Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-08 / 210. szám

1981. SZEPTEMBER 8., KEDD SZÁZHALOMBATTA! __________________________________ 1 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Alapoznak, szerelnek, betonoznak Akár jelkép is lehetne : A szerelés, a betonozás, az építés mindennapos dolog, megszokott látvány Százhalombattán Szinte minden héten hírt lehetne adni egy-egy építke­zés befejezéséről vagy újabb megkezdéséről Százhalombat­tán. Nemrégiben számoltunk be arról, hogy elkészült az autó­klub műszaki bázisállomása, hogy megnyílt az új papír- és írószerbolt, s hogy átadták Százhalombatta ötszázadik munkáslakását. Most újabb munkálat befejezéséről adha­tunk hírt: elkészült a már sokszor emlegetett szennyvíz- tisztító telep. A mintegy 50 millió forintos költséggel megépült hatalmas objektum komoly változást jelent, hi­szen a város valamennyi kom­munális szennyvizének meg­tisztítását szolgálja, s nem csupán mechanikai, hanem biológiai módszerrel. A telep, melynek kapacitása 7 ezer 500 köbméter, naponta, közvetve mérsékli a Duna szennyezé­sét is. Az objektum műszaki átadása megtörtént, a felme­rült hibák kijavítása után a próbaüzemet várhatóan októ­berben megkezdhetik. Ugyancsak túl van már a műszaki átadáson az óvárosi orvosi rendelő, melyet több mint hárommillió forintos költséggel építettek meg. Hasz­nálatba vételét azonban itt is a hibák kijavítása késlelteti, így várhatóan csak ősz végén adhatják át rendeltetésének. Most kezdődött el ellenben a Vasút utca útépítésének munkálata; a gát tetején a szilárd burkolatot a Pest me­gyei Üt- és Hídépítő Vállalat dolgozói készítik el 4 és fél millió forintos költséggel, a tervek szerint október 31-ig. Végezetül részeredmények­ről; befejeződtek a strandot megalapozó földmunkálatok, melyét a Mélyépítő Vállalat brigádjai végeztek, s jó ütem­ben halad a rendőrségi épület szerkezeti szerelése. Egy felmérés fapcsztalatai Milliók - környezetvédelemre Hölgyek panaszkodnak: azok a kis kénszemcsék, melyek a leve­gőben keringenek, tönkreteszik a nylonharisnyájukat. De a fér­fiak is panaszkodnak: az autók fényezett felületén apró s letörölhe- tetlen nyomokat hagynak ugyanezek a valamik. Mindez persze je­lentéktelen bosszúságnak tűnik, és alighanem a levegőszennyezés legapróbb következménye, mindenesetre tény, s így egyértelmű bizonyíték arra, hogy Százhalombatta légtere sem makulátlan. De nemcsak a város levegője, hanem a vize is gyakran szeny- nyezett, nem beszélve arról a zajról, mely nappal és éjszaka egyaránt túllépi a megengedhető mértéket. így aztán a kör­nyezetvédelem kérdéseit nemcsak indokolt, hanem kötelező is feszegetni, annál ts inkább, mert Százhalombatta — adottsá­gainál fogva — Pest megye egyik legveszélyesebb települése. Az aktuális védelmi kérdések felvetésével a közelmúltban ala­pos és körültekintő felmérés készült. Kétnapos ^megbeszélés során a város társadalmi szervezeteinek képviselői, a tanács és a KÖJÁL szakemberei, valamint a Dunai Kőolajipari Válla­lat és a Dunamenti Hőerőmű üzemvezetői térképezték fel azo­kat a veszélyforrásokat, melyeknek megszüntetése az elkövet­kezendő esztendők feladata. tói, s annak szocialista kollek­tíváitól. A pénz és a társadalmi összefogás egyébként is a kör­nyezetvédelem alfája és óme­gája. Szerencsére ezt Száz­halombattán különösebben nem kell hangsúlyozni. A két nagyvállalat, mely, ha óhatat­lanul is, de leginkább szeny- nyezi a vizet és a levegőt, pil­lanatnyilag kétfelé fizet: fize­ti a kiszabott bírságot, s fizet azokért a berendezésekért, amiknek alkalmazásával a jö­vőben mérsékelni tudja a bír­ságok összegeit. Védőerdők és hektárok Melyek is ezek? Mindenek­előtt — bármilyen furcsán is hangzik — magának a tele­pülésnek a szerkezete. Ami­kor ugyanis Százhalombatta épült, több, környezetvédelmi szempontból fontos óvintéz­kedés elmaradt. Ennek kö­vetkezménye, hogy a lakott terület túl közel került az ipa­ri létesítményekhez, sőt (gon­doljunk csak- a csőcsordára vagy a magasfeszültségű ve­zetékekre), az ipari terület behatolt magába a városba is. Ezeken a körülményeken — utólag — már lehetetlen vál­toztatni. Amit tenni lehet: az az úgynevezett védő-erdősá- vok telepítése. A város és a Dunai Kőolajipari Vállalat közötti terület erdősítésének programja már régebben el­kezdődött, s a tervek szerint 1985-ig be is kellene, hogy fejeződjék. A még 1976-os előirányzat szerint több mint 7 millió forintos költséggel majd 260 hektárnyi területen létesítenének erdősávot, mind ez ideig azonban csupán 20 hektárnyit telepítettek. Itt te­hát van bőven teendő, arról nem is beszélve, hogy az egyébként erdőnek szánt te­rület egy jelentős részén ma még illegális szeméttelepek terpeszkednek. Ezek felszá­molása, majd ezt követően a tervszerű faültetés' nemcsak komoly pénzösszegeket, ha­nem társadalmi összefogást is igényel, elsősorban a DKV­Mértéken innen és túl A Dunai Kőolajipari Válla­lat tavaly például már üzem­be helyezte több mint 80 mil­lió forintos költséggel kor­szerű égetőberendezését, mely a hulladékolajat, az olajtar­talmú vékonyiszapot és az egyéb kommunális hulladékot zárt rendszerben semmisíti meg, kizárva ezzel a környe­zet bármiféle szennyezését. — Ez a berendezés — tájé­koztat Magyar István, a ta­nács műszaki osztályának ve­zetője — besegít a városnak is: a lakossági szemét egy ré­szét ugyanitt semmisítik meg. A DKV egyébként is komoly beruházásokra készülődik, ilyen lesz például a fáklyagáz hőhasznosító megépítése, mely túl azon, hogy energiatakaré­kos megoldást jelent, környe­zetvédelmi szempontból is igen hasznosnak Ígérkezik. — És a hőerőmű? Kórus itthon és külföldön A város hírnevét öregbítik Több mint egy évtizede an­nak, hogy Százhalombatta vá­rosi rangra emelkedett, s a címmel együtt a városiasodás folyamata is meggyorsult. S nemcsak külsőleg, modern la­kónegyedekkel és korszerű infrastruktúrával, hanem a szellemi-kulturális élet gazda­godásával is. Az elmúlt évti­zedben sok minden meghono­sodott: a könyvtárhálózattól a klubmozgalomig számos in­tézmény és szervezet áll már a közművelődés szolgálatában. Sorra megalakultak a különbö­ző amatőr közösségek is, köz­tük féltucatnyi, úgynevezett művészeti csoportot tartanak számon. Ilyen például a Vil­lon irodalmi színpad, a Mon­tázs amatőr filmkör, az. iro­dalmi műhely és ilyen a Liszt Ferenc Kamarakórus is. Ez utóbbi a legrégibb, s legran­gosabb amatőr együttes, me­lyet manapság már egyre ne­hezebben lehetne a műkedve­lő jelzővel illetni. Sikerek és dijak Aki fellapozza a kórus gon­dosan és ízlésesen összeállí­tott emlékalbumát, a meghí­vók, képek és újságkivágások láttán talán még el is ámul: ennyi szereplés és ennyi siker? S milyen rövid idő alatt! — Kétségtelen, hogy vi­szonylag nagyon hamar jutott el a városi vegyeskórus az el­ső sikerekhez — vallja Strausz Kálmán karnagy. — Nincs nyolc esztendeje sem, hogy egyik kollégámtól átvettem az akkori 10—12 tagból álló ének­kar irányítását. Amely — hoz­zá kell tennem — nagyon ál­dozatkész, szinte megszállott emberekből állt. Aztán ... hó­napról hónapra mind többen lettünk, s alig három év múl­Vonzereje a külföldi utaknak van, a rádiófelvételeknek, a rangosabb fellépéseknek. Eh­hez pedig — s ez a másik gon­dunk — jobban kellene me­nedzselni bennünket. — Mit ért ezalatt? — Nagyobb erkölcsi, s vala­mivel több anyagi támogatást. Ne szegje kedvüket ezeknek a lelkes embereknek olyasmi például, hogy egy külföldi vendégszerepléshez ne járul­janak hozzá az illetékesek hi­vatalosan. Mindenképpen na­gyobb odafigyelést, s több tö­rődést igényelnének, hiszen bárhol sikert aratnak, a vá­ros hírnevét öregbítik. Itthon is S valamit még tegyünk hoz­zá: Százhalombatta túlságosan nem bővelkedik zenei rendez­vényekben, noha a város la­kói egyre jobban igénylik a különböző koncerteket, zenei esteket. Nem ártana tehát, ha az országhatáron túl • ismert együttes itthon is többet sze­repelne. — Rajtunk nem múlik — tárja szét a karját Strausz Kálmán. — Terveinkben min­denesetre egy itthoni koncert is szerepel, melyet a Kodály- év kapcsán szeretnénk meg­tartani. Erre készülünk most, illetve a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének a közeljö­vőben megrendezendő hagyo­mányos kórustalálkozójára. — Ött már korábban meg­oldották műszerekkel, s kü­lönböző berendezésekkel a le­vegő szennyezésének mérsék­lését. — Ami gondot okoz — fűzi hozzá Póth Lászlóné, a mű­szaki osztály munkatársa, a tanácskozás egyik résztvevője —, az az Erőmű-csatorna — közismertebb nevén a Bara. — Ebbe bocsátja a vállalat a szennyvizét, amit csak me­chanikai úton tisztít meg. De mert ez a szennyezés is alatta van a bírsághatárnak. nem valószínű, hogy a közeljövő­ben változás történjék. Sokat javult Nem úgy, mint a DKV ese­tében, ahol a vízszennyezés évente több millió forintos büntetést von maga után. A Dunába juttatott, olajjal, fe­nollal, lúgokkal és savakkal telített víz ugyanis eléri éven­te a 15 millió köbmétert. En­nek a megakadályozása, ugyancsak beruházás — és természetesen pénz — kérdé­se. A tervek szerint az elkö­vetkezendő esztendőkben er­re is sor kerülhet. — A felmérés tapasztalatai végül is azt bizonyítják — összegzi Magyar István —, hogy Százhalombatta környe­zetvédelmi helyzete, az utób­bi években javult. A két nagy­üzem nagyon sok pénzt és nagy figyelmet fordított, illet­ve szánt erre, s nemcsak „kö­telezettségből”. A felmérés adatait egyébként továbbítot­tuk a Pest megyei Tanács Tervező Vállalatához, mely most készíti a megye környe­zetvédelmi koncepcióját. Tollhegyen .. . szerepelt két héttel ko­rábbi lapszámunkban a Volán. Bizonyára emlékeznek a leírt esetre, amelynek lényege: az Engels térre befutó egyik duna­újvárosi busz utasaival együtt visszafordult, s jó ideig ka­nyargóit Budapest utcáin, te­rein felzaklatva a benne ülők kedélyét, akik hosszas késés után szánhattak csak ki a jár­műből. A Volán 20-as számú Vállalata példás gyorsasággal reagált erre a cikkre, feltárva a történtek okait. Íme: augusz­tus 19-én, ünnep előtti csúcs­forgalom lévén, az Engels té­ri autóbusz-pályaudvar — akárcsak a korábbi években — nem tudta fogadni a men­tesítő járatokkal is megszapo­rodott buszokat. Ezért a beér­kező jármüveket a Szent Ist­ván térre irányították, s erről az utazóközönséget is tájékoz­tatták. És nersze a gépkocsi- vezetőket is. Idézem azonban a továbbiakban a Volán ille­tékeseinek szerkesztőségünkhöz küldött levelét: „Minden erő­feszítésünk ellenére előfordul azonban, hogy hiba csúszik munkánkba. Az a sofőr, aki az említett dunaújvárosi jára­tot vezette, két hónapja dol­gozik vállalatunknál, ünnepi forgalomban még nem vett részt, így fordulhatott elő, hogy hibázott. Elfelejtette, hogy a Szent István térre kell érkeznie. Az Engels térre nem engedték be, mert az utasokra várakozókat a Szent István térre irányítottuk át. A gép­kocsivezető hiányos helyisme­rete miatt nem találta meg a kijelölt leszállóhelyet, ezért a Szent István téren sem a meg­felelő helyre vitte az autó­buszt. Az okozott kellemetlen­ségért elnézést kérünk minden érintett utasunktól.” Eddig tehát rendjén volna. Rendjén, hiszen az okozott kellemetlenségért általában elnézést illik kérni. Ami nin^s rendjén vagy legalábbis furcsa, hogy — idézem ismét a leve­let — „a jelzett hiba ilyen be­állítású közlése vállalatunk és a Volán Tröszt részére is sé­relmes.” A közlés: igen. De a hiba változatlanul az utasoknak volt sérelmes. Áfész-bolt magánháznál Tápot ad, nyulat vásárol va a szocialista városok kó­rustalálkozóján már aranyér­met nyertünk. És jött sorra a többi siker is. Az immár ncgyven-egyné- hány tagot számláló énekkar különböző kórustalálkozókon, majd minősítő koncerteken vett részt, nagyszerűen szere­pelt a rádió kóruspódiumán, 1978-ban Ausztriába hívták őket vendégszereplésre, majd az NSZK-ban, később Hollan­diában léptek fel, s végül, a tavalyi országos minősítő ver­senyen fesztiváldíjat nyertek. Mindezek mögött természe­tesen sok-sok próba, kemény munka, s kitartás rejlik. S még valami, amit szakavatott irányításnak is nevezhetnénk. A kórus vezetője, Strausz Kál­mán ugyanis profi: korábban a rádió zenei szerkesztője, 1977-től a KISZ Központi Mű­vészegyüttesének másod-, majd 79-től vezető karnagya. Hat esztendeje telepedett meg a városban, s akkoriban fele­ségével, Könözsi Veronikával, s két másik, Zeneakadémiáról idehozott fiatal karnaggyal né­gyen irányították a városi kó­rust. — Azt a megbízatást kap­tuk — mondja —, hogy ran­gos énekkart teremtsünk Száz­halombattának. Nagyon ke­mény próbák árán, de legfő­képpen a kórustagok odaadá­sával, akarásával azt hiszem ez sikerült is. Emlékszem egy esetre, amikor Bárdos Lajos tanár úr végighallgatta az énekkar műsorát, összecsapta a kezét, s azt mondta: Ki hit­te volna, hogy Százhalombat­tán ilyen nagyszerű kórus lé­tezik! Jobban menedzselni! Pedagógusok és tanácsi al­kalmazottak, a DKV és a DHV \ Liszt Ferenc kansarakórus százhalombattai közönség előtt Százhalombatta lakosainak ha nein is jelentős, de szá­mottevő hányada foglalkozik még ma is állattenyésztéssel. Ki sertést, ki nyűlat, ki egyéb aprójószágot tart a háza tá­ján a tsz és a szakszövetke­zet támogatásával, vagy anél­kül, szerződést kötve vagy szabadon értékesítve jószá­gait. Őket segítve, illetve az állattartók igényeit kielégí­tendő, nyílt meg a városban még tavaly novemberben a termény- és takarmánybolt. A Vörös Csillag utcában egy ma­gánháznál rendezett be rak­tárt a Budai Járási Áfész, s a takarmány árusítása mel­lett a felvásárlást is itt szer­vezte meg. — Havonta 100—150 mázsa tápot visznek el tőlem — tá­jékoztat a bolt vezetője, Csó­ka István. — A baromfi-, a süldő- és a hízótáp mellett szemes terményt — búzát, ár­pát, kukoricát—.továbbá mű­trágyát is árusítok. — Eleget? — A keresletnek megfele­lően rendelek mindig, sajnos több helyről kell beszerez­nem: nyúltápot például a Környei Mezőgazdasági Kom­binátból, kukoricát Marton- vásárról. búzát a növényku­tató intézettől szállítanak. Havonta kétszer kapok árut. — A felvásárlást hogyan oldja meg? — Huszonegy naponként tartunk nyúlfelvásárlást, előt­te néhány nappal értesítem a tenyésztőket. Havonta 5—600 kiló nyulat szállítunk el. — Csak szerződött tenyész­tőktől? — Nem. Hozhatja bárki, hi­szen szabadáron is átveszem, de célszerűbb mégis előre le­szerződni, mert az áfész fel­árat fizet tenyésztőinek. Ugyanez a helyzet a gyümölcs­felvásárlásnál is. — Milyen volt az idei for­galom? — Ipari, vagyis konzerv­gyárnak szánt őszibarackból vettük meg a legtöbbet, több mint 450 mázsányit. De befu­tott sárgabarackból és meggy­ből is 14—16 mázsányi. Ezen­kívül cseresznyéből, ribizli- ből, egresből hoztak még ko­molyabb tételeket, most majd az alma, a körte, később pe­dig a dió lesz a sláger. — Korlátlan mennyiségben vásárolnak fel? — Igen, de a szállítás miatt 48 órával előbb be kell jelen­teni. Általában kedden és csü­törtökön van felvásárlás. — Tapasztalata szerint: a megnyitás óta növekvő vagy csökkenő-e a forgalom? — Egyre többen keresik fel a boltot, de még kell idő, hogy kiforrja magát az üzlet. A legnagyobb probléma, hogy nincs telefon. Táviraton ka­pom meg a központtól az ér­tesítést, hogy lesz szállítás, gyakran késve, s így megesett már, hogy én sem tudtam időben értesíteni a tenyésztő­ket. Sok kellemetlenség szár­mazott már belőle. Különösen, ha a gyümölcs- termelő vagy állattenyésztő olykor-olykor becsapottnak is érezhette magát emiatt. A bu­dai járási áfész által üze­meltetett tápbolt vezetőjének mindenesetre most még kü­lönösen nagy gondot kell for­dítania arra, hogy a városla­kó ne csalódjék szolgáltatá­saiban. Moziműsor Hága szálló műsorán: szep­tember 8-án: Isten hozta, Mr... — amerikai filmvígjá- ték. Szeptember 15-én: Hintó géppuskával — szovjet film. Szeptember 22-én: Pokoli to­rony — amerikai film. Szep­tember 29-én: Ripacsok — magyar film. Az előadások es­te 8 órakor kezdődnek. Az óvárosi mozi műsorán: szeptember 13-án: Zugügyvéd zavarban — olasz bűnügyi filmvígjáték. Szeptember 14- én: Solo Sunny — NDK-film. Szeptember 20-án: Az Olsen banda boldogul — dán bűn­ügyi filmvígjáték. Szeptember 21-én: A kis rendőr nagy nap­ja — szovjet film. Szeptem­ber 27-én: Nevem: senki — olasz kalandfilm. Az előadá­sok kezdete: hétköznap estp 6 óra, vasárnap délután 4 óra. Az oldalt írta: Tamási István Fotó: Veress Jenő dolgozói, diszpécserek és ad­minisztrátorok alkotják a kó­rust. Hetente két estén pró­bálnak, s van, aki műszakot cserél, hogy egy-egy produk­ció előkészítésénél ott lehes­sen. A Liszt Ferenc' nevét vi­selő énekkar repertoárja a ko­ra középkor zenéjétől nap­jaink kórusműveiig terjed, több mint 80 darabot tudnak, ami 4 koncert időtartamát te­szi ki. Bel- és külföldi szerep­léseik mellett természetesen városunkban is fellépnek, job­bára azonban egy-egy nagyobb társadalmi vagy politikai ün­nep alkalmával. Nemrégiben — viszonozva a hollandiai Poeldijk város kórusának meghívását — ők látták ven­dégül a holland énekkart; együttes fellépésük Százha­lombatta eddigi legnagyobb zenei eseményének számított. A sikerek árnyékaként azon­ban gondok, s nehézségek is fakadnak. Ha nem szívesen, de erről is szót ejt a karnagy: — Az egyik gondunk az utánpótlás. Fiatal a város, te­hát teljesen érthetetlen, miért oly kevés a fiatal az énekkar­ban. A közös éneklést nem igénylik, mert nem divat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents