Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

1981. AUGUSZTUS 6., CSÜTÖRTÖK sxMHap 5 Örök probléma? A főváros közelsége ösztönöz Előbbre jutottak Törökbálinton Tahitótfalutól Sződligeiig Csíáígp a Duna alatt A Siófoki Kőolajvezeték Építő Vállalat dolgozói Tahitótíalu és Sződliget között 600 miliiméteres csőrendszert húztak át a Duna alatt. Jelenleg a tahitótfalui partszakaszon a földműn* kák folynak, a vezeték helyének befedésével. Halmágyi Péter felvétele Gyűvötény, farack ft legújabb növényvédő szer A nagyüzemeknek már a jövő évtől Csehszlovák licenc Téglarakó gép A Tégla- és Cserépipari Tröszt csehszlovák licencet vásárolt a téglarakás gépesí­tésére. A szerződés alapján a zsolnai Vumat automatizálási kutató intézettől megkapták már a műszaki dokumentá­ciókat, amelyek szerint a korszerű alagútkemencék tég­laszállító kocsijainak megra- kására és a gépesített körke­mencék téglaegység-rakatai- nak kialakítására készíthet­nek nagy teljesítményű be­rendezéseket. A csehszlovák műszaki dokumentáción most a magyar szabványok szerinti módosításokat hajtják "végre, majd ezt követően az Alföldi Téglaipari Vállalat gépműhe­lye megkezdi az első kocsira­kó gép mintapéldányának el­készítését. A kocsirakó berendezés — csehszlovák tapasztalatok sze­rint — gépenként nyolc-tíz ember nehéz fizikai munkáját váltja fel. Műszakonként ál­talában 20—30 tonna tégla megmozgatásától mentesíti a dolgozókat, ugyanakkor a se- lejtet is csökkenti, mert lé­nyegében megszünteti a törési veszélyt. A számítások szerint a mintapéldányt még áz idén üzembe helyezik, s ennek esetleges hibáit megszüntetve az ötéves tervidőszakban nyolc-tíz gyár alagútkemen- céjének dolgozóit látják el korszerű kocsirakó géppel. Rövidesen megkezdik a tégla- rakatképző gép terveinek ki­dolgozását és a mintapéldány elkészítését is. Albertirsa kiterjedt határa természeti értékekben gazdag. Gyakran észre sem vesszük szépségét. Hadd említsük el­sőként a Gerje-patak völgyét, amelyét helybéliek Marásé1 tyi-rétnak neveztek el süppe- dős, szekeret marasztaló tala­ja miatt. Most a fű zöldjét a sárgarépa ősének, a vadmu- roknák fehér színű fátyla ta­karja. Vigyázni kell Tavasszal nagyszerű esztéti­kai élmény a tömegesen vi­rágzó gólyahír, vagy Medárd nap környékén a rendről gyűj­tött szénaboglyák látványa. Idősebbek és fiatalok, a har­mat hűvösében arra járva, a száradó fű illatát szippantva keresnek romantikát. Több évi hallgatás után is­mét megszólalt a mezőt járó emberek kedvence, a fúrj, messzehangzó pitypalattyolás- sal. A tocsogókat szívesen lá­togatják a gólyák és a téli költözőhelyükről korán érkező bíbicek. Az őrhelyül választott csupasz ágról, vagy magányos kóróról lesi bogáráldozatát a csaláncsúcs vetélytárásával, a tövisszúró gébiccsel. Aki ma­dárkoncerten akar hallgató­ként részt venni, annak nem kell messzire menni. A kora hajnal csendjéből kitetszik a barátposzáta, nádirigó, tücsök­madár és a fülemüle hangja. Gyakran megfordul a dajkát kereső kakukk és vidám csa­patba verődött stiglinchad. Mivel kitűnő lehetőség nyí­lik itt az élővilág tanulmányo­zására, a pedagógusok, óvó­nők sűrűn programba iktatják megtekintését Méltán mond­hatják a helybeliek, hogy a rét, a falu madár- rovarrezer­vátuma. Mód nyílik a növé­nyek és víziállatok megfigye­lésére is. Türelmes gyerekek nyár derekán kosárral tudnak törpeharcsát, naphalat, csíkot fogni. Persze vigyázni kell. mert a sárgahasú. hullámzó piócák szívesen tapadnak csu­pasz lábszáraikra lakmározni. Gyermekkori élmény A hüllők ma élő rokonai a pannongyík és a fürgegyík ugyancsak előfordul. De talál­tak itt minden évben cická-' nyokat. madárfiókákra éhes siklókat. A békafélék éjjel hangos serege versengeni szo­kott a tücskök ciripelésével. Még jó egy éve is, ha a tö­rökbálintiakat megkérdezték, mi gondjuk, bajuk van, biz­tos, hogy azonnal az első he­lyen az ellátást, a boltok nyitva tartási rendjét pana­szolták. Szatócsboltokból — Igazuk van, de talán már egy kicsit múlt időben is fogalmazhatok (!), igazuk volt az embereknek — bólogat Gigler József tanácselnök —, Törökbálinton két örök prob­léma a víz- és a kereskedel­mi ellátás. Az utóbbiról szól­va először talán meg kell említenem, miből is adódnak nehézségeink. 1945 után kis szatócsboltokból, vegyesbol­tokból alakult ki üzletháló­zatunk, amiből egyenesen kö­vetkezik, hogy ezek ma már kicsik, zsúfoltak, korszerűtle­nek, alig használhatók. A másik probléma forrása a 72-es busz, ahogy sokszor tréfásan emlegetem: a mi átkunk és szerencsénk* "vagyis Budapest közelsége! Ugyanis a boltok állandó munkaerőhiánnyal küszködnek, mert a főváros­ban jóval kedvezőbbek a ke­reseti lehetőségek (általában 500—800 forint a differencia), így természetes, hogy az em­berek inkább bent vállalnak A látnivalók közé tartoznak a völgy terebélyes fűzfái. Né­hány évvel ezelőtt az akkori Dimitrov Tsz vezetősége hatá­rozatot hozott védelmükre, hi­szen -a község ékességei közé tartozó fák, minden évben új- ralombosodva nagyobb értéket jelentenek, mint darabokra fűrészelve. Elvétve akad olyan gon­datlan ember, aki csak sze­métlerakóhelynek tekinti a gyámoltalan sodrású patakot. Ám sokan óvják szeretettel gyermekkori élményeik egyik bölcsőjét, a dombvidék és a homokhátság hatáfán keletke­zett, annak gazdag állat- és növényvilágát őrző rétet. Nagy Gábor munkát, az ingázás különben sem okoz nehézséget. És még egy. A főváros közelsége az igényeket nagyon befolyásol­ja. A törökbálintiak 85 szá­zaléka Pestre jár dolgozni, így az ott tapasztaltak alapján nagyok az igényeik a mi boltjainkkal szemben. A továbbiakban Gigler Jó­zsef azokról az erőfeszítések­ről beszél, amivel sikerült, ha nem is nagy léptekkel, de előbbre jutniuk. Mindenek­előtt meg kellett oldaniuk az élelmiszerboltok esti nyitva tartását, hogy a munkából jövő háziasszonyoknak ne Pestről, a zsúfolt buszokon, esetleg gyerekekkel a karju­kon kelljen még az élelmi­szert is hazacipelniük. A fej­lesztési és termelésellátási ta­nácsi bizottság ötfős csapata itt nagyon jó munkát végzett. Sorra látogatták a gyes-en levő, előzőleg a kereskedelmi szakmába dolgozó kismamá­kat és felajánlották nekik: soron kívül felveszik gyerme­küket óvodába, bölcsődébe, ha folytatják a munkát valame­lyik törökbálinti üzletben. így sikerült is a múlt év végétől három vegyes élelmiszerbolt nyitva tartását 18 óráig meg- hpsszabbítani. Nemrégiben pedig sikeres tárgyalásokat folytatott a tanács a terüle­tükön működő valamennyi kereskedelmi egység vezető­jével. Két új üzlet A megbeszélés eredménye a következő: a NYÉK (Nyu­gat-Pest megyei Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat) két új boltot létesített, részben fel­újítással, részben átépítéssel. A húsbolt már a lakosság ren­delkezésére áll, a zöldség-gyü­mölcs bolt is elkészült, saj­nos azonban munkaerőhiány miatt ez még a mai napig sem üzemel. De az áruválasz­ték, a minőség, mennyiség ja­vulását szolgálja az a támoga­tás is, amit a tanács a ma­gánkereskedői vállalkozások­hoz nyújt. A közelmúltban például egy magán-kiskeres­kedő, minimális eszmei bér­leti díjért, közterületet ka­pott, már épül is az új ve­gyes élelmiszerbolt a tégla­gyár körzetében. Ez év őszén nyílik! — Az egyének megnöveke­dett vállalkozó kedvét igyek­szünk kihasználni, az a tö­rekvésünk, hogy minden olyan területre, melyet az állami, illetve szövetkezeti kereskedelem nem tud ellát­ni, magán-kiskereskedőket vonjunk be. Ez több szem­pontból is előnyös. Egyrészt megoldódik a nyitva tartás — már most működik a község­ben egy maszek vegyesbolt, ahol mindennap este hatig, vasárnap pedig délelőtt 11-ig lehet vásárolni —, azonkívül egészséges versenyszellemet is kényszerítenek az állami, szövetkezeti boltokra — ezek a kis, mozgékony magánvál­lalkozások. És mindez végső soron a lakosság érdekeit szolgálja. Magánkiskereskedők — Az alapellátás mellett (hat magán-kiskereskedő mű­ködik, négy zöldséges, két ve­gyes élelmiszerbolt) az egyéb lakossági szolgáltatások terü­letén is emelkedik a műkö­dési engedélyért folyamodók száma. Ebben az évben eddig már nyolc új iparengedélyt váltottak ki a községben. Csak mint érdekességet mondom: most január elsejétől a rö­vid-, kötött- és bazáráru- üzletekre is lehet egyéneknek engedélyt kérni — Törökbá­linton két jelentkező is akadt — ilyen típusú üzlet nyitá­sára. — Van-e a szolgáltatás te­rén jelenleg sürgősnek tűnő feladat? — Egyetlen rádió- és tv­szervizünk van. Sokszor hosszú sorok kígyóznak az üdét előtt. Sajnos, magán­kisiparosokkal ezt a gondun­kat nem tudjuk megoldani, mivel nincs jogosítványuk a garanciális javítások elvégzé­sére. így egyelőre még nem tudom, milyen lehetőségünk adódik, hogy ezt a gonunkat megoldjuk. Ha nem is óriási léptekkel, de javul''az ellátás Törökbá­linton is, persze, ahogy Gig­ler József mondta, a fővárost soha nem érhetik utol, így az emberek szubjektív ítélet- alkotásába mindig bele fog szólni a budapesti példa. S. Horváth Klára Ahol elszaporodik a tarack — amelyet egyszikű gyomnö­vény létére ne tévesszünk ösz- sze a katonaságnál használa­tos fegyverfajtával —, ott bi­zony a termelőnek sokszor kell új erőt gyűjtenie az ádáz kapaharchoz. Lehet, hogy jó hírrel szol­gálhatunk azonban mind a nagyüzemek, mind a kiskert­tulajdonosok számára. A gödi Dunamenti Termelőszövetke­zet 30 hektáros málnatelepíté­sén — amelyen az utóbbi években eluralkodott a gyom, s a tarack ellen a hagyomá­nyos gyomirtó szerek mit sem használtak — új kísérleti nö­vényvédő szert próbáltak ki. Tudni kell azonban, hogy a málna gyökérzete nagyon se­kélyen helyezkedik el a talaj­ban. így új utakat kellett ke­resniük. A Pest megyei Növényvédel­mi és Agrokémiai Állomás szakemberei tavasszal próbál­ták ki, egy japán cég által feltalált, és az angol ICl nö- vényvédőszer-gyártó cég által továbbfejlesztett FUSILADE nevű új gyomirtót. A szer előnye, hogy igen hatékonyan irtja mind az éves, mind az évelő egyszikűeket, és bizton­ságosan alkalmazható a két­szikű növénykultúráknál. A szer hatása a tarackon körül­belül egy hét után jelentke­zett, a fiatal levelek elhalásá­val. Ezután az egész növény hervadni kezdett, és teljes pusztulása három hét után fe­jeződött be. A kísérletet meg­tekintette az angol cég képvi­selője is, aki nagyon elégedett volt az eredménnyel. A nagy­üzemek már a jövő évtől vá­sárolhatják az új szert — ed­dig csak kísérleti mennyiséget hoztak be belőle — arról azonban, hogy a kjskeirttulaj- donosok mikor vásárolhatják, még nincsenek információink. K. A. E. Bába Mihály ^^undamentumáóóL P éza leverte az utolsó sátorkarót, még egyszer ellenőrizte feszes­ségüket, aztán intett a csomagokkal bibelődő feleségének. — Katikám, berendezkedhetsz. Ad­dig én hozok két vödör vizet a szom­szédból. Az asszonyka vidáman látott a be­költözéshez. Szemében a remény szikrái táncoltak. Boldog volt. Most már talán végre lesz lakásuk. Há­rom éve, hogy esküdtek. Három éve, hogy hitegetik a hivatalokban, hogy most már hamarosan megkapják a kiutalást. Közben megszületett a ki­csi Katika, aztán Pityu. Gáza szü­leinél, ahol laktak egyre szűkebb lett a hely, mert a fél szobát, ahol holmijaikat tartották át kellett ad­niuk Géza húgáéknak, Sárikának, mert férjhez ment, és nekik is csak ígéretük van lakás helyett. A gyat­ra, elhanyagolt földű telket, ahonnan lelátni a tó vízére véletlenül sze­rezte az apósa. Géza apja* egy évben kétszer, háromszor összejön a kato- nacimb'oráival borozgatni, emlékez­ni. Közben persze meghányják-vetik sorsuk alakulását, a gyerekeik sor­sát. Egy ilyen alkalommal szólt af- ról, hogy már annyian vannak a la­kásukban, hogy a levegőt vödörrel hordják be, hogy mindenkinek jus­son. Építsenek maguknak a fiatalok, mondta az egyik cimborája, ott van mellettem egy gazos telek, olcsón eladó, mert a kutyának sem kell, vedd meg nekik és kész. Így is tör­tént. összekaparták a pénzt és har­mincezerért meg is vették. Hogy a gazt évek múlva sem tudják még kiirtani a telekről, azzal már nem is törődtek. Szerszámosbódét meg egy latrinát ácsoltak össze, és megkezd­ték a tervezgétést. Akadt egy kőmű­ves is, egy munkairányító, aki ki­mérte a ház helyét, leverte a funda­mentum cövekeit, megmondta mi­lyen mélyre, ássák ki, majd felírta, hogy milyen építőanyagból mennyit szerezzenek be. Kezdetben, amíg az engedélyekért, az OTP-hitelügyben szaladgáltak, csak szombaton és vasárnap dolgoz­gattak. Aztán Katinak jutott eszébe, hogy vegyék ki mindketten a sza­badságukat és költözzenek a telekre egy sátorba. Ez sem ment' egysze­rűen. El kellett helyezniük a gyere­keket. Az anyósánál, az anyjánál. Egy-egy hétre, aztán a nővérénél és a sógornőjénél. Gézának azonban alig akadt segítője, pedig már hoz­ták az anyagokat is. Katika elrendezte a sátrat, meg­tisztította a környékét a gyomtól, aztán boldogan körbetekintett. Arasznyi domb volt az egész telkük, de végiglátott az utcán, tekintete le- siklott a tóra, a tó mögötti kis er­dőre. Vasárnaponként majd kirán­dulunk oda a gyerekekkel, gondolta. Géza még mindig nem hozta a vizet. Mi történhetett vele? Soha­sem szokott sokáig elmaradni, plety­kálni. Várt még öt percig és elindult a szomszédba. Horváth bácsi, a szomszéd meg a férje egy rozoga hordó abroncsait kalapálták. — Jó napot — köszönt Katika. — Azt hittem, elvesztél — fordult a férjéhez —, azért jöttem át. Kész a sátor. — Jó napot, menyecske — neve­tett Horváth bácsi —, mi is rögtön kész leszünk. Tudja mi ez? Víztá­rozó! Na, még azt a középső abron­csot húzzuk meg egy kicsit. A többi már a víz dolga. — Ebbe akarnak vizet önteni? — nevetett Katika. — Ebbe? Hiszen ujjnyi hasadékok vannak rajta. — Mondottam, hogy az már a víz dolga — emelte fel a mutatóujját az öreg Horváth. — Különben is, asz- szony ehhez nem ért. Uuncutkásan mosolygott, s ráka- csintott Gézára. — Na, szomszéd, görgessük át, oda a kerítés mellé, és nem kell többet vödrözgetni. Katika csak később döbbent rá, hogy milyen okos a Horváth bácsi ötlete. A hordó ott áll a kerítés mel­lett, a motoros kúttól egy hosszú gumicsövön vezették bele a vizet, és merhettek belőle, amennyit akartak. Kezdetben persze, a hordó százfelé szórta a yizet, de amint dagadtak a bordái már egy csepp sem ment ve­szendőbe. — Na, szomszéd, hol az a jól be- hűtött sör? — Sör? — meresztette szemét Gé­za is, Katika is. — Az ám, sör, méghozzá hideg sör. — Nincs. Nem hoztunk. Mi nem iszunk. — Maguknak nem is kell inni. De aki ide kalákába jön, annak inni muszáj, mert kiszárad a torka. Na, majd szólok én az öreg Gézának. Ezt nem ússza meg szárazon! Nevetett. Aztán szemügyre vette a házhelyet. Ühüm, dörmögött köz­ben, nem rossz, csakhogy ha már így van, akkor ide mellé kell rakat­ni a kamrát, szerszámoknak, bicik­linek, meg limlomnak. így olcsó lesz, talán még egy ezresbe sem ke­rül, de majd később, ha rájönnek, hogy anélkül nincs lakás, akkor a háromszorosát is fizethetik. — Hát ez meg mi? — bökött a már kiásott fundamentumra. — Ez? Hát az alap — mondta Gé­za kissé csodálkozva. — Szóval a fundamentum. Itt lesz az egyik szoba, ott a másik, igaz? Géza és Katika szinte egyszerre bólintottak. — És? Hogy gondolják? Az ablak- párkánynál lesz a padló? — Majd kihordjuk a földet. — Maguk épp olyan okosok, mint némelyik ostoba. Már harag ne le­gyen azért. Dehát mi a jó fenének dobálják ide a földet, hogy aztán vödörrel innen kicipeljék. Belésza- kadnak ennyi felesleges münkába. Persze, mert az istennek se kérnének tanácsot az öregtől! Értünk mi hoz­zá! Tudjuk mi, hogy s mint kell! Igaz, hogy ezt gondolják. Dehát ma­guk tudják. Én mindenesetre rögtön kifelé dobálnám a földet, hogy utá­na ne kelljen vele cipekedni. Dehát maguk tudják. Jöjjenek át egy pohár borra, mert söröm nincs, aztán visz- szajövök magukkal. Ma ráérek se­gíteni. Délután már az preg Géza is ott volt, az após. Este felé meg arra té­ved az öreg Géza másik cimborája is. Ásóval a kezében. A nap már régen megfürdette a tó tükrében az arcát, és az ég peremére dobott fel­hőpaplan alá bújt. A kalákázók üldögéltek még egy ** cseppet, ittak egy-egy pohár bort, aztán elköszöntek a fiataloktól. — Géza, Gézukám — simult fér­jéhez Katika ■—, alig akarom elhin­ni, hogy végre a sajátunk épül, és hogy már itt is éjszakázunk. Géza csak bólintott, s talán kicsit jobban megszorította Katika vállát. Aztán bementek a sátorba. Mindket­ten érezték, hogy holtfáradtak, még­is egymáshoz simultak. Ritkaságok rezervátuma Érintetlen természeti kincs

Next

/
Thumbnails
Contents