Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

Fát, Verőcemaros, Vác Az összehangolt fejlesztés feladatai 0ni7áffffvfflési bizottság Záhonyban A siker titka a hivatástudat Az úUörőszömtség főtitkárának Pest megyei látogatása A Magyar Úttörők Szövet­ségének főtitkára, Varga László tegnap Pest megyében vendégeskedett. Mielőtt elin­dult volna, hogy fölkeresse a Fóti Gyermekvárost, a Bör­zsöny úttörővasutat és a váci úttörőházat — Budapesten, az MSZMP Pest megyei Bizottsága Nagy Jenő utcai székházban tájékozódott arról, hogyan él­nek a fiatalok Pest megyében, illetve milyen programok szí­nesítik az úttörők és kisdobo­sok napjait. Erről és még jó néhány izgalmas kérdésről nyújthatott áttekintést dr. Husii Istvánnal, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkárával és Nemoda Ist­ván megyei úttörőelnökkel való találkozása. A Magyar Úttörők Szövetségének főtit­kárát fogadta Barinkat Osz- kárné, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának titkára is. Veszélyhelyzet Á fővárosi beszélgetés után Varga László — dr. ~ Husii István és Nemoda István tár­saságában — elsőként Fótra látogatott. Az európai modell­ként emlegetett, kitűnő hírű gyermekváros megtekintése mindenkiben maradandó él­ményt hagy. Nyilván így él majd azokban is, akik tegnap délelőtt végigjárták a gyer­mekvárost és meghallgatták az igazgató, dr. Barna Lajos ismertető szavait. Hogy mi lehet az 1957-ben alapított in­tézmény sikerének a titka? Dr. Barna Lajos ezt úgy fo­galmazta meg a vendégeknek: a titok, a siker kulcsa csakis a lelkes kollektíva, a nem anyagi ellenszolgáltatásért, hanem a hivatástudattól ve­zérelve tevékenykedő pedagó­gusok, nevelők áldozatkész munkája. Miközben a látogatók — közöttük Krima János, az MSZMP Váci Járási Bizottsá­gának első titkára, Solymosi Sándor, a KISZ járási bizott­ságának titkára és Pusztai Adél úttörőelnök — betekin­tettek a tágas, szép szobákba, ahol a fiatalok napjaik na­gyobb részét töltik, s fölke­resték a tanulószobákat, a társalgókat, és hosszasan né­zegették a képzőművészkör, a hímző- és szövőszakkör tag­jainak kiállítását — azéft az is kiderült, hogy a gyermekvá­rosért felelősséget érzőknek komoly akadályokat kell le­küzdeniük. Főleg mostanában, amikor a pedagógusok letele­pedését már nem tudják úgy segíteni, mint régen, azaz nem tudnak lakást adni azok­nak, akik itt szeretnének dol­gozni. S mivel itt a sokgyere­kes családok életét próbálják rekonfsruálni — ez be is vált — tehát a névelők lakása ugyanabban az épületben van, i Vasutasok — szolgálaton kívül. amelyben a rájuk bízott fia­talok töltik napjaikat. Így ért­hetően nagy gond a lakás­hiány. Nem beszélve arról, hogy a fluktuációt is — job­bára csak a fiatalok mennek el — sikerülne meggátolni, ha lenne kellő számú pedagó- guslakás. S mint Kemenesi Tivadar, a Gyermekváros igazgatóhelyettese mondta, a most jelentkező gondok pár év múlva kulminálnak, a kö­vetkezmények a legrosszabbak is lehetnek. Szab ad a pálya A kellemes gyermekvárosi délelőtt után a vendégek Ve­rőcemarosra mentek, onnan a börzsönyi úttörővasútta! foly­tatták útjukat. S míg arra vártak, hogy szabad legyen a pálya, s a Mekli Mihály ve­zette mozdony elinduljon, ad­dig Szabó Gábor üzemvezető­től megtudhatták, hogy nyári hétvégeken 50 ezer ember is utazik erre. Mostanában pedig naponta körülbelül ezren ve­szik igénybe a kisvasutak A Pest megyei fiatalok társadal­mi munkájával újjáépített út­törővasút méltán névszerű. Főleg nyaranta és hétvége­ken, amikor a kis vasutasok, az általános iskolás jegyvizs­gálók, forgalmisták, pénztáro­sok és váltókezelők is segíte­nek a „nagyoknak” a munká­ban. Persze olyankor a táj is több látogatót csábít kirándu­lásra. A végállomás Az egyre inkább pasztellszí­nű fákkal borított hegyek kö­zött. a végállomásig, Király­rétig „zakatoló” vonaton tett utazás méltán nyerte el Varga László tetszését. Sajnos, a gyorsan elfutó órák miatt ar­ra már nem jutott ideje, hogy a szokolyaí nyári tábort, a kis vasutasok lakhelyét, valamint a verőcemaros! „kirendeltsé­get”, a vándortábor ottani ál­lomását is megtekinthesse. A váci úttöíőház már várta a vendégeket. A Duna-parti város népszerű úttörőházát annak vezetője, Szilágyi Lajos mutatta be. K. É. Akár bevalljuk, akár nem, legtöbbször szórakozott kézle­gyintések és ironikus mosolyok kíséretében hallgatjuk vagy olvassuk az ilyen-olyan elmé­leti munkacsoportokról, bi- _tottságokról, kollégiumokról szóló híradásokat. Ebbe a ■magatartásunkba belejátszik az a tapasztalat, Jiogy még manapság is működik jó né­hány csak papírgyártó társu­lat, melynek munkája alig transzponálható és hasznosít­ható a mindennapok gyakorla­tában. Elsőként Pest megyében Hatósági és igazgatás-kor­szerűsítési kollégium. Talán ez is egy a sok közül? Azon­nal előre kell bocsátanom, hogy nem! Ellenkezőleg. A kollégium éppen pozitív pél­da arra, hogyan kell és lehet az elméleti tevékenységet egyensúlyba hozni a gyakor­lati követelményekkel, az eredményeket naponta apró­pénzre váltani. Nem véletlen, hogy a kollégium megalaku­lása szorosan kapcsolódik a tíz éve indított nagyszabású programhoz, melynek célja a tanácsi munka egyszerűsítése és korszerűsítése. Az országban először Pest megyében (1973-ban) alakítot­ták meg az akkor még úgyne­vezett hatósági kollégiumot. Ez a társadalmi szervezet ak­kor a vb-titkár sokrétű, a kü­lönböző ágazati célokat szol­gáló hatósági tevékenységét ajánlásokkal, javaslatokkal, módszerek bevezetésével volt hivatott segíteni. Az évek so­rán — a társadalmi elvárások sokrétűségével — a kollégium súlya és tekintélye nőtt. (Neve is változott: 1980-tól hatósági és igazgatás-korszerűsítési kollégium.) Munkájával ma már nem egy személyhez, ha­Egyszerűbben, korszerűbben Nem íróasztal mellett doboznak nem testülethez kapcsolódik, a jogi és ügyrendi bizottság albizottságaként. Ennyit röviden az előzmé­nyekről. Jelenleg 16 tagú a csoport — valamennyien a hatósági munka legjobb gya­korlati szakemberei a megye különböző községeiből, váro­saiból. Elnökük Arany István, a Pest megyei Tanács nyugal­mazott vb-titkára. A továb­biakban ő tájékoztatott a kol­légium feladatairól, módsze- szereiről, eredményeiről. Ter­mészetesen csak nagyon váz­latosan. A leglényegesebb: az élet természeténél fogva folyton mozgásban van és ebben az előretörő folyamatban a társa­dalom valamennyi formáció­jának, gazdasági-kulturális, tehát termelő és nem termelő egységének bele kell kapcso­lódnia és haladnia a megkö­vetelt ütem szerint. így az ál­lamigazgatás területén is ál­landó továbblépésre van szük­ség. Ehhéz új módszerek feltárásával, javaslatokkal se­gít a kollégium. És hogy mennyire nem papírgyártó társulat csupán, azt éppen a gyakorlat, vagyis az általa ajánlott módszerek alkalma­zása igazolja. Röv.’tüs&b átfutás De bizonyítsanák inkább a konkrét példák! 1976-ban az ingatlan-nyilvárttartással kap­csolatban több egyszerűsítést javasoltak. Az ötletek hasz­nálhatónak bizonyultak, s így munkájuk eredményeként szü­letett meg a 9/1980. (V. 1.) MÉM-rendelet. Vagy: az iparengedélyek kiadása mostanáig elég hosz- szadalmas, akár egy-két hóna­pig is elhúzódó tortúrát je­lenthetett a kérelmezőnek. A kollégium felülvizsgálta az egész ügymenetet, majd a ta­pasztalatok alapján egyszerű­sítést javasolt. Az eredmény: 1982. január 1-től, ha az érin­tett állampolgár a szükséges előfeltételeket igazolja — nagykorúság, szakképzettség, állandó lakhely, érvényes er­kölcsi bizonyítvány, KIOSZ- tagság —, akkor akár 24 óra alatt kézhez kapja az iparen­gedélyről szóló igazolást. Vagy: A csoport szorgalma­zására jött létre a budai járá­si földhivatal érdi kirendelt­sége, ami minden tekintetben ésszerű decentralizálás volt, előnyös a lakosságnak és a népgazdaságnak egyaránt. Az, hogy munkájuk legna­gyobb része, hosszabb-rövi- debb idő alatt, de gyakorlattá válik- — módszerüknek kö­szönhető. Kezdettől fogva szé­les információs lánc'kialakítá­sára törekedtek, nem íróasztal mellett dolgoznak, hanem a lakosság körében gyűjtötték és gyűjtik a tapasztalatokat, a negatív vagy pozitív vélemé­nyeket. Eleinte kötétlen be­szélgetéseket szerveztek a községekben, városokban HNF-aktívák, tanácstagok, szocialista brigádok, vala­mennyi. a helyi közéletben szerepet vállaló állampolgár részvételével. Ezt a módszert Az ország legnagyobb vasúti teherszállító csomópontját, Zá­honyt választotta keddi ülésé­nek színhelyéül az országgyű­lés építési és közlekedési bi­zottsága. A tanácskozás részt­vevői délelőtt személyes ta­pasztalatokat gyűjtöttek a mintegy 80 négyzetkilóméterre kiterjedő átrakó központnak a munkájáról. A képviselőknek adott tájé­koztatóban elmondották: a zá­honyi vasúti csomóponton évente több mint 13 millió tonna áru érkezik a Szovjet­unióból, s több mint 4 millió tonnányi hagyja el Magyaror­szágot. A közvetlen tapasztalatszer­zés után Pullai Árpád közle­kedés- és postaügyi miniszter az áruszállítási folyamatok összehangolt fejlesztésének főbb feladatairól szólt, kiemel­ve: a népgazdaságilag terve­zett és szervezett áruszállítás jelenti a közlekedési koncepció legfontosabb elemét. Kitüntetésátadás a szovjet nagykövetségen Kedden kitüntetési ünnep­séget tartottak a Szovjetunió budapesti nagykövetségén: Fi­lipp Jermás, az SZKP KB póttagja, az SZMBT elnöke, a Szovjetunió Állami Filmbi­zottságának elnöke a Magyar —Szovjet Baráti Társaság VII. országos értekezlete al­kalmából öt személynek át­nyújtotta a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége ügy­vezető elnöksége által adomá­nyozott kitüntető jelvényt. Születése pillanatától hátrányos helyzetben A jelenség - komplex megoldást sürget Tudományos konferencia Szigetszentmikléson Mint arról lapunk első ol­dalán beszámolunk: tegnap 400 szakember részvételével tartottak Szigetszentmiklóson, a Csepel Autógyár művelődé­si házában tudományos kon­ferenciát a házasságon kívüli szülések demográfiai, társa­dalmi és egészségügyi kérdé­seiről. Romlik az arány Tévedés lenne azt hinnünk, hogy Magyarország a házas­ságon kívül születő gyermekek számát tekintve a nemzetközi statisztikák élmezőnyébe tar­tozik. Nyugat-Európában a házasságon kívüli viszonyok, ból születik a gyermekek 15 —20 százaléka, Svédország­ban a 30 százalék, míg ha­zánkban ez az arány csupán 7,2 százalék. Miért hát, hogy mégis a figyelem középpont­jába került a téma? A válasz a jelenség fejlődésében kere­sendő. Ebbe engedett bepil­lantani Monigl Istvánnak, a Népességtudományi Kutató In­tézet igazgatójának adatok­ban bővelkedő előadása. A második világháborút megelő­ző időszakban 8—.9 százalék, az 50-es években 5—6 száza­lék, s azóta ismét növekvő arány jellemző a házasságon kívüli születésekre. Ugyan­csak sajátos jelenség, hogy a fejlesztették tovább úgy, hogy 10—12 pontból álló kérdőíve­ket szerkesztettek és adnak ki a községekbe, városokba. Az így kapott információ segít­ségével dolgoznak egy-egy te­rület munkájának javításán, korszerűsítésén. Az ácsai példa Nemrégiben Öcsán végez­tek ilyen felmérést, melynek eredménye mintegy 200 ember véleményét tükrözte. Ízelítőül álljon itt néhány kérdés a kér­dőívről: Véleménye szerint milyen a tanácsi dolgozók ma­gatartása? Hatvanegy udva­riasnak, 35 közömbösnek, 9 fölényesnek minősítette. A ha­tósági igazolások, bizonyít­ványok beszerzésének időtar­tamát 70 százalékban rövid­nek, 31 százalékban hossza­dalmasnak ítélték. Az állam- igazgatási határozatok szöve­gét viszonylag kevesen tar­tották közérthetőnek. Befejezésül egyetlen, és ta­lán kissé a tárgytól eltérőnek tűnő megjegyzését idézném Arany Istvánnak. — Gondolja el! Egy nagy­község vb-titkárának körülbe­lül 1800—1700 kérdésben kell döntenie. És a helyes határo­zat alapja legalább 6000 jog­szabály. Mit tud hát csinálni, ha nem támogatja a legszéle­sebb körű irányítás, Felügyélet és nem segíti a kollégium a különböző ajánlásokkal, mód­szerekkel, melyekkel mun­káját korszerűsítheti, egysze­rűsítheti? S. Horváth Klára tinédzser korosztályhoz tarto­zó anyák szülik a házasságon kívül világrajövő gyermekek több mint felét, s a másik anyanemzedék ez ügyben a harminc-negyven éves nőké. A jelenség több tekintetben is sajátos megoszlást mutat: az anyák iskolai végzettségé­nek növekedésével csökken a házasságon kívüli szülések száma, s településtípusonként, országrészenként is nagy el­térések tapasztalhatók az ilyen születések számában. Egy valamihez azonban nem fér kétség: a házasságon kí­vül született csecsemők élet­kilátásai minden tekintetben rbsszabbak, mint a házasság­ból születettekéi, ezért szerte, ágazó gondozási tevékenysé. get kíván a hátrányok csök­kentése. S ha már a hátrányoknál tartunk: ezek java része ugyan egészségügyi jellegű, de akad olyan is, amely olykor a je­lenség iránti társadalmi tűrő­képtelenségből fakad. Tűrés és próhaházasság Az imént említett tűrőké­pesség alakulását elemezte előadásában S. Molnár Edit, a Központi Statisztikai Hiva­tal Népességtudományi Kuta­tó Intézetének tudományos tanácsadója, aki arról be­szélt: manapság sokan leegy­szerűsítve ítélik meg a koráb­bi korok társadalmának ma­gatartását. Nem mindig s nem mindenütt tartották „fattyának, zabigyereknek, tör­vénytelennek, szerzettnek” a házasságon kívüli viszonyok­ból született gyermekeket, s édesanyjukat sem érte min­dig mindenütt hátrányos meg­különböztetés. Például egyes csángó népcsoportoknál „di­vat” volt a három-négy évig; tartó próbaházasság, s ha ez gyakorta gyermek születéséhez is vezetett, nem minden eset­ben eredményezett házassá­got. A társadalmi megítélés azelőtt is kevésbé érintette hátrányosan az özvegyként vagy elváltként gyermeket szülő nőket, mint a hajadono. kát. Ez utóbbi megkülönböztetés pedig éppen azért káros, mert többnyire az amúgy is nehéz helyzetben lévő, kiszolgálta­tott nők és gyermekeik élet­kilátásait rontja. Tovább él az előítélet, bár kétségtelen, hogy korunkban, ha nem is ösztön­zi a házasságon kívüli szüle­téseket a társadalom, az így született gyerekek megbélyeg­zését, hátrányát elítéli és har­col megkülönböztetésük ellen. Tekintve azonban a biológiai­lag érett, de pszichológiai'ag és anyagilag, valamint fele­lősségtudatát illetően éretlen tizenéves anyák magas szá­mát, rendkívül fontos a fiatal generáció házaséletre, szülő­szerepre való felkészítése. Ez a feladat pedig részint az egészségügyi hálózat tenni­valói közé sorolható. Társad. Imi fskidat is Dr. öry Imre, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztály­vezetője éppen e témáról be­szélt. Mint mondott^, a szülő fiók kilenctizedé ma munka- viszonyban áll, és az életszín­vonal számottevő javulásával felgyorsult a fiatalok fejlődé­se; korunk jelensége az ak- celeráció. Ezért fontos a há­zasságon kívüli szülések kö­rülményeinek, a környezeti hatásoknak ismerete, és a gondozás módszereinek ezek­hez való alakítása. Ebben pe­dig nemcsak az egészségügy dolgozóira vár nagy feladati, hanem az oktatási, a közmű­velődési s a gyermeknevelést segítő szociálpolitikai intéz­ményekre is, hiszen a fiatal anyát és gyermekét nem csu­pán egészségügyi tényezők ve­szélyeztetik. A korreferátumokból, a vi. tából is érdemes idézni né­hány figyelemre méltó gondo­latot. Például Molnár László, a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem tanára arról be­szélt, hogy a házasságon kí­vül nevelkedő gyermek szo­cializációja elmarad a család­ban nevelkedőétől, az apa nél­kül felcseperedő gyermek előtt nincs ott a felnőtt férfi visel. ( kedési mintája. É&i más elő- , adó hangsúlyozta: sokszpr a válás jobban megviseli a gyermekeket, mint amilyen károsodást a házasságon kí­vül születés okoz. Pongrácz Tiborné, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Né­pességtudományi Intézetének tudományos titkára pedig ar­ról szólt: a tinédzserkori ter­hességek egy része a bioló­giai-nemi érés és a házasság, kötég időpontja közötti kü­lönbség növekedésére vezet­hető vissza, s közrejátszik a szexualitással kapcsolatos né­zetek változása, a fogamzás- gátlás módszereinek fejlődé­se, terjedése, valamint a szü­lői felelősségre nevelés hiá­nyossága is. Végezetül: nem véletlen, hogy éppen Szigethalmon tar­tották ezt a tanácskozást. A ráckevei járás itteni szakor­vosi rendelőintézetében ugyan­is a témával kapcsolatos ku­tatást folytat dr. Szabó Raf­fael igazgató főorvos, aki ez­úttal adatokkal is bizonyítot­ta: a házasságból született gyermekek körében lényege­sen alacsonyabb a csecsemő- halandóság arányszáma, mint a házasságon kívül születet-. tek körében, s hasonló a hely­zet a születés körüli időben életüket vesztő gyermekeket illetően is. Ez pedig a házas­ságon kívül szülő nők gyen­gébb ,gyermekmegtartási” ké­pességével függ össze, ami a gyakorta átlagosnál rosszabb szociális helyzetükkel, ala­csonyabb műveltségi szintjük­kel, kisebb felelősségérzetük­kel, a gyermek küzdelmesebb felnevelésével, az idő előtti születésekkel magyarázható. Tehát az összetett társadal­mi probléma komplex megol­dást kíván. Éppúgy a mű­veltség növelését, mint az egészségügyi védekezés hatá­sos módszereinek elterjesz­tését, a felvilágosító munka hatékonyságának emelését s minden ember felelősségtuda­tának felébresztését. Bármi- Íven körülmények között jön világra egy csecsemő, születé­se pillanatától védje egyenjo­gúságát a társadalom, am^ny- nyiben módiában áll, óvja meg a születésüknél fogva hátránvos helvzetű gyermeke, két a lelki sérülésektől. V. G. P. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents