Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
1981. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP j* I Kora reggel egymás után érkeznek a megrakott ladikok Hajnal a ráckevei piacon Csónakon jön az ám Helyén a mérleg, mindjárt mellé kerül a portéka Komótosan foszladozik a pára a ráckevei Duna felett. A hajnali szürkületben is mozgalmas az élet a piacon. Mosolygós almát, tisztára mosott burgonyát, színpompás virágokat, baromfit hoznak az árusok. Idős ember egykerekű taligát tol, mások kerékpáron érkeznek. Az autók csomagtartójában dinnyehalmok zsúfolódnak, csirkék hangoskodnak. A piacoló vándorárusok — bútor, ajándék, ruhakereskedők — állványokat szerelnek, melyekre máris ráfeszítik a ponyvát. A ráckevei piacnak van egy sajátossága, A kiskunlacházi partról, a Duna-ág szigeteiről számosán Jadi- kokban hozzák portékájukat. A csónak mélyén ott lapul valahány termény, melyet a háztáji, a kiskert ad. Az egyik ladik éppen most köt ki. Hárman kászálódnak ki belőle, másodikként idős, sötét fejkendős asz- szony, a nyolvannyolc éves Pillinger Andrásné. — Mindig eljövünk a szerdai és szombati piacra — mondja, mikor korát meghazudtoló fürgeséggel a szárazföldre lép. — Másként, mi lenne a sok szép termény sorsa. Szükségünk van e jövcdelemkiegészí- tésre. Tavasztól őszig gondozom a kertet, vetek, ültetek, kapálom a növényeket, szedem a termést. Alig-alig látni fiatal arcot a piacon. Ráncos-göcsörtös kezek mérik az árut, a napperzselte arcokon tiszta szemek kémlelik a vevőt. — Nem vonzza a fiatalokat a ve- sződség a kerttel — magyarázza valamivel távolabb Fodor Sándorné, aki szép bokréta virágot vesz ki a csónakból, mellyel nemrég kötöttek ki. — A lányom régebben besegített, de most már kiröppent, jogtanácsos az egyik vállalatnál. Magunk gondozzuk a 465 négyszögöl véleményt. Öt óra elmúlt, az eladók serényen rendezik a portékát, élénkül az élet, hangosodik a piac. — Rend a lelke mindennek — húzza össze tréfásan a szemét Bakó István, a piac nyugdíjas felügyelője, s mutatja: — Baloldalt a baromfi, a zöldségárusok helye, emitt pedig a bútor, az ajándékárusok kínálhatják a piacravalót. Szeretem ezt a nyüzsgést, jó nézni a szép terményeket, de nem jön rosszul a 700 forint sem a nyugdíjam mellé, melyet a munkámért havonta kapok. Lassan emelkedik felfelé a nap, ■ * : ■ .. - v ' r\Vonzza a szemet Is a lecsónak való Hiába van nyár, mégis hűvösek a haj nalok s egyre élesebben küldözgeti sugarait a földre. Hat óra elmúlt, kirakva minden, jöhet, válogathat a vevő. H VIRÁG FERENC Hazánk gazdasági-társadalmi fejlődése területileg differenciáltan ment végbe. Különböző mértékben változott az egyes térségek lakosságának életszínvonala és élete is. E fejlődési folyamat következtében az egyes országrészek ellátásában is lényeges különbségek alakultak ki. Mindezek az érdeklődés középpontjába állították — különösen a hetvenes években — a területi kérdések vizsgálatát. A felszabadulást követő időszakban Pest megye gazdasági-társadalmi jellege is alapvetően megváltozott. Ma már fejlett iparral és intenzíven fejlődő mezőgazdasággal rendelkezik. A megye fejlődésének kérdéseivel, forrásaival is számos elemzés foglalkozott. Ezek — az országos vizsgálatokhoz hasonlóan — elsősorban az iparosítás területfejlesztő hatását hangsúlyozták. A mezőgazdaság szerepére viszont ezekből nem kaptunk választ. Felvetődik tehát a kérdés: — a mezőgazdaság átszervezése után húsz évvel — ma is érvényes-e a megállapítás, miszerint a települések fejlődésüket az iparnak köszönhetik? A választ erre a mezőgazdaság nagyüzemeinek következőkben vázolt fejlődése adja meg. piac után Ismét csónakba szállnak az árusok BOZSAN PETEK felvételei r Mezőgazdaság és területfejlesztés Falvak, tájak megváltozott arculata W / Határszemle számokban • A szocialista átszervezést követő első évtizedben a megyében is megszilárdultak, majd a termelés meghatározóivá váltak a nagyüzemek. A megye 187 településén 1960-ban 211 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött. Az átszervezést követő években megkezdődött a termelőszövetkezetek összevonása, majd ez az 1965—1970-es években tovább folytatódott. Az erőteljes területi koncentráció azonban inkább a 70-es évtizedre jellemző, amelynek következtében a gazdaságok átlagos területe megháromszorozódott. Az említett időszakban Pest megye ipara és mezőgazdasága közelített egmáshoz. A mezőgazdaság erőteljes fejlődésnek indult, s ezzel a szerepe is nőtt a megye életében. A gyarapodást az eszközigényes termelési szerkezet térhódítása, a termelés technikai és technológiai színvonalának növekedése, az iparszerű termelési rendszerek elterjedése jellemzi. Megváltozott a növénytermesztés szerkezete is, amely az ipari növények, a kenyérgabonafélék és a tömegtakarmányok részarányának növekedésében jelentkezett. A termelési rendszerbe vont növények területe megközélítette a 91 ezer hektárt, a nagyüzemi szántó 35 százalékát. E gazdálkodás előnyét jelzi, hogy a 9 legfontosabb növény termésátlaga 7 és féltől 64 százalékkal magasabb, mint a hagyományos módszerrel termesztetteké. Az állattartás is intenzív irányú fejlődést mutat. A gazdaságok az igás barmok helyett húst, tejet, tojást és gyapjút adó haszonállatok tartására tértek át. A termelési ciklus rövidülése új sertés- és baromfi- fajtájú megjelenésével párosult. A nem mezőgazdasági tevékenység széles köre 1968 után alakult ki Pest megye termelőszövetkezeteiben. A 70-es évek végén a nettó árbevételük 73 százaléka az említett tevékenységből származott. Ebből is a legnagyobb arányt az ipari jellegű szolgáltatások, valamint az élelmiszer-feldolgozás képviselte. A termelőszövetkezetek élelmiszer előállítására jellemző, hogy több termékből legalább annyit, vagy a többszörösét adták annak, mint amennyit a megye szocialista ipara. Az elmondottakon kívül a szövetkezeteknek integráló szerepük van a kistermelésben is, a háztáji termékeinek a közös gazdaság útján való értékesítésével. A tsz-ek fokozódó termelésüket döntően a munka hatékonyságának , növelésével érték el. Nyereségük a 70-es évek végére meghaladta a 2 1 és fél milliárd forintot. Fejlesztésre í nagyobb összeget fordíthattak, mint £ az ország más gazdaságai, mert az ] egy hektár területre jutó fejlesztési j alapjuk csaknem háromszorosa volt i az országosnak. Mintegy 92 ezer em- - bért foglalkoztatnak, csaknem ] ugyanannyit, mint a megye szocia- ■ lista ipara. A foglalkoztatottak átlagkeresete Pest megyében több, mint az országos átlag. A nagyüzemi gazdaságok a munkaerő rendszeres foglalkoztatásával növelték a mezőgazdasági jellegű települések népességét. A tagok és az alkalmazottak jövedelmének emelkedése serkentően hatott a kereskedelemre, a szolgáltatásra és lehetőséget teremtett a kulturáltabb életmód kialakítására. Földadta forintok A termelőszövetkezetekben a megalakuláskor nagyüzemi épületek nem voltak. Később hozták létre a palackozókat, a vágóhidakat, a keltetőket, a húsfeldolgozókat és a hűtőházakat, a gyümölcstermelők a csomagolás, a válogatás gépeit befogadó épületeket és az oda vezető utakat. Ekkor teremtették meg a szakosított telepek működtetéséhez szükséges víz- és villanyhálózatot is. Ezek éppúgy, mint az ipar, növelték a község infrastrukturális ellátottságát. Ezenkívül munkával, gépekkel, építőanyagokkal ~ járulták" hozzá a községi utak, járdák, törpevízművek, óvodák, bölcsődék építéséhez, fenntartásához és a villamosításhoz. Mindezeken túlmenően a termelőszövetkezeti tagok a házak, telkek után fizetett adóval, a termelőszövetkezetek pedig a községfejlesztési hozzájárulással, a különféle adóval is segítik településük fejlesztését. Ennek jelentőségét bizonyítja az is, hogy az V. ötéves tervidőszak alatt a megyei és helyi tanácsi költségvetési- és fejlesztési alap bevételeinek mintegy egyötöde származott ipari vállalatoktól és szövetkezetektől, 36 százalék pedig a mezőgazdasági termelőszövetkezetektől. A megyei gazdasági egységek összes költségvetési befizetésének mintegy 45—47 százaléka az ipartól, egyharmada pedig a mezőgazdaságtól származik. Együtt gyarapodnak A mezőgazdaság településfejlesztő szerepének további bizonyításához olyan községeket választottunk, amelyekben a mezőgazdaság a meghatározó. A települések jellegét a helyben dolgozók számával arányban határoztuk meg. Mezőgazdasági jellegűnek tekintettük azokat a községeket, ahol a 10 ezer lakosra jutó mezőgazdasági foglalkoztatottak száma 1500 fő, illetve ennél több, ugyanakkor az iparosodási mutató . 700 főnél kisebb. Ennek alapján 27 mezőgazdasági és 11 ipari jellegű települést határoltunk le. A mezőgazdasági jellegű települések a fővárostól déli, délkeleti irányban, az alföldi mezőgazdasági jellegű területekhez kapcsolódóan találhatók. Népességük számának csökkenése a 70-es évtizedben megállt, egyes településeken a visszaáramlással újbóli növekedés tapasztalható. Az emlí- , tett területek termelőszövetkezeteiben is jelentős a nem mezőgazda- sági tevékenység, és a munkaerő egész évi foglalkoztatása. A 27 mezőgazdasági település termelőszövetkezeteinek egyévi költségvetési befizetése megközelíti a 400 millió forintot. Ezzel szemben e települések tanácsai kevesebb mint 300 millió forintot használtak fel infrastrukturális hálózatuk fejlesztésére, fenntartására. Ebből megállapítható, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nemcsak saját, hanem más települések fejlesztéséhez is hozzájárultak. A mezőgazdasági jellegű településeken is megvalósították a növény- termesztésben és az állattartásban az iparszerű termelést. Tizennyolc szakosított állattenyésztő telepet noztak létre, több mint 300 millió Eorint értékben. Ennek az összegnek egyötödét közművesítésre fordították. Az ily módon létesült út, villany, víz és csatornahálózat kiépítése a gazdaságok fejlődésén túl a község infrastrukturális hálózatának bővülését is jelentette. A mezőgazdasági jellegű település seken a leggyorsabb fejlődés a lakásellátás terén tapasztalható, az otthonok egyharmada az elmúlt 20 - év alatt épült. Ennek eredményeként javult a lakásellátottság, csökkent a lakássűrűség. Ez utóbbi a mezőgazdasági jellegű településeken kedvezőbb, mint a megye más községeiben. E folyamat mellett a lakosság saját erőből jelentősen kom- fortosított is. A községek közműveinek fejlődése a vízellátás javításával indult meg. 1979-ben már a lakások 35 százalékát bekapcsolták a vízhálózatba. Kitekintés a településre A falusi lakások tartós fogyasztási cikkekkel való felszerelése is megkezdődött, illetve befejeződött. Míg 1960-ban a paraszt háztartásokban lényegében csak varrógépet, rádiót és kerékpárt lehetett találni, addig 1980-ban — a kemény munka eredményeként — már szinte mindenütt volt hűtő- és mosógép, rádió és televízió. Meg kell említeni, hogy a bojlerek, centrifugák, a porszívók és a gépkocsik száma is megközelítette a munkásháztartásokét. Ennek folyamányaként egyre nagyobb az igény a szolgáltatások iránt is. Az , alapellátást biztosító hálózatfejlesztés követte az igényeket, ezért jelenleg alig tapasztalható lényeges különbség az ipari és a mezőgazda- sági jellegű községek ellátottsága között. ‘A parasztság fogyasztási szokásai is megváltoztak. Míg 1960-ban élelmiszer-szükségletének több mint' 70 százalékát saját termelésből fe-, dezte, addig ez az arány tavaly mái ' a 40 iszázálékot sem. érte el. Mind-' ezek fokozott igényt támasztottak a kereskedelemmel szemben, és az üzlethálózat gyors növekedését eredményezték. A termelőszövetkezetek a nők számára is folyamatosan biztosítottak munkát, ezért megnőtt az igény a gyermekintézmények iránt. Az elmúlt 20 év alatt a mezőgazdasági jellegű településekben gyorsan nőtt az óvodai és bölcsődei helyek száma. Az ipari településekhez viszonyítva az ellátottság mutatói megkétszereződtek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek településfejlesztő tevékenysége közvetlenül is tapasztalható. A 27 mezőgazdasági jellegű település termelőszövetkezetei 200 millió forintot fordítottak szociális és kulturális célokra az V. ötéves tervidőszakban. Ennek döntő hányadát az étkeztetés és a nyugdíjas tagok támogatása tette ki. Kulturális kiadásaik a sportolási és a művelődési lehetőségek biztosítását szolgálták. Ezeken túlmenően e községek fejlődését szolgálta többek között, hogy a termelőszövetkezetek az utóbbi 5 év alatt csaknem 30 kilométer üzemi utat, 7 kilométer gázvezetéket építettek ki. Erősödő ráhatások összefoglalva megállapítható, hogy az utóbbi 20 év alatt a mezőgazdaság szerepe a gazdasági életben, az exportban és a lakosság ellátásában is jelentősen megnőtt, tevékenységi köre kiszélesedett és az iparosodás irányába hat. Az extenzív iparfejlesztés korszakának csúcspontján a települések infrastruktúrájának fejlesztése összekapcsolódott az ipar- fejlesztéssel és annak következményeképpen jelent meg. Ma már a településfejlesztés^ az ipar nem képes egyedül megoldani, csak más nép- gazdasági ággal — a mezőgazdasággal — együtt. A megye egyes területein és feltehetően az olyan országrészekben is, ahol a lakosság többsége a mezőgazdaságból él, valamint a nagyüzemek az átlagosnál jobban és jöve- | delmezőbben gazdálkodnak, ott a településfejlettség elsődleges kiváltója a mezőgazdaság. Ebben az esetben sajátos gazdasági infrastruktúrájában ugyanezt a hatást gyakorolja a települések fejlődésére, mint máshol az ipar. KEREKES JANOSNÉ DR., a Központi Statisztikai Hivatal Pest megyei Igazgatóságának igazgatója
