Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

Mozibusz Szentendrén Kecskemét Után már Pest megyében — Szentendrén — is bemutatkozott az az új mozibusz, amelyet a Bács-Riskun megyei Moziüzemi Vállalat újítókollektívája készített. Az Ika­rus 255 típusú, kétajtós, panorámás városi autóbuszt úgy ala­kították át, hogy belsejében 35 fő részére lehet mozieiSadáso- kat tartani. A kísérleti mozibuszt elsősorban a tanyavilágban, külte­rületi iskolákban, üdülőhelyeken, termelőszövetkezetekben, ál­lami gazdaságokban és munkásszállásokon kívánják hasznosí­tani. Nem véletlen tehát, pont a közművelődés, település- fejlesztés témáját taglaló konferencia alkalmából „vendéges­kedik” Szentendrén. Mint a kép tanúskodik róla, szinte ké­nyelmesebb, mint az igazi. Tornacsarnok Budaörsön Lesz ho! szurkolni... Válaszfalakkal három részre osztható Dolgozni és okosan beosztani Esténként körülülik a nagyasztalt Budaörs rövidesen korsze­rű tornacsarnokkal gazdago­dik. Bővebb tájékoztatást a nagyközségi tanács elnökétől, Csomós Ferenctől kaptunk: — A csarnok műszaki át­adására várhatóan szeptember 30-án kerül sor. A budaörsiek november 7-én vehetik birto­kukba a termet, az ünnepé­lyes avatás ugyanis ekkor lesz. Az új létesítményt nem­csak sportolásra, használhat­ják majd a település lakói. Az az álláspontunk, hogy a csar­noknak művelődési, kulturá­lis és politikai célokat ,is szol­gálhat, hiszen méretei alkal­masak különféle rendezvé­nyek megtartására is. — Az előzmények? — A lakótelepen lévő. 'ta­valy avatott tizenhat tanter­mes Iskolához kapcsolódik — egy téliesített folyosóval — a tornacsarnok. — Mitől csarnok? — Hosszúsága negyvennyolc, szélessége huszonnégy méter, ha jól tudom, a megye leg­nagyobb sportcsarnoka lesz. A község húszezer lakosának és a kétezer-kétszáz általános iskolásának nagy szüksége van az épületre. Végre nem­csak az iskolai tornaoktatás, hanem a tömegsportot űzni akarók is méltó helyet .kap­nak. Egyszerre több csoport is tarthat majd'edzéseket, anél­kül, hogy zavarnák egymást: redőnyös válaszfalakkal há­rom részre osztható fel a te­rem. Nagy rendezvényekkor pedig ezren is elférnek a tá­gas helyiségben. — Tervek? — A csarnok úgy készült, hogy nemzetközi kézilabda­mérkőzéseket is lehet rendez­ni benne. Az izgalmas mécs­esekre bizonyára sokan kíván­csiak lesznek. Lesz hol szur­kolni a budaörsi kézilabdás lányoknak is ... ... ■"■■■■ 1 'l1""»......" 11 — Az ilyen gyerekből kel­lene több! Jólneveltek, ér­telmesek, talpraesettek, min­dig számítani leiiet rájuk, re­mek közösségi emberkék. Itt van például a kis Jutka (ta­valy fejezte be a nyolcadikat) tanulmányi eredménye. — Az osztálykönyvben, amit az ápajpusztai általános iskola igazgatói szobájában Bódis Rózsa tanárnő tett elém bi­zonyítékként az elmondottak­hoz, sűrű oszlopokban sora­koztak egymás mellett a jele­sek. — Most is három Bóna gye­rekünk van, egy ötödikes, egy harmadikos és egy elsős. Rit­ka az ilyen család! Nyolc gyereket nevelnek becsülettel, közben házat építenek, és eszükbe se jut a községet, az iskolát segélyekért ostromol­ni. Én nem is emlékszem, kártek-e valaha külön támo­gatást. De, tudja mit? Láto­gassa meg őket, — biztatott az igazi pedagógus lelkesedé­sével Bódis Rózsa. Nem csodabogarak így, ilyen előzmények után kerestem meg Bóna Józse- fékat. Csak a kedves, fiatalos külsejű asszonyt (igaz nem több 42 évesnél) találtam ott­hon. Értetlenül, sőt egy ki­csit húzódozva fogadott, mondván, nem csodabogarak ők, hogy írni kellene róluk. — Tulajdonképpen miért jött? Mire kíváncsi? — kér­dezte olyan nyílt egyszerű­séggel, hogy hirtelen belőlem is nagy őszinteséggel csúszott ki a válasz és elnevettem ma­gamat. — Nem is tudom mire va­gyok kíváncsi! Talán minden­re, az életükre, legfőképpen arra,vmiért vállaltak ilyen sok gyereket és hogy sikerült ilyen szépen felnevelni őket? — Miért vállaltuk? Nem vállaltuk. Jöttek, ahogy ter­mészetes, ahogy az én anyám is megszült kilenc gyere­ket és fönevelte becsülettel valamennyit. — Csakhát azóta nagyot változott a világ, megváltozott az emberek szemlélete is. Legtöbben úgy vélik „köny- nyelműség” is, túl nagy „le­mondás” is^a sok gyerek. In­kább legyen egy vagy kettő, de annak aztán megadnak mindent. — Az én gyerekeim is megkapják amire szükségük van. A két legidősebb fiam már elment a háztól, mind­egyiknek jó szakmája van, az egyik villanyszerelő, a másik Kalocsán végezte a mezőgazdasági technikumot és ha akarták volna, mi nagyon rajta voltunk a férjemmel, egyetemre is járhattak volna. A legidősebb kislányom, a Jutka, Pesten tanul a közgaz­dasági szakközépiskolában, re­mélem belőle jogász lesz. — Gondolom, hajnaltól késő estig talpon van. Hogy bírja? Muszáj volt belevqgni — Én? Ugyan. Hat, fél hét felé kelek és este még sokszor tv-t is nézek, olvasni i| jut időm. Persze, nálunk mindenkinek megvan a maga feladata. A nagyobbak segíte­nék a kicsinyeknek. — Mindig a háztartásban dolgozott? — Soha. Mindig eljártam dolgozni. Amíg csak a négy gyerek volt meg, Pestre a Nagyvásártelepre, árukimérő voltam. Délben mentem, addig rendbe tettem a lakást, meg­főztem és úgy éjfél tájban értem haza. De délután a férjem már otthon volt, ő vigyázott a gyerekekre. — Építkeznek is, úgy hal­lottam. — Igen. Muszáj volt bele­vágnunk. Kicsi már ez a két szoba, konyha, öt éve lakunk itt, akkor adta a Kiskunsá­gi Állami Gazdaság, ahol a férjem dolgozik. — Kaptak segítséget az építkezéshez? — Igen. Bár először azt ígérték, hogy ingyen kapunk telket, aztán végül is behív­tak bennünket Dömsödre a tanácshoz és ott azt mondták, nagyon sajnálják, de van egy ötgyermekes család, azok job­ban rászorulnak a segítség­re. Így mi végül is kedvez­ményes áron, a 12 ezer forin­tos telket 8400 forintért kap­tuk. Az állami gazdaság adott 60 ezer forint kamatmentes kölcsönt, az OTP pedig 180 ezer forintot 3 százalékos ka­matra. És ha kiköltözünk in­nét, még kapunk 20 ezer fo­rint lelépést. A többi las­sacskán összejött 'a jószágból a négy év alatt, azóta építjük a házat. — Árulja el, mi a nevelé­sük titka? Csak dicséretet Ceglédberceli életképek Falu a dombok mögött A SZELÍD dombok közé ékelődött Ceglédbercel község­hez két út vezet. Az új és a régi négyes számú, főútvonal. Az utóbbin nemigen érdemes megközelíteni a falut, hiszen amióta ott van a településtől egy-két kilométerre húzódó új út, a KPM is mostohábban ke­zeli a végit, 8 az évek során furcsa, térképszerű repedése­ket vésett az idő a betonba. Kisebb gödrök, kátyúk szép számmal akadnak itt. Pedig a helyiek szerint az átmenő for­galom alig csappant, Hiszen, aki gyorsabban akar eljutni a 12 kilométerre levő Ceglédre, vagy az ország déli területe fe­lé igyekszik, erre jön. Ceglédbercel afféle szalagte­lepülés még ma is. Itt minden fontosabb létesítmény a főút mellé települt. A régi, hosszú­kás házak között egyre több új. modern családi otthon hú­zódik meg. A modern ÁBC, a művelődési ház jelzik a folya­matos gyarapodást az ötezres lélekszámú községben. A falu vb-titkára szerint egy régi, a község történetét feldolgozó anyag „vasutasvárosként” em­líti Ceglédbercelt. A város ki­fejezés persze erős túlzás, de a vasutasságnak még ma is mély gyökerei vannak. A helyiek közül ugyanis igen sokan, kö­zel kétezren ingáznak naponta a több mint ötven kilométerre lévő Budapestre, s a legtöbben a MÁV-nál dolgoznak. A tanácselnök, Kárpáti An­tal szűkszavú ember. Tős­gyökeres bercelinek vallja ma­gát, így aztán ismeri a falu ügyes-bajos dolgait. Mint mpndja, most éppen az OTP ceglédi kirendeltsége ad okot a bos?zankodásra. Hogy miért? Nos, a magyarázat sem marad el. Lűr István vb-titkár ismertet meg a részletekkel. Mint mondja, a helyi fiatalok számára két évvel ezelőtt 72 családi otthon építésére, alkal­mas területet jelöltek ki. Vi­zet, villanyt kapott a terület. Azóta a fiatalok, nagyrészt sa­ját erőből csinos kis házakat építettek, sőt egy sorház is került a telepre. A legtöbb már közel áll a beköltözéshez, de a fiatalok nem tudják a munkát folytatni, mert elfo­gyott a pérzük. A vita most azon van, hogy az OTP fél év­vel ezelőtt megszegte az ígére­tét. Korábban ugyanis hitelt, kölcsönt ajánlottak fel, ponto­sabban volt arra lehetőség, hogy pénzt adjanak a munká­hoz, most viszont nincs. A LAKÁSÉPÍTÉS mellett más tennivalók is voltak van­nak a faluban. Mint a tanács­elnök mondja, most folyik a. 2-es számú óvoda rekonstruk­ciója, amelynek költsége meg­közelíti, az egymillió forintot. Elkészült a Petőfi úti általá­nos iskóla fűtésének szerelése is. A tantermekből eltűntek a régi, széntüzelésű kályhák, központi fűtés került a helyé­be. Három évvel ezelőtt új, nyolctantermes iskola épült Ceglédbercelen, akkor készült el az ABC is. Azóta nincsenek tantermi problémák, s ami ugyancsak biztató, valamennyi óvodáskorú gyermeknek helyet tudnak adni. A szüntelen fejlődésnek, gyarapodásnak persze más je­lei is vannak. Szükség volt a faluban egy férfi- női fod­rászatra, valamint h°zmetikai részlegre. A ceglédi szövetke­zet egy régi lakóházat kor­szerűsítve ezt létre is hoz­ta. A rekonstrukció költ­sége mintegy 150 ezer fo- rir‘ volt. Ebben az évben még egy presszóval is gyarapodik a település, amelyet a Pest megyei Vendéglátó Vállalat hoz létre. Gond még, hogy az úgynevezett cserííi részen nincs körzeti orvosi lakás, s ugyan­itt szükség lenne egy rendelő­re is. A tervek szerint a hato­dik ötéves tervben ezt még meg akarják oldani. A falu művelődési háza fon­tos feladatot tölt be a minden­napokban. Tizennégy kiscso­port működik itt jelenleg, de a legrangosabb szerepet az aranydiplomás énekkar tölti be. Ezen kívül a tánckar, a kertbarátok köre valamint a varrószakkör érdemel emlí­tést. A művelődési háznak egyébként nem szakképzett a vezetője. A vb-titkár szerint talán ez az oka annak, hogy általában a közművelődés nem olyan színvonalú a faluban, mint amilyennek lennie kelle­ne. Persze a hiba nemcsak itt keresendő. Mivel a falu lakói, a bejáró dolgozók is, 4—600 négyszögöles telkekkel rendel­keznek. Így aztán az állattar­tás mellett a zöldségfélék és a szőlőtermesztés mindig ad­nak munkát az ittenieknek. Vagyis a szabad időt ,áz embe­rek zöme nem a művelődési házban, hanem a saját kert­jében, földjén tölti el. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon milfer. emberek laknak Ceglédbercelen? A vá­rosból kijáró vb-titkár megál­lapítása rövid, de sommás: gazdag, de nagyon dolgos em­berek. Hogy a dolgosságban és segítőszándékban nincs hiány, azt fémjelzi az is, hogy társa­dalmi munkák szervezésekor lehet számítani a helyiekre. Kárpáti, Antal példákat említ. Azt, hogy két évvel ezelőtt, amikor az iskola építéséhez kellett a pénz, a helyiek 1 mil­lió 200 ezer forintot adtak ön­szántukból. No. és a tornate­rem is teljes egészében társa­dalmi munkában épült, értéke pedig megközelíti a négymil­lió, forintot. A segítőszándék- ban most sincs hiány. Jelenleg a tanács gyalogjárdák építését szervezi, a betonlapokat a la­kók fogják lerakni a házuk előtti útszakaszon A FALU lakóinak jó szándé­ka, segítése persze kevés len­ne a helyi Egyetértés Termelő- szövetkezet támogatása nélkül. A téesz nemcsak munkalehe­tőséget nyújt, de biztos táma­sza is a tanácsi vezetőknek ab­ban a törekvésében, hogy a te­lepülésfejlesztési program megvalósulhasson Csitári János hallottam a Bóna gyerekek­ről. Mindenütt könyv és könyv — Titkunk? Nincs. Lehet, hogy Szerencsen* von. i-u. igaz, szereietet azt kapta*, taian töobet is, mint inas gyei eke*. Nemcsak tőlun*, nanem egymástól is. No per­sze natarvuiongaso* elmor­üuina*, ilyenkor az apjuk csak annyit mond: „csönu es *esz!” Es mar cső no is van. Meg aztan, sona nem engeu- tüs ö*et szaoaajara, amit egyszer kimondtumc, annak úgy kellett lennie. — Tehát a Következetesség? — Lenet, de taian az a legfontosaoo,’ nogy a hangos- Koaas, idegeskedés nálunk is­meretien. es minőén este együtt vacsorázik a csaiad. ivorüiüljü* a nagyasztalt. A nagyöbűik szooaoan, ahol most a narom kislány lakik (az öteves íiataJernoer ,es a háromhetes uj jövevény — lamas — a szülőkkel aiszik) so*-sok könyvet láttam a nagy barna ágya* melletti kisasz­talon fóistocoíva. — Olvasni, kivéve a férje­met (ő nagy vadász és inka do csak a szakkönyveket bön­gészi), az egész család szen­vedélyesen szeret. — És az olvasást hogyan szerettette meg a gyereKen- kel? — Azt hiszem sehogy. Ma­guktól vagy egymástól kaptak kedvet. Talán azért is, mert látták, én is sokat olvasok. Néha megszületik egy írás — mint most is — es ta­nácstalan lesz az ember. Rá­döbben, hogy olyasmit akart megfogni, amit igazából nem is lehet. Magát az életet, az élet egyszerű, természetes fo­lyását — a vizek örök vonu­lását ősi medrükben. S. Horváth Klára Kapuzárás a strandokon A szeptemberi ajándék nyár utolsó vasárnapján ugyan még sok százan kerestek üdülést a strandokon, ez azonban mit sem változtat azon, hogy ma véget ér az idei strandidény. Jó évadot zártak. Az össze­sítő statisztika szerint a tóal­mást strandnak 46 ezer 910, a ráckeveinek 44 ezer látoga­tója volt az idei nyáron. A Pest megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat kezelésében mű­ködő négy strandfürdőben — Vácott, a Papszigeten, Leány­falun és Visegrád-Lepencén — a tavalyinál másfélszer többen fordultak meg — csaknem félmillió vendéget fogadtak. A kapuzárás után megkez­dődött a takarítás, a felújítási igényék felmérése, majd a munkálatok. A Papszigeten az őszi—téli időszakban a meden­cék vízhozamának növelésére újabb vízforgatót építenek. Jö­vő év elején megkezdik a vá­ci strand bővítését. A tervek szerint két éven belül elké­szül még. egy, sportolásra is i alkalmas — 50 méteres — me­dence, egy gyermekmedence, s itt is vízvisszaforgatással ja­vítják a víz minőségét. Lepen- cén, jövőre befejezik a re­konstrukció második ütemét. Elkészül a hegyoldalon levő, mélyfúrású kutakkal termál­vízzel táplált ülőmedence. A hegyoldalba sétányt építenek, s a Pilisi Parkerdőgazdaság dolgozói új, fából készült, já­tékokat helyeznek ki. A Papszigeten sportterüle­tet képeznek ki, ahol tenisszel és más labdajátékokkal szóra­koztatják majd a látogatókat. Természetesen a jelentősebb beruházást igénylő rekonstruk­ciók mellett valamennyi stran­don az őszi—téli szünetben ki­javítják a medencéket, felújít­ják az öltözőket, gondoskod­nak a zöldterületek és pihenő- területek megújításáról, hogv jövő nyáron,, ismét megfelelő környezetet teremtsenek a strandolni vágyóknak. K. Z. Noteszlapok hét közben EGY POFON. Nem aka­rok most kongresszusi ha­tározatokat citálni, de tes­sék csak figyelni, milyen ismerős: takarékosság az élet minden területén. Ké­szülnek is rendre az intéz­kedési tervek,. beszélünk, beszélünk a takarékosság­ról szinte minden fórumon, s szinte bármely alkalom­ból. A legújabb —egyéb­ként jó, s nem is olyan új — ötletek egyike: a mező- gazdasági üzemek íűtsenek kukorica- és napraforgó­szárral, mert az sokkal ol­csóbb. (Olajtüzelésű kazá­nokban? De ez rpár más kérdés, más tárca aszta­lán.) Tárolják a gabona nagyobb részét nedvesen, a szárítás rengeteg ener­giát emészt föl. Ez a .mó­di hazánkban 200 ezer ton­na olajegyenértéknek meg­felelő tüzelőanyagot spó­rolna. (A nedves takar­mány etetése különleges eljárást, szakértelmet, tö­rődést, tehát a jelenlegi helyzethez képest jelentős pluszmunkát. ráfordítást igényel? Ez szintén más ügy, töprengjen rajta az, aki ebben illetékes.) Sze­reljünk szemveszteség-el- lenőrző műszert a betaka- rítógépeinkre, mert min­den . gabonaszemért kár. (Hogy négy kombájn kö­zül kettő alkatrész hiányá­ban áll, s az időveszteség miatt esetleg az egész táb­la árpa kipereg? ...) De mindezek nagy dol­gok, komoly intézkedése­ket feltételeznek. Ám amit legutóbb a, megyei képvi­selőcsoport ülésén, aztán néhány nap múlva a nagy- kátai járásban s másutt hallottam, egyszerű, mint egy pofon: állatokkal ete­tik föl a zöldségféléket a kistermelők, mert a szer­ződött mennyiségen felüli termést nem tudják érté­kesíteni. A kert végébe halmozva rohad el a kör­te. mert nem jut el a fo­gyasztóhoz, mert nincs mindenkinek ideje kiállni az útra, s eladni, amit le­het. Hát nem olyan, mint egy pofon? Csattan a ha­tározaton — mindannyi úti­kon. FURFANG. Ügy ' vélem, nem szükséges ezt a szót magyaráznom, de a biz­tonság kedvéért álljon itt, amit a Magyar Értelmező Kéziszótár mond róla: le­leményesen ravasz ötlet, csel. Hogy mit akarok ez­zel? Elnjondom. Mind- többet hallani mostanában a jótanácsot: menj a maszekhoz, ott biztos van — ha valami ap­rósághoz nem sikerül hoz­zájutni. Villámzár (cip), autógumi, fehér frottirzok- ni, háztartási csipesz, szí­nes üveggolyó, légyíogópa- pir, permetkék gyöngyfo­nál, Fa desodor-spray, im­port NSZK-tapéta, Jeans kertésznadrág és gomba a csepeli Duna Tsz-ből. A minap valaki első lengés­csillapítót keresett Lada gépkocsijához. Eredmény­telenül. Bejárta az autó­alkatrész-üzleteket, a már­kaboltot fölkereste, sem­mi. Hátsó lengéscsillapí­tó volt. garmadával, de mit tegyen, ha neki arra nem volt szüksége? Meg­fogadta a jó tanácsot: el­ment a maszekhoz. Ka­pott. Amit keresett. Amikor • ezt mesélte, egy kollégája közbeszólt: per­sze. mert a maszekok föl­vásárolják az alkatrésze­ket az állami üzletekben, így nekik van, amazoknak meg hiánycikk. Akkor ne­kem eszembe jutott: ej- nye-bejnye, nem szép do­log. Mi lenne, ha kitol­nánk velük? Ha az álla­mi boltok fölvásárolnák a maszekoknál az alkatré­szeket. így nekik lenne, amazoknak • meg csak ag udvarias sajnálom, kérem, maradna? Bálint Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents