Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

Kl» vr.crn 1981. AUGUSZTUS 18., KEDD Végső búcsú Pothornik Józseftől Hétfőn mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben a 78 éves korában elhunyt Pothornik Józsefet, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom ki­emelkedő személyiségét, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagját, a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezetének alel- nökét. A munkásmozgalmi panteon díszravatalozójában koporsójánál a párt-, állami és társadalmi életünk vezető sze­mélyiségei, volt munkatársai, az elhunyt barátai, családtagok rótták le kegyeletüket­A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára búcsú­zott Pothornik Józseftől. — Olyan emberről, fáklyavi­vőtől búcsúzunk, aki életének 78 évéből 63-at dolgozott, és e 78 évből 59-et a párt tagjaként, mint meggyőződéses forradal­már élt le. Az emlékező tisz­telet csak felidézni, felvillan­tani képes életútja legfontosabb mozzanatait, állomásait. Az ál­tala megtett út önmaga már történelem, tökéletesebb és va­lóságosabb a legigazibb gondo­latok egymásba kapcsolásánál is. Felbecsülhetetlen értékű volt mindaz, amit Pothornik József és az'ő forradalmár nemzedéke tett egy új világ megteremtéséért itt a Kárpát­[ medencében, a Duna és Tisza tájékán. — Két világháború, egy győztes proletárforradalom, s annak veresége, kényszerű ha­zai bújdosás, büntetőtáborok, börtön, kínvallatások, vérbíró­ság, hazájának felszabadulása, az újjáépítés, ismét ellenforra­dalom, annak leverése, szocia­lista konszolidáció, s mindez úgy, hogy nem szemlélője, ha­nem aktív részvevője ezeknek. Fér-e még több egy emberi életbe ? . Búcsúznak tőle a szocializ­must építő munkásemberek, akiknek ügyét mindennél előbbrevalónak tekintette. A magyar szakszervezeti mozgalom, a bányásztársada­lom, a családtagok, a hozzátar­tozók, az egykori és mai har­costársak, barátok, ismerősök nevében Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese idéz­te Pothornik József alakját, aki munkásmilliókra „költöt­te” szinte tékozló gazdagsággal, élete kincseit. Az egykori har­costársak nevében Szerenyi Sándor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja vett végső búcsút. Ezt követően a gyászolók százai kísérték Pothornik Jó­zsefet a munkásmozgalmi pan­teon sírsétányához, ahol a bányászinduló hangjai mellett helyezték a koporsót a sírba. A gyászszertartás az Internacio- nálé hangjaival ért véget. A közvéleményre apellálva Társadalompolitikától a la­kosság életkörülményeiig meg­annyi területet ölelnek fel, tesznek együttesen nagyító alá a Hazafias Népfront és a Né­pi Ellenőrzés együttműködési aktivistái. A HFN OT és a KNEB együttműködési meg­állapodásából kihajtó, temér­dek szállal kötődő munka- kapcsolat jelentőségéről, ered­ményéről S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyilatko­zott. — A utóbbi három-négy esztendőben számottevően fej­lődtek az együttműködés for­mái, módszerei is. Együttmű­ködésünket áttekintve sarka­latos elvként megállapítható, hogy elsősorban olyan kérdé­seket tűzünk napirendre, ame­lyek iránt nagy a társadalmi érdeklődés. — Nyilvánvaló: ha a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság és a Hazafias Népfront közösen fellép egy kérdésben, akkor azzal a legkomolyabban foglalkoznak a kormányszer­vek is. A KNEB jelentései nyomán a Minisztertanács általában kötelező érvényű ha­tározatokat hoz, tehát a tár­sadalmi vélemény beépül a vizsgált terület jövőjét for­máló központi döntésekbe. Fekete tábla — üvegből Hőszigetelő Hungaropan-ablakok Köztudott, hogy a Pest megyéi tsz-ek — s közülük is elsősorban a Budapest környé­kiek — igen fontos szerepet játszanak a főváros élelmiszer­ellátásában. az azonban kevés­sé ismert, hogy az utóbbi idő­ben egyre nagyobb részt vál­lalnak a lakossági szolgáltatá­sokból is. így például a fóti Béke Ter­melŐszö'tfétkezet vegyes' mező- gazdasági szolgáltató gazda­sági társulása a lakosság és a közületek jobb ellátása céljá­ból a közelmúltban technoló­giai szereléssel és üvegezéssel bővítette profilját. Jelenleg mintegy negyvenen dolgoznak itt. s az első üzletüket már meg is nyitották a főváros XV. kerületében. Mint Stefán Miklós ága­zatvezető elmondta, terveik szerint rövid időn belül 10 üzletet nyitnak Budapest te­rületén, így Újpalotán, a vá­sárcsarnok mellett. Újpesten, a békásmegyeri, a pesterzsé­beti és a pestlőrinci lakótele­pek közelében. Akiinek már kellett a betört ablakkal ajtóüveggel olyan műhelyt keresnie ahol vi­szonylag elfogadható határidő­re el is vállalták a munkát, tanúsíthatja, hogy ez a szol­gáltatás .sem emelkedik ki a sajnos általában alacsony színvonalból. így érthető, hogy a kerületi tanácsok örömmel fogadták és fogad­ják a fótiak kezdeményezé­sét. s támogatják is az új üz­letek létrehozását. Stefán Miklós szerint a tsz ebben a szolgáltatási ágban arra törekszik hogy az üzle­tekben ne csak az általánosan elterjedt táblaüvegeket áru­sítsák. illetve építsék be. ha­nem a hazai üvegipar teljes választékát. Így együttműkö­dési szerződést kötöttek a salgótarjáni és a miskolci üveggyárral, s tárgyalásokat folytatnak az orosházi üveg­gyárral annak érdekében, hogy a belső építészetben alkalmazható valamennyi üvegfajtát, beleértve a külön­böző színezett, dekoratív ha­tású üvegeket is. fel tudják kínálni megrendelőiknek. A lakosság igényeinek kielé­gítése mellett közületi meg­rendeléseket is elfogadnak, s ugyancsak vállalkoznak külön­leges üvegek beépítésére is. így például óvodák, iskolák, kórházak üvegezési gondjai­nak megoldása mellett most az Akkumulátorgyárban épí­tenek be hőszigetelő. Hunsa- ropan üvegeket, melyek nyá­ron enyhítik a kánikula ha­tását. télen pedig a fűtési veszteségek csökkentésével az energiatakarékosságot szol­gálják. A megye területén is több helyen fognak dolgozni, már a közeljövőben, örbottyánban szeptember elején nyílik egy üzletük, s tervezik, hogy Gö­döllő, illetve Vác környékén Í3 lesz üvegesboltjuk. Tevékenységük egy másik területe lesz a mezőgazdasági gépek vezetőfülkéinek üvege­zése: ez ugyanis a megfelelő méretű, s biztonságtechnikai- lag is elfogadható, ragasztott üvegek hiányában gyakran megoldatlan, s sok gépei! alu­mínium lemez vagy éppen semmi sem helyettesíti a ki­tört ablakot. A kisdiákok, az iskolák számára is kínálnak majd újdonságot: a hagyomá­nyos fekete táblák helyett a szebb, tartósabb. matt felüle­tű üvegtáblát S végül még egy dolog ami nem mindegy a megrendelőknek: az üvege­zési munkáikra az általános­nál alacsonyabb árszínvona­lon vállalkoznak. YV. B. A cél: feltárni a veszteségeket Az is baj, ha túl jól sikerül A hír annak idején bejárta a magyar gazdaságpolitikai sajtót, de azóta is gyakran emlegetik példaként, ha a munkaszervezés gyakorlati hasznát kell bizonyítani. A közelmúltban például a Mun­kaügyi Minisztériumban ve­títették le az újságírók előtt azt a filmet, mely a Mecha- nilcai Müvek abonyi gyáregy­ségében készült, s a telefon- készülékek szerelését mutatta be, mégpedig olyan „ilyen volt — ilyen lett” alapon. A lé­nyeg: miután a Mechanikai Művek átvette a Telefon­gyártól az asztali telefonké­szülékek gyártását, olyan szervezési javaslatot dolgoz­tak ki és vezettek be Abony- ban, melynek következtében a hallgatók szerelésénél 51 százalékos, a mikrofonoknál 141 százalékos, a készülékeknél pedig 195 százalékos termelé­kenységnövekedést értek él. Nókusz-pókusz nélkül A csodaszer neve, amely­nek segítségével ezt, a tele- fongyáriak számára is meg­hökkentő eredményt elérték Abonyban: munkaszervezés és 3 M-módszer, s akik ezt a csodaszert az abonyiak kefé­be adták, az a Fővárosi Tanács Ipari Szervező Intézete, a Tanorg. A csodaszer szó természete­sen túlzás, mint ahogy a szer­vezők sem varázslóik. Az ug­rásszerű változást sem titok­zatos hókusz-pókuszok segít­ségével produkálták, hanem sokkal inkább oly módon, hogy alaposan szemügyre vet­ték, kivesézték az addig al­kalmazott technológiát, a munkahelyek kialakítását, a szerelésnél használt szerszá­mokat, s a veszteségeket fel­táró elemzések után dolgoz­ták ki javaslatukat. Az előb­bi számok tanúsíthatják: érde­mes volt. A szervezők és a gyár most arra készülnek, hogy még tel­jesebbé tegyék az eddigi ered­ményeket, vagy ahogy dr. Vogl Antal, a Tanorg igaz­gatója megfogalmazta, felte­gyék a koronát az eddigi munkákra. Az idén április­ban kötött szerződés alapján ugyanis a szervezőintézet most már nemcsak egyes alkatré­szek vagy a készülék gyár­tásának műveleti idejét csök­kentő javaslatok kidolgozásá­ra vállalt kötelezettséget, ha­nem az egész gyáregység tel­jes termelési rendszerének át­alakítására. Hogy a kettő közötti kü­lönbség érzékelhető legyen, arra egy példa is elegendő: hiába készül el a korábbinál sokkal gyorsabban a hallga­tó, a mikrofon vagy maga a készülők — azaz, hiába csök­kennek a műveleti idők —, ha a szerelőasztalról lekerül­ve várnia kell a következő fázisra vagy a raktárban tölt utána hosszabb időt. Vagyis: a műveleti idők lefaragása után a következő cél, hogy az egész termék teljes átfutási idejét rövidítsék le. S mivel a műveletek közötti állás- és veszteségidők sokszor na­gyobbak a tényleges munká­ban rejlő tartalékoknál, ez az együttműködés újabb, ko­moly eredményekkel kecseg­tet A régit vagy az újat? Első lépésként egy részle­tes kapacitásvizlsgálatot vé­geznek a szervezők, majd ezt követően kerül sor az alkat­részgyártás megszervezésére, a termelési folyamat korszerűsí­tésére, s végül az egész irá­nyítási és információs rend­szer átdolgozására. A több lépcsős ipunkának megfele­lően felosztották az intézetet kötelező határidőket is: idén októberben, decemberben, majd jövő márciusban kell szállítaniuk a megfelelő ja­vaslatokat Ha ezek valóra válnak, az abonyi gyáregység szervezési mintaüzem, s egy­ben egyfajta referencia is le­het a Tanorg számára. Abonytól földrajzilag sem esik messze Nagykőrös, de a megfontolás,- amiért a Tra­kts Szövetkezet nagykőrösi te­lepére is meghívást kaptak a Mélyzöld dombok tövében; Golgamácsa Garancia az itt élők Csodálatos tájakon kanyarog az út. Az erdők puha, mély zöldjét a szántóföldek aranybarnája, mézsárgája váltotta fel. A dombok alján, a fővárosi léptékhez szokott szemnek parányinak tűnő falu éli mindenapjait. Déltájban szokatlanul kihaltak az utcák. Mindenki a föl­deken szorgoskodik, vagy már kora reggel útnak indult saját négykerekűjén, a lejtőkön nehézkesen felfelé ka­paszkodó autóbuszokon, a döcögő vonatokon munkahe­lyére — Ikladra, Gödöllőre, netán még távolabbra — a fővárosba. Az utca másik oldalán A községi tanácsnál Tóth András tanácselnök készséggel fogadja a hívatlan látogatót. A tanácselnöki szoba kelle­mes még a fullasztó kániku­lában is, gyorsan pereg a be­szélgetés fonala... Ebben persze sokat segít Tóth And­rás nagy rutinja, aki bér fia­talember, csaknem másfél év­tizede a közszolgálat katonája. 1967 óta — akkor az ország legfiatalabb vb-titkára volt — tevékenykedik a tanácsi ap­parátusban, azóta nemcsak figyelemmel kíséri, hanem döntéseivel maga is befolyá­solja a kis település sorsát. Ez év tavaszán tanácselnök­nek választották. — Annak idején tulajdon­képpen csak átjöttem az utca másik oldalára — emlékezik tréfásan —, hiszen éppen szemben laktunk a tanáccsal. Nem volt rosszul ellátott te­lepülés Galgamácsa. Leg­alábbis az akkori értékelés szerint. Kereskedelmi hálózat, egy régi általános iskola, no és a kocsma... Útja, járdája akadt bőven, ha nem is elég. Az 1969-ben velünk társult községek, Vácegres, Váckisúj- falu kevés költségvetésből tengődtek. A házasság után érthetően a társközségekre nagyobb figyelmet fordítot­tunk. Könnyű belátni, hogy a két­ezer lelket számláló Galgamá- csán vagy az ezer lakosú Váceg- resen. s a mindössze ötszáz em­bernek otthont adó Váckisúj- falun mekkora előrelépésnek számít egy bisztró, egy gáz­cseretelep, az új óvoda, orvo­si rendelő, a, ha lassacskán is, de gyarapodó úthálózat, az új tanterem... Az úthálózat 38—40 százalé­ka kiépített, jobb a járási átlag­nál — jóllehet az igényeknél jóval kevesebb. Galgamácsán négy esztendő alatt nyolctan­termes körzeti általános iskola épült, házilagos kivitelezésben, 7,5 millió forintért. Akikor kell igazán felkapni a fejünket ennek hallatán, ha tudjuk, napközis tanterem és tornate­rem is kapcsolódik az intéz­ményhez. A megyében 129 ezer forint jut egy tanulócso­portra, itt 132 ezer. Persze, ha lenne, több pénzt is hasz­nosan el tudnának költeni az oktatásügy fejlesztésére! Hárman — egy akarattal Mindezeket aligha tudták volna megvalósítani az itt élők segítsége nélkül — bizony­gatja a tanácselnök. Igaz, há­rom községben, de ma már egy akarattal teszik a dolgu­kat. — Nem mellékes, hogy jó szorgalma kereseti lehetőséget kínál az összefogás Termelőszövetke­zet az itt élőknek. Negyven­ötven, sőt hatvanezer forintos éves átlagkereset is kijön, ha valaki 'megnyomja a gombot. Nézzen körül, új házak épül­nek sorra, a legtöbb portán ott áll a gépkocsi is ... A galgamácsaiak az egysze­rűség kedvéért mondjuk így, azonban akkor is szívesen megfogják a munka nehezeb­bik végét, ha a közös gyara­podása a tét. Az iskola épí­tésénél, vagy a járdák készí­tésénél milliós értéket állítot­tak elő. Mert azért megoldásra váró feladat itt is akad éppen elég. A közművelődés gondjai — több mint feszítőek. Ami van, nem kevés, de nem is elegen­dő a népművészeti értékek ápolásához, a tartalmas szó­rakozáshoz. Nehezítette az ügyet, hogy nem volt mindig alkalmas művelődésiház-igaz- gató a faluban, a ház munká­jának' színvonala most is kö­zepes minősítést érdemel. Meg kell birkózniuk azzal a közművelődésben cseppet sem lebecsülendő szörnnyel, amit úgy hívnak, igényfelkeltés. Inkább csak szűkén... Pénzből van a legkevesebb — szokták mondani, s ez bi­zony igaz Galgamácsán is. Bokros terveik valóra váltá­sára inkább csak szűkén, mint szépen futja az elkövet­kező években. — De sok mindenre kelle­ne! — sóhajt Tóth András. — Csak hát nem markolha­tunk sokat. Az egészségügy és az oktatás a költségvetés töblp mint felét viszi el. A meglevő intézmények működ­tetésére, magyarán költségve­tésre az öt év alatt 41 milliót fordíthatunk. A fejlesztési alapunk 4 millió 200 ezer fo­rint ... Nem szükséges tanácsot adni nekik, mire Is költsék el a fejlesztés szűkösen csor­dogáló forintjait. Idén újabb körzeti orvos kezdi meg gyó­gyító munkáját a faluban, fel­újítják az iskolát, az óvodát, az orvosi rendelőket, s ott van, pontosabban még nincs, de majd lesz, a VÍZ. — Nincs egyik falunak sem egészséges ivóvize. Leg­főbb feladatunk, hogy ezt te­tő alá hozzuk — magyarázza a tanácselnök. — Jóformán önerőből, társulati formában kell megoldanunk a dolgot, s ez nem kis megterhelést je­lent a falu lakóira egyénen­ként és együttesen sem. Idén kerül falugyűlés elé a víztár­sulat ügye. Mai áron számol­va mintegy 53 milliós beruhá­zás elé nézünk, háztartáson­ként 16 ezer forint hozzájáru­lást igényelne. Az eddigi be­szélgetések alapján a lakos­ság csaknem fele igent mon­dott. Innen, onnan, amonnan — a tsz-től, az intézmények­től próbáljuk összeszedni a rávalót. Nem lesz könnyű. A tanulmánytervek és ^ a kivite­li tervek elkészültek, 1982 ele­jén kezdődhet a munka, saj­nos a befejezés valószínűleg áthúzódik a következő terv­időszakra ... Víz, járda, út, közvilágítás, óvoda, iskolafejlesztés, a szak­tantermi oktatás megszerve­zése — nem kis célok három, összességében 3,5 ezer lelket számláló falu életében. Való­ra váltásukra garancia leg­feljebb az itt élők szorgalma, munkája, kitartása, tennivá- gyása lehet és lesz. Az a hit. amellyel a mélyzöld dombok tövében otthont építenek ma­guknak. gyermekeiknek; nem kevéssé formálva ezzel a közös jövőt! Gáspár Mária szervezőik, még közelebb áll az abonyiak gondolatmeneté­hez: itt is a termelési fo­lyamat veszteségeinek feltá­rását, a komplett gyártás megszervezését várják tő-, lük. A szerződés három ter­mékcsoportot ölel fel, s ezeils szerint az egyedi kis- és nagy­transzformátorok, a védőgá- zas hegesztőkészülékek és a Hetra típusú hegesztőberen­dezések gyártását kell korsze­rűsíteni. A januárban létrejött meg­állapodás után a szervezők máris egy gyorsan megoldan­dó feladat elé kerültek. Az történt ugyanis, hogy a Hetra készülékek gyártását a szövetkezet új szereidéibe akarta áttelepíteni. Ha ezekre is a megszokott munkarit­mus szerint — tehát a meg­levő termelési folyamat fel­mérése, elemzése, aZ új mun­kahelyek -részletes kidolgozá­sa, a szerszámok, eszközük, módszerek alapos vizsgálódás utáni megtervezése, vaskos tanulmány, az úgynevezett szervezési javaslat kidolgozá­sa — reagáltak volna a szer­vezőik, akkor az a furcsa helyzet állt volna elő, hogy először áttelepítik a régit, a rosszat, s utána foglalkoznak csák a korszerűsítéssel. Engedtek tehát a munka- szervezés módszertana által megkívánt részletességből, s gyorsan produkáltak egy olyan, kevésbé részletes javas­latot, ami lehetővé tette, hogy az új módszerek bevezetése egybeessen azzal a folyamat­tal, amikor egyébként is hozZá kellett nyúlni a terme­lési folyamathoz, egyébként is meg kellett mozgatni az embereket. A javaslatot né­hány hete átadták, s az ép­pen folyamatban levő átteie- piilés már a szervezőik el­képzeléseit is figyelembe vé­ve zajlik. A terjedés korlátái Az, hogy ezek a javaslatok ne maradjanak csupán a pa­píron, egyébként mindkét fél­nek alapvető, gazdasági érde­ke. A Trakisnak azért, mert a szerződésben kikötött 20 százalékos termelékenységnö­vekedés már önmagában is vonzó cél, a Tanorgnak pe­dig azért, mert csak a tény­legesen elért eredmény ga­rantálja aZ intézet számára a munka ellenértékének felvé­telét. A két cég között meg­kötött, úgynevezett részesedé- ses szerződés szerint ugyanis a 20 százalék feletti ered­ményért százalékonként to­vábbi 5 ezer forint illeti a Tanorgot, kudarc esetén vi­szont minden 1 százalékos alulteljesitésért 16 ezer fo­rinttal csökken a Tanorg számlája. Dr. Vogl Antal azonban bizakodó, s a helyzet jelenlegi ismeretében úgy véli, hogy akár 50 százalék­kal is emelkedhet a Trains nagykőrösi telepén a már em­lített gyártmányok termelé­kenysége. Persze, nem biztos, hogy ez osztatlan örömet fog okoZni mindenkinek. Gazdasági sza­bályozórendszerünk bázisszem­lélete ugyanis még mindig jobban értékeli — ha úgy tet­szik, többre becsüli — az éven­kénti szerény fejlődést, mint az egyszeri nagy ugrást. Így aztán előfordulhat, hogy egy jól sikerült szervezés lég- alább annyi gonddal iár. mintha nem csináltak volna semmit. Egyebek között azért is, hiszen a javaslatok meg­valósításában döntő szerepet játszó munkások érdekeltsé­gét biztosítani hivatott új ösztönzési rendszer — amely esvébként minden valamire való szervezési munka egvik legfontosabb része — korlá­tokba ütközik. Nem lehet még megközelítőleg sem olvan mértékben növelni a dolgozók keresetét. mint ahogy nőtt munkájuk terme­lékenysége. Így aztán ez is az oka an­nak. hogy ha a korszerű üzem- és munkaszervezési módszerek gyakorlati alkal­mazására keresünk példát, még mindig túl kicsi a vá- • laszték. Weyer Béla i Í )

Next

/
Thumbnails
Contents