Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

^Silap 1981. OKTOBER 20., KEDD TÖBB EZER LATOGATO Kisalföld — Szentendréi A szentendrei szabadtéri Néprajzi Múzeum új részét — a múzeumi és műemléki hó­nap kiemelkedő eseményeként —, mint ismeretes, vasárnap nyitották meg több ezer ér­deklődő előtt. Ez alkalomból á mosonszentmiklósi tipróma- lomban őrlési, a Nyúl község­ből áttelepített présszínben szőlőpréselési bemutatót tar­tottak, a szilsárkány! kovács­műhelyben pedig idősebb és ifjú Vitéz Lajos forgatta tűz- szerszámaikat, ízelítőt adván így az érdeklődőknek a mes­terség fortélyaiból. A múzeum 1979-ben meg­kezdett munkája eredménye­ként széles betekintést nyújt a Kisalföld népi emlékeibe, ha­gyományaiba. KAZINCZY EGYKORI PÁTRIÁJÁBAN Nyelvhelyessége kifejezésmód HÁROMPERCES SZÓBELI ELŐADÁS Vasárnap Kazinczy Ferenc egykori pátriájában, Széphal­mon az író mauzóleumánál ünnepségen nyújtották ,át az édes anyanyelvűnk országos verseny legjobb eredményt el­ért versenyzőinek a díjakat. A zsűri döntése alapján a gimnáziumok és szakközépis­kolák, illetve a szakmunkás- képző intézetek kategóriájában 15-en részesültek elismerésben és megkapták Sátoraljaújhely város emlékplakettjét is. A díjátadási ünnepségen az országos verseny résztvevői megkoszorúzták Kazincy Fe­renc síremlékét. A idén az országos vetélke­dőn 19 megye, öt megyei vá­ros és Budapest gimnáziumai­nak és szakközépiskoláinak 62 versenyzője mellett az or­szág. több mint 30 szakmun­kásképző intézetének 59 tanu­lója vett részt. A versenyük­nek az írásbeli feladatokon túl háromperces szabadon vá­lasztott szóbeli előadáson kel lett számot adniuk nyelvhe­lyességi, kifejezésbeli, előadás­beli felkészültségükről. VÁCI CSOKOR Példa lehet más városoknak A IV. ORSZÁGOS KONFERENCIA UTÁN Változások a könyvtárakban NÖVEKSZIK A SZAKIRODALMAT OLVASÓK SZÁMA Az igazi olvasó az, akinél az olvasás rendszeres szokássá válik. Az ismeretszerzés e for­mája beépül mindennapi tevé­kenységébe, végigkíséri egész életén — hangzott el a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesülete Pest megyei szervezetének tegnap tartott rendezvényén, az prszágos Széchenyi Könyv­tár dísztermében. A tanácskozáson Békés György megyei könyvtárigaz­gató számolt be a IV. orszá­gos könyvtárügyi konferencia ajánlásaiból adódó feladatok­ról, majd Kamarás István, az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjának osztályvezetője beszélt az ol­vasási és könyvtárhasználati szokások nyolcvanas években várható alakulásáról. Bővítés, korszerűsítés Az ötödik ötéves tervidő­szakban a megyei könyvtárak alapterülete 4600 négyzetmé­terrel, a kölcsönözhető kötetek száma 792 ezerrel gyarapodott, s ami leginkább tükrözi az eredményeket: több, mint 18 ezerrel nőtt az olvasók száma. Bár a fejlődés nyilvánvaló, ma is gondot okoz az agglo­merációs övezet nagy lélekszá­mú településeinek ellátása. Nem sikerült még biztosítani minden 3000 lakoson felüli te­lepülésen a főfoglalkozású könyvtáros munkába állítását. Még mindig van olyan 10 ezer lakosnál népesebb település, ahol csak egy főfoglalkozású könyvtáros dolgozik. Több he­lyen időszerű továbbra is a könyvtárak bővítése, korszerű­sítése. Óvodástól a nyugdíjasig A VI. ötéves tervben előre­láthatóan 40—50 intézmény feltételei javulnak. A közeli napokban kerül sor az ócsai és a dunabogdányi könyvtár bő­vítési munkáinak befejezésé­re. A ceglédi könyvtár beruhá­zási problémája a megye min­den vezetőjét foglalkoztatja. A megyei művelődési bizottság a kulturális alapból ehhez a be­ruházáshoz kért kiemelt támo­gatást. A feladatok közül első he­lyen említették a tanácskozás résztvevői a könyvtárhaszná­lók számának gyarapítását. A vitában sok szó esett a gyer­mekolvasókról, hangsúlyozva, hogy már óvodáskorban keli EGESZSEGNEVELES A MUNKÁSSZÁLLÓN A művészet érveivel is A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi munkás- szállóján 173-an élnek, fér­fiak és nők, s több mint a há­romnegyedük fiatalabb 30 esz­tendősnél. — A lányok, fiúk . — fiatal munkások és szak­munkástanulók — zöme ko­rán kivált a család köteléké­ből, és vitathatatlanul akad pótolnivalója, ha egészségügyi ismereteit veszi számba. így azután magától érte­tődő, hogy a családalapítás előtt állók különös érdeklő­dést tanúsítanak a nemi élet­tel és egészséggel, a családi életre való felkészüléssel kap­csolatos témák iránt. Félszá- zan vettek részt azon a szo­katlan formájú egészségneve­lő programon, amelyet a Bu- daflax munkásszállójában teg­nap este 5 órakor tartottak, s az érdeklődésre jellemző volt, hogy a felvilágosító-beszélge- tő partner, dr. Záborszky Magda, a Pest megyei Bőr­és Nemibeteg-gondozó Inté­zet vezetője 25 kérdést kapott még a műsor kezdete előtt. Miért is volt szokatlan ez az este? Talán azért, mert a hagyományos egészséges élet­módot propagáló előadást itt a szó igazi értelmében vett nevelés helyettesítette. A részt­vevők maguk olvastak fel tár. saik előtt részleteket Shakes­peare, József Attila, Benjá­min László, Nagy László ver­seiből, s kézről kézre adták a Vigeland-szobrokat ábrázo­ló fényképkötetet. Egyórás műsort adott itt — javarészt megzenésített verseket dalol­va, s magát gitárral kísérve Kós Attila, amatőr művész, s Karácsondi Imre, a Minden álom és minden szerelem cí­mű verseskötet szerzője olva­sott fel költeményeiből. A módszer nem teljesen új, hiszen a szentendrei járási­városi KÖJÁL egészségneve­lő szakemberei egy esztendeje már nagy sikerrel próbálták ki Pomázon a Pest megyei Gyermek-, és Ifjúságvédő Inté­zetben. Amiért mégis főpró­bának számított az est: ezzel egy, az egészséges életmódot propagáló ötrészes sorozat kezdődött a munkásszállón, s a járásban, Szentendre váro­sában másutt is hasonlót ter­veznek. Bizonyos, hogy nem marad el ezután sem a siker. Szeren­csés párosítás a szakismereté és a művésieté. Így ugyanis nemcsak érdekesebbé tehető az egészségügyi felvilágosítás, hanem — a művészeti él. mény érzelmekre gyakorolt ha­tása által — eredményeseb­bé is. kezdeni az ismerkedést az iro­dalommal. Sok kedvező ta­pasztalat is van e téren, amit részletesen megtárgyalnak az iskolai könyvtárosok jövő heti tanácskozásán. Klubok, szaktanácsadók Külön figyelmet érdemelnek a nyugdíjasok, közülük is első­sorban azok, akiket betegség korlátoz a mozgásukban. Ja­vaslat hangzott el, hogy vörös­keresztes aktivisták, úttörők közreműködésével gondoskod­janak esetenként az olvasni­való házhoz szállításáról. Változatlanul fontos szere­pük van a könyvtári munkát színesítő különböző rendezvé­nyeknek. Rövidesen meghirde­tik nemzetiségi településeken a gyermekolvasónapló-pályá- zatot. A különböző rendezvények szervezését megkönnyítheti, ha a jövőben — ahol erre le­hetőség van — klubokat szer­veznek. A könyvtári polcok szomszédságában egyaránt jut hely a helytörténeti kutatók­nak és a művészetbarátoknak, vagy azoknak, akik az Siet­és Irodalom egy-egy cikkét akarják megvitatni — hang­zott el a tanácskozáson. A nyolcvanas években előre­láthatóan gyarapszik a szak- könyvet használó olvasók ará­nya, bár az olvasásra fordít­ható idő növekedése nem várható. A szaktájékoztatás jelentőségének fokozódásával egyre inkább szükségessé vá­lik, hogy társadalmi tanács­adók is segítsék, legalább al­kalmilag, a könyvtárak mun­káját. A most szerveződő klu­bok ennek a szerepnek a be­töltését készíthetik elő. G. J. Alvó közművelődés Végrehajtó bizottsági ülé­sen tárgyalták Budaörs nagy­községben a közművelődés helyzetét. A napirend előadó­ja Bandur Aladár társadalmi tanácselnök-helyettes volt. Megállapították, hogy a mű­velődési ház tartalmi munká­jára nem lehet panasz, iga­zán gazdag programmal vár­ják a helybélieket. Gond van viszont a vállalatokkal. Igaz ugyan, hogy évente több száz­ezer forinttal járulnak hozzá a fenntartási költségekhez, igényekkel azonban nem je­lentkeznek. Csak alvó közmű­velődésről lehet beszélni. A vb határozatot hozott arról, hogy a helyi vállalatokkal kö­zösen felméri a nyolc általá­nos osztályt el nem végzettek számát és lehetőséget nyújta­nak az általános iskola befe­jezésére. Mint ahogy erről már tájé­koztattuk olvasóinkat, Csík- szentmihályi Róbert Munkácsy- díjas szobrászművész kiállítása a Madách Imre Művelődési Központban november 2-ig te­kinthető meg, ahol Török László fotói is láthatók októ­ber 19-ig. Mikes István József festőművész üzemi tárlata a Könnyűipari Vállalat öntödé­jében október 18-ig várta a közönséget. Nagy sikere van a váci céhek — váci iparosok ki­állításnak, mely 1932. április 20-ig tart nyitva, hétfő kivéte- telével, naponta. Mesterművek a javából Komoly események sorakoz­nak Vácott. Mivel kezdjem? Azzal, hogy az egykori Görög Templomban már az első va­sárnapon háromezren tekintet­ték meg a Korkes Zsuzsa ren­dezte váci céhek — váci ipa­rosok tárlatot, a szép lakatos­cégért, a csizmadiák, kékfes­tők, mézeskalácsosok szebb, nél szebb alkotásait. Ráduly Emil, a Vak Bottyán Mú­zeum igazgatója munkatársai­val komoly őszi, téli élményt' szerzett a látogatóknak — s bizony, örvendetes az is, hogy igen sok iskolás érkezik a be­mutatóra szervezett csoportok­ban. Ez pompás váci előrelé­pés, példa a megye többi vá­rosának is. Önzetlenségben sincs hiány. Szelényi' Pál, Soós László, Laczkó László font köteleiben, Hidasi József remekbe sza­bott csizmáiban, Zsoldos Mi­hály, Szaniszló József és Do­mokos József cipőiben gyö­nyörködhet a néző, valóban nagyon szép céhládákban, kék­festődúcokban és az egykori kovácsműhely szerszámaiban. A fotó aránya pontos, kelle­mes aláfestést jelent a tár­gyalthoz. Sehol hányavetiség, akár az egykori mesterlevelek grafikáját vagy a céhláda fa­ragásait, a csizma bojtját vizs­gálja a szem, az elérhető leg­Mihes István József: Sziklakért nagyobb tökélyre törekedtek az egykori céhekben, melyek 1872-ben szűntek meg, s let­tek méltó utódaik — többek között — a váci iparosok is. Művészet az üzemben Bizony, az itt látottak örö­me csak fokozódott Mikes Ist­ván József kiállításán a Köny- nvűipari Öntöde váci egysé­gében. Ez volt ugyanis az üzem első képzőművészeti kiállítá­sa, a terem zsúfolásig meg­telt, s a festőt a megnyitó sza­vak után közel órahosszat kér­dezték művészete mibenlété­ről takarítónők, bérelszámo­lók, lakatosok, öntők. Volt miről kérdezni, volt mire vá­laszolni. mert Mikes István József színes sziklakertje olyan természetes absztrakciókat vonultatott fel, melyet az ön­tödei dolgozók éppen a folyé­kony vas szikraesőjének el­vonatkoztatásai révén köny- nyen megértettek. Mesterlevél TV-FIGYELO tiÜ. Nem kell olyan sokat búvárkodni a francia iroda­lomtörténetben, hogy egy ilyen minősítésre bukkanjunk: szép, mint a Cid! Mármint az a Cid című dráma, amelyet Pierre Corneille (1606—1684), a világ- irodalom egyik legnagyobb drámaírója 1636-ban, tehát alig harmincévesen irt, és amely elkészültekor óriási bot­rányt kavart (Richelieu bíbo- boros, államférfi azzal vádol­ta meg a szerzőt, hogy lopott témát dolgozott fel, ráadásul, úgymond, erkölcstelenül.) Ám a Cid mégis megkezdte diadalútját, amit egyebek kö­zött az is jól jelez, hogy nem kevesebb, mint ötször fordí­tották le magyarra. Legutóbb Nemes Nagy Ágnes, akinek szép zengésű és kitűnően mondható verssorait most, va­sárnap este hallhattuk Cor­neille művének Kazimir Ká­roly rendezte televíziós válto­zatában. Mégpedig pontosan úgy hall­hattuk, mintha egy színházi előadás monológjai és párbe­szédrészletei lettek volna, mert ez a budapesti művészeti he­tek keretében a képernyőre került átszabás szinte semmi­ben sem különbözött a szok­ványos pódiumjátékoktól. A kamerák általában jó távolról és lustán követték a cselek­ményt — izgalmasabb, amo­lyan tekintetbe s így lélekbe mászó közelképet szinte nem is láttunk —, a színészek pe­dig, mármint javarészt a Ka­zimir vezette Thália Színház tagjai, szintén úgy ágáltak, vették, adták a szót, mintha nem egy stúdió intimebb kör' nyezetében lennének, hanen akár a szegedi szabadtéri já­tékok óriás színpadán. S ráadásul ki-ki a maga im­már igencsak megszokott ala kítássémája szerint volt bátor dühös, szenvedelmes. illetőleg megbocsatóán nagyvonalú. Ci det (arab szó, azt jelen ti, hogy úr), ugyan ki má játszhatta volna, mint Közéi András, aki ebben a szerelmes párbajhős és győztes hadvezér szerepben ugyanúgy gyötrő dött és lelkesült, mint má annyiszor. Bitskey Tibor Dói Gomezként szintén nem tét mást, minthogy önmaga dalia mivoltát adta, nem is beszél ve Ínke Lászlóról, aki — meg ítélésünk szerint — végkép] nem tudta elhitetni, miszerin ő egy olyan agg udvaronc, ak képtelen kiállni arra az arcul csapást megtorló párviadal« (A kaján néző kuncogva kér dezheti: éppen a budapesí Kojakot kellett megbízni szerep eljátszásával, amely alak az összes elérhető jellem­zés szerint a vének véne?) No, de hagyjuk is abba az ilyetén való jellem-szgetést, és állapítsuk meg inkább szo­morúan, hogy ez a Cid — amelynek díszletmonstrumai valamiféle babiloni falrend­szerre emlékeztettek — bizony nem tudott átjönni azon a so­kat emlegetett, képzeletbeli ri­valdán. Az említett és a nem említett okok következtében valamiféle unalmaska képes­könyvvé szürkült, s érzelmi viharok helyett csendes unal­mat szült. Jobb híján tehát varjú mód új rázzuk el: kár, kár, kár. Baba. Szintén szomorúságra adott okot az a ki tudja hon­nan előpattant ötlet is, amely az utóbbi időben hangját s formáját meglelő Hét című műsor legutóbbi adásában egy óvodai bábut léptetett fel Csurgay Judit levélhalmos asz­talánál. Természetesen nem­csak izgett-mozgott, de ellen­szenves fahangján meg is szó­lalt ez a segédkommentátori micsoda: miután nagyon szel­lemes akart lenni, nagy csacs- kaságokat mondott. Amikor végre eltűnt, a néző tűnődve kérdezgethette: .ho­gyan kerülhet egy ilyen ko­moly és rangos műsorba ily nem oda való „fogás”? Akácz László F.emelanívü céhkancsó Mindez valamit igazolt, azt, hogy napjainkban még min­dig és Vácott különösen indo. költ a kultúra kihelyezése az üzemekbe, ezt a problémát nem lehet megkerülni. Nem lehet még akkor sem, ha a városnak valóban szép, kor­szerű. ,> művelődési . központja van.'"'' ”"1 A tizennyolcadik Csikszentmihályi Róbert ér­tékei állandó minőséget je­lentenek a művek folyamatá­ban és maradandóságában is. Nem ismeri a visszaesést, nem a fejlődés üteme jellemző rá, hanem a megbízhatósága. Ér­mei pontosan, szabatosan fo­galmazódtak, egyik ugyan­olyan jó, mint a másik, mert az eszmei alapozottság és a ki­dolgozás precizitása azonos bennük a mértéket illetően. Bár Szentendrén él, ott al­kot, pályája Vácott kezdődött, ahol, kezdetben a Deákvári iskolában tanított, körtefa domborítása a váci zeneisko­lában látható. Mélyen átélte itáliai és görögországi tanul­mányai során a klasszikus ha­gyományokat, erre alapozva alakította ki egyéni stílusát; mindig művekkel', nem teó­riákkal. Most újra különösen az Aréna ragadott meg drá­mai erejével — Lóformában vall a sorsról — érett és fel. nőtt komolysággal. Losonci Miklós ja­IFJUGARDAVERSENY Ismeretlen terepen Az ifjúmunkás és szakmun­kástanuló napok kiemelt ese­ményére, az üzemi ifjúgárda- rajok versenyére, került sor vasárnap Érden. A találkozón — a szervezésben nagy segít­séget nyújtottak az érdi fiata­lok, illetve a KISZ városi bi- zottsgának titkára, Málnást Gábor — tizenkét csapat mér­te össze tudását. A fiúk és lányok — Hülvely Lajos megyei ifjúgárda-pa- rancsnok vezényletével — egyebek között arról adtak szamot, hogyan tudnának mi­nél hamarabb eloltani egy esetleges tüzet, miként lenné­nek képesek segíteni a balese­tet szenvedőkön, térkép segít­ségével hogyan tájékozódnak az ismeretlen terepen, s ter­mészetesen arról, hogyan ta­lálnak célba a légpuskával. A versenyen — a DKV— DHV vegyes csapata, előtt — a váci Forte fiataljaiból álló team került az első helyre^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents