Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
VAGI xJüíiiu A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 1., KEDD Hajnalban induló szállítmányok I. Öröklött szakmaszeretettel Újdonság a karamellás tej Törzsvendég lettem a váci tejüzemben. Pontos nevén a Közép-magyarországi Országos Tejipari Vállalat váci üzemében. Az első alkalommal a háziasszonyok gondjai miatt kerestem fel a szakembereket, mert mint annak idején megírtuk, kozmás ízű volt a boltokban a tej, itt kellett hát a ma már ismeretes okok végére járnom. Az érdekes és fontos élelmiszeripari üzem akkor keltette fel az érdeklődésemet A titkár A portás megkérdezi hová, kihez akarok menni, aztán Bence, ez a megnyerő modorú fiatalember, felkísér az irodákhoz. Majdnem titkárságot mondtam, de a szó igazi értelmében az itt nem létezik. Csak az adminisztráció meg a telexgép működik az igazgatói és a főművezetői iroda között. Bence itt is fontos személyiségnek számít. Iratokat visz be a főnökökhöz aláírni, a múltkori látogatásom alkalmával meg afféle protokollfőnökként hozta be a finomabbnál finomabb túró- és tejfölkészítményeket. Meg kellett azokat kóstolni, hiszen visz- szautasítani sértés lett volna, ö tehát nem maradhatott ki a riportból, mert lehet, hogy még a távoli jövőben is hallani fogunk ebben a szakmában Tóth Zsiga Miklós főművezető fiáról, aki az édesapja körül tölti a nyarat. 10 éve ismerkedik a szakma csínjával-bín- jával. Az ilyenfajta pályaorientációra nagyon sok példa van a tejiparban. Az üzemet járva Fülöp Árpád igazgatónak is azt mondta Barna Lajos művezető: — Nagyon régen ismerem magát, főnök. Még emlékszem arra az időre, amikor ebédet hordott az édesapjának. Ez persze nem Vácott volt, hanem Budapesten, ahonnan mindketten elindultak. Fülöp Árpád először elvégezte azonban a tejipari technikumot, aztán Pásztora került. Pesti emberként egy Nógrád megyei faluba, amelyet úgy keresett meg a térképen. Ettől függetlenül jól érezte ott magát, mint ahogy Vácott is. mert a feladat szép és nem is kicsi. Kunsági gomolya A harmadik látogatás alkalmával nem sokat akartam időzni. Pusztán feljegyezni, miből mennyit termelnek, forgalmaznak, mekkora a fogyasztásunk nekünk, Vác polgárainak, hozzáadva azt a közel tíz százalékot, amennyit többek véleménye szerint a GALGATEJ termelőszövetkezeti vállalkozás forgalmaz a városban. Sokan nem is gondolják, nem is ismerik milyen utat tesz meg a tej és a sokféle termék, amíg a fogyasztók asztalára kerül. Persze az ember nem állja meg, hogy még egyszer szóba hozza azokat a fogyasztói bosszúságokat is, melyekről annyiszor hallottunk az elmúlt két nyáron: Hogy t. i. gyakran összemegy, megsavanyodik a tej, szivárognak a műanyag zacskók, s kellemetlen turkálni köztük az üzletek ládáiban. Az sem ritka, hogy megsavanyodik a poharas tejföl, s a literes, zacskós tejből gyakran hiányzik valamennyi, nem pontos a töltésük. A kérésre korrekt választ kapok majd, de előbb még arról is tájékoztatnak, hogy Vácott éppúgy, mint széles e hazában nem a legjobb a tej és tejtermékek fogyasztási aránya az étkezésünkben. Hogy hosszabb távon javuljon a helyzet, az állam támogatja a tejtermelést. Ha nem is mondják ki