Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

nagykőrösi NAGYKC ma A PEST, MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Feltárják a hibákat Rossz év a NEFAG-ban A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagy­kőrösi üzeme évek hosszú során keresztül városunk egyik leggyengébben gazdál­kodó üzeme volt. Tavaly vég­re megtört a jég, s a fafeldol­gozók látványos eredményt produkáltak. A szépséghiba mindössze annyi volt, hogy a tavalyi 11 milliós nyereség akár 15 is lehetett volna. Pontos utókalkuláció Sajnos, ez a reménység 1980 utolsó negyedévében kútba esett. Elkezdődtek a bajok, melyek orvoslására akkor már nem volt mód. Első pillanat­ban úgy tűnt, hogy a nehézsé­gek forrását csak a nagykőrö­si üzem kapuin kívül kell ke­resni. Ugyanis különösebb vizsgálódás nélkül ki lehetett mutatni a Nagykőrösre szál­lított alapanyagok hibáit, s nyilvánvaló volt a megrende­lések visszamondásának ked­vezőtlen hatása is. Az üzem a körülményekhez képest reménykedve kezdte az új esztendőt, hiszen számítani lehetett a piaci helyzet ked­vezőbb alakulására és az alapanyagok minőségének ja­vulására is. Sajnos a várt eredmények azóta sem szület­tek meg. Pontosabban fogal­mazva az a helyzet, hogy az üzem termelése igen hullámzó. Az egyik hónapban az árbe­vétel mindössze 14 millió fo­rint, a másikban pedig, -meg­haladja a 21 millió forintot is. Ekkora eltérések mögött lehe­tetlen csak egy-két hibaténye­zőt feltételezni. Az adatokat vizsgálóknak a hibák egész sorára kell gyanakodniuk. • — Sajnos, egyelőre még mi magunk sem vagyunk képesek pontos magyarázatot adni a termelésnek erre a hullámzá­sára — mondja Kiss György üzemigazgató. — Nagyon sok szóba jöhető tényezőt feltártunk már, ezek alapján elkészítet­tük a megoldást ígérő intéz­kedési terveket is, ám telje­sen bizonyos, hogy még nem ismerjük a nehézségeket oko­zó tényezők mindegyikét. — Nehézségeink vannak az utókalkulációval. Ez valószí­nűleg furcsán hangzik annak, aki még nem dolgozott fa­iparban. Arról van szó, hogy amikor munkába veszünk egy rönköt, vagy valamilyen fű­részelt árut, soha nem tudjuk, hogy mi készül majd belőle. Mindig csak mene-t közben derül ki, hogy az a fadarab mire használható. Ez a körül­mény nagyon megnehezíti a számításokat. — Persze, egy olyan faipari üzemben, amely csak néhány termék gyártásával foglalko­zik, az említett nehézség el­lenére is elkészíthető valami­féle megközelítően pontos utókalkuláció. Nálunk azon­ban, ahol 40—50 féle portéka készül, még nem sikerült megfelelő megoldást találni ezekre a számításokra. Egyetlen kivétel — A nagykőrösi üzem sike­re az úgynevezett kettes üzemrész munkáján áll vagy bukik. Ez adja a termelés ja­vát. Mi itt a helyzet? — Tavaly ebben az üzem­ben 21 féle végtermék és az ezekhez szükséges alkatrészek gyártásával foglalkoztunk. A piaci helyzet változásai miatt az idén már 36 féle terméket készítünk itt, alkatrészeivel együtt. Sajnos, sok gyártmá­nyunk igen kis sorozatban ké­szül. Tetézi a gondokat, hogy megrendelőink havonta kérik a szállítást. E két tényező miatt gyakori eset, hogy bo­nyolult gépeinket fél műsza­konként át kell állítani. Egyetlen átállítás több órás ki­esést ri hozhat a termelésben. —.Gondjaink vannak itt az alapanyaggal is. Az első fél­évben a hozzánk szállított 99 vagonnyi fűrészáruból 27-nek nem felelt meg a minősége. Érdekesség,' hogy ebben az üzemben ma többen dolgoz­nak mint tavaly, de úgy lát­szik, hogy a létszám növeke­dése nem tartott lépést a gyártmányok munkaigényes­ségének növekedésével. Any- nyira nem, hogy tavaly meg lehetett oldani a hulladékanya- gok toldását, ez munkaigényes művelet, az idén viszont csak esetenként. Pedig e művelet­re nagy szükségünk van. hi­szen ezzel is csökkenthetjük a hulladékok képződését. — A termelési mutatók, az árbevételi adatok hullámzóak. Az üzemi eredmény viszont egyértelműen negatív szám. Magyarán szólva nincs ered­mény. — Volt az első negyedév­ben, de most már valóban mínusz 1,4 milliónál tartunk. Az eredményt befolyásoló költségtényezőkben egyetlen kivételtől eltekintve, nincs túllépésünk. Ez a kivétel az alapanyag-felhasználásunk. Ez azt jelenti, hogy a tervezett­hez képest túlságosan sok fát dolgozunk fel, s ez nem mu­tatkozik meg a végtermékek mennyiségében. Mondhatnánk azt is, hogy rossz a terv. Meg­vizsgáltuk ezt a kérdést, és megállapítottuk: nem annyira rossz, hogy ilyen gyönge le­gyen az eredményünk. — Akkor milyen okokra gyanakodnak? — Csak ' valamiféle szerve­zetlenségbe gondolhatunk. Na­gyon fontosnak tartom a sze­mélyi tényezőket. Például azt, hogy a kettes üzemrészben ta­valy óta kényszerítő okok miatt már második vezető irányítja a munkát. Legalább­is ebben a munkakörében új ember, a főmérnökünk és a főkönyvelőnk is. Több más vezető posztra is új emberek kerültek. — További kedvezőtlen kö­rülmény, hogy a fizikai állo­mányban is nagy volt a moz­gás. Hét hónap alatt több mint 80 ember lépett ki, vagy be itt az üzembe. A félév át­lagában 48 emberünk hiány­zott betegség miatt, s további 30 a szabadságolások miatt. Az állományi létszámunk te­hát sokkal magasabb a tény­legesen dolgozókénál. — Ennek a fluktuációnak az az oka, hogy ide felnőtt­korban jönnek dolgozni az emberek, nem itt tanulják a szakmát, legfeljebb csak meg­tanulják valamelyik gép ke­zelését. Gondjaink tehát rend­kívül sok okra vezethetők Éjt nappallá téve — Mit tesznek a jobb ered­mények eléréséért? — Éjt nappallá téve igyek­szünk tisztába jönni azokkal a tényezőkkel, melyek gátol­ják munkánkat, s amint hi­bára bukkanunk, igyekszünk azt rögtön megszüntetni. _______________F. P. Áramszünet A DÉMÁSZ nagykőrösi üzem- igazgatósága értesíti a lakossá­got, hogy szeptember 11-én, reggel 7 órától délután 4 órá­ig a korábban meghirdetett utcákon kívül áramszünet lesz a Hangácsi úton, a Kazinczy utcától az Ady Endre utcáig és a Kölcsey utcában a Han­gácsi úttól a Vörösmarty ut­cáig. >4 valóság megváltozása Bürokrácia és demokrácia A címben foglalt két szó aligha illik egymáshoz. Mint tűz és víz, annyira nem tűrik egymást. És az emberek vá­gyában, sőt követelésében is az ellenkező póluson foglal­nak helyet: a bürokráciát visz- szaszorítani, a demokráciát pe­dig szélesíteni, még inkább ki­bontakoztatni szeretnénk. Optimális körülmények A bürokrácia növekedése a demokrácia ellenében hat, azt gátolja, csökkenti, a demokrá­cia fejlődése pedig a bürokrá­cia sírásója. Ezek a nyilván­való és ismert felismerések, persze, önmagukban még nem jelentik a valóság megváltoz­tatásának kizárólagos garan­ciáját. Márpedig a valóság megvál­toztatandó, éppen azért, mert ebben a valóságban, a mi éle­tünkben is szüntelenül együtt van jelen a bürokrácia is, a demokrácia is. Le kell szögez­nünk rögtön, hogy ez a tény önmagában még nem valami­féle gyengeség jele, sőt — bár­milyen furcsán hangozzék is — egyfajta tünete a fejlődésnek. A bürokrácia, a papírmunka ugyanis gyakran következik az élet minden területén abból a tényből, hogy a legkülönfélébb munkafolyamatok az iparban, a tudományban, a mezőgazda­ságban, az irányításban — mind fejlettebb színvonalra emelkednek, s ezekben a folya­matokban a fizikai erőt, sőt az agy munkáját is bizonyos mechanikus műveletekben mindinkább helyettesítik olyan eszközök, amelyek a papírt fo­kozottabban igénybe veszik. Gondolhatunk itt a lyukkár­tyára éppen úgy,. mint a szá­mítógépek memóriaegységeire és sok minden másra. Nyil­vánvaló az is, hogy ezzel a fo­lyamattal egyidejűleg megnőtt az ellenőrzésnek, az irányítás­nak, a fejlesztésnek stb. is egy „papírra-tettebb”, bürokrati­kusnak tetsző formája. Alljt parancsolni Természetesen, amikor a bü­rokráciát szapuljuk, mindnyá­jan erre a túlburjánzásra gon­dolunk. És mikor érzékeljük túlzásnak a bürokrácia jelenlé­tét, méreteit, erőit? Éppen ak­kor, amikor már nem társadal­milag szükséges és hasznos funkciókat tölt be, hanem kártékonyakat. Ezeket vég nél­kül sorolhatnánk, ám közülük kettőt van csak hely itt ki­emelnünk, méghozzá a két legnyugtalanítóbbat. Az egyiket a kapitalizmus­ban is sok és sokféle kritika éri, s ez nem más, minthogy a bürokráciának rendkívül nagy a vitalitása: hajlama van rá, hogy önmagát minduntalan új­ratermelje, sőt bővítse, s ezál­tal rendkívül nagy energiákat von el a társadalomtól. A Par- kinson-könyvek magyarorszá­gi népszerűsége is mutatja, hogy e jelenségekben sok ha­sonló motívum fedezhető fel az egész világon. Nálunk is érzé­kelhető, hogy a papír- és akta­gyártás egy ponton túl olyan kényszerhelyzeteket tud elő­idézni, amelyekben azt a lát­szatot kelti, mintha csak újabb papírokkal, aktákkal, szabály­zatokkal, paragrafusokkal le­hetne leküzdeni őket. Márpe­dig ez a bürokrácia „nagy cse­le”, mert a fentiek éppen a vártnak az ellentétét, a bürok­rácia további növekedését idé­zik elő. Kulturált életmód A kudarcok aztán újra meg újra felszínre hozzák azt a fel­ismerést, amit ma közkeletű kifejezéssel úgy szoktunk em­legetni, hogy az emberi ténye­ző megnövekedett szerepével kell jól élnünk. Csakis az em­ber, a gondolkodó, a világa bo­nyolultságán felülemelkedni, abban eligazodni tudó ember képes megálljt parancsolni en­nek az áradatnak. L . hogyan? És itt követke­zik a bürokrácia kártékonysá­gának másik fontos eleme. Csak felelősséggel léphet köz­be az ember, de a bürokrácia éppen a felelőtlenségre nevel, sőt annak kedvez. A bürokrá­cia sokszor azért is virul, mert kiválóan alkalmas arra, hogy papírok, akták mögé bújja­nak azok, akik e papírok nél­kül nem képesek, vagy nem akarnak kiállni valami mel­lett vagy ellen. A felelősség elől segít elbújni a bürokrácia, a maga papírtermelő és érte­kezletszaporító mechanizmusá­val, amely — nem látható — már nemcsak valamely mun­kamenet vagy irányítási rend­szer mechanizmusa lehet, ha­nem az emberek életvitelének, a világukhoz, sőt a saját jövő- j ükhöz való viszonyának a mechanizmusa is. És ez az a pont, ahol a bü­rokrácia a demokráciára is a legveszélyesebb. A demokrácia ugyanis feltételezi a jellem­ben, s közéleti ismeretekben érett emberek felelősségérze­tét, felelősségvállalását. Vagyis éppen azt, amiről a bürokrá­cia leszoktatni igyekszik az embert. Ezért aztán csakis a bürok­rácia elleni céltudatos küzde­lem segíthet bennünket abban, hogy tovább szélesítsük a szo­cialista demokráciát. Ez utóbbi pedig legfőbb politikai és em­beri céljaink egyike. A demokrácia olyan esz­köz, amelyet magunk for­málunk — magunknak. Töb­bek között a bürokrácia ellen folytatott szívós, körültekintő harcunk révén is. Cs. I. SPORT - SPORT -SPORT - SPORT - SPORT Természetbarátok túrái Az Nk. Pedagógus SE 12 ter­mészetjárója családjával hat napot töltött Erdélyben, Szé­kelyföldön. Élményeiket Sza­bó Zsófia túravezető foglalta össze. — A nyílt túrára három gép­kocsival utaztunk. Sátrakban táboroztunk. A Maros-menti Szovátán fürödtünk. Paraj dón a légzésszervi báhtálmákát gyógyító sóbányában, Koron- don fazekasműhelyben jár­tunk. Farkaslakán Tamási Áron kopjafás sírjára virágot vittünk. Hangulatos székely kapusor vezetett Orbán Balázs székelyföldi kutató emlékhe­lyéhez. Csíkszeredán a várkastély- múzeumban megnéztük a kő­Jó kapcsolatok Részt venni az ügyek intézésében Aki járatos a népfrontmoz- galom irányításának kérdései­ben, az bizonyára emlékszik rá, hogy a HNF országos tit­kársága 1976-ban megszüntet­te a járási népfrontbizottságo- kat és -apparátusokat. Ugyan­akkor megerősítette a városi bizottságokat és elnökségeket függetlenített titkárok munká­ba állításával. Öt község A változások következmé­nyeként a községi népfront­mozgalmak irányítása a me­gyei bizottságokra hárul. Ki­derült azonban, hogy ott, ahol nem volt elég erős a falusi HNF-mozgalom, a járási irá­nyítás nélkül akadozni kezdett a munka. Ezért 1977-ben köz­ponti intézkedésre a városi függetlenített titkárok inst- ruktori feladatokat is kaptak. A ceglédi járás községei­nek megsegítését a ceglédi és a nagykőrösi két titkár kapta feladatul. Nyársapát, Törtei, Kőröstetétlen, Jászkarajenő és Kocsér instruktora Csípő Ba­lázs nagykőrösi titkár lett, a többi községé akkor Banczik Tivadar, az idén augusztustól kezdve pedig Kovácsné Szabó Veronika, az új ceglédi városi titkár. Az instruktori ' tevé­kenység lényegéről ezúttal Csípő Balázst kérdeztük meg. — .Az alapelv az, hogy mi, instruktorok — magyarázza a nagykőrösi HNF-titkár — nem szólhatunk bele a községi HNF-bizottságok dolgába. Ezek önálló testületek, mélyek saját maguk határozzák meg feladataikat, igazodva az or­szágos elképzelésekhez. Ilyen­formán legfeljebb módszertani tanácsokat adhatunk, de ne­kem e téren is szerencsém volt, mert az említett öt köz­ség népfrontmozgalma már korábban megerősödött és jó tapasztalatok birtokában dol­gozik. — Mégsem maradt munka nélkül a községi tanácsadó... — Ellenkezőleg. Arról van szó ugyanis, hogy közvetítő szerepet kell játszanom a me­gyei bizottság és a községi tes­tületek között. Ez viszonylag könnyen megoldható feladat, hiszen mint városi titkár gyakran és rendszeresen meg­fordulok a megyei HNF-bi- zottságon, mint instruktor pe­dig legalább havonta egyszer valamennyi községben. De nemcsak a falvak és a megye között kell közvetítenem. Helyi vezetők — Gyakran van szükség ar­ra is, hogy az egyik falu üze­netét vigyem a másikba, vagy arra, hogy részt vegyek a vá­rosok és a községek közös ügyeinek elintézésében. Na­gyon sok segítséget kapunk a járási pártbizottságtól és a já­rási hivataltól is. Ezek az in­tézmények évenként tartanak általános tájékoztatót a nép­frontmozgalom helyi vezetői­nek és velük együtt nekünk instruktoroknak is. , községért mozgalom megindí­tásában és a községi koordiná­ciós értekezletek megrendezé­sében, Törteién a falumúzeum fölállításában, Jászkarajenőn a két nap a községért mozga­lom megindításában, Kocséron pedig a jubileumi ünnepségek megrendezésében, a helytör­téneti gyűjtemény létrehozásá­ban. De ez csak segítség volt. — Az érdem a korábban már említettek mellett a helyi vezetőké. Olyanoké, mint dr. Modor Péter, ifjabb Tajti Lász­ióné, Kocsis János, dr, Re- vuczki Béláné, dr. Heim ha­jós, Balogh Jánosné, Kószó Dezsőné, Antal Domokosáé, Határ Ilona. A kezdet kezdetén — A községekben csak tár­sadalmi munkások dolgoznak a népfrontmozgalombhn. Győ- zik-e a nem túlságosan sok, de mégis munkaigényes admi­nisztrációt? — A jelentések elkészítésé­hez megadott határidőket nem képesek minden esetben betar­tani, de jól pótolja ezt a hiá­nyosságot eredményesen mű­ködő információs kapcsola­tunk. Ha mással nem, hát jó tanácsokkal mindenesetre se­gítenem kell az adminisztrá­ciót. Örömmel mondhatom, hogy az, utóbbi években a munkának ez a része is rend­szeresebbé vált a községek­ben. — Akadnak-e nehézségei a két járási instruktornak? — Problémák természetesen mindig adódnak, de a lényeg az, hogy a járás községeiben a párt- és állami vezetők, vala­mint a népfrontaktivisták már a kezdet kezdetén nagy szere­tettel fogadtak minket és együttműködésünkben soha nem volt fennakadás. Farkas Péter — Lapunk gyakran tudósít a községi népfrontmozgalmak eredményeiről. Az instrukto­rokról viszont ritkábban esik szó. Vízmű építése — Ez érthető, hiszen az ér­dem mindig a mozgalom helyi aktivistáié. Nekünk valóban csak a koordináló szerepe jut. Például itt van a tetétleni Árpád-emlékmű felújításának esete. A munka szükségessé­gét felvetették a nagykőrösi HNF-elnökség tagjai is, hiszen az emlékművet valamikor nagykőrösiek építették. Ezzel egy időben a kőröstetétleniek és a jászkarajenőiek (közös a községi tanács) is foglalkozni kezdtek az emlékmű felújítá­sának gondolatával. — Boros János községi párt­titkár és Heiman Gyula ta­nácselnök vette kézbe a dol­got a népfrontaktivisták,. dr. Kohán Ferenc, Fekete Elekné és Lakos János segítsége mel­lett. Részt vettek a munkában azonban nagykőrösiek is, pél­dául Fehér Györgyné kertész- mérnök készítette a felújítási terveket és Nagykőrös adta a szükséges járdalapokat. — Sok alkalmam adódott hát a közvetítésre, a munkála­tok egyeztetésére. Egyébként hasonló feladataim valameny- nyi községben akadnak. Al­kalmam volt segíteni a nép­frontaktivistákat a kőröstetétle- ni vízműépítés megszervezésé­ben, Nyársapáton a virágos tárat, a néprajzi és népvise­leti kiállítást. Székelyudvarhely után fenyvesek között haladtunk Marosfön át Gyergyó felé. A Békás-szoros, a Gyilkos-tó és környéke nagyon tetszett mindenkinek. A Maros men­tén, a Mezőségen keresztül jöttünk hazafelé. Utunkon több magashegyi sétán iá voltunk, főleg olyan helyeken, amelye­ket másképp nem lehetett megközelíteni. A marosvásár- helyi várban, Bánffyhunyadon és Kalotaszegen is jártunk. Vajtai János ezeket mond­ta a Kinizsi egyhetes Bakony- hegységi túrájáról. — A Bakony festőién szép helyén, a bakonyszentlászlói kulcsosházban volt tízünk bá­zishelye, s onnan mentünk ki- sebb-nagyobb túrákra. Egye­bek között a zirci arborétum­ban és könyvtárban, a nagy­vázsonyi Kinizsi-várban, a kabhegyi tévéadónál jártunk. Németbánya és a több mint 999 éves Bakonybél között 11 kilométert gyalogol­tunk. — A fenyőfői ősfenyvesben is felejthetetlen élményekben volt részünk. Az egyhetes, fá­radságos hegyvidéki túra után újabb hetet töltöttünk a Bala- tonakaliban levő természetba­rát sátortáborban. A kővágó­őrsi kőtengernél, Balatonfüre- den és Tihanyban is jártunk. SZÖVETKEZETI KÉZILABDÁZÓK A KISZÖV Kupa megyei ké­zilabda-döntőjét Nagymaroson rendezték Igen erős csapatok vetélkedtek. Az Nk. Gépjavító és Faipari Szövetkezet (Hege­dűs, Győrfi — Podhorszki, Fü- lep, Varsányi, Kovács F., Var­ga, Siroki, Pesti L., Szőke, Da- nóczi) egyenrangú volt a me­zőnyben ellenfeleivel, de az egyik kapusnak balszerencsés napja volt. A Nagymarosi Styl 'Szövetkezet 21:17, a Ceglédi Vasipari 21:19-re győzte le a körösieket, akik így a harma­dik helyen végeztek. S. Z. Moziműsor Seriff az égből. Színes olasz kalandfilm. Előadás 6 és 8 órakor. A Stúdióteremben A reménység szele. Színes, szinkronizált szovjet ifjúsági film, fél 4-kor. Sárika drágám. Magyar film, fél 6-kor és fél 8-kor. ISSN 0133—2708 (Nagykőröst Hírlapi 1 k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents