Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
1981. OKTOBER 4., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Ötnapos munkahét: ami változik és ami változatlan Vizsga fegyelembtíl és szervezésből Igényeinket tekintve hovatovább semmiben sem különbözünk elkényeztetett gyerekeinktől: olyan mindig csak kapni (egyre többet és többet!) — sohasem adni elv alapján. E tényt mintegy aláhúzza az ötnapos munkahétre való áttérést kísérő sirámok özöne. Mintha legalábbis sorscsapás köszöntene ránk. Vállalatok vezetői panaszáradat kíséretében nyilatkoznak, ha az ötnapos munkahéthez kapcsolódó nehézségeikről szólnak. Pedig ésszerű lehetőségről van szó. Olyan lehetőségről, melynek alapja a munka. Kiváló minőségű, megfelelő mennyiségű, öt nap alatt! A népgazdaság, s nem utolsósorban mindnyájunk szempontjából elengedhetetlen e követelmény. A tétel világos. Csali ott a baj — senki sem tagadja! —, hogy ezt az ötnapos munkahetet újabb nemzeti ajándékként könyveltük el. Magunktól magunknak. Kihagyva a számításból, hogy anyagi alapját újra és újra, mindig nekünk kell megteremtenünk. Soha ekkora szükségünk nem volt a szervezés tudományára — gyakorlatban! Egy-egy kollektíva és vezetése vizsgázik munka- fegyelemből, szervezésből. De hogyan vélekednek a munkások vagy a művezetők az ötnapos munkahét követelményeiről? Lássuk csak! A budai járás 30-nál több ipari üzeme közül a debreceni MGM diósdi gyára tért át az ötnapos munkahétre.' Október elsejével pedig a budaörsi központú Ipari Szerelvény- és Gépgyár. Szeptember 30, szerda, a premiert megelőző nap délelőttje. Amikor már mindenki előtt egyértelmű: a heti 40—42 órás munkaidőben ugyanazt a teljesítményt kell adni, mint ami eddig hat nap produktuma volt. Okoz-e ez feszültséget? Weinacht Mátyás, a porkohászati gyár szerszámüzemének szerszám- készítője, szakszervezeti bizalmi: A siker elmaradt — A legtöbben ellenszolgáltatás nélküli állandó szabad szombatot vártak. Az a tény, hogy a mindig egy műszakban dolgozók hétfőnként reggel öt óra ötventől tizenhat óráig termelnek: véletlenül sem állíthatom, hogy kirobbanó sikert aratott. A három műszakosok negyven órát teljesítenek. Mi jobb munkaszervezésre, de a megszokott időalapra számítottunk a rendelet napvilágra kerülésekor. Nincs húszperces reggelizés sem. Az ebédelésre adott a húsz,-perc, de amit az étteremben töltünk, azt az időt ledolgozzuk. Mert hétfő kivételével öt ötventől tizennégy óra tízig vagyunk. Ésszerűen, turnusokban mehetünk ebédelni. Nem kell s nem is lehet harminc-negyven percet tálcára várva, vagy ebédelgetve lecsípni a munkaidőből. Egy műszak, több műszak — a kettő között két óra a munkaidőkülönbség. Igazságos ez? — Visszakérdezek: véletlen lenne. hogy eddig mindenki csak egy műszakban akart dolgozni? Sokkal érdekesebb, hogy a két óra különbség miatt tudomásom szerint ket- ten-hárman már fontolgatják, hogy januártól átkérik magukat három műszakba. — Ez nem jönne rosszul a gyárnak — szól közbe Boros Pál, a párt- bizottság titkára. — Hiszen a nagy értékű gépeket kihasználhatnánk. — Ami viszont bosszantó — mondja Weinacht Mátyás —, a BKV kék buszaival s a vállalat által bérelt Volánosok nem számolnak az új helyzettel. Van, aki a menetrend miatt negyed hattól gyárkapun belül a munkakezdésre vár. Az itt dolgozók mindegyike ingázó ... Pécsért István tmk-szerelő, alapszervezeti párttitkár: Nézőpont kérdése — Vitathatatlan, hogy az átállás a délutánokból vesz el, de nyereség, hét végén több idő jut a családra, meg a ház körüli munkákra. A tmk-sok nem számolják a plusz órákat, hiszen annak fejében két szabadnap jár. Nem is rossz ' üzlet. Igaz, a karbantartóknál nem újság a nyújtott műszak. Ha egy nagy teljesítményű gép a munkaidő lejárta előtt tíz perccel romlik el, maradnunk kell. A megítélés nézőpont kérdése. Szerintem az ötnapos munkahét nyereséget hoz a gyárnak, szóval magunknak. A kertek, kiskertek tulajdonosainak — mondjuk, permetezés miatt — nem kell hét végére beteget jelenteniük, vagy addig ügyeskedniük, míg előre ledolgozhatják azt a bizonyos szombatot. Szűcs Gyula raktárvezető, párt- alapszervezeti szervező titkár: — Az ötnapos munkahét bevezetését nemzeti ajándéknak könyvelte el először \ mindenki. Márpedig ebben az esetben is a valamit valamiért elv érvényesül. Kell-e az állandó szabad szombat? Ha a hétköznapok’ teljesítményét száznak veszem, szombatonként jó, ha a hat- vanat elértük. Félgőzzel dolgoztunk, de teljes energiát használtunk! A műszak végének jelzése előtt meg már harmincán, negyvenen vártak a kapunál. Az ötnapos munkahéthez kapcsolódó intézkedések sora erre ma már nem ad módot. Alapos volt a szervezés, de a kapott előny fejében megnövekedtek a követelmények. Vezetőkön, művezetőkön, csoportvezetőkön, s nem utolsósorban rajtunk, munkásokon múlik, hogyan tudunk élni a lehetőséggel. Mert azt sem árt ám számba venni, hogy ezen az ötnapos játékon nagyon nagyot lehet bukni. A feszültség, mely most érezhető? Lassan feloldódik. Konfliktusok sorát hozta magával a Hazai Fésűsfonó pomázi gyárában az ötnapos munkahét október 1-i bevezetése. A fel-fellángoló viták oka negyven óra húsz perc kontra negyvenkét órás, ötnapos munkaidő. Ugyanis az egy műszakban, nem zajos munkahelyen, nem gép mellett dolgozóknak negyvenkét óra a heti munkaidőalapja. Míg a három műszakosok az öt nap alatt negyven óra húsz percet dolgoznak. Az egy óra negyven perces különbség miatt még az igazgatót is megkeresték. Megfeledkezvén a textiles szakszervezet alapvető határozatáról: a negyven óra húsz perces munkaidő a gépen három műszakr ban dolgozó egészségvédelmét is szolgálja. Tehát nem a rriűszakszám a döntő, hanem a munkahelyi mi- lyensége. Ezt a különbséget igyekezett aláhúzni — ki tudja már hányadszor — Schmelka Róbertné, a gyár pártszervezetének titkára is. Fekete Lajosné, a szövődé, a kivarró, a szövőelőkészítő szakszervezeti bizalmija, művezető: Valóban nagy az ár? — Paprikás a hangulat. (Mondta mindezt szeptember 30-án, egy nappal az ötnapos munkahét bevezetése előtt.) Ha nem is sokan, de vannak, akik úgy fogalmaznak: nem kell a szabad szombat, mert hattól háromnegyed háromig hosszú az idő. Különösen látva azt, hogy a több műszakosak, a gépesek hazamennek. Pedig minden harmadik héten az éjszakai műszak után hattól hétig géptisztítás miatt nekik is itt kell majd maradniuk. Az egész feszültséget egy aprócska, de az érintettek szempontjából nem elhanyagolható tény okozta: a szociális, a családi vagy más körülmények miatt mindig egy műszakban, de gépen dolgozókra is negyven óra húsz perces időalap a mérvadó. Hát ez szította a kedélyeket a kivarróüzemben, ahol egy műszak van. Sikerült-e megmagyarázni az egy óra negyven perces különbség lét- jogosultságát? — Ügy tűnik e pillanatban, hogy igen, de idő kell ahhoz, hogy belerázódjunk a rendbe. E lépésnek a haszna korántsem becsülhető le. Nők, asszonyok, édesanyák dolgoznak itt. Ha jól beosztják szabad idejüket, többet foglalkozhatnak a gyerekeikkel, a háztartás ezernyi tennivalójára több Idejük jut, s talán vasárnap úgy istenigazában pihenhetnek. Valóban nagy ár ezért az a heti plusz két óra? A tempó vízválasztó — Ez az egyén haszna, de végül a közösség, a gyár, tehát újra az itt dolgozók, az egyes emberek is jói járnak. Hiszen Pomázon is érvényes, hogy a gépek karbantartására adott a szombat, az álló üzem. Nem kell vasárnapra túlórát fizetni netán egy sürgős gépjavítás miatt, a szombati műszakot leállítani, áramtala- nítani. Ebben az esetben nem szaporodott eddig a kereset, a teljesítmény — mondja Schmelka Róbertné. — Vízválasztó is egyúttal ez o tempó, mert most kiderült, hogyan képesek a művezetők jog- és hatáskörükkel élni. Az o fegyelem, amit az új szervezés diktál, ez bolygatta meg a közösséget. — Meg a felesleges bosszúságok — veti közbe Fekete Lajosné. — így például az, hogy a pomázi új lakótelepről öt óra kilenc perckor indul ide, a gyárhoz a busz, a következő pedig hat óra kilenc perckor. A közbeeső időben o Volán autóbusza a HÉV-állomásnál pihen. Tehát aki hatra jár, már fél hat előtt bent van a gyárban. Felmerül a kérdés, ésszerű-e a nyújtott műszakot nem figyelembe véve indítani a járatokat? A nem egyeztetett menetrend miatt bekényszeríteni embereket a gyárba. Azt hiszem, a válaszon nem kell gondolkodni. ★ Szavakban oly jól tudjuk, hogy a nyolc óra minden percét munkával kell eltölteni. Ütőn, útfélen hangoztatjuk is, de amikor az élet rá- kényszerít bennünket, azon a bizonyos valamit valamiért alapon, tiltakozunk. Feszített a tempó, de ezt a tempót mi diktáltuk, diktáljuk önmagunknak. VARGA EDIT „A közbeeső időben a Volán autóbusza a HÉV-állomáson Erűősi pihen.” Agnes felvétele A tennivaló nem lesz kevesebb! Beszélgetés Csonka Tiborral, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesével Az ötnapos munkahét jövö januártól az egész országban általánossá válik. Az intézkedés bejelentését annak idején mindenki osztatlan örömmel fogadta. Bár az is nyilvánvaló volt — mint éhről a fentiekben már szóltunk —, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között ez nem jelenthet kevesebb munkát, termeléscsökkenést, s a vezetők különös felelőssége, hogy az öt nap tényleges munkával teljen. Lényege, hogy a dolgozók széles rétegeinél a munkaidő átcsoportosításával az egybefüggő szabad idő meghosszabbodjon, s ezáltal bővüljenek a pihenés, a művelődés és a szórakozás lehetőségei. Az is előre látható volt, hogy az intézkedés körültekintő előkészítést, tervezést feltételez. s számos problémát vet fel. Sok területen már döntés született, befejeződött az előkészítés időszaka, vagy már a gyakorlatnál tartanak. A témáról — mely manapság sokakat foglalkoztat — a lakosság közvetlen ellátását szolgáló munkaterületekkel kapcsolatban Csonka Tiborral, a Pest megyei Tanács elnüfchelyettesével beszélgettünk. í — Ügy gondolom, Indokolt az Igények felöl megközelf- í feni a kérdést, hiszen az űj munkarendben is alapvető » féladat marad ez«k változatlan kielégítése. Milyen sajátos V változásokra számítanak e tekintetben? — Alapvető követelmény, hogy az ellátás színvonala az ötnapos munkahét bevezetésével se romoljon. Ez azzal jár, hogy bizonyos területeken nemcsak hogy dolgozni kell a hét végén is, hanem megnövekedett igényeket kell kielégíteni. Vonatkozik ez elsősorban Pest megye eddig is közkedvelt idegenforgalmi területeire, a kereskedelemre, a vendéglátásra, a szolgáltató egységekre és a közművelődési intézményekre is. Az üzleteknek gyarapodó forgalomra kell számítani, például a Dunakanyarban, a Ráckevei-Duna mentén és más idegen- forgalmi és kirándulóhelyeken. Az eddiginél bővebb választékkal, a helyzethez igazodó módszerek bevezetésével kell erre felkészülni. A vendéglátóhelyeknek az olcsó ételektől kezdve a magas igényeket kielégítő különlegességekig széles választékot kell kínálniuk. Az eddigieknél is fokozottabb lesz a szerepe a mozgóárusításnak, a büféknek, az alkalmi árusítóhelyeknek. Több helyen válik szükségessé a zenés-táncos szórakozás feltételeinek megteremtése. S ugyancsak növekszik a szerepe az információknak: az idegenforgalmi kirendeltségek felvilágosítására, programajánlataira a hét végén is számíthatnak az emberek. Végül csak röviden utalva a szolgáltatások körére: azokat is várhatóan többen igénylik a szabad idő gyarapodásával. Nem is szólva a közművelődési programokról, amelyeknél a változás módot nyújt új formák, rendszeresebb foglalkozások — a nyelvtanfolyamoktól a hobbikörökig — kialakítására. Külön téma a közművelődés munkásainak felelőssége az orientálásban, az emberek életmódjának formálásában. — Mindezeket figyelembe véve milyen változást jelent majd az említett területeken az ötnapos munkahét bevezetése? Mit érzékelnek a kedvezményből a kereskedelemben, a vendéglátásban, a szolgáltatásban vagy épp a köz- művelődési intézményekben dolgozók? — Először is azt kell látni, hogy számos területen továbbra sem tekinthet el a társadalom a megszakítás nélküli munkától, szolgálattól. A folyamatosan termelő üzemekben, a közlekedésben dolgozók, a mezőgazdaság foglalkoztatottjai, az orvosok és így tovább — bár a kéthetente szabadszombatos rendszer általános volt — eddig és ezután sem mindig ünnepeken vagy hétvégén kaptak szabadnapot. Vagyis az egyértelmű, hogy mindenki számára ezután sem biztosítható a heti pihenőnaphoz kapcsolódó második szabadnap. Az előzetes számítások szerint Pest megyében például a kiskereskedelemben foglalkoztatottak 70 százalékának lehet majd a plusz szabadnapot a vasárnaphoz kapcsolódva — tehát szombaton vagy hétfőn — kiadni, hogy az ellátás színvonala változatlan maradjon. A vendéglátásban pedig a dolgozók 40 százaléka pihenhet hétfőn vagy kedden. A nyitva tartást az élelmiszerboltokban például úgy kell kialakítani, hogy az csütörtökön és pénteken hosszabb legyen, de szombaton is minden üzlet legalább délután 2 óráig várja a vásárlókat. Az iparcikk-kereskedelemben, arra is lehetőség van, hogy az áruházait, illetve a szakboltok váltakozva tartsanak nyitva szombatonként A vendéglátóiparban pedig az eddigiekhez hasonló váltás- rendszer marad továbbra is. Az üdülőterületeken, ahol a szezon is beleszól a munkarendbe, a dolgozók össze- gyűjthetik s egyházamban vehetik ki pihenőnapjaikat I — Ahhoz, hogy mindezek az elképzelések az ellátásban 6 megvalósuljanak, számos, rajtuk kívüli, háttérfeltételt Is V. meg kell teremteni. Hol tart ez az egyeztetés? — Az összefüggések bonyolultak és szerteágazók. Igazodnia kell a megváltozott munkarendhez például az oktatásnak, a napközinek, a bölcsődei, óvodai ellátásnak, a közlekedésnek, a postának. Csak ízelítőül néhány kérdés. A munkaidő-meghosszabbítást hogyan követi az óvodák, bölcsődék nyitva tartása? Az egy-egy gyárhoz eddig közlekedő menetrendszerű járat megszűnésével — hiszen ott szabad szombat van — hogyan jutnak ki munkahelyükre a kereskedők? Milyen formában fizetik be a postára a bevételt a meghosszabbított nyitvatartású üzletek? Mindezek bonyolult problémák, s néha már úgy tűnik, eltakarják a végeredményt, hogy .sokaknak ténylegesen egy helyett két pihenőnapja lesz minden héten. Pedig ez nem tévesztendő szem elől. Hosszabb ideje folynak az előkészítő munkálatok a szakszervezetek, az irányító szervek bevonásával, a dolgozók véleményének figyelembevételével. Jelen pillanatban a tárcaközi egyeztető tárgyalások időszakánál tartunk, tehát végleges elképzelésekről, megoldásokról még nem számolhatunk be. Viszont azt már elmondhatjuk, hogy a kereskedelmi vállalatok megkötötték szerződéseiket a legfontosabb szállítóikkal, a tej-, a hús- és a sütőiparral, egyeztették a szállítások átütemezését, hogy a hét végén és a hosszabb nyitva tartásnak megfelelően friss áru és bőséges választék álljon a vásárlók rendelkezésére. — Bízunk benne, hogy az ötnapos munkahét bevezető« séhez szükséges döntések minden területen mihamarább megszületnek, s a lehető legoptimálisabb feltételek megteremtésével készül fel minden ágazat az átállásra. Hogy a változás a gyakorlatban Is elérje célját, ebben fokozott szerepe lesz az ellenőrzésnek. Hogyan készülnek erre a tanácsok, mint felügyeleti szervek? — Az természetes, hogy különösen az első időszakban megkülönböztetett figyelmet igényel az elvi döntések érvényesülése. Erre felkészítjük a helyi tanácsokat, a megyei tanács ellenőrzési apparátusát. Ha olyan jelenséget tapasztalunk, mely valahol társadalmi feszültséget okoz, ott a rendelkezéseket is azonnal, rugalmasan megváltoztatjuk. S olyan esetben, ha a napi gyakorlat során kiderül, hogy változnak a vásárlói, fogyasztói szokások, igények, nem ragaszkodunk mereven például az elhatározott nyitvatartási rendhez. MÉSZÁROS JANOS
