Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-16 / 217. szám
Szeptember 21-én Ülésezik a városi tanács Szeptember 21-én, hétfőn 14 órai kezdettel a Benta-völgye Termelőszövetkezet kultúrtermében tartja soron következő ülését Érd város tanácsa. Az ülésen a testület, többek között, új tanácsrendelet elfogadásáról dönt. A tanácstörvény rendelkezése szerint a tanácsülések nyilvánosak, azon — tanácskozási jog nélkül — bárki részt vehet. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Betakarítás a Benta-vöigyében II. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 18., SZERDA Magyar Rádió Csuka-est Nyolcvan éve, 1901. szeptember 22-én született Csuka Zoltán. Az Érdligeten élő és alkotó József Attila-díjas költő-műfordítót — az érdi Jószomszédság könyvtár alapítóját— a Magyar Rádió irodalmi összeállítással köszönti. Csuka Zoltán írásaiból, verseiből, műfordításaiból és a költőről szóló megemlékezésekből készült műsort szeptember 21-én, hétfőn, 19 órai kezdettel a Művelődési Központban, nyilvános felvétel keretében rögzíti a Magyar Rádió. A Magyar Rádió Csuka-estjének műsorát az érdi Városi Könyvtár munkatársai állították össze. Ifjúsági parlamentek előtt Őszinteséget és ötleteket várnak Üj titkárral kezdte meg a mozgalmi év őszi évadját a KISZ városi bizottsága: az érdi születésű Málnást Gábor a tusculanumi (5-ös) és a Vörösmarty Gimnázium tanulója volt. Tanáremberként került a Komszomol Főiskolára, ahonnan hazatérve augusztusban kezdte meg munkáját a KISZ városi bizottságának titkáraként. @ Hogyan sikerült az újra- ismerkedés a várossal? Málnási Gábor: — Jó szó az újraismerkedés, mert annak ellenére, hogy érdi vagyok, s itt jártam végig iskoláimat — újra kellett tanulnom a várost. Különösen az utóbbi két év, amit távol töltöttem, volt sok, hiszen éppen ez alatt a két év alatt változott sokat a város. Ami pedig az ismerkedést illeti, még csak az elején tartok: igyekeztem találkozni a város vezetőivel — találkoztunk. P@21T!V Zene Vannak, akik még emlékeznek: tavaly nyár közepén glosszában kellett megrónunk a város művelődésének mozgatóit. A szabadtéri hangverseny körül robbantott vitánk jó ideig gyűrűzött, s hogy nem egészen alaptalanul fogtunk tollat, jelezte, hogy a szót kérők (sőt: a szót nem kérők is) egyetértettek abban, hogy helyesebb, ha a egy városban, az egy témán dolgozók közös igyekezettel dolgoznak a közös ügyért. Az idei nyári programok szervezésénél már ez a felismerés vezette a kultúra érdi apostolait — jelesül a művelődési központ és a városi könyvtár dolgozóit és a kultúrában mindig bőkezű mecénásnak bizonyuló Benta-völgye Termelőszövetkezet vezetőségét — s az újabb (ezúttal már a második sorszámot viselő) szabadtéri hangversenysorozat végül is sikeresen zajlott le. A körültekintőbb szervezés az előző évinél nagyobb közönséget toborzott (bár a jövőre gondolva: nem lenne haszontalan a szervezést még a tanítási idő alatt elkezdeni), s ha lettek volna is tamáskodók az érdiek zeneszer etete iránt, azoknak is meggyőző bizonyíték volt a három estből álló hangversenysorozat. S az pedig, hogy a Benta kertjének széksorai nem csupán a könnyedebb daljátékra és Strauss-estre teltek meg, de talán a legnagyobb érdeklődés-szeretettel hallgatták a nehezebb műfaj kedvelőinek szánt Beetho- ven-koncertet, bizonyítja: érdemes, mi több: népművelői kötelesség hasonló kultúrprogramokra lehetőséget adni a városban. NE< Amsek Nem tudom, észrevették-«' de megszaporodtak az árusok a városban. Eddig ugyanis csak néhányu- kat és csupán a nap egyes szakaszában láthattuk a város forgalmasabb pontjain: a Bem téren, s a központi Volán-pályaudvaron. Üjabban azonban megnőtt az árusok száma, s az említett helyeken járók-kelők a nap bármely szakában vásárolhatják a szóló szőlőt, mosolygó almát és csengő barackot. S az áru helybehozásának öröme mellett eltörpül az a tény, hogy az elmúlt hetekben egyszerűen reménytelen vállalkozásnak tűnik a közlekedés a Volán-pályaudvar körül (ehhez hozzájárul az ABC rossz helyre telepített üvegvisszaváltója is), s bizony csupán a legaltadékos- kodóbbak szemének föltűnő a kidőlni készülő tábla a Bem téren, ami egyenesen megtiltja és büntetéssel fenyegeti az említett helyen az árusítást. Ügy igaz, az árusok növekvő száma egybeesik a Belkereskedelmi Minisztérium legújabb rendeletével, amely megkönnyíti az árusítást, s a helyi tanácsok kötelességévé teszi az árusítóhelyek kijelölését. Az érdi tanács illetékes osztálya szerint a rendelkezés nem érinti a város árusait: Érden továbbra is a piac a kijelölt elárusítóhely. A tanácsi emberék nyilatkozata pedig az árusítókat hagyja hidegen (még az időnkénti büntetés sem elég figyelmeztető erejű) — ott árulnak, ahol tudnak. Vagyis, ahol az eladás számukra a legjobban kifizetődő — a központban. Érthető érdek ez is, mint ahogy nem kell magyarázni, mit jelentenek a város ellátásában a naponta friss és szép árut szállító kistermelők. Az egész város ellátása érdekében keli megtalálni a legjobb megoldást a tarthatatlan helyzetre. Szerettem volna eljutni a város minden részébe, néhány helyre el is jutottam. Feladatul tűztem magam elé az alapszervezetekkel az ismerkedést, egy-két munkahelyen már jártam. Ahogy múlnak a napok, úgy adódik mind több is- merkednivaló. © Milyenek az érdi fiatalokról alkotott első benyomások? — Korai lenne még az ítélkezés, s bennem is sok a kérdőjel. Azt tapasztaltam, hogy közömbösek a gyerekek, hogy úgy igazán nem lehet felrázni őket — miért nem? Ahogy maga az egész város, a mozgalmi élet is széteső — hogyan lehetne ezen változtatni? A fiatalok beszorulnak saját munkahelyükre, s alig tudnak mások életéről. Ki lehet-e mozdítani őket? S ha igen, hogyan? Ezek a kérdések halmozódtak föl az elmúlt időszak beszélgetései során és biztos vagyok abban, hogy ezek a kérdőjelek csak tovább sokasodnak. Q S hogyan lehetne föloldani a kérdőjeleket? — Merészség lenne nekem, az újonnan jöttnek bármi nagy okosat mondani. Az biztos, hogy meg kell találni az ifjúsági mozgalomnak azokat a vonzó eszközeit, amellyel „magunkhoz csalogathatjuk” a fiatalokat. így van ez szerte az országban, Érden legföljebb a város jellegzetességei nehezítik dolgunkat. Ezért nekünk jobban kell igyekeznünk, hogy találkozzunk a fiatalokkal. Ügy kell szervezni még a leg- politikusabb programot is, hogy az érdekelje a fiatalokat. Megfelelő keretet kell adni a megmozdulásoknak, s ezért érzem magam is döntőnek egy ifjúsági ház hiányát a városban, egy ifjúsági (úttörő és KISZ-es) üdülő hiányát valami megfelelő pihenőhelyen. Aztán a közös munkát: Ófalu megőrzése például kiválóan alkalmas lenne egy nagy közös, érdi KISZ-es megmozdulásra. Csakhogy ehhez a munkához a KISZ kevés. Pénz kellene, az pedig nekünk nincs. © Milyen programok várják az őszön a fiatalokat Érden? — Nem szűkölködünk eseményekben! Előttünk az ifjúgárda szeptember 29-i ünnepe, ezt szeretnénk méltóan megülni. A napokban tartották Sződligeten a reszortosok továbbképzését, hasonlót rendezünk a hét végén mi is a Bentában. A legfontosabb esemény az egész város ifjúságát érintő ifjúsági parlamentek megrendezése: szeptember közepén kezdődnek ezek a beszélgetések és december közepéig tartanak a parlamentek. © Mit várhatunk az újabb ifjúsági parlamentektől? — A fiataloktól őszinteséget és ötleteket, a gazdasági vezetőktől pedig azt, hogy a KISZ- fiatalokat egyenrangú munkatársként kezelik, véleményüket pedig elfogadják és felhasználják a munkában Családi események Névadót tartott: Árgyelán József és Nagy Erzsébet Zsolt József, Hideg István és Bábi Irén Orsolya nevű gyermekének. Házasságot kötött: Béri László és Grajczár Mária Magdolna, Jóni János és Veres Irén, Nagy Attila és Horváth Ildikó, Kiss József és Lőrincz Mária, Pluhár György és Odor Mária. Elhunyt: Nagy János (Petőfi Sándor u. 41.), Fogarasi Tódorné Fekete Ilona (Fürj u. 1.), Horgony Lajos (Kárpitos u. 24.), Pelyer Károlyné Deli Irén (Elöljáró u. 2.), Vajda Vilmos (Éva u. 16.). A takarmányt gyűjtik a százhalombattai határban. Képünkön a Benta-völgye Termelőszövetkezet gépei döngölik a silót. Nyitott iskolák Kulturális alközpontok A tanács művelődési osztályáról kaptuk a hírt: kulturális alközpontok kialakítását tervezik a városban. — Mi teszi szükségessé a kulturális alközpontok létrehozását? Muskovits hászlóné tanulmányi felügyelő: — A város területének nagysága, a lakosság- hatalmas száma, szétszóródottsága, s az egyes városrészek eltérő hagyományai, az emberek eltérő összetétele és életkörülményei teszik szükségessé, hogy a város jövőjének tervezésekor helyi központokban gondolkodjunk. A település hosszú távú tervei az élet minden területén az alközpontok kialakítását ígérik, mi a kultúrában csupán kihasználjuk meglevő lehetőségeinket: az iskolákat. — Hogyan nézne ki egy ilyen alközpont? — Korai lenne még ennek pontos körvonalait meghúzni, hiszen még mi magunk is az ötletek időszakában vagyunk. A művelődési központ és a városi könyvtár munkatársaival együtt tervezzük az első alközpont kialakítását úgy, hogy az a későbbiek modellje tehessen. Alapgondolatunk az, hogy nyissuk ki az iskolák kapuit! Ez nem újkeletű gondolat, hiszen erre már az elmúlt években is volt példa, például a szülőklubok révén. Most ezt a nyitást szeretnénk teljessé tenni a kultúra lehető legszélesebb területeire. Ügy, természetesen, hogy az találkozzon az adott területeken élők igényeivel. A központ fő vonásai adottak: tervezzük könyvtár nyitását, a művelődési központ kihelyezett klubjainak működtetését, rendszeres TIT-előadásokat, sportprogramokat. Mindehhez azonban hely kell, ami az amúgy is szűkösen levő iskoláinkban nem kis dolog. — Hol lesz az első kulturális alközpont? — Figyelembe véve Parkváros helyzetét, az ott élők életének meghatározóit, az első alközpontot a 8-as iskolába tervezzük. Eddig veretlenül! „Arra nem számíthattunk, hogy az ellenfélnek tizenkettedik játékosa lesz. A bíró — foglalta össze keserűen véleményét a soroksári öltöző folyosóján Németh Miklós edző. Pedig nem volt helye a ke- sergésnek, hiszen egy pontért indultak az érdiek a VOSE- pályára. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a nagy nevek Kisiparosok kiállításán A szépség mögött sok a munka Bizony, elcsodálkozik az ember, ha megtudja, hány kisiparos dolgozik Érden és környékén. Hatszázhetven — mondja Pálfy Tibor a KIOSZ városi szervezetének titkára —, ebből ötszáz Érden. S azt pedig, hogy hány szakmában igyekeznek a lakosság szolgálatára lenni, az egyszerűen elképzelhetetlen. Ehhez végig kéne járni a környék iparosait, de legalábbis ellátogatni a kisiparosok szombaton nyílt és vasárnapig nyitvatartó kiállítására. Itt aztán fogalmat alkothat a látogató, milyen sokszínű is az iparosmunka manapság. Mert megtalálható itt minden, amit ma a kisipar produkál: Győré János mester művészi kötésű könyvei, Ladányi Andrásné kötött virágai, Kiss László nemes lószerszámai, Kovács Imre népi ihletésű fazekasmunkái, Kovács lmréné festett porcelánjai. S hogy mi munka van ebben a könnyed szépségben, arról Pataki János cukrász mesél: „Soha még ilyen forgalmunk nem volt, mint nyáron és soha még ilyen kevesen nem dolgoztunk az üzletben, mint idén. Hajnalban kezdtünk, éjjelre végeztünk és én azt sem tudtam, hogy a pult és a konyha között hova szaladjak.” Bálint Mihály, százhalombattai fazekasmester, a látogatók szeme előtt mutatja be a korongozás tudományát. Egyik kezével anyagot vesz, formára igazítja, mezítelen jobb lábával sebesen pörgeti a korongot Oly könnyűnek látszik a dolog, hogy az embernek kedve lenne megpróbálni. Mennyi idő alatt lehet megtanulni a korongozást, Mihály bácsi? „Én harminchárom óta gyakorolom, de még nem mondhatnám, hogy úgy megy, ahogy szeretném. Ha valaki rááldoz egy-két évet, akkor már kijöhet a keze alól egy felismerhető darab. De sajnos, mindenki sajnálja az időt, s aki még kedvet is érezne a korongozástól, nincs türelme kivárni, míg megtanulja a szakmát.” Néhány szakmában, szerencsére, van utánpótlás. A MŰM 220. Szakmunkásképző vezetői: Sárosi Rezső igazgató és Vlkovszky József „tanártársaik” munkáját figyelik a kiállításon. „Sok gyerekünk kerül iparoshoz gyakorlatra — mondják. — Iparosa válogatja, hogyan foglalkozik a diákokkal, de a tapasztalat az, hogy aki akarja, az iparosnál nagyon megtanulja a szakmát.” Pálfy Tibor titkár nem kis büszkeséggel figyeli iparosai kiállítását: Harmadik éve rendeznek Érden effajta bemutatót. „Azt hiszem, maguk az érdi lakosok sincsenek tisztában azzal, milyen gazdag iparból válogathatunk helyben. Erre kell ez a bemutató: a lakosság megismeri a helyben található szakmákat és legközelebb már kevesebben fordulnak kontárokhoz.” Dr. László Pál, a tanács TEF-ve- zetője a kiállítókat dicséri, közülük is a kőműveseket: Bartha Sándor vezetésével, meséli, vállalták a szovjet hősi emlékmű felújítását — társadalmi munkában. Nem nagyon kell nekik a dicsérő szó, a kisiparosoknak a városban vállalt feladata, s ez a mostani kiállítás is tisztes munkájukról, helytállásukról beszél. (Meggyesi és Siklósi is NB I- es játékos volt), megriasztották Kapáékat, hogy az együttes Kiss Csaba és Nagy András nélkül állt fel, s hogy a játékvezető valóban szétaprózta a mérkőzést, s míg türelmesen lobogtatta a két sárgát a* súlyos VOSE-vétségek után (egyikből szerzett Gál- völgyi térdsérülést), nem habozott a pirosat mutatni Várnainak, értékesnek kell ítélnünk a döntetlent — 0-2 után! . Mert bizony már ennyire vezetett a VOSE, s Várnai kiállítása kellett ahhoz, hogy megrázza magát a csapat. Szerencsére Fellegi ezúttal biztos volt, Vígh ismét „tanáruras”, megbízható Tátrai, igyekvő Kapa és gólérzékeny Pauli — így lett 2-2 a vége. S még egy dicséret: a Pécz Imre vezette szurkolóké. Bár az érdi pályán így zúgna a biztatás mint hallottuk So- roksárott —, még a vesztes percekben is. öt mérkőzés után a csapat továbbra is veretlen. Francia sorozat Ismét ínyencséget nyújt a filmkedvelőknek a művelődési központ: október 5-től francia sorozat indul a házban. Sorozatunkkal valóban a filmek ínyenceinek szeretnénk kedvezni — mondta Urbán László igazgató. — összeállításunkban a francia filmes újhullám legjavát hozzuk el Érdre: Godard és Truffaut legkiemelkedőbb alkotásai kerülnek vászonra. A sorozatra bérletek a művelődési központban válthatók. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN 0209—5467 (Érdi Hírlap) 1