konkrétan, a beszélgetésből érződik: mintha túltermelés lenne, magas a kínálat. Ezt látszik bizonyítani az a közjáték is, amely miatt félbeszakad a beszélgetésünk. Pár percig arról folyik a diskurzus az illetékes szakelőadóval, mi legyen a sorsa 400 kunsági gomolyának. Világosan közölték a székesfehérváriakkal, hogy nem kell, lemondták, erre mégis elküldték azt Ők viszont vissza- áruzták, mire ma megint itt van. Valahogy el kell sózni. Elsózni? — gondolom kissé nekikeseredve, mert emlékszem, hogy gyerekkoromban mit jelentett ha aratáskor a juhait a közelben őrző pásztortól ilyen ajándékot kaptunk. A fagylaltpor viszont már annál kapósabb, s a másik előadó azt javasolja, hogy a vendéglátóiparon kívül adjanak a kisiparosoknak is, mert még jut a készletbőt A vonzáskörzet Térjünk vissza a vállalatra, amelynek 14 egységéből a váci üzem a második legnagyobb az országban. Igaz, csak azóta, hogy az V. ötéve^ terv beruházásaként 1976-ban a Deákvári fasoron megkezdhette működését a régi kisüzemből áttéve a székhelyét. Azóta az Ipoly és a Duna szögében, északon egészen Ersek- vadkertig, Kemencéig, délen Dunakesziig és Fótig terjed a működési körzete. Innen felvásárolnak, késztermékük itt kerül forgalomba, de Gödöllőn és Balassagyarmaton sem ritka a Vácott feldolgozott, forgalomba hozott 130 féle tejtermék. A legnagyobb nyersanyag-szállítók közé tartozik például a püspökhatvani termelőszövetkezet napi 9—10 ezer liter tejjel, Érsekvadkert- ről 5 ezer liter érkezik. A nagy tételben szállítók közé tartozik a Nógrád megyei Tolmács és a Borsosberényi Állami Gazdaság. Az üzemet naponta 66—80 ezer liter tej hagyja el, arról sajnos nincsenek pontos adatok. A fél- és egyliteres választék közül egy forinttal olcsóbb az azonos tápértékű, de csak 1,5 százalék zsírtartalmú tej, amit feltehetőleg kevesen vesznek észre a boltokban. Alig fogy belőle több, mint napi ezer liter. Ugyanez a sorsa az olcsó, félliteres zacskókban árusított, újdonságnak és népszerűsítőnek szánt karamellás tejnek, ami a gyerekek kedvence lehetne. Több reklám kellene — mondják. Az üzem vezetői szívósan törekednek arra is, hogy az iskolákban még több iskolatej fogyjon. Engednék is keresni az elárusítással foglalkozó diákszervezeteket, de még itt Is sokat kell tenni e nemes és nagyon egészséges ital népszerűsítéséért. Kovács T. István (Folyatjuk.) Képernyő helyett fénycső Ismét nyereséggel termelni Az Egyesült Izzó váci gyára körül nem kevés vihar dúlt az utóbbi években. Derűre ború, borúra derű jött, s unatkozni senkinek nem volt ideje. Az elmúlt ötéves tervben egymil- liárd forintot költöttek beruházásra. A termékszerkezetváltás ellenére 1977-től még tavaly sem volt nyereséges az üzem. Van-e út, amely kivezet ebből a helyzetből, s mi az oka annak, hogy ilyen nagyarányú fejlesztés mellett sem vált — legalábbis eddig — gazdaságossá a termelés? A képernyő kudarca — Milyenek a kilátások — kérdeztük Varga Mihálytól, a gyár igazgatójától. — Az egymiilliárd forintot a korszerűsítésre és termékszerkezet-váltásra költöttük. Az elmúlt ötéves terv elején gyárunk fő terméke az ólomüveg és a tévéképcső volt. Kísérleteket folytattunk a színes képcsőgyártás bevezetésére. Ez azonban gazdaságtalannak és kivitelezhetetlennek bizonyult, kudarcba fulladt. A próbálkozás már előbb megkezdődött, így tíz év munkájáról bizonyosodott be, hogy nem hozta meg eredményét. — Ekkor egy hosszú, bizonytalan időszak után — so- kati úgy érezték, hogy kicsúszott lábuk alól a talaj — eldőlt, hogy a fénycsőgyártásra specializálódik a gyár. Ehhez a meglevő mellé felépült az amerikai, Velló-technológiával működő második üveggyár. Közös, japán—magyar fejlesztéssel az idén elkészül, az erre a bázisra létesített, nagy teljesítményű fénycsőgyártó gépsor. Addig az üveggyárban elkészült termékeket alkatrészként exportáltuk, mely 78— 79-ben már jelentős mennyiséget jelentett. A nagy teljesítményű fénycsőgyártó gépsor kifejlesztésénél voltak előzőleg is kísérletek. Ezek azonban nem hozták meg a várt eredményt, s így erről le kellett mondani. Hiánycikk a fénycső — Jelenleg azonban hiánycikknek számít Magyarországon a fénycső. Miért? — öt régi gépsoron gyártjuk a fénycsöveket, s négymillió darabot értékesítünk évente belföldön. Az idén eddig félmillióval kevesebbet tudtunk a belső piacra küldeni. Nagy A nyárutó sportja Kézilabdások csatasorban A kézilabda NB II-ben újabb fordulót játszott ismét hazai pályán a FORTE kézilabdacsapata. Forte—Soroksári VOSE 28-21 (11-11) Vác, 150 néző. Forte: Békési — Győri, Bayer 4, Herédiné 8, Kurdi 10, Brezovszki, Farkas 3; csere: Bertényi, Bekéné 1, Oláh, Ba- gi 2. A rutinos, több volt NB I, illetve NB I B-s játékossal felálló vendégcsapat ellen nehezen bontakozott ki a Forte és az első félidőben hiába rohamozott nagy lendülettel a csapat, nagyobb előnyt nem tudott szerezni. A VOSE rutinos játékosai jól fékezték a Forte lendületét, és góljaikkal rendre zavart okoztak a váci csapat- pali. Senki sem gondolta ekkor, hogy a szünet után a váci csapat hamar eldönti a találkozó sorsát, hisz az első félidőben nyújtott teljesítmény erre semmilyen alapot nem adott A szünetben kapott fejmosás felrázta a lányokat, a második félidőt nagy lendülettel kezdték és főleg Kurdi ügyes labdaszerzései majd az ebből lőtt góljai alapján pillanatok alatt 21-14-re módosult az állás. A hétgólos előny birtokában a váci csapat nyugodtan játszott tovább, míg ellenfele is mintha beletörődött volna sorsába így különösebb izgalmak nélkül ért véget a találkozó. Végeredményben az évekkel fiatalabb játékosokkal felálló és gyorsabb játékot játszó váci csapat annak ellenére, hogy a találkozó folyamán öt hétméterest kihagyott, megérde melten nyerte a találkozót. A megszerzett újabb két bajnoki ponttal a csapat továbbra is az élmezőnyhöz tartozik. A következő bajnoki fordulóban idegenbe utaznak a lányok Kiskundorozsmára, ahol minden bizonnyal nehéz mérkőzés vár rájuk, hisz a kiesés ellen küzdő hazai csapatnak ez az utolsó lehetősége, hogy továbbra is versenyben maradjon, míg a Forte meg akarja tartani előkelő helyezését. Hazai pályán folytatta szereplését az Izzó MTE férficsapata is, és biztos győzelmet aratott a közepes játékerőt képviselő abonyiak ellen. Váci Izzó MTE—Abony 31-15 (14-10) Vác, 100 néző. Izzó: Nyolcas — Oroszki 6, Kiss 7, Csabuda 3, Makrai 1, Bayer 2, Pápa 7, csere: Nyári 1, Kovacsics 4. Ügy indult a találkozó, hogy a váci csapat fölényes győzelmet arat, de a csapat sokat könnyelműsködött, melynek eredményeként a vendégek szorossá tudták tenni a félidőt. A második félidőben már a várt Izzó volt a pályán, gyors lerohanásaik ellen a vendégek tehetetlennek bizonyultak és végeredményben fölényes váci győzelem született, A két ifjúsági csapat találkozóján végig nagy fölényben játszott a váci csapat és biztos győzelemmel megerősítette második helyét a tabellán.. V. Izzó MTE ifi—Abony ifi 31-10 (15-5) Góllövők: Pintér 9, Rozmann 8, Velki—Rácz—Kollár 4—4, Együd—Danitz 1—1. Az Izzó MTE kézilabda- szakosztálya augusztus 20. tiszteletére meghívásos serdülőtornát rendezett. A tornán négy csapat: a Budakalász, Dunai Kőolaj, Csömör és a rendező Izzó MTE csapatai vettek részt. A tornát körmérkőzéses rendszerben játszották, s így alakult ki a végeredmény, mely szerint Budakalász, Csömör, Váci Izzó, Dunai Kőolaj sorrend született. Színvonalas, szoros mérkőzéseket játszottak egymással a csapatok, s a végső sorrend nagyjából megfelel az előzetes várakozásnak. A váci fiúk első találkozójukon jól hajrázva verték a Kőolaj csapatát 18-15-re. A második találkozójukon négy hétméterest hibáztak, és 16-15-re kaptak ki a Csömör együttesétől, úgy, hogy az utolsó hetes, melyet kihagytak, már időn túli volt. Az utolsó találkozón az addig veretlen Budakalász volt az ellenfél. Az első félidőben még a váci fiúk vezettek, de a második félidő közepétől itt is több helyzet és hétméteres kimaradt, míg a másik oldalon szinte minden sikerült, végül is a kalásziak 16-12-re nyertek. A tornán egyéni díjakat is osztottak, mely alapján a torna legjobb játékosának a váci Alt Iván bizonyult. A serdülő csapat tovább folytatja felkészülését a bajnoki szezonra, mely csak az iskolai év megkezdése után folytatódik szeptember 6-án. — nyári — munkaerőhiánnyal küzdünk. Az öt gépsort két műszakjával számítva nem tudjuk működtetni. így tíz műszak helyett csak nyolc dolgozik. Ugyan legyártanak 12 millió darabot, mint tavaly. Ez azonban kevés. Hogy a lemaradásunkból valamit be tudjunk hozni, a kisvárdai gyáregységünkből kell munkaerőt átirányítanunk. A munkaerőhiány miatt ösz- szes bevételünk egymillió forinttal csökkent tavalyhoz képest. A tervünkhöz képest 24 millió forinttal vagyunk elmaradva. Ezt már az idén nem tudjuk behozni. Ennek ellenére a gazdasági eredményünk sokkal jobb lesz, mint tavaly. Tavaly 33 millió forintos veszteséggel zártuk az évet, az idén reméljük, sikerül nullával zárni. Az első félévben mindössze 110 ezer forint volt a hiány. A veszteség oka — Mi colt a veszteség oka? — Az ok kettős. Egyrészt a gyengébb gazdasági munka, másrészt pedig az amortizáció, az energia emelkedő ára. Vannak ugyanis olyan beruházások, amelyek még nem termelnek. Az amortizációjuk viszont tavaly még a vállalatot terhelte. Ami pedig az energiát illeti, két üveggyárunk van. Ezek hallatlanul energia- igényesek. Az idén sokféle takarékossági intézkedést vezettünk be. Műszaki, technológiai változtatásokat. Volt például olyan gépünk, amelynek 50 köbméteres gázfogyasztását 35 köbméterre sikerült leszorítani, s ezzel szintén sokat tudtunk csökkenteni a veszteségből. Másrészt —.központi intézkedésként — a fejlesztés költségeit elhatárolták a vállalati eredménytől, s ez is sokat segített Beérik a gyümölcs — Kétszázmillió forintot fordítottak az új fénycsőgyártó gépsor kifejlesztésére. Mikor lesz készen, és mit tud ez a gép? — A gépsort már összeszereltük, jelenleg a munkába állításnál tartunk. Ez a magyar—japán közös vállalkozásban készült gépsor majdnem egyedülálló teljesítményt nyújt majd. A hagyományos gépsor óránként ezer fénycsövet gyártott. Az újjal — ha elérjük a teljes kapacitást — 3600-at készíthetünk óránként. A kezeléséhez szükséges létszám a régi gépsor 32 emberéről 12-re csökken, tehát közel kilencszeres (!) termelékenységgel dolgozik majd. Japán partner — Az indítást szeptember 30-ra tervezzük, sajnos kisebb problémák miatt máris csúsztunk vele három hónapot, s ez konkrét veszteség. Az új gépsor egyébként minőségi változást hoz, teljes színskálát tudunk majd gyártani. Egyébként nemcsak a gyártott késztermék jelenthet majd bevételt, hanem a gépsor iránt is igen nagy az érdeklődés. Az amerikai General Elektric, amely a világ legnagyobb fényforrásgyártó cégei közí tartozik, már érdeklődik utána nálunk. Japán partnereinket pedig megkereste a Philips és a szintén amerikai Silvania cég is. Az ugyancsak hímeves Toshiba cégnek egyébként öt évébe került, amíg hasonló gépsort fejlesztett ki, a miénk azonban nagyobb teljesítményű és jobb minőséget ad. Biztos nyereség — A fejlesztés költségei három év alatt térülnek meg, a termelésünk pedig már jövőre is 60—70 százalékkal nőni fog. A következő években pedig még nagyobb felfutásra számíthatunk. Nagyon közel állunk tehát ahhoz, hogy kilábaljunk a gazdasági nehézségekből. A beruházások most már kezdik meghozni gyümölcsüket, s egy-két éven belül, reméljük, biztos nyereségre teszünk szert. Kovács Attila Ernő Betűrendes történelem Utcák, terek névadói Tabán utca. Tabán szerbül talpat, váraljat jelent. A török megszállás alatt itt laktak a magyarok. Takács Ádám utca. A kdsvá- ciak lelkésze (1749—1788). Telep utca. Az itt épült MÁV-telepről kapta a nevét. Tímár utca. Tímárok laktak ebben az utcában. Törökhegyi utca. Lásd a Felső-Törökhegyi utcánál Tragor Ignác utca. Ügyvéd (1872—1941), Vác helytörténésze, a váci múzeum és a Váci Múzeum Egyesület megalapítója. Váczi Pál utca. Az 1470-es években itt élt kódexíró. Vak Bottyán tér. Lásd a Vak Bottyán utcánál. rádl Vám utca. Egykor a vám felé tartott. Vásár utca. Még ma Is itt tartják a vásárokat. Várlépcső. Lehetséges, hogy a várból itt lépcső vezetett a Dunához. Vetési utca. Lásd Arany János utcánál. Vörös Hadsereg útja. 1944. december 8-án délelőtt a Vörös Hadsereg katonái erre jöttek felszabadítani a várost. Lásd még a Felszabadulás utcánál. Vöröskereszt sor. Nevét a ma is látható vörösre festett kereszttől kapta. Zátony utca. A Duna zátonyos szakaszával szemben épült. Vége. Hulladékpapírtextilfelvásárlás a Budapest és vidéke (MÉM] Vállalat 39. sz. váci telepéit és a mozgó átvevőhelyeken: hétfőn, 16-tól 18 óráig Deákváron, a piac mögött, szerdán, 16-tól 18 óráig a Rákóczi téren, pénteken, 16-tól 18 óráig a Forte gyár környékén. , ISSN 0133—2753 (Váci Hírlap)
