Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-05 / 208. szám

Pr.sT Mr.c,\z 1981. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT Nagykőrösön már 15 éve gyakorlat Ä gyár és a rehabilitált érdeke A rehabilitációt tekintve — lestöbb helyütt ma még érdek- e-ientét van a dolgozók és a vállalat között. Ugyanakkor az is igaz, ha a rehabilitációról esik szó, rendszerint csak por­tás, telefonkezelő vagy éjjeliőr lehet a rehabilitáltból — mon­dotta dr. Zádor András megyei főorvos-tegnap délelőtt a Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csának elnökségi ülésén. Itt tűzték napirendre ugyanis töb­bek között a megyében élő csökkent munkaképességűek helyzetének vitatását, valamint a hatékonyabb foglalkoztatási rehabilitációt. Az ezzel össze­függő állásfoglalást vitatta meg az SZMT elnöksége. Legfontosabb kérdés sajnos még ma is az, hogy tisztázzuk a rehabilitáció fogalmát, és pontos értelmezését. Hiszen nincs mindenki tisztában az­zal, mit is takar tulajdonkép­pen ez a fogalom. A rehabili­táció Pest megyei tapasztalatai­nak összegezése során, ha fi­gyelembe vesszük a rehabilitá­cióhoz kapcsolódó [1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM számú rendelet megjelenését követő] intézkedéseket, meg kell álla­pítani, hogy a munkahelyeken a végrehajtás az esetek túlnyo­mó részében formális, s ma még az is általános, hogy a ra­cionálisan foglalkoztatható csökkent munkaképességűek minden áron rokkantnyugdíj- állományba törekednek. Bár jó példának sem va­gyunk híjával: a Nagykőrösi Konzervgyárban tizenöt éves hagyománya van a csökkent munkaképességű dolgozók fog­lalkoztatásának. — Évek óta arra törekedtünk, hogy átkép­zéssel, könnyebb munkábahe- lyezéssel az egyéni érdekeket messzemenően figyelembe véve teremtünk helyet ezeknek az embreknek — mondotta Be- lánszky József né a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozója. — Ez nemcsak a rehabilitált, hanem a gyár érdeke is. Igaz., arra is gyakran akad példa, hogy a városból rendszerint hozzánk irányítják azokat, akik rehabi­litációra szorulnak. Pedig nem egyszer a dolgozót a saját mun­kahelyén is rpegfelelő munka­körbe tudnák helyezni. A nagykőrösieken kívül a rehabilitációs tevékenység jó példáját mutatják a váci üze­mek, a Csepel Autógyár és a százhalombattai DKV is. En­nek ellenére még igen sok tennivaló a megyében. Az SZMT elnökségének vitája is ezt bizonyította. Nem véletlen tehát, hogy a vita végén a fel szólalások kiegészítésével el­fogadták az írásbeli állásfog­lalást a foglalkozási rehabilitá­ció Pest megyei tapasztalatai­ról és további feladatairól melyben többek között java­solják a SZOT titkárságának: szorgalmazza az illetékes szer­veknél a rehabilitáció rendsze­rének átfogó újraszabályozását. Így válhat valóra, hogy egy­formán, érdekeltté váljon a re­habilitált és az őt foglalkozta­tó munkahely. Az SZMT-elnökség ülésének napirendjén szerepelt még a munkahelyi olimpia tapaszta­latainak és a tömegsport me­gyei feladatainak megvitatása. JVIajd Vargha Tamás, az SZMT munkavédelmi főfelügyelői adott tájékoztatást a munkavé­delemről szóló 47/1979/XII. 30. számú minisztertanácsi rende­let végrehajtásának tapasztala­tairól. Végezetül a szakmaközi bizottságok átszervezésének módjáról foglalt állást az SZMT elnöksége. Sz. M. Burgonya, káposzta és répa Járjuk a szeptemberi határt A friss fogyasztásra kerülő paradicsomot szedik az asszonyok a vecsési Ferihegy Tsz-ben Emberi kéz érintése nélkül kerül a burgonya az IFA-teherautó platójára a pilisi Aranykalász Tsz földjein Járjuk a szeptemberi ha­tárt. Itt-ott még tócsákban áll a víz, hírül adva, tegnap vég­re kiadós esőt kapott a föld. Ilyenkor öröm a munka a szántó-vető embernek. És ha olyan jól keres, mint a húszesztendős Rakusz Jó­zsef, a pilisi Aranykalász Tsz traktorosa, akkor igazán nincs oka panaszra. A fiatalember egy 240 lóerős Rába—Steiger traktorról száll le, amikor a tábla szélén megállunk. Az is kiderül róla, nem is olyan ré­gen fejezte be az Örkényi szakiskolát. — Ma öt órakor kezdtem és este hatkor végzek — te­szi még hozzá a szorgalmas gépész, értésünkre adva, nem ingyen kapja a fizetését. S hogy szüksége van a na­gyobb jövedelemre, azt már Puskás Imre elnöktől tudjuk meg. Rakusz József nősülés előtt áll, s a bankóból ilyen­kor a sok is kevés. — Nyugodtan rábízhatjuk ezt a hatalmas erőgépet, érti a dolgát. — Magyarázza az el­nök, miközben értő szemmel vizsgálgatja, nincs-e hibája a nyári szántásnak. A gazda­ságban egyébként már túlju­tottak a vetőszántásokon, most a nyári mélyszántáson van a sor. — Ezen a táblán jövőre burgonyát ültetünk, ezért itt az altalajt lazítjuk. A szövetkezetben hagyo­mánya van a krumplinak és termesztéséről az alacsony jö­vedelmezőség ellenére sem mondtak le. Szabályosan egy­más mellé sorakozó bakhátak és két sárgára festett burgo­nyaszedő gép látványa fogad a krumpliföldön. A munka hét­főn kezdődött és október kö­zepére az utolsó bokrot is szeretnék felszedni. — A termény kilóját 3 fo­rint 10 fillérért veszik meg tőlük. Ezért is határoztuk el, tisztítjuk a burgonyát és csak ezután értékesítjük — mond­ja az elnök. — Beállítottunk egy hámozógépsort és az idén már 100 vagonnal szeretnénk előfeldolgozott krumplit piac­ra dobni. Kilenc nyolcvanért egy kilót. Így már megéri... A vecsési Ferihegy Tsz-ben Hornyák Mihály kertészeti ágazatvezető kalauzol bennün­ket. Még nincsenek a ká­posztafőszezonban, de a két NDK-kombájnt már megindí­tották az üllői határban. — A termés jó közepes, a csúcs október közepén lesz. Eddig 200 vagon fejes ká­posztát vittünk a fővárosba — világosít fel Hornyák Mi­hály. — A sárgarépaszüret a na­pokban kezdődik. Természe­tesen a gyökérféléket is gé­pekkel takarítjuk be. Miközben a kombájnok majd az első kilométereket megte­szik a 4-es műút mellett, lá­zas tempóban dolgoznak a szerelők — összesen ötven vállalat érdekelt a beruházás­ban — a 380 millió forintba kerülő zöldségfeldolgozó és -tároló építésén. A végleges átadási határidő jövő szep­tember 13., de a gépek jelen­tős része már az idén dolgo­zik. A szövetkezet az elmúlt esztendőben 1000 vagon sava­nyított káposztát adott el tő­kés piacokon, ezt a mennyi­séget 10—15 százalékkal kí­vánják növelni. Valkó Béla Munkánk tájképe Eldöntve a szolgálat sorrendjét Elnagyolt és aprólékosan kidolgozott részletek, komor meg vidám színek egyaránt föllelhetők azon a képzelet­beli tájképen, amely mun­kánk környezetét ábrázolja. A hatalmas vászonnak csupán egyetlen darabját, az ipari munka terepét szemügyre vé­ve: a légkondicionált üzem­csarnok és a füsttől, olajtól feketére pácolódott műhely- épület éppúgy helyet kapott rajta, mint a verítékező gür­cölés és a központi vezérlő­teremben a műszerfal figye­lése, gombok nyomogatása. Varázs ige: majd Munkánk környezete leg­többször olyan, mint munkánk maga. Ellentmondó, össze nem illő és mégis együtt létező alkotóelemek sűrítője, ugyan­akkor biztató változások fog­lalata. Napjainkban a megye minisztériumi vállalatainál — tanácsi vállalatoknál jócskán nagyobb az arány — a fizikai foglalkozásúaknak körülbelül a tíz százaléka dolgozik úgy, hogy nagy erőkifejtésre kény­szerül, különösen kedvezőtlen munkakörülmények között S a másik szélsőség jellemzője: hozzávetőleg ugyanekkora az aránya azoknak — főként a villamosenergia-iparban és a kőolaj-feldolgozásban —, akik automatizált munkákat lát­nak el, azaz tevékenységük java különféle berendezések felügyelete. A majdnem azo­nos arány egyértelműen jel­zi: munkánk tájképe fokoza­tosan alakul át, nagy lendü­lettel meghúzott, a kép egé­szét befolyásoló ecsetvonások itt nincsenek. Megfogalmazhatjuk tehát azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy munkánkban t- és an­nak környezetében — a kor­szerű és az elavult egyszerre van jelen, ezzel is, azzal is számolni kell. A kérdés éppen az, ezzel a kettősséggel meny­nyire számolnak a munkahe­lyek? Különféle, így népi ellenőri és szakszervezeti vizsgálatok egyaránt azt bizonyítják, a vállalatok tekintélyes csoport­ja nem fordít folyamatos fi­gyelmet munkánk tájképének szebbé tételére. A majdani építkezésre, a remélt rekonst­rukcióra, az óhajtott fölújítás­ra hagyatkozva azon sem vál­toztatnak, amin lehetne. Ad­dig jó lesz így is — hangzik a vélekedés, ám ez az addig kifejezés gyakran hosszú esz­teendőket takar. Rábukkanha­tunk például olyan esetre, amikor hét éven át halogat­ták az illetékesek az üzemi konyha és ebédlő korszerűsí­tését, mondván, szándékukban áll egy ún. szociális épület tető alá hozása, míg végül az idén nekikezdtek a munká­nak. A hét éven át szándék­nak maradó várakozás azon­ban sok ezer munkaóra-vesz­teséget okozott, mert a zsú­foltság miatt egy, másfél órá­ra nyúlt meg az ebédidő fél­óra helyett... A találomra említett ügy már-már jelké­pe annak, mennyire huszad­rangúnak tartják némelyek a munka tágabb környezetét, holott nemcsak a gyakorlati, hanem a tudományos ismere­tek is aláhúzzák e környezet erőteljes hatását a munka­végző közérzetére, a termelé­kenységre, az áru minőségé­re. A megye iparában a fizikai foglalkozásúaknak valamivel több mint a fele „nehéz” munkát lát el. Azért az idé­zőjel, mert a hivatalos kate­gória nem azonos a köznapi értelmű nehéz munkával, mi­vel ez utóbbin a puszta erő­kifejtést, az izmok igénybe­vételét értjük általában. A valóságban a kézi munka is lehet könnyű, a géppel tett pedig nehéz, mert hiszen a szövőgyári ki varrónő ülve, jól világított, megfelelő hőmér­sékletű helyiségben dolgozik, igaz, kézzel és szemrontó fel­adatot végrehajtva, míg társ­nője a szövődében nyolc vagy tizenkét gépoldalt ró végig szüntelen menetben, bágyasz- tó hőségben, magas páratar­talmú levegőt lélegezve. A látszat mégis az: az egyik ne­héz, mert kézi, a másik köny- nyű, mert gépesített munka. A számok mögött Hatalmas összeget költenek el a megye szocialista szekto­rában — a legutóbbi évek­ben 4,5—5 milliárd forintot — gépekre, berendezésekre; az összeg legtekintélyesebb része az iparé. Ma a megye'ipará­ban a fizikai létszámnak a fele lát el gépi munkát, csak­hogy így csalóka ez a szám, mert sajnos, sok esetben a gép ellenére is nagy a fizikai igénybevétel, a kézi erőkifej­tés. Ezt figyelembe véve, már be kell érnünk annyival, hogy a fizikai foglalkozásúaknak csupán o negyede az, aki ténylegesen gépesített felada­Szolidárisak vagyunk Dél-Afrika népeivel A dél-afrikai fajüldöző re­zsim népellenes politikájának újabb kegyetlen megnyilvá­nulása ellen emel szót a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság, tegnap közzétett nyilatkozatá­ban. Az apartheid-rendszer fel­számolásáért, az országban az alapvető jogok érvényesíté­séért harcoló szervezet, az Megérkezett a mustármag a Vetőmag Vállalat Pest-vidéki Központ­jává, Monorra Halmágyi Péter felvételei így már gazdaságos. A pilisi tsz-ben hámozzák, tartósítják a burgo­nyát és azt konyhakész állapotban tartósítva műanyag tasakokban értékesítik Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) három fiatal harcosát ítélték halálra, így az utóbbi két hónapban elítéltekkel együtt már hat embert fenye­get kivégzés politikai meggyő­ződéséért. Az utóbbi időben tapasztal­ható újabb letartóztatási hul­lám, az ANC-vezetők meg­gyilkolása, a szomszédos füg­getlen afrikai államok elleni barbár terrortámadás része a fajüldöző pretóriai rezsim stratégiájának, melynek célja az ANC tevékenységének el­szigetelése, felszámolása, ve­zetőinek és harcosainak fizi­kai megsemmisítése — ál­lapítja meg a nyilatkozat. Meggyőződésünk, hogy e ke­gyetlen elnyomó intézkedések sem félemlítik meg Dél-Af- rika szabadságharcosait és a dél-afrikai népek évtizedes küzdelme meghozza az elnyo­más alatt sínylődő millióknak szabadságuk elnyerését. A vi­lág haladó erőivel együtt kö­veteljük a bebörtönzött dél­afrikai politikai foglyok sza- badonbocsátását, a brutális vallatások, a kivégzések be­szüntetését — hangzik az ál­lásfoglalás. tokát old meg, de például az építőanyagipari, az élelmi- szeripari üzemekben még ez az arány sincs meg. Érdemes tehát az adatok mögé tekinteni, mivel csak így láthatunk tiszta, azaz reá­lis képet. Ez a kép azt mu­tatja, a jelentős fejlesztési ki­adások ellenére nem éltek és nem élnek mindenütt az összhangra, a régit és az újat egyeztető cselekedetekre mó­dot adó lehetőségekkel. A fe­lemás textilipari rekonstruk­ció következtében — a tech­nológiai lánc befejező mozza­nataihoz érve már elfogyott a pénz — az automata fonó- és szövőgépekkel ősrégi festő- és kikészítő berendezések állít­hatók szembe, az emberi kéz érintése nélkül dolgozó sajto­lósorhoz pedig — mert itt is „ennyire volt pénz” — kéziko­csikon szállítják a darabon­ként negyven kilogrammos öntvényeket, ugyancsak kéz­zel rakva fel azokat a meg­munkáló sorra. Az sem ritka eset, sőt, saj­nálatosan gyakran tapasztal­hatjuk, hogy a frissen átadott üzemépületek néhány hónap alatt ellomposodnak, mivel senki sem törődik igazán a renddel, a tisztasággal, a gé­pek letakarításával, a munka­darabok tárolásával. Még azok az irányítók sem, akik korábban szívükre tett kézzel fogadkoztak főnökeiknek, a szakszervezeti munkavédelmi felügyelőnek, majd ha meg­lesz az új műhely, akkor... Mostanra a munkavédelmi felügyelő észrevételeire egyet­len „érvvel” tudnak felelni: nem kapni takarító személy­zetet, a megyei nagyüzemek többségében így is termelőszö­vetkezeti kisegítő üzemágak emberei dolgoznak takarító­ként, ne firtassuk, mekkora órabérért... Az ilyesfajta ki­fogások és magyarázatok saj­nálatosan gyakoriak, holott néhány jó példa, következetes föllépés igazolja: legtöbbször maga a rend iránti igény, a fegyelem, no meg mindezek számonkérése hiányzik első­sorban. Munkánk tájképe sokféle szembeállításra nyújt lehető­séget, hiszen lelhetők a me­gyében jól gépesített, minimá­lis kézi munkát követelő rak­tárak éppúgy, mint olyanok, ahol gyakorlatilag egyetlen eszköz van. s ez a rakodók két karja. Beszélhetünk fűtő­vel, aki pusztán műszereket figyel és társával, aki tonna­szám lapátolja a szenet a tűz- térbe. Szót válthatunk műve­zetővel, akinek intésére daru mozdul, konvejorsor jön moz­gásba és kollégájával, aki — segédmunkás híján — maga vonszolja a súlyos ládákat, beosztottjaival, a nődolgozók­kal együtt. Az a tény például, hogy a megye iparában a fi­zikai foglalkozásúak közül 46—48 százalék között ingado­zik hosszú ideje a kisegítő te­vékenységet folytatók aránya, a legszélsőségesebb munka- körülményeket, -feltételeket takarja. S gyakran szó szerint takarja, azok sem kívánják észrevenni, akik kötelme, dol­ga a lehetőségekhez mért ja­vítás, jobbítás. A legjobb eszköz Nemcsak anyagi, hanem szemléleti okok is közrejátsza­nak tehát abban, hogy mun­kánk tájképe csúfabb, mint amilyenre az objektív adott­ságok festik. Éppen ezért nem elég kárhoztatni azt a maga­tartást, amely anyagiakban, erkölcsiekben, tervekben és cselekedetekben a sor végére utasítja a munka környezeté­nek változtatásával összefüg­gő teendőket. Ennek a maga­tartásnak a visszaszorítására nem a korholó szó a legjobb eszköz, hanem a szigorú el­számoltatás, a folyamatos el­lenőrzés, az irányítók megíté­lésénél e szempont rangjának mielőbbi megadása. Mészáros Ötté i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents