Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

1981. OKTOBER 7., SZERDA Koszorúzás október 6-án Az aradi emlékműnél Kedden országszerte meg­emlékeztek az aradi vértanúk napjáról: 132 éve, 1849. ok­tóber 6-án végezték ki a magyar szabadságharc 13 hős tábornokát, aki a világosi fegyverletétel után került oszt­rák fogságba. Az általános és a középiskolák diákjai osz­tályfőnöki órák keretében, il­letve úttörő- és KlSZ-össze- jöveteleken idézték fel az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kimagasló alak­jainak, katonáinak küzdelmét, helytállását, Tegnap koszorúzási ünnep­séget rendeztek a 13 aradi vértanú kivégzésének szín­helyén álló emlékműnél. A koszorúzásra több száz hely­beli és környékbeli lakos gyűlt össze az emlékhelyen. A .Magyar Népköztársaság nemzeti szalagos koszorúját Rajnai Sándor bukaresti nagy­követ, Lukács József ezredes, a nagykövetség katonai és lég­ügyi attaséja és Szepes István kolozsvári magyar főkonzul helyezte el. Koszorút hozott az emlékműhöz Békés megye küldöttsége is, amelyet Szik­szói Ferenc, a Hazafias Nép­front megyei titkára vezetett. Ezután a helybeliek és a kör­nyék lakosai helyezték el a kegyeletes megemlékezés virá­gait. A koszorúzás! ünnepségen jelen volt Martian Fuciu, a Román Kommunista Párt Arad városi bizottságának el­ső titkára. Arad polgármeste­re, Vasile Ignat, az RKP Arad városi bizottságának titkára és Kocsik József, a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Arad megyei taná­csának elnöke. A koszorúzás után Rajnai Sándor látogatást tett Pavel Áronnál, az RKP Arad megyei bizottságának .első titkáránál, a megyei náptanács elnökénél, valamint Martian Fuciunál, az RKP Arad városi bizottságá­nak első titkáránál, Arad pol­gármesterénél. Az enyhülésért Sajtószeminóriynt A haladó és demokratikus ifjúsági sajtó szerepe a töme­gek szervezésében és mozgósí­tásában a békéért, a leszere­lésért és az enyhülésért vívott harcában címmel nemzetközi ifjúsági sajtószemináriumot szervezett a Demokratikus If­júsági Világszövetség október 3—4-én, Nyugat-Berlinben. Az eszmecsere témájának idősze­rűségét az adta, hogy feszül­tebbé vált a nemzetközi hely­zet, megélénkültek az enyhü­lés folyamatának lassítására törekvő erők. Rétegtanácsok alakultak Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága Ülést tartott kedden a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának elnökletével. Az ülésen részt vett Baranyai Ti­bor, az MSZMP KB osztály- vezetője. A testület Nagy Sándornak, a KISZ KB titkárának előter­jesztésében első napirendként — a kongresszus felhatal­mazása alapján — megtárgyalta a kongresszuson elhangzott, illetve írásban le­adott hozzászólásokban foglalt javaslatokat, állást foglalt meg­valósításuk, haszhosításuk mód­járól. A Központi Bizott­A környezetvédelem kérdései Egyesített akció Dabasou Pár éve, pontosabban 1972- ben még csak két és fél ezer, tavaly már 107 ezer köbméter háztartási lomot szállítottak el a fővárosi közterületfenn­tartó vállalat gépei az immár hagyományos lakossági akció­ban. Egyebek között erről is beszámolt Kutas István, az FKFV főosztályvezetője azon az ülésen, melyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak település-környezetvédel­mi albizottsága tartott kedden a HNF székházában. Kifejtet­te, hogy a lakosság körében sikert aratott kezdeményezés csak akkor lehet hatásos, ha jól megszervezik: időben ér­tesülnek róla az érintettek; a megadott napnál nem előbb és nem később rakják ki az utcára fölösle­gessé vált tárgyaikat, és ha azok valóban — tárgyak. A díjtalan lomtalanítás során ugyanis olyan gépekkel dol­goznak, melyek az építési hulladékot, téglát, betont, ká­belmaradványokat nem képe­sek összezúzni. Ez a munka komoly anyagi terheket ró nemcsak a fővá­rosi, hanem a vidéki tanácsok költségvetésére is. Számos város, település évek óta szol­gálja hasonló akciókkal lakóit — mondotta Széles József, a köztisztasági és településtisz­tasági társaság ügyvezető igazgatója. Debrecenben, Pé­csett például évente négyszer lomtalanítanak. Pápai újítás: a közigazgatásilag a városhoz tartozó kisközségekben is be­gyűjtik a lomot. Vácott két­éves — pénzhiány okozta — szünet után idén újra meg­szervezték az akciót. Termé­szetesen nemcsak városok lakói igénylik az ilyen szol­gáltatást: Dabason a lomtalanítást faültetési akcióval kötöt­ték egybe. A népfrontaktivistákra eb­ben a munkában is nagy s?e- •ep hárul — fejtette ki a be- zámolót követő vita egyik "elszólalója. Hatékonyabban kell közreműködniük a szer­vezésben és a mozgósításban egyaránt. Mások hangsúlyoz­ták: hiába a jól megrendezett akció, ha előtte és utána kü- 'önböző vállalatok, üzemek, :itézménvek nagymértékben 'zennyezik a környezetet 'iveneknek minősítették pél­dául azokat az építőipari vál- ’alatokat, melyek az ^építke­zést, tatarozást követően he­tekig nem takarítják el a hul­ladékot. A rosszul megpakolt gépkocsikról a legkülönfélébb hulladék szóródik az éppen frissen takarított utcákra. Inzsel Ottó, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának osztályvezetője többek véle­ményét fogalmazta meg, ami­kor észrevételezte: a környe­zetvédelmi törvény megsértői­vel szemben sok helyen nem a kellő eréllyel lép­nek fel. Ezért is javasolta összefog­lalójában Hajdú György, az albizottság elnöke:, a HNF Országos Tanácsának titkár­sága hívja fel valamennyi il­letékes minisztérium, hatóság figyelmét szükség esetén a következetesebb, szigorúbb büntetések alkalmazására. ság külön dokumentumban foglalta össze a KISZ X. kongresszusán elfoga­dott azon feladatokat, amelyek­nek megvalósítása az illetékes állami szervek segítségét, in­tézkedését is igényli, valamint azokat a javaslatokat, amelyek a fiatalok élet- és munkakö­rülményeinek, tanulási lehető­ségeik javításával kapcsolato­sak. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy ezt a dokumentumot eljuttatja a Minisztertanácshoz. Ezt követően Nyitrai István­nak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében a Központi Bizottság döntött a KB rétegta- nácsaipak megalakításáról, el­fogadta a tagjaira és vezetőire tett javaslatot. A rétegtanácsok tagjainak egy részét a Közpon­ti Bizottság az adott ifjúsági réteget leginkább reprezentáló KISZ-szervezetek közvetlen ja­vaslatai alapján nevezte ki. A Központi Bizottság Ko­vács Jenőnek, a Központi Bi­zottság titkárának előterjeszté­se alapján értékelte a III. ma­gyar—szovjet ifjúsági barát­ságfesztivál tapasztalatait. El­ismeréssel állapította meg, hogy a fesztivál politikai éle­tünk fontos eseménye volt. Ismét bizonyította, hogy a magyar—szovjet barátság hazánkban milliók szemé­lyes ügye, demonstrálta országaink ifjú­ságának elkötelezettségét a bé­ke és az enyhülés ügye iránt, hozzájárult a két nép barátsá­gának erősítéséhez, a KISZ és a lenini Komszomol közötti együttműködés további elmélyí­téséhez. Erőpróba előtt az építőipar Több szabad idő, de nem ingyen ■Sok helyütt már a gyakor­latban ’vizsgázik az ötnapos munkahét. Tudjuk: vállala­tok soránál leállnak a hét korábban megszokott utolsó munkanapján az összes gé­pek és berendezésék. Lassan idejét múlja tehát a csábí­tás: Felveszünk villanysze­relőt és lakatost, minden szombat szabad. Sok helyütt már igen, má­sutt azonban ezekben a he­tekben, hónapokban folyik az előkészítés, a sok külön­féle felmérés és ennél is több: a szükséges feltételek kidolgozása, megteremtése — az új, nem könnyű erőpróV búhoz. Mert nehéz erőpróbát je­lent az átállás például az építőiparban és törik a fejü­ket az építőanyagot előállító gyárak vezetői is. A kérdés adott: miként hangolják ösz- sze a csoportérdekeket — a népgazdaságéval? Csak önerőből — Mit akarnak az építők? Semmi egyebet, mint a szá­mukra is előírtak valóra vál­tását a gyakorlatban. Mert az 1981 (IV. 15.) Mt számú minisztertanácsi határozat világosan kimondja: míg a 3 vagy több műszakos és a fo­lyamatosan termelő üzemek­ben — ha a fizikai dolgozók többségéről van szó — 1981. július 1-től csökkenteni lehe­tett a munkaidőt, 1982. ja­nuár 1-től, illetve július 1-től valamennyi hazai gazdasági egységben és intézményben ötnapos munkarendet kell ki­alakítani. Vagyis az építő- és az építőanyag-iparban is. — Igaz azonban — mondta Szűcs Ferenc, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezet Pest megyei Bizottságának politikai mun­katársa —, hogy az emlí­tett minisztertanácsi határo­zat az ötnapos munkahét be­vezetésének, valamint a munkaidő csökkentésének fel­tételeként olyan követel­ményrendszert írt elő, amely biztosítja a társadalmi érde­kek érvényesülését. Milyen követelményekről van szó? Elsősorban arról, hogy az áttérést — a csök­kentett munkaidőre — vala­mennyi termelőegységnek ön­erőből kell megvalósítania. A mostanig is sokszor han­Eddig haszonnal... Reklámiroda sülysápi módra A közhelyszótárból lassacs­kán kitörölhetjük azt a böl­csességet, miszerint a jó bor­nak nem kell cégér. Azaz, olyan időket («lünk, amikor a reklámnak, legyünk pontosak, a jó-reklámnak, nagyon is fontos szerep jut a piackuta­tásban, a termékek megismer­tetésében, eladásában. Szeren­csére épp így nem tartozik a ritkaságok sorába, hogy vala­mely üzem, gazdaság tőle szo­katlannak tetsző üzleti vállal­kozásba fog. S ha a két ténye­zőt összeházasítjuk, vagyis a reklámot az üzlettel példá­nak mutatkozik — a sülysápi Tápióvölgye Tsz. Hézagpótló ötletek Mi köze van egy termelő- szövetkezetnek a reklámhoz? Mondhatnánk kevés, legfel­jebb annyi, hogy saját porté­káját népszerűsíti. Csakhogy, a gazdaságok a megmondha­tói, milyen nehézségek, buk­tatók árán tehetik olykor mindezt. A sülysápi Tápióvölgye Tsz- ben alig másfél esztendeje in­dult a hézagpótló vállalkozás. Nem vitás, nagy fába vágták a fejszéjüket; jól képzett rek­lámszakemberek közreműkö­désével reklámtevékenységet folytató irodát nyitottak a fő­városban. Azóta már túl van­nak az indulással együtt já­ró nehézségeken, nevüket megismerték a termelőszövet­kezetek nemcsak Pest me­gyében, hanem az ország leg­távolabbi vidékein is. Leopold József, az iroda vezetője ma már arról szólhat, hogy a vál­lalkozás sínen, van, azaz ed­dig haszonnal dolgozva bevál­tották azokat a reményeket, amelyeket a sülysápi gazdaság az iroda üzemeltetéséhez fű­zött. — Annak,, aki járatlan a reklám világában, különösnek tűnik egy ilyen vállalkozás. Már a nevünk is magyarázat­ra szorul — kezdi a beszélge­tést Leopold József. TESZQRG, dz magyarul annyit' tesz, hogy termelőszövetkezeti organizá­ció. Ha lefordítjuk, megma­gyarázzuk a fogalmat már nyilvánvaló, hogy erre a tevé­kenységre a termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok nagy részének szüksége van. Alap­vető feladatunk a reklám, de ezen túlmenően szervezési, az áruforgalmat érintő kérdések­ben is a gazdaságok segítsé­gére vagyunk. Ügy tudom, az elsők voltunk az ország­ban ezzel a kezdeményezéssel, utánunk próbálkoztak mások is, nem tudom, milyen siker­rel... Már 25 millió Az viszont nagyon is nyil­vánvaló, hogy a sülysápiak- nak nem lehet panaszuk az iroda munkájára. Az elmúlt évben — ez volt a tanuló idő­szak —, tízmilliós tervet tel­jesítettek, az idén már a 25 milliót célozzák... A beszédes számok mögött természetesen sok-sok erőfe­szítés húzódik meg. Nem kis feladatot jelentett saját ma­guk megismertetése — reklá­mot csináltak a reklámnak —, az üzleti kapcsolatok kialakí­tása. — Partnereink sora szeren­csésen gyarapodik — nyug­tázza elégedetten az iroda ve­zetője. Arra is akad szép számmal példa, hogy a gazda­ságok keresnek bennünket, s nem kell nekünk a lehetősé­gek után kutatni. Jóllehet, legfőbb ügyfeleink a mező- gazdasági üzemek közül kerül­nek ki, tulajdonképpen nincs megkötve a kezünk, jogosít­ványunk úgy szól, hogy bár­kivel együttműködhetünk.. Széf kitti tőke A gazdaság egyik nagyon dinamikusan fejlődő vállalko­zásává lettek a rövid idő alatt is, hiszen jó munkájuk­hoz kevés anyagi befektetés­re, sokkal inkább szellemi tő­kére van szükség, ezzel pedig az eredmények hallatán egy­értelmű, jól el van látva az iroda. Ha kell, kiállítások szervezésére, lebonyolítására is vállalkoznak,' olykor véle­goztatott érvek: növelni kell a hatékonyságot, fel kell tár­ni minden belső tartalékot, nem. csak beszélni kell a kor­szerű munkaszervezésről — szükségszerűségekké léptek elő. De gondoljunk arra is, hogy nem romolhat sem a vállalatok jövedelmezősége, sem a pénzügyi helyzete. Módszerek döntenek Tény, hogy a kivitelező építőiparban — a munkahe­lyek többségénél*,— körülbe­lül tíz éve már, hogy beve­zették az 5 napos munkahe­tet, s tették ezt az úgyneve­zett idénymunkarend kiala­kításával. A gyakorlatban ez nem csupán azt jelenti, hogy szombatonként az építkezése­ken valóban egyetlen embert sem látni, hanem azt is, hogy a tavaszi-nyári-őszi hóna­pokban — igazodva az időjá­ráshoz — nem napi nyolc óra a munkaidő, hanem 9—10—11, vagy ennél is több. Jogos a kérdés: miféle változások kö­vetkezhetnek be ezután? El­méletileg az építőiparban is heti 40—42 órára kell csök­kenteni a munkaidőt — a rendelet értelmében —, ám ez komoly termelési gondokat okozna. így tehát a kivitele­ző építőipar egyes területein a jelenlegi munkaidőbeosztá­sokat kell felülvizsgálni és újraszabályozni; megváltoz­tatni a vállalati központok munkarendjét, s kidolgozni olyan módszereket, amelyek­kel nőhet az egy órára jutó termelékenység. Az idén július elsején je­lent meg — csatlakozva a mi­nisztertanácsi határozathoz — a 19/1971 (VI. 25.) ÉVM számú rendelet több módosí­tása, mely egyebek között előírja, hogy az 5 napos munkahét alkalmazása ese­tén az efsp és az utolsó mun­kanapra legalább 6 óra mun­kaidőt keli ütemezni. És azt is, hogy az építés-szerelésben dolgozók napi munkaideje — idénymunkarend alkalmazá­sánál sem — lehet több 10 és fél óránál. Nincs kiskapu Nem hagyható azonban fi­gyelmen kívül az sem, hogy az építőiparban dolgozók kö­zül napjainkban is meny­nyien élnek távol a osalád­ményüklrél az ízlésnevelést szolgálják, hiszen igazán csak a tetszetős reklám érheti el cél­ját, bírhatja rá a vásárlásra, az üzletre a választásra kényszerülő gazdaságot, vagy magánembert. Jó szem és bátorság Nehéz megfogalmazni, mi minden tartozik tevékenysé­gük körébe. Amikor erről fag­gatom az iroda vezetőjét, hosz- szas fejtegetésbe kezd a rek­lámról, a szervezés megannyi hátulütőjéről, majd így foly­tatja: — Volt egy nőnapi kezde­ményezésünk. Arra gondol­tunk, hogy a tsz-eknek nem kis erőfeszítéssel jár 'valami­lyen kedves, ízléses ajándék kitalálása, előteremtése. A do­log vége az lett, hogy az iroda biztosította ajknak a gazda­ságoknak, akik éltek ezzel a lehetőséggel a nőnapi megle­petést. ajándékot, üdvözlőkár­tyát. Ügy vélekedtek az érin­tettek, nem volt rossz ötlet, jö­vőre is megismételhetjük ... Mondhatnánk, a gomba­módra szaporodó kezdemé­nyezések, vállalkozások sorá­ban nem nagy „ügy” a süly­sápi, de a fővárosban műkö­dő reklámiroda. Mégis emlí­tésre érdemes, hiszen annak bizonyítéka: nem árt, ha a jó ötletet gyors megvalósítás követi, ha jó szemmel és kel­lő bátorsággal felfedezi egy üzeni, egy gazdaság, hol lehet haszonnal, ' hasznosat. Ügy, mint a sülysápiak, a gyakran másodrendűnek ítélt, de na­gyon is fontos reklámpropa­gandában ... G. M. juktól. Számukra szinte lét- fontosságú, hogy megfelelő számú szabadnapot kapja­nak. S mindezt a termelési érdekek szükséges érvénye­sülése mellett, teljesítmény­csökkenés nélkül. Nincs kis­kapu: az egyenlőtlen mun­kaidő-beosztásoknál is jár az embereknek — éves átlagban! — az 52 szabadnap. „Csökken a munkaidő, majd több lesz a túlóra?" Nem le­het több! Már most, a felké­szülés során megkapták a vál­lalatok a kellő figyelmezte­tést: indokolatlanul nem nő­het a túlóráztatás! Sőt, a ki­vitelezőknek felül kell vizs­gálniuk és korszerűsíteniük kell a jelenlegi túlóra-gazdál­kodásukat. Es egy érdekes­ség: feltehetően nagyobb te­ret kaphat majd az önkéntes többletmunka-vállalás és az eddiginél jobban elterjedhet az a módszer is, hogy mun­kaidő utáni különmunkákra kötnek szerződéseket a vál­lalatok — saját dolgozóikkal. Tízórai — vagy ebédszünet? Mindenekelőtt az étkeztetét eddigi sajátosságait kell fi­gyelembe venni; azok alap­ján. meghatározni az ebéd­időt, és az sem baj, ha az egyes munkahelyeket, eltérő gyakorlat alakul ki. Minden­esetre a veszteségek csök­kentéséért, a sok embert fog­lalkoztató munkahelyeken célszerű az étkeztetést több turnusban, tehát nem egy- időben lebonyolítani. Egyeztetett érdekek Nem véletlenül maradt utoljára a fogas kérdés: mi­ként alakulnak az építőipar­iban a jövedelmek, hogyan érinti azclcat a munkaidő­csökkenés? Munkabér —csak teljesítményért járhat. Ez ak­kor is igaz és kötelező az összes gazdasági egységre, ha a minisztertanácsi hatá­rozat kimondja — egyetér­tésben az MSZMP XII. kong­resszusán megfogalmazottak­kal —, hogy nem csökken­hetnek a bérek, valamennyi dolgozó alap-, vagy személyi bérét fel keli emelni. Vi­szont, arra szintén van utasi- tas, hogy a bérköltségeket — a termelékenység fokozot­tabb emelésével kell csök­kenteni. így tehát senki sem csodálkozhat, ha felülvizsgál­ják és korszerűsítik a mun­kanormákat, s ha szüksé­ges, növelik a teljesítmény- követeléseket. Nem várható, hogy jövőre kevesebb lesz a lakossági épí­tési-szolgáltatási igény. Ép­pen ezért nagy feladat há­rul a tanácsi kommunális szervezetekre — már most, az ötnapos munkahétre való át­térés előkészítési periódusá­ban is. Milyen lehetőségek kínálkoznak? Például tovább kell fejleszteni az ügyleti rendszert, és az egyenlőtlen munkaidő-beosztást. A heti egy szabadnap pedig nem­csak a hét bármely napján adható ki, hanem, ha a szük­ség úgy diktálja, össze is vonható. Mint említettük: folynak az előkészületek az építő- és építőanyag-iparban, szü­letőben vannak már az új programok, amelyeknek min­den feltételt — technikait, műszakit, emberit — tartal­maznak — tartalmazniuk kell az ötnapos munkahét beve­zetéséhez. Nagy felelősség há­rul e programok végleges formába öntésénél az üzemi demokrácia különböző fóru­maira: vitatják termelési ta­nácskozásokon és osztályve­zetői értekezleteken; üzemi négyszög megbeszéléseken és bizalmi testületi üléseken. Se­gítő szándékú és jól használ­ható javaslatok tucatjai jel­zik, igenis összeegyeztethe­tők a kis és nagy érdekek. Az emberek jól érzékelik, nem kaphatják ingyen — a több szabad időt. Dodó Györgyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents