Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-03 / 206. szám

1981. SZEPTEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Új családtag Beszéd-audiométer Üj taggal gyarapodik a Me­dicor Műveik által készített hallásvizsgáló műszerek csa­ládja. A vállalat miskolci gyá­rában megkezdték azASP—2 beszéd-audiométer nullszé­riájának gyártását. Az új ké­szülékkel a szavak értelmé­nek, kiejtésének felismerési képességét vizsgálhatják a szűrőállomásokon, klinikákon és kórházakban. A' beszéd- audiométerből a nullszéria- gyártás keretében szeptem­ber folyamán tíz darabot ké­szítenek és a megrendelések alapjáé részben a hazai egész­ségügyi intézményekbe, rész­ben pedig exportra szállít­ják. Meteorológiai ősz Hűvös nyárbúcsú Meglehetősen hűvös, őszies idővel búcsúzott az idei nyár, s kedden, a meteorológiai ősz első napján az országban ál­talában mérsékelten meleg volt az időjárás. Demeter Éva meteoroló­gus összegezte az idei nyár ta­pasztalatait. A június meleg nyáreleji idővel, sok napsü­téssel köszöntött be. Eközben bőven hullott csapadék is, igaz meglehetősen szeszélyes öloszlásban, mert míg az or­szág délnyugati részében az átlagosnál jóval több eső esett, addig az Alföld egyes he­lyein szárazság volt. A hó közepétől hűvösre fordult az idő, június 18-án és 19-én a legmagasabb nappali hőmér­séklet alig emelkedett 10 fok fölé. A hónap vége felé is­mét melegebbre fordult az idő, és többször emelkedett a hőmérő higanyszála 30 fok fö­lé. Két-három héten keresz­tül 25—30 fok közötti hőmér­sékletet mértek, de július 20- tól ismét hűvösre, kimondot­tan ősziesre fordult az idő. Sok volt az eső, a szél és ke­vés a napsütés. A hónap vé­ge felé megkezdődött a csak­nem egyhónapos meleg, káni­kulai nyár. A tikkasztó hőség csak augusztus 21-től váltott ismét hűvösebbre, s ilyen idő­vel búcsúzott a meteorológiai nyár. Ahol megszűnt a kilincselés ■agy kísérlet részvevői Egy Ezen a reggelen nyitva a- ceglédi városi tanács épületé­nek mindhárom kapuja. Ügy- félfogadás van, jönnek is szép számban. Igyekeznének — a szokás hatalma —, az emelet­re, ám nem lehet. A bejárat­nál megkérdezik, hová tarta­nak, s udvariasan eligazítják őket: tessék, tessék, megtalál­nak mindent egy helyen, a földszinten. Még szokni kell Néhány napja, hogy átren­deződött a városi tanács iroda- rendszere. Az emeleti helyisé­gekben azok maradtak, akik­nek feladatköre nem kapcso­lódik közvetlenül, személy sze­rint a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézéséhez. Az át­épített földszinti soron, teljes folyosóhosszon megnyílt az ügyfélszolgálat. Ha valaki a már kifüggesztett tájékoztató­táblát alaposan megnézi, mielőtt ügyének fontossága, no meg a kíváncsiság miatt lép-- teit szaporázná, könnyén el­igazodhat. Az adóügyeket például az első hat asztalnál intézik, a Rákóczi út felőli, B portáról számítva. A 8. számú asztal­nál a munkaüggyel foglalkoz­nak, s minden asztal fölött a táblán az ügyintéző neve ol­vasható. Nem arcokhoz, hanem megnevezett emberekhez for­dulhatnak a ceglédiek, akár meg is jegyezhetik az ügyin­téző nevét. — Egyelőre nekünk Is szok­ni kell ezt — mondják az új munkahelyre került tanácsi dolgozók. — Az ember az újat kíváncsian fogadja. Eleget tesz kötelességének, s igyekszik a környezetbe, az új szituációk­ba úgy beilleszkedni, hogy az a javát szolgálja. Hogy tovább­ra is nagy felelősséggel dol­gozhasson. Ami igaz, az igaz: ez most cseppet sem könnyű. Merőben új Bár a korszerűsítés, átszer­vezés régóta tart, a gyakorlati kivitelezés most valósult meg, és ahogy az embert, úgy az új ügyfélszolgálati rendszert is lakva lehet kiismerni. Helyte­len lenne azt mondani, hogy ez megy, mint a parancsolat, könnyedén, idegeskedés és zökkenők nélkül. Tény, hogy aki eddig író­asztalánál eddig 3—4 ember társaságában dolgozott és most bekerült egy sokasztalos és különböző feladatköröket be­töltő nyílt apparátusba. A szabálysértési előadó hallja, amint kollégája a lakáskiuta­lásokkal, cserékkel, gépkocsi­tároló ügyekkel foglalkozik, s a szomszéd asztalnál sorukra várók viszont fültanúi a sza­bálysértéssel kapcsolatos be­szélgetésnek ... (Van ugyan a folyosón négy tárgyalófülke, küllemre tetszetősek, ám ab­laktalanul oly barátságtala­nok, hogy ott az ügyfélnek aligha kerekedik kedve zavar­talan őszinte szóra.) A munkaügyesnél sorakozók az adóügyeseket hallják, a tartási és örökösödési szerző­dés iránt érdeklődők a szociál­politikai előadó szomszédságá­ban várnak _ sorukra. Közben kattognak az írógépek, nyíl­nak az iratelnyelő szekrényaj­tók, cseng a telefon. Az egyik asztalnál a tenyerét mikrofo- nostól a szája elé tartva, vaia­A Budapesti Közlekedési Vállalat r ArsmeHűtési Főmérnöksége felvess lakatost, hegesztőt, villanyszerelőt, eiektrclakatos szakmunkást, Illetve gépipari, villamosipari vagy vasútgépészeti szakközépiskolát végzett munkaerőt. Órabér: a gyakorlattól függően 18,50-22,50 Ft. A dolgozók és családtagjaik díjtalan utazási igazolványt, egyes esetekben dolgozóink MÁV-szabadjegyet is kapnak. Szükség esetén munkásszállásról gondoskodunk. Jelentkezés és felvilágosítás a felvételi irodában: Budapest VII., Kertész u. 10. 1073 vagy a felsővezetők osztályon: Budapest IX., Könyves Kálmán krt. 9/b. Telefon: 221-440/1439-es mellék. ki diktál éppen a magnókazet­tára. A szalag az emeleti le­íróba kerül, ott rögzítik papír­ra a mondottakat. Mezítláb Az ügyfélszolgálatból nagy­üzem lett. Jönnek, jönnek sor­ra az emberek' a hivatali idő­ben. Érdeklődve szemlélik a valóban impozáns, remek tér­hatású és látványú irodasort, ahol, ha több ügyük van, csak egyik asztaltól a másikig keli elsétálniuk. Az adóügyeseket az imént idős nénike kereste. Kíván­csian állt meg a boltív alatt, ahol a folyosó vörösmárvány kockái a sárga buklészőnyeg- gel találkoztak. Roppant za­varban volt, azután gondolt egyet. Lehajolt, levette poros cipőjét. Amúgy harisnyásan lépdelt az előadó asztalához. Röstellt a szőnyegen cipönyo- mot hagyni... E. K. Mindenki segített Tökben voltak, mint a lakosság Harsog a trombita, játékra hív az Őrség egyik legszebb részén, Ispánk községben. Itt nyitotta meg kapuit július 10- én a budai járás új ifjúsági tábora. A szuperlátványossá­gok ugyan hiányoznak a táj­ból, nincs égbe nyúló hegy, nincs hömpölygő folyó, nincs verőfényes tópart, de a kör­nyék így is tele van millió ap­ró csodával. A Dunántúl lan- kás dombjai közé ékelődik be a száz körüli lélekszámú Vas megyei falu, ahol a kikapcso­lódás és felüdülés tengernyi lehetőségét találjuk. Kinek köszönhetik? Kiadós erdei barangolások, őrségi tájakkal, népművészet­tel való ismerkedés, gazdag úttörőprogxamok várták a bu­dai járásból érkező gyereke­ket. Idén 5 turnusban csak­nem 500 kisiskolásnak nyúj­tott gondtalan kikapcsolódást, érdemes hát. választ adni ar­ra a kérdésre, kiknek köszön­hetik az úttörők ezt a szép, korszerű tábort. Létrejötte ugyanis az összefogás újabb szép példája. A járás és Budaörs vezetői­nek felhívására a nagyközségi üzemek, intézmények dolgo­zói, szocialista brigádok és nem utolsósorban a budaörsi KISZ-es fiatalok dolgoztak azért, hogy az úttörőszövetség megalakulásának 35. évfor­dulóján a gyerekek új tábor­ban gondtalanul vakációzhas­sanak. Mindenki erejéhez és lehetőségeihez mérten az első szóra segített, de így sem volt könnyű a munka. Februárban kezdődött a ter­vezés. A KISZ-bizottság mel­lett működő Fiatal Műszakiak és 'Közgazdászok Tanácsa el­készítette a tábor kiviteli ter­veit a költségvetéssel együtt. Ahogy a közmondás tartja, evés közben jön meg az ét­vágyi' a kezdetben 50 fősre tervezett tábor a felajánlá­sok és az önzetlen segíteni- akarás eredményeként 120 fősre kerekedett. Névsor nélkül Az oriszentpéteri tanácstól könyv jóváírássál átvett kő­épület mellé a MÉMRSZ aján­lott fel egy 320 négyzetméte­res faházat. Márciusban kez­dődött meg a régi épület fel­újítása és a faház felállítása. Hosszú lenne azoknak a vál­lalatoknak, intézményeknek a nevét felsorolni, amelyek részt vettek a munkában. Csak a legkiválóbbakat kiemelve: a Budaörsi Tanács Költségvetési Üzeme, a Texelektro Ipari Szövetkezet, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a Boscoop, Vegyesipari Szö­vetkezet, a Vízgépészeti Vál­lalat IV. sz. gyáregysége, a Mezépszer, a Taurina stb. Sen^i sem jegyezte fel, hány társadalmi munkaórát fordí­tottak az építésre, és hány ember dolgozott napi 12—14 órát a tábor felépítése érde­kében, egy azonban biztos: egyes időszakokban Ispánk község lélekszámát meghalad­ta az építkezésen társadalmi munkában dolgozók létszáma. Az építők még ma is hálá­san gondolnak vissza arra az önzetlen segítségre, melyet az Őriszentpéter nagyközség ta­nácsa nyújtott. Az ünnepélyes átadáson a budai járás párt- és állami vezetői mellett részt vettek a munkában élenjáró dolgozók is. Fehérváry János, Budaörs pártbizottságának tit­kára oklevelekkel jutalmazta a legkiválóbb dolgozókat és emléklapokat adott át az élen­járó vállalati kollektíváknak. Tettek napja Az első turnusban a buda­örsi II. sz. általános iskola kisdiákjai vették birtokba a tábort. A pontos tumusbeosz- tás szerint a budai járás kü­lönböző területéről érkeztek a gyerekek Ispánkra. Minden tá­borozási turnusban az azonos programok közül kiemelked­tek a kerékpártúrák, a Vadá- sa tavi fürdőzések, a határ­őrökkel szervezett közös prog­ramok és a heti két alkalom­mal tartott filmvetítések. Ér­demes megemlíteni, hogy a Tettek napja című program keretében az úttörők maguk is hozzájárultak a tábor kör­nyezetének kialakításához. Ilyenkor a gyerekek a peda­gógusok irányításával a kör­nyezet apróbb szépítési mun­káin dolgoztak nagy lelkese­déssel. Élményekkel gazdagodva Az ispánki ifjúsági tábor üzemeltetője a Budaörs ta­nácsa, melynek illetékesei a szűk költségvetés adta lehető­ségek között is mindent meg­tettek a gyerekek gondtalan üdülése érdekében. Az érde­keltek elmondhatják, hogy akik az építésben részt vet­tek, az új tábor sorsát, mű­ködését ugyanúgy szívükön viselik, mint elkészítését Köz­lekedési eszközökkel segítik a gyerekek utaztatását, fel- szerelési tárgyakat ajándé­koznak a tábornak. A buda­örsi tanács költségvetési üze­mének dolgozói és a budaörsi KlSZ-fiatalok az átadás óta is parkosítanak és gondoskod­nak a karbantartásról. Az elkészült tábor értéke mintegy 2,5 millió forint, de pénzben nem lehet kifejezni azt az élményt, amelyet a gyerekek az új tájak megis­merésével, az új környezet­ben lezajló programokkal kap­tak és kapnak a jövőben is. Véget ért az úttörők tábo­rozási időszaka. A tábor azon­ban nem zárta be kapuit, az úttörők után a KISZ-fiatalok vették igénybe az épületeket. Jenei Gábor Színes kukák Elkülönített szemétgyűjtés Már régóta foglalkoztatja a szakembereket, hogyan lehet­ne megmenteni, újbóli hasz­nosításra alkalmassá tenni a háztartásokban keletkezett hulladékokat. Kialakultak a módszerek is, de gondot okoz az értékes anyagok összegyűj­tése. A lakosság ugyanis a háztartási szeméttel együtt kiönti a feleslegesnek tar­tott üveget, papírt, rongyot és egyebeket, A Fővárosi Közterület­fenntartó Vállalat szeptem­berrel új kezdeményezést bo­csátott útjára: a XIII. kerü­let sűrűn beépített részein ezentúl elkülönítve gyűjti az értékesnek minősített hulla­dékot. Ennek érdekében el­térő színű tárolóedényeket helyezett a házak elé, ame­lyekre felírták, mihek a tá­rolására szolgálnak. A papírral telt tárolókat he­tente háromszor, a rongyot, valamint az üvegeket tartal­mazókat pedig hetente egy­szer ürítik. Amennyiben szük­séges, úgy gyakrabban cse­rélik az edényeket. A hat hó­napig tartó kísérlet csak ak­kor járhat sikerrel, ha a la­kosság segítőkésznek bizo­nyul, és szétválasztja az ipa­rilag fontos anyagokat, s úgy dobja őket a konténerekbe. Július első napjaiban kaptam kezem­be a munkakönyvemet és az oklevelet, hogy épület- és bútorasztalos segéd let­tem. Még nem voltam tizenhét éves. Vártam, hogy történik valami, vala- lami, amitől boldogabb leszek, vidá­mabb, elégedettebb. De semmi válto­zást nem vettem észre magam körül. Kedélyem a régi volt, az utcán ugyan­úgy néztek rám, mint régen, az egyik ember szóba állt velem, a másik nem, senki nem kérdezte: miért csillog a szemem, mit szorongatok a kezemben? Másnap ugyanolyan korán ébredtem mint máskor. Indultam a műhelybe. Ösztönösen fordultam a konyhába, fog­tam a két kannát és mentem friss ví­zért. Már az utcai kaput nyikorgattam, amikor kivágódott a műhelyajtó és a mester rekedt ordítása betöltötte az ud­vart : — Julis! Megmondtam tegnap este, hogy a segéd úr nem mehet vízért a kútra! Mit akarsz? Hogy az Ipartestü­letben segédnyúzónak nevezzenek? A mesterné kócosán állt a konyhaaj­tóban. — Nem esik le a gyűrű az ujjáról, ha egyszer még elmegy. — Segéd úr, tegye le a kannát és jöj­jön a műhelybe. Zavartan pislogtam. Eddig én csak csipás bunkó voltam, koszos enyves, meg a jóisten tudja, hagy mi, a mesternek is, a mesterné-' nek is. Alig hittem a fülemnek! Űr let­tem! Segéd úr! A mester a‘ tisztára söpört műhely közepén állt. — Jöjjön, segéd úr, mert mától kezd­ve az, segéd úr, ez lesz a gyalupadja, itt vannak a szerszámok. Kiszabtam fiz széket, kezdjen munkához. Flóderozva, lakkozva legyen. Ahogy szoktuk. Bólintottam. Meglesz. És egy hajszás hét következett. Reg­gel korán kezdtem, este későig dolgoz­tam. Sima, vásári deszkaszékek voltak ezek, munka közben alig kellett figyel­nem. Így maradt időm jócskán, hogy a fiókba dugott könyv lapjaiból ki-kiles- sek egy-két mondatot és magamban is­mételgessem. Mert ekkor már tanultam magánúton. Csak vizsgáznom kellett bemenni a polgári iskolába. Tél elején kivettem a szabadságomat. Gőzerővel kellett készülnöm a vizsgák­ra. Korrepetitorhoz is jártam. Álmos és fáradt voltam szüntelen, és fogytam, aszalódtam, mint a forró kemencébe do­bott szilva. Aztán túlestem a vizsgákon. A mester, amikor meglátott, furcsán, szánakozva nézett rám. —« Ez a szabadság megártott magá­nak, segéd úr, olyan sápadt, meg mint­ha lefogyott volna. Csak nem beteg? A tüdeje? Mert az asztalosok között gya­kori betegség a tüdőbaj. Nevettem. . — Nincs semmi bajom — nyugtattam meg. — Csak ez az utolsó vizsga na­gyon megviselt. — Vizsga? — meresztette rám a sze­mét.— Milyen vizsga? — A- polgári iskola negyedik osztá­lyából ... — Hogyan?! Maga, izé, segéd úr... — Igen. — Semmit nem tudok — söpörte le a forgácsot a gyalupadról és leült. — És mióta, és hogyan, mikor? És mért nem mondta? Harag, gyűlölet villant meg a szemé­ben? Nem tudom. Lehet, hogy csak a hihetetlen csodálkozás varázsolta mássá tekintetét. Ismeretlenné, idegenné. — A mester úr sohasem kérdezte — mondtam nyugodtan. — Én meg nem akartam megmondani, nehogy azt higy- gye, hogy hencegek. Az ajtó felé lendült, ott megtorpant, visszafordult. — És most mit akar? — kérdezte töp­rengve. — Dolgozni. Csak székek helyett sze­retnék már mást is csinálni. Ágyat, szekrényt, kanapét. — Jó, ezt értem. De amúgy mit akar? A vizsgákkal? — Ja — kacagtam. — Egyelőre sem­mit. Egy hónapig. Aztán folytatom a ta­nulást. Szeretnék érettségizni... A mesterből nyerítő hang szakadt ki.' — Szóval úr akar lenni? Nem értettem, de nem is törődött ve­lem. Folytatta: — Nézze csak, fiam, segéd úr, a ma­ga dolga. Csakhogy így nálam nem dol­gozhat. Én úrnak, még leendő úrnak sem adok munkát, mert abból nem származik semmi jó. Bába Mihály ^llmibor én ur lettem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents