Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

Szüretelik a szőlőt A (lányi Magvető Termelőszövetkezet szőlészetében 181 hektáron kezdődött meg a szüret. Most a szőlőskertek király­néját szüretelik az asszonyok. Barcza Zsolt felvétele Tanulás, politika, művelődés Középiskolások programja Alaposan megváltozott an­nak az akcióprogram-kiegé- szátésnefc a külalakja, amelyet a KISZ járási bizottsága ké­szített az idén a középfokú Oktatási intézmények számára. A tavalyi dokumentum vasko­sabb és részletesebb volt. A változás okát maga a kiegészí­tés így indokolja: „A KISZ Központi Bizottsága által ki­adott akcióprogram a koráb­bi gyakorlattól eltérően teljes önállóságot ad az alapszerve­zeteknek, a KlSZ-bdzottsá- goknak, s lehetőséget nyújt arra, hogy elsősorban a helyi adottságok, lehetőségek és ha­gyományok, határozzák meg az akciók szervezését.” Emellett természetesen arra Is felhívják a középiskolások figyelmét, hogy az így nyert önállósággal jól kell sáfár­kodni, s a lehetőségekkel együtt megnövekedett a fele­lősség is. Különösen az akti­visták felkészültségére számí­tanak; ilyen elvek érvényesü­lése mellett nagyobb szerephez jútnak majd azok, akik szív­ügyüknek tekintik a mozgal­mát, s akik a többiek számá­ra is példát mutatnak. Az akcióiprogram kiegészíté­sének összeállítása mégsem formalitás csupán a járási bi­zottságon sem. Hiszen a leg­fontosabb szempontokra, se­gítségképpen sem árt felhív­ni a diák KISZ-esek figyel­mét. így például arra, hogy az iskolákban működő KISZ- szervezeteknek továbbra is egyik legfontosabb feladata, hegy a képességek szerinti legjobb tanulásra ösztönözze tagjait. Ehhez nyújthat segít­séget a tanulmányi verseny­mozgalom, a vetélkedők. Az akcióprogram kiegészíté­se arra is felhívja a figyelmet, hogy a politikai képzésben is nagyobb önállóságra lesz mód az idén. Az ősszel a járás kö­zépiskoláiban, a péceli Ráday Pál Gimnáziumban, az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskolában, valamint a péceli Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Inté­zetben is megtartják a diák­parlamenteket. A művelt és edzett ifjú­ságért jelszó jegyében azt a tanácsot kapták a középisko­lások, hogy jobban figyelje­nek a helyi közművelődési és sportlehetőségekre, de ne ha­nyagolják el saját szakkörei­ket, klubjaikat, amatőr művé­szeti csoportjaikat sem. A fen­tieken kívül természetesen testre szabott javaslatokat is adott a járási bizottság az is­koláknak, ahol az önállóság növekedésével együtt szükség van a megfelelő informálásra, tájékoztatásra. Városi moziműsor Egy zseni, két haver, egy balek. Színes olasz—francia westerpfilm. Kísérőműsor: Magyar Híradó, 4, 6 és 8 óra­kor. A művelődési ház programja A KFT-együttes koncertje a színházteremben este 6 órakor. A hét vége sportja Vasárnap: Labdarúgás: GSC—Cegléd 15 óra, előtte GSC ifi—Ceglédi ifi 13.30. Egyetemi ■ pálya. Teke: GSC—Közgép SC 9 óra. GSC-pálya. Asztalitenisz: GSC—Zsám- bék 9.30. Imre utcai iskola. LUOI titán A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 226. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT Veresegyházi gyáregység A minőségre sincs panasz Kereseti lehetőség a rokkantaknak \ Ismeretes: nemcsak járásbe­li, hanem országos gond, hogy megfelelő munkaalkalmakat teremtsenek a községekben is. A helyi üzemek nemcsak azért hasznosak, mert kevesebb embernek kell eljárnia lakó­helyéről, hanem mert így több jut az egyébként nem túl nagy összegekből gazdálkodó taná­csok kasszájába is. Ezért is öröm, ha arról számolhatunk be, hogy eg.y-egy községünk­ben eredményes kisüzemek működnek. Mint például Veresegyhá­zon a Pest megyei Fémipari Vállalat, a Pefém 5. számú fémöntő gyáregysége. Köteles Imre igazgatóval és Müller Gusztáv műszaki vezetővel ez­úttal nem székhelyükön, hanem a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron beszélgettünk, ahol az egyik szakmai napon éppen vendégeket fogadtak pavilon­jukban. Amint az ilyenkor szo­kásos, tájékoztatást adtak afc üzem munkájáról, elsősorban legújabb termékeikről, s üz­letkötésekre is sor került. Amint megtudtuk az üzem munkásai javuló körülmények között dolgoznak. Csak egy példa: orvosi rendelőt is épí­tettek. Megrendelésekre sem le­het panaszuk, egyévi, tér- < melési értékük 55—60 mil­lió forint. Fő profiljuk a színes és könnyűfém öntés. Legnagyobb megrendelőik a budapesti és a székesfehérvári Ikarus, ahová megmunkált és bevonatolt belső szerelvényeket és a Magyar Hajó- és Darugyár, ahová az exportra kerülő hajókba és úszódarukba beépíthető, a tengervíznek és a robbanásnak ellenálló elekt­romos egységeket szállítanak. Keresett termékük a többi kö­zött az alumínium és sárgaréz öntvény, a függönykarnis, a mosdótámasz is. Üj gyártmányaik jövőre kerülnek forgalomba. Ilven például a beszorító kö­tésű 250 amperes B típusú elektródafogó, amely hagyo­mányos szerkezetű, de újdon­| sága, hogy hőálló és elektro­mosan szigetelt burkolata van. A gyáregységnek jó a kap­csolata a vállalat többi üze­mével és a helyi, nagyközségi szervekkel is. A több mint száz embert foglalkoztató vér­ségi részleg lehetőséget nyújt arra is, hogy a rászorulók be­dolgozóként itt kereshessék meg kenyerüket. Negyven-ötven bedolgozót foglalkoztatnak, elsősorban rokkantakat, csökkent munkaképességűeket, nyug­díjasokat. Munkájuk értéke évente eléri a tízmillió forintot. Ehhez per­sze az kell, hogy a gyáregység is jól szervezze munkájukat. Heti két alkalommal például buszról gondoskodnak a mun­kafelvételhez és -leadáshoz. De ez nagyobb léptékben is elmondható: ahhoz, hogy a veresiek közmegelégedésre dolgozhassanak, arra van szük­ség, hogy folyamatos legyen az anyagellátásuk. S erre nincs is panaszuk. Ennek, s a jó szerve­zésnek, a fegyelmezett, pontos munkának köszönhetik, hogy terveiket időarányosan teljesí­tik, szállításaikkal nem késle­kednek. Termékeik minőségére sincs panasz, s ez áll azok­ra a gyártmányokra is, amelyeken kevesebb vagy éppen nincs is nyereség, mint például a fogyasztód tö­megcikkek esetében. A gyáregység jó megélhetést nyújt dolgozóinak. A mostani BNV-n való részvételük is azt a célt szolgálta, hogy még in­kább megismerjék munkáju­kat, termékeiket a piacon, . s hogy az elkövetkező években se legyenek értékesítési nehéz­ségeik. Cs. J. Megbízás alapján Felmérik a pincéket Értékmentés előkészületei Ócsán Régi értékeink megmentése sokféleképpen történik. Min­den létesítmény helyreállítá­sára nem juthat pénz, az azon­ban fontos, hogy amelyek ar­ra érdemesek, azok további rombolását megakadályozzák. A szakszerű helyreállítást, óvást az épületek, létesítmé­nyek jelenlegi állapotának rögzítése is megelőzi. A Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem építészeti tanszékének munkatársai — az Országos Műemléki Felügyelőség, illet­ve a Mezőgazdasági Múzeum megbízásából — nemrég ké­szítették el Öcsén az Öhegyi, továbbá a nagybörzsönyi pin­ceegyüttes állagának felmé­rését. Anyakönyvi hírek Született: Bólya Gyula és Radics Ágnes: Gyula, Lu- kovszki István és Mladonicki Mária: Andrea; Szűcs Dénes és Paragi Piroska Mária: Anita; Juhász László és Pálfalvi Ani­kó: Zsanett; Schnellen perger Régi kirakodóvásárok han­gulata kapott meg, amikor a Budapesti Nemzetközi Vásár magánkiállítóinak, sátrai kö­zött jártam. Órákig sétáltam a sátrak sorában, s a kékfestők, szűcsök, papucsosok, késesek, ötvösök, mézeskalácsosok por­tékáit nézegettem. Százszám­ra sorakoztak a pulton a réz­edények, gyertyatartók, petró­leumlámpák. De számomra ennek a vá­sárnak legnagyobb élménye mégis mindenképpen a soka- dalomban is felismerhető em­ber volt. Ahogy önfeledten jártak-keltek, válogattak, vá­sároltak, nevettek, véleményt mondtak és látszólag cél nél­kül, mégis valamilyen ősi élet­forma törvényei szerint élvez­ték a vásár szépségét és di­csérték a látottak gazdagságát. Ok az örömre A hévízgyörki nyugdíjas­klub tagjai a kömlődi halász- csárda asztalai mellől inte­gettek, s hívtak asztalukhoz, kínáltak jóféle szürkebarát­tal. Réti István, Bányánszki András, Dobronai Mihály, Tóth Gábor, Csorna András, Bazan Pál és a többiek már- már nótára fakadtak. Nem lett volna ez bűn, mert okuk volt az örömre, a vidámságra nekik is, meg a többi vásárlá­togatónak is/ Népművészetünk a vásáron Az ember a sokadalomban Erről a vidámságot fakasztó látványról így okoskodott Réti István, a nyugdíjasklub elnö­ke. — Azt hiszi, itt az ember, hogy csak a vásárból áll a vi­lág. Tévedés. A mi világunk azokból a helyekből forr ösz- sze. ahol fazekat formáznak, bútort gyalulnak, matériát szőnek, gépet szerelnek, ál­latot nevelnek és magot vet­nek, hogy arathassanak. Rátalálok az ikladi Ipari Műszergyár, a gödöllői Ganz Árammérőgyár kiállítóira, fel­fedezem a Szilas-cseppeket, az aszódi Ferromechanikai Ipari Szövetkezet termékeit is iga­zolva látom Réti István sza­vait. — Ki vitathatná — foly­tatja a gondolatot a sokat megélt Csorna András —, hogy a jövőhöz vezető úton a nagy lehetőség az ember, mi magunk, barátaink, roko­naink, ismerőseink. A sokadalomban a bagi Mu- haray Elemér népi együttes tagjaival találkozom. A legé­nyek bő ujjú inge. pitvkés mellénye, a lányok ráncos posztószoknyája, csillogó kalá­risa, a menyecskék két selyemcsíkos blúza elismerést kelt a sétálók között. A be- avatottabbak, vagy a vásári hangos híradót figyelők már mondják is az érdeklődő kí­váncsiaknak. — A közműve­lődési pavilon melletti szabad­téri színpadon kezdődik a folklórműsor. Háromszori ismétlés Galga menti dalokat éne­kelnek a hévízgyörki asszo­nyok. Bankó Gáborné és Ba- zsin Ferencné szólóénekének, Bazsik Edit és Fercsik Anna énekkettősének, majd Blaskó Csaba és Fercsik Péter citera- muzsikájának tapsolnak. Mű­sorukat háromszor ismétlik a és újabb ismerős arcok tűn­nek fel. A galgahévízi Péli Ferenc­né gazdag nyomódúckészleté­ből kívánság szerint dukkolja a zsebkendők, párnák, ing­ujjak Galga völgyi mintáit. Vidák István népművész a különböző természetes anya­gokból — háncs, fűzfavessző — tanítja a játékok készítésé­re az érdeklődőket. Szabó Kálmánná mellett szülők és gyermekek ismerkednek a gyöngyfűzés technikájával. Sok az ismsrős Fercsik Erzsébet és Kerényi Katalin tanárnők a bábkészí­tés tudományába vezetik be a csillogó szemű kis bábművé­szeket. Vankóné Dudás Juli a Falum: Galgamácsa című könyvét dedikálja a vásárlók­nak. A diaporámaműsorban Polónyi Péter fotói mutatják be a Galga mente népművé­szetét, az itt élő emberek egy­kori és mai életét. — Gödöllői nap a BNV-n ? — érdeklődöm Várady Gézától, a megyei művelődési központ osztályvezetőjétől. — A vásá­ri közművelődési pavilont a Budapesti Művelődési Köz­pont üzemelteti, s egy napra átadták Pest megyének, mi pedig a megyei nap színesíté­sére, tartalmasabbá tételére hívtuk meg a gödöllőieket, illetve járásbelieket — vála­szolja. A szabadtéri színpadon már a Tápió mente népi együttes táncol. A színpad előtti szé­keken sok az ismerős. Tu- raiak, galgahévíziek, nagykő­rösiek, hévízgyörkiek. Nézik a fiatalok fergeteges táncát. Egy-egy ismerős dallamot együtt dúdolnak a zenekarral. F. M. Ferenc és Boma Mária: Nor­bert nevű gyermeke. Névadót tartott: Tóth Ti­bor és Péter Erzsébet: Tibor nevű gyermekének. Házasságot kötött: Kiss La­jos és Samak Yasemin; Illés Ernő és Bérezeli Katalin; Na- sze.k György és Suhánszki Pi­roska. Elhunyt: Karéhesz Ernő, Gödöllő, Sallai Imre utca 1.; Barátit Ferencné Humplik Ju­lianna, Gödöllő. Iskola utca 9. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gö­döllőn, Isaszegen, Kerepestar- csán, Mogyoródon, Nagy tár­csán, Pécelen, Szadán, Veres­egyházon szeptember 27-én, vasárnap: dr. Rédling Tibor, Kerepestarcsa, Váci Mihály u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vácegresen, Váckisúj- falun, Vácszentlászlón. Verse- gen, Zsámbokon szeptember 27-én, vasárnap: dr. Ipacs Im­re, Galgamácsa, Egresi u. 7/a. Tüzelőutalvány Még beváltható A Budapest-környéki Tüzép Vállalat aszódi telepén az idén csaknem kétezren váltották be tüzelőutalványaikat. Ez a kedvezményes, részletfizetést nyújtó akció az idén is nép­szerű volt, és tart még. A te­lep szeptember végéig fogad­ja el az eddig be nem váltott utalványokat. Szombati jegyzet Telefon Unalmas téma, legyinthet az olvasó a cím láttán. S némi joggal, hiszen hány­szor mar elmarasztaltuk, tájékoztatóban, elemző cikkben vagy éppen a mos­tanihoz hasonló jegyzetben a telefont... Unalmas lehet amiatt is, mert hiába minden hozzá­szólás, panasz vagy javas­lat, minden nótának egy a vége: ez van, egyelőre nem telik többre. A szükségletek rangsorolásánál, így tudjuk, kellőképpen figyelembe ve­szik a mindennapi érintke­zés é fontos eszközének helyzetét is. Az is közhely, hogy ma és itt kívánsá­gainkat kordában kell tar­tanunk, hiszen a népgazda ság teljesítőképessége ha­tárt szab igényeinknek. Akinek van telefonja tudja, hogy milyen áldást jelent, mennyi időt, fárad ságot, felesleges utánjárást, próbálkozást spórolhat meg egy-egy tárcsázással. Még egy ilyen, viszonylag kis te­rületű településen is, mint Gödöllő, hát még a fővá­rosban! S hány sürgős ügyünket tudjuk, ha nem is túl olcsón, de megnyugta­tóan elintézni városok, fal vak, sőt országok között. A gyorsaság, a takarékosság gazdasági mérőszámokban is kifejezhető. De a dolog­nak ez az oldala mégiscsak magánüggyé minősíthető. Nem úgy azok a példák, amelyeknek a napokban le­hettem tanúja. Ezek már ízig-vérig közügyek. Például az, hogy a kerepestarcsai új általános iskolát, amelyet tavaly szeptemberben, az­az egy évvel ezelőtt vettek birtokukba a pedagógusok és a diákok, hiába is pró bálnánk telefonon keresni. Tizenkét hónap sem volt elég ahhoz, hogy vonalat kapjon az új intézmény. Pe­dig több száz diák és sok nevelő tölti itt napjainak több mint felét. Nem kell hozzá külön helyismeret, hogy belássuk: számtalan sürgős elintéznivalójuk akadhat. Ugyanúgy például a Pé­celen nemrégiben átadott új takarékszövetkezeti köz­pontnak, ahol még csak is tenes a helyzet. Hiszen amint éppen egy nemrégi­ben megjelent cikkünkben is megírtuk, halaszthatatlan hívásaikat a szomszéd in­tézmény jóvoltából mégis­csak elintézhetik. A fenti két esetben azon­ban még mindig érthető az infrastrukturális hátrány magyarázata, hiszen legfel­jebb időt, fáradságot vesz­tenek az ott dolgozók. (Mert arra még gondolni is rossz, hogy mi lenne, ha mondjuk az iskolában gyors tűz ütné fel a fejét, s a tűzoltókat csak nehézkesen lehetne értesíteni!) Annál elképesztőbb vi­szont például jó néhány új lakótelepünk helyzete. Eze­ken — p ezt már a lehető­ségek korló.taival való érve­léssel sem foghatom föl — csak egy-két nyilvános te­lefon van. Emberélet kerül­het veszélybe, ha története­sen az az egy-két segélyké­rő állomás is elromlik — elrontják —, amely köldök- zsinór egy-egy népes város­rész és a létfontosságú szer­vek, a mentők, a tűzoltóság, a rendőrség között. Amit pedig a minap egyik járásbeli községünkben ta­pasztaltam, elképesztő. A helyi körzeti orvos kiáb­rándultán mesélte, hogy a nyáron a rendelőben halt meg szívinfarktusban egy fiatalember, pedig ha mű­ködik a telefon, jó esély lett volna a megmentésére. Ott- jártamkor, mintegy bizo­nyítékul, egy szülő asszony­hoz sem sikerült mentőt hívni, hiába tekerték perce­ken át a segélykérő telefon ötven évvel ezelőtti techni­kának megfelelő kurbliját. Gáti Zoltán ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) 1 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents