Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-29 / 228. szám

1981. SZEPTEMBER 29., KEDD TV-FIGYELŐ Kalendárium. A tanítóknak és tanulóknak egyaránt kijá­ró nyári szünet után ismét je­lentkezett a televízió ismeret- terjesztő magazinja, ez a ki­csik és nagyok okulását egy­aránt szolgáló Kalendárium. S megint úgy jelentkezett, hogy amikor az utolsó képe is el­villant, azt lehetett — kellett — mondanunk: köszönjük. Igen, egyértelműen kijárt en­nek a műsornak a hálálkodás, részben azért, hogy mily vál­tozatos. egyben időszerű témá­kat dolgozott fel, részben pe­dig azért, mert igen jeles szak­embereket szerepeltetett. Ez utóbbiak között különös örömmel üdvözölhettük László Gyula régészprofesszort, aki időtlen idők óta távol tartotta magáé a kamerák világától, és lám, e Kalendárium vendég­asztalához mégis odatelepe­dett, s a komolyabbnál komo­lyabb históriai kérdésekben — koronavita, tényleg III. Bélát ábrázolja-e Szent László her­mája — a lehető legközérde- kűbben mondott véleményt. Láthattuk s hallhattuk aztán .Árpás Károly szobrász-anató­must, aki számos országfőnk koponyacsontozata alapján mintázott hiteles királyport­rékat, mégpedig olyan hozzá­értéssel és tehetséggel, hogy annak immár messze földön híre van. No és egy igazi in­diai jogival is megismerked­hettünk! Mindezek után jogos a kér­dés: ugyan miképpen illesz­kedhetett egyetlen szerves egy­séggé %z a sokféleség, amely abba a gyorsan továröppent órába belezsúfolódott? Hát először is úgy, hogy mindig a tudomány egy valamely ága került terítékre: tehát általá­nos- jellemzőként ott őrködött a hitel. Másodszor pedig úgy, hogy Juhász Árpád szerkesztő­műsorvezető jelenléte mind a hatvan percet egy fazonra szabta. Lett légyen szó bár a pákozdi csata stratégiájáról és taktikájáról, avagy a fűtési módozatok gazdaságosságáról, illetőleg gazdaságtalanságá- ról, ő egyaránt fölkészülten és fesztelenül boncolgatta és bon- coltatta a kérdéskört. Parabola. örvendtünk az imént, ne búsuljunk továbbra sem. Annál kevésbé, mert kül­politikai magazinműsorunk már önmaga kívánságműsorát is megrendezhette — mármint azt a bizonyos Önök körtéket, Parabola-módra. Hogy azok a bizonyos „önök” valójában kik voltak, nem tudni, de affelől nem lehet kétség, hogy az új­rázásra kiválasztott látnivalók valós keresztmetszetet adtak e műsorszámból. Akácz László Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Doráti Antal zene­szerzőnek, karmesternek a magyar zeneművészet nem­zetközi megismertetése érde­kében kifejtett több évtize­des munkássága elismerése­ként a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendje kitüntetést adományozta: A kitüntetést hétfőn Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadá­sánál Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője és Rátkai Fe­renc művelődési miniszterhe­lyettes. ★ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa társadalmi el­kötelezettségű, kiemelkedő al­kotói tevékenysége elismerése­ként, 60. születésnapja alkal­mából Jancsó Miklós Kos- suth-díjas filmrendezőnek, á Magyar Népköztársaság kiváló művészének a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A ki­tüntetést hétfőn az Országház­ban Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese adta át. Jelen volt Kornidesz Mi­hály, az MSZMP KB tudomá­nyos. közoktatási és kulturális osztályának vezetője, és Tóth Dezső művelődési miniszterhe­lyettes. A MOZGÁSSÉRÜLTEK JAVÁRA Zene és kiállítás Ócsáű f A mozgássérültek nemzetközi 4 éve alkalmából nyílt meg Szidu y Szika tárlata az ócsai művelő- y dési házban, ahol a képek ok- 2 tóber 5-ig láthatók. Ezen ren- y dezvénysorozat keretében nagy ^ sikerű hangversenyt is rendez- ^ .ek az ócsai román kori mű- íf emlék templomban szeptember p 26-án, melynek bevételét a 2 mozgássérültek részére aján- * lottók fel. Szépen alliterál a név: Szi­du Szika. Görögországban született, 1949-ben menekült Magyarországra. Második ha­zája is első lett, akár Hel­lász. Elfelejtett emlékei ne­mesedtek festészetté — a mé­lyen őrzött gyermekkor tisz­taságával örökíti meg a tin­takék: tengert és a partján ragyogó fehér házakat, a zöld 'agavét, s mindent, ami fon­tos, életjelölő töredéke. Ez válik hiánytalan egésszé sa­játos művészetében, mely sor­sában, küldetésében. így for­mavilágában is emlékeztet Tóth Menyhért emberségé­re és festői magatartására. Mediterrán érzelemvilág Szidu Szika sok titokra bukkant. Színek rendezett áradatával festi meg a ■könnycsepp születését, a templombelsők áhítatát, he­gyeket, tornyokat, rózsaszín ruhába öltözött munkásnőt, a szürkeségből piros virággal kitörő Eletöröm-öt. A Fejek csoportjában a létezés külön­böző állapotát örökíti meg minden élet ősidejétől a fel­nőttkorig. Lazán torlódik az 'Emlékezés motívumrendje, 'képpé gyorsítja mindazt, ami valamikor megragadta, mind­azt, ami valaha elfelejtődött, $ hirtelen feltámadt az emlé­kezet forrásaiból. Mediterrán érzelemvilága érdekes szigete festészetünknek — sorsa, te­hetsége, küldetése további [távlatokat, új műveket rejt magában. Páratlan akusztikájú Ezúttal zene társult a kép­zőművészet ünnepi nyitányá­hoz. Ebben a produkcióban a román kori ócsai műemlék •templom pompás, hibátlan, monumentális zeneszekrény­nek bizonyult, valóban pá­ratlan az akusztikája. i Közel ezer ember hallgatta Pergolesi, Johann Sebastian Bach, Händel, Verdi, Gounod, Liszt, Caesar Franck dallamait orgonán és női énekhang tol­mácsolásában. Kovács Endre nyújtott kiváló teljesítményt, a szólóénekesek közül Mol- dován Stefánia érdemes mű­vész emelkedett ki zengő ko- loritjával. Az építészet ma­ga vált .hangerősítővé, ami­kor' Veszély Gabriella éne­kelt, Horváth Csaba és Had- zsasz László szólaltatta meg a fuvolát, lantot és a gitárt, hogy újjáéledjen tolmácso­lásukban Purcell, Frescobal- di, Debussy muzsikája. Rangos gyűjtemény Öcsa új nevezetessége a tájvédelmi körzet őrháza, mely a műemlék templomhoz egészen közel van. Rangos helyi gyűjtemény, ócsai vi­seleteket és néprajzi tárgya­kat őriz. Az külön érdekessége, hogy ötven kerékpár áll itt a tu­risták rendelkezésére. Szak­avatott vezető kíséretével minden csoport útra kelhet, hogy megtekintse az ócsai' természetvédelmi lápos er­dőt, a kopjafás temetőt és a híres-nevezetes borpincéket. •Losonci Miklós KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT Közművelődés és környezet Művelődési és városépíté­szeti szakemberek, képzőmű­vészek, egyetemi hallgatók, ta­nácsi vezetők gyülekeztek teg­nap délelőtt 10 órakor Szent­endrén a Pest megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár színháztermében a képzőmű­vészeti világhét, valamint a Közművelődés, településfej­lesztés témáját taglaló konfe­rencia ünnepélyes megnyitó­jára. Az eseményen — amelynek házigazdája a Magyar Urba­nisztikai Társaság, a Magyar Képző- és Iparművészek Szö­vetsége, valamint Szentendre város tanácsa —, részt vett Drecin József, művelődési mi­niszterhelyettes. dr. Barát Endre, az MSZMP Szentendre városi bizottságának első tit­kára, Marosvölgyi Lajos, a Szentendre városi tanács elnö­ke, Kiss István, Kossuth-díjas szobrászművész, a Képző- és Iparművészek Szövetségé­nek elnöke, Barna Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társa­ság főtitkára, valamint dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődési osztályá­nak vezetője, s ott voltak a té­mában érdekelt testületek — például az ELTE Köziművelő­dési Titkársága, KlSZ-bizott- sága, az Országos Pedagógiai Intézet, a Népművelési Inté­zet, a Művelődéskutató Inté­zet, a Hazafias Népfront — képviselői is. Kiss István megnyitójában méltatta a képzőművészeti vi­lághét jelentőségét, szólt ar­ról, hogy a közművelődés és a településfejlesztés összefüggé­sei korántsem mellékesek az emberi élet, a kultúra fejlesz­tésében. Éppen ezért örvende­tes, hogy létrejöhetett egy olyan fórum, ahol több disz­ciplína szakemberei cserélhe­tik ki nézeteiket, tehetik köz­kinccsé javaslataikat,. s keres­hetik az együttműködés for­máit. Életmódot, szemléletet fonnál Ezután Drecin József mű­velődési miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet, amelyben hangsúlyozta: — Bár a településfejlesztés szerteágazó témakörének a közművelődés " csupán egy „szelete”, s ebből a nézőpont­ból talán részletkérdésnek tűnhet, a társadalmi lét prob­lémakörének mégis egyik leg-, fontosabb eleméről van szó, hiszen az ember legközvetle­nebb és legállandóbb környe­zete a település, melyben él. — Ennek a környezetnek a kultúrája pedig az élet minő­ségének egyik leglényegesebb A CÍM XIX. KÖZGYŰLÉSÉ Emlékezés Bartókra Hétfőn Budapesten meg­kezdte munkáját az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsá­nak (CÍM) XIX. közgyűlésé, ötven országból érkezett csaknem 300 résztvevőjét — a magyar kormány nevében — Pozsgay Imre művelődé­si miniszter köszöntötte, majd pedig Sárai Tibor főtitkár számolt be a CÍM utóbbi két évben végzett munkájáról. Felszólalt .a megnyitó ülésen Yehudi Menuhin hegedűmű­vész is. Bartók Béla munkás­ságát, emberségét, emlékét méltatta a közvetlen ismeret­ségből táplálkozó melegség­gel. A TURIEC NÉPTÁNCEGYÜTTES KÓSPALLAGON > Szlovákiáról meséltek A csontfurulya, vagy tilinkó éppen csak akkora, hogy elbújik a tenyerem­ben. Hangja azonban határozott, ami­kor a prímet fújja a zenekarnak. Gaz­dája Jurej Panecska, a népművészet if­jú mestere nemcsak virtuóza, hanem készítője is e parányi jószágnak. Tőle hallottam, hogy a nálunk „drótostótok”- ként ismert mesteremberek használták valaha ezt a hangszert. Ha beértek egy faluba, előkapták a zsebükből vagy a nyakukon lógó madzagról, s kl-ki el­játszotta a' maga dallamát, szignálját. A hangnak erősnek kellett lennie, hogy meghallják a gazdasszonyök, de tisztán csengőnek is, hogy össze ne lehessen té­veszteni valamelyik másik edényfoltozó játékával. Őszinte üzenet Szerszám volt tehát a javából, mun­kaeszköz a gazdája kezében. Hasonlato­san majd két méter hosszú, jóval mé­lyebb hangú társáéhoz, mely üzenetet közvetített a szlovák Kárpátok hegyei közt. Nemkülönben a dalok egynémelyi- ke, mely szénaszedés közben ösztökélte gyorsabb tempóra a hegylakókat. Ha­sonló célt szóigáit az a faláda, mely most. évszázadok múltán ugyan a tánc egyik főszereplőjévé lépett elő, de va­laha — orvosság híján — gyógyító fü­veket, az abból sajtolt olajokat juttatta el a vándorlegények hátán messzi vi­dékekre. A szép hangú sípok, a díszesen fes­tett ládák, a nagyívű szláv dalok egy szomszéd népről hoznak őszinte üzene­tet. Arról a múltról, melyben sok volt a hétköznap, s kevés az ünnep, melyben talán a mienkénél is jobban meg kel­lett küzdeni a kenyérért, ahol a magas hegyek között az ember egyszerre félte, s szerette a természetet. Távolságban ma már nincs messze tőlünk a lengyel határ melletti hatvan­ezres lélekszámú Martin (magyar nvel- ven Túróeszentmárton). melynek kör­nyékén a 45 tagú Turiec szlovák népi együttes gyűitötte össze a múlt emléke­it, a most. Pest megye több, szlovákok is lakta településén bemutatott dalokat, táncokat, szokásokat. S bár a távolság nem nagy, aligha tévedek, ha azt mon­dom. keveset tudunk e szomszéd nép múltjáról. Ezért is örvendetes, hogy a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége közreműködésével most Cso­rnádra, Vác rátáira, s Kóspallagra is el­jutott, ez az igazán jól képzett, magas színvonalú, szívvel bemutatott műsorral vendégszereplő együttes. Sziget a Börzsönyben A tánc, a dal nemzetközi nyelven szól. Lehet, hogy nem értjük mindig a vers­sorokat, a jelképek megfejtése sem min­dig kézenfekvő. A gyönyörködés, az együttgondolkodás útjába azonban nem állíthatnak akadályokat. Különösen nem Kóspallagon, ahol sokakhoz anyanyel­vükön, szólnak a dalok, s a táncok is mintha csak a saját múltat elevenítenék fel. Ez a ma nyolcszáz lelket számláló te­lepülés még néhány évtizede is erdei szigete volt a Börzsönynek, a magya­rok, s más nemzetiségiek lakta vidék­nek. Az út ma is hajmeresztő kanya­rokkal vezet fel, pár évtizede pedig csak a fahordó szekerek koptatták a köve­ket. Az eltérő nyelv, a nemzetiségi meg­osztottság, a sűrű erdő, vont nehezen áthatolható falat a település köré. Ez az oka, hogy oly soká megőrizte nyelvét és hagyományait ez a közösség» Ennek a községnek a takaros műve­lődési házában mutatta be műsorát szombaton a Turiec együttes. De nem is volt ez igazi, szabályszerű fellépés, hi­szen a dalok, a táncok, a rigmusok úgy hódították meg a hallgatóságot, mint a mese, mely hol elandalit, hol megnevet­tet, hol könnyeket csal az emberek sze­mébe. Pedig sok minden szólt az ellen, hogy a közönség, s az amatőrségből csak a lelkesedést megtartó művészek között zavartalan legyen a találkozás. Kicsi a község, de még ehhez képest is parányi a művelődési ház színpada. Az előadás előtt derült ki, helyszűke miatt sokszor fel kell borítani a gondosan begyakorolt koreográfiát. A táncok egy részében fő­szereplő a fényjáték, amivel szípadtech- nika híján most nem élhetett az egy üt-' tes. Apró faluról van szó, igy hát a gátló tényezők közé kell sorolnunk, hogy e műsorral majdnem egyidőben kon­gattak misére a templomban, s komoly ellenfele volt az összejövetelnek Derrick felügyelő is, aki épp ekkor ültette a tv elé a fél ország apraját és nagyját. S, hogy még ijesztőbbek legyenek az elő­jelek, kialudt a villany is. Tartottak a rendezők attól is, hogy el­szoktak az emberek az ilyen közös szó­rakozástól. Hat éve nem rendeztek Kós­pallagon ilyen egész estét betöltő elő­adást. Ami mögöttünk van Aztán mégis gnegtelt a fél falut be­fogadó terem. MegKezdődött a műsor, gyülekeztek egyre többen és még töb­ben, s másfél óra múltán már az utcán is zúgott a taps. Illenék talán-értő szavakkal minősí­teni az együttes műsorát, hiszen olyan csoportról van szó, amely nemcsak mű­kedvelő, hanem művésze a táncnak, a dalnak, a hagyományőrzésnek. Dicsér­hetnénk a kyistálytiszta kórust, a rob­banó ritmusú, mégis fegyelmezett tán­cot, a hangszeres szólisták virtuozitását. Vagy éppen azt, hogy ez a jobb színpa­dokat látott, számos országban turnézó csoport Kóspallagon is ugyanolyan lel­kesen lépett a dobogóra, mintha vala­melyik nemzetközi fesztivál közönségé­ből igyekezne kicsalogatni a tapsot. Ez utóbbiról meg is kérdeztem Peter Kralicseket, a mérnökből lett főhivatá­sú népművelőt, az együttes koreográfu­sát és művészeti vezetőjét. — Nálunk a múlt tisztelete most éli a reneszánszát. Ezek a fiatalemberek, amikor népdalokat gyűjtenek, ismeret­len hangszerek, táncok után kutatnak, akkor azt nemcsak a múlt feleleveníté­se, hanem a jövő érdekében is teszik. Egy nemzet, olyan kis nemzet, olyan, mint a szlovák vagy a magyar, csak akkor léphet magabiztosan előre, ha ér­zi azt is, ami mögötte van. Csulák András ^ ' - • • , íz-.', . vs »St Tréfás legénycsúfoló a Turiec együttes elő­adásában meghatározója. A települések, fejlesztésének jól megválasz­tott formái, a településeken belüli közösségi és közműve­lődési funkciók ki-teljesedése pedig maga is műveltséget, életmódot és szemléletet for­máló erő. Ezért nem közömbös számunkra, hogy városaink, és községeink fejlesztésekor, mi­lyen szerepet szánunk a köz- művelődésnek, s mennyire si- kérül az anyagi, dolgi korsze­rűsítéseket a művelődés felté­teleivel összehangolni. — A civilizáció kényelme, ha nem ötvöződik esztétikai és erkölcsi értékekkel, nem alakíthat ki új típusú embert. A miniszterhelyettes így zárta beszédét: — Bizom benne, hogy éppen az önök közreműködése nyo­mán is, hazánk településfej­lesztési programjaiban a ko­rábbi leegyszerűsített „lakás- centrikus” irányzatokat egy harmonikusabb „életmódköz- pontú” településfejlesztési mo­dell váltja fel, mely a telje­sebb kulturális fejlődést. az új, szocialista magatartásfor­mákat segíti kialakulni. Jövőre már piktogram A közművelődés, település- fejlesztés szakági konferencia vasárnap már elkezdődött az ország minden részéből érke­zett egyetemisták tanácskozá­sával, akik Huszár Tibornak, az ELTE szociológiai tanszéke vezetőjének irányításával az értelmiségi szerepkörre való felkészülésről, a kreativitásról vitatkoztak. Tegnap a megnyitó után két előadás hangzott el: Kozma Tamás, a Művelődési Minisz­térium osztályvezetője és dr. Szűcs István, a Városépítési Tervező Vállalat osztályveze­tője közös referátumában A környezetkultúra állapotáról és fejlesztésének lehetőségei­ről szólt, Fekete György bel­sőépítész, a Képző- és Ipar- művészeti Szakközépiskola igazgatója pedig a Környezet­kultúra alapjainak oktatásá­ról tartott korreferátumot. Délután megkezdődött a vi­ta az előadások felett, majd a résztvevők egy csoportja Szentendre múzeumait tekin­tette meg, a többieknek pedig a Szentendrei nyár és a Gyer­tek játszani Vdsegrádra ren­dezvényekről készült filmeket vetítették le. A konferencia és a képző­művészeti világhét alkalmából kiállítás is nyíilt a művelődési központban: 40 tablóból álló tárlaton mutatják be a fény­képek Szentendre város köz- művelődési tevékenységét, s annak környezetét. Itt látha­tók azok a piktogramok is, amelyek a következő idegen- forgalmi szezontól könnyítik meg majd Szentendre ven­dégeinek tájékozódását. Ugyancsak kiállították a Bács-Kiskun megye^ Moziüze­mi Vállalat újdonságát, a mo­zibuszt, amelyben egyszerre 30-an nézhetnek filmet, s al­kalmas arra is, hogy a mozi nélküli településeken, tanyá­kon, üdülőkben filmeket ve­títsenek. A tanácskozás ma folytató­dik, a közművelődés tárgyi­környezeti feltételeiről, a köz- művelődés fehér foltjairól hangzik el három előadás, majd az intézmények környe­zetkultúra-fejlesztő tennivalói­ról, s az értelmiség ebben be­töltött szerepéről lesz szó. Viták, eszmecserék A képzőművészeti világhét eseményei ezzel korántsem ér­nek véget Szentendrén, ugyan­is a hét során vitaprogram lesz a Villa Rustiea tábor eredményeiről,, és jövő évi fel­adatairól, Szentendre Barátai­nak Köre a Bükkös-patak kör­nyezetének védelméről tanács­kozik, s a Vállalati köziműve­lődési bizottságok, valamint a Hazafias Népfront szakembe­rei és a helyi szocialista bri­gádok vezetői részvételével eszmecsere lesz a Szentendrei nyár sorozatának fejlődési koncepcióiról. V. G. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents