Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

VAGI xJüíiiu A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 1., KEDD Hajnalban induló szállítmányok I. Öröklött szakmaszeretettel Újdonság a karamellás tej Törzsvendég lettem a váci tejüzemben. Pontos nevén a Közép-magyarországi Országos Tejipari Vállalat váci üzemé­ben. Az első alkalommal a há­ziasszonyok gondjai miatt ke­restem fel a szakembereket, mert mint annak idején meg­írtuk, kozmás ízű volt a bol­tokban a tej, itt kellett hát a ma már ismeretes okok végére járnom. Az érdekes és fontos élelmiszeripari üzem akkor keltette fel az érdeklődése­met A titkár A portás megkérdezi hová, kihez akarok menni, aztán Bence, ez a megnyerő modorú fiatalember, felkísér az iro­dákhoz. Majdnem titkárságot mondtam, de a szó igazi ér­telmében az itt nem létezik. Csak az adminisztráció meg a telexgép működik az igazga­tói és a főművezetői iroda kö­zött. Bence itt is fontos sze­mélyiségnek számít. Iratokat visz be a főnökökhöz aláírni, a múltkori látogatásom alkal­mával meg afféle protokollfő­nökként hozta be a finomabb­nál finomabb túró- és tejföl­készítményeket. Meg kellett azokat kóstolni, hiszen visz- szautasítani sértés lett volna, ö tehát nem maradhatott ki a riportból, mert lehet, hogy még a távoli jövőben is halla­ni fogunk ebben a szakmában Tóth Zsiga Miklós főművezető fiáról, aki az édesapja körül tölti a nyarat. 10 éve ismer­kedik a szakma csínjával-bín- jával. Az ilyenfajta pályaorientá­cióra nagyon sok példa van a tejiparban. Az üzemet járva Fülöp Árpád igazgatónak is azt mondta Barna Lajos mű­vezető: — Nagyon régen ismerem magát, főnök. Még emlékszem arra az időre, amikor ebédet hordott az édesapjának. Ez persze nem Vácott volt, hanem Budapesten, ahonnan mindketten elindultak. Fülöp Árpád először elvégezte azon­ban a tejipari technikumot, aztán Pásztora került. Pesti emberként egy Nógrád megyei faluba, amelyet úgy keresett meg a térképen. Ettől függet­lenül jól érezte ott magát, mint ahogy Vácott is. mert a feladat szép és nem is kicsi. Kunsági gomolya A harmadik látogatás alkal­mával nem sokat akartam időzni. Pusztán feljegyezni, miből mennyit termelnek, for­galmaznak, mekkora a fo­gyasztásunk nekünk, Vác pol­gárainak, hozzáadva azt a kö­zel tíz százalékot, amennyit többek véleménye szerint a GALGATEJ termelőszövetke­zeti vállalkozás forgalmaz a városban. Sokan nem is gon­dolják, nem is ismerik milyen utat tesz meg a tej és a sok­féle termék, amíg a fogyasz­tók asztalára kerül. Persze az ember nem állja meg, hogy még egyszer szóba hozza azo­kat a fogyasztói bosszúságokat is, melyekről annyiszor hallot­tunk az elmúlt két nyáron: Hogy t. i. gyakran összemegy, megsavanyodik a tej, szivárog­nak a műanyag zacskók, s kel­lemetlen turkálni köztük az üzletek ládáiban. Az sem rit­ka, hogy megsavanyodik a po­haras tejföl, s a literes, zacs­kós tejből gyakran hiányzik valamennyi, nem pontos a töltésük. A kérésre korrekt választ kapok majd, de előbb még ar­ról is tájékoztatnak, hogy Vá­cott éppúgy, mint széles e ha­zában nem a legjobb a tej és tejtermékek fogyasztási ará­nya az étkezésünkben. Hogy hosszabb távon javuljon a helyzet, az állam támogatja a tejtermelést. Ha nem is mond­ják ki konkrétan, a beszélge­tésből érződik: mintha túlter­melés lenne, magas a kínálat. Ezt látszik bizonyítani az a közjáték is, amely miatt fél­beszakad a beszélgetésünk. Pár percig arról folyik a diskurzus az illetékes szak­előadóval, mi legyen a sorsa 400 kunsági gomolyának. Vi­lágosan közölték a székesfe­hérváriakkal, hogy nem kell, lemondták, erre mégis elküld­ték azt Ők viszont vissza- áruzták, mire ma megint itt van. Valahogy el kell sózni. Elsózni? — gondolom kissé nekikeseredve, mert emlék­szem, hogy gyerekkoromban mit jelentett ha aratáskor a juhait a közelben őrző pász­tortól ilyen ajándékot kap­tunk. A fagylaltpor viszont már annál kapósabb, s a má­sik előadó azt javasolja, hogy a vendéglátóiparon kívül ad­janak a kisiparosoknak is, mert még jut a készletbőt A vonzáskörzet Térjünk vissza a vállalatra, amelynek 14 egységéből a vá­ci üzem a második legnagyobb az országban. Igaz, csak az­óta, hogy az V. ötéve^ terv beruházásaként 1976-ban a Deákvári fasoron megkezdhet­te működését a régi kisüzem­ből áttéve a székhelyét. Az­óta az Ipoly és a Duna szö­gében, északon egészen Ersek- vadkertig, Kemencéig, délen Dunakesziig és Fótig terjed a működési körzete. Innen fel­vásárolnak, késztermékük itt kerül forgalomba, de Gödöllőn és Balassagyarmaton sem rit­ka a Vácott feldolgozott, for­galomba hozott 130 féle tej­termék. A legnagyobb nyers­anyag-szállítók közé tartozik például a püspökhatvani ter­melőszövetkezet napi 9—10 ezer liter tejjel, Érsekvadkert- ről 5 ezer liter érkezik. A nagy tételben szállítók közé tartozik a Nógrád megyei Tol­mács és a Borsosberényi Álla­mi Gazdaság. Az üzemet na­ponta 66—80 ezer liter tej hagyja el, arról sajnos nincse­nek pontos adatok. A fél- és egyliteres választék közül egy forinttal olcsóbb az azonos tápértékű, de csak 1,5 száza­lék zsírtartalmú tej, amit fel­tehetőleg kevesen vesznek ész­re a boltokban. Alig fogy be­lőle több, mint napi ezer li­ter. Ugyanez a sorsa az olcsó, félliteres zacskókban árusított, újdonságnak és népszerűsítő­nek szánt karamellás tejnek, ami a gyerekek kedvence le­hetne. Több reklám kellene — mondják. Az üzem vezetői szívósan törekednek arra is, hogy az iskolákban még több iskolatej fogyjon. Engednék is keresni az elárusítással foglalkozó diákszervezeteket, de még itt Is sokat kell tenni e nemes és nagyon egészséges ital népsze­rűsítéséért. Kovács T. István (Folyatjuk.) Képernyő helyett fénycső Ismét nyereséggel termelni Az Egyesült Izzó váci gyára körül nem kevés vihar dúlt az utóbbi években. Derűre ború, borúra derű jött, s unatkozni senkinek nem volt ideje. Az elmúlt ötéves tervben egymil- liárd forintot költöttek beru­házásra. A termékszerkezet­váltás ellenére 1977-től még tavaly sem volt nyereséges az üzem. Van-e út, amely kivezet ebből a helyzetből, s mi az oka annak, hogy ilyen nagy­arányú fejlesztés mellett sem vált — legalábbis eddig — gazdaságossá a termelés? A képernyő kudarca — Milyenek a kilátások — kérdeztük Varga Mihálytól, a gyár igazgatójától. — Az egymiilliárd forintot a korszerűsítésre és termékszer­kezet-váltásra költöttük. Az elmúlt ötéves terv elején gyá­runk fő terméke az ólomüveg és a tévéképcső volt. Kísérle­teket folytattunk a színes kép­csőgyártás bevezetésére. Ez azonban gazdaságtalannak és kivitelezhetetlennek bizonyult, kudarcba fulladt. A próbálko­zás már előbb megkezdődött, így tíz év munkájáról bizonyo­sodott be, hogy nem hozta meg eredményét. — Ekkor egy hosszú, bi­zonytalan időszak után — so- kati úgy érezték, hogy kicsú­szott lábuk alól a talaj — el­dőlt, hogy a fénycsőgyártásra specializálódik a gyár. Ehhez a meglevő mellé felépült az amerikai, Velló-technológiával működő második üveggyár. Közös, japán—magyar fejlesz­téssel az idén elkészül, az erre a bázisra létesített, nagy tel­jesítményű fénycsőgyártó gép­sor. Addig az üveggyárban el­készült termékeket alkatrész­ként exportáltuk, mely 78— 79-ben már jelentős mennyi­séget jelentett. A nagy telje­sítményű fénycsőgyártó gép­sor kifejlesztésénél voltak előzőleg is kísérletek. Ezek azonban nem hozták meg a várt eredményt, s így erről le kellett mondani. Hiánycikk a fénycső — Jelenleg azonban hiány­cikknek számít Magyarorszá­gon a fénycső. Miért? — öt régi gépsoron gyártjuk a fénycsöveket, s négymillió darabot értékesítünk évente belföldön. Az idén eddig fél­millióval kevesebbet tudtunk a belső piacra küldeni. Nagy A nyárutó sportja Kézilabdások csatasorban A kézilabda NB II-ben újabb fordulót játszott ismét hazai pályán a FORTE kézilabda­csapata. Forte—Soroksári VOSE 28-21 (11-11) Vác, 150 néző. Forte: Békési — Győri, Bayer 4, Herédiné 8, Kurdi 10, Brezovszki, Farkas 3; csere: Bertényi, Bekéné 1, Oláh, Ba- gi 2. A rutinos, több volt NB I, illetve NB I B-s játékossal fel­álló vendégcsapat ellen nehe­zen bontakozott ki a Forte és az első félidőben hiába roha­mozott nagy lendülettel a csa­pat, nagyobb előnyt nem tudott szerezni. A VOSE rutinos já­tékosai jól fékezték a Forte lendületét, és góljaikkal rendre zavart okoztak a váci csapat- pali. Senki sem gondolta ekkor, hogy a szünet után a váci csapat hamar eldönti a találko­zó sorsát, hisz az első félidőben nyújtott teljesítmény erre semmilyen alapot nem adott A szünetben kapott fejmosás felrázta a lányokat, a második félidőt nagy lendülettel kezd­ték és főleg Kurdi ügyes lab­daszerzései majd az ebből lőtt góljai alapján pillanatok alatt 21-14-re módosult az állás. A hétgólos előny birtokában a váci csapat nyugodtan játszott tovább, míg ellenfele is mint­ha beletörődött volna sorsába így különösebb izgalmak nél­kül ért véget a találkozó. Végeredményben az évekkel fiatalabb játékosokkal felálló és gyorsabb játékot játszó vá­ci csapat annak ellenére, hogy a találkozó folyamán öt hét­méterest kihagyott, megérde melten nyerte a találkozót. A megszerzett újabb két baj­noki ponttal a csapat továbbra is az élmezőnyhöz tartozik. A következő bajnoki fordulóban idegenbe utaznak a lányok Kiskundorozsmára, ahol min­den bizonnyal nehéz mérkőzés vár rájuk, hisz a kiesés ellen küzdő hazai csapatnak ez az utolsó lehetősége, hogy to­vábbra is versenyben marad­jon, míg a Forte meg akar­ja tartani előkelő helyezését. Hazai pályán folytatta sze­replését az Izzó MTE férficsa­pata is, és biztos győzelmet aratott a közepes játékerőt képviselő abonyiak ellen. Váci Izzó MTE—Abony 31-15 (14-10) Vác, 100 néző. Izzó: Nyolcas — Oroszki 6, Kiss 7, Csabuda 3, Makrai 1, Bayer 2, Pápa 7, csere: Nyári 1, Kovacsics 4. Ügy indult a találkozó, hogy a váci csapat fölényes győzel­met arat, de a csapat sokat könnyelműsködött, melynek eredményeként a vendégek szorossá tudták tenni a félidőt. A második félidőben már a várt Izzó volt a pályán, gyors lerohanásaik ellen a vendégek tehetetlennek bizonyultak és végeredményben fölényes váci győzelem született, A két ifjúsági csapat talál­kozóján végig nagy fölényben játszott a váci csapat és biz­tos győzelemmel megerősítette második helyét a tabellán.. V. Izzó MTE ifi—Abony ifi 31-10 (15-5) Góllövők: Pintér 9, Roz­mann 8, Velki—Rácz—Kollár 4—4, Együd—Danitz 1—1. Az Izzó MTE kézilabda- szakosztálya augusztus 20. tisz­teletére meghívásos serdülőtor­nát rendezett. A tornán négy csapat: a Budakalász, Dunai Kőolaj, Csömör és a rendező Izzó MTE csapatai vettek részt. A tornát körmérkőzéses rendszerben játszották, s így alakult ki a végeredmény, mely szerint Budakalász, Csö­mör, Váci Izzó, Dunai Kőolaj sorrend született. Színvonalas, szoros mérkőzéseket játszottak egymással a csapatok, s a vég­ső sorrend nagyjából megfelel az előzetes várakozásnak. A váci fiúk első találkozójukon jól hajrázva verték a Kőolaj csapatát 18-15-re. A második találkozójukon négy hétméte­rest hibáztak, és 16-15-re kap­tak ki a Csömör együttesétől, úgy, hogy az utolsó hetes, me­lyet kihagytak, már időn túli volt. Az utolsó találkozón az addig veretlen Budakalász volt az ellenfél. Az első félidőben még a váci fiúk vezettek, de a második félidő közepétől itt is több helyzet és hétméteres kima­radt, míg a másik oldalon szinte minden sikerült, végül is a kalásziak 16-12-re nyer­tek. A tornán egyéni díjakat is osztottak, mely alapján a torna legjobb játékosának a váci Alt Iván bizonyult. A serdülő csapat tovább folytatja felkészülését a baj­noki szezonra, mely csak az iskolai év megkezdése után folytatódik szeptember 6-án. — nyári — munkaerőhiánnyal küzdünk. Az öt gépsort két műszakjá­val számítva nem tudjuk mű­ködtetni. így tíz műszak he­lyett csak nyolc dolgozik. Ugyan legyártanak 12 millió darabot, mint tavaly. Ez azon­ban kevés. Hogy a lemaradá­sunkból valamit be tudjunk hozni, a kisvárdai gyáregysé­günkből kell munkaerőt átirá­nyítanunk. A munkaerőhiány miatt ösz- szes bevételünk egymillió fo­rinttal csökkent tavalyhoz ké­pest. A tervünkhöz képest 24 millió forinttal vagyunk elma­radva. Ezt már az idén nem tudjuk behozni. Ennek ellenére a gazdasági eredményünk sokkal jobb lesz, mint tavaly. Tavaly 33 millió forintos vesz­teséggel zártuk az évet, az idén reméljük, sikerül nullá­val zárni. Az első félévben mindössze 110 ezer forint volt a hiány. A veszteség oka — Mi colt a veszteség oka? — Az ok kettős. Egyrészt a gyengébb gazdasági munka, másrészt pedig az amortizáció, az energia emelkedő ára. Vannak ugyanis olyan beru­házások, amelyek még nem termelnek. Az amortizációjuk viszont tavaly még a vállalatot terhelte. Ami pedig az ener­giát illeti, két üveggyárunk van. Ezek hallatlanul energia- igényesek. Az idén sokféle ta­karékossági intézkedést vezet­tünk be. Műszaki, technológiai változtatásokat. Volt például olyan gépünk, amelynek 50 köbméteres gázfogyasztását 35 köbméterre sikerült leszoríta­ni, s ezzel szintén sokat tud­tunk csökkenteni a veszteség­ből. Másrészt —.központi in­tézkedésként — a fejlesztés költségeit elhatárolták a vál­lalati eredménytől, s ez is so­kat segített Beérik a gyümölcs — Kétszázmillió forintot fordítottak az új fénycsőgyár­tó gépsor kifejlesztésére. Mi­kor lesz készen, és mit tud ez a gép? — A gépsort már összesze­reltük, jelenleg a munkába állításnál tartunk. Ez a ma­gyar—japán közös vállalko­zásban készült gépsor majd­nem egyedülálló teljesítményt nyújt majd. A hagyományos gépsor óránként ezer fénycsö­vet gyártott. Az újjal — ha elérjük a teljes kapacitást — 3600-at készíthetünk óránként. A kezeléséhez szükséges lét­szám a régi gépsor 32 emberé­ről 12-re csökken, tehát közel kilencszeres (!) termelékeny­séggel dolgozik majd. Japán partner — Az indítást szeptember 30-ra tervezzük, sajnos kisebb problémák miatt máris csúsz­tunk vele három hónapot, s ez konkrét veszteség. Az új gépsor egyébként minőségi változást hoz, teljes színská­lát tudunk majd gyártani. Egyébként nemcsak a gyártott késztermék jelenthet majd bevételt, hanem a gépsor iránt is igen nagy az érdeklődés. Az amerikai General Elektric, amely a világ legnagyobb fényforrásgyártó cégei közí tartozik, már érdeklődik utána nálunk. Japán partnereinket pedig megkereste a Philips és a szintén amerikai Silvania cég is. Az ugyancsak hímeves Toshiba cégnek egyébként öt évébe került, amíg hasonló gépsort fejlesztett ki, a miénk azonban nagyobb teljesítmé­nyű és jobb minőséget ad. Biztos nyereség — A fejlesztés költségei há­rom év alatt térülnek meg, a termelésünk pedig már jövőre is 60—70 százalékkal nőni fog. A következő években pedig még nagyobb felfutásra szá­míthatunk. Nagyon közel ál­lunk tehát ahhoz, hogy kilá­baljunk a gazdasági nehézsé­gekből. A beruházások most már kezdik meghozni gyümöl­csüket, s egy-két éven belül, reméljük, biztos nyereségre teszünk szert. Kovács Attila Ernő Betűrendes történelem Utcák, terek névadói Tabán utca. Tabán szerbül talpat, váraljat jelent. A tö­rök megszállás alatt itt lak­tak a magyarok. Takács Ádám utca. A kdsvá- ciak lelkésze (1749—1788). Telep utca. Az itt épült MÁV-telepről kapta a nevét. Tímár utca. Tímárok laktak ebben az utcában. Törökhegyi utca. Lásd a Felső-Törökhegyi utcánál Tragor Ignác utca. Ügyvéd (1872—1941), Vác helytörténé­sze, a váci múzeum és a Vá­ci Múzeum Egyesület meg­alapítója. Váczi Pál utca. Az 1470-es években itt élt kódexíró. Vak Bottyán tér. Lásd a Vak Bottyán utcánál. rádl Vám utca. Egykor a vám felé tartott. Vásár utca. Még ma Is itt tartják a vásárokat. Várlépcső. Lehetséges, hogy a várból itt lépcső vezetett a Dunához. Vetési utca. Lásd Arany János utcánál. Vörös Hadsereg útja. 1944. december 8-án délelőtt a Vö­rös Hadsereg katonái erre jöttek felszabadítani a várost. Lásd még a Felszabadulás utcánál. Vöröskereszt sor. Nevét a ma is látható vörösre festett kereszttől kapta. Zátony utca. A Duna záto­nyos szakaszával szemben épült. Vége. Hulladékpapír­textilfelvásárlás a Budapest és vidéke (MÉM] Vállalat 39. sz. váci telepéit és a mozgó átvevőhelyeken: hétfőn, 16-tól 18 óráig Deákváron, a piac mögött, szerdán, 16-tól 18 óráig a Rákóczi téren, pénteken, 16-tól 18 óráig a Forte gyár környékén. , ISSN 0133—2753 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents