Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

vAíiJan 1981. OKTÓBER 3., SZOMBAT CEGLÉDI ŐSZ, 1981 Fába vésve; ré metszve Bihari József, a Pest megvei Múzeumok igazgatója nyitotta meg a III. Fa és környezet cí­mű kiállítást a ceglédi Kos­suth Lajos Múzeumban, mely október 25-ig várja látogatóit. Az V. országos kisgrafikai tár­lat október 14-ig tekinthető meg a ceglédi művelődési köz­pontban. Sokszínű lé ma, és technika Huszonnégy grafikus száz­negyvenhárom lapja jelenti az idei termést. Gondosan szec- kesztett, kivitelezett rézkar­cok, linók, vegyes technikával készült lapok. Nemcsak a fo­galmazás, hanem a tematika is árnyalt; zsombéktól, ma­dárijesztőktől a rakétákig terjed, az ősállapot rajzi idé­zeteitől a kozmikus térig. Horizontálisan is tágas a művek határa, szerepel ben­ne Don Quijote, bolgár lovas, Kölcsey Ferenc szatmárcsekei sírjele, Radnóti Miklós portré­ja és virágok, városok minden mennyiségben. Lapozható képalbumok A zsűri helyesen, igazságo­san ítélt, valóban megérde­melte a díjat Kopasz Márta, Stettner Béla, Vén Zoltán és Fery Antal — lapjaik való­ban átlagon felüliek. Ugyan­ezt elmondhatjuk Kőhegyi Gyula, Király László, M. Kiss József, Perei Zoltán, Józsa János és Nagy László Lázár munkáiról is. Utóbbi egyben nemcsak a ceglédi Kisgrafika Barátok Körének vezetője, nemcsak tökéletességre törek­vő jeles grafikai lapok készí­tője,' hanem az országos kiál­lítások fáradhatatlan szerve­zője, rendezője. Gond, hogyan tovább? Min­denképpen indokolt, hogy a következő seregszemle az or­szágos mezőnyt bővítve nem­zetközi méretűvé terebélye­sedjék - külföldi meghívások­kal, és az is lehetőség, hogy grafikai lapok üdvözletével búcsúzzon Cegléd városa a ballagó diákoktól, bocsássa út­jára az ifjú házasokat, helyez­ze el a város könyvtáraiban a kisgrafika-műgyűjtők lapoz­ható képalbumait. Nagy terek esztétizálása Komoly eredményt jelent a 111. Fa és környezet című ki­állítás is, melynek szintén Cegléd a házigazdája. Dohnál Tibor és Farkas Ádám után az idén a fődíjat megérdemel­ten kapta — az országos ne­veket is joggal háttérbe szo­rítva — a nagyon tehetséges Eöry Emil Ballada II. elneve­zésű kompozíciójára. Hozzá­tehetjük; minden plasztikájá­ra megérdemelte volna ezt a II Eőry Emil: Ballada, II. Kopasz Márta ex librise RG&AftS Nagy László Lázár ex librise komoly kitüntetést. Sikere hozzájárulhat már a közeljö­vőben Érd térrendezéséhez, hiszen művei önértékükön túl nagy terek esztétizálására is kiválóan alkalmasak. Rajta kívül Marosán László, Várhe­lyi György, Nemes Attila és Cs. Kovács László munkái alapozzák a további lehetősé­get. Cegléd önnön városi rang­ját azzal őrzi, növeli, hogy egyszerre vált házigazdájává a kisgrafika és faszobrászat léleknövelő és a lakótelepek monotóniáját enyhítő törek­véseinek. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Nem az út végén, hanem az út elején, közepén tartunk; sikerekkel, de még több problémával, teendővel. Losonci Miklós ÍGY IS LEHET FELZÁRKÓZNI Kihagyható lépcsőfokok Leszoktunk róla — és ez nagyszerű —, hogy az őszt va­lamiféle idénykezdésnek te­kintsük a tartalmas szórako­zást is magába foglaló közmű­velődésben. Bugyi nagyközség­ben most mégis szó szerint idénykezdés előtt állnak: alig egy hét múlva befejezik a mű­velődési ház belső tatarozását. Ez már időszerű Volt, az vi­szont kevésbé, hogy a tanács végrehajtó bizottsága szeptem­ber közepén tárgyalta meg a művelődési ház és a könyvtár VI. ötéves tervének felada­tait. A koncepció ugyanis már „jogerőre” emelkedett a já­rási fórumon, így ez a vizs­gálódás csaknem formálisnak tekinthető. Mégis tanulságos ez a terv, mert nincs benne semmi újdonság; a célok kö­zött sok olyat találunk, ame­lyeket már az eredményolda­lon kellett volna feltüntetni. De a tanulság sokkal inkább az, hogy a viszonylagos lema­radás pótlásakor figyelembe kell venni a megyében fel­gyülemlett kedvező tapaszta­latokat, ésszerű kezdeménye­zéseket. így a fejlődésben néhány vargabetű elkerülhető lenne. Az elmúlt öt év Bugyi nagy­község közművelődésében is erősödést hozott. Jelentős arányban növekedett a rend­DOKUMENTUMKIALLITAS Műemléki hónap A XX. országos múzeumi és műemléki hónap megnyitóját pénteken tartották meg Ma­kón, a József Attila Múzeum most elkészült új épületében. Az ünnepségen Pozsgay Imre művelődési miniszter mondott beszédet. Az ávatoünnepség alkalmá­ból nyílt meg a múzeumban Makó hétszáz éves település-, gazdaság-, politika- és műve­lődéstörténetét bemutató do­kumentumkiállítás és az Erdei Ferenc emlékszoba. Ugyan­csak ebből az alkalomból nyi­tották meg a „Makó a képző- művészetben” című kiállítást. Itt a tízéves makói művész­telepen dolgozó művészek mintegy 150 grafikai lapját tekinthetik meg az érdek­lődők. szeresen könyvtárba járók szá­ma. igaz: nagyobbik részük ál­talános iskolás diák. Jelenleg a 7 éven felüli lakosság egyti- zed része olvas rendszeresen. Gyarapodott a könyvállomány is, bár az egy emberre jutó könyvek száma még nem éri el a megyei átlagot. A fejlődés nem tagadható, de a képzelet­beli ranglistán még a közép­mezőnyben sem találhatnánk ezt az öt és fél ezer lakosú te­lepülést. Közös igazgatással Ugyanez mondható el a mű­velődési házról, ha képletté egyszerűsítjük a helyzetét. Évek óta 64—65 rendezvényt tartottak tizenkét hónap alatt, a látogatók számának átlaga stagnál: o falu diákjai és fel­nőttjei évente kétszer fordul­nak meg a művelődési házban. öt évvel ezelőtt 8 közművelő­dési kiscsoport működött, most 12 — a tanfolyamokkal együtt. Ezzel párhuzamosan folyama­tosan csökkent a tanácstól jut­tatott állami támogatás. Két évvel ezelőtt a községben mű­ködő gazdasági egységektől még 50 ezer forintot kaptak, tavaly már csak 10 ezret. Az idén egyedül a Tessedik Ter­melőszövetkezet adott pénzt hangszervásárlásra, a telefon­gyáriak pedig panaszolták, hogy nekik is üres a zsebük. A szakkörök, az ismeretter­jesztő előadások, az évente egy-egy irodalmi műsor és ki­állítás pedig viszi a forinto­kat. A fenntartási költségek­ben mutatkozó hiányt a nagy­községi tanács mindig fedezi, de a működéshez keresni kell: discóval és a haknibrigádok gyakori szerepeltetésével. La- konikus egyszerűséggel álla­píthatja meg a művelődési ház igazgatója, Józsa László, hogy „így a lakosság közmű­velődési alapellátásában csak néhány területen értünk el eredményt”., A jövőre természetesen kü­UJ POLITIKAI KÖNYVEK Gondoskodás a dolgozó emberről Hazánkban az állami válla­latok állítják elő nemzeti jö­vedelmünk mintegy 70 száza­lékát; itt dolgozik az aktív keresőknek csaknem 70 szá­zaléka. Jogos tehát a kérdés: hogyan gondoskodnak a szo­cialista szektorban dolgozók­ról : munkakörülményeikről, szociális ellátásukról? Meg lehet-e tervezni ez utóbbit? Nemcsak meg lehet, hanem szükséges is, hiszen csakis így lehet a vállalati kollektívákat fejleszteni, a dolgozó ember RÁDIÓFIGYELŐ A BÉKÉS IDŐK HARCOSA. A békés idők Csák Gyula rá­diójátékéban a hallgató szár mára napjainkat, a hetvenes­nyolcvanas éveket jelenthetik, a harcos pedig azon kevesek egyiké, aki ma is, nap mint nap megvívja a maga harcát, azok szerint az elvek és er­kölcsi normák szerint él, amit mint fiatal kommunista valamikor a Fényes szelek korszakában szívott magába. Ez a rádiójáték szólhat a má­ról, hiszen az okok, amelyek miatt az eredeti kisregény 1964-ben megszületett ma is élők és elevenek, s az adás is most hangzott el. Péter, a tanácstitkár magá­nyosan, az árral szemben úsz­va védelmezi a szocializmus ügyét. Körülötte sok korrupt, ügyeskedő vagy legalábbis gyáva, csak a saját pecsenyé­jét sütögető ember. Még az egykor vele együtt gondolko­dók, legjobb barátja és a fe­lesége is meghasonlott, bele­fáradt az örökös igazságkere­sésbe. Felöltötték vagy leg­alábbis felvennék a terep­színt. Magányos harcos marad-e, s bukásra ítéltetett-e a ma forradalmára? Lehetnek-e avíttak a kompromisszumokat nem tűrő tiszta emberi esz­mék? Ezekre a kérdésekre ke­resi a választ a történet. Csák Gyula őszinte hangja miatt ígéretes rádiójátéka azonban nagyon is felszínesen, kevés meggyőző erővel, az irodalom mezsgyéjén marad­va, tanmeseszerűen válaszol­ja meg ezeket a kérdéseket. Szereplői egysíkúak, vagy csu­pa jó. vagy csupa rossz tulaj­donsággal ruházta fel őket az író. Hiányzik a dialógusokból a feszültség, a történetből a valódi - cselekmény. Nehéz azonban megvonni a határvonalat, vajon a rádió­játék gyengéiből mennyi ró­ható fel az írónak, a rendező­nek, a rádiójáték többi közre­működőjének. A dramaturg, Major Anna, mintha elfeledkezett volna ró­la, hogy szereplői ma már jócskán túl vannak az ötve- nen, a szenvedélyes és kika­pós asszonyka, Anikó figurá­ja, s a szerelmi jelenetek, így nem igazán hitelesek. Az sem mindennapos jelenség, hogy a nyugdíjkorhatár előtti házas­párnak a csecsemőkorból alig kinőtt gyermeke legyen. A felvétel a debreceni Cso­konai Színház művészeinek közreműködésével készült. A mikrofonhoz kevéssé szokott színészek irányítása kicsúszott a rendező, Cserés Miklós dr. kezéből, Pétert, a darab főhő­sét megformáló Köti Árpád pedig a rádióban ritkán hall­hatóan gyenge játékot produ­kált. DIÁKFÉLÓRA. Martos Eta műsorvezető-szerkesztő, vala­mint Janikovszky Éva, Kása Erzsébet, Mezei Éva nagyon ismerhetik a kamaszokat: Nemcsak róluk tudnak igaz dolgokat elmondani, hanem velük is szót váltani. Komo­lyan veszik a gyerek- és fel­nőttkor mezsgyéién álló tizen­évesek problémáit, egy kicsit ironikusan, görbe tükröt tart­va eléjük segítenek olyan ne­héz problémákat megérteni, mint hogy miért nem tökéle­tes a felnőttek világa, s hogy az utánunk jövő korosztálynak is van tennivalója az egyelőre csak az iskolában, a család­ban jelentkező nemzedéki el­lentétek feloldásában. Csutak András munka- és életfeltételeivel megfelelően foglalkozni. Erről szól Vitár Zoltán könyve, amely a napokban je­lent meg a Kossuth Könyv­kiadónál. A vállalati szociális tervezés című kötet elsősorban a szakemberek számára nyújt nagyon sokoldalú eligazítást. Miért fontos erre most fel­hívni a figyelmet? Azért, mert egyetlen munkahelyen sem feledkezhetnek meg ar­ról, hogy a termelés elsősor­ban magáért az emberért van. Egészen mások a viszonyok a szocializmust építő társada­lomban. Már mindjárt a kez­detén — amikor az üzemeket államosították — igen nagy gondot fordítottak a munka­helyi körülmények, a szociál­politikai, munkavédelmi, üzemegészségügyi viszonyok javítására. Még inkább így kell lennie napjainkban, ami­kor már a beruházásokkal együtt megtervezik az emlí­tett szociális ellátottságot, a munkás védelmét. A szerző ebből a szocialista elvből in­dul ki, s foglalkozik a szociá­lis tervezés általános ismér­veivel, a vállalattal, mint tár­sadalmi egységgel, egyben is­merteti azokat a törvényeket, amelyek előírják az emberről való gondoskodást, hangoztat­va, hogy a vállalat feladata a termelés megszervezése mel­lett, illetve vele együtt az is. hogy előmozdítsa a dolgozók ! tulajdonosi tudatának, szocia­lista életformájának, gondol­kodásának és általános mű­veltségének fejlesztését, szak­mai-politikai ismereteinek gyarapítását, jóléti, szociális és kulturális igényeinek kielégí­tését. Mindezt gondosan meg kell tervezni, mert csak ott ma­radnak meg és lesznek egy- egy inarágnak törzsiedéi a munkások, ahol megfelelően gondoskodnak róluk. Mindezekhez a feltételeket valamennyi vállalatnál megte­remthetik. Mindenütt vannak munkaügyi, személyzeti-okta­tási, munkavédelmi, szociál­politikai, üzemegészségügyi részlegek, s ezeknek az appa­rátusoknak kell biztosítani, hogy a törvények érvényesül­jenek, a szociális intézmények megfelelően funkcionáljanak. Ha valakiknek, nekik, a füg­getlenített szakapparátus em­bereinek aztán igencsak nagy szerepük van abban, hogy ezek a munkásokat szolgáló intézmények — üzemi kony­hák, öltözők és fürdők, mun­kásszállások, vállalati üdülők és gyermekintézmények stb. ki­fogástalanul működjenek. Sze­repük nem kisebb a munka- és életkörülmények fejleszté­sében sem. Mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy az ember munkáját jelentősen befolyá­solja közérzete, amelyről mostanában mint munkahelyi közérzetről gyakran és sokat beszélünk. Vitár Zoltán ezután a szo­ciális tervezés módszereiről ír, majd a tervezés munkafázisait ismerteti, beleértve az infor­mációk biztosítását, a kon­cepcióalkotást, a döntéshoza­talt és az éves szociális terv teljesítéséről szóló beszámolót is. Végül foglalkozik a válla­lati szociális fejlesztés főbb irányaival és feltételeivel a hatodik ötéves terv időszaká­ban. Hangoztatja, hogy első­sorban a munkakörülménye­ket kell megvizsgálni, kiszűr­ni az ártalmas környezeti té­nyezőket, csökkenteni a nehéz fizikai munkát; megtervezni a munkaszervezést, az anyagi- erkölcsi ösztönzést és a mun­kafegyelmet, majd az okta- tást-művelődést. a munkakul­túrának elsajátítását. Gáli Sándor lön tervet készített a művelő­dési ház és a könyvtár. Ter­mészetesen, hiszen mindkettő önálló intézmény, s annyira párhuzamosan dolgoznak, hogy nem is jelölik a közös tenni­valókat. Az egyébként csak­nem mindenre kitérő progra­mokhoz kapcsolódva két jelen­ség szembetűnő. A régi könyvtáros az idén megszerezte a diplomáját és a közelmúltban kilépett. Az új csak annyit tudott a biblioté­káról, mint egy olvasó, mert korábban képesítés nélküli óvónő volt. A könyvtár és a művelődési ház egy épületben van. Kényszerből önként kí­nálkozik hát a lehetőség: von­ják közös igazgatás alá a két intézményt. Józsa László szak­képzett népművelő és im­már nyolc éve vezeti a műve­lődési házat, személye akár megoldást jelenthetne. Az ösz- szevonás további problémák megoldásához is közelebb vi­hetne: a nagyközség vezetői számolnak azzal, hogy rövide­sen további népművelőt vagy népművelőket „kényszerülnek” alkalmazni. A közös igazgatás jobb munkamegosztást is ered­ményezhet, így esetleg egy másodállású alkalmazottal hosszú időre megoldhatók a falu közművelődésének sze­mélyi feltételei. S ami legalább ennyire fon­tos: Bugyi nagyközség műve­lődési háza komplex intézmé­nyi rendben dolgozhatna; könnyebben elérhetővé válna a célul kitűzött nyitottsági amely a tartalmi munka javí­tásának egyik pillére. Feltehe­tő, hogy a helyiséghiány okoz­ta feszültség is csökkenne va­lamelyest a jelenlegi szobák funkcióinak megváltoztatásá­val. Közművelődési társulás Ezen a településen még csak távoli terv a művelődési ház közös fenntartásba vétele. Ügy tűnik, mintha a helybéli gaz­dasági egységek vezetői nem tartanák jó „befektetésnek” az intézmény támogatását. Költe­nek ugyan művelődési célokra, de a saját belátásuk szerint, a munkahely keretei között. Hasonló esettel nemcsak eb­ben a községben találkozha­tunk. Ennek egyik oka, hogy a közös fenntartási szerződé­seket nagyon sok helyütt még mindig nem sikerült valós tartalommal megtölteni, több­nyire csak pénzügyi tranzak­ciót jelentenek. És nem kizá­rólag — elsősorban nem — csak a közművelődési intézmé­nyek hibájából. A gazdasági egységek nem érzik érdekelt­nek magukat, hogy beleszól­janak a művelődési progra­mok kialakításába, nem igé­nyelnek kellő mértékű segítsé­get a népművelőktől. Ezen az állapoton próbálnak segíteni a nagykátai járásban a közös fenntartási szerződések tartal­mi-formai átalakításával: köz­művelődési társulásokat hoz­nak létre. Adhatnának példát Többes számot használtunk: intézmények. Mert a megyei pártbizottság az eddigi kedve­ző tapasztalatok alapján kez­deményezte, hogy a művelődé­si házakhoz hasonlóan, a könyvtárakat is kapcsolják be a közös fenntartásba. Megin­dult a valóraváltás folyamata is, amelynek legjelentősebb eredménye, hogy a közös fenn­tartású könyvtárakban emel­kedett a rendszeresen olvasó üzemi' dolgozók aránya. Három, viszonylag új jelen­séget említettünk Pest megye közművelődési életéből, olya­nokat, amelyek valószínűleg gyorsíthatják a haladást. Ügy tűnik: Bugyi nagyközségben egy csapásra átvehetik mind­hármat. Közös igazgatás alá vonhatják a művelődési házat és a könyvtárat, a fenntartási szerződések megkötésénél a tartalmilag jobb formát való­síthatják meg. s ezzel a biblio­téka is közös fenntartásba ke­rül. Egyben példát adhatnak arra is, hogy a lemaradás pót­lása közben kihagyhatók a módszertanilag kezdetlegesebb lépcsőfokok. Kriszt György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents