Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

1981. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK ^nrifcflP fiz új Ferihegy túl a félidőn Az ország teljes területén műszeres repülésirányítás £■ f; A régi hangárokban nem férnek el teljesen a gépek, így a hajtó­műveik javítását a szabadban kell elvégezni Á Minisztertanács 1977-ben rendelkezést hozott, hogy a már meglevő repülőtér mellé újabbat kell építeni. A 6 és fél milliárd forintos költségű első ütem építkezéseinek félidején már túl vagyunk. Megvalósult az ország egészére kiterjedő műszeres repülöirányítás. Már építik az új futópályát, amely 3700 méter hosszú lesz. Készülnek az ehhez kapcsolódó fény- technikai, rádiónavigációs és meteorológiai berendezések, ame­lyek 200 méteres vízszintes látásnál lehetővé teszik a bizton­ságos fel- és leszállást. (Még nincs a világom olyan repülőtér, amely ennél kedvezőtlenebb viszonyoknál is üzemképes.) 1983- tól az új pálya alkalmas, lesz a polgári repülés jelenleg ismert összes géptípusának fogadására. Űj hangár is épül, hogy a jövőben e gépeket közvetlenül a forgalom mellett, itt Budapesten javíthassák. A beruházás első ütemét 1982-re kell befejezni, de légi közlekedésünkben a későbibekben is jelentős fejlődésre szá­míthatunk. Az épülő új hőközpont Az új hangőr több mint 8200 négyzetméteres alapterületével a leg­nagyobb gépeket is befogadhatja Az új központi Irányítótorony, amelyet a két pálya között he­lyfeznek el, 12 emelet magas lesz Hauer LajoSy képriportja Bejelentése miatt ne mentegetőzzön! Megvédték a panaszos igazát Aranyszínű, félhold alakú kapocs tűzi össze a messzi Ke­letről származó selymes papír­lapokat, A kétoldalas kereset- levél tömény moralizálás. És mégis, milyen messze va­gyunk a hippokratészi eskü emelkedett etikai szellemétől! Nem lehet vitátkozni azon — írja az orvos felperes —, hogy állampolgári jog-e a teljes leittasodás. Mindeneset­re1 hozzáteszi: nem vitás, hogy igen. Ezután pedig fel­teszi a költői kérdést: Egy orvos kötelezhető-e arra, hogy életének minden percében al- kalmias legyen hivatása gya­korlására? Válasza egyértel­mű: nem. Mert: alapvető em­beri jog, hogy szabad idejé­vel mindenki szabadon ren­delkezzék ... Menjen az ügy eleire! A történet, amelyből e tö­redék származik, tavaly au­gusztusban kezdődött. Fenn, a budai hegyvidék egyik kis községében szombat délután erős szívfájdalmakra, fulla­dásra panaszkodott egy 74 éves ember. Veje, látva apó­sa kínlódását, halálfélelmét, kerékpárral az orvoshoz haj­tott. A doktor otthon volt, egy falubeli férfival éppen az udvaron betonozott. — Jöjjön gyorsan, mert a papa nagyon rosszul van — mondta neki izgatottan a kerékpáros em­ber, mire azt a választ kapta, láthatja, mit csinálok, men­jen a harmadik faluba (13 km) az ügyeleteshez. Amikor a férfi hazaért, apósa már kétségbeejtően rossZul volt, ezért hálóköntösét ráadták s egy kocsival a legközelebbi (9 km) kórházba vitték. Ott azonban, még mielőtt megvizs­gálták volna, összeesett és meghalt Két nappal a történtek után a biciklis ember (a vej) le­velet írt az Egészrfégügyi Mi­nisztériumba. „A legnagyobb tisztelettel, talán megkérdez­hetem a gyászoló rokonság nevében, hogy ez esetben le­Hétvégi telek. Nyelvtanilag sem ép­pen szép összetétel. Az utóbbi években mintha fogalomként is többnyire rosz- szallóan csengene. Úgymond hétvégi tel­kük van a sznoboknak, státusszimbó­lumként. Hétvégi telkük van a vasta­goknak, befektetésként. Egyáltalán: a hétvégi telek, rajta a ház valamiféle kispolgári magatartás tárgyiasult szim­bóluma volna? Mint némely aggódó és szakértő, valamint kárörvendő és ke­vésbé szakértő társadalomtudósok, szo­ciológusok, egyéb írástudók tanulmá­nyaiban. Jelen kis dolgozat nem kíván, nem is tud perdöntő állásfoglalással szolgál­ni a fenti véleményekkel kapcsolatban. Írója ugyanis azt gondolja: „lehet ben­nük valami”. De! Óvakodik az általánosí­tásokat elfogadni. Inkább apró telkek ap­ró házainak néhányát felkeresve, azok lakóinak apró örömeiről, apró bajaik­ról ír, különösebb kommentár nélkül. Orbottyán. mindenekelőtt: lógok. Lógok a munkából fél órát, amíg meg­merülök a kis tó vizében. Persze minő­síthetjük ezt hivatalos ténykedésnek is, mondván: saját tapasztalat alapján kí­vánok meggyőződni, milyen vízben für- denek a partmenti üdülők, no meg az idelátogatók. A bizonyítvány: a víz ki­tűnő. Farkas Ferenc kutatómérnök ugyan­ezt vallja. A Nyár utcában 205 négyszö­gölet birtokol, imár nyolc éve. Tanácsi parcellázás volt, gazos föld. Helyén ma táglaház, kicsi, 40 négyzetméter az egész, de — összkomfortos. Két háló­fülke. fürdőszoba, konyha; nappalinak, szalonnak, halinak egyformán szolgáló nagy szoba, terasz, pince. A falakat, te­tőt szakember készítette, minden mást a tulajdonos maga. Fürdőszobába kádat, konyhába csempét „szerelt”, tapétázott. Villany világít, az ásott kútból szivattyú pumpálja a vizet a csapokba. A gyü­mölcsfák még túl fiatalok, hogy terem­jenek, de a veteményes kiadja a nyári zöldséget. — Sokat vannak itt? — Hétvégeken, tavasztól késő őszig. — Közhelyes kérdés: miért? — Itt élünk. Ahogy vasárnap este visszaérkezünk Pestre, már a város szé­lén fojtogatni kfezd a füst, a bűz, a tö­meg, a zaj. — Valami monoton, állandó zúgás itt is hallható. — A téglagyár szellőzőberendezése. Mondjam, hogy nem zavar? Zavar. De a sok jó mellett? Eltörpül. Szentendre. Pontosabban annak Pismány nevű része, a Csalogány utca. Messze ellátni, végig a Dunán, Pestig. Olcsváry Lászlóék (férj-feleség egyaránt „számszakiak”: könyvelés a szakmájuk) az augusztus 20-i tűzijátékot is innen nézik. Amikor 68-ban ezt a 280 ölnyi részt megvették, még nem volt annyira „divat” a nyaralóépítés, ök igen komo­lyat, teljes kényelemmel berendezettet építettek, azzal a szándékkal, hogy pesti munkahelyükre márciustól októ­berig innen járnak be. Ám ugye a ben­zinárak ... De a „befektetést” nem bánják: készül­nek rá, hogy a nemsokára esedékessé váló nyugdíjazás után életük következő állomásának tudják a házat. Hogy ke­vesebbet járnak ki, néhány gyümölcsfa megsínylette, de azért ötven liter bor megterem a tőkéken, melynek nem is a mennyisége fontos, inkább a tudat: sa­ját. Az ablakokon vastag rács, a zára­kat riasztóberendezés védi: korábban háromszor is betörtek ide, és mivel ér­tékes holmi nem nagyon akadt, hát ösz- szetörték a berendezést az ismeretlen látogatók. — Tudom, sokat vannak itt. Mégis: vendégek. — Nem hiszem. Sok „bennszülött” ba­rátunk van, még a városbeli pletykákat is azonnal megtudjuk. Ami meg „nyílt” ügy, megismerjük magunk. Ott vagyunk minden évben a Dobolajáráson; minden új múzeum megnyitásán, no meg ké­sőbb is felkeressük a kiállításokat; ha színházi előadás van a Teátrumban vagy a Nosztalgiában — minket ott ta­lál. Diósd. Az Erzsébet utcában, s kör­nyékén rengeteg kisebb-nagyobb ház, egyszerűek és hivalkodók vegyesen. Há­mori Pál telepvezetőé alig 25 négyzet­méteres, masszív sóskúti kőből épült, no meg — saját erőből. Pázsit veszi kö­rül, kis vetemény itt is, a gyümölcsre még várni kell pár évig. Villany nincs, a házigazdáék szerint ez jó is, rossz is. Rossz, természetesen, hiszen a petró­leumlámpa romantikus ugyan, de szem­rontó, meg az ételnek sem használ, ha hűtőszekrény nélkül szenvedi az iszonyú augusztusi hőséget. De a villany talán túlcivilizálná az egészet — vélik Há­moriék —, mert a legcsodálatosabb örömök egyike, ha esténként kiülnek a teraszra, sötétben és — nem csinálnak semmit Csak élvezik a csendet, a leve­gőt. — Idill? — Egy-két dologtól eltekintve — igen. — És mi az az egy-két dolog? — Egy utcával feljebb van villany. Eigy utcával lejjebb is. Itt nincs. Miért? Jó volna tudni. Van vízvezeték, de több­ször nem jön belőle semmi, mint igen. Állítólag a kutak adnának bőven, de a víznyomás nem elegendő. Meddig? Jó volna tudni. Veresegyház. Gerlei Ferenc nyugdíjas kicsit szomorúan mutatja: még tavasszal elfagytak a fák. Annál elkeresí- tőbb ez, mert nem szakember sem ő, sem a felesége. Könyvből, folyóiratokból tanulták, tanulják a kertészkedést, no meg a szomszédoktól. A Rákóczi utca telektulajdonosai amit maguk kárán okoskodnak, megosztják a többiekkel. A kétszobás, Ádám típusú cseh faház Ger- leiéknek — saját szavuk: — a világ kö­zepe. A férj beteg szívének sokat hasz­nált az itteni levegő, mondjuk erősen: nehogy valami rosszat írjak az ő ked­ves falujukról. így: az ő falujukról. Pe­dig őspestiek. A megismert emberek — és a hozzá­juk hasonlók ezrei — nem látogatónak, előkelő idegennek érzik magukat ott, ahol apró házuk pihenést, nyugalmat, kikapcsolódást ad nekik. Otthonának tartja a környéket az is, aki feltétlen áradozással szól róla; az is, aki büszke figyelemmel kíséri változásait. Andai György hetett volna-e valami más megoldás? Megjegyzem, a doktor úrnak van kocsija, gyár log pedig tíz perc az út hoz­zánk. Nem tudom, jogos-e azt hinni, illetve feltételezni, hogy a mi községünkben bár­ki meghalhat, ha azonnali or­vosi beavatkozás volna szük­séges?” 10 ezer pénzbírságra Ez a minisztériumi bead­vány hosszan, tartó vihart ka­vart. Az azóta eltelt esztendő alatt több bűnperhez ele­gendő fordulat történt: meg­félemlítés, elmeorvosi vizsgá­lat, a panasz visszavonása, a visszavonás visszavonása... Mindenekelőtt a járási fő­orvos fegyelmi eljárást indí­tott a körzeti orvos ellen, s alig egy hónappal at eset után a fegyelmi határozatban már ez volt olvasható; „A 15/1972-es egészségügyi mi­niszteri rendelet kimondja, hogy sürgős szükség esetén, még ha nem az ellátásra il­letékes orvost hívják is, az köteles a betegnél haladékta­lanul megjelenni”. Mivel e kötelességét a körzeti orvos megszegte, hivatali felettese 10 ezer forint pénzbírságra büntette. A fegyelmi tárgyaláson a doktor különös módon véde­kezett. Egyetlen sZóval sem cáfolta a hívást, igaz nem is ismerte el. Ehelyett elmond­ta, hogy azon a szombat dél­után Seduxenre pálinkát Ivott, ezért nála pontosan arra a fél napra teljes emlékezetki- esés állott be. Egyszerűen nem tudja, mi történt. Fontos momentum, hogy a fegyelmi keltezésének nap­ján a járási főorvos egy má­sik levelet is küldött a falu­ba. Ennek címzettje a halott ember veje volt A rövid üzenetből kiderül, elkezdődött a panaszos lélektani megdol­gozása. Kérem, bejelentése miatt sem körzeti orvosa, se mások előtt ne mentegetőzzön — ír­ta a főorvos. Az ügy hamarosan tovább gyűrűzött. Az orvos fellebbe­zése folytán az eset elbírálá­sa másodfokon a munkaügyi döntőbizottságra várt. Ám ekkor váratlan fordulat tör­tént. A panaszos előbb egy hevenyészett levélben, majd személyesen is mindent visz- szavont. „Kénytelen vagyok megmá­sítani bejelentésemet, mivel rájöttem, hogy a doktor úrral nem is beszéltem, csak akar­tam. Aznap, amikor ezt tet­tem, kártyáztam és ittam. Tisztelettel kérem, ezért a doktor úr felmentését. Mind­ez csak azért történt, mert két esetben nem vett fel betegál­lományba.” Senki sem tudta pontosan, mi történt, igaz, a döntőbi­zottság arra már korábban is felfigyelt, hogy az orvos a tárgyalásokra rendszeresen hozta-vitte a panaszost... A patthelyzet azonban nem tartott soká. Hamarosan újabb levél ér­kezett a járási főorvos címé­re. Ez egy jogtalan meghátrá­lás volt tőlem — írta ön­vádló indulattal a férfi, majd a következő tárgyaláson el­mondta, mikor megingott, ar­ra gondolt, hogy ennek az ügynek egyszer vége lesz, de ő, a családjával együtt még sokáig a doktor úr körzetében marad. A döntőbizottsági eljárás most már nem tartott soká, a testület aZ eredeti fegyelmi büntetést jóváhagyta. A kör­zeti orvos azonban újra fel­lebbezett, ekkor született meg a munkaügyi bírósághoz kül­dött korábban már citált mo­ralizáló keresetlevél. Dönt az elmeorvos És ismét tárgyalás tárgya^ lást követett. A doktor úrnak: a vitatott napon (társadalmi munkában) segédkező férfi (aki egyébként szintén az or­vos körzetébe tartozik), to­vábbra sem emlékezett aZ orvost hívó kerékpárosra, igaz, elmondta, hogy munka köz­ben. rövid időre többször el­távozott... Mivel pedig újabb részleteket az ítélő tanács nem tudott felderíteni, a bí­róság elrendelte: elmeorvos döntsön, elfogadható-e az or­vos emlékezetkiesésre alapí­tott védekezése. Az igazságügyi sZakértő vizsgálat után kizárta ezt a lehetőséget A hívást a körze­ti orvosnak észlelnie kellett — állapította meg az elmeorvos —, mert nem állott fenn ná­la olyan mértékű részeg vagy kábult állapot, amely ezt ki­zárná. A meglehetősen kategorikus szakvélemény elkészülte után éppen a napokban, követke­zett az újabb bírósági tár­gyalás. Ez azonban, rendkí­vül rövid volt • A doktor ugyanis elállt keresetétől, ugyanis a továbbiakban nem kívánja kétségbe vonni a fegyelmi döntés jogosságát A tragikus eset a panaszos igazával tehát véget ért. Per­sze, a szerencsétlen elhuny­ton ez már semmit sem se­gít. Azt pedig egyelőre csak remélni lehet, hogy az igaz­ság nem lesz kétes értékű, pirruszi győzelem... Babus Endre Hetvenezer ember számára Új rendelőintézet Hibáson Ma avatják fel — a Pest megyei központi ünnepség so­rán —, Dabason az új rende­lőintézetet, amely ismét nagy előrelépést jelent a megye egészségügyi ellátásának javí­tásában. Gyál kivételével az egész dabasi járás lakosságát, mintegy hetvenezer ember egészségvédelmét szolgálja az intézmény. A tizenhét munkahelyes rendelőintézetben a legfon­tosabb szakágakban — bel­gyógyászat, sebészet. ideggyó­gyászat, nőgyógyászat, fül-orr- gége — tejes ellátást nyúj­tanak az itt dolgozó orvosok és asszisztensek. Emellett természetesen saját röntgen és laboratórum szolgálja a gyó­gyító munkát. A megye leg­újabb egészségügyi intézmé­nye a többihez hasonlóan rö­vid idő — alig két év — alatt készült el. Az épület és a berendezések, műszerek költségei elérik a 36 millió forintot. A rendelőintézet szemre is tetszetős Bozsán Péter felvétele » 4 t Apró telkek apró házaiban

Next

/
Thumbnails
Contents