Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
"xMüan 1981. AUGUSZTUS 25., KEDD KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A hétköznapok festői varázsa Helyes elvet alkalmaznak Szobon, amikor megyénk művészeti életének műveit hívják meg, s ezzel kulturális körforgalmat bonyolítanak le, klasz- szikus értékű festményeket és új törekvéseket mutatnak be a közönségnek, mely egyre nagyobb számban látogatja a Börzsöny Múzeum kiállításait. Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Kmetty János ismert nagyságok — de csak gyönyörködni képes az ember Ilosvai Varga István, Miháltz Pál, Göllner Miklós, Ámos Imre művészetében is. Zavarba ejtő gazdagság ez — a szentendrei mérték egyenletessége, mely remek változatokban, más-más eszközökkel gazdagítja az anyagot. Perlrott-Csaba Vilmos, Paizs-Goebel Jenő, Modok Mária, Bálint Endre közreműködésével. A szentendrei műhely jelentősége a változatok finomságában is megmutatkozik, abban, hogy e konstruktivista szárnynak erős a realista ága is. melyet Onódi Béla, Pirk János, Gálffy Lola, Gráber Margit, Kántor Andor képvisel. Itt, Szobon derül ki az is, hogy milyen jeles értéket vonultat fel Diener Dénes Rudolf, akit nem igazságosan kicsit elfelejtettünk. Vándortárlatok Van igény képzőművészeti kiállításokra és van forrás is. Tavaly kezdte el a váci Madách Imre Művelődési Központ a vándortárlatok szervezését váci festők műveiből, s azóta több ezren nézték meg az anyagot Foton, Váchartyán- ban, Gödön és most Szobon is. Az Augusztus 20. szocialismmmm Lukoviczky Endre: Szürke-fehér kompozíció ta brigád azt jegyezte be a vendégkönyvbe, hogy még több magas színvonalú képzőművészeti alkotással szeretnének megismerkedni. Laczus Gézá- né, a Börzsöny Múzeum igazgatója e való igény kielégítésére szerveá meg még az idén Gádor Emil retrospektív tárlatát, s bemutatják Tavaszy Noémi Bartók-sorozatát is, jövőre Fajka János, Blaskó János, Nádasdy János, Marsovsz- ky Endre szerepel Szobon önálló kiállítás formájában. Nagymarosi galéria Nemcsak a váci, a szentendrei művelődési központ is szervezi a maga vándorkiállításait a városunkban élő festőik, grafikusok alkotásainak válogatásával. összetartozó, magvas konstruktív anyag érkezett Nagymarosra Csík István, Bartl József, Kocsis Imre, Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál, Keserű Hona, Lukoviczky Endre és mások alkoJEGYZET A könyv és a mozi tásaiból. Megismerkedhetünk Hajdú László „Hajóroncs-váz- lataival”, Hegyi György halas motívumával, Farkas Ádám táj analízisével és Aknay János nyomatával. Nagymaros szintén a festők térsége, s ha meg is szűnik sajnos az Alap alkotóháza, éppen a tekintélyes múlt miatt indokolt sürgősen létrehozni a nagymarosi galériát az alkotóházat díszítő festményekből és további adományokból. Kiegyensúlyozottan Bányász Béla nemcsak ve- csési festő, hanem a Dél-Pest megyei Nagy István Csoport alapító tagja, sőt a hajdani mester oldalági rokona is. Méltó hozzá, jogutódlása abban nyilvánul meg, hogy adott képességeivel megfelelően sáfárkodik, s Nagy Istvánhoz hasonló életszemlélettel varázsolja festészetté a hétköznapok egyszerű és egyszerűségükben mégis fenséges emberi történéseit. Fuvaros, olvasó lány, és sok-sok virág, napraforgó, zebegényi és balatoni táj telepszik meg képei gondo- zottan gondos felületén. Fejlődése abban nyilvánul meg leginkább, hogy nincsenek többé munkásságában szélsőséges pólusok, a jó szint egyenletessége dominál, s abból emelkedik ki a „Dinnyevásár” kedves mozgalmassága, színes forgataga. Losonci Miklós SOK MINDENT ELOLROL KEZDENI Új tervek az ódon falak között Üj igazgatója van Kása Pál személyében a budaörsi Jókai Mór Művelődési Háznak. Új seprű jól seper — tartja a népi bölcsesség, s ezúttal különösképpen fontos, hogy a jelképes kifejezés valóságos tartalommal telítődjön. Ugyanis a jelenleg 19 ezer lakosú és dinamikusan fejlődő községben nagy feladatok várnak a művelődési ház gárdájára. Sok mindent elölről kell itt kezdeni. Július 15-től új az igazgató, aminthogy új ember Bozóki Lajos művelődési előadó és új emberek lesznek a szeptemberben munkába lépő ismeretterjesztési és munkásművelődési előadók is. Csak a művelődési ház ódon falai maradnak a régiek — legalábbis egyelőre. Három követelmény A nagyközség politikai és állami vezetői nárom pontban határozták meg a közös fenntartású művelődési ház feladatait: a település 33 üzemében dolgozó szocialista brigádok művelődésének segítését, az új lakótelep lakóinak igényeihez igazodó művelődési lehetőségek megteremtését, valamint a község lakosságának, különösen a fiataloknak a kulturált szórakoztatását várják. Egy valódi népművelőnek, amilyen Kosa Pál is, ezek a feladatok magától eretődőek. A Ganz Mávag művelődési központjának csoportvezető- jeként ugyanis a szocialista és munkabrigádok százainak vált személyes jóbarátjává, s. a műhelyekben otthonosan mozgó munkatárssá, akinek meghívására sokan jöttek el az általa rendezett képzőművészeti kiállításokra, ismeretterjesztő és szórakoztató programokra egyaránt. Most is azt vallja, hogy a munkásművelődést segíteni az Íróasztalhoz leragadva nem lehet. A munkásokat neki is, a művelődési ház előadóinak is a műhelyekben kell megismerniük, ott kell javaslatot tenni a brigádvállalások teljesítéséhez. — Az üzemek évente 300 ezer forinttal járulnak, hozzá a művelődési ház költségvetéséhez. Azt akarom, hogy munkánkkal bizonyítsuk, megtérül számunkra ez a befektetés — mondja az igazgató. — Jelenleg ugyan még csak ott tartunk, hogy az üzemi kirándulásokhoz útvonal-javaslatokat készítünk, amelyekben igyekszünk a kirándulók kíváncsiságát felkelteni az útjukba eső művészettörténeti és történelmi értékek, műemlékek iránt. A későbbiekben azonban magunkra vállaljuk az üzemi kollektívák által látni és hallani kívánt előadók meghívását is. Eddigi munkám során nagyon sok közkedvelt művésszel, népszerű tudóssal, sportolóval alakult ki olyan baráti kapcsolatom, hogy bízhatom benne: meghívásunkra szívesen vállalják a szereplést. Kapcsolatkeresés Budaörsön együtt él a múlt és a jelen: a földszintes, komfort nélküli házak mellett magasodnak a többemeletes épülettömbök. A nagy különbségeket mutató életfeltételeik ellenére a község lakóinak Budaörs a közös otthonuk, de hogy tudatukban is azzá váljék, ahhoz segítséget adhat a művelődési ház is. Kosa Pál változatos eszközökkel igyekszik kapcsolatot találni hozzájuk. Augusztus 10-től 36 úgynevezett kulcsos — napközben szülői felügyelet nélkül maradt — gyerek részére nyitott német nyelvű napközis tábort. Nagy Mártonná és Czachesz Zsuzsanna pedagógusok nemcsak kirándulni Vitték a gyerekeket a Margitszigetre, a Budai Várba, az Állatkertbe, a Jánoshegyre, stb., hanem játékos foglalkozásokon német nyelvtudásukat és kreativitási készségüket is fejlesztették. ESZTÉTIKAI KIADVÁNYOK A munka szépsége és öröme Pukász Györgynek, a Kos- suth Könyvkiadónál most megjelent A munka esztétikája című tanulmánya nem egyedüli ebben a témában. Már előtte is sokan vizsgálták a munka gazdasági-politikai összefüggéseit, valamint filozófiai és szociológiai aspektusait. Elég megemlíteni Az esztétikum mint a munkavégzés segítője című művet vagy Lukács Györgynek A társadalmi lét ontológiája című kötetét, amelyben a szerző kifejti a munka fogalmát, teljességét az ember és a társadalom keletkezésének és létének mozzanatában, építve Marx munkaelméleti eredményeire. Fukász György könyvének mottója József Attilát idézi: „... dolgozni csak pontosan, szépen, — ahogy a csillag megy az égen, — úgy érdemes." S ezzel már elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy minden munkának megvan a szépsége. Gondoljunk csak arra, hogy látványnak is milyen szép az arató, a markotszedő ember, vagy az izzó vaslávatöme- get öntő kohász, martinász mozdulata. A munka végeredménye, a tárgy végül is esztétikum, mert az ember a szépség törvényei szerint alakította. Ezzel kapcsolatban csak egy dolgot említek meg: az asztalos munkáját, s végeredményét, mondjuk egy intarziás asztalkát, amely a maga nemében művészet, gyönyörködni lehet benne, amellett, hogy hasznos tárgy is. A szerző éppen Marx’ és Lukács György művei alapján fejti ki véleményét, azt, hogy az ember a munkában megtestesülő szabadság révén jut el a szép történelmileg kialakult és fejlődő, meghatározott fokáig, elsajátítva a szépség tartalmi oldalát. Ezután azt vizsgálja, hogy a szovjet társadalomtudományi kutatásokban miként mutatkozik meg a munkaesztétika problémája, hangsúlyozva: a termelési-társadalmi viszonyoknak meghatározó szerepük van, nyilvánvaló, hogy az elnyomott, kizsákmányolt ember kevésbé törődik azzal, mit csinál, míg a felszabadult embernek megvan a lehetősége a munka szépségének kifejtésére. A munkaesztétika polgári koncepcióját is elemzi, ismertetve a polgári munkaesztétika néhány alapvonását, a münka polgári „humanizálását”, annak céljait, a többi között azt, hogy a tőkés termelési viszonyok uralma idején a munkamiliő esztétizálása a munkás- osztály erőteljesebb kizsákmányolásának kiegészítő eszköze. A munka fárasztóbbá válik, alkotóik nem élvezhetik munkájuk eredményét, az ember testi és szellemi létében károsodásokat okoz, a szervezete korábban elhasználódik. Végül is az ember valódi esztétikai viszonya a munkához, a szépség törvényszerűségeinek kifejeződése csak a szocialista társadalomban lehetséges — állapítja meg a szovjet irodalomra hivatkozva Fukász György. A továbbiakban a szépség és a hasznosság fogalmával foglalkozik, kifejtve, hogy nem elég, ha egy tárgy szép, meg kell lennie a hasznosságának is. A lényeg az, hogy milyen viszonyban van egymással a hasznosság és a szépség, hiszen a kettő elválaszthatatlan egymástól. Leírja, hogy napjainkban mit értünk a szép esztétikai kategóriáján. Ugyanis a I szép fogalmának megállapítá- ' sában eltérő vélemények alakultak ki, s ennek az esztétikai kategóriának tartalmáról, jellegéről kiterjedt viták keletkeztek. Nem szabad a szépet abszolutizálni, s ebben a kérdésben idézi Platánt és Hegelt, akinek határozott véleményük volt ebben a kérdésben. Ezután a szocializmus és a munka szépsége összefüggéseit tekinti át, hangsúlyozza, hogy ebben a tekintetben tanulságos a szovjet valóság fejlődése. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szocialista társadalomban a termeléshez szükséges munka egyre érdekesebb és vonzóbb lesz, vagyis a munka szépségét megteremtő fejlődés természetesen csakis a szocialista termelési viszonyok között lehetséges. Itt válik szabaddá az út a munka esztétikumának kibontakozásához. Corra veszi a munkahipoték-) ziseket, a munkaesztétika tárgyát, a munka, a munkatevékenység folyamatát, a munka környezetét és a feltételek és az esztétika összefüggéseit, valamint a munkához való viszonyt. Hangsúlyozza, hogy a fizikai feltételek mellett a munkahely társadalmi-politikai jellegű feltételeit is kell esztétikailag értékelni, hiszen ezek alkalmasak a munka környezetének jellemzésére. Szükség van a munkahelyi-üzemi demokratizmusra, a csoportérdek és a társadalmi általános érdek, valamint az egyes munkás érdekei közötti összhang megteremtésére, mint a jó, hasznos munka körülményeire, hiszen szép munkát, hasznos tárgyat csak nyugodt körülmények között lehet végezni, illetve készíteni. Gáli Sándor — A teljes ellátásért 600 forintot fizettek a gyerekek szülei, nem marad ebből a művelődési háznak egy fillér haszna sem. de az, hogy a 36 •gyerek szüleivel sikerült megismerkednünk, nagyon fontos, mert őket már személyes ismerősként hívhatjuk meg a rendezvényeinkre — mondja az igazgató. Aztán ott vannak a nyugdíjasok! A település szélén kicsiny parcelláikon dolgozgatnak, nyárra épített, fedett helyiségben társalognak, de mit csináljanak, ha beáll a rossz idő? Régen szerettek volna otthonra találni a művelődési ház valamelyik termében. Most az új igazgatóval megállapodtak: a kiállítóteremben minden héten összejöhetnek. Hagyománymentés Számos szép terve van aa igazgatónak, s azok megvalósításához azért nem férhet kétség, mert Budaörs társa* dalmi és állami vezetői minden támogatást megadnak hozzá. — A közös otthon érzését igyekszünk elmélyíteni egy helytörténeti múzeum anyagának összegyűjtésével. A község német ajkú lakóival együtt élnek itt Erdélyből idetelepített székelyek és Szlovákiából ugyancsak idetelepített magyarok. Mind a három nemzetiség sajátos kulturális értékek hordozója. Nem engedhetjük hát. hogy feledésbe merüljön az a motívumkincs, amelyet népdalaikban és kézimunkáikban megcsodálunk. Régi hagyományt akarunk feleleveníteni a dalárda és a fúvószenekar megalakításával. A községben 116 pedagógus és 40 óvónő dolgozik, lehetetlen, hogy legalább 25-en ne vállalkoznának a közös éneklésre. Az új lakótelepen sok értelmiségi, művész, újságíró él, legtöbbjük a fővárosban dolgozik, de egy itt alakítandó közös klubot biznyára szívesen és támogatással fogadnak majd. A helyi fiatalság számára a jövőben is lesz disco, amelynek szüneteiben különböző előadásokkal, vitákkal igyekeznek a művelődési ház dolgozói az elmélyültebb gondolkodás területére csábítani a táncolókat. Zenében egyébként nem lesz hiány, hiszen rendszeresen a művelődési házban próbál a Pók derby együttes, a fiatal nőkből álló Pamm beat együttes is. Változatlanul a művelődési ház mindennapjaihoz tartozik a szabás-varrás, a kézimunka, a nyelv, (orosz, német, angol, francia), a zene (zongora, hegedű, gitár), tanfolyam, s a képzőművészeti és a bábszakkör is. Ahogy végigjárjuk az egykori német parasztházból kialakítón, két egységből álló művelődési házat, megállapíthatjuk, hogy Budaörs egyre duzzadó lakossága korszerűbbet érdemelne. Az új igazgató azonban optimista: nem a régi falak számítanak, hanem a közöttük zajló élet. Cseri Sándor Zene és ifjiíság Művészet. és ifjúság, Film és ifjúság. Bizonyára ismerősen csengenek a KlSZ-akció- programok címei. Mint Csonka Máriától, a KISZ Pest megyei Bizottságának kultúrfele- lősétől megtudtuk, ősszel egy újabbat hirdetnek meg: Zene és ifjúság címmel, azzal a céllal. hogy a kulturális tevékenység egyik elhanyagoltabb területe, a komolyzenei ismeretterjesztés kiemelt szerepet kapjon. A programtervezet még csak részben készült el, végleges formát majd akkor ölt. mikor a fiatalok véleményét, észrevételeit is meghallgatták. Erre pedig szeptemberben. Szödligeten, a KISZ- vezetőképző iskolában kerül majd sor. kiadók és a tévé illetékesei megtalálták a lehetőséget az egyeztetésre. Márpedig, ha ilyen „nagy” cégek képesek voltak erre, nem lehetne-e „alsóbb” szinteken követni a példát? Mire is gondolok? A Pest megyei Moziüzemi Vállalat az utóbbi időben számos remek újítással jelentkezett. Különböző filmnapok, autósmozi Szentendrén és így tovább. Ügy gondolom, nem múlna rajtuk, ha egy újabb ötlettel gyarapíthatnák a nézők számát. Számtalan irodalmi alkotás kópiái állnak bizonnyal rendelkezésre. A városok, községek könyvtáraiban most már jószerint valamennyi filmre átdolgozott regény megtalálható. Vajon nehéz lenne-e ezeket összehozni? Ha a város, község mozijának vezetője megkeresné a város, község könyvtárának, könyvesboltjának vezetőjét: ekkor és ekkor ezt és ezt a filmet vetítenénk, jöjjenek. Jöjjenek a könyvvel magával, vagy akár csak egy kis táblával: a film alapjául szolgáló irodalmi mű megtalálható ebben és ebben a könyvtárban, könyvesboltban. Az ötlet persze fordítva is megáll a lábán. A könyvesintézmény vezetője javasolná, melyik filmet vetítse a mozi néha. A lényeg ugyanaz: a filmnek nézőt szerez a könyv, a könyvnek olvasót a film. Miért tartom ezt fontosnak? A gyakori mozilátogatók nem mindig azonosak a rendszeres olvasókkal. A könyvbarátok nem mindegyike mozdul ki otthonról — moziba. Márpedig egy teljesebb, tágabb művészeti látásmód kialakításához, vagyis teljesebb, tágabb világszemlélethez minél több művészeti ág, műfaj ismerete — elengedhetetlen. Még valami. Néhány könyvtárban, könyvesboltban már kialakult gyakorlat: a következő heti tévéműsor ismeretében külön polcra, a kirakatban kiemelt helyre teszik azt a könyvet, melyre kis cédulát helyeznek: a belőle készült film (mondjuk) szerdán 21 órakor látható az 1. csatornán. t1 kis figyelmességhez még ■’-'csak egyeztetés, adminisztráció sem szükségeltetik. Csak éppen: figyelmesség. A. Gy. TV éhány élmény, érzés elöl- ' járóban. Egyik első filmemlékem a Grant kapitány gyermekei. A hatalmas sas karmaiban vergődő gyerek figurájára máig emlékszem. Nem sokkal később, egy könyvtárosnő jóvoltából, meglepődve tapasztaltam, hogy a film — — könyvből „készült”, Verne Gyula regényéből. Elolvastam — más volt. Gazdagabb, sokrétűbb. A Három testőrrel fordított a kapcsolatom. Némi pirulással vallom be, mostanság is előveszem Dumas (a maga műfajában) remekét. Ügy véltem, újat Athosék ügyében nem tud nekem senki mondani. Tévedtem. Megnéztem a Richard Lester rendezte Három testőrt a moziban — más volt. Színes, pergő; megelevenedett a kor, szinte egy dokumentumfilm hitelességével. Könyv és film kapcsolata az utóbbi megjelenésétől igen szoros. Aligha van a világirodalomnak olyan nagy alkotása, melyet előbb-utóbb utol ne érne a végzet — megfilmesítik. A végzet szót azért használom, mert bár nem feladatom esztétizálni, azt hiszem, tény: a film vajmi ritkán tudja „überolni” mondjuk a Háború és békét. Az előbb említett Lester-film, vagy a Hamu és gyémánt a ritka kivételek közé tartozik. Ám — nagyon leegyszerűsítve a dolgot — egyvalamire mindenképpen alkalmasak ezek a filmek. Figyelemfelkeltésre. Mégpedig az eredeti, a regény, a novella iránti érdeklődés felkeltésére. Ez — statisztikailag kimutatható — tény. Ám ahhoz, hogy az érdeklődés meglegyen, két dolog kell. A könyv és a film. Vagyis az, hogy az époen vetített alkotás „eredetije ”, a regény — hozzáférhető legyen. Könyvesboltban, könyvtárban. Néhány éve egy könyvszakmái folyóiratban megpendítettem: vajha bekövetkezne az a kor, mikor a televízióban vetített könyvadaotációkkal egv- időben kaphatók lennének maguk a könyvek is. Világért sem hiszem, hogy ama kis írás hatására, de tény, hogy azóta jó néhány alkalommal sikerült az egyeztetés. A tévésugárzás idején megjelent a Rózsa Sándor, a Háború és béke. a Kőszívű ember fiai — sorolhatnánk. A
