Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-16 / 243. szám
1981. OKTOBER 16., PÉNTEK ír«*! TM xJíwkm Megújulnak az ellátás sebei Alkatrész körüli körbe-körbe Négygyermekes család boldogsága A legszebb pillanat: dr. Villányi Miklós és dr. Szirmai Jenó átadják a lakáskulcsot a Csepel Autógyár marósának és feleségének Bozsán Péter felvételei Minden esztendőben visszatérő téma, de különösen a kampánymunkák idején az alkatrészhiány. Az idén is előbb nyáron, aratáskor, majd az őszi betakarítás és vetés megkezdésekor szinte menetrendszerűen tűnt fel a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetőit bosszantó . problémák sorában. Az indulatokon kívül szerencsére egynéhány hasznos gondolatot. is megáZült a mezőgazdálkodás hűséges kísérteié. Némi tapasztalatszerzés végett látogassunk el a budai járás egyik szövetkezetébe. a tőJci Egyetértés Tsz- be, ahol más gazdasághoz hasonlóan sok millió forint értékű gépeket üzemeltetnek. Vesztegfő gépek A tsz gépjavító műhelyének irodájában telepszünk le Scheibli Tamás művezetővel. Fokozatosan kirajzolódik a gazdaság alkatrészellátásának ném éppen rózsás képe. — A kombájnok kijavítása Viszonylag könnyebben ment, mert a tsz tagja a szekszárdi kukoricatermesztési rendszernek (a KSZE-nek), ahonnan lényegében minden alkatrészt megkaptunk. A traktorokkal azonban már bőségesen volt problémánk: hol az MTZ-erő- gépekhez nem kaptunk fék-, vagy kuplungtárcsát, hol a T— 150-esek motorjával volt zűr. Az E—301-es kaszáló hoz házilag készítettünk alkatrészt, a silózót pedig csak a szezon végén működtethettük, ekkor jutottunk hozzá ékszíjhoz. Ez utóbbi miatt három napot kényszerült veszteglésre a betakarítógép — magyarázza a műhelyvezető, s olajos, cserzett bőrű keze arra enged következtetni, nem az irodából látja a javítás nehézségeit. — Nekünk sem mindegy, dóig ózhatunk-e vagy elvész a napunk. Ha áll a gép, jóval kevesebbet keresünk — kapcsolódik a javítórészleg udvarán a disputába Kincses Zoltán 32 éves szerelő. — Tavasszal — mert elromlott — szét kellett szerelnünk egy E 280-as kaszálót. Aztán kiderült, sem bontott gépekből nem tudjuk pótolni a tönkrement részegységet, sem arra nincs módunk, hogy saját műhelyünkben készítsük el az alkatrészt. Három hónapig rostokolt a gép idebent. Szerelők vándorúton A kombájnok embermagas- ságú kerekei mellől a raktár felé vesszük utunkat, hogy megtudjuk, vajon hogyan látja a problémakört az alkatrészek mozgását közvetlenül^ figyelemmel kísérő Kerékgyártó Zoltánná. Megütközve hallgatjuk azonban válaszát, miszerint nem rá tartozik miből, menynyi a készlete. — Ha ezzel kapcsolatban bármi érdekli, kérdezze meg az anyaggazdálkodási osztály vezetőjét, nekem csak a bevétel és a kiadás a dolgom — adja tudtunkra a raktárosnő. S még azt is hozzáteszi problémái származnak abból, ha véleményét kifejtené. A jelenség arra figyelmeztet; akad még tennivaló a raktárak ügyrendjének és az azt vezetők szemléletének formálása terén. Mintha megrendelésre futnának be, két elkeseredett és dühös férfi érkezik. A műhely- vezetőt keresik: természetesen alkatrész ügyében. — Már négy napja szaladgálunk egy olajszivattyú után. Megfordultunk Pátyon, Budaörsön, a MEGÉV-nél, az Ag- rokernél és a dömsödi tsz-ben is. Erre a cikkre egy évvel ezelőtt adtunk fel megrendelést — így hőczy Gábor, a nagykovácsi Rozmaring Tsz vezető szerelője, aki Kretz Ferenc traktorossal járja a gazdaságokat, kereskedelmi vállalatokat. S bár cseppet sem vidám a helyzet, ahogy kifejtik vándorlásuk élményeit, inkább emlékeztetnek az élet vizét keresőre, mint mezőgazdasági gépészekre, akiknek talán most éppen a szántóföldeken lenne a helyük. Ezúttal azonban szerencséjük van, ha nem is új, de legalább egy használható, használt szivaty- tyút vihetnek magukkal. Rosszat gyengére Meglehet, sokakban felmerül a kérdés, nem dramatizálják-e a közös gazdaságban a kialakult helyzetet. Vajon eny- nyire kiszolgáltatottak lennének a termelők? — erről érdeklődtünk a második szomszédban a Herceghalomi Kísérleti Gazdaságban Kákái Miklós gépüzemvezetőtől. Tettük ezt azért éppen ehelyütt, hogy még véletlenül se vádolhassanak bennünket valamiféle tsz- elfogultsággal: a kísérleti gazdaság ugyanis az országosnál jóval magasabb színvonalú gépjavító bázissal és az ezt kiszolgáló szakgárdával rendelke— Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a dolgot, azt kellene mondanunk, hogy gondjainkon csak mi magunk segíthetünk, legalábbis átmenetileg, ami jelenthet több évet is. Persze részmegoldás így is kínálkozik: a bontás például. Sokat segítene, ha országos méretekben szerveznék meg azt, hogy egy-egy géptípus példányát ugyanazon a helyen szedjék szét alkatrészeire, és használják föl azokat javításra. Az alkatrészgyártás már nehezebb ügy, ehhez megfelelő nyersanyag, műszaki leírás, technológia szükséges. Pest megyében több ilyen próbálkozó tsz is akad, de mint például a dömsödi Dózsa, mások sem tudnak garanciát vállalni a pótalkatrészekért, éppen az említett feltételek hiánya miatt. A felújítás sem kecsegtet túl sokkal. Végeredményben egy rosszat cserélünk fel egy kevésbé rosszal, s ez semmiképpen sem oldja meg a generális problémákat. A túl- készletezés? Ne is beszéljünk róla! A szabályozók megjelenése óta kiderült, túlságosan sokba kerül ez a gazdaságoknak. Az üzemekben szerzett tapasztalatok azt mondatják ki velünk; az alkatrészellátás nemcsak hogy nem javult, hanem talán még rosszabbodott is a korábbi időszakhoz képest. Mit gondol erről Kenderes Ottó, a Mezőgazdasági Gépalkatrész Kereskedelmi Vállalat főosztályvezetője ? Az okok láncolata — Hiba lenne általánosítani. Például az NDK-ból származó E típusú gépek vonatkozásában sommásan rossznak ítélik az ellátást. Ehelyett inkább beszéljenek a számok. Tavaly szeptember 10-ig, mintegy 1 milliárd 800 ezer forint értékben adtunk el alkatrészt a megyei Agrokernek, míg 1981- ben ugyanezen időszakig 2 milliárdnál is nagyobb összeget tesz ki bevételünk. Hozzánk hasonlóan nőtt az Agrokerek forgalma is, ami azt jelenti, az átvett árut tovább adták, nem készletezték. Ami az NDK-szállításokat illeti, a megállapodások szerint október 31-ig pótolják partnereink a nyáron elmaradt tételeket és döntés született arra vonatkozólag is, hogy a jövőben megelőzzék az ideihez hasonló nagyobb lemaradást: negyedévenként felső szinten egyeztetik a megrendelés, szállítás állapotát. S ami valamelyest szintén biztatásul szolgál 1982- re kedvezőbb a visszaigazolásunk, remélhetőleg ez a tényleges importban is megmutatkozik majd. Fontosnak tartom, hogy jövőre megszűnik az Ag- rotröszt és a megyei Agroker- vállalatok nagyobb önállóságot kapnak, ezáltal javul a kereskedelem hatékonysága. — Bizonyára sokan kíváncsiak arra, hogy miért nem gyártanak a mezőgazdasági gépgyárak a szocialista országbeliek és a hazaiak elegendő alkatrészt? — Nem érdekeltek a pótalkatrészgyártásban. Sokkal inkább megéri kész gépeket piacra dobni, mint részegységek gyártásával foglalkozni. — És miért jövedelmező ez a tőkés vállalatoknak? Azért, mert ők tetemes — sokszor öt-hatszoros felárral adják az alkatrészt —, s ennek nyereségéből könnyen tudnak hatalmas szervizhálózatot fenntartani, s még akár a tengerentúlról is egy héten belül szállítani. A szocialista országok vállalatai közötti gyakorlat más, hiszen nekünk például majd két évre előre kell leadni megrendeléseinket. — Időnként szakemberek körében is kifejezésre jut az a vélemény, hogy talán drágasága ellenére is olcsóbb lenne tőkés gépeket beszerezni, éppen a pótalkatrész-ellátás, a biztonságosabb üzemelés miatt. Hogy mégsem ezt tesszük, annak oka nyilvánvalóan a rendelkezésünkre álló korlátozott valutakeret az oka, és persze a hosszú távú államközi megállapodások is köteleznek bennünket. És ezzel még nem ért véget az okok lánca, beszélhetnénk arról is, hogy nem kapnak megfelelő kiképzést az új gépek szakemberei, hogy talán túl sok típus van forgalomban — traktorból 28 féle — vagy hogy a gyárak átpro- filírozása hosszú ideig megoldatlanul hagyja az alkatrész- ellátást, túl sok az alvállalkozás. Önmaguk segítségével A vélemények tehát eltérőek. Másképpen látják a kérdést a termelők és másképpen a kereskedők. Hogy gondok vannak, abban ugyan egyetértenek, inkább azok mértékében látnak másként. Hogy azonban az írásunk elején tett megállapítás egykor még is érvényét veszítse és elmúljon a gazdaságok feje felől az alkatrészellátás hiányának sötét felhője, még sokat kell tenni. Nem véletlen, hogy Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az országgyűlés őszi időszakán elmondott beszámolójában is kitért erre a témára. Mint megállapította, szorgalmazni kell, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek és termelési rendszerek szervezzék meg a pótalkatrészek gyártását. (Folytatás az 1. oldalról.) módja. Az ötödik ötéves terv idején e célra 69 milliárd forintot hitelezett az állam. 45 ezer bérlakás épülhetett volna fel azokból a forintokból, amelyeket szociális kedvezményekre fizetett ki a kormány. A többszintes társasmagán- ház-építkezés mindenki számára kedvező: a tanács a város-, vagy községfejlesztési programjának megvalósulását is segíti, az építtetőknek ez a mód olcsóbbá teszi az építkezést, s az OTP leveszi válláról az építkezés terhét is. Pest megye 21 településén tanúskodhatnak már a lakók a többszintes társasházak előnyeiről. Százhalombattán, Budaörsön, Nagykőrösön, Cegléden, Szentendrén, Dunakeszin és másutt sok ezer boldog tulajdonos rendezett be szép otthont. Sziget- szentmiklóson több mint ötszáz társasmagánhazat emeltek már. Mind gyakoribb, hogy az OTP-t a nagyvállalatokkal szerződés köti össze, hiszen a nagyüzemek sokféleképpen segítik munkásaikat, lakásgondjuk megoldásában. Nyolc év alatt 57 ezer munkás jutott ilyen segítséggel otthonhoz. Ebből 44 500 OTP beruházással épült. Ahogy a pénzügyminiszter- helyettes megfogalmazta: az véletlen, hogy épp Szigetszent- miklósbn adják át az országosan 150 ezredik, Pest megyében a tízezredik OTP-lakást, de az nem véletlen, hogy ebben a megyében oly sokat tettek a lakásépítésért. Éppen ezért illeti köszönet mindazokat — fejezte be beszédét dr. Villányi Miklós —, Pest megyében. az ország más részében, akik összehangolt, felelős munkával járultak hozzá ezrek lakásépítő öröméhez. Ezután következett az a boldog pillanat, amikor dr. Szirmai Jenő nagy taps közepette átadta a kulcsot a meghatott házaspárnak, Bari Bélának, a Csepel Autógyár marósának és feleségének. Mint ahogy az OTP vezérigazgatója hangsúlyozta: az új lakástulajdonost megérdemelten támogatta üzeme: Bari Béla szorgalmas munkás, jó marós, helytáll társadalmi munkájában, s a négy gyermek bizonyítja: a népesedési politikát is magáévá tette. Október, a világtakarékosság hónapja, akár jelkép is lehet: mi minden valósul meg a takarékosság révén. Az OTP és Pest megye együttműködését értékelve, dr. Szirmai Jenő azt mondotta: ebben a megyében soha nem az a kérdés, menynyit épít az OTP, a kérdés mindig úgy kezdődik: mit kell tennünk, miben segíthetünk, hogy a lehetségesnél több lakást adhassunk át? Az összefogás minden módját felkutatják a lakást várók érdekében. Az ünneplő közönség ezután megtekintette Szigetszentmik- lós új lakótelepét, amelyet a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat épített. Bekopogtak Bari Béla otthonába, s együtt örültek az új tulajdonossal, a Bútorértékesítő Vállalat által berendezett lakásnak, s a számos tartós fogyasztási cikknek — amivel különböző vállalatok tetézték a munkáscsalád amúgy is határtalan örömét. Valkó Bála Még egy kis igazítás az adapteren, és ez a Dominátor is kijavítva, startra készen áll S. A. Bővülő szerepkörben Az elmúlt néhány évben mindinkább a figyelem kö- zéppontjába kerültek az ipari szövetkezetek. A miértre is könnyen megtalálhatjuk a választ: a gyorsan változó közgazdasági viszonyokhoz könnyebben alkalmazkodhatnak a kisebb szervezetek, például a viszonylag alacsony rezsiköltségek nagyobb mozgásszabadságot nyújtanak számukra a piacokért folytatott mindinkább kiéleződő versenyben, nem utolsósorban az export növelése érdekében. Közismert a példa, ami egy nagyüzemnek ráfizetéses — akár kis sorozatról, akár egyedi termék gyártásáról van szó — az egy szövetkezet számára még tisztes nyereséget hozhat. Ugyanezen az alapon szólnak a gazdasági elemzők arról is, hogy az ipari szövetkezetek töltik be nálunk a nélkülözhetetlen kis- és középüzemek, a háttéripar szerepét is, nem beszélve arról, hogy a szolgáltató ágazatban sem pótolható mással részvételük. S tovább bővül a már eddig is kiszélesedett szerepkör a különböző vállalkozási formák, kis szövetkezetek, szakcsoportok létrejöttével. Megnövekedtek tehát az ipari szövetkezetekkel szemben támasztott társadalmi igények, nem megalapozatlanul a teljesítőképességüket, lehetőségeiket tekintve sem. Az OKISZ VIII. kongresszusán — mely ma kezdi meg munkáját Budapesten, az Építők Szakszervezetének székházában — elismerésre méltó változásokról adhatnak számot a küldöttek, mérlegre téve a tíz évvel ezelőtt kezdett fejlesztési program végrehajtásának eredményeit. Ezzel kapcsolatban csak néhány jellemző adat: az elmúlt egy évtized munkája nyomán a 867 ipari szövetkezet és 16 szövetkezeti, valamint közös vállalat kétharmada rendelkezik korszerű, központi telephellyel. Csak az elmúlt öt évben 12 milliárd forintot fordítottak beruházásra, műszaki fejlesztésre. A szövetkezetek tőkés exportja az elmúlt ötéves terv idején 58 százalékkal növekedett A lakosságnak nyújtott szolgáltatások több mint harmadának teljesítése hárul erre az ágazatra. Joggal lehetnek büszkék fejlődésükre Pest megye ipari szövetkezetei is. Amint a kongresszust előkészítő megyei küldöttértekezleten megállapították: többségüknek sikerült igazodni a nehezebb gazdasági körülményekhez, rugalmasan változtatták meg a termékszerkezetüket, nagyrészt felszámolták a gazdaságtalan termelést, magasabb színvonalon elégítették ki a fogyasztók igényeit, dinamikusan növelték a nyereséget. Általában nőtt a szerepük a népgazdasági feladatok megoldásában. Mind itthon, mind határainkon túl, jól ismertek a Beesési Ferroelektrika háztartási berendezései, a budaörsi Texelektro táskái és bőröndjei, a pomázi ICO írószerei, a ceglédi és visegrádi faipari szövetkezet bútorai. Élenjárnak az újdonságok bevezetésében, a találmányok megvalósításában is: elég, ha a nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezet bébi-respirátorára, vagy az aszódi Ferromechanika betűjeles zárára gondolunk. A példákat sokáig sorolhatnánk. A szorgalmas munka nyomán emelkedett a szövetkezetben dolgozók életszínvonala, jelentősen javultak munkakörülményeik. A sikerek nem teszik elbizakodottá a Pest megyei ipari szövetkezeteket. Érzik, hogy a jelenlegi viszonyok között csak állandó megújulásra képes gazdálkodással őrizhetők meg, ■ illetve gyarapíthatók a jelenlegi eredmények. Erre utaltak a kongresszus előkészítése során összegzett legfontosabb feladatok is, többi között a belkereskedelmi árualapok kereslethez jobban igazodó növelése, a hiánycikkek körének szűkítése, az export fokozása, a szolgáltatásban még mindig jelentős ellátatlan területek felszámolása. Külön szóltak a szövetkezetpolitikai munka javítását célzó tennivalókról, a demokrácia tartalmasabbá tételéről. az önkormányzati fórumok működésében tapasztalható formalitások megszüntetéséről, a tulajdonosi tudat, a közösség gazdagodásáért érzett felelősség gyarapításáról. Mindezek bizonyára napirendre kerülnek a kétnapos iTA tanácskozáson, azokkal a javaslatokkal együtt, melyek a szövetkezetek tevékenységének további kibontakozását akadályozó jogszabályok módosítása mellett érvelnek. S a közösen kialakított állásfoglalás hosszabb időre irányt mutat majd, a megújult lendületű munkának. Mészáros János
