Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
1981. OKTOBER 25., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGÁZIN 7 Itt jártam tíz éve, amikor a Börzsöny e gyöngyszemében az Ipoly- vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság királyréti erdészetében elhatározták, hogy jól forgatva a beígért állami forintokat, természetvédelmi területet, turistaparadicsomot teremtenek a nagyközönség előtt akkor még alig ismert vidéken. S itt jártam néhány évvel később is, amikor a gondolatból sok minden már megvalósult. Elkészültek az első tanösvények, amelyeken a természettel ismerkedő ifjak és öregek számára táblácskák mondták el egy-egy fafajta tulajdonságait, természetét. Sétáltam a Bajdá- zó-tó környékén, ahol kedves faházikók védenek az eső ellen. Szalonnasütő hely teszi lehetővé, hogy veszélytelenül készíthessük el az erdő szomszédságában is étkünket, ahol a hatalmas fészer néha osztálytermül, éjjeli nifugvóhelyül is szolgál. Láttam az azóta már megvalósult újabb terveket erdei játszóterekről, tornapályákról, turistautakról. Jólesett, hogy a terület gazdái, az erdészek, hévvel, szeretettel és szakértelemmel munkálkodnak ember és természet találkozásán. Most, néhány év múltán fotóriporter kollégámmal ismét körbejártuk e vidéket. Ami akkor még csak papíron létezett, vagy csak a fejekben motoszkált, mostanra már az is valóság. Csak éppen, ahogy Korbánski Kazimierz erdészetvezetőt és munkatársait hallgatom, úgy tűnik, már nem lobog úgy a lelkesedés. Ha rajtuk múlna, talán nem is nyitogatnák tovább a természet kapuját. Nem bennük keresendő a hiba. Most sem szeretik kevésbé kerületüket, máig sem múlt el a kívánság, hogy táruljon fel mindaz a szép, amelynek ők a legjobb tudói. Ugyanolyan szívesen kísérnek iskoláscsoportokat, s folytatják a munkát, ha azt látják; érdemes dolgozniuk. Ám minden 100 ember közül egy — ez a tapasztalat — ellensége az erdőnek. Eldobálja a szemetet, letépi a táblákat, szétveri az erdei építményeket. Eddig évente százezrekért újra és újra kijavították, amit a vandálok tönkretettek. Idén elhatározták, ha csak pár hónapra is, de meghagyják mementóul s figyelmeztetőül a pusztítást. Ha nem is azokat, akik jeleskedtek a rongálásban, de másokat minden bizonnyal figyelmeztet a látvány, hogy közös ügyünk; megálljt parancsolni a természet ellenségeinek! A képeken, sorrendben, felülről lefelé: Minden fa egy-egy tanulmány a természetről. Tönkrement tetőn tekint be az ég. Százezrekért épülteik a tájba Illeszkedő esőházak és erdei játszóterek. Óvodások, iskolások, ök még tisztelettel bánnak a természet és az ember alkotta szépségekkel. Mennyi fura forma! Érdekesebb, mint bármely lakótelepi játszótér. Most sem szeretik kevésbé a természetet Rabszolgái volnánk az időnek? Szabadnapos asszonyok Alig tizenöt esztendeje, hogy a kéthetenkénti szabad szombat eléggé mély gondolatörvényeket kavart, mire valóban bevezették. Ki a termelési eredményeket féltette, ki a saját jövedelmét. Aztán minden elsimult. Most, amikor a heti törvényes munkaidő tovább csökken, mintha a tömegben sokkal kevesebben akadnának, akik a népgazdasági tervért aggódnak, inkább úgy közelítik a dolgot, ha nem lesz kevesebb a fizetés, jöhet az ötnapos munkahét. Mint már mi is többször megírtuk, szerencsére mindig van, aki megmagyarázza a kevésbé tájékozottaknak, a közös felelősséget enyhébben érzőknek: mi is a kapcsolat a munkaidő, a termelékenység és a szabad idő között. A munkaidőt akkor lehet csökkenteni, ha ezzel nem lesz kevesebb a termelés, vagyis emelkedik a termelékenység. De a munkaidőcsökkentés nem öncélú. Marx azt mondta: ...A munkaidő megtakarítása egyenlő a szabad időnek, az egyén teljes fejlődésére szolgáló Időnek a gyarapításával, amely maga, mint a legnagyobb termelőerő, megint visszahat a munka termelőerejére ... Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, a dolgozó nők hogyan tudják majd A több pihenőidőt arra a bizonyos egyéni fejlődésre fordítani? Pest megyében a szocialista szektorhoz tartozó ipari, illetve mező- gazdasági üzemek összesen 126 ezer 268 nőt foglalkoztatnak. Ha nem tekintjük az oktatási, kulturális és egészségügyi intézményekben, kereskedelemben, s egyéb munkahelyeken dolgozókat, akkor is tetemes a létszám, amely érintett az ötnapos munkahét bevezetésében. A statisztika mögött családok vannak: férjek, gyermekek. A nők helj'zetének vizsgálatát sohasem lehet elvonatkoztatni családi körülményeiktől. Például házimunkájuk és az arra fordított idő a gyermekek számának gyarapodásával együtt növekszik. Ezt erősítették meg a Pest megyei asszonyok, akikkel beszélgettem: Divald Béláné, az MTA vácrátóti botanikai kutatóintézetének laboránsa, Pálinkás Istvánná, a túrái Magyar—Kubai Barátság Tsz brigádvezetője és Uitz Mártonná, a Hazai Fésűsfonó kerepestarcsai gyárának dolgozója. Családi munkamegosztás Az első szabad szombatok idején Uitzné gyerekei még kicsik voltak. Igyekezett úgy beosztani a házimunkát, hogy a hét végére már csak a kenyér és á tej beszerzése maradjon. Hétfőn mosott, mert akkor nem volt tv-műsor. Péntek lett a nagytakarítás ideje, ezért előző este úgy főzött, hogy jusson másnap is vacsorára. A bevásárlásra akkor kerített sort, amikor naponta a munkából hazafelé tartott. Ilyenformán a szabadszombat reggelén nem kellett korán kelnie. Két gyermekével fölkuporodhatott az ágyra, nagy-nagy titkokról, apró csínytevésekről súg- dolózni, megbeszélni, mi is legyen a hét vége programja. Amint nőnek a gyerekek, változik az otthoni időbeosztás. Részt tudnak venni háztartási műveletekben, többen, gyorsabban végeznek. Divaldné például a fiát is bevonta, mégpedig önkéntes jelentkezés alapján. A nagyfiú édesapját váltotta fel a családi munkamegosztásban, a két lánytestvér mellett. Így maradt az apának több ideje barkácsolásra, olvasásra, így jutott el az édesanya vasárnap délelőttönként néha-néha a budapesti Erkel Színházba, matinéra. Egybehangzóan vallják ma is, amikor a gyerekek már különböző iskolákba járnak — ki Szarvasra, ki Kecskemétre —, hogy helyesen cselekedtek, amikor csemetéiket nem kímélték a munkától, hanem módszeresen kiosztották nekik a rájuk eső részt a közös feladatokból. Ezért nem futottak örökké versenyt az idővel. Hamar elvégezték, amit kellett, s a hét vége megmaradt kirándulásra, nagymama látogatására, együttes programokra. Szervezni tudni kell Pálinkásnénak egy gyermeke van. Szerinte ma, amikor ilyen mértékben gépesítettek a háztartások, meg lehet oldani, hogy az asszonyok ne legyenek annyira lekötve az otthoni munkával. A háztartást éppen úgy meg kell szervezni — vagy még jobban? —, mint a munkahelyi tevékenységet. Más kérdés, hogy objektív körülmények mennyire szólnak bele a szervezésbe. Mert, ha például a községben csak kedden és csütörtökön lehet húst kapni, akkor ehhez kell Igazítani a heti bevásárlásokat. Ha az ominózus napon mégsem sikerül mindent megvenni, akkor marad a bosszúság, mert szorri- baton már csak a közeli városban lehet hozzájutni bizonyos élelmiszerekhez. Erre pedig elmegy a szabadnap. Megfelelő háttérrel S már el is jutottunk odáig, amiről tizenöt esztendeje kezdtünk először beszélni: megfelelő hátteret kell kiépíteni ahhoz, hogy a dolgozó nők ésszerűen tölthessék el szabad idejüket, hogy a hétvégi pihenőnapokat ők is valóban regénerálódásra fordíthassák. Az igaz, hogy a háztartások általában jól gépesítettek. Száz munkáscsaládból kilencvenben van hűtőgép, kilencvenötben mosógép, hetvennyolcban porszívó. Az arányok megközelítően azonosak a szövetkezeti parasztság körében js. Amiben tovább kell lépni, az még mindig a szólgattátás. A felvevőhelyek telepítése, a mozgószolgálat fokozott fejlesztése, az üzletek nyitvatartási idejének alkalmazkodása a lakosság igényeihez, illetve számos házimunka megszüntetése úgy, hogy bizonyos szolgáltatások teljesen fölöslegessé tegyék azokat (mosás a Patyolatban, hétközben ebéd a köz- étkeztetésben, vasárnap a vendéglátásban, apróbb átalakítások, javítások például kijelölt ruhaipari szövetkezeteknél, stb.), Falusi asszonyokat el sem lehet képzelni kertészkedés nélkül. Mert a szántó, a gyümölcsös, a férfiak dolga. A konyhákért, s a baromfiudvar is asszonymunkát igényel. Ám, ha jobban meggondoljuk, miért feltétlenül kézi munkát? Egy-egy univerzális kisgép felére csökkentheti a növényápolás idejét, a konyhakertben is. Ha lehet kapni. Háziasabb férjek Örökös probléma úgyis, hogy a nőket nem lehet kimozdanítani otthonról. Pálinkásné is említette, mekkora teljesítmény a termelőszövetkezetek háza táján összehozni olyan autóbuszkirándulásokat, amelyeken részt vesznek az asszonyok. Nem is nagyon szeretnek menni, az igaz. Sokáig úgy tudták, nem illik. Most meg kevés az idejük, megrabolja őket a jószág, a kert, a háztartás. Mégis az a véleménye, hogy a munkahelyen kell szorgalmazni az országjárást, a színházlátogatást, a különböző klubok szervezését, mert a közösség csábító vonzerő. Te mész, én is megyek alapon kerül, aki enni adjon a csirkéknek, aki ellássa egyszer-egyszer a gyerekeket: maga a férj. Különben is manapság — a fiatalabb korosztályban— már egyre kevesebb férfi röstelli háziasságát. Még valamit hozzá kell tennünk: mikor regenerálódjon a dolgozó nő, mint nő? Nehogy azt higgyék, erre nincs szükség. Idő kell arra, hogy reridbehozzák önmagukat: külsejüket és lelki egyensúlyukat. Ha egy nő az egész heti munka után legalább egy órácskát tölthet egyedül a fürdőszobában, ahonnan ápoltan lép ki, akkor visszanyeri már-már megtépázott önbizalmát. Kellemesebb partner lesz a család hétvégi programjában, s jobb kedvvel vág neki a következő hétnek. BÁLINT IBOLYA
