Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-04 / 181. szám
1981. AUGUSZTUS 4., KEDD Közös otthonunk 1981. április elsején fenti címmel indítottuk útjára akciósorozatunkat. Mozgósítottuk újságunkban intézményeinket, lakosainkat arra, amit az MSZMP Pest megyei Bizottsága kezdeményezett: tegyük szebbé, otthonosabbá környezetünket. Azóta sokszor szerepelt hasábjainkon hol dicsérő- leg, hol elmarasztalólag annak értékelése, kihez férkőzött közel, kit késztetett cselekvésre ez a mozgósítás, és kik azok, akik továbbra sem törődve közös otthonunkkal, illegális helyen rakják le szemetüket, szennyezik a környezetet, rongálják a közvagyont. Ötödik hónapja immár, hogy ismét meggyőződhettünk róla: társadalmi ösz- szefogással szebbé, vonzóbbá tettük szűkebb pátriánkat. Siker koronázta az Esti Hírlappal közösen szervezett akcióikat is, hiszen Budapest és Pest megye a közös otthonunk megóvásában, féltésében is sok azonos cselekvési lehetőséget talál. A 111. kerület és Szentendre, a IV. kerület és a váci járás, a XVII., a XVIII. kerület és a dabasi, vagy monori ja rás, a XXII. kerület és a ráckevei járás „határai’ leomlanak, amikor munkáról, kirándulásról, gyári szemétlerakásról, iparfejlesztésről, környezetvédelemről van szó. Tegnap a Hétfői Hírek adta tudtul: a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága és a Fővárosi Tanács Közös otthonunk címmel akciót indít 1981. augusztus 20. és 1982. június 1. között a lakótelepek rendezettebbé, szebbé tétele érdekében. Ök is társadalmi munkanapokat szerveznek, fát, bokrot ültetnek, sportnap is lesz... A cím: „Közös otthonunk” Pest megyében született. A kezdeményezés is: amit lehet, csináljunk együtt a fővárosiakkal. S lám, az akció címe már a fővárosban él tovább, jelezve, hogy érdemes volt megindítása, felkarolása. S mivel a mozgalom lényege egy. ez esetben azt sem bánjuk: a címét —, ha csak esztendőre is —, de kölcsönvették a Pest megyei Hírlaptól. — i. á. — Anyanyelvi konferencia Kapcsolatteremtés Százharminc külföldi és hatvan hazai résztvevővel, hétfőn a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában megnyílt a Magyarok Világszövetsége által immár negyedik alkalommal megrendezett anyanyelvi konferencia. Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke mondott megnyitó beszédet. Mint egyebek között hangoztatta, az anyanyelvi konferencia égisze alatt kialakult és egyre erősödő tudományos, ismeretterjesztő, publikációs és szervezési tevékenység az elmúlt másfél-két évtized legsikeresebb közös vállalkozása volt a külföldön és itthon élő magyarok közötti kapcsolatok megteremtésében. A negyedik anyanyelvi konferencia megnyitásának napjaiban — hangsúlyozta végül Bognár József — újra megerősítjük és munkánkkal maradandóvá tesszük önmagunkban azt a reménységet, hogy a világhelyzet lehetővé teszi, vagy legalábbis nem akadályozza meg a kapcsolatok fejlődését. Bognár József beszéde után Lőrincze Lajos professzor tartott előadást az anyanyelvi mozgalom elmúlt tíz évéről. Hévül a talpunk alatt a föld is Solymáron, a Tégla- és Cserépipari Vállalat 4-es számú gyáregységében azt hihetnők, a legforróbb hely az égetőkemence. így igaz, viszont — hála a gépesítésnek — ma már a szállítógép csápjai nyúlnak a forró téglák után. Viszont a műszárító helyiségben a gyanútlan szemlélő előbb csak a villogó elektronikát veszi észre, s csak néhány másodperc múlva döbben rá, hogy lassan belepi egész testét a verejték. — Ügy negyvenöt fokra becsülöm, de volt már ennél több is — mondja Jankovics János, a műszárító kezelője — de ezért a munka nem állhat meg. Ez a feladatom, ki kell bírni — bizonygatja a vékony- dongájú fiatalember, s néha kibújik friss levegőt szippantani, mert a kinti mégis valamelyest üdítőbb. Nem sokkal könnyebb a helyzetük Novákovics Lászlónak és társainak, akik a szalagról óránként 100 mázsa téglát emelnek le, kézzel. — Ö, volt ennél már nehezebb, amikor forró kocsit kaöránként száz mázsa tégla. S mindez ebben a re’,kenő melegben! punk, akkor még a talpunk alatt is felhevül az anyag. A rövid beszédszünet arra jó, hogy verejtékező homlokukat megtöröljék. S amikor továbblépünk, ,a megszokott tempóban folyik a munka. Schunk Jánosné, a pilis- szentiváni Fekete Gyémánt étterem szakácsnője már több forró helyzetet élt át. Míg a rotyogó ételt kevergeti — kétszáz emberre főztek ezen a napon — Sólyom Ferencnével, Kati nénivel' mégháriyják a világ dolgát. — Húsz éve itt szakácsko- dom, voltak már forróbb pillanatok is, a meleget is elviselem, mivel azt mondják az öregek, így jobb és olcsóbb lesz a termés, márpedig az igen fontos — cseveg, s megfordítja a frissensültet. Budaörsön, az ISG kovácsműhelyében már korántsem ilyen ínycsiklandó illatokat áraszt á gázláng tüze. A négymázsás kalapácsok robaja ütemesen veri az 1200 fokos, fehéren izzó vasat. A kemencék mellett sisakos emberek vigyázzák a tűz hevét, az anyagot formálva előbb a kihúzó kampó lesz az úr, utána az alakítás, azaz a sajtolás következik. A műhely kovácsai, betanított munkásai feladatukat úgy teljesítik ezen a kánikulai napon is, hogy selejt, hiba ne legyen. — Az a mondás járja nálunk — szól Apatóczki Jenő. üzemvezető, aki valamikor szintén kovácsként kezdte —, ha valaki kibír itt egy telet és egy nyarat, az megmarad. Bulissa Ottó, aki már több mint húsz telet és nyarat próbára tett, rezzenetlenül áll a fehéren izzó anyag mellett, s szakszerűen igazítja, ha kell. Szeme sem rebben, amikor mellette röpül el a következő soros darab. Az ütem, a ritmus megszokott. Hogy harmincnégy fok árnyékban? Sebaj... Szalai Mária Tüzép-telepek és -raktárak Értékek ebek harmincadján? Jó előjel, ha egy irodában előzetes bejelentkezés nélkül, ismeretlenül is — kedvesen fogadnak. Az érdi TÜZÉP építőanyag-telepének vezetője, Tóth Károly ülőhellyel kínál, s azt kérdi, miben segíthet? Három éve költöztek ide, a Skála-áruház építkezései miatt. Modem, új telepet kaptak, de azóta bizony kinőtték. Fóliával takargatva — Ezért jöttem: a hatodik ötéves tervben megnövekedett a magánerős építkezés szerepe. Egy olyan településen, ahol ez a szerep egyébként is igen jelentős, hogyan tudják kielégíteni o megnövekedett igényeket? — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az építkezések nyolcvan százaléka nálunk mindig is lakossági volt. Érden évente öt-hatszáz ház épül, ehhez számítandók a felújítások és a környék építkezései. Becslésem szerint még tíz évig lesz elég telek, s ez meghatározza az ellátás színvonalát is. Raktározási gondjaink ellenére (vagy talán éppen azért?) állíthatom, hogy az építőanyag-ellátás Érden jó, havonta 10—15 millió forintot forgalmazunk. Előfordulnak hiányok, ilyenkor legalább tanácsokkal igyekszünk a vevők segítségére lenni. Ha látjuk, hogy fogja a pénzét a vevő, akkor megkeressük a legolcsóbb lehetőségeket. Nemrég például Kétszáz emberre főztek ezen a napon. S az üst mellett is a forróságot Schuck Jánosné és Sólyom Ferencné elviselte azt ajánlottam, az állványgerendát vegyék meg, mert a fűrészeltetés olcsóbb, mintha a mi fűrészelt gerendáinkat vennék. Csak látszólag dolgozunk ilyenkor a zsebünk ellen, mert a kereskedő udvariassága és rugalmassága mindig kifizetődő. — A kapuban kedvezményes cementvásárt hirdető tábla fogadott. Nem hiszem, hogy túl nagy lenne a kereslet a cement iránt... — A leértékelt cement még a télen érkezett, s vannak, akik nem ragaszkodnak a frisshez. Természetesen ezt nem adhatjuk az eredeti áron. De gyakran járunk hasonlóan más árukkal is. Én nem értek egyet azzal a beruházáspoliti- kával, amely a szűkös pénzügyi alapokra hivatkozva hagyja, hogy az értékes árut ilyen mostoha körülmények között tároljuk. Takargatjuk ugyan fóliával, de jön egy szélvihar, egy eső és máris le kell értékelni. De nem panaszkodom tovább, vannak a vállalaton belül rosszabb körülmények között dolgozó telepek is... Kevesebb, de jobb Valóban, a TÜZÉP-telepek állapotáról sok rosszat hallottunk már, s ennél is többet a beruházási keretek szűkösségéről. És ismerjük az optimum fogalmát. A raktározási nehézségekre gondolva az embernek az az érzése, manapság nem érjük el az optimális fejlesztési szintet. Ez pedig hosszú távon alaposan visz- szaüthet. De mit szól ehhez a gondolatmenethez a Budapest környéki TÜZÉP vezér- igazgatója, Ipacs László? — Egyetértek, de hiába, ha valóban kevés a pénz. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy jelenleg erőink csak a meglevő szint korszerűsítésére, megtartására elegendők. De nem értek egyet azzal, hogy sokak szerint nem történik semmi. Az ötödik ötéves tervben tíz új telepet építettünk. S tegyük mindjárt hozzá, mi mindent tervezünk a következő öt évre. Az érdi telep forgalma 1978 óta több mint a kétszeresére nőtt. Hasonló a helyzet a többin is. Ezért mindinkább kidomborodik, hogy elavultak a szétszórt, zsúfolt telepek, helyettük kevesebb, de koncentráltabb, nagy választékot nyújtó egységeket kell létrehozni. Ennek értelmében már az idén szeptemberben megkezdjük az érdi TÜZÉP-áruház építkezését. A 70-es számú út mellett, a Bentavölgye Tsz területén társasági alapon hozzuk létre a 2600 négyzetméteres áruházat, amely választékában a már meglevő telepre épül majd. A vállalkozásban a tsz-en és rajtunk kívül a VASÉRT, a RAVILL és a Hermes Áfész vesz részt, tehát minden kapható lesz, ami összefüggésbe hozható az építkezéssel. Fontos, hogy ebben az áruházban — amelyet a jövő év októberében szeretnénk megnyitni — területi határok nélkül, bárki vásárolhat. Fejlesztés milliói — Budaörsön még rosszabb a jelenlegi helyzet. De — mint Érden —jövőre ez a jellemzés is a múlté lesz. A mostani kis parasztház udvarát egy 20 ezer négyzetméteres, 3200 négyzetméter raktárterülettel rendelkező korszerű telep váltja fel. Az építkezés már elkezdődött, a befejezést 1982 márciusára tervezzük. A két beruházás összesen 50 millió forintba kerül. Ezenkívül is Pomázon, Szigetszentmiklóson, Gödöllőn és Nagykőrösön lesznek építkezések és korszerűsítési munkálatok, a megyében — az áruházon kívül — 6400 négyzetméterrel fog gyarapodni a raktárterület. — Mi a biztosték arra, hogy mindez elegendő? — Nagyképűek volnánk, ha azt mondanánk, hogy terveink mindent megoldanak. Pest megyében 21 ezer négyzetméter raktárterület van, az újak és az áruház sokat fog segíteni, de nem annyit, hogy ne lenné szükség a vállalat erőfeszítéseire. Az elszórt kis telepek elhanyagoltságának egyik oka az volt, hogy ott is megkövetelték a nagy választékot. Ez ma már lehetetlen, arra törekszünk, hogy olyan nagy telepeket hozzunk létre, ahol a korszerű árufogadás és -tárolás megteremti o vevők kulturált kiszolgálásának lehetőségét. Kolossá Tamás Az ügyiéiért tizenhármán is A műszerfal villogása sem enyhítheti a hőséget a Solymári Téglagyár műszárítójában. Jankovics János szerint volt itt már ötven fok is Halmágyi Péter felvételei A gyorsaságra nem lehetett panasz. Nem húzták heteikig, hónapokig a bojler cseréjét. A megrendelők azt sem kifogásolhatták, hogy kevesen sürögtek-forogtak körülöttük. Az egész tizennégy nap alatt bonyolódott A két nyugdíjas, hetven felett járó asszony, a,mikor kinyitja a csapot, már meleg vizet kap. Abban sem lehet kétségük, hogy az IKV egy hónapon belül megtéríti a fele költséget. Ilyenkor szokta elfeledni az ember az addigi bosszúságot. A két asszony máir hajlana rá, csakhogy az efféle eseteket sohase borítsa a feledés homálya. Annál inkább ne, mert a napokban éppen a rádió világosította fel arról hallgatóit, hogy a bojlercsere tulajdonképpen az Ingatlankezelő Vállalat feladata, de a gyorsabb intézés miatt meg szokott egyezni az ügyféllel, aki vállalja, hogy közvetlenül tárgyal a Gelkával. A rádió riportere azonban joggal jegyezte meg: az ilyen akció mégiscsak szolgáltatás és nem egészen jó, ha a lakó és nem a szolgáltató cég végzi feladatát. A szóban forgó bojler cseréje a budapesti Thököly út 17. szám alatti Gelkához tartozott. A két nyugdíjas tizennégy nappal ezelőtt az IKV javaslatára telefonon hívta a szervizt és bejelentette a bajt. Onnan sürgősen kiküldtek egy embert, aki személyesen is megállapította; kétségtelen, a bojler lyukas. Eny- nyi volt a szerepe. Az már ismét a tulajdonosokra hárult, hogy a kiküldött helyett telefonáljanak a Gelkához: új bojler kell. A telefon túlsó végén közölték, csak 120 literes készüléket tudnak adni. Semmi baj, válaszolták a hideg vízben mosdók; küldjék. ígéret szerint a következő csütörtöki napon ki is hozta két férfi. Érkezett másik kettő is, akik a rossz bojlert leszereltékAz újat — mint mondták — nem ök szerelik fel, mert náluk nincs szerszám. A bejelentés alapján pedig nem lett volna nehéz kitalálni, hogy a szereléshez általában szerszám is kell. Ezek azonban olyan szervizesek voltak, akik nem tudták. Azt azonban megígérték, hogy hétfőn délelőtt jönnek. Csütörtöktől hétffig szerszámhiány miatt fürdés ismét hideg vízben. Délelőtt helyett hétfőn délután érkeztek meg a szerelők. Csakhogy nem azok, akik ígérték, hanem újabb két ember. Nekik már volt szerszámuk és fel is szerelték, amit kellett. Szeretném figyelmeztetni az olvasót, nehogy idejekorán abbahagyja az olvasást. A két jelen levő szervizes nem kötötte be a bojlert. Nem az ő feladatuk. Javaslatuk azonban volt: a lakók telefonáljanak villanyszerelő után. Telefonáltak, majd személyesen is utánajártak. Nem átallották az IKV- nek is szólni: sokallják az ide-oda sétálgató embereket, meg a végeérhetetlen telefonálgatásakat, meg a borravalózást. Nyugdíjukból 450 forint ment el — hár ami azt illeti, ennyi emberre elosztva ... De hát 3 lényeg a lényeg. A nyugdíjasok megkapták az egyik ktsz telefonját. Tárcsázták. Pénteken már ki is jöttek a ktsz-től és hálózatba kötötték a készüléket. Arról azonban nem szóltak, hogy csepegni fog egy kis csövecske. A víz folyt a földre, majd a lavórba. Űjabb telefon: mit kell tenniök? Mondani sem kell, kijött újabb két ember és megállapította, semmi baj, csak egy gumicső kell, vegyenek a város Dán valahol... Egyszer megérkeztek azok is,^ akik elszállították a régi bojlert. Összesen tizenhárom ember szorgoskodott a Rákóczi úti lakáson. A többiek az IKV és a Gelka íróasztalánál, akik felvették a telefont, akik adminisztrálták, akik kiírták ezt a munkát, akik igazolták az elvégzését, akik majd jóváírják a lakó költségét... Miközben másutt munkaerőhiány van. Miközben az egész ország visszhangzik attól, hogy hatékonyabban dolgozzunk. Hogy szervezze meg minden vezető a munkát. Vezető posztra olyan kerüljön, aki ellenőrzi is a feladatok mikénti végrehajtását. Hogy takarékoskodjunk emberrel, anyaggal, energiával. Hogy a felelősség, meg a munka becsülete... Természetesen a két idős nyugdíjas nem tudja szép közgazdasági nyelven mejffogalmazni mindezt. Csak váltig hajtogatja: valaha az ő munkaadójuk dehogyis engedte volna, hogy egyetlen perc is kárba vesszen abból a munkaidőből, amit kifizetett. Persze ma más — mondják, mert nem értik a dolgot —, ma demokrácia van. Csakhogy jó lenne megtaníttatni mindenkivel, különösen az ilyen ember- és időgazdag szolgáltatókkal, hogy az anarchiának semmi köze a demokráciához. A mi pénzünkért is fegyelmezetten kell dolgozni. A közömbös, lélektelen munkást, vezetőt pedig a Munka Törvénykönyve biztosította szankcióval kell illetni. Akár kártérítés árán is elvenni mindenki kedvét attól. hogy egyetlen bojler cseréje tucatnál is több munkát mímelő ember feladata legyen. s. A 1 I K
