Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-23 / 223. szám
Panaszok nyomában Árnyékos oldal Nemcsak Pest megye érdeke Mindenki almafája Még melegít a szeptemberi nap Az öregek napközi otthonában hetenként egyszer ellenőrzik a nyugdíjasok egészségi állapotát. Erdösi Ágnes felvétele Lakásunkban 22 éve van telefon — írja dr. Túrái Lászlómé Budakesziről, s a továbbiakból az derül ki, hogy korántsem elégedettségének kíván hangot adni: Három éve nagyon gyakran elromlik, s olyankor hetekig nem tudjuk használni. Bejelentjük a 03-as hibabejelentőn, de úgy tűnik, hiába, mert csak hetekkel később, többszöri bejelentés után javítják ki a hibát. Számunkra létfontosságú a telefon. A férjem mozgásképtelen, én Budapesten dolgozom, s naponta többször hazatelefonálok, hogy megtudjam, nincs-e szüksége segítségre. Hogyan dolgozzam nyugodtan, ha beteg férjemmel nem tarthatom a kapcsolatot, s nem győződhetek meg róla, hogy távollétemben nem lett-e rosszabbul? Valóban, a telefon is olyan, mint a többi technikai vívmány: ha hozzászokunk, ha beépül életünkbe, már hiányzik, ha csak egy-két napra kell is lemondanunk arról. Éppen ezért nem is értjük, miért érzi fontosnak dr. Túrái Lászlóné, hogy kellőképpen megindokolja, mennyire fontos számukra a készülék, hiszen a hibát akkor is ki kell javítani, ha nincs a háznál beteg ember: egy szolgáltatás akkor jó, ha különleges indok nélkül is azt nyújtja a szolgáltató, amire vállalkozott és ami a kötelessége. Elavult hálózat Nem először érkezik szerkesztőségünkhöz jelzés a budakeszi telefonok állapotára vonatkozólag. Néhány hónapja Padányi Lajos tette szóvá, hogy az egyik budakeszi körzeti orvos, dr. Pápay Judit telefonja hetekig süket volt, a betegek nem hívhatták gyorsan segítségül, csak úgy léphettek vele kapcsolatba, ha személyesen keresték fel a lakásán, márpedig ez — sürgős esetekben — jelentős késedelmet okoz. — Miért nem javítják ki a budakeszi telefonhibákat napokon belül? — kérdeztük Ziegler Józsefnétól, a Krisztina Távbeszélő Üzem hibaelhárító' osztályvezetőjétől. — A bejelentett hibákat a lehető legrövidebb időn belül kijavítjuk, csakhogy a körülmények nehezítik a gyors intézkedést. — Milyen körülményekre gondol? — A zugligeti alközpont, amelyhez Budakeszi is tartozik, s az ide kapcsolódó hálózat elavult. A korszerűtlen berendezés gyakrabban elromlik. s javítása több időt vesz igénybe, mint a jó állapotú központok és hálózatok karbantartása. — Ha ennyire elaggott a zugligeti alközpont, miért nem újítják fel? — Erről én nem tudok felvilágosítást adni. Nem bíztatnak László Lajos, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság műszaki igazgató helyettese kérdésünkre, hogy mikor kerül sor a zugligeti alközpont rekonstrukciójára, a következő választ adta: — Ebben a tervidőszakban semmiképpen. Esetleg 1985 után, de hogy pontosan mikor, azt egyelőre nem tudom meghatározni. Bízunk abban, hogy a legközelebbi tervezés alkalmával a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság nem feledkezik meg a budakesziekről, s úgy döntenek majd, hogy a nyöszörgő, vénecske zugligeti alközpontra immár ráférne a pihenés. Az ide csatolt előfizetők a sok bosszankodás után megérdemelnék, hogy végre megbízhassanak a telefonjukban, hogy huzamosabb ideig legyen jó, ne pedig fordítva. Egymásra utáltán A budakeszi esetek kapcsán előtolul néhány korábbi, nem budakeszi, de Budapest környéki panasz. Elég, ha csak a gyáliak kérését említjük: évek óta leveleznek, kérik, hogy hosszabbítsák meg a nagyközséget és a fővárost összekötő 94-es kék, BKV-autóbusz vonalát. Kérésük nem teljesült, s legutóbb, amikor Tóth Miklós gyáli olvasónk a szerkesztőséghez fordult ez ügyben, azt a választ kaptuk, hogy a vállalatnak nem áll módjában fejleszteni a fővároson kívül eső autóbuszhálózatot. A válasz még arra is kitért, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat feladata az, hogy a főváros tömegközlekedését biztosítsa ... A Pest megyeiek néha — nem alaptalanul — úgy érzik, hogy a főváros, amely egyúttal megyénk központja és az agglomerációs övezet településeinek kenyéradó gazdája, mostohán bánik a megyével. A fővárosi vállalatok és üzemek sok esetben úgy tesznek, mintha Budapesten csak a budapestiek közlekednének, dolgoznának, vásárolnának és telefonálnának. Pedig valamennyien tudjuk, hogy a főváros és Pest megye egymás nélkül nem tudna létezni. Éppen ezért jó lenne, ha a budapesti, de a megye egy részét is ellátó vállalatok nem feledkeznének meg erről... Az ürömi autóbuszon egymás szavába vágva magyarázták az utasok, merre van az öregek nemrég átadott napközi otthona. A murvával felszórt udvaron akkora a csönd, hogy már attól tartok, nem jó helyen járok. Azután nyílik az üvegajtó, s barátságos, idős férfi közeledik. Kezét messziről üdvözlésre nyújtja, minden látogatónak örülnek! Az üvegezett előtérben hat néni üldögél, sütkéreznek a szeptemberi napon. Társalgó, kényelmes fotelekkel. Szép ez a terem. Látszik, hogy a bútorokat olyan válogatta, aki a megfáradt emberek kényelmét keresi. Az asztalokon térítők, a vázákban virág. A helyiség hátsó falán nagy poszter, erdőrészlet. Ott a rádió, a televízió, a lemezjátszó is. Megszűnt magány Miért jó itt lenni, az öregek napközi otthonában? Csak a gondoskodás miatt, vagy más oka is van? — ezt kérdezem a nyugdíjasoktól: — Van fiam, menyem, unokám — válaszolja özv. Bachmann Jánosné —, de ők egész nap dolgoznak, én meg nagyon rosszul látok, szinte semmit sem tudnék otthon tenni. Két éve halt meg a férjem, itt kevesebbet búslakodom. Nem unatkozunk, sokat beszélgetünk. — Nincs a ház körül apró- jószág? — Az unokám tart néhány csirkét és kacsát, azokat én szoktam reggel megetetni, mielőtt elindulok. Napközben azokról nem kell gondoskodni. Kalausz Irma szeme könnybe lábad, amikor kérdezem: miért jó itt a napköziben: — Nekem senkim sincs — mondja. — Varrónő voltam, de már régen nyugdíjba mentem. Sokáig a nagynénémnél éltem, de meghalt. Szeretem ezt a társaságot, sokat viccelődünk, beszélgetünk, kellemesen telik az idő. Egyedül lenni nagyon rossz ... Bakos Mátyás és felesége azonnal jelentkeztek, amikor megkeresték őket a szervezők. Igaz, ők nincsenek egyedül, de sokat jelent számukra, hogy nem kell főzni, s kevesebb a házimunka is ... Tanár úr tanmeséi Minden nyugdíjas, akivel beszélek, említi a tanár urat, aki sokat mesél és fáradhatatlanul szórakoztatja a többieket, Péter Mihály nyugdíjas pedagógus jövőre lesz hetvenéves. Tavaly még tanított, de most már nem vállalkozott rá, fájnak a lábai, s a padok között sokat kellene sétálgatnia ... — Nem vagyok tősgyökeres — mondta. — A tavasszal költöztem ide Nógrád megyéből, Kallóról. Nem ismertem senkit, de ez a fél év nagyon sokat jelentett. Különösen azóta érzem jól magam a községben, mióta megnyílt az öregek napközi otthona. Én vagyok a kultúrfelelös, szükség van rám, a többiek megszerettek. Kell ennél több? — Nem érzi idegennek, vendégnek magát? — Nem. Néha inkább úgy érzem, mintha mindig itt éltem volna. Igyekszem minél többet megtudni erről a községről. — Családja? — A gyermekeim a fővárosban laknak, itt mégis közelebb vagyok hozzájuk. Vettem egy kis házat, nem nagy, de nekem egyedül nem is kell több .. A többi helyiség. Az ebédlő tágas, mellette egy kis szoba, három heverővei. Talán lakik itt valaki? — kérdezem. Nevetnek: dehogy! Ez arra jó, ha valaki pihenni szeretne, legyen arra lehetőség. A mosdókban ketten is zuhanyozhatnak egyszerre. A női fürdőben automata mosógép, mellette egy háromkilós, bontott Biomat... — Itt valamennyien moshatunk, s élünk is a lehetőséggel. Most éppen az orvosi rendelő függönyeit mossuk, társadalmi munkában — magyarázták. Műismertetés Nincs szigorú fegyelem, de a házirend betartása kötelező. Meghatározott időbén tálalnak, reggeli után szabad-, ebéd után pedig csendesfoglalkozás következik, hogy ne zavarják azokat, akik egy kicsit pihennek. Délután 2-től általában lemezeket hallgatnak. A kultúrfelelös gyakran jár a községi könyvtárba. Az a módszere, hogy előbb mesél egy- egy műről, s amikor a nyugdíjasok kedvet kapnak — kölcsönzi, hogy elolvashassák. A múltkor kirándultak Esztergomba, a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet egy tes buszt bocsátott a napközi otthon rendelkezésére. Búcsúzom. Az udvaron egy néni serénykedik a seprűvel. A kertben a közös almafáról nagy puffanással hull az érett gyümölcs. Kazánok Hulladékkal futhetők Fahulladékkal fűthető gőzkazánok újabb típusát fejlesztették ki az Erdészeti- és Faipari Tervező Irodával közösen a szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezetnél. A 290 kilowatt teljesítményű kazán elsősorban a kisebb faipari üzemekben alkalmazható gazdaságosan. A korábban gáz- és olajtüzelésű kazánokat gyártó szövetkezetben 1978-ban — az energiatakarékossági program jegyében — kezdték el a fa- hulladék-hasznosítású kazánok gyártását; ezekből az újabbal együtt három különböző teljesítményű változatot készítenek. A fahulladékkal fűthető kazánok sorozatgyártása mellett egyedi berendezések kivitelezésére is vállalkoznak. Az Energiagazdálkodási Intézet tervei alapján a Jászberényi Aprítógépgyárral együttműködve készítettek például egy olyan gőzkazánt, amelyben felesleges bőr-, gumi és műanyaghulladékok égethetők el. Irodának, raktárnak... Lakókonténer Az Unitech Szövetkezet 1975- től profiltisztítást hajtott végre, s fokozatosan áttért a kon- ténerizációs program megvalósítására. Mérnökeik kifejlesztették az Unikon anyagmozgató gépcsaládot, amely 3-tól 20 tonnáig emel. Emellett harmincféle konténert gyártanak Barcson, amelyeket a kommunális ipartól az építőiparon át a mező- gazdaságig, számtalan ágazatban használnak. Box-blokk lakókonténereik iroda, szociális helyiség, raktár, műhely céljaira használhatók. P. M. Új kocsik a MAV-nak Zár az elektromágnes Bemutatták a közlekedéstudományi szakembereknek azoknak az új étkező- és személykocsiknak a mintapéldányait, melyeket a MÁV rénvmtmmw 'Bi S SKALA-tü»$)iP Milyen az őszi—téli divat a Skála-Coop áruházakban? Mindezt megtudhatják a kedves vásárlók a szövetkezetek és a Skála-Coop közös, műsoros divatbemutatóján. Ami itt látható, megvásárolható! Az országos szövetkezeti divatbemutató-sorozat Pest megyei eseménynaptára: szeptember 26-án 16.30 és 19.30 órakor, Cegléden, a Szabadság filmszínházban (Batthyány u. 1.): Dél-Pest megyei Áfész. A műsorban fellép: Máté Péter, Mikes György vagy Somogyi Pál, Kishonty Ildikó és Hollar Kálmán. Pintér Gvörgyi, Csuka Mónika. Csuka Mari és Szigeti Edit Háziasszony: Bay Éva Divatkonferanszié: Hajós Judit Kísér: a Bergendy zenekar delt az NDK-beli Veb Waggonbau Bautzen vállalattól. A 30 étkező- és 75 személykocsi mind a hazai, mind a nemzetközi előírásoknak megfelel. A megengedett legnagyobb sebességük óránként 160 kilométer. Az étkezőkocsik — elsősorban a nemzetközi vonalakon —, 1959-ben készült társaikat váltják fel. s azoknál hosszabbak és kényelmesebbek. A személykocsikat, melyeket a nemzetközi kocsipark fel- frissítésére vásárolt a MÁV, háromféle változatban szállítja az NDK-beli partner. Újdonságuk. hogy a külső ajtók távműködtetéssel, egy helyről csukhatok be. leszálláskor viszont kézzel nyithatók. Biztosított az is, hogy az ajtók közé se személy, se poggyász ne szorulhasson. Oj megoldás az is, hogy amikor a szerelvény sebessége meghaladja az óránkénti 5 kilométert, elektromágneses retesz zárja az ajtókat. Az utasok jobb tájékoztatása érdekében hangszóróval szerelték fel az új kocsikat, emellett automatikus hőmérséklet-szabályozó berendezés fokozza az. utazók kényelmét. Pável Melinda Noteszlapok hét közben RUGALMASAN. Ki ne emlékezne arra, hogy 1972- ben kissé erőteljesen — és joggal —, beleszóltak különböző szabályozóik a vállalati gépkocsik használatába Akkor jöttek a fekete rendszámok, a személyautók oldalara a feliratok, hogy: baleseti helyszínelő, szerviz- szolgálat, műszaki segélyszolgálat, miegymás. Nagy embernek számított az, akinek keze ügyében meghagyták a fehér rendszámos kocsit — s meg kellett alaposan gondolnia, makor, hová viteti magát. (Erről persze legtöbbet maguk a gépkocsivezetők mondhatnának, de ők nem beszélnek. Állásuk bizalmi.) . A használati korlátozás az állami egészségügyben is elintette a kocsikat — s érinti mind a mai napig. Most mégis ez utóbbiakról mondanék valamit. . orszá9üyulés szociális és egészségügyi bizottsá- egL'k0ra"b* u,lesen a véradásról, vérellátásról ™ ®zo- Ekkor beszeltek orvosok, egészségügyi szakemberek arról, hogy az életmentő vérrel néha azért nem lehet eletet menteni, mert az említett állami egészségügyi szolgálatban foglalkoztatott gépjárművek nem mehetnek at engedély nélkül egyik megyéből a másikba kovetkezesKeppen egy sürgős, telefonon leadott kérésre például Kerepe^tarcsáról nem lehet fél órán belül vért juttatni Hatvanba. Az illetékes tárcák vezetői megtanácskozrták a dolgot. Nem sokat teketóriáztak, kimondták, hogy a korlátozást ugyan nem oldjak fel (köztudott, hogy sokan sok mindennel képesek nálunk is visszaélni) de eev rendelkezéssel lehetővé teszik, hogy sürgős esetben (életmentéskor), egyedi, előre kiadott, de csak az adott pillanatban felelősséggel kitöltött engedéllyel vért, illetve véradót szállíthat az ilyeténképpen érintett személygépkocsi akár több megyehatáron át. (Erről a legutóbbi bizottsági ülésen értesítette a pénzügyminiszter és az egészségügyi miniszter levélben a képviselőket.) ímé, egy példa: fontos ügyben így is lehet intézkedni. Egy-egy rendelet születésének percében mindig számol na.< annak megalkotói előre nem látott, esetleg évek múlva beköszöntő problémákkal. Ám azokat megoldani csak úgy képesek, ha a felelősök, közérdekből, idejében figyelmeztető jelzést adnak. Most is ez történt. PEUBEN-HARAGBÁN. Ugyancsak egészségügyi téma, ami hét közben valahogy bennem maradt. Dr. Juszt Lajos miniszterelnök-helyettes mondta: a múlt évben tizennégy építőipari vállalattal álltak perben, határidőmulasztás miatt. A bíróság rendre meg is állapította a bírságokat, s azoknak megfizetésére kötelezte az alpereseket. Am a felperesnek — jelen esetben az egészségügyi tárcának —, nem a birság összege kellett leginkább. hanem kórház, rendelőintézet, öregek napközije szociális otthon, vagy amiről éppen szó volt az ügyekben Milyen igaz. Nem a bírság összege kell a MAV-nak sem, amikor a rakodással késlekedő fuvaroztatókkal pereskedik, hanem az üres vagonok, hogy más fuvaroztatók áruját is a színhelyre tudja szállítani. Nem a bírság összege kell a nagyközségi tanácsnak, amikor kiszabja a háromszáz vagy ötszáz — urambocsá’ netán ezer , forintot a szabálysértőre, hanem az, hogy épen maradjanak a parkban a padok, az utcán a közkifolyók, ne halmozódjon a szemét az erdőben. Kérdés: mikor jönnek rá erre a bírság fizetői? Ha majd akkorra lesz az összeg, hogy észrevehetővé válik a hiánya? Bálint Ibolya
