Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

1981. Szeptember io., csütörtök Itfftcm Hosszú életű zsalurendszer A Szabolcs útra készen AZ UTÓBBI időben az épí­tőipar rendre kiállításokon mutatja be elmúlt évi mun­káit. Ezeken, az építmények paraméterei mellett közölt költségadatokból kiolvasható, hogy a helyszínen öntött — monolitikus — lakóépületek olcsóbbak az előregyártott ele­mekből készülteknél. Hason­ló különbözőséget mutatnak a más jellegű építmények is. Az ok nyilván a kétféle épí­tésmódhoz szükséges eszkö­zök mennyiségének külön­bözőségében keresendő. Igaz, hogy az előregyártó üzemek­ben jobbak a munkakörül­mények, az időjárás sem be­folyásolja a termelést és ál­talában az előregyártott épí­tés a gyorsabb. Ennek ellené­re a már említett költségek, illetve a műszaki követelmé­nyek miatt a beton- és vas­betonszerkezetek jelentős há­nyada ma is az építés hely­színén készül. Mi kell az ilyen munkák­hoz? Három dolog feltétle­nül:' beton, továbbá valami­lyen eszköz — mondjuk, be­tonszivattyú — a bedolgozás­hoz, no és zsaluzat. Ma már a betonkészítés, a -szállítás és a -bedolgozás eszközei kifor­rottak, működtetésük szinte rutinfeladat. Nem így a zsa­luzás, amelyről tán sok ol­vasónak még mindig a desz­ka és az ács jut eszébe. Pe­dig ritka és drága eszköz a fazsaluzat, legalábbis eredeti formájában! Hogy is néz ma ki egy zsa­lu? A fa jó ideje rétegelve és impregnálva fémkeretre ke­rült, s már a betonnal érint­kező felület is acéllemez. A táblák mérete is megnöveke­dett, hisz például két egymás mellé helyezett — oldalfala­kat és födémeket is magába foglaló — alagútzsaluval be­fogható egy kétszobás lakás. Az utóbbi időben viszont a zsaluzatoknál is egyre inkább követelmény lett a sokoldalú alkalmazhatóság. Ezzel pedig csökkenni kezdtek a táblák méretei. Ennyi bevezető után egy magyar acél-zsalurendszerrel ismertetjük meg az olvasót. Áz idei tavaszi BNV-n mutat­ták be a nagyközönségnek és mint tőkés importot helyet­tesítő termék, elnyerte az OKISZ-emlékplakettjét. A termék neve: Szabolcs álta­lános acélzsaluzb rendszer, melynek gyártója — hazai szabadalom alapján — a kis- várdai Vas- és Gépipari Szö­vetkezet. A Szabolcs különböző nagy­ságú táblákból áll (a modul­háló mérete: 250 mm). A táb­lák úgynevezett ortotrop le­meztechnikával készültek. (Az alapanyag a Dunai Vas­mű terméke.) Előnyük, hogy a táblák szerkezeti elemei együtt tágulnak, közöttük nem lép fel feszültség és köny- nyebbek is a szögvaskeretes típusoknál. Az alacsony súly további előnyökkel jár: köny- nyű mozgatni, így gyorsan összeállítható, illetve átrak­ható — daruzást csak nagy­táblákká szerelve igényel —, s a takarékos acélfelhaszná­lás miatt olcsó. (Az alaptáb­lák négyzetmétere 1200 Ft, de a könnyen kezelhető kap­csolószerkezetekkel és egyéb tartozékokkal együtt sem ha­ladja meg négyzetméteren­ként az 1700 Ft-ot.) A táblák ugyanúgy alkalmazhatók sík­zsaluként — födémhez is —, mint különféle térzsaluzat — például alagútzsalu — formá­jában, de födémmunkáknál kitámasztásra is használha­tók. Tulajdonságait csak azért soroltuk fel szinte katalógus­szerűen, hogy sokféle alkal­mazhatóságát és egyéb elő­nyeit bemutassuk. A Magyar- országon ma használatos több tucatnyi típusú és rendelteté­sű — javarészt nyugati im­portból származó — zsaluza­tok lassan elhasználódnak, és ismerve az ország gazdasági helyzetét, ezeket eredeti for­rásukból nem lehet pótolni, A hazai Peva alagútzsalut ma már mindenütt ismerik, de mi a helyzet a Szabolcs- csal? Idáig több mint 60 vál­lalat érdeklődött iránta. Köz­tük van szinte valamennyi megyei, állami és tanácsi épí­tővállalat is. A Hídépítő Vál­lalat autópályahidaknál már kipróbálta. A Középületépítő Vállalat az Országos Trau­matológiai Intézet megerősí­tésénél használja, de várha­tóan további középületek, pél­dául az Operaház felújítása során is dolgozni fog vele. A posta kábelcsatornákat kí­ván készíteni e zsaluzattal. Az építőipari szövetkezetek nehány éve megvásárolták az angol NO—FINES technoló­giát. Ennek fa zsalutáblái las­san elhasználódnak és Sza­bolccsal kívánják pótolni azokat. Ennek táblái ugyanis megfelelő karbantartással, 200 —300-szor minden további nél­kül felhasználhatók. ÉRDEKLŐDÉSBEN, tervek­ben nincs hiány. Szükség len­ne azonban a rendszer elter­jesztéséhez egy szolgáltató­iroda, ahol adott feladatra megterveznék a táblák össze­állítását, mozgatását és a rendszerben még nem szerep­lő speciális elemeket. Az ő feladatuk lenne a marketing- és a kereskedelmi munka is. A szolgáltatóláncot most szer­vezi — tagjai bevonásával — a Gépipari Szövetkezetek Mű­szaki Irodája. Németh K. Géza Felvilágosítás, megelőzés, gondozás Az iskolában keil elkezdeni A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának rendezésében még a tavasszal tanácskozást tartottak népesedéspolitikai kérdésekről és e témához szorosan kapcsolódm, a család- és nővédelmi munkáról. Ott hallottam többek között dr. Császár Márta gyermek- gyógyász főorvostól a következőket, mintegy példaként a csatádalapító fiatalok megdöbbentő éretlenségéről, mely éretlenség egyúttal komoly figyelmeztetés a tár­sadalom felelősségére is. A megyében, az elmúlt évek­ben 27 csecsemő lett áldozata a szülői gondatlanság­nak. Az esetek majd mindegyikében az történt (zömé­ben 18 éven aluli házaspárról volt szó!), hogy este, mi­után megetették, az ifjú szülők magára hagyták cse­csemőjüket, nyugodtan elmentek a discóba. A gyermek közben hányni kezdett, s mire a szülők hazaértek, meg­fulladt. Természetesen ez a néhány szomorú eset nem általánosít­ható, csupán túriét, de élesen fölveti a felelősség kérdését. Mi a teendő? Komoly figyelmeztetés Dr. Vámos Marietta, a Pest megye 5. számú választókerü­letnek képviselője, az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottságának tagja, Tó­almás körzeti orvosa: — Az Egészségügyi Minisz­térium 1973-ban irányelvet dolgozott ki a népesedéspoli­tikai határozat sikeres vég­rehajtására, melynek nyomán az ország valamennyi közsé­gében, városában család- és nővédelmi tanácsadást szer­veztek. A cél és a feladat: felvilágosítás, megelőzés, gon­dozás. Magában foglalja te­hát a szorosan vett orvosi ta­nácsadást, de ezen túlmenően az együttélés emberi, etikai gondjait is. — Vagyis a családvédelmi munkát? — Igen, ami már az általá­nos iskola feladata kell hogy legyen. Mert a legkritikusabb, de a fémára legfogékonyabb korban kell biológiailag és etikailag felkészíteni a fiatalo­kat a családi életre. — Ügy tudom, minden isko­lában folyik ilyen jellegű fel- világosító oktatás. — Négy óra egy tanévben. Gyakorlatilag azonban formá­lissá válik az egész, hiszen ezt a témát, mely biológiai, erköl­csi, pszichológiai kérdések szoros együttesét alkotja, nem lehet négy órába belesűríteni. Kötelező tantárgyként — Mi lenne a megoldás? — Véleményem szerint az általános iskola hetedik-nyol­cadik osztályában kisebb óra­számban, de ugyanolyan ön­álló tárgyként kellene oktatni a családi életre való nevelést, akár az irodalmat vagy a matematikát, kidolgozott te­matikával, az orvos és a pe­dagógus együttműködésével, írni, olvasni megtanítjuk gyermekeinket, tanítsuk meg hát őket értelmesen, felelős­séggel élni. A legtöbb vállalatnál, üzem- ben, intézménynél műkö­dik nyugdíjelőkészítő bizottság, megkímélendő a hosszabb pi­henésre készülőket attól, hogy hetekig szaladgáljanak egy- egy fontosabb irat után, s hatvanévesen tanuljanak el­igazodni az adminisztrációs útvesztőkben. Jó, hogy létez­nek és működnek ezek a bizottságok, zökkenőmentesebb az átállás közreműködésükkel az átdolgozott napok után egy másfajta életmódba. Lé­lektani gond így is marad jócskán, bár legalább az egyéb súlyt segít átvállalni a még a munkahelyen maradó ge­neráció. Nemrég egy kis monori üzemben járva hallottam: ná­luk nincs ugyan ilyen bizott­ság, de a szocialista brigád egy effajta ügyekben járatos fiatal tagja intézkedik, ha kell. — Az idős emberek nem­igen tudnak még ezzel is baj­lódni — mondta a nyugdíja­zásokat intéző fiatalasszony, hozzátéve — hiszen van elég járkálnivaló •.. Van. S mindez a napokban jutott ismét eszembe, amikot egy hetvenesztendős. nyugdí­jas pedagógussal beszélget­tem arról, hogyan vette át ré­gi iskolájában az aranydip- U> mát. Jegyzet Megbecsülés: kérvényre? — Idejében kérvényeztem, a nyár végére meg is érke­zett — jegyezte meg az idős tanárnő. — Igaz, volt egy kis szépséghibája a dolognak, mert az ezzel járó ezer fo­rint jutalom — meglehetős pénz egy kisnyugdíjasnak! — nem jött időben, pedig szá­mítottam rá. Valahogy elfe­lejtették. Igaz, később sze­mélyesen hozta el hozzám az iskola szalcízervezeti titká­ra ... Hogyan? — töprengtem el. Tehát az arany-, a gyémánt-, a rubindiplomákat — mert ilyen is van a járásban — a törődött, fáradt pedagógusok maguk kérvényezik. Ha jut rá erejük. Es ha nem? Elfe­lejtődnek? — El bizony... — mondta a tanárnő, s meg is nevezte két volt kolléganőjét, akiknek alighanem gyémántdiploma' járna már. de egészségi álla-1 potuk már nem teszi lehető­vé a hivatalokkal levelezge- tést, kérvényezgetést. S most már mindketten hallgattunk egy sort. Forgattam a ke­zemben a dísztelen, bordó okiratot, az aranydiplomát, melyet az iskola házi ünnep­ségén azok között a kollégák között vett át a tanárnő, akikkel még együtt tanított, s akiket már ő tanított. Tehát tudják, hogy ő él, hogy évti­zedekig dolgozott, alighanem azt is nyilvántartják valahol, hogy hány esztendős a dip­lomája ... Vajon kinek je­lentene elvégezhetetlenül nagy horderejű munkát, ha szá­mon tartaná, hány idős peda­gógus van a járásban, aki ekkor vagy akkor jubilál? Megírná helyette a kér­vényt, hogy igazi meglepe­tésként. s ajándékként nyújt­hassa át a közösség a megbe­csülés jelét? I ehet-e igazi az emlékezés . öröme, ha az ünnepet e sajátos magán-adminisztráció előzi meg. s az a tudat, hogy ha már nem lesz képes elvé­gezni, elfeledkeznek róla, mint a zárt zsaluk mögött magányosan és betegen élő X.-röl vagy Y.-ról? K, Zs. — Érzésem szerint az isko­lai nevelés itt kevés. A sze­mélyes példák, a környezet, amiben a gyerekek élnek, akár negatív, akár pozitív ér­telemben, erősen kihat későb­bi életvitelükre. — Nagyon érdekes szemé­lyes tapasztalataim vannak erről. Tizenkét éve élek a községben. Tóalmás egy kis zárt világ, ahol nyugodtan ál­líthatom, még létező valóság a családideál. A válás mini­mális, a családi összetartozás nagyon erős. A fiatalok — majdnem valamennyiüknél ez a helyzet — jelentős szülői támogatással indulnak a há­zasságba. Általában az a szo­kás, hogy esküvő után a fia­talok a szülői házba költöz­nek, majd egy-két évi taka­rékoskodás után, némi roko­ni segítséggel fognak hozzá saját otthonuk megteremté­séhez. Ez a szoros összetarto­zás, mint már említettem, ma­gától értetődően megteremti az új család szilárd belső alapját is. Ezért, még a túl fiatalon kötött házasságok is csak ritkán végződnek válás­sal. Emberközelben — Ha valamiféle konklú­ziót akarnánk az eddigiekből levonni, akkor azt mondhat­juk: a jelen és jövő társadal­ma számára oly fontos alapkö­zösség, a család, akkor lesz szilárd, ha az oktatásban megfelelő rangjára emeljük a serdülőkorúak családi életre való nevelését, ha a szülők pozitív példát, követendő együttélési normát képesek nyújtani gyermekeiknek. — Ha ragaszkodunk az ösz- szegezéshez, tulajdonképpen igaz ez a megállapítás. Az élet azonban — ősrégi köz­hely! — ennél sokkal bonyo­lultabb. A legtöbb, amit mind­annyian — akik ezen a terü­leten dolgoznak — tehetünk, az, hogy bárhol, bármilyen fninőségben is találkozzunk a fiatalokkal, igyekezzünk em­berileg minél közelebb kerül­ni hozzájuk és minden mó­don — nevelni, segíteni őket. — Mi itt, Tóalmáson nem­csak az iskolában végzünk felvilágosító munkát. Éppen most rendszeres összejövete­leket szervezünk a népfront­tal és a KISZ-szel az ifjúsági klubban. Érdeklődéstől füg­gően, havonta egy vagy két alkalommal, a családi élettel kapcsolatos témákról beszél­getünk. Hangsúlyozom: be­szélgetünk! Mert eszem ágá­ban sincs előadásokat tartani. Egy ügyben jóval hatásosabb az őszinte, kötetlen vélemény- csere. S. Horváth Klára Megújul a régi bánya A magyarországi Duna- szakasz karbantartásához, szabályozásához évtizedek óta a dunabogdányi bánya szál­lítja a követ. Nem is keveset; évente több mint 200 ezer tonnát. A megnövekedett fel­adatokhoz azonban ez sem elég, ezért az elmúlt évben, mintegy 150 millió forintos beruházással, nagyarányú re­konstrukcióba kezdtek, mely­nek befejezését a jövő év elejére tervezik. A modernizálás során, egyrészt a bányaműszaki elő­írásoknak megfelelően kellett átrendezni a bánya belsejét, másrészt meg kellett terem­teni a gépesítés feltételeit. Jelenleg már három szin­ten fejtenek, s a munka túl­nyomó többségét korszerű gépek segítik. Gépesítették egyebek között a robbantás előkészítését, osztályozót épí­tettek, szerelik az új kőtörő berendezést. A bánya a rekonstrukció befejezése után évi 400 ezer tonna kö kitermelésére lesz alkalmas. Egyidejűleg korszerűsítet­ték a szállítási feltételeket: a Duna-parton az uszályok fo­gadására alkalmas kikötőt létesítettek, gépesítették a berakodást. Mivel a bányától a kikötőig jókora a távolság, s ráadásul keresztezi a nagy­forgalmú 11-es út, a pálya fe­lett száz tonna teherbírású hidat építettek. A rekonstrukció során a mai igényeket minden vonat­kozásban kielégítő, szociális berendezéseket is létrehoztak. K. Z. Gombó Pál —'X/ Szép öreffóég. till cd Czámtalan olvasó számtalan kérdése kö- zül számos ugyanazon tárgyra vonatko­zik: hogyan lehet szépen megöregedni? A kérdés jogosult, hiszen az öregkor csaknem annyi kellemetlenséggel jár, mint az ifjúság, amelynek során nemigen lehet „szépen” bif­lázni vagy a középkarúság, amelynek tarta­ma alatt aligha könnyű „szépen” megtolla- sodni. Am a válasz az öregkort illetően egyszerű, bár idegen szó: relatívan! # Hogy mindjárt a legmasszívabb problémát vegyük elő: itt fáj-ott fáj. Hagyjuk a csak orvosok számára szükséges diagnózisokat, annyival is inkább, mert ezek többnyire csak kimutatható baktériumok esetében stimmel­nek. Kedves ismerősömet például egy évig kezelték féllábas reumával, amitől egyre fél- lábasabb lett. Aztán egy megvilágosult pil­lanatában bekanyarodott a lúdtalpbetét-ké­szítő mesterhez és — az állítólagos reuma volt, nincs. Azóta az orvosokat kerüli, mint Szent Pál az oláhokat — vígan járkál, ki­rándul. Szóval a lényeg nem a diagnózis, hanem a tény: itt fáj, ott fáj, láb, nyak, derék, kéz, váll, szív, máj. Mármost ha valaki azt úgy fogja fel, hogy „istenem, beh megöreged­tem” — akkor kedélybeteggé válik és tény­leg csúnyává varázsolja öregségét. Hanem, ha relatívan fogja fel, akkor vidám lesz és délceg. Például körülnéz környezetében, ki­keres egy vele egykorú egyént, aki követke­zetes testedzéssel beszerzett sportszivet, ge­rincsérvet, combnyaktörést és agylágyulást, és aztán —• hozzá képest! Hozzá képest mi­lyen egészséges vagyok, milyen fürge. Szel­lemi óriás és ruganyos léptű Adonisz! Ez a tudat aztán nem csupán vigasztal, ha­nem lendületet is ad, gyalogolunk a zöldben, ha kicsit ropog az ízület, az csak csontzene, aminek ütemére dalolni lehet Ami pedig az általános életérzést illeti, minden korosztályban akadnak csúnya és szép felfogások. Ha egy ifjú a lány gömbö- lyűségeit nézi, szépen alakul világlátása, ha benne leendő feleségeként hibáit kurkássza, csúnyán. Ha szorgos negyvenesként vidáman bízunk vetélytársunk hátraszorításában, szé­pen érzünk; ha eleve letörten siránkozunk, szánalmas a lelkünk. Csak így van ez öreg­korban is, illetve még ígyebbül. Sokkal ne­hezebb ugyanis megváltoztatni a jövőt, mint a múltat; és idős korban az utóbbi a lecke. Szép múlt — jó közérzet. Például a háborús éveket illetően olyan könnyű magunkból el­lenállót faragni — ki tudja ma már, mi tör­tént akkor?! Nehezebb volt akkoriban el­lenállni, aminthogy nehezebb volt akárcsak remélni is, hogy igazgatók leszünk a jövő­ben, mint igazgatói múltat szuggerálni ma­gunknak és hallgatóságunknak. Ha életünk menetét utólag dicsőségessé varázsoljuk, élet­érzésünk annak megfelelően büszke lesz, tartásunk úgyszintén. Ami az idő effektiv, eltöltését illeti a szép öregkorban, kétféle felfogással találkozunk, egyik építőbb, mint a másik. fo Számosán úgy vélekednek, azt kellfoly- ' tatni, ami volt, csak semmi változtatás, nem kell megtörni az ütemet. Az ilyen em­ber tovább dolgozik (ha nem kényszerítik nyugdíjba), mindhalálig. Mikor a fiatal nők Pista bácsinak kezdik hívni, a kor adta te­kintéllyel megköveteli, hogy szólítsák őt egyszerűen Pistukának. Napi úszás, futás, kondícióban maradni, ha közben itt-ott el­esünk. lesüllyedünk, lihegühk, az csak a frontátvonulás jele. Orvoshoz nem szabad menni, akkor nincs megállapított betegség! Látásunk éles marad, ha megfelelő dioptriát alkalmazunk. Inni tovább, a máj megszokta, dohányozni tovább, a tüdő olyan szénássze­kér, amelyre egy szál mindig ráfér a ciga­rettából. Aki így viselkedik, nem ér rá meg­öregedni, tagja a gárdának, amely meghal, de meg nem adja magát. © Mások, éppen ellenkezőleg, a szép pihe­nést, a felelőtlenség pelyhét választják. Elég az a nyugdíj, ha az ember igénytelen. Beszélgetésre még alkalmasabbak is az öreg­asszonyok, mint a feszülő húsúak. Szórako­zásra ott a pad a parkban, előtte sakkasz­tal, kártyaasztal, könnyedén emeljük a bá­bot, odaverjük a kártyát, egyik sem súlyzó! “A fiatalabb korosztályokat ilyen felfogás mellett sajnálni kell: ej-ej szegények, mit összegüriznek. Ha únjuk a környezetet, a ré­gi társaságot, mindig akad valami indok, amivel egy barátságos körzeti kórházba ke­rülhetünk, megvan a koszt, a kvártély, a tár­saság, a meleg. Akik így viselkednek, hamar rájönnek az igazságra, amely természetesen a relativitásban gyökeredzik, hogy tudniillik, aki keveset akar, az könnyen örül és már akár énekelheti is: így szép meg-öre-gedni! Egészen röviden a csapdákról is, olyas­mikről, amiket tenni nem szabad. 1. Tükör­be nézni. 2. Pláne fényképeztetni magunkat 3. Nem tisztelni kellően utódainkat. 4. Há­zastársunkkal vitatkozni. Ha azt mondja, hogy a tévéműsor pocsék, bármennyire más is a véleményünk, szidjuk. Ha egy fiatal lányt kedvtelve nézegetünk, hagyjuk rá, hogy csak azért bámultuk, mert „olyan közönsé­ges”. 5. Sorba állni — az rontja az önbecsü­lést. Ha csak sorbanállás árán kapni friss kenyeret, inkább aprítsuk vízbe a régit; még jobban is bírják a fogaink. 6. Panaszkodni — önszuggesztió veszélyével fenyeget! 7. Di­csekedni — azt hihetik, rekompenzálunk. 8. Vendégségbe menni — nem bírja a gyom­runk. 9. Vendéget fogadni — vagy a nyug­díj nem bírja, vagy az idegrendszer. 10. Vé­gül: kitüntetéseket .viselni — amilyen szóra- kozottak vagyunk, még elhagyhatjuk. 'T'anácsom: ezt a tíz szabályt írják fel, kü- A lönben kiesik az emlékezetükből. Ha­sonló okokból a nevüket és a lakcímüket is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents