Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-12 / 214. szám

1981. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT av Nekik is rossz nemet mondani A kereskedő szeretné jól kiszolgálni a vevőt A Felszabadulás-lakótelepen négyezer ember taláilt ott­honra. Lakosságának zavarta­lan ellátása nem lehet közöm­bös a város szaunára, bár ter­mészetesen az ott lakókat érinti a legközvetlenebbül. A lakótelepen, a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat egy ABC- áruházat, egy hús- és egy zöld­séges boltot üzemeltet. A szentendrei Áfész egy élelmi­szer-zöldség kereskedést és egy cukrászdát mondhat a magáénak. Van még továbbá egy GELKA- és egy Patyolat­fiók, s a közelmúltban nyitot­ta meg a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat papír-írószerboltiát az általá­nos iskolában. Egy trafik és egy zöldség-gyümölcs kereske­dő árusít még a telepen. Akkor hát mi a haj Utunk a legfiatalabb, az Áfész alig másfél hónapos élelmiszer-zöldség boltja felé vezet. A vevők észrevételeit, panaszait a lapok már szám­talanszor megírták, a rádió, a tv is foglalkozott azokkal. Éppen ezért bennünket most a kereskedő véleménye, mun­kakörülményei érdekeltek. Az új üzlet, az Áfész 123-as boltja, valóban szép. Högl Károlyné boltvezető a kalau­zom. Az eladótér tágas, a raktár úgyszintén. A szociá­lis berendezések minden igényt kielégítenek. A há­rom eladó jó munkakörülmé­nyek között dolgozik. Az el­ső pillanatra úgy tűnik, itt minden rendben van. De hall­gassuk meg a boltvezetőt. — Az üzlet — mondja ■— valóban rekordidő alatt ké­szült el, ráadásul ez az Áfész egyik legszebb üzlete. Szük­ség is volt rá nagyon. A kör­nyező házak lakói már kez­denek ideszokni. Egyre na­gyobb a forgalmunk is: napi bevételünk 20 ezer forint. Hát akkor mi a baj? A pult másik oldalán Az egyik eladó szerint a kereskedő akkor érzi jól ma­gát, ha kiszolgálhatja vevőit. U így látja a pult mögött. Igaza lehet, mert a többiek rábólintanak. Véleményem szerint az üz­let közepesen telített vevők­kel s áruval is. A pultok nem üresek, de nem is roskadoz­nak a különféle áruk alatt. Figyelem a vevőket. — Aranyoskám — így az egyik —, van-e sörük? Sajnálkozó mozdulat a pult másik oldalán. Egy fiatalasszony, aki alig győzi szemmel tartani örök­mozgó csemetéjét, füstölt árut vásárolna. — Várjuk a szállítmányt — hangzik az eladó válasza. Kosaras fiatalember s még sokan mások krumplis ke­nyeret keresnek, ám kénytele­nek beérni a kétkilóssal. Rövid ott-tartózkodás után a megfigyelő hamar megálla­píthatja, hogy mit keres a „kedves” vevő, de azt is, hogy mi az. ami hiányzik. Högl Károlyné a csöppnyi irodában elém teszi a meg­rendeléseket. Ékes bizonyí­tékként, hogy. a bolt dolgozói jól ismerik vevőik igényeit; helyesen mérik fel a különféle árucikkek eladható mennyisé­gét. Csakhogy... — Sört például — panasz­kodik a boltvezető — hetente mindössze 40—50 rekesszel ka­punk. Egy nap alatt elad­juk ... Eddig a krumplis ke­nyérből secm kaptuk meg so­ha a megrendelt mennyiséget. Holott a vevő azt keresi. A másik fajtából, a kétkilósból kapunk bőven, de az rendsze­rint a nyakunkon marad és ránk szárad. Ugyanez a hely­zet a füstölt- és a szárazáru­val is. Nem kapunk elég téli- és paprikás szalámit, gyulai kolbászt. A Győri Húsipari Vállalat és a „hazai” Kék Duna Szakszövetkezet a szál­lítónk. Ám a Kék Dunától például hetente egyszer ka­punk egy mázsa szárazárut, noha öt kellene... És ekkor, mintegy végszó­ra, megérkezik a szövetkezet kis teherautója. Megjött az áru. Egyetlen dekát sem A megrendelőn 30 kilo­gramm lángolt kolhász szere­pel, hozott 12 kilót. Füstölt csülökből 20 kilót rendeltek, egyetlen dekát sem kaptak... Nos. adjunk időt az illeté­keseknek, a Kék Duna Szak- szövetkezetnek, a sütőiparnak, az Áfésznak, hogy megfogal­mazzák válaszaikat. Mához egy hétre szívesen közöljük. Kiállítás A víz képes krónikája Ahogyan minden, a Duna mellé települt város életében, úgy Szentendre fejlődésében Művész portré Kántor Andor Réti István Szentendré- re telepedő festőnö­vendékei a Régi Művészte- íep alapításakor a nagybá­nyai hagyományok folyta­tóinak tekintették magu­kat. Ám 1929-től kezdve már nemcsak nagybányai növendékek kerülnek Szentendre vonzáskörébe. Kántor Andor — akárcsak Barcsay Jenő — Rudnay Gyula színekben komorabb műhelyéből érkezik Szent­endrére. Kántor még 1922-ben leit a főskolán Rudnay tanítvá­nya — írja Mucsi András művészettörténész — és ebben az időben (a húszas évek végén) már néhány éve ösztöndíjas tanársegédként működött Rudnay mellett. / Nagybányával viszont csak később, szentendrei látoga­tása után 1930-ban ismer­kedik meg. Nagybányai út­jai után Szentendre lesz Kántor művészetének vég-, leges otthona, ihlető forrá­sa. Hivatalosan 1937-ben lesz a Régi Művésztelep, a Szentendrei Festők Társa­ságának tagja. Ugyanebben az évben veszi feleségül a Réti-tanítvány Gálfy Lola festőművésznőt, aki ezt kö­vetően szintén elnyeri a Régi Művésztelep örökös tagságát. Kántor Andor korai szentendrei rajzait — té­májukat tekintve a Rab Ráby tér és zegzugos kör­nyékének lejtős utcácskái — a festői intimitás és a romantika helyett a konst­ruktives, a tudatos tér­szerkesztés szigorú harmó­niája jellemzi. Monumen­tális megjelenésű, a föld szerkezetét hangsúlyozó tájkompozíciói — a Duna­kanyar és a Kőhegy vidé­kéről készült rajzai — már a harmincas évek elején is egy kiegyensúlyozott és kö­vetkezetesen alkotó, cé- zanne-i szemléletű művész­re vallanak. Kántor Andor festmé­nyein is megőrzi művésze­tének ezeket az alapvető vonásait. Szentendrei tá­jain, a Szamárhegy egy­másba futó utcáin, a hegy­oldalban egymás fölött so­rakozó, a fák között orom­falaikkal lámpásként átvi­lágító házain, átlósan hajló fatörzsekkel és faágakkal feszített szerkezetű, tömör tájképkompozícióin, város­képein a választott város iránti odaadó, de látványo­san sohasem hangsúlyozott szeretete és féltő gondja tükröződik. Érzelmi telí­tettsége, lírai egyénisége szigorú szerkezetű képei­nek teret és atmoszférát egyszerre éreztető, bárso­nyosan puha, választékosán finom színeiben fejeződik ki. Erőteljes kontúrjait, fő­leg pasztelljeinek sajátos hangulatát egy-egy domi­náns színre, többnyire a zöldre vagy kékre alapoz­za. Palettájának gazdagsá­ga, eleganciája főleg az utóbbi évek során festett csendéleteiben, enteriőr­képeiben bontakozik ki. Kántor Andor határozott és tekintélyt sugárzó, ugyan­akkor szerény és harmoni­kus egyéniségével, művé­szetének vitathatatlan kva­litásával, egész életművé­vel a szentendrei festészet reprezentáns mesterei közé tartozik. Tevékeny élete során számos kitüntetést kapott. A legnevezetesebbele: Mun­ka Érdemrend, a főváros Nívó díja, Szocialista Mun­káért Érdemrend, Munká- csy-díj és a Magyar Nép­köztársaság Érdemes Mű­vésze kitüntető cím. A szentendrei művészet köztiszteletben álló mestere ez év decemberé­ben tölti be életének 80. évét. Ez alkalomból mutat­ja be a budapesti Csók Ist­ván Galéria októberi ki­állításán legújabb műveit, a szentendrei Ferenczy Múzeum pedig a jövő esz­tendőben rendezendő élet- műkiállítással köszönti a jubiláló mestert. is nagy szerepet játszott a fo­lyó. A víz azonban nemcsak hasznot hoz. hanem eseten­kénti áradásaival hatalmas károkat is okozhat. Ezt hivatott megelőzni a folyó szabályozása. A várme­gye törvényhatósága már 1775-ben lépéseket tett a Du­na szabályozására. Az ilyen arányú tevékenység már Szent­endrén is több mint kétszáz esztendős múltra tekinthet vissza. Az Országos Vízügyi Levéltár kiállítása, amely a Vízügyi Továbbképző Köz­pontban kapott helyet, ponto­san ezeket a törekvéseket mu­tatja be. Az érdekes doku­mentumok között láthatjuk a Budapesti Fodyammémöki Hi­vatal árvízvédelmi anyagát, a Dera-, a Sztelin- és a Bük­kös-patak szabályozására vo­natkozó terveket. SZENTENDREI torna A PEST MECYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Őrjárat a fiizelőfronfon Zavartalan az ellátás város- és járásszerte $ Noha még itt az „indián nyár” ^ közismertebb nevén a vénasz- ^ szonyok nyara, napközben még ^ ingujjban járkálunk, az éjsza- ^ kai lehűlések figyelmeztetnek: ^ már kopog az ősz, közeleg a § tél. És mindaz, ami ezzel jár. ^ Például a fűtési idény. A Budapest környéki TÜZÉP Vállalat szentendrei telepén nagy a forgalom. Vagonokat raknak ki, lovaskocsikat pa­kolnak meg. A pénztárablak előtt, kezükben bugyellárisukat szorongató emberek. Javában tart a téli tüzelő beszerzése. Vajon van-e elég mindenből?... — Van — mondja Dutka Im- réné telepvezető. — A város tüzelőellátása megoldott. Ami viszont ke­vésbé, az a házhozszállítás. Egyedül a magánfuvarosokra számíthatunk. — A vásárlók — folytatja a telepvezető — főleg a magasabb kalóriaértékű szénféleségeket keresik. Igényüket a felsőgallai és oroszlányi szénből elégítjük ki. Nagy a kereslet még a 103 fo­rintos NDK-brikett iránt, de ezzel is ki tudjuk szolgálni a vevőket. Egyedül a lengyel szénből kisebb a készlet, bi­zonytalan a szállítás, ezért csak keverve tudjuk adni. Ügy tűnik, a szentendreiek nem fognak fázni a télen. És a járásiak? A járásban három nagyobb telep és hat magánkereskedő foglalkozik tüzelőeladással. A tahi telepen várpalotai brikett, oroszlányi szén, NDK-brikett, lengyel szén, berentéi darabos szén és tűzifa kapható. Sajnos, a berentei szénnek rossz a mi­nősége, érthető, hogy nem na­gyon viszik. A dunabogdányi telepen ugyancsak tárolnak minden­fajta szenet és tűzifát is. Akik ott akarnak vásárolni, nem mennek hiába. Á járás legnagyobb telepe, a pomázi, szintén jól felkészül ten várja a vevőket. A gond a járásban is ugyanaz ami a Vá­rosban: a szállítás. Tahiban 10 —12 utalvány van a fuvaro­soknál, Dunabogdányban 4—5, Pomázon pedig mintegy 1000. Honismereti kör utalvány, illetve az arra járó tüzelő várja a szállítást, nem kis aggodalmat okozva a vá­sárlóknak. Végre valami megoldást kel­lene mar találni. Akár a Városgazdálkodási Vállalattal, akár a Volán­nal, de ideje lenne meg­egyezni. Annál is inkább, mert ez már évek óta visszatérő gond a vá­rosban és a járásban egyaránt. Költözik a gát Javában tart a Barát-patak medrének rendezése. A gátat eredeti helyétől három méterre átépítik a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói. Ha köd száll a Dunára A múlt héten jeleztük, hogy visszatérünk az MSZMP Szent­endre Járási Bizottságának vb- ülésén elhangzottakra. Azon a kihelyezett ülésen Lakatos Bar­nabás, a Pest megyei Kishajó­zási és Javító Vállalat igazga­tója adott tájékoztatást a vállalat szolgáltató tevékeny­ségéről, valamint terveikről. A Duna menti települések egy része a budapesti agglome­rációs övezetbe tartozik. Az ott működő révállomásokra — Szentendre—Szigetmonostor; Határcsárda—Szigetmonostor; Leányfalu—Pócsmegyer; Su- rány—Göd-felső; Szigetmonos­tor—Göd-alsó és Korány—Du­nakeszi — az általános sze­mélyszállítás, míg a Visegrád —Kisoroszi és Kisoroszi—Ve­rőcemaros közötti járatokra a munkásszállítás a jellemző. A Visegrád—Nagymaros; Tahi- tótfalu—Vác és Horány—Du­nakeszi járatok pedig átmenő forgalmat bonyolítanak le. Az igazgató részletesen fog­lalkozott az utasok panaszai­val is. — A hajózást — mondotta Lakatos Barnabás — a termé­szet erői — árvíz, alacsony víz­állás, jégzajlás, köd — mindig is befolyásolták és sajnos a jö­vőben is gátolni fogják tevé­kenységünket. Jég általában ritkán van, s előre kiszámít­ható a nagysága, veszélyessé­ge. Más a helyzet, ha köd száll a Dunára. Az ellen csak úgy lehet védekezni, ha ideiglene­sen leállítjuk a járatokat. — A másik sokat vitatott kérdés: a menetrend. Ez nem­csak utasainknak, hanem ne­künk is sok gondot okóz. Hi­szen vállalatunknak alkalmaz­kodnia kell a MÁV és a Volán járataihoz, valamint a Dunán hosszmenetben közlekedő min­den hajózási egységhez. Egyet­len jármű késése felborítja a mi menetrendünket is. Hajó­vezetőinket utasítottuk, hogy ott, ahol az szükséges, tízper­ces időtartamon belül eltérhet­nek a menetrendtől. Ami a terveket illeti, a jelek biztatóak. A Pest megyei Ta­nács és a KPM harminchat­millió forintos támogatásával épül a horányi javítóüzemben a korszerű, nagy szerelőcsar­nok, amely 1983-ra készül el. Az elavultak pótlására 1982- ben két kishajót építenek, a tervciklus folyamán pedig ösz- szesen hét új kishajó lép majd forgalomba. Magasabb bírság Az elmúlt évadban a PMKK által rendezett honismereti­helytörténeti előadássorozatot nagy érdeklődés kísérte. Az állandó látogatók köré­ben felmerült az igény, hogy a honismereti munkával, gyűjtéssel, helytörténeti kuta­tásokkal nem hivatásszerűen foglalkozók számára adjanak lehetőseget arra, hogy rend­szeresen összejöhessenek, ta­pasztalatokat cseréljenek. Ezt az igényt elégíti ki a PMKK, amikor most megalakítja a honismereti-helytörténeti kört felnőttek és középiskolások számára. Az összejövetelek minden hónap harmadik csü­törtökén lesznek. Az érdekes programról a szentendrei mű­sorfüzét nyújt bőséges tájé­koztatást. Porzik a föld az eke után g. gf, f: tM 'f - J/rmtsrnm é- ( Folyamatosan haladnak az őszi szántással a budakalászi Gyógynövény Kutató Intézet tábláin. Porzik a föld a gépek nyomán, hiszen az utóbbi napok minimális csapadékát pillanatok alatt beitta a talaj Az augusztus 4-én megtar­tott városi tanácsülés, a fej­lődés következtében, ma már nem megfelelő tanácsrendele­teket módosított. Ezek egy része érinti a ta­nácsi munkát, más része a la­kosságot. Most az egyik ilyen módosított, a lakosságot érin­tő, tehát közérdeklődésre szá­mot tartó rendeletet ismerte­tünk, nevezetesen az 1974. évi. 4. számú tanácsrendelet meg­változtatott változatát a piac­ról és a piaci helypénzszedés- ről. « Az egyik fontos változás, az eddigi piaci határok kiterjesz­tése. Esztendők során a kije­lölt terület — a Ba^csy-Zsi- linszky utca 6. számtol végig, és a Bükköspart 3-tól a 47. számig terjedő terület — ki­csinek bizonyult. Ezért a mó­dosított rendelet, figyelembe véve az eddig kialakult gya­korlatot is, a piac határait ki­tolta a Bükkös-patak másik oldalára. A másik lényeges változta­tás a piaci szabálysértésekért szedhető bírság összegének felemelése. Ezentúl a szabály- sértés elkövetőivel szemben az eddigi 1000 forintig terjedő pénzbírság összegét 3000 fo­rintra emelték fel. A helypénz pedig a követ­kezőképpen módosult: malac 3 hónapon alul, juh, kecske darabonként 3 forint, és bá­rány, gida, nyúl, baromfi da­rabonként 2 forint helypénz megfizetése esetén árusítható. A tárgyalóteremből Kirabolt huszonkét házat Danyi József budapesti (VIII., Kisfaludy u. 20.) lakos, aki lopásért és közokirathami- sitásért három évet és hat hónapot töltött büntetásvég- rehajtó intézetben, az idén ja­nuár 30-án szabadult. Állandó munkaviszonyt nem létesített, hanem különféle alkalmi munkát vállalt, összesen két hétig. Azután felült a HÉV-re, ki­utazott Szentendrére, majd onnan autóbusszal Leányfalu­ra. hogy- szemrevételezze a te­repet. Február közepén Leányfalun feltörte az egyik hétvégi házat, majd azt köve­tően négy hónap alatt — hol h járás területén, hol a város­ban — erőszakos úton beha­tolt huszonkét nyaralóba, s mintegy hetvenezer forint ér­tékű ingóságot tulajdonított el. A lopott holmikat Buda­pesten értékesítette. A Szentendrei Járásbíróság Danyi Józsefet mint többszö­rösen visszaesőt halmazati büntetésül négyévi szabadság- vesztésre és öt évre a köz­ügyek gyakorlástól való eltil­tásra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Da­nyi József enyhítésért felleb­bezett. Az oldalt Irta: Karácsonyi István Fotó: Halmágyi Péter * 1

Next

/
Thumbnails
Contents