Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

CSALÁDBAN-HÁZ KÖRÜL V irág, flower, fleur, blume ... Gyönyör­ködtet, díszít, eszté­tikai élményt ad. A nosz­talgiahullám által elöntött világunkban ábrándozva hallgatjuk nagyanyáink — évtizedek által megszépí­tett — emlékeit azokról a bálokról, amelyeken a vi­rág nyelvén tolmácsolta fé­lénk érzelmeit nem kevés­bé félénk lovagjának, aki­ből aztán zsémbes nagy­apánk lett... A rózsa hű­vös szépségével, az ibolya szerény, de messze ható il­latával, a mezei virágok egyszerűségükben is kelle­mes, kedves látványukkal — életünk elválaszthatat­lan részét jelentik. A ter­mészet egy darabkáját va­rázsolják otthonunkba. Azt a szépséget, amelyet sze­rencsére egyre féltőbb gonddal őrizünk. Ha csak a szürke lakótelepek kes­keny betonvályúiban is, de igyekszünk virágot, követ­kezésképp szép, felüdítő környezetet teremteni ma­gunk -köré. Velünk van éle­tünk minden jeles esemé­nyénél, a születéstől a vég­ső búcsúig kísér bennün­ket. Megérdemli, hogy szól­junk róla! Csak a megszállottak A televízió jóvoltában nem rég az egész ország megcsodál­hatta a Sasad Tsz dísznövény­dekorációs üzemének legújabb munkáját: az alkotmány ünne­pére a Pest megyei gazdaság kertészei varázsolták a szokott­nál is szebbé, a Parlament kör­nyékét. Nem volt új és szo­katlan számukra a feladat, hiszen évtizedes fennállásuk óta ott hagyták a kezük nyo­mát számtalan intézmény — szállodák, vendéglátóhelyek, művelődési házak — irodáiban, belsőtereiben. Kertészek, ők harmincán, akik nem nézik a munkaidőt, díszítenek, tervez­nek. újabb és újabb kompozí­ciókon törik a fejüket. Nem dicsekvés, de tény, alig győz­nek eleget tenni a hozzájuk fordulók kívánságainak. Komoly izlésnevelés Kossik Gyűl iné, tavaly no­vember óta vezeti a kis kol­lektívát, de ahogyan ő mond­ja, végigjárta a szamárlétra megannyi fokozatát, alapos is­merője tehát az itt folyó, bíz­A népművészet motívumkincsében Végiglapozhatjuk a magyar népköltészet tárát. Szinte alig- alig akad strófa, amely ne szólna a virágokról. Hol meg­személyesítve — mert hiszen a közkedvelt népdalfordulat, a virágom, virágom természete­sen a kedves megszólítására szolgál —, máskor a maga ter­mészeti valójában. A lírai kifejezésmód egyik legszebb és legkézenfekvőbb eszköze a virágmotívum. Bár­mely vidék hímzésfajtáját tartjuk kezünkben, ott meg­találhatjuk a nyári hímes rét legjellegzetesebb virágait, de a kertieket is. A palóc népvi­selet például igen kedveli a sárga rózsát, a pünkösdi ró­zsa liláját a zöld levelekkel együtt alkalmazni. A matyó hímzésben igen sok a stilizált rózsa, míg a kalocsaiban a gyöngyvirág, nefelejcs és a ró­zsa egyaránt szerepel. ’ Érdemes közelebbről is szemügyre venni egy-egy szép varrottast. Ezek a hímző pontos ter­mészeti megfigyeléséiről adnak tanúságot. A virágmotívum belseje mindig sötétebb fo­nallal készül, míg a külső szirmok világosabbak. Ezt tük­rözi például a rózsaminta va­lamennyi tájegységnél: a bel­ső részek vérvörösek, míg a szélsők már csak rózsaszínű­ek. A motívumok építését leg­inkább a kalotaszegi nagyírá­sosokon lehet megfigyelni. Mi­vel a nagyírásos jellegzetessé­ge, hogy csupán egy színnel dolgozik, ezért maga a minta mérhetetlenül gazdag. A leg­jellegzetesebb két alapmotí­vum, a rózsa és a tulipán egé­szen egyszerű alapelemből gazdagodik varrottasként. A rózsaminta középpontból ki­induló, kör alakú, amelynek legérdekesebb változata a for­górózsa vagy hajlórózsa pá­ros levelekkel. Irta: Gáspár Mária Összeállította: Erdösi Katalin Illusztrációnkon olyan kalo­taszegi varrottast mutatunk be, amelyen a rózsa- és tuli­pánmotívum felépítése szépen nyomon követhető. vást állíthatjuk, alkotó mun­kának. — Ne vegye szerénytelen­ségnek, de úgy érezzük, mun­kánkban nagyon fontos az íz­lésnevelés, -formálás. Csodála­tos feladat ez valamennyiőnk számára, és sajnos, van is min javítani! — Ügy véli, környezetünk szépítésében még van pótolni­valónk? — Mindenképpen. Bár az utóbbi években mintha vál­tozott volna a helyzet. Ma már túlhaladott az a szemlélet, hogy beraknak az irodába egy- egy cserép virágot, s aztán kész a környezetszépítés. Ott­honunkban is igyekszünk kö­rülvenni magunkat virággal. Igaz', Pest megyében még nem olyan szépek, rendezettek a kertek, mint például a Bala­ton környékén, itt talán in­kább a gazdálkodási szempon­tok határozzák meg a családi ház kertjének hasznosítását. Pedig mi szívesen adunk taná­csot. Nonstop műszak Egyelőre azonban megren­delőik hálózata még zömmel az intézmények, hivatalok so­raiból kerül ki. No, és nem mindennapi ügyfelük a Ma­gyar Televízió. A virágkompo­zíciók, a színes és a zöldnövé­nyek sokasága a tv képernyő­jén mind a Sasad jó hírét öregbíti. — Mostanában egyre gyak­rabban készítünk vágott virág­ból összeállításokat a bemon­dók asztalára, a Hétben látha­tó kompozíciók is a mi mun­kánkat testesítik meg. S ott vannak a forgatások... — Gyakran kopogtatnak a rendezők már kész ötletekkel, tervekkel, amelyeket aztán a dísznövénydekorosok váltanak valóra. S hogy mi mindent kell ehhez tudni? Hát, nem elég csak a hétköznapi ismere­tek sora. Nem árt, ha tudja a kertész azt is, kétszáz évvel ezelőtt milyen virágok divatja járta a szalonokban, fényűző otthonokban. A rosszat is követik Izgalmas, érdekes, kell-e mondani, változatos munka a dísznövény-dekorációsoké. Mégis, jó kereset ide, jó kere­set oda, szorít a munkaerő­gond. — Valóban csak az igazán megszállottak vállalják, hogy gyakorlatilag kötetlen munka­időben — ez csaknem mindig több, mint a nyolc óra — ün­nepnap, szabad nap kockázta­tásával közénk álljanak. Nem elég csak az alapos növényis­meret, jó ízlésre is szükség van a mi munkánkhoz. Évente mintegy 4 milliót hoz a gazda­ság konyhájára ez az üzem, de forintban aligha mérhető az a hatás, amit a jó vagy netán valami ok miatt kevésbé sike­rült kompozícióinkkal elér­nünk. Tudja, az emberek nem­csak a jót lesik el szívesen, sajnos, a rosszat is utánoz­zák ... A muskátli Változatos színekben A muskátlit valamikor ősi magyar növénynek tartották. Aztán a hatvanas évek köze­pén alig lehetett egy-egy cse­réphez hozzájutni, mert egy baktérium szinte lehetetlenné tette szaporítását. Ma már sze­rencsére újra kapható a virág­üzletekben, díszíti kertjein­ket, ablakainkat, ott van a parkokban. Nem is akármilyen színekben, formákban... A virágjáért, a szépségéért termesztett fajták száma ma már megszámlálhatatlan. Csak­nem naponta látnak napvilá­got az újabb és újabb fajták a keresztezések eredménye­ként. Ezek gyorsabban nőnek, többet virágoznak, s ami nem lényegtelen, ellenállók a beteg­ségekkel szemben. A magról szaporítható muskátlik új feje­zetet nyitottak a termesztés történetében. A nemesítők hosszú sorában ott találhatjuk a magyarokat is. Magyar Gyula, Grieger Fe­renc beírták nevüket a hazai kertészet aranykönyvébe. Monológ egy hivatásról Hogyan lesz valakiből virág­kötő? Ha az én esetemet néz­zük, csupán elhatározás kér­dése az egész. Gondoltam egy nagyot, s mivel világéletem­ben nagyon szerettem a virá­got, felcseréltem a számten­gert a — virágtengerrel. Vagy­is, könyvelőből virágkötő let­tem. Szerencsém volt. Még 1978-ban olyan üzletvezetőt kerestek a Hiltonba, aki nyel­veket is beszél, s az illatozó, pompás virágoknak is szerel­mese. Az újrakezdés természete­sen nem volt fáklyásmenet. A Maglódi úti szakmunkáskép­zőben dísznövénykertész szak­mát tanultam, de az iskola­padban szerzett tudománynál is többet ért, hogy Pintér Ilo­na virágkötőtől leshettem el a szakmai fogásokat. Aztán a Sasad Tsz Akácfa utcai vi­rágüzletében lettem boltveze­tő. Nem panaszkodhatok, van munkánk éppen elég. Esküvő, temetés, vállalati rendezvény nem múlhat el virág nélkül. Ikebana? Nem, az egészen más műfaj. A japán varázslók valóban gondolatokat monda­nak el egy-egy kompozícióban, néhány szál virág, a mienk­nél jóval több kiegészítő elem. Egy más kultúra, egy más ízlés ötvöződik az ő alko­tásaikban, megint más a mi­énkben. Nem azt mondom, Ké&ziil a kompozíció. Csermely Gézáné az utolsó simítást végzi i kedves, kellemes látványt nyújtó kis alkotáson Barcza Zsolt felvétele hogy mi nem tudnánk esetleg hasonló színvonalon dolgozni, de legyünk reálisak, egy több évszázados hagyományokkal rendelkező virágkötészettel nem versenyezhetünk. Főleg, akkor, ha elég szegényes a ki­egészítő elemek kínálata. Hiá­ba akarok én bármit, ha nem kapható vagy csak silányabb minőségű szalag például. ötleteket, tanácsokat per­sze adhatunk megrendelőink­nek. Most épp az orchidea vi­szi a pálmát a menyasszonyi- csokor-versenyben. Hát ízlés dolga, no, meg a pénztárcáé! Hiszen nem olcsó mulatság • belekerül 4—500, esetleg hét- nyolcszáz forintba is. S ol­csóbb virágból is lehet szép, ízléses csokrot összeállítani... Hogy megbántam-e a pá­lyamódosítást? Sokan kérdez­ték már, s ha valaki épp egy véget nem érő műszak után, fájós kezem pátyolgatása köz­ben fordul hozzám, lehet, hogy azt mondom, igen. De ez el­hamarkodott, meggondolatlan kijelentés lenne. Hiszen bár­mennyire is hiányzik még ha­zánkban a virágkötészet rang­ja, megbecsülése — ezt a négy év előtti döntést nem fogom igazán megbánni. Azt csinálhatom, amit szeretek, al­kothatok, ha megvan hozzá az alapanyagom, az ötletem. S, hogy múló értéket teremtek, hiszen elhervad a virág? Ta­lán éppen ezért szép. Elmondta: Csermely Gézáné, o Sasad virágüzletének vezetöjt EGYÜTT AZ UTAKON Az előrejelzés szerint jó idő lesz a hét végén, s bizonyára sokan kelnek útra. Nagy forgalomra számíthatunk. Vajon za­vartalan lesz-e a közlekedés? AZ ÚTZNFOHM JELENTI Asztalos Zoltán: — A megye útjain nem várható jelentő­sebb, a forgalmat zavaró útépítés. Cegléden, a 311-es főúton, a Széchenyi utcánál közműépítés előkészületei folynak, ezért az utat körülbelül 300 méter hosszúságban nemsokára lezárják. A 4-es főútról Nagykőrösre így terelőúton juthatnak el. A sár­ga táblák egyelőre letakarva várják a munkálatok megkezdé­sét A régi 3-as úton, Gödöllőn még mindig tart az aluljáró építése, így az elterelés is. A Dunakanyar főútjain nincs jelentősebb korlátozás- Szom­baton lezárják Budapesten a Déli összekötő híd és a Döbren- tei tér közötti alsó rakpartot. Eiz hatással lesz a szentendrei forgalomra is. Az M 7-esen nincs jelentősebb korlátozás, a hétközi munká­latokat hétfőig szüneteltetik. A Mátrába kirándulók jó, ha tud­ják, hogy a 24-es főúton, Parádfürdő belterületén terelőútra kényszerülnek. Kékestetőre autóval felmehetnek, bár parkoló­hely meglehetősen kevés akad. KST-MEGBESZÉLÉS Olvasóink bizonyára emlékeznek még a Pest megyei Közlekedés­biztonsági Tanács lapunkban megjelent közlekedési mellékletére, amely élénk érdeklődést váltott ki. A közeljövőben újabb, hasonló mellékletet olvashatnak majd lapunkban. A csütörtökön megtartott tanácskozáson, amelyet a megyei KBT szakemberei tartottak, szó esett a közlekedéssel kapcsolatos felvilágosító és nevelő propaganda szükségességéről és hasznosságáról is. Ügy tűnik, a felvilágosító munka eredményeként csökkenő tenden­ciát mutat a balesetek száma. Sajnos, a KBT szava még nem jut el mindenkihez, vagy ha el is jut; annak hatása sok járművezetőnél nem érvényesül a gyakorlatban. Más valamit elméletben tudni, s megint más a volánt forgatni. Sajnos, elég sok a felelőtlen gépkocsivezető, akik mit sem törőd­nek a sebességkorlátozással, a megengedettnél gyorsabban hajtanak. Ennek tudható be, hogy a halálos kimenetelű balesetek száma emel­kedett. Van még tennivaló! MŰSZAKI ÁLLOMÁS A Magyar Autóklub egyre több műszaki állomást hoz lét­re Pest megyében. A szentendrei után a legújabb: a szigfít- szentmiklósi. Mint Barna József, a szervezet megyei titkára elmondta, a Csepel Autógyár IX. számú kapujával átellen- ben levő műszaki állomáson megkezdődött a próbaüzem. Hét­főn, szerdán és pénteken a délelőtti órákban, kedden és csü­törtökön a délutáni időszakban, este 8 óráig fogadják az autó­sokat Egyelőre csak motordiagnosztikai vizsgálatokat végeznek; fényszóróbeállítást, kerékcentírozáat és egyéb alapszolgáltatá­sokat nyújtanak. Am október 1-től — ha az engedélyt meg­kapják addig — hatósági vizsgálatokra is vállalkoznak. Azaz: a kocsik műszaki vizsgája is megoldható lesz. Ezzel nemcsak a budapesti Boldizsár utcai műszaki állo­mást tehermentesítik, hanem a dabasi és ráckevei járás autó­sait megkímélik a fárasztó utazgatástól, sorban állástól, s nem utolsó sorban a fölös benzinfogyasztástól. A műszaki állomá­son az Autóklub tagjainak olcsón, önlcöltségi áron számítják a díjakat. De lehetőség van arra is, hogy a helyszínen bárki be­lépjen a klub tagjainak sorába, s az évi tagdíj befizetése után1 is jobban jár az autós, mint ha máshová vinné kocsiját. A tervek szerint november 7-én megnyitják a százhalom­battai műszaki állomást is, amely a szigetszentmiklósihoz ha­sonló szolgáltatásokat biztosít. TEHERAUTÓK ELŐZÉSE Amikor életbe lépett az új KRESZ, amely megszüntetett sok me­rev es haszontalan előírást, nagyon jónak bizonyult. (Például: koráb­ban előírták, hogy a villamostól legalább hány centire kell lennie az autónak, ha elhalad mellette. Persze, senki sem hordott magánál colls- tokot.) ív la már az „új” KRESZ is réginek mondható. Kevesen emlék­szenek már néhány pontjára. Akkor is megvolt az a szépséghibája, hogy csak a hivatásos gép­kocsivezetőknek kellett vizsgát tenni belőle, a magánautósok közül pedig csak az olvasta el — és vizsgázhatott —, akit valóban érdekelt. Mintha lassan a hivatásosok is megfeledkeznének egyről s másról. Ma például szinte lehetetlen megelőzni személygépkocsival teher­autót. Akkoriban még betartották azt a szabályt, hogy 70 méteres kö­vetési távolságot kell tartaniuk — mivel lassúságra kötelezettek —, a balesetveszély-mentes előzés érdekében. Mostanában már jó, ha öt-tíz méter van két teherautó között az országúton. Egymás nyakára hág­nak. Sőt: a sebességkorlátozás ellenére ők előzik a személyautókat, amelyek betartják az előírásokat. Tudjuk, hogy fontos: időben meg­érkezzen a tej, kenyér, vas, sóder — és egyéb szállítmány. De: any- nyira semmi sem lehet fontos, hogy emberéleteket veszélyeztessünk. A jelenség két fő okát abban látjuk, hogy nőtt a tehergépkocsik teljesítménye — a típuscserék és korszerűsítések folytán —, másrészt pedig abban, hogy csökkent az ellenőrzés. Néhány éve az autós rend­őrjárőrök figyelme még arra is kiterjedt, hogy ellenőrizzék a köve­tési távolságot. Jó lenne, ha újra törődnének ezzel. KILŐTT GUMI Lapunk tegnapi számában tudósítás jelent meg arról, hogy egy ittas vezetőt úgy fogtak el a rendőrök Érden, hogy kilőtték az autó gumiját. A szerkesztőségben máris csörögtek a telefonok, és többen érdeklődtek arról, hogy jogos volt-e a dolog? A Pest megyei Rendőrfőkapitányságon arról tájékoztattak, hogy a fegyvert nem csupán jogosan használták a járőrök, ha­nem kötelességük volt. Ha valaki nem áll meg a felszólításra, alaposan gyanúsítható azzal, hogy körözött személy, vagy sú­lyos bűncselekményeket követett el. Ezért elfogása a nagy kö­zösség — a társadalom — érdekében szükséges. Ez esetben ugyan nem bűnözőről volt szó — mint később kiderült —, de az intézkedés jogosságához nem férhet kétség. Minden autósnak kötelessége megállni, ha arra a rendőr felszólítja. Arra a kérdésre, hogy a rendőr mely esetekben köteles fegyverét használni, lapunk külön cikkben ad választ a jövő héten. OLCSÓ ÉLETEK Oly gyakran beszélünk arról, hogy meghalt egy ismerősünk, ba­rátunk, valakink. Az utak névtelen áldozatairól annál kevésbé esik szó. Jó, ha egyáltalán elolvassuk az újságban, hány halott, és súlyos sérült volt a hét végén. Egészen más a helyzet, ha a közlekedési tragédiák miatt közeli ismerőseink kerülnek a sírba. Hadd váltsuk a hangot közvetlenebbre. A héten temetésen voltam: meghalt egy barátom. Nem infarktus, szer­vi betegség vitte el. Egyszerűen: közlekedett. Vétlen volt. Áldozat. Élnek még a szülők, nagyszülők, sőt a dédnagypapa is. Falun. Igaz, ők sosem vezettek autót. Legfeljebb, ha ökrös vagy lovas fo­gatot. De: tudták a gyeplőt fogni, az ökröt vezetni. Ennyire olcsó a mi életünk? A motorizáció áldozatai lehetünk bár­melyik napon? Lehetséges, hogy égjük napról a másikra nem jele­nik meg az ember a munkahelyén, pírja, gyászolja a család és nincs tovább .. . Vigyázni kellene életünkre! Figyelmes autózást, baleset nélküli közlekedést kíván Palád! József é 1

Next

/
Thumbnails
Contents