Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1S81. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP Fontos a megelőzés Balesetek, okok, tanulságok Még mindig beszédtéma Maglódon az a gyermekbaleset, amely két és fél hete történt. Egy személygépkocsi elgázolt egy hároméves kisfiút, aki sérüléseibe a kórházban' egy hét múlva belehalt. — Sajnos, ez már a második halálos gyermekbaleset volt az idén — mondja Kovács György rendőr őrnagy, a Monori Járási Rendőrkapitányság közlekedési alosztályának vezetője. Ügy tűnik, hiábavaló a figyelmeztetés, a szülők egy része még mindig felelőtlenül, szabadjára engedi a gyerekeket. S ami az elszomorító: még két-három éves kisgyermekek is gyakran tűnnek fel a nagy forgalmú út szélén, vagy éppen az úttest kellős közepén. Hatan meghaltak — Hogyan alakult az első félév baleseti statisztikája? — Az elmúlt esztendőhöz viszonyítva kedvező változások történtek. Bár a tavalyinál több baleset történt a közutakon az első hat hónapban, de minőségileg javuló tendencia figyelhető meg. — Ezt alátámasztja az a tény is, hogy míg tavaly az első félévben tíz, az idén, ugyanebben az időszakban, csu- pát hat halálos kimenetelű balesetet jegyeztünk fel. Csökkent a súlyos sérüléssel járó balesetek száma, viszont emelkedett a könnyebben sérülteké. — Melyek a leggyakoribb balesetet előidéző okok? — Néhány évvel ezelőtt még "arról beszéltünk, hogy minden negyedik vagy ötödik balesetet okozó ittas volt. Ma már ott tartünk, hogy minden harmadik ittasan ül a volán mellé, s ezt aggasztó jelenségnek tartom. Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy egyesek hogy engedhetik meg ezt maguknak. — A KRESZ és a BTK a korábbinál szigorúbban jár el az ittas vezetőkkel szemben. De úgy látszik a figyelmeztetés kevés, egyeseket a bírósági ítélet sem riaszt vissza, azon sem bánkódnak néhányan, hogy a jogosítványukat bevonják rövidebb-hosszabb időtartamra. A baleseti okok során a leggyakoribb az úgynevezett relatív gyorshajtás, ezt követi a szokványos gyorshajtás, a szabálytalan kanyarodás és irányváltoztatás. Sajnos, tíz esetben a gyalogosok okozták a balesetet, örvendetesen csökkent viszont a? áthaladási elsőbbségből, illetve a követési távolság be nem tartásából származó koccanás. Időben, gyorsan — A statisztika tehát kedvező képet mutat. Mivel magyarázható a kevesebb baleset? — Munkánk legfontosabb részét képezi a megelőzés, A közlekedési rendőrök az első félévben a korábibnál lényegesen több időt töltöttek az utakon, így sikerült sokszor még idejében kiszűrni a szabálytalankodókat a forgalomból. — Ügy érezzük, hogy javult a nevelő-felvilágosító tevékenységünk is, s munkánkat segítették a különböző tömegkommunikációs eszközök is. Az elmúlt évekhez képest gyakrabban tartottunk fokozott közúti ellenőrzést, s a radarpisztoly használata is visszatartott sok járművezetőt a szabálytalankodástól. — Az aratás előtti gépszemlék során felülvizsgálták a járműveket is közlekedésbiztonsági szempontokból. Milyen eredménnyel járt ez? — örömmel mondhatom, hogy az idei gépszemlék sikeresebbek voltak, a téeszek a korábibnál is nagyobb gondot fordítottak az erő- és munkagépek, valamint ,a szállítójárművek felkészítésére. Ennek köszönhető elsősorban, hogy I egyetlen balesetet sem okoztak a szemléken részt vett, illetve felülvizsgált járművek. Szép eredmények — Kedvező eredménnyel zárult a vezess baleset nélkül elnevezésű akció, amelynek eredményhirdetésére néhány héttel ezelőtt került sor. A járás gazdasági egységed három első, egy második és négy harmadik helyet szereztek a megyei szintű versenyben. A mozgalomban élenjárók részére augusztus 14-én a vasadi Kossuth Szakszövetkezetben aktívaértekezletet tartunk, amelyen értékeljük az akciót, s szó lesz a további feladatokról is. — A második félévben is arra törekszünk, hogy tovább csökkenjen a balesetek száma a járás közútjain, hiszen ehhez együttes, közös érdek fűz mindnyájunkat. Gér József A tervnél többet Jó eredményeket produkáltak az első félévben a kiegészítő ágazatok a maglódi Rákosmezeje Tsz-ben. A legmagasabb teljesítményt a gyömrői fémipari I. ágazat érte el. amely 6 százalékkal teljesítette túl félévi tervelőirányzatát. A csomagoló és vegyesipari ágazat 5-5 százalékkal, a takarítóágazat két százalékkal szárnyalta túl bevételi tervét az év első hat _hónapjában. Ma i sportműsor LABDARÚGÁS MEGYEI ALKOTMÁNY KUPA: Pilis—Sülysáp, Pilis, 17 óra. KÉZILABDA MEGYEI FÉRFI I. OSZTÁLY : Abony—Gyömrő, Abony, 10 óra. Az ifjúsági előmérkőzés 9 órakor kezdődik. Egy család a házból Harminchárom esztendő után A telep széléről a komfortba Egy hónapja költöztek be a monori Deák Ferenc utca friss, festékszagú házaiba az új lakók. Mellettük még ott állnak a munkások felvonulási épületei, a daru a készülő sarokház paneléi fölött leng még méltóságteljesen. Az egyes lépcsőház üvegajtaján kézzel írott figyelmeztetés: Kérjük, a tisztaságra vigyázni! Középkorú hölgy partvissal ügyeskedik a benyílóban. — Ebben a lépcsőházban laknak Babáriék? — kérdezem. — A másikban! — mondja kimérten, fel sem néz, pedig hát itt még kissé korai lenne gyakorolni a lakótelepi elidegenedett életformát. © Babáriéknál a csengőszóra azonnal nyílik az ajtó, szíves közlékenység fogad, s akkor sem fagy meg a mosoly a háziasszony arcán, amikor kiderül: arról szeretnék beszélni vele, hogyan jutottak a telep széléről, a Bercsényi utca agyonzsúfolt kis házából az újba, a tágas, kényelmes lakásba. Milyen volt az út, amely a putrik szomszédságából a nagy szobáig vezetett, ahol piros selyemer- nyős lámpa áll az éjjeliszekrény tetején? Babáriék háza apró volt, de a telepből úgy is kiemelkedett, fehéren, tisztán, gyakran irigységet, néha a hasonlítás szándékát kiváltva. — Harminchárom évig laktunk ott — mondja Babári- né. — Toldoztuk, toldoztuk, mégsem fértünk el, s most, hogy mi végre eljöhettünk, még mindig maradtak benne tizenheten. Három asszony a csepp konyhában, három apró gyerek, meg a többi, a nagyobbak... Mi ide kényelembe, nyugalomba jöttünk,' de a gond csak utánunk vándorol. Az egyik gond: a háromhónapos, metszett fekete szemű baba, a rekamién rúgka- pál, csíkos paplanhuzatok között. Két napja őrzi a nagymama, mert menye egy ösz- szezördülés után otthagyta a fiát, s a picit is. A tizennyolc éves apa dolgozik. Mit csinálhatott volna — idehozta. Szerencsére, míg beszélgetünk, jön a szőke, kék szemű fiatalasszony, ölbe kapja a csecsemőt. Duzzog és nevet egyszerre. Tizenhat éves. — Egyet mondok neked! — emeli fel a hangját Babá- riné. — Ha otthagyod is az uradat, a ti dolgotok. De a gyereket, ha kell, a fogad között vidd magaddal, mert anya vagy! e Babáriné tizenöt gyereket szült. Tizenkilenc évesen az elsőt, aztán kétévenként sorra a következőket. Nem akart háromnál többet. Az ötödik után már sírt, ha pelenkát látott, fáradt volt az örökös csecsemősírástól, szoptatástól. A Bercsényi utcai ház szobájában már nem fértek el az ágyak. A férje, ha hazajött a munkából — zenészként kereste az egyre többfelé osztandó kenyeret —, s látta, hogy minden zugban alszanak már, az asztalra feküdt. Soha senki sem pihente ki magát. Aludtak lábtól, oldalt, a dívány sarkában és földre terített pokrócokon. Babáriné, mivel a gyereksereg mellől dolgozni nem mehetett, mosást, takarítást vállalt pénzért, tüzelőért, hiszen a férje keresete kevés volt. — Amikor szét kellett osz- hozta a pénzt, reggelig számoltam magamban, istenem, ebből most tejet vegyek, élelmet, világot vagy tisztaságot? Ha, megvett egy kenyeret, Egy kisközség hétköznapjai Úri lassan kinövi a völgyet Meredeken kanyarog az út Gomba felől Felsöfarkasdon át Űri felé. Ezen a szakaszon egyébként sem száguldozhatnak az autók, ráadásul mostanában két hidat is megerősítenek, újjáépítenek két egymás melletti völgyben. A járás északkeleti peremén lévő kisközség, a nagy forgalomtól talán a legjobban védett település a környéken. Természetesen e véletlen szeparáltság minden előnyével és hátrányával. Ha párás nyári, vagy ködös őszi reggelen érkezik az erre járó a község két dombon lévő két bejáratához, nem sokat lát meg a tejfehér takaró alá bújt völgybéli házakból, utcákból. Tiszta időben viszont azonnal szembeötlő a rendezettség, a háborítatlanul megőrzött falukép ... Délelőtt, napközben Űri éppoly csendes, csaknem kihalt, mint azok a települések, amelyek lakói naponta ingáznak lakó- és munkahelyük között. A 2 ezer 693 lélekszámú kisközség munkaképes korú férfiai és asszonyai közül is a többség a fővárosban keresi a kenyerét... Magad uram... Múltat idéző kép: a falut átszelő út mentén lévő hentesüzlet egyetlen dolgozója az ajtónak támaszkodva szemléli a gyér forgalmat. — Holnap lesz szállítás. Ilyenkor, az utolsó előtti napon már nem sok áru található a bolt polcain — mondja hivatali helyiségében Süli Gáborné, a ■ sülysápi közös tanács helyi kirendeltségének fiatal vezetője. — Egyébként azonban mi, háziasszonyok, nem panaszkodhatunk az ellátásra. A tej reggel hatkor, a kenyér hét órakor már a boltban van. A legszükségesebb dolgokat bármikor megvásárolhatjuk, ha pedig valaki nagyobb pénzösszeg elköltésére szánja rá magát, bútort, hűtőgépet, szőnyeget úgyis Sülysápon, Nagykátán, vagy Budapesten vásárol. — Csak azt sajnáljuk, hogy megszűnt az állandó Patyolatfelvevőhely — szól közbe Orbán Jánosné hivatalsegéd. — Menetrend szerint jön ugyan a vállalat autóbusza, de mégiscsak kényelmesebb volt a régi rend. Bármennyire elzárt településnek is látszik Űri, a két helybeli fiatalasszony szavaiból, jó néhány más tényből és külső jelből is látszik, hogy nem állt meg, sőt nem is zajlik lassabban, unalmasabban nem kellett hozzá kés. A sarkon várták a gyerekek, s mire a ház ajtajáig értek, a kezükbe tördelte. — Vaj? Hol jutott akkor nekünk vaj? Most meg szétdobálják a narancsot... Idővel a nagyobbak dolgozni mentek. Ám akkor több és jobb ruha kellett, több élelem. — Amikor szét kellett osztanom a pénzt a hetijegyekre, hogy a következő héten is dolgozni tudjanak menni, alig maradt. Annyit nélkülöztünk, hogy azt el sem lehet mondani. És látja, rendes, dolgos munkásember lett mindegyik gyerekemből. Amelyik fiú az apja után a zenészséget választotta, az se iszik egy sem. De a betegség, az nem kímélt bennünket. Q A szegénységnek lassan- lassan vége szakadt. S most, hogy tanácsi értékesítésű lakáshoz jutottak, a szülőknek s velük élő legkisebb lányuknak, Borbálának a zsúfoltság is csak rossz emlék. — Ilyen szép lakásban hogyne lenne boldog az ember! — mutatja a háziasz- szony a szobákat. Hosszú-hosszú évekig csak beszéltek meg álmodtak róla. A lakáselosztó bizottsági ülésen, ahol a vita az elosztandó lakások és lakók sorsa felett sűrű és állandó, Babáriék kérelmére első hallásra rábólintottak: megérdemlik. K. Zs. az élet, mint másutt. Legfeljebb kényszerűségből... — Az egészen fiataloknak, de nekünk, harminc körüli házaspároknak is a szórakozási lehetőségek hiányoznak leginkább. Eddig legalább a cukrászdában volt zene, lehetett táncolni, de ennek is vége. A művelődési ház kihalt, amióta a vezetőjét behívták katonának, a KISZ-szervezetet öt-hat lelkes, de lassan belefáradó fiú és lány jelenti. — Ezt a kicsit szomorú és szegényes leltárt az úri kulturális életről már Bori Antalné adminisztrátor készítette. Süliné csak helyeselni tud: — Pedig érdeklődés, igény lenne. Nagyon sokan eljárnak máshová szórakozni. Évente általában háromszor rendezünk úgynevezett párosbált, ilyenkor azok is kimozdulnak otthonról, akik évközben nehezen szánják rá magukat az utazásra. Az igazság az, hogy máskülönben az úri emberekre nem lehet ráfogni, hogy kényelmesek vagy közömbösek lennének. Ha mostanában, vagy régebben lakóhelyük szépítéséhez, gazdagításához kérték a segítségüket, a monori járási hivatalnál is — ahol pedig alkalom nyílik az összehasonlításra —, elismerően beszéltek az itteniek aktivitásáról. Javarészt ennek köszönhető, hogy a kis településnek nincsenek komolyabb gondjai... Az iskolai, óvodai helyek elegendőek, van gázcseretelep, a vezetékes ivóvíz itt már nem újdonság. Persze, rossz utak errefelé is akadnak, de az arra járók nemcsak keseregnek, tudják, hogy ásóval, kapával, gereblyével a legmélyebb vízmosás is eltüntethető. — A járási hivatalnál azt mondta valaki, hogy a sülysápi közös tanács talán jobban szívén viseli Űri fejlesztését, mint a nagyközségét. — Kát... — néz össze kétkedő mosollyal, s ebben egyetértőén Süli Gáborné és Bori Antalné. Persze, ha Ők elégedetlenek vagy . türelmetlenek; . az természetes. Bizalmát, s feladatok egész sorát kaptak a falubeliektől, ám tisztségükkel akaratlanul örököltek gondokat is. Helyben maradnak Változik az életforma a kis településeken — olvastam még évekkel ezelőtt. A kirendeltségvezető szinte szó szerint ismétli annak a tanulmánynak egyik mondatát: — Kiszabadulnak az asszonyok a konyharabságból. Ma már szinte minden nő dolgozik Úriban is. Akik nem akarnak utazgatni, azok vagy a KELTEX kihelyezett részlegében, vagy a Tápióvölgye Tsz-ben találnak munkát, de akadnak, akik bedolgozóként tollbetéteket készítenek. Az IKARUSZ autóbusza lakástól a munkahelyig szállítja a munkásokat. Amint a tanácskirendeltség előtti hídon indulóban a következő úticélon töprengek, csacsifogat üget felém az úton. A két szürke mögött takaros kiskocsi, a bakon egy koros és egy idős ember, hátuk mögött a szekérderékban vizeshordó, permetezőkanna, vegyszeres dobozok. — Nem az enyémek, csak kölcsön kértem — bök a hosz- szú fülűek felé az ostorral Bakos Mihály, a fiatalabb gazda, mintha szégyelleni kellene az igénytelen jószágot. — A Tápiószecső felőli részen van a szőlőnk, gyalog jó egy óra az út, de a vizet, a kannát is ki kell vinni valahogy. A papának is köny- nyebb így ... Bimbó István, akit Bakos Mihály tiszteletből szólított papának, a nyolcadik .évtizedet elhagyva sem mondott búcsút a százötven négyszögölnyi bortermőnek: — Csak gyalogolni ne kelljen, megdolgozom én még a szőlőt, be ir szórom. — Érdemes az idén is? — Annyi nem lesz, mint tavaly, de a mustfokot sem kell majd a boltban venni — mondja, nagyon figyelve, értem-e? Pár percet állunk csak az út szélén, s néhány mondatból már szinte ismerem mindkettőjük életét. — Most jó, most már jó... — mondogatja az öregebb. —- Mi lett volna belőlünk, a gyerekeinkből, ha megmaradnak azok az úgy elaprózódott földek, amiken egy lovas kocsival sem lehetett megfordulni? — kérdezi talán magától Bakos Mihály, a kilenc éve leszázalékolt kazánfűtő. Üröm az örömben A kíváncsiság végül is az új óvodához, az épülő konyhájához visz. Sajnos, méltatlan környezet: gazrengeteg ringatózik az ablak előtt, belül a nemrégen társadalmi munkában elkészült mennyezet aládúcolva. Kétségtelen, a sietős jószándék, s a megfelelő szakmái felügyelet hiánya mkozta, hogy a bélésele- mekré azonnal felrakták a nedves salakot, arra a friss betont. Utána, amint lehetett, ledobálták... Nézegetem a jegyzeteimet: ezt a rossz példát legszívesebben elfelejteném. Csakhogy azok az úriak, akik ott voltak, s nyilván ott lesznek a következő, most már helyreállító társadalmi munkaakciónál Is, Úgy sem felejtik el. S remélhetőleg azok a vezetők sem, akik felelősséggel tartoznak a pénz, az anyag és az emberi erő célszerű felhasználásáért. A falu túlsó vége felé haladva, frissen vakolt és félig kész házakon akad meg a szemem. Űri a dombtető felé terjeszkedik, nyújtózkodik, kinövi a völgyet. A magas házak padlásszobáiból Sülysápra látni. S az óvoda konyhájának kálváriája ellenére onnan is a kisközség hétköznapjaira. Vereszki János Tennivaló mindig akad Nincs még igazi nagyüzem a Vetőmagtermeltetö és Értékesítő Vállalat monori területi központjában. Tennivaló persze ilyenkor is akad bőven. Tápai Gyuláné például egy iskolai szemléltető eszközt készít, a magmintákat ragasztja fel a kartonlapra (balról). Hack Józscfné laboráns a nyersáru úgynevezett objektív átvételéhez végez kísérleteket Nyilas Ilona (elvételei ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) *
