Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-04 / 181. szám
4 1981. AUGUSZTUS 4., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A természet látomásos költője FEGYELEMMEL, HATÁROZOTT KÜLD ETÉSTUDATTAL | Hajós Éva tárlata a da's basi Művelődési Házban | augusztus végéig tekinthe- « tő meg. Honnan jött Hajós Éva? Maga válaszol erre, önvallomásában: „Gyermekkorom emlékei Bőd Péter szülőfalujához, a háromszéki Csernátonhoz kötnek, s a zilahi ősi schola első iskolám, melyben még emlékeztek egy Ady Endre nevű kisfiúra, aki jogász akart lenni”. Fenyő A. Endre, Tamás Ervin és Szőnyi István irányításával, keze alatt nőtt fel, és élt tehetségének lehetőségeivel. Fegyelemmel, csöndes, de annál határozottabb küldetéstudattal dolgozik. Őrzi és átmenti a valóság költői elemeit, mint ahogy egy sűrített mondatában vallja: Szeretném a természet emlékét magamnak és másoknak is megőrizni, mielőtt tetőtől talpig betonba öltözne”. Beton helyett fű, fa, virág — ez a puhított festői környezet Hajós Éva esztétikai és erkölcsi célja, osztályrésze. Harmónia Szemérmes rezignáltság és értéktermő tudatosság adja a választ arra, hogy merre halad, ami Illyés Gyula meghatározását szabadon kölcsönözve sokkal fontosabb annál, honnan jött. Merre? A megőrzött emberség é^ a megnövelt minőség irányába. Tömör meghatározás, de igaz, művek és aszkétikus festői gyakorlat Igazolja e megállapítás hitelét. Horatius nyomán képek sorozatával igazolja, hogy „Kiűzheted a természetet vasvillával, mégis mindig visszatér”. Mindez azonban nem magától, nem ösztönösen történik, tudatosan nő a festő környezet- védő és nemesítő szerepe. Hajós Éva ezt a hivatást teljesíti — az emberiség emberi programját. Alkotásai harmóniát sugároznak — békét, derűt növelnek hatókörzetükben és embert, aki e festészettel dúsított térben él. Ezért úgy szemlélhetjük képeit, "hogy azokban a holnap egy-egy jó és boldog emberét kereshetjük, találhatjuk meg. Virágcsendéleteiben, tájaiban. Valami apró lényegest változtat a valóságon, így születnek képei. A nagymarosi öreg temető önmagában is zilált. Ezt a dűlő kacatos állapotot mérsékelten fokozza. Képi átírásainak mértéke a döntő. Ez bizonyos mértékegység szerint csökken, erősödik a motívumtól és festői, emberi hangulatától függően. Tanyáit in- káb leírja, de ahol megtalálja a Dunakanyar tintakék hangulatát, az már nemcsak a visegrádi hegy, hanem az este méltósága is. Precíz, gondos — ahol nagyvonalú is, ott van igazán elemében. Erre példa a kékvázás csendélet, a budai dombokat is felvillantó festőállvány, a szürkében tartott pesthidegkúti táj. Szerkesztés Erénye a természetesség és az elmélyültség, ez alapozza értékrendjét a kecskeméti házfalban ugyanúgy, mint napraforgóiban, tűzliliomaiban, mo- gyorófa-levelet és csipkebogyót egyeztető „Őszi csokrában”, ahol egy érzékenyre finomított emberi magatartást is hordoz a virág színes szelídsége. Megörül minden lényegtelennek látszó — annál lényegesebb apróságnak, egy bohókás babának, zöld földnek tűnő balatoni vízfelületnek, asztalon heverő almáknak, dombra kapaszkodó házaknak, hegyek csúcsára özönlő felhőknek, — s egy-két igazítás, tündéri átalakítás, s már nem tájat, már nem szobarészletet, hanem képet kapunk. Kellemesnek ható szerkesztése megfontolt. Ennek jegyében válhat csendélete gazdag inte- rieurré, mert a maszk szarva érdekesen villan virágtól, ecsetektől indíttatva és a tárgyvezetés vonulata vázák sorától indulva még a műterem festéktubusait is látványrészletnek engedélyezi. íme milyen összetett Hajós Éva egyszerűsége, s mivel megalapozott, ezért gazdag, s egyúttal harmonikus a látvány, felismerést tartalmaz a természet embemövelő együtthatóiról. Megújulva Hajós Éva egyszer már, 1974-ben bemutatkozott Da- bason önálló kiállítással. Előtte Budapesten, Tiszavasvári- ban, utána Békéscsabán, Sopronban, Fertődön, Mohácson láthattuk képeit. Most újra és megerősödve érkezik vissza Dabasra — korrekten megújult művészetével. Amikor ezt a tényt üdvözöljük, reményünket is kifejezzük, hogy a következő periódusban ezt a tájat is megszereti, képekké alakítja, hiszen Dabasnak még nincs festője, csak lehet az ő személyében. Losonci Miklós Nagymaros SZOCIOTHERÁPIÁS ALKOTÓTÁBOR A kapcsolatok erejével A lelki- és elmebetegek elszigetelése káros jelenség; félelem az egyik oldalon, kisebbrendűségi érzés a másikon — ezt a feszültséget hivatott oldani a most kezdődő rendezvénysorozat. E gondolatok jegyében nyitotta meg az ország első szociotherápiás alkotótáborának eseményeit, s az ez alkalomból rendezett — betegek készítette grafikákat, festményeket, kisplasztikákat bemutató — kiállítást tegnap délelőtt Pomázon Juhász Pál professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pszichiátriai klinikájának igazgató főorvosa az új művelődési házban. Érthető hát, ha a művek, a betegek alkotásai mellé kísérő szövegül ezt függesztették: „Különleges gyűjteményt mutatnak be. Az ország pszichiátriai intézményeiben élő és alkotó betegek munkáit. A betegek között vannak olyanok, akik képzőművészeti iskolákban sajátították el a mesterség fogásait, többségük azonban ösztönösen alkot... Szociotherápiás táborunk híd szeretne lenni a társadalom felé... a tudomány fegyverével, a társaskapcsolatok erejével ...” Mi is a szociotherápia? Aki válaszol, dr. Adorjánt Ferenc, a pomázi Munkatherápiás Intézet osztályvezető főorvosa: — Pszichiátriai, azaz lelki - vagy elmebetegekről van szó, s köztudott, hogy a gyógyszeres kezelés önmagában kevés, rehabilitációjukhoz kell a zene, a munka, a környezet, a társadalom is. S mert gyó- gyógyultnak az tekinthető, aki visszautat talál a társadalomba, s kilép az elszigeteltségből, a gyógymód is a társas kapcsolatok révén, azok javításával ér el hatást. — Ezúttal 40 beteg jött el az alkotótáborba, közülük 33- an az ország távoli részeiből, hogy a művészet és az együtt- lét lehetőségeit kihasználva gyógyuljanak. A 8 nap alatt az intézet kiskovácsi osztályán laknak, az orvosok, pszichológusok, festő, keramikus, grafikus szakemberek irányításával három csoportban, naponta 4—5 órán át tényleges alkotómunkát végeznek. A délutánok pszichotherápiás beszélgetésekkel telnek, a cso- portüléseken megvitatják a nap eseményeit és az egyéni problémákat, esténként pedig igen gazdag kulturális és szórakoztató program várja a betegeket. V. G. P. TV-FIGYELŐ Nagykovácsi. Egyebek között a Nagykovácsiban most épülő vízvezeték-hálózat ügyes-bajos dolgai is szóba kerültek a Hét legutóbbi adásának abban a traktusában, amely a levélírók által felkínált témáknak adott teret. Röviden annyit erről a csapvizes históriáról, hogy többen sérelmezték: jóval előbb kellett fizetniük, mint ahogyan házukig ér a létezéshez oly nagyon szükséges, remélhetőleg kifogástalan minőségű folyadék. No és mi lesz például azokkal, akik 1985 előtt — ekkorra ígérik ugyanis a munkálatok befejezését — elköltöznek? Odavész az a több ezernyi forint? Akik figyelték a műsort, megnyugtató válaszokat hallhattak. A csőfektetés megfelelő ütemben halad, s mind újabb és újabb falurészekbe jut el a víz, akik pedig netán elhagynák Nagykovácsit, hát azokat természetesen kártalanítják. Eddig a tények, amely ismérvek megtudásához igazán nem lett volna muszáj a helyszínre invitálni a mikrofont és a kamerát. Egyszerűen csak be kellett volna sétálni a tanácsházára, ahol minden érdeklődő megkaphatta volna a szükséges eligazítást Dicséretére Forró Tamás riporternek, mindezt ki is mondta, ki is mondatta, mégpedig általános erejű igazságként hangoztatva, hogy bizony sok esetben fordul az állampolgár egy valamely sajtószervhez, tévéhez, rádióhoz a panaszával, ahelyett, hogy maga tenné meg az ismeretek megszerzéséhez szülcségés néhány lépést Persze, az sem lenne haszontalan, ha az illetékesek önszántukból is gyakrabban adnának közérdekű információkat... A Hét. S ha már a Hetet emlegettük, nem hagyhatjuk szó nélkül annak végső perceit, amikor is a szóban forgó vasárnap esti magazinműsor egyik igencsak kemény szavú bírálatát beolvasták. ÜJ POLITIKAI KÖNYVEK A kisantant Rendkívül érdekfeszítő kötet jelent meg nemrégiben. Szerzője, Adám Magda, a téma alapos és régi kutatója (1968-ban már tudományos feldolgozással jelentkezett — Magyarország és a kisantant a harmincas években címmel). A Kossuth Kiadónál most megjelent könyve tudományos-népszerűsítő jellegű; igen sok új forrásanyaggal, melyek az utóbbi években váltak hozzáférhetővé. A kisantant (1920—1938) végigkíséri a kelet-európai tömb történetét, megannyi válságával és előremutató törekvéseivel együtt. Tárgyilagos, higgadt, leíró-elemző munka Ádám Magdáé, aki eleve elutasítja a különféle, szélsőséges — és utólagos —, beállításokat. Ezzel, mintegy orientálja, sőt befolyásolja a közgondolkozást. Arról nem is szólva, mit a történelem — objektíve —, tanúlságként kínál: úgy, mint akkor, többé nem lehet történelmet csinálni, avagy formálni, de még csak befolyásolni sem; e kötet arra is tanúlságként szolgál, miként lehet (vagy nem lehet), a világszem- pontúságot összeegyeztetni a regionális érdekekkel, mivel azok szorosan ösz- szefonódnak. Ádám Magda kilenc fejezeten keresztül, a történelemnek és az érdekeknek kusza összefonódását követve — mutatja be, hogy az a szövetség, amely (Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia között) a magyar revíziós törekvések, s nem kevésbé a Habsburg-restau- ráció megakadályozására jött létre, végülis, külső és belső ellentmondásai, önzései miatt miként hullott a náci Németország hódító ölébe. Mindez itt történt. Európa kellős közepén, s mire már szót értettek volna — késő volt. (1920-1938) 1936. tavasza után: a bomlás megindult, sőt — hogy a könyv utolsó pasz- szusát idézzük —, „a müncheni egyezménnyel és az első bécsi döntéssel Jugoszlávia és Románia egyetértett...”, hogy azután maguk is Hitler martalékaivá váljanak. Vagyis a kisantant története — a keserű és véres valóság története. Ennek, különböző fordulatokban „gazdagodva”, mi, magyarok is részesei voltunk. Létrejötíénefc segítői _ Angiia és Franciaország — önös érdekeket követett; bár a porosz—német militariz- musnak is gátat akart vetni, de halálos veszedelmet érzett és látott az akkor létrejött új szovjet államban. Ádám Magda ki is mutatja: a tömbnek szovjetellenes politikája, s funkciója volt. De volt másfajta — inkább belső —, feszültség is, mely odavezetett, hogy a nagy próbák idején siettette a széthullást. Az egyik: a nacionalizmus, mely fő jellemzőjük volt, s amely fokozta a belső ellentéteket, sőt a szembenállást Magyarországgal (különösen Csehszlovákia és Románia részéről.) Még az egyenrangú testvérnemzeteket sem tudták arra bírni, hogy közös nevezőre jussanak (cseh és szlovák, szerb és hor- váth stb.), Tehát igen nagy támadási felületet hagytak ebben az összefüggésben, amelyet — a harmincas években —, Németország (sőt Mussolini Olaszországa is), kellően ki tudott aknázni, a maga javára. Nagy próbakő az is, amely állandó akadályt jelentett a Kisantant történetében: a gazdasági szintek igen nagy eltérése. Míg Csehszlovákia fejlett ipari ország (bár itt is inkább a cseh országrész), addig Románia és Jugoszlávia elmaradott agrárország volt. Szinte fuldoklottak a gazdaságpolitika szorításában. Nem is állták ki a nagy világgazdasági válság szörnyű próbáját. Az integrációs tervek megbuktak, s a keletkezett vákuumba a náci Németország illesztette bele a maga terveit, mely — mint kiderült —, a háborút szolgálta. Mellette Olaszország is „csinálta” a maga szerényebb igényű politikáját, s így — hosszabb-rövidebb időre —, Jugoszláviát például mindig ki tudta kapcsolni —, a döntő pillanatokban. Nagy nyomás nehezedett — természetes és mesterségesen előidézett —, a Kisantant-ra, s mint a történelem (és ennek nyomán Ádám Magda könyve is) bizonyítja, a különböző garanciális szerződések vajmi keveset érhettek. Az a szövetség, amely a népek elnyomásának megszüntetésére jött létre — egy másfajta, talán kegyetlenebb elnyomás áldozatává vált. Ádám Magda könyve mai nemzedékünk elé tükröt tart; íme a tanúlság, felemás megoldásokból egészséges eredmény nem születhet. A közös útra más előfeltételekkel kell (kellett) lépni. Gazdasági lehetőségeinkkel, nemzeti adottságainkkal együtt. Egy szellemnek kellett áttörni ahhoz, hogy a soknemzetiségű Közép-Kelet-Európa népei egymásra leljenek. Másként látjuk — Ádám Magda könyvét elolvasva —, az egykorú eseményeket, mint esetleg akkor benne élve; nemcsak azért, mert időközben titkos diplomáciai dokumentumok láthattak napvilágot (ezért is), hanem inkább azért, mert nyilvánvalóvá lett, hová vezet, ha önző érdekek diktálnak, s főként ha azokat szidják is. Létezett egy tömb, a Kisantant, amely éppen ezért tudta betölteni hivatását. Ez a figyelmeztető tanulság, amelynek formálnia kell a köztudatot. Kovács Győző A Magyar Nemzet terjedelmes cikkéről van szó, amely azért szedte le a keresztvizet a Hajdú János fő- szerkesztésével megújult műsorról, amiért az — mármint a cikkíró szerint — ünnepélyes kereteibe belemerevedett, valamint olyan munkatársakat foglalkoztat, akik ilyen-amolyan okok miatt nem felelnek meg tisztes posztokra. Hagyjuk most annak a mérlegelését, hogy a minősítő mennyire igazságosan avagy mennyire igazságtalanul minősített. Ehelyett inkább amiatt csóválódhatnak a fejek, hogy a fogalmazványra így reagált a Hét Egyáltalán nem volt szerencsés fogás sem magát a szétszabdalt újságcikk felnagyított képét dramatikus háttérként bevetíteni, sem pedig belőle ily sértődötten idézgetni. Annál kevésbé, mert a néző e műsort nézve e műsorra kíváncsi, és ha netán az is érdekli, hogy s mint vélekednek róla a lapok, hát azokban futja át a méltató sorokat. Egy kicsit sántító hasonlattal: az írók sem szokták odamellékelni regényeik végére az elmarasztaló kritikát, hanem ha válaszra serkentődnek, hát oda küldik el soraikat, ahol megítélésük szerint csúnyán szóltak róluk. Jobba. Vasárnap este Jobba Gabi önálló műsorát láthattuk, hallhattuk. Ez egy színházi előadóest felvételeként került a képernyőre, és ez a Felvételek Pest megyében Filmgyári nyár A filmgyár műtermeiben és számos külső helyszínen dolgoznak ezekben a hetekben a Mafilm forgatócsoportjai. Palásthy György, akinek Égigérő fű című műve a nemrég megrendezett moszkvai filmfesztiválon nyert rangos elismerést, ismét a gyermekeknek szánja új filmjét. A Dialóg Stúdió vállalkozásaként készülő alkotás — Bálint Agnes forgatókönyve nyomán — egy meglehetősen zajos és bonyodalmakkal teli, ám alapjaiban harmonikus életű család mindennapjait mutatja be. Az operatőr Kardos Sándor, a szereplők pedig — sok gyerek társaságában — Drahota Andrea, Mányai Zsuzsa, Balázs Péter és Ernyei Béla, A film premierjét az év végére tervezik. Ugyancsak a Dialóg Stúdióban forgatja új filmjét Bacsó Péter: jelenleg Pest megyei községekben készítenek felvételeket az 1950-es években játszódó produkcióhoz, amely a népi kollégiumok világába vezeti majd el nézőit. Sok ezer méternyi archív filmanyagot nézett át az elmúlt hónapokban a Hunnia Stúdióban Surányi András, az Aranycsapat rendezője. A magyar labdarúgás fénykorát megelevenítő mű az egykori képkockák mellett mai beszélgetéseket is a közönség elé tár. kettősség bizony erősen meglátszott rajta. Mármint azt figyelhettük meg, hogy alkalmasint mennyire zavaróan hat a kamerákkal rögzített közelképeken a hagyományosan erőteljes színpadi mimika. A televízió intímebb valami, oda szelidebb arcjáték is elég. A kevesebb — több törvénye érvényes oda is, Táncdalfesztivál. A viszontlátás hírét örömmel fogadtuk — a randevú tényét már kevésbé. A fesztivál idei első elődöntője ugyanis jókora csalódást okozott, a most megismert egy tucat dal többsége, bizony — tucatdal volt. Középszerű slágert tolmácsolt a Láma, s elmaradt a várakozástól a sokáig slágerlistás Kristály Kriszta, valamint Komár László is. Kőszegi Erika száma túlontúl ismerős volt — máshonnan, Bárdos László dala pedig a József Attila Színház zenés vígjátékait idézte. Betétként elfogadható lett volna — de önálló szómként egy reprezentatív seregszemlén? Sajnos, akadtak a felsoroltaknál bántóbb tévedések is. Ilyen volt Elek Ilona szerzeménye, Bárány Pál László előadásában. A vívó-komponista, aki egy korábbi fesztiválon a könnyen (?) felejthető Csongrádi kisbíró unokájával jelentkezett, a jelek szerint ezúttal is összetévesztette a táncdal versenyét a nótafesztivállal. Az énekesek közül pedig Liener Márta nyújtotta a legharmatosabb produkciót: a Sugár hírverő hölgye most aligha csapott reklámot önmagának... A műsort két együttes, a Bojtorján és a Hungária mentette meg. Az utóbbi hónapok meglepetés zenekara, a Bojtorján igazolta egyre növekvő népszerűségét: dallamos és kedves szövegű számuk minden bizonnyal a közeljövő slágere lesz. Akárcsak a Hungária versenydala. Fenyőék Limbo-hintón érkeztek a fesztiválra, s az elegáns jármű csaknem biztos, hogy elviszi őket a döntőig. És nem csupán azért, mert a „Hungi” már hosszú ideje a sikerlista élén tanyázik! A nosztalgiaszextett ismét kitalált valamit, s az újabb ötlet — majdnem telitalálat volt. Bojtorjánék és Hungáriáéit sem feledtethették azonban, hogy a szombat esti program összességében csekélyke élményt nyújtott. A csalódott közönség legfeljebb abban reménykedhet. hogy a következő elődöntő a mostaninál színvonalabb lesz. Illene is emelni a nívót, s méltóbb módon megünnepelni a fesztivál tizenötödik születésnapját... Akácz László Hegyi Iván í 1 I
