Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

Felelősség, kezdeményezőkészség Fogyasztási szövetkezetek megyei gyűlése Tápiószelén Tegnap Tápiószelén, a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat helyi gyáregységének műve­lődési házában rendezte a MÉSZÖV a Pest megyei fo­gyasztási szövetkezetek kong­resszusát megelőző megyei gyűlését. Részt vett a tanács­kozáson dr. Imre István, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, dr. Tóth Albert, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője, Csonka Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, Var­ga István, az SZMT titkára, Bernáth Tibor, a KISZÖV el­nöke, Ihászi József, a TE- SZÖV titkára. A házigazdák képviseletében ott volt Bab­osán József, az MSZMP Nagy- kátai járási Bizottságának el­ső titkára és dr. Samu Já­nos, a járási hivatal elnöke. Az ülésen az elnöki tisztet Magyaróvári Pál, a gödöllői Áfész elnöke látta el. Első Átfogó elemzés A tézisek összegezték a legutóbbi kongresszus óta el­telt időszak eredményeit, a szövetkezetek fejlődésének főbb tapasztalatait, felvázol­ták a jelen időszak legfonto­Az elnökségben bajról jobbra Babcsán Józscr, dr. Tóth Albert, Tuza Sándorné dr.. Magyaróvár! Pál, dr. Imre István, és Csonka Tibor. Balázs Gusztáv felvétele hogy a megfelelő tájékoztatás formáját a szövetkezetek ön­állóan választhassák meg, vagy azt, hogy a takarék- és lakásszövetkezeteknél nő- és ifjúsági bizottság, az áfészek- nél a szövetkezeti döntőbizott­ság megválasztása, működte­tése ne legyen kötelező. Szá­mosán kifogásolták, hogy a tagsági érdekeltségi alap fel- használását kibővíthetnék, töb­bi között a kulturális és sporttevékenység támogatásá­hoz rendezvények költségei­hez, a termeltetés és a szol­gáltatás fejlesztéséhez e for­rásból is meríthetnének. napirendként Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV elnöke fűzött szóbeli kiegészítést az írásban kiadott anyaghoz, mely a SZÖVOSZ Országos Tanácsa által a közeljövőben meg­rendezendő fogyasztási szö­vetkezeti kongresszus tézi­seinek megyei vitáját fog­lalta össze. csolattartás rendje, a hatáskö­rök ésszerű megosztása, cso­portosítása. A számos konk­rét javaslat közül példaként említhetjük azt a véleményt, sabb jellemzőit, az/- elkövet­kezendő öt év fontsabb gaz­dasági, társadalmi: feladatait. A megye fogyasztási szövet­kezeteiben megvitatták e té­ziseket, ezen eszmecseréket nagy érdeklődés, aktivitás jel­lemezte, sok százan fejtették ki véleményüket, tettek hasznos javaslatokat. Az áfészek fejlesztésének vonatkozásában a tézisek úgy fogalmaznak, hogy a fő fi­gyelmet a kereskedelem fej­lesztésiéinél, a községekre, kü­lönösen a kis településekre kell fordítani. Pest megye adottságait figyelembe véve ez kiegészül: itt a legégetőbb a különösen rosszul ellátott, gyorsan növekvő lélekszámú települések kereskedelmi há­lózatának fejlesztése. Ugyan­csak a kereskedelmi ágazat feladata az áru útjának le­rövidítése, az érdekeltség ja­vítása, a termelők, az értéke­sítők és a fogyasztók köré­ben. Az ipari tevékenységbő­vítése elsősorban a kis esz­közigényű cikkek gyártásénak fokozásában, illetve a hason­ló jellegű szolgáltatások bő­vítésében látszik célszerűnek. A takarékszövetkezetek di­namikus fejlődésének útja a betétállomány növelése mel­lett szolgáltatásaik gyarapítá­sa. Ehhez az szükséges, hogy fokozatosan azonos elbírálás alá essen a szövetkezeti pénz- intézmény az OTP-vel. A különböző keretek elosztásá­nál indokolt az eddigieknél jobban figyelembe venni Pest megye sajátosságait. A la­kásszövetkezetek tevékenysé­gének fejlesztésében jelentős szerepet kell kapnia a fo­kozottabb társadalmi elisme­résnek. Indokolt az eddigiek­nél nagyobb állami támogatás is. A gazdálkodás hatékonyab­bá tétele érdekében minden területen szorgalmazni kell a munka- és üzemszervezés be­vált módszereit, jelentősen csökkenteni kell a költsége­ket az eszközgazdálkodás, az energiafelhasználás és a gé­pek kihasználásának ész- szerűsítésével. Sok helyen szóvá tették, hogy a bérszabályozás jelen­legi rendszere nem eléggé ösz­tönző. Hangsúlyozott problé­ma a kereskedelmi dolgozók bére, különösen a fővárosi helyzettel összehasonlítva. Rendezésre vár a szakcsopor­tok munkaviszonnyal nem rendelkező tagjainak társada­lombiztosítása. Az irányító munkában mindenütt érvény­re kell jutnia a rugalmas, kezdeményező munkastílus­nak, a kockázatot is vállaló felelős magatartásnak.. Központi kérdés volt a vi­ták során a szövetkezeti de­mokrácia tartalmasabbá téte­le. A valóságos helyzethez igazodva háttérbe kell szorí­tani a formális vonásokat. El­vi alapon rendezést igényel a tagokkal való közvetlen kap­Aktivitás Az előterjesztés vitájában tízen kértek szót. Nagy Imre, a ceglédi székhelyű Dél-Pest megyei Áfész küldötte azt hangsúlyozta többi között, hogy a szövetkezetek egyre szélesedő bázisaivá váltak a megye kulturális, közművelő­dési tevékenységének. Jelentős részt vállalnak a szemléletfor­málásban. is. Szatmári Ká­roly, a Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet küldötte a szövetkezeti demokrácia to­vábbfejlesztésének szükséges­ségéről beszélt. Rámutatott, hogy a formális-elemek gá­tolják a tartalmi munka ki­bontakozását. Király An­tal, a Tápiószelei Áfésztől rá­mutatott az együttműködés fontosságára a fejlesztések­ben. Az összefogás jelenti a járható utat az üzemi és is­kolai étkeztetés lehetőségeinek megteremtéséhez, bővítéséhez. Tóth Albert hozzászólásában kiemelte, hogy az eredményes munka feltétele o megyében uralkodó jó politikai légkör. Szólt a továbbiakban a Pest megyei fogyasztási szövetke­zetek elismerésre méltó ered­ményeiről, arról, hogy ezekhez az is hozzájárul: a MÉSZÖV munkáját a felelős­ségvállalás és kezdeményező­készség jellemzi. A feladatok­hoz kapcsolódva aláhúzta: legfontosabb a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítá­sa, az életszínvonal-politika érvényesülésének segítése. Külön foglalkozott a képzett­ség, az általános műveltség gyarapítására tett kezdemé­nyezések jelentőségével, vala­mint a helyi pártszervezetek szerepével. Demkó Olivér, a Péceli Is­kolaszövetkezet képviselője elmondta, hogy tanintéze­tünkben, a Ráday Pál Gimná­ziumban 1972-ben alakult meg az iskolaszövetkezet. Műkö­dése nemcsak azért hasznos, mert kényelmesebb vásárlá­si feltételeket nyújt a tanu­lóknak, hanem pedagógiai és anyagi szempontból is kedve­IVálasztások, A megyei gyűlés 173 kül­döttje megválasztotta a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsába delegált tagokat. A testületben Fabu­la Andrásné, a Mechanikai Művek abonyi gyáregységé­nek munkása, a Dél-Pest me­gyei Áfész küldötte, Magyar- óvári Pál, a Gödöllő és Vidé­ke Áfész elnöke, Plutzer Imre, a Dabasi Áfész boltvezető­je, Ulviczki József, a Nagy­káta és Vidéke Áfész, Sörös Mihályné, a kiskuníacházi Fáy András Takarékszövetkezet, Szatmári Károly, a Nagykáta és Vidéke Takarékszövetke­zet és Hortobágyi István, a a vitában ző az iskolának. Mózer Gyu- láné, a Budai járási Áiész- tól az ötnapos munkahéttel kapcsolatos problémákról be­szélt. Hangsúlyozta az össze­hangolt intézkedések fontos­ságát. Említette azt is: mérsékelni kellene a különb­ségeket a Budapesten és á Pest megyei boltokban dolgo­zók jövedelme, munkakörül­ményei között. Dr. Imre István megállapí­totta többi között, hogy a me­gyei gyűlés megfelelően tölti be funkcióját. Az itt elhang­zottakat is -figyelembe veszik majd az országos tanács be­számolójának elköSziteSeköh Ezt követően arról szólt, hogy a továbbá fejlődéshez elenged­hetetlen a szövetkezetek belső mechanizmusának formálása, a demokratizmus erősítése. Több jogszabály felülvizsgá­lata is indokolttá vált, me­lyek az elmúlt évek során gátjaivá váltak a továbblé­pésnek. De mindemellett — mutatott rá — a belső tar­talékok jobb kihasználását kell előtérbe állítani minden egyes szövetkezet munkájá­ban. Somodi-Csizmazia György, a Ceglédi Rákóczi Lakásfenn­tartó Szövetkezettől elmond­ta, hogy a kisebb szövetkeze­tek egyesülése hasznos volt, máris mutatkozik jótékony hatása. Példamutatónak ne­vezte azt a tanácsi támoga­tást, melyet önelszámoló kar­bantartó üzemük létrehozásá­hoz kaptak. Tarjáni Béla, a Kis-Duna-menti Munkás Ta­karékszövetkezet küldötte egyebek között a gyermekélel­mezés gondjairól szólt. Ezek megoldásában tevékenyebben közreműködhetnének a fo­gyasztási szövetkezetek — ja­vasolta. Sós László, az Érd és Vidéke Takarékszövetkezet­től több konkrét javaslatot tett a kölcsönformákkal az áfészek és takarékszövetkeze­tek viszonyával kapcsolatban. A vitában elhangzottakat Tu­za Sándorné dr. foglalta ösz- sze. elismerések Péceli Lakásszövetkezet elnö­ke képviseli a megyét a kong­resszus után. A megyei gyűlé­sen további 43 küldöttet vá­lasztottak a fogyasztási szö­vetkezetek idei, IX. kongresz- szusára. A tanácskozás befejezése­ként Tuza Sándorné dr. öt szö­vetkezeti aktivistának Kiváló társadalmi v.unkás, tíznek pedig Érdemes társadalmi munkás jelvényt adott át. Ezt követően a Tápiószele és Vi­déke Áfész és a Tápiómente együttes kórusai adtak mű­sort. Mészáros János A HÉT HÍRE WÉDTELENÜL @ Gyarapodó eredményeket összegezhetett, új feladatokat jelölt meg a magyar—szovjet társadalom- tudományi együttműködési bizottság ülésszaka Buda­pesten. @ Lezajlottak mindenütt, így a megye felső- oktatási intézményeiben is a főiskolai, egyetemi évnyi­tók. ® Megkezdődött az idény a cukorgyárakban, a többi között a megye mezőgazdasági üzemeitől a ter­mést átvevő szolnoki és hatvani üzemben. Q A hét híre az is, hogy ülést tartott az Országos Munkavédel­mi Bizottság. Emlékezés Prieszol Józsefre Prieszol József kőműves, a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége szü­letésének 75. évfordulója al­kalmából koszorúzási ünnep­séget rendeztek szombaton a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában levő sírjánál. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Cservenka Ferencné, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának első titkára és Grósz Károly, az MSZMP Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Bi­zottságának első titkára ko­szorúzott. Elhozták a megem­lékezés virágait a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének, a Magyar Partizánszövetségnek képviselői, valamint a család­tagok, hozzátartozók. Ezt követően a XX. kér. Topánka utca 5. számú ház falán emléktáblát lepleztek le, s az utcát "Prieszol Józsefről nevezték el. Biszku iéla 1 •• CO m r köszöntésé Biszku Bélát, az MSZMP Központi Bizottságának tagját 60. születésnapja alkalmából Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára köszöntötte és átadta a Köz­ponti Bizottság üdvözlő leve­lét. A köszöntésen, amelyre szombaton a KB székházában került sor, jelen volt Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára és Baranyai Tibor, a Központi Bizottság osztályvezetője. Kertészeti Egyetem Tanévnyitó Szombaton ünnepélyes ta­nácsülés keretében megnyitot­ták az 1981—82-es tanévet a Kertészeti Egyetemen. Az ünnepségen, amelyen részt vett dr. Soós Gábor ál­lamtitkár is, Dimény Imre, az egyetem rektora köszöntötte a tanárokat és a hallgatókat. Ezek után a 320 elsőéves nappali tagozatos hallgató ün­nepélyes fogadalomtételére, majd tiszteletbeli doktorava­tásra került sor. A Kertészeti Egyetem tanácsa dr. Sansavini Silviero professzornak, a bo­lognai egyetem mezőgazdasági kara gyümölcstermesztési in­tézete igazgatójának a kerté­szettudományok tiszteletbeli doktora címet adományozta. Végezetül gyémántdiplomát dr. Gesztelyi Ferenc és Szath- máry Géza okleveles mező- gazdasági mérnökök kaptak. Az aranydiplomát Kerbolt Gyula, Szinnyey Zoltán és Andreas Kirchlechner okleve­les műkertészek vehették át. Őrzik egészségünket, épsé­günket törvények, jogszabá­lyok, szakszervezeti tisztség- viselők, munkavédelmi fel­ügyelők, társadalmi őrségek, ezt teszik okosan szerkesztett berendezések, ám valahogy mindig kisebb az eredmény a reméltnél. A megyében egy- egy esztendőben 5600—5700 üzemi balesetre derül fény, mert jogos a gyanú: nem min­den üzemi balesetnek lesz hi­vatalos nyoma... A kisebb sérüléseknél gyakori a ma­radjon köztünk magatartás. Ami olykor szó szerint élet- veszélyes, mert vizsgálatok igazolták: a kisebb bajok leg­többször jelzői annak, hogy valami nincsen rendben, s jel­zői a későbbi fájdalmas tra­gédiáknak, amik megelőzhe­tők lettek volna, ha ... Ha ko­molyan vennénk épségünk, egészségünk törékenységét, a felületesség, a túlzott maga- biztosság édestestvérét, a ve­szélyt. Két esztendeje a Miniszter- tanács — 1979. november 30-i ülésén, 47/1979. számú hatá­rozatával — alapvetően kor­szerűsítette a gazdálkodó szervek munkavédelmi fel­adatait. A jogi tisztázottság­tól azonban nem automatiku­san jelölődik ki a végrehaj­tás tisztázottsága. Ez is oka, hogy 1980. szeptemberében, a szakszervezetek Pest megyei küldöttértekezlete így kény­szerült fogalmazni: Általában javult a munkavédelmi tör­vényesség, de továbbra is ki­fogásolható az üzemi balese­tek kivizsgálásának tárgyi­lagossága. S amennyiben ez a tárgyilagosság megvan, vajon mit segít már azon a 24—28 emberen, aki esztendőnként a megyében üzemi baleset halá­los áldozata lesz, visszaad­hatja-e azok épségét, akik sé­rülése — évente negyvenötén, ötvenen — csonkulással járt? Jobb a bajt megelőzni, így hangzik a konyhai bölcsesség, ám attól még igaz, hogy eny- nyire köznapian egyszerű. Jobb lenne a bajt megelőzni. Ugyan a kívánt irányban ja­vult a munkavédelem helyze­te, mert kevesebb a baleset, de több a súlyosabb következ­ményekkel járó. A megyében átlagosan 25—30 napot mu­laszt balesete miatt egy-egy dolgozó, összesítésben 140—150 ezer munkanap vész el, rá­adásul jó néhány év átlagá­ban ennyi, azaz makacsul tartjuk a jajok, fájdalmak, elért szintjét, mintha nem tudnánk mozdulni onnan. Tudnánk. Csak éppen kel­lően kioktatni illenék az új embereket, ellenőrizni a ré­gieket, elszámoltatni a veze­tőket, használni a védőfelsze­reléseket, rászólni a könnyél- műre. Hiszen aligha a vélet­len műve, hogy a súlyos és a halálos balesetek tetemes ré­sze a húsz-huszonkilenc, va­lamint az ötven-ötvenkilenc év közötti munkavállalókat érinti. Ahogy ahhoz sem le­het sok köze a véletlennek, ami szerint a balesetek ará­nyosan legnagyobb hányada nem a kezdő vagy a befejező munkaórára jut, hanem a második és negyedik óra kö­zötti időre, napok szerint pe­dig keddre, majd hétfőre. Ezekben az időszakokban va­gyunk, a számok tanúsága szerint a legvédtelenebbek, ám föltételezhetően azért, mert a magunk és környeze­tünk mulasztásai tesznek ilyenné. Hiszen a gépek, a tárgyi világ más eszközei ilyenkor is ugyanolyanok, mint a kezdő vagy a befeje­ző munkaórában, szerdán vagy pénteken, ám mi nem vagxjunk ugyanazok! Riadt arcokon tükröződik a megtörtént baj, ám a riada­lom, amint a fogadkozások, hamar elillannak. A megszo­kás, a kényelmesség, a fele­lősségérzet hiánya gyorsan félretéteti az okos érveket, a szomorú tapasztalatokat, s te­szi ezt mindaddig, míg nem történik újabb tragédia. Sak­kor kezdődik minden elölről, mintha nem a mi bőrünkről lenne szó, mintha nem ne­künk kellene ezerféle formá­ban fizetni védtelensógün- kért. Tavaly kétmillió mun­kanapot töltöttek táppénzen az üzemi balesetek sérültjei az országban. Ezt a kétmilliót mennyi könnyel, fájdalom­mal, szenvedéssel, aggoda­lommal és mennyi felületes­séggel, felelőtlenséggel, hozzá nem értéssel kellene megszo­rozni, hogy végre belássuk: nem a munka tárgyi világa a veszélyes ránk. Mi vagyunk önveszélyesek.. M. O. Egyszerű neurózis... JT áj a fejem ... Egy or­vos ismerősöm azzal vigasztalt, hogy ez egysze­rű neurózis, hasonló pa­nasszal sokan keresik fel mostanában. Mondta, hogy » ne törődjek vele. Egyszerű neurózis ... Miért egyszerű? Felütöm az idegen szavak, szótárát. A neurózis a szervezet testi és lelki, működésének za­varaiban megnyilvánuló, a külvilággal való súlyos ösz- szeütközésből származó funkcionális, bonctanilag ki nem mutatható idegbeteg­ség közös neve. Az orvosi tanács szerint, ha nem törődöm vele, el­múlik. Hasznos tanács. De a fejfájással nem törődni sokféleképp lehet. A kikapcsolódás divatos fogalom. Mint ahogy a fej­fájás divatos betegség. Csakhogy a fejünket mind nehezebben tudjuk kikap­csolni. A neurózis oka nem ben­nünk van, hiszen még bonctanilag sem lehet ki­mutatni. Tapasztalatból tu­dom, hogy a kikapcsolódás. mint gyógymód, csak ideig- óráig hatásos. Az ember olyan fából van faragva, hogy valahányszor összeüt­közik a külvilággal, le Is akarja győzni azt. Ettől ember. A kudarc mindig csak ideiglenes, de a győ­zelem is. Az újabb össze­csapás elkerülhetetlen, s győzni akarni újra meg új­ra: okosabb, mint megpró­bálni elfeledni a harcot. Sokunk feje fáj mosta­nában az orvosok szerint. Pedig kimutathatóan több­ször győztünk, s ezért job­ban is élünk, mint elő­deink. Ősünk még a pusz­ta létéért harcolt, s felte­hetően nem fájtba feje so­hasem. Mi már teli bendővel érezzük ma­gunkat időnként tehe­tetlennek, s mintha győzel­meink kitágították volna a küzdőteret; olyan ellent­mondásokba ütközünk, amelyekről apánk nem is tudhatott. Fáj a fejünk, igen, mert több dolog tartozik ránk a világból, mert mind töb­ben tudjuk magánügyünk­nek, saját gondunknak a társadalmi célokat. Gondoljuk csak el: hogy a kikapcsolódás divatos fo­galom lehetett, ahhoz előbb bekapcsolódni kellett. Be­kapcsolódni a közéletbe, idegszálainkkal akarva- akaratlanul szinte rátapad­ni a korra, amelyben élünk, amelyben dolgozunk, s amelyet jobbá tenni aka­runk. A világban sok a teen- dő, s ha a világot né­ha kamaszmódra magunk akarjuk megváltani, tehe­tetlenségünk tudata fejfáj- dítóan sok gondot okoz. Aki felnőtt, akinek gyereke van, az vállrándítással nem nyugtázhat többé veresé­get. Mit tegyünk tehát? Azt hiszem, nincs más válasz­tásunk, mint részt vállalni az egészből, amennyit csak bírunk, képességeink sze­rint: tenni a magunk dol­gát másokért, miközben bí­zunk a többiekben, s igyek­szünk magunkban megőriz­ni kamaszos szándékainkat. Még akkor is, ha tudjuk: a fejünk bizony, időnként fájni fog... Aczél Gábor t 1 l v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents