Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-08 / 236. szám

1981. OKTOBER 8., CSÜTÖRTÖK Tudományos vizsgálat Kábelrongálók Az ország egyes városaiban Időnként elnémulnak a telefo­nok, s mikor az okot keresik, gyakorta kiderül: a kábelcsa­tornákban, aknákban tanyázó veszedelmes rágcsálók a tet­tesek. Éhségük csillapítására az érpárokat védő '-'mkábe- leket éppúgy kikezdik, meg­rágják, mint a műanyag vagy kátránnyal burkolt vezetéke­ket A Posta Kísérleti Intézet most tudományos vizsgálatot indít a rágcsálók további kár­tételeinek a megelőzésére. Felvéve a kapcsolatot a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Inté­zetével azt vizsgálják, hogy mi ad étvágyat az ólomcsövek és más kábelburkolatok fogyasz­tásához. Az eddigi megállapítá­sok szerint különösen a véko­nyabb, egy-két ujjnyi vastag­ságú föld alatti vezetékeket kezdik ki, de megbirkóznak a vastagabbakkal is, ha a kábelen karcolások vagy rücskök ta­lálhatók, amibe az állat foga­zatát könnyebben bele tudja vájni. A tervek szerint az in­tézet munkatársai elsősorban azokban a városokban kezde­nek vizsgálódni a közeljövő­ben, melyek házai alatt pin­cerendszerek, alagutak szöve­vénye nyújt otthont a rágcsá­lóknak. Akik újra kopogtatnak Visszamentek a domboldalra Levelet kaptunk Tápiósze- léről. Búdi Zsigmondné, a családanya írta: helyzetük tarthatatlan, tizennyolcán lak­nak egy szűk kalyibában, de hiába kérik a helyi, tanácsot, nem segítenek rajtuk. Segélyek öt óra lesz néhány perc múlva, nem remélem, hogy a késői időpontban találok még valakit a tápiószelei tanács­házán. Szerencsére tévedek, Molnár János tanácselnök még javában dolgozik az asz­talánál. Hamarosan megérke­zik Zahalka Béla vb-titkár is, nem sokkal később pedig Fa­ragó Zsolt, az általános isko­la gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse. Mindhárman jól is­merik a Bódi családot, szeret­nének is segíteni. — Éppen most mérjük fel a nagyközség cigánylakosságá­nak a helyzetét — mondja Molnár János. » — Hatvannégy cigánycsalád él Tápiószelén — toldja meg Zahalka Béla. — Ez 262 sze­mélyt jelent, közülük 145 ti­zennyolc éven aluli. A nagy- családosok nevelési segélyben részesülnek, sokan kapnak A PEST MEGYEI LAKÁSSZERVIZ TÁRSASÁG TAGSZÖVETKEZETEI Pest megye területén VÁLLALNAK lakáskarban tartás t lakáskorszerűsítés t lakásfelújítást Felvilágosítás és megrendelés felvevöirodáinkban és tagsiövetlcezeteinkben: Abony, Tószegi út 15, Budaörs, Budapesti út 62-64., Csata út 17. Cegléd Achim u. 16., Szabadság tér 5. (1. sz. szolgáltatóház) Dunakeszi, Felszabadulás út 45. Érd, Fehérvári út 63-65., Szabadság tér 5., Diósdi u. 5. Gödöllő, Dózsa György u. 67., János u. 5., János utcai felvevőiroda. Isaszeg Ady Endre u. 47. Kemence, Felszabadulás út 83. Kiskunlacháza, Lenin út 31.- , Monor, Ipar u. 2-4 Nagykáta, Perczel Mór u. 5. Nagykőrös, Örkényi u. 9.. Kossuth Lajos u. 34. Örkény, Fő út 58 Százhalombatta, a Dél-budai járási Szolgáltató Szövetkezet szolgáltatóháza. Szentendre, Kőzúzó út 1., Füzes park, szolgáltatóház, Vác, Rákóczi tér 6. • • • Ugyanezeken o helyeken felvételre keresünk különféle építőipari, szakipari és szerelőipart sza kmunkász ka t lakásfenntartó szövetkezeti és egyéb fogyasztási feladatok elvégzésére, esetenként átalányelszámolásos (gebines) formában való alkalmazással. rendszeres vagy rendkívüli szociális segélyt. — Az iskola is sokat törő­dik a cigánytanulókkal — folytatja Faragó Zsolt. — Hogy csak egyet említsek: Tápiószele kiemelt település, minden évben harmincezer fo­rintot fordíthatunk arra, hogy cigánytanulóinknak iskolai felszereléseket vásároljunk. Cserebere A beszélgetés további ré­szében kiderült, hogy a tanács nem zárkózik el a segítség- nyújtás elől. A hetvenes évek elején tanácsi segítséggel OTP-kölcsönből vettek egy há­zat Bódiék. Ott jól meg­lehettek volna, de ki tudja, miért, néhány hónapja elad­ták, s visszaköltöztek a domb­ra. Most megint lakást kér­nek, de tanácsi lakás nincs. Építkezhetnének, ehhez a ta­nács tudna telket biztosítani. Útbaigazítanak, még így sem könnyű megtalálni azt a há­zat, amelyet nemrég eladtak Bódiék. Messze van, túl a vasúton. Fiatal ember nyit ajtót, két apró gyerek kapaszkodik két­féléi a hadrágjába. A há­zigazda készségesen válaszol: megvették Bódiéktól a házat, ők pedig elköltöztek. Hová? Be, a faluba, a Dankó Pista utcába. A domb Egyetlen lámpa világít. A gyér fénynél nem könnyű a kátyúkat kerülgetni. Minél feljebb érek a dombon, annál kisebbek a házak, egyszer az­tán véjet ér az utca, vagy in­kább szerteágazik. Szerencsé­re az utolsó házban lakó el­kísér, néhány viskó düledezik itt egymás mögött, a harma­dikban laknak Bódiék. Tenyérnyi konyhába jutok, az asszony teszi a dolgát,, a férj az ágyra dőlve, minde­nütt apró gyerekek, annyian, hogy meg sem tudom őket számlálni. — Itt élünk — mutat körbe Bódi Zsigmondné. — Ez se a miénk, albérlet. Háromszáz forintot fizetünk érte havonta. Most a tulajdonos ki akar ten­ni bennünket, mert eladná a házat. Bódiné most várja a tizen­harmadik gyerekét. Érdeklő­döm, miért adták el a házat, az mégis nagyobb volt, no meg a sajátjuk. — Nem szerettünk ott lak­ni — mondja Bódiné. — Mesz- sze van, a gyerekeknek sokat kellett gyalogolni. Elhagyott rész az, nem jár arra senki, csak a vonatok, képzelheti, a ház előtt az a sok sín, min­dig attól féltem, hogy elüti a vonat valamelyik gyereket... Értékismeret A ház sokszor szóba került. Olcsón adták el, sokkal keve­sebbért, mint amennyit ők fi­zettek érte — igaz, részletek­ben. A vevő eddig alig fize­tett valamit, nem tudni, mi­kor törleszti a hátralékot. Amit már megkaptak, nincs meg, felélték már azóta, táp­lálni kellett a gyereket is. Bódiné mondja, hogy időn­ként kapnak segélyt a ta­nácstól, egyszer ezerkétszáz forint jutott. Mit vett belő­le? Dzsekit az egyik kislány­nak ... Kérdezem, megkapták-e a gyerekek az iskolában a tan­szereket? Az asszony nem tudja, a tízévesforma kislány bólint, igen, neki van torna­csomagja. A másik kislány ál­lítja, ő semmit sem kapott. Gyakran nyílik az ajtó, most térnek haza a nagyobb gye­rekek, akik a fővárosba jár­nak dolgozni. Fizetésüket szemlátomást magukra köl­tik, ruházkodnak — úgy tű­nik. a családban ez a termé­szetes. A megoldás A tanácsházán mindenna­pos a látogatásuk, segítené­nek is rajtuk, de ez nem köny- nyű. Nem helyeslik a házel­adást, azt, hogy hátrányosabb helyzetbe hozták magukat, s gondjuk megoldását a tanács­ra hárítják. Építkezni? No, igen, nem lenne rossz, de at­tól tartanak, hogy a tanács valahol a település szélén ad­na telket, és ők nem akarnak kiköltözni a perifériára. Ak­kor inkább a domb, a mállott- falú ház, mert az mégiscsak bent van a faluban. Félnek belevágni egy építkezésbe, meg aztán nem is tudják, mi­lyen legyen az a ház. Ha mégis megépítik, újabb és na­gyobb gondok jönnek: be kell bútorozni, felszerelni a ház­tartást, télen fűteni a megnö­vekedett teret — érthető, ha nincs elegendő* bátorságuk hozzá. A tanács segít. Sok gondjuk, dolguk közepette is adnak se­gélyt, telket, közbenjárnak OTP-hitelért. Hitet és bátor­ságot nyújtanak a párt- és társadalmi szervekkel együtt ahhoz: másképpen is lehet él­ni. Ehhez azonban kölcsönös akarat kell. Azok ereje is szükséges, akik segítségre vár­nak, hiszen hová jutnánk, ha ez rendszeressé válna, hogy valaki, akit .egyszer már jobb lakáshoz segítettek, azt elad­ja, feléli, s utána újra kérel­mezőként kopogtat hivatalos helyen, abban bízva, hogy a gyerekek érdekében újra és újra segítenek rajtuk. A sok gyerek valóban nem élhet nyomorúságban... Azt sem szabad azonban el­felejtenünk, hogy nem kevés nagycsaládos él hazánkban. Gondjaik megoldásában segít­het a társadalom, de arra nincs mód, hogy teljes mér­tékben átvállalja azokat és megoldja az érintettek helyett. Pável Melinda Felújítják a tábort Tizennégy középület akármilyenét: a korábbihoz farostlemez helyett téglá­ból készülnek az újak. A nagykatai tanacs 1962-ben vásárolt telket Mátrafüreden, a Bene-patak völgyében úttö­rőtábor céljaira. Néhány évig sátorral jöttek ide a gyerekek, majd később felépült 15 faház. A társadalmi munkában ké­szült épületekkel kíméletlenül bánt az idő, a farostlemez fala­kat kikezdte a gomba, korha­dásnak indultak, olyannyira, hogy tavaly már kifogást emelt a KÖJÁL, idén pedig kilátásba helyezte a táboren­gedély visszavonását. Nem ok nélkül: a nyirkos, gombás épü­letekben a ruhanemű is átned­vesedett, párás időben tényleg egészségtelenné vált a tábor. Pedig rengeteg munka, energia árán gyarapodott máig. Legutóbb például 1977-ben zuhanyzót és mosdót építettek a KISZ-esek és az úttörők nyá­ri hajlékához. Nem maradt más hátra, mint a felújítás. Erről esett szó két esztendeje a járási úttörőparlamentben, s azóta több fórumon is. Társa­dalmi munkára hívta az üze­meket a járási pártértekezlet tavaly, a fiatalokat pedig a KISZ itteni küldöttértekezlete. S hogyan áll most a felújítás ügye? A tervek már készek, a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat KISZ-fiataljai készí­tették — társadalmi munká­ban. A járás nyolc termelő- szövetkezete, két áfésze, a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat és a Telefongyár, valamint a já­rási Építőipari Szövetkezet, s a tábort fenntartó Nagykátai Nagyközségi Tanács elvállalta egy-egy ház épí­tését, méghozzá nem is A kivitelezők már október­ben munkához is látnak, első­ként a nagykátai tanács, a Te­lefongyár, a két áfész, vala­mint a Magyar—Koreai Barát­ság Termelőszövetkezet dolgo­zói kezdik húzni a falakat. A „ régi betonalapokat változatla­nul hagyják, s úgy számolnak most, hogy a 14 új épület 1983 nyarára lesz lakható. Termé­szetesen korszerűbbre cserélik, a bútorokat is, a KISZ-fiatalok pedig társadalmi munkában a következő nyárra rendezik a tábor területét. Ha elkészül, sok ember örül majd neki. Eddig 16 ezer fia­tal töltött néhány hetet a váltó­táborban, s most 73 ezer álta-. lános iskolás és 2 ezer KISZ- fiatal várja, hogy mielőbb is­mét Mátrafüred árnyai alatt élvezhessék a vakációt. A ter­vek szerint gyarapszik is a tábor, sportpálya készül majd, szabadtéri foglalkoztató, a házak között pedig új utak lesznek. Megváltozik a tábor jellege is: idén sikerrel próbálták ki az úttörők közművelődési szaktá­borát, s ezenkívül szeretnék, ha lenne majd sporttábor, ifive- zető-képző tábor, valamint az úttörőgárda és ifjúgárda tag- • jai számára szaktáborok. A téliesítéssel jobban kihasznál­hatják majd az épületeket, helyet kaphatnak itt a társa­dalmi és tömegszervezetek to­vábbképző tanfolyamai is. Gombó Pál: (jijoráulunh Minden elismerésem azé a koponyáé, aki kitalálta a „gyorsuló idő” kifejezést, hanem a Tisztelt Emberiséget, aki kitalálta magát a gyorsuló időt, megkérdezném; „Jói tetszik magát érezni benne?”, Efelől ugyanis kételye­ket táplálok. Mert ugyebár mi is az a gyorsuló idő? Sokan, talán a legtöbben, gyanútlanul úgy értelmezik, hogy afféle gyors fejlődés, emel­kedő grafikongörbe. Tegnapelőtt lett 100 nyúlból 100 nyúlszőrkalap, tegnap 80 nyúlból 200, ma 40 nyúlból 800 — persze kissé ve­gyítve a nyúlszőrt Newl Sir műanyaggal, mert a természetes nyulak lassan szaporodnak. Tegnapelőtt 1 komputer 100 méter hosszú volt, és tudott 1 millió bitet, tegnap 10 kom­puter volt 10 méter és tudtak egyenként 10 millió bitet, ma 100 komputer 1 méter és persze mindegyik csakúgy köpi a 100 millió bitet. Hát ezek a gyanútlanok tévednek, méghoz­zá éppen a lényeget illetően. A gyorsaság ugyanis nem gyorsulás. A föld, már megbo­csátanak, eléggé gyorsan forog, de egyenle­tesen, tehát az ember nem tántorog tőle. Ha­nem gyorsítson akár csak miliiomodannyit egy autóbusz, már bevered a fejed. Nem a kalapok szaporodása a lényeg, hanem az, hogy ki kell hozzá találni a Newl Sir-t, gyor­san gyárat építeni neki, átalakítani az egész ipart, gépet vásárolni, felszerelni, embereket átprofilírozni, aztán mehetünk a világpiacra a sok kalappal, holott oda mások is öntik már a kalaphalmokat, az afrikaiak pedig az istenért nem akarnak műanyag kalapot hor­dani, mert izzad benne a fejük. Az ember szé­dül tőle! A komputergyorsulásban sem az a pláne, hogy egyre több gép tud egyre töb­bet, hanem az, hogy hozzájuk képest mi tu­dunk egyre kevesebbet, szédelegve-lihegve próbáljuk tartani az iramot, például mindjárt kitalálni azt, hogy mit is kezdjünk a túlbur­jánzott kapacitással — szédületünkben leg­inkább arra használjuk, számítsa ki, hogyan lehet még több, még kisebb komputert gyár­tani. A gyorsulásról van tehát szó, ami akkora teher, hogy az űrhajóknál is kordában kell tartani, az űrhajósokat éveken át hozzá- edzeni, különleges ruhákba bujtatni, rafinált speciál székekbe fektetni. Igenám, de az űr­hajósok kevesen vannak, a Tisztelt Emberiség tagjai pedig sokan — viszont ha az idő gyor­sul, akkor egész földünk egy nagy űrhajó, amelyben teljes létszámmal benne va­gyunk, kiszámított korlátok nélkül, edzés hí­ján, védőruha 'pedig az idő ellen nem léte­zik. Most már, gondolom, egyszerűen összegez­hetem: ott tartózkodik tehát az általa gyor­sított idő belsejében az ember, akit bizonyos megterhelésekre alkalmassá tett a Természet nevű alkotóműhely, más megterhelésekre vi­szont nem, és a kettő között csak egy szűk tűrési határ húzódik. Jelenleg éppen ezt pró­bálgatjuk. Tisztelt Emberiség! Hogyan élsz Te ma, biológiailag statikusan napi 24 órára méretez­ve, a gyorsuló időben? Egyre többet és egyre silányabbat fogyasz­tasz. Tegnap két évben egy cipőt, ma egy év­ben hármat, de egyikük sincs a lábadra mé­retezve. Tegnap elolvastad a Háború és bé­két, tolsztoji minőségben, ma habzsolsz hat krimit, darabonként átlag hat hullával, a töb­bit megnézed a képernyőn, napi két órán át. plusz még az Onedin családot. Mert ugyebár a tévé modernebb, mint Tolsztoj, ujjé! Az autó is begyorsult az életedbe, hogy lé­pést tudjál tartani az idő gyorsulásával. Igenám, de tegnap felültél egy villamosra, amely harminc kilométerrel haladt és ne­gyedóra múltán leszálltál úticélodnál, ma be- szállsz a belterületen hatvan kilométerre ma­ximált, elvileg százhúsz kilométeres kocsid­ba és félóra alatt érsz oda, mert az utak las­sabban gyorsulnak, mint a kocsik; ha ugyan odaérsz, és nem egy javítószervizbe, ahová viszont úgyis járhatsz bőven. Ami csak egyike pluszterheléseidnek. Hol­mijaid szaporodnak, jelentőségük csökken, gondjaid azonban gyülekeznek, idegterhelés dolgában edződöl, de egyre nehezebben bí­rod az iramot. Mindent javíttatni kell, mo­tort és féket, rádiót, tévét, vízcsapot, vízmele­gítőt, vécéöblítőt, szaladgálsz, kapkodod » fejedet és pénztárcádat, telefonálsz, de nem ad vonalat, nem kapcsol, nem veszik fel, ez már nem a tegnapi telefon. Tegnap örültél, hogy ez vagy az jó, ma egy hónap múlva ott van a modernebb, loholsz utána, vagy zsebre- vágod a kudarcélményt, hogy nem telik rá.. (Az egyenlőtlen gyorsuláson belül a legelma­radottabb a pénz.) Munkádban el nem mélyülhetsz, alig akad . benne örömöd. Tegnap tudtad, mit készítesz, ma hajt a verseny, a munkamegosztás. Teg­nap a cipész cipőt készített, de ma egy ol­csóbb ragasztó hibáit ellenőrződ, vagy hasz- * nálati utasítást gyártasz, mely szerint a talp' esőben nem ragad, minden felelősség a levá­lás okából, miatt, gyanánt azt terheli, aki nem rendeltetésszerűen plusz 10 fokos hőmérsék­letű száraz talajon tapodja. Tegnap művelt ember voltál, ha művelt, ember voltál, ma bármikor rád önt a rádió 12 kvázi-zseniáis magyar, olasz, uruguayi ze­nészt, írót, fröccsfestőt, akiket ha nem is­mersz, elmaradsz a gyorsuló időtől; viszont: amíg megismernéd őket, még jobban lema­radsz. Tegnap hihetted azt, hogy eltájékozó-. dől a történelemben, tudod, mi az erkölcs és mi a boldogság — mára kiderült, hogy III. Richárd jó király volt, és a horthysta vezetés csupa ellenállóból állt, fogd fel rugalmasan. Az emberi tartás és a boldogság értéke pedig az idő gyorsulásával arányosan rövidül, fő az alkalmazkodás, persze naponta máshoz. Nem folytatom, mert a papír is rövidül. Kívánom, Tisztelt Emberiség, hiszen kívánni azért lehet, hogy érezd jól magad a gyorsuló időben, bírd energiával, idegekkel, hússal és velővel, közben elégedj meg annyi és olyan vízzel, levegővel, amennyit és amilyet meg-i hagy neked a gyorsulás. Ámen. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents