódnak. A ré­gen várt létesítmény szép és tetszetős kivitelben készül. Gy. Ságvári Tsz Kocsérra kölcsönzőit gépek Szüretelnek, vetnek, szántanak Az idei ősz kedvező a beta­karításhoz, és ezt minden kö­zös gazdaság igyekszik kihasz­nálni. Tréfának szánt meg­jegyzést hallottunk az abonyi Ságvári Endre Tsz-ben: most október elején jobb a helyzet a munka frontján, mint tavaly karácsonykor. A szövetkezet­ben valóban jó ütemben ha­lad a betakarítás. A naprafor­góaratást befejezték, az ezer hektár körüli kukoricát im­már két hete törik. Végénél járnának a cukorrép'aszedés- nek is, ha a szolnoki cukor­gyár nem korlátozná az átvé­telt, ugyanis naponta csak 20 vagonnyit fogadnak. Hogy j emiatt a répaszedő-gépeknek.] ne kelljen kényszerpihenőt tartani, a gazdaság a közel­múltban két napra a kocséri I Petőfi Tsz-be irányította őket, ahol 50 hektárról takarították be a termést. Javában tart a szőlő szü­retelése. Minősége jó és a terméskilátások is kedvezőb­bek, mint tavaly. Hogy a sze-, dés gyorsabban haladjon, is­kolások segítségét is igénybe veszik. A termények begyűjtésével párhuzamosan folynak a ta­lajmunkák és a vetés. Négy­száz hektár őszi árpa már a földben van, a szántást, ha kell, éjjel-nappal három Rába Steiger traktor végzi. A gyors ütemű, zavartalan betakarí­tást elősegíti, hogy alig-alig fordul elő géphiba, ami rész­ben a karbantartásnak, rész­ben a kedvező talajviszonyok­nak köszönhető. A középkor kiatatófa volt Abonyban a Köztársaság ut­ca 26. szám alatti ház régi, szerény építésű, mégis a na­pokban a település érdeklődé­sének középpontjába került. Lobogók lengtek rajta és körü­lötte, nagy tömeg gyűlt össze előtte. E házban született a magyar középkori régészet ki­váló kutatója, dr. Méri István. Az épület homlokzatán a Ma­gyar Nemzeti Múzeum és az Abonyi Lajos Falumúzeum emléktáblát helyezett el, me­lyet bensőséges ünnepség ke­retében lepleztek le. A Him­nusz elhangzása és Győré Pál­nak, a falumúzeum vezetőjé­nek köszöntő szavai után dr. Korek József, a Magyar Nem­zeti Múzeum főigazgató-he­lyettese méltatta a kutató munkásságát. Dr. Méri István 1911-ben Abonyban született. Küzdel­mes hatvanöt esztendőt élt. Középiskolai tanulmányai el­végzése után a fővárosban az Iparművészeti Iskola szobrász­növendéke volt, majd a szol­noki Felsőkereskedelmi Iskolá­ban érettségizett. Szobrászati szakismeretének köszönhette, hogy 1932-ben a Magyar Nem­zeti Múzeum régészeti tárába restaurátorként alkalmazták. 0 azonban többre vágyott a tár­gyak konzerválásánál. Két év­vel később már részt vett a múzeum számtalan, különböző korú és jellegű ásatásán, és többször vezette azokat. Tudo­mányos kutatóvá fejlődéséhez 1942-ben kapott alkalmat, ami­kor a kolozsvári Teleki Pál Tudományos Intézethez kine­vezték. Nemcsak gyakorlati is­mereteit bővítette, hanem az ottani egyetemen négy félévet hallgatott. A Kolozsváron töl­tött idő meghatározó jelentő­ségű volt további szakmai munkásságára. Erdélyből 1944 őszén került vissza Budapestre. Kezdetben a Nemzeti Múzeumban, majd a Teleki Pál Tudományos In­tézetben dolgozott. 1949-ben ismét visszament a Nemzeti Dr. Kovalovszki Júlia beszé­dét mondja. Múzeumba és 1973-ig, nyug­díjba vonulásáig ott dolgozott. 1958-tól 1963-ig a múzeum kö­zépkori osztályának vezetője volt. Dr. Méri István a középkori falvak régészeti kutatásának előkészítője, irányítója és egy­ben tevékeny résztvevője volt. A Turkeve határában végzett ásatás eredményei alapján kaphatunk hiteles áttekintést az alföldi késő-középkori falu települési rendjéről, a házak szerkezetéről, több esetben új­raépítésükről. Dr. Méri István számtalan könyvet és tanul­mányt is írt. Dr. Kovalovszki Júlia — ta­nítványa és munkatársa — nemcsak tudományos munká­jának értékét méltatta, hanem emberségét: szívós kitartását, lankadatlan munkabírását és pontosságát. Tudományos fel­dolgozó munkájában is magas mércét állított maga elé. Ása­tásai, kutatásai és feldolgozási módszere példaként áll a maJ gyár középkori régészet kö­vetkező nemzedéke előtt. Az abonyi származású régész leleplezett emléktáblája alá koszorúkat helyeztek’ el a Nemzeti Múzeum, a nagyköz­ségi tanács és a falumúzeum vezetői. írta és fényképezte: Gyuráki Ferenc A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM. 23S. SZÄM 1981. OKTOBER 8., CSÜTÖRTÖK Szakmaszeretet, tájékozottság Ifjúmttnkásnapofc a KÖZGÉP-ben Az őszi rendezvénysorozat része évről évre az ifjúmun­kás- és szakmunkástanuló na­pok programja. A helybeli es központi, megyei programok mellett igen jelentősek, nagy részvétellel lebonyolítottak a város nagyüzemeinek önálló rendezvénysorozatai. A KÖZGÉP KlSZ-bizottsá- ga négy alapszervezetét moz­gósította a szeptember 18-tól október 15-ig tartó esemény- sorozat szervézésére, lebonyo­lítására és a részvételre. Így a szakmai vetélkedőkön. és más mozgalmi akciókban nem csupán az ifjúsági szer­vezet tagjai, hanem a szövet­ségből már „kiöregedettek’' éppúgy részt vettek, mint a KISZ-tagok vagy a KISZ-en kívüliek. Ez utóbbiak számá­ra talán e rendezvénysorozat élményei segítik az elhatáro­zást, a mozgalmi munkába való bekapcsolódásra. Targoncavezető teszt A targoncavezetők szakma* vetélkedésével kezdődött a KÖZGÉP-beli program. Első­ként írásbeli teszt - formájá­ban kellett politikai és gazda­ságpolitikai tájékozottságuk­ról, valamint közlekedésbiz­tonsági, szállítási ismereteik­ről számot adniuk, majd á gyakorlati verseny követke­zett A választott KISZ-es tiszt­ségviselők és a legaktívabb KISZ-tagok felkészítő tanfo­lyamát is megtartották ősz elején, a gyár balatonboglári üdülőjében. A négynapos tá­borban, a kongresszusi hatá­rozatok megismerése mellett, bőven jutott idő a i .ozgalmi tapasztalatok megvitatására, valamint a gyár vezetőivel való találkozásra, a fórumra is. A KÖZGÉP KlSZ-bizott- sága rendezte szeptemberben a ceglédi városi szolidaritási nagygyűlést — amelyről la­punkban beszámoltunk —, ahol a Közép- és Dél-Ameri- ka szabadságáért küzdő né­peivel vállalt szolidaritásukat fejezték ki a résztvevők. Az Országos Békétanács kitün­tető oklevelét megkapta a bé­kemozgalomban végzett .ered­ményes munkájáért a gyári Kilián György KÍSZ-alapszer- vezet. Az általuk megfogal­mazott, neutronbomba-ellenes tiltakozó levelet, a nagygyűlés egyetértésével, még aznap postázták az Országos Béke­tanács címére.. Nyitott kapuk Megtartották már a gépírók szakmai versenyét. A KISZ- klubban kiállítás nyílt a hét­végi üdülőnegyed, az öreg­szőlők rendezési tervéről. Leg­utóbb a forgácsolóműhely fia­taljai vetélkedtek. Az elmé­leti, szaktárgyi kérdéseken kí­vül nekik is számot kellett, adniuk a napi politikai tájé­kozottságukról, majd a ver­sengés az esztergapadok mel­lett folytatódott. Az elért igen szép eredmény után várható, hogy a verseny legjobbját A szakma ifjú mestere címmel tüntetik ki. A gépszerelők szakmai versenye hasonlókép­pen zajlott. Ki-ki a saját munkaterületén kapott egy- egy szerelési feladatot. Meg­tartották a gyáriak a „nyi­tott kapuk” napját, amikor a sok éves hagyomány szerint ismét a patronált iskolák meghívásával a nyolcadikos kisdiákok pályaválasztását igyekeztek segíteni. A Föld­vári és a Zöldhami általános iskola pajtásait úttörővezetőik és fiatal műszakiak kísérték végig a gyár műhelyein, elma­gyarázva mindazt, ami e rö­vid látogatásba belefért. Október első napjaiban rendezték meg a gyár KISZ- klubjában az Alkotó ifjúság című kiállítást. Az érdeklődő* a rendezvénysorozat ered­ményhirdetéséig tekinthetik meg a fiatal alkotók munkáit, újításokat, új műszaki, tech­nológiai elképzeléseik terveit, s ezzel együtt az ügyes kezű lányok, asszonyok kézimun­káit, hímzéseit, makraméit, bőrdíszműves munkáit. (Ta­lán lett volna helye ezen a ki­állításon egy-egy szépen meg ­forgácsolt alkatrésznek, vagy a lakatos és hegesztő szakma szépségét magán viselő mun­kadarabnak is.) ' A napokban a lakatosok és hegesztők szakmai versenyé­vel zárult az ifjúmunkásna pok rendezvénysorozata. Ez utóbbi két verseny is sikeré­vel bizonyította szakmai fel- készültségüket és szorgalmu­kat csakúgy, mint a fiatalok politikai érdeklődését, tájéko­zottságát. Újítók kiállítása A rendezvénysorozat ered­ményeinek végső összegzésére október 15-én kerül sor, a gyáregység ifjúsági klubjá­ban, ahol a szakmai verse­nyek ünnepélyes eredményhir­detésére és az első három he­lyezést elért nyertesek jutái mazására kerül sor. S. B. Ceglédi pódium Szárnyaié dallamok Igen szép hangversenyt ren­dezett Cegléden, a Kossuth Művelődési Központ emeleti termében a Vakok és Gyen- génlátók Országos, Szövetsége budapesti és Pest megyei szer­vezetének ceglédi alkörzete, a városi tanács egészségügyi osztálya és a művelődési köz­pont. A bevételt az alkörzet tagjainak szociális támogatá­sára fordítják. Az ünnepségen megnyitó beszédet mondott Pinviczki György, a szervezet titkára. Plangár Judit Váci Mihály versét szavalta, majd Simon István vezényletével a Nagy­kőrösi Konzervgyár fúvós- és tánczenekara lépett fel, gaz­dag repertoárjuk legszebb számait adták elő: fúvószene­kari muzsikát, operanyitányo­kat, indulókat, operettrészle­teket. Új vezetőség az Mákhibban Személyi változás történt a Magyar Autóklub ceglédi szer­vezete vezetőségénél. Dr. Rá- tonyi Dénes tisztségéből fel­mentését kérte, megszaporo­dott feladatai, más társadalmi elfoglaltságai miatt. Hasonló okból Vörösvárszky Ottó tit­kár is felmentését kérte. A legutóbbi vezetőségi ülé­sen a Magyar Autóklub elnök­sége képviseletében Barna József az Autóklubért érem arany fokozatát adta át dr. Rátonyi Dénesnek, méltatva a klubvezetői poszton eltöltött 17 év munkásságát és szép eredményeit. A megüresedett posztokra a vezetőség a tagok sorából el­nöknek dr. Lakatos Józsefet, titkárnak Baldavári Lászlót választotta meg. Jé lisztből friss kenyér Az aratás befejezte a mal­mok számára a munka nehe­zének kezdetét jelenti. A ha­talmas mennyiségű, beérke­zett gabonát megfelelőképpen fogadni, szárítani, tárolni kell, az őrlésig. Az abonyi malom nem pa­naszkodhatott a gabona meny- nyiségére. Magyar Ferenc üzemvezető tájékoztatása sze­rint ebben az esztendőben nemcsak a helybeli termelő- szövetkezetek, hanem a jász- karajenői Árpád Termelőszö­vetkezet is hozzájuk küldte a termést. Legtöbb búza a József Attila, Tsz:ből $±ezejL 294 va­gonnal szállítottál?. Összesen* mintegy 652' vágonnyi termény* vettek át. A malom saját labo­ratóriuma szerint a minőség semmivel sem marad el az el­múlt évek átlagától. A 18 nap alatt zökkenőmen­tesen lebonyolított akció kör vetkeztében már a 87 vagon óbúzát — liszt formájában — kiszállították. Jelenleg az idei termést őrlik, ami a' sütőipar véleménye szerint jó minősé­gű. Kenyérnek, péksütemény­nek egyaránt jó a liszt. Cs. B. Egyedülálló művészet Egykor pásztorok tudománya volt Lószőrből font gyűrűk, láncok, nyakékek Abonyban, a nagyközségi ta­nács dísztermében, a napok­ban számos művészetbarát je­lenlétében nyílt meg a mú­zeumi hónap első idei kiállítá­sa. Bodrogi Sándor lószőrék- szer-készítőnek és tanítványai­nak tárlata október 8-ig, na­ponta 9—17 óráig’ várja a lá­togatókat. Bodrogi Sándor Nagykátún él és alkot. A nyugdíjas vil­lanyszerelő lószőrből font ék­szereivel 1977-ben kiérdemelte a Népművészet mestere címét. Csak érett fejjel, 59 évesen si­került megtalálnia az alkotó közösséget és a helyes forma­nyelvet. A népi díszítőművé­szetnek olyan ősi ágát élesztet­te újjá, amely az elmúlt évti­zedek alatt már-már teljesen feledésbe merült. A lószőr- íelhasználást a néprajzkutatók még a honfoglalás , előtti no­mád pásztornépek kultúrájá­ból eredő hagyománynak tart­ják. Ékszerek, tűtartók Mit is készítettek egykor ló­szőrből? A pásztorok kalapját rendszerint lószőrfonat erősí­tette az állhoz, amit a bojtár­gyerekek is megtanultak ké­szíteni. Aki a fonásnak igazi mestere volt, formált lószőr­ből gyűrűt, gombot, óraláncot, nyakéket, karkötőt és díszes tűtartót is, melybe évszámo­kat és üdvözlő szövegeket is belefontak. Művészi színvonal­ra emelték a lószőrfonást. Er­ről tanúskodnak a Néprajzi Múzeum, a debreceni Déri Múzeum féltve őrzött lószőr- munkái. E mesterségnek nem­csak tárgyi emlékanyaga, de irodalma is parányi hazánk­ban. Ezért is nagy érdeme Bodrogi Sándornak, hogy ösz­tönös és kitartó munkásságá­val ismét felfedezte és sajátos ízlésével újrafogalmazta a népművészetnek ezt az ágát. Á népművész csak 1971 óta alkot folyamatosan. Az anyag, forma, funkció harmonikus megkomponálására törekszik. Egyedi lószőrékszerei elsősor­ban a míves, megmunkálás folytán értékesek. A mester magafabrikálta fából készült sámfák köré fonja a rugalmas lószőrszálakat, így alakulnak ki a változatos formájú éksze­rek: gyűrűk, nyakékek, fülbe­valók, karkötők, díszgombok. Művei " kitűnő formaérzékkel megalkotott, leheletkönnyű, spirális szerkezetű, rugalmas plasztikák, melyeken átvillan a színes üveggyöngyök fénye. A pókháló szövésű kúp, hen­ger, makk, harang, kupola, fél­gömb, csepp, tojásdad formájú ékszerkölteményekből mérhe­tetlen türelem, jó szem, kitűnő anyagismeret, gazdag fantázia, szépérzék, s az alkotás nagy szeretete sugárzik. A lószőrfonadékokba a ter­mészet ajándékait is beleötvö­zi, így a csont, a fa, a kagyló, a csiga új, önálló életet él bennük. A pej, a fekete és a szürke szőrökkel leheletfino- man bevonja a pipaszárat is. Átadja tudását Bodrogi Sándor, áldozatot és fáradtságot nem ismerve, ad­ja át mesterségbeli tudását a Közép-Európában is egyedül­álló művészet iránt érdeklő­dőknek, bízván abban, hogy ők a jövőnek átmentik a lószőr­fonást. Fiatal tanítványai közül né- hányan már készítettek figye­lemre méltó alkotásokat. A kunszentmártoni Ország Lász­ióné is, aki az egyik legtehet­ségesebb a tucatnyi utód kö­zül. Fehér lószőrből készült karkötője és fehér, makk ala­kú fülbevalója rendkívül fi­nom munka. Kiss Etelka egy­szerű, szép gyűrűi és válto­zatos formájú fekete és barna lószőrből font nyakláncai is kifogástalanok. A kunszent­mártoni nyugdíjas kiállította hímzéseit is. Nagyon szépek a sióagárdi, dunántúli, túrái fe­hér hímzéseiddé a korai kalo­csai és színes matyó térítőjét is csodálattal nézi minden lá­togató. Baloghné Béres Györ­gyi is sokoldalú és tehetséges fiatal, aki Mátészalkáról küld­te el anyagát. Hurkás és kí­gyó formájú lószőr karkötője egyéniségre vall. Kiemelke­dően szép ékírásos fatányérja és rozettás motívumú, csontból készült tálja is. A kunszentmártoni Lázár Julianna karcolt sárközi, du­nántúli és Ipoly völgyi tájjel­legű tojásai érdekes színfoltjai a kiállításnak. Csakúgy, mint Ország László Öcsödön gyűj­tött gazdag szőttesanyaga. A kunszentmártoni Ország Lász­ló hímzései tervezésben és kivitelezésben is kitűnőek. Gyapjú, egyszínű hímzéséi kö­zül a rábaközi és mezőségi méltán dísze lehet a mai la­kásnak. Szereti az egyszerű, mégis különleges fehér hímzé­seket. Példa erre a gömöri vagdalásos, a sióagárdi és á nagypeterdi férfi mandzsetta mintából tervezett futó, de íz­lésesek a két színből kompo­nált korai kalocsai térítők is, melyeket házi vászonra varrt. Tökélyre törekszik Bodrogi Sándor és az Abony­ban vele kiállító fiatalok éle­tének, napi munkájuk mellett, az alkotás ad értelmet. Meg­szállottak valamennyien, akik fáradtságot nem ismerve, szin­te minden szabad idejüket a múlt hagyományának ápolásá­ra, az alkotásra szentelik. Ke­zük melegét adják tökélyre tö­rekvő alkotásaikkal és Illyés Gyulával együtt érezzük: „va­lamiféle szépérzéket mozdít meg bennünk minden tárgy, melyet emberi tíz ujj formál ki”. Bálint Zsuzsa JSSN 013J-2S0O (Ceglédi Hírlap) ♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents