Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. ECYESÜIJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAHACS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM Ára 1,180 forint 1981. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK Ez lesz a történelem T enger íödte tűzhányóként nyugtalan világunk. Nem látjuk, de tudjuk, mit rejt a mély. látjuk, de nem tudjuk, a következő pillanatban miként ölt megint új formát a felszín. A hírek szikáran száraz mondatai záporoznak reánk, mi meg, már-már megbocsáthatatlan egykedvűséggel rakjuk sorba tudatunk rekeszeiben az információdarabkákat; lázadás, puccs, lezuhant, merénylet, sztrájk, lemondott, elrabolták, meggyilkolták, tüntetések... A huszadik század utolsó negyedének kulcsszavai lennépek? Ma soha nem dönthető el, az utókor mit vél majd jellemzőnek, megőrzendőnek: a ma cselekvők soha nem úgy cselekednek, hogy sok tettük közül ez meg ez lesz majd a történelem. Mégis, biztosak lehetünk benne: amit tegnap megéltünk, amit ma élünk, s ami holnap vár reánk, az uódainknak történelem lesz. Nem több, de nem is kevesebb! Történelem lesz. s mert az, betű okmányok, tudós és ostoba könyvek lapjain, kiszikkad belőle, az öröm és a félelem^ az emberi nagyság és kicsinység, a hőssé magasodás és az árulóvá válás; elillan belőle álmok fényes felhője és álnokságok mérgező füstje, szép akaratok fölizzó melege és gonosz akarnok- ságok dermesztő fagya; eltűnik belőle a holnapot és a hatalmat felelősen ötvöző ember, s az, aki a hatalomért bármivel, a holnappal is hajlandó fizetni. Miféle bibliai átkok ülnek rajtunk, hogy egy fajként vagyunk biológiai létünkben, ám nem leljük a békességet, a megegyzást, a türelmet egymás között. egymással szemben?! Nem seregnyi vallás, seregnyi istene tart elénk egyszerre üdvözülést és kárhozatot, hanem társadalmi, politikai rendszerek, eszmék feszülnek egymásnak gigászként. érdekék ütköznek sziklafal keménységgel, történelmi realitások között vezet az út előre is, szakadékhoz is. Lennének ostobák, akik a szakadékhoz igyekeznek? Vannak, ráadásul nem ostobák, hanem a történelem törvényeit fölismerni képtelenek, de ettől még tudatosak, célratörők, semmitől vissza nem riadók. semmit nem sajnálok. Csupán egyetlen mondat bevezető részét említve: megkezdték az Egyesült Államokban a neutronfegyverek tömeges gyártását... Annyi mindent gyárt ez a mai, modern világ tömegesen, gyermekcipőt és gépkocsit, gabonakombájnt, cementet, szerszámgépet, televíziót, és gyárt, sajnos, tömegesen, harci- repülőgépeket, páncélosokat, gyalogsági fegyvereket, aknákat, rakétákat, felderítő műholdakat, s akor most még ezt ezt ist! Döntésre döntés felel, fegyverrel fegyver néz szembe. A történelem azonban soha nem ismétli önmagát. Volt Idő. amikor, ha átmenetileg is. alkalmazhatónak látszott a világpolitika küzdőterén az erő diktátuma. a zsarolás. Az azóta eltelt évek, évtizedek azonban nemcsak az évszámokat változtatták, megváltozott a világ is. mások lettek az erőviszonyok. izsarolni pedig lehetetlen. Nem a gyengék félelme bujkál bennünk, hanem a felelősséget érzők óvatosságát, türelmét gyakoroljuk. ' Ezért van erőnk, emberi hitünk, holnapokba vetett bizcdalmunk leülni most az ünnepi asztalhoz, képletesen vagy valóságosan magunk elé venni az új kenyeret és megszegni azt. Minden népnek rengeteg rítusa tapad az új kenyérhez, legyen az valóságosan is kenyér, vagy rizs, kukoricalepény, tésztává gyúrt maniokaliszt Rítusok rengetegében a világ báxmely táján ugyanaz fénylik fel. Termést adó föld-anyánk köszöntése, az újat kincsként szájához emelő ember örvendezése, hogy mert vetett, hát arathatott is, mivel nem vitte el a mindennapi kenyér ígéretét árvíz és tájfun, földrengés és gerinceket roppantó hegy omlás, nem falták föl növényi és állati kártevők, nem pusztította el a vak erőknek is legszörnyűbbje, a háború. ^ Az újat kincsként szájához emelő emberként örvendezzünk tehát mi is? Igen. Van okunk az örömre. Nehezebb feltételek között, mint korábban, sokkal nyugtalanabb világban, mint évekkel ezelőtt, de vethetünk és arathatunk, építhetünk jelent és holnapot. Gyermeki naivitás lenne azt hinni, a világ sokat bajlódik azzal, mi hogyan termett — termelődött — meg a kicsiny Magyarországon, földeken és üzemekben. Mi azonban, ha nem lennénk jó gazdái dolgunknak', Igencsak bajlódhatnánk a világgal, hogy megszerezzük azt, ami miatt nélkülözésre kényszerülünk. Vannak gondjaink, de nem nélkülözünk. Vannak terheink, de ezek nem a mindennapos létezés, a betevő falat, a kenyérkeresetet nyújtó munka meglelésének lelket, testet emésztő, roppantó terhei. Ügy arattak le a megyében, hogy a majdnem egymilliós lakosságból csak maroknyi ember gondja-teendője volt ez. Ügy igyekeznek kifelé a piaci értékítéletek, a termékváltások, a korszerűsítések szövevényéből a vállalatok, a szövetkezetek, hogy közben senki nem retteg a kenyeréért, létezése holnapjáért, házáért. Régóta tudjuk, nem a költő kimondta Kánaán a célunk, nem oda igyekszünk, ám éppen mert terveink röghöz kötöttek, szándékaink megalapozottak, haladunk. Negyed évszázada ami volt — az ipari termelésből szerényen részesedő, mostoha mezőgazdasági adottságokkal küszködő megye —, az mára nem más mint történelem. Még a városokban is — a falvakról nem beszélve — gond volt a foglalkoztatás, a kisebb községekben eseménynek bizonyult, ha valaki házat épített, az általános iskolásoknak több. mint a fele nem részesült szakrendszerű oktatásban, azaz minden tantárgyat egyazon pedagógus oktatott. Ehhez mérjünk? Ehhez is. Azután ahhoz is, hogy a közvetlen tegnaptól mennyire távolodtunk, mert most egy esztendő alatt annyit költenek el a megyében a lakosság életkörülményeinek javítására, mint a hetvenes évek első felében kétszer tizenkét hónapban. Mihez mérce ez? Kerüljük a szépen hangzó szavakat, szocialista humanitásról, terveink kiíeljesedésérpl. Érjük be sokkal szerényebb, mértéktartóbb fogalmazással. Azzal, hogy ez nem többre, de arra elég: ne keltjén föladnunk elhatározásainkat. Alacsony tehát a mérce? Ki hihetné ezt, amikor halljuk, látjuk, közvetlenül és közvetetten, a világ mennyi táján, hány országában kényszerülnek úgy menni, mint a rák?! Ha sikerül megmaradnunk ott, ahová eljutottunk, ha sikerül majd kicsikét előbbre mennünk, akkor ez lenne a kevés, a semmi, a szóra sem érdemes ? Teljesíthető ez? Feleletként egyetlen, hivatkozásra szorítkozó tényt említve: napjainkban a megyében dolgozó fizikai foglalkozásúaknak a fele oíyan feladatokat teljesít, amelyeket — lévén teljesen új a technológia, a technika, a termék, a szolgáltatás — a legutóbbi öt évben határoztak meg számunkra. Sokat mond ez arról, képesek vagyunk-e az új válaszokra? Sokat. S elmondja azt is, hogy még mindig nem tartunk lehetőségeink határánál. Mert gondoljunk csak a fizikai foglalkozásúak másik felére, akik változatlanul ugyanazt csinálják ... Bizonyos, nincs egyetlen olyan kisebb vagy nagyobb tisztségű politikus, gazdasági vezető, munkás vagy alkalmazott, aki úgy gondolkozna: amit teszek, ez lesz majd a történelem, ez szól majd rólam az utódoknak. Mégis, amit tesz, amit teszünk mindannyian, ami az egyéni tettekből összegződik, az lesz maga a történelem; tényekkel, tanulságokkal. Ezért, hogy nem szándékaink adnak majd hírt rólunk a később utánunk jövőknek, hanem cselekedeteink. Hazai és nemzetközi értelemben egyaránt. Ezért, hogy cselekedeteinkkel akkor is viseljük a történelmi felelősséget, ha magunk nem óhajtjuk azt, ha lemondanánk róla, ha elhárítanók. S enki sem bújhat ki kora emberének bőréből, bár természetesen e koron belül sokfélék a választási lehetőségek. A történelem csak a legkiélezettebb pillanatokban mutatja fekete-fehéren a jót és a rosszat, a haladót és a visszahúzót. az emberit és az emberellenest. Ezért, hogy kiélezett pillanatokon túl — és azok előtt —, a választás nsm körlfíyű, nem egyszerű, de kétségtelenül lehetséges. Ha nem hónapokban, években, hanem éveket láncszemmé fűző folyamatokban gondolkozunk, akkor azt láthatjuk: egyre többen, egyre nagyobb tömegek lelték meg a jó választ, a haladókhoz illő feleletet, az emberihez méltót, tehát a rosszat elutasítót, a visszahúzót, legyűr'őt, az emberellenessel szembeszállót. Ne becsüljük túl ennek a tábornak a növekedését. ám ne legyünk kicsinyhitűek sem. hogy e gyarapodás nem oszt. nem szoroz. Oszt is, szoroz is a na;v történelmi alapműveletekben, ahol kérlelhetetlenül érvényesül mennyiség és minőség dialektikus összefüggése, ahol sokszor és sok minden történt, történhet időlegesen a népek érdekei ellenére, de ami véglegesen történt, történik, amiből fölépült az emberi történelem, az eddig mindig előbbre vitt, följebb emelt, közelebb hozott egy jobb holnapot. Ünnepség Dobáson, délelőtt tíz őrekor Alkotmányunk születésnapján Gáspár Sándor Békéscsabán, Scrlós István Csornán, Marjai József Dunaújvárosban, Pallói Árpád Kisvárdán mondott beszédet—Ünnepségek, avatások Pest megyében — Munkás—paraszt találkozó Erden Az alkotmány ünnepe tiszteletére szerda délután az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyesen, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Zászlófelvonási ünnepség volt szerda délután a Gellérthegyen a felszabadulási emlékműnél is: szintén katonai tiszteletadás mellett vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Szerdán országszerte megkezdődtek az alkotmány napját köszöntő ünnepségek. Az ez alkalommal rendezett politikai nagygyűlések sorából kiemelkedett a békéscsabai, ahol Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és a csornai, ahol Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a dunaújvárosi, ahol Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és a kisvár- dai, ahol Pullai Árpád közlekedési és postaügyi miniszter mondott beszédet. Pest megyében is folytatódott tegnap az alkotmánynapi ünnepségek sora. Hat városban és a váci járásban emlékeztek meg az alkotmány születésének 32. évfordulójáról, az államalapító István királyról; s a legtöbb helyen az új búzából sütött, illatos, ropogós kenyérrel köszöntötték a mezőgazdasági üzemek dolgozói az ipari munkásság képviselőit. Számos létesítményt avattak fel a megyében ünnepélyes külsőségek között. Cegléden szolgáltatóházat, Budakeszin iskolát, Pilisvörösváron óvodát, Nagykátán óvodát és bölcsődét, Vácott bölcsődét és új üzletet adtak át. A háromnapos ünnep előestéjén a városokban és falvakban egyaránt a jó munka örömével, a gazdagodás jegyében ünnepeltek az emberek. (Részletesebb tudósításaink a 2-3. oldalon.) Mas 4. oldal: Értelmes, friss szóval, bizalommá! 7. oldal: Tetteinknek, életünknek tükre Egy kalász helyeit kettőt 8. oldal: Ma már nem hősi tett? 9. oldal: Berepülés a magánélet szféráiba ö;:ív Ä|Mi A népképviselőt megye! palotájában (képriportunk
