Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
1981, AUGUSZTUS 16., VASÁRNAP Kfunap 3 Rugalmas árfolyam A Minisztertanács, az Állami Tervbizottság javaslatára — a közelmúltban — a szabályozó rendszer korrekciója keretében olyan intézkedéseket hozott, amelyek a Magyar Nemzeti Bank feladatait is érintik. Ezekről Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke tájékoztatta a Magyar Távirati Iroda munkatársát. ' Elmondta, hogy az első félév eredményeiről rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható: a termelés volumene — bár a tervhez viszonyítva némi lemaradás van —, 1981. első felében az 1980. évi stagnálás után növekvő tendenciát mutat. ■ A külgazdaságunk egyensúlyának javulása annak ellenére következett be, hogy a tőkés világgazdaságban jelentkező — a korábban vártnál erőteljesebb és makacsabb — gazdasági visszaesés egyes területeken rontotta értékesítési lehetőségeinket. A nemzetközi pénz- és hitelpiac — mint ismeretes — nem mentes a feszültségektől, sőt ezek ma erőteljesebben jelentkeznek, mint egy évvel ezelőtt A nemzetközi pénzpiaci kamatokat az infláció elleni harc jegyében rekordszintre emelték, nagyarányú árfolyamváltozások következtek be. A nemzetközi valutapiac a vezető tőkés valuták között jelentős arányeltolódást mutatott. Az USA-dollár megerősödésével szemben a többi nyugati valuta árfolyama csökkent A forint árfolyama a többi valutákkal szemben átlagban nem változott, de az egyes valutákkal szemben — követve a nemzetközi pénzpiacon végbement arányváltozásokat — rendszeresen kiigazításra került. A világpiacon az árfolyam folyamatosan változik. Mivel ezek a változások korábban kisebb méretűek voltak,: a bank a devizaárfolyamokat csak havonként módosította. A nemzetközi pénzpiacokon bekövetkező nagyarányú változások miatt most gyakoribb árfolyammódosítást vettek tervbe. Erre a vállalatok piacérzékenységének fokozása érdekében szükség van. Gondoskodás az idősekről A pénz nem old meg mindent Ahogyan világszerte, úgy hazánkban, Pest megyében is egyre magasabb az átlagéletkor, s növekszik az idősebb korosztályokba tartozók száma. 1975-ben még a megye népességének 15 százaléka volt idősebb a nyugdíjkorhatárnál, manapság 16 százalék, csaknem 160 ezer ember. Ami mindezekből következik: egyre több a társadalom feladata az idős korúakkal kapcsolatban. S hogy melyek ezek? Aki válaszol: dr. Szilágyi Zsoltné, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya szociálpolitikai csoportjának vezetője. Bedolgozók, otthon — A tennivalók között akadnak anyagi természetűek, például a kis jövedelmű, vagy alacsony nyugdíjé emberek szociális támogatása, s vannak gondozási jellegű feladatok is, mint az egészség karbantartása, a ház körüli munkák könnyítése, a foglalkoztatás, a rehabilitáció, az étkeztetés, s hasonlók. — Az idősek közül sokan munkaképesek. Hol dolgozhatnak? — Valóban, magas a társadalmilag hasznos munkát nemcsak végezni tudó, hanem akaró nyugdíjasok, idősek száma is. A munka a kereseten kívül még egy előnnyel jár: a testi és lelki egészség megőrzését is elősegíti. A szociális foglalkoztatók erre kínálnak lehetőséget, nemcsak az időseknek, hanem például a csökkent munkaképességűeknek is megyénkben. — Kik kapnak szociális segélyt? — Elsősorban olyan idősek, akik már nem képesek rendszeres munkára, s ezen kívül nincs semmilyen nyugdíjuk, jövedelmük, nincs az eltartásukra kötelezhető hozzátartozójuk sem. 1975-ben 3 ezer 680-an, idén 3 ezer 520-an rendszeresen kaptak vagy kapnak szociális segélyt. A csökkenésnek az a magyarázata, hogy több a nyugdíjra jogosult, a „fiatalabb” az idős korosztály tagjai között, többen érték el közülük a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt. As viszont tény, hogy a segély összege ugyanez idő alatt 21,3 millió forintról 41,7 millió forintra növekedett, s az egy emberre jutó egyhavi teljes segély 1400 forint feletti, magasabb mint az országos átlag, s felér egy alacsony nyugdíjjal. A rendkívüli szociális segély az alkalmankénti gondokat hivatott enyhíteni. Magukra maradnak — És amit nem old meg a pénz? — Az bizony egyre több... Vitathatatlan, hogy napjainkban egyre inkább a gondoskodás szerepe növekszik, s szinte szemet szúrnak a Pest megyében is észlelhető jelenségek ! Az agglomerációban magukra maradnak a lakótelepre költöző fiatalok idős szülei, nincs aki napközben gondoskodjon róluk, másutt pedig éppen a fiatalok elköltözése vezet az öregek elmagányosodásához, s annak minden következményéhez. — Miként lehet enyhíteni, oldani a magányt? — A legegyszerűbb forma az idősek napközije, ahová az egészségesebb emberek naponta járhatnak. Nemrég nyílt meg Örömben Pest megye ötvenedik napközi otthona, öt esztendővel ezelőtt a 33 napköziben 717 időst fogadtak, mostanára 1260-ra nőtt a számuk. A háromszori étkezésen kívül mosási, tisztálkodási lehetőségeket is találnak az emberek, nem ritkán a közeli háziipari szövetkezet vagy szociális foglalkoztató jóvoltából munkaalkalmat is, s ami fontosabb: kivétel nélkül mindenütt társakat, tartalmas időtöltést lelnek. — Hol igénylik a hetes napközit? — Pest megyében sok a taPrába előtt, harminchárom évesen Szálodavezető — pályázatra — Nagyon kérem, ne írjon rólam. Nem szeretném, ha hamis következtetésekre jutna bárki. Bármilyen-' udvarias is a fogalmazás, a hangsúly igen határozott. Nádai Iván, a szentendrei Danubius szálló vezetője valóban nagyon ódzkodik a beszélgetéstől — De miért? — Alig pár hónapja vagyok itt. Ha sokat mesélek magamról, dicsekvésnek hatna és megkérdeznék: mit beszél az, aki helyét még alig ismerheti. — Hogyan került ide? — Hirdetésre jelentkeztem. — Nem fülbesúgásra, nem baráti invitálásra? Meglehetősen szokatlan. — Látja, ez például téma lehet. Hogy egy nagy vállalat, a Danubius, ilyen demokratizmussal választja ki az embereit. Meghirdették: Pest- közeli szállóba vezetőt keresünk. Pont. Ki keres, hová keres? Nem tudtam. Megírtam a pályázatot és szinte el is felejtettem.. — Mit írt? — Hát, mit is..., hogy vendéglátóipari főiskolát végeztem; tíz éve vagyok a szállodaiparban; dolgoztam az Erzsébet, a Royal a Vörös Csillag szállóban, majd minden posztján ennek a szakmának; beszélek angolul, németül — ilyesmiket. — És? — Egyszer _ szól a telefon, Dunatours, kérjük, jöjjön be. Mondom: Miért? — A pályázata. — Akkor esett le az — Utána? — Ügy tudom, többen jelentkeztek. Engem választottak. Akár hiszi, akár nem: semmi ismeretségem korábban nem volt, protekcióm sem, semmi. Szívesen mondanám, nagyon fair volt a cég, de ez meg sitréberkedésnék vélhető. — Ha valaki elégedett a főnökségével, az az ember nem feltétlenül megvetendő. — Tudja, ez nálunk. Pedig... — Pedig? — Na, mindegy, nem akartam, de elmondom. Jött a víz. A papságét! kemping tele. A bungalókban. külföldi csoportok, több hetes nyaraláson. Szinte órák alatt kellett őket máshol elhelyezni. Itt, vagy Horányban, Leányfalun. Zúgolódás, jogosan, hiszen nyugalmas pihenésük megbolydult. Ideges, kapkodó hangulat. Nos, itt volt az egész „vezérkar” a Duna- tours-tól. Hajnaltól estig. Kötésig érő gumicsizmában gázoltak a vízben, hordták a bőröndöket, saját kocsijukkal fuvarozták az áttelepülőket. Közben nyugtatgatták a kedélyeket. Nem részletezem: imponáló volt, amit és ahogyan csináltak. És: egyetlen vendégünk sem ment haza. — Mit gondol, miért viselkedtek így a „főnökök”? — Szeretik a szakmájukat. Mint itt jóformán mindenki. Például Bencze Dezső bácsi. Ö a valutabeváltónk. Gyakran százfős csoport áll előtte sorban és sohasem téved. Reggeltől délig itt van, akkor hazamegy, megebédel sziesztáik háromig, ehhez ragaszkodik, azután visszajön, estig. Nyolcvannégy éves. És Ker- kai Imréné. Hosszú éveikig ő vezette ezt a szállót. Nem lehet másként jellemezni: csoda. Fáradhatatlan, tényleg szinte egyedül csinált mindent. — ö a mérce? — Azt hiszem, igen. Túl gyors változásokra nincs szükség. Jól megalapozott üzem ez. Ami elképzelésem lenne, azt elfogadta, támogatja a vállalat. — Például? — Apróságok: új függönyök. Nagyobbak: zuhanyozófülkével felszerelni az 50 szoba legalább egy részét. A csoportok által lefoglaltakon kívül szabad forgalomra fenntartani néhány szobát. — Sokat elárult magáról, mégis. Egy valamit nem: hogy érzi magát? — Élvezem a dolgot, tagadhatatlanul. Egy harminchárom éves embernek, azt hiszem, ki kell próbálnia erejét: mire képes. Itt van rá módom. Még a nehézségek is ezt segítik. — Nehézségek? — Mindenes vagyok. Nincs helyettes, nincs gondnok, nincs adminisztrátor, és így tovább. Huszonnégy órán át. Félreértés ne legyen: nekem így a jó. Mondtam: próbálhatom képességeimet. Isimét a cégről: nem festettek rózsaszínű képet, sőt. Szinte túlozták a gondokat. Jó most látni: nem olyan veszélyes. Szeretném remélni, meg tudok birkózni velük. A. Gy. nya, a kieső kisebb település. A legközelebbi napközi otthonig néhol 20—30 kilométeres a távolság, s ezt egy nehezebben mozgó idős ember aligha tehetné meg naponta kétszer. Ezért nyüt az elmúlt évtized közepén elsőként Szentmár- tonkátán hetes napközi, s azóta újabb három, Tökölön, Dunakeszin és Kákán. A négy otthonban mindössze 60 idős asszonyt és férfit fogadhatnak, pedig hatalmas az igény. — S mi a sorsa annak, aki sem egy hétre, sem néhány napra nem tud a napközibe menni? — A házi szociális gondozók segítségét azok igénylik leginkább, akik megromlott egészségük, ágyhozkötöttségük miatt rövidebb időre sem hagyhatják el otthonukat, öt esztendeje 950-nél többen — vöröskeresztesek, úttörőőrsök, KISZ-es kollektívák, szocialista brigádok tagjai — vállalkoztak mindenféle térítés nőikül is, s nébányan tiszteletdíj ellenében, arra, hogy 1425 idősről gondoskodjanak, takarítsanak, főzzenek, mossanak rájuk, ápolják őket, ha kell, gyógyszerért menjenek, vagy épp a konyhát meszeljék ki, ha a szükség úgy hozza. Idén niír 1300-an 1614 idősnek viselték gondját. Ami fontos: feltűnően változik a társadalmi aktivisták tevékenysége is, egyre sokoldalúbb, több időt szentelnek gondo- zottaiknak, s így az idősek a ház körüli segítségen kívül többet is kapnak, beszélgető- társakat, akik oldják magányukat. Ha akarnának... — Kevés-e, vagy elég a hely a szociális otthonokban? — A megye 23 szociális otthonában jelenleg 1890-en élnek, s a várakozók száma 510. Legalább rnég 4.00 helyre lenne szükség, mert az önmaguk ellátására már nem képes emberek itt kaphatják a legtöbbet. Tény azonban az is, hogy a szociális otthonok lakóinak csaknem fele még korának és egészségi állapotának megfelelően részesülhetne egész napos, házi gondozásiban is. — És a családtagok, rokonok nem segíthetnek? — Kétségtelen, hogy a legtöbb támogatást igénylő idős ember egyben magányos is. De legalább az egy tized ükről nem a társadalomnak, a tanácsnak kellene gondoskodnia, hiszen élnek olyan hozzátartozóik, akik — ha akarnának — tényleg segíthetnének. Mégis, inkább választják sokszor a pereskedést, s az idős szülőket, nagyszülőket mostoha sorsukra hagyják. Vasvári G. Pál A HÉT HIRE NAPRAFORGÓINK © Országos ifjúgárdaszemle kezdődött pénteken Nyíregyházán. A sorrendben tizenegyedik eseménysorozaton a megyét, a hagyományokhoz híven egy szakasz képviseli. G Nemzetközi hungarológiai kongresszus tanácskozott négy napon át Budapesten, huszonkét országból érkezett 150 résztvevővel. © Európai autóközlekedési szemináriumot rendeztek hazánkban, ahol a személy- és áruszállítás kérdéseivel foglalkoztak. O Befejeződött a nyári vásár. © A hét híre az is, hogy a Gabonatermesztési Kutató Intézet szervezésében napraforgó-termesztési bemutatóra és tanácskozásra került sor. Mexikóból jutott át Európába a Helianthus annuus, azaz a tányérrózsa, közönségesen a napraforgó, aminek magját szotyolaként szívesen ropogtatják sokan és sok helyen. Termeszteni persze nem ezért termesztik; olaja egyre értékesebb, keresettebb a világpiacon, étkezési célokra éppúgy, mint a gyógyszer- gyártás, a szappankészítés egyik alapanyagaként. Valójában csak negyven esztendeje kezdték hazánkban nagyobb területen termeszteni ezt a növényt, így vélve növelni a háborús ellátásban döntő szerepet játszó zsiradékok körét. A napraforgó azóta megért mostoha időszakokat, amikor megtűrt ve- teménynek számított, s előrukkolt sztárként is, amikor némelyek úgy tüntették fel, mint ami majd helyre billenti a külkereskedelmi mérleg serpenyőit. Az igazság középen van, sem le-, sem túlbecsülni nem kell ennek az olajosnövénynek a szerepét, Mindössze kétezer hektár volt egy-egy esztendőben a napraforgó vetésterülete a megyében az 1971—1975 közötti évek átlagában. Azután rohamléptekkel lendült neki a termesztés, s ma több, mint az ötszöröse a vetésterület az előbb említett adatnak. A termés mennyisége viszont a tízszeresére nőtt! Képes beszédünk az ártatlan növény nevét .aggatja azokra az emberekre, akik nem csinálnak különösebb gondot elvekből, meggyőződésből, egyéni véleményből, mert így foroghatnak a nap, azaz a piciny vagy nagyobbacska hatalom után. A napra forogni fura táncát azonban eljáratjuk mi másként is, mert például jó időbe telt, amíg sikerült beláttatni azokkal, akik határoztak, hogy a szép szónál, a győzködésnél többet ér, ha kifizetődő, ha haszonnal jár a termelőknek ennek a fontos ipari növénynek a vetése. Amikor nagy nehezen ez bekövetkezett, akkor egyszeriben nem kellett sápítozni, mi lehet a termelési kedvvel; volt termelési kedv! Ami könnyen nyomon követhető a számok segítségével: 1960-ban 27,3 ezer tonna napraforgóolajat préseltek ki a feldolgozó üzemekben, 1970-ben is csak 34 ezer tonnát, míg 1980-ban, azaz tavaly már 129 ezer tonna volt a teljesítmény, o kivitel pedig öt esztendő alatt megháromszorozódott. Valamivel jobb az országos átlagnál a megyei termés- eredmény, ha egy hektárra számítjuk. Ami a termelőszövetkezetek igyekezetét dicséri, mivel az állami gazdaságok részesedése ennek a növénynek gondozásából jelentéktelen. Az évtized elejéhez képest tavalyig sikerült a megyében egy tonnával növelni a hektáronkénti átlagos termést. Sorrendben a nagy- kátai járás termelőszövetkezetei állnak az élen — a megyei termőterület negyede jutott ide legutóbb —, majd a gödöllői, a ceglédi járás közös gazdaságai következnek. Az egy hektárra vetített termésátlag alapján viszont a rác- kevei járás termelőszövetkezeteié a pálma, a monori, a nagykátai járás a további helyezések gazdája. Ami szembetűnő: a termesztő gazdaságok között egy-másfél tonnás különbségek is vannak az egy hektáron előálítótt mag mennyiségét tekintve, azaz, elismerve a talaj adottságok diktálta eltérések jogosságát, még mindig kérdés marad a kérdés^ miért forognak ügyesebben a napra itt, s miért ügyetlenebbül ott? Veszik világszerte a magyar napraforgóolajat, bár az ár erősen hullámzik, de hit minek az ára nem teszi ezt? Az új martfűi növényolajgyár most már módot nyújt arra, hogy taktikusabban lépjünk piacra értékesítőként, mint korábban, amikor a szűkös földolgozási, tárolási lehetőségek miatt gyakran le kellett mondani az egyébként elérhető többlethaszonról. Nem árt okulni tehát: itthon is taktikusabbnak kell lennünk, hogy azok lehessünk a világpiacon. Mert forogni o jó üzlet napja után már nem a — valódi vagy képletes — napraforgónak kell, hanem a célszerűen termelő, ésszerűen földolgozó és tároló, ügyesen kereskedő embernek. Mészáros Ottó Iparág, kedvezőbb helyzetben Valutát hozó tányérfejek Jogos-e a napraforgó körül támadt érdeklődés a feldolgozó szempontjából? A hét kérdéséhez kapcsolódva erre kerestük a választ Kollár Lajossal, a Növényolajipari és Mosószer- gyártó Vállalat kereskedelmi igazgatójával. — Természetesen ez nem divat kérdése. Azért mint minden a mezőgazdaságban gazdaságosan termesztett növényt, úgy ezt is reálisan kell értékelnünk. Nyilvánvalóan fontos, de nem egyedül üdvözítő termény még akkor sem, ha szerepét hajlamosak vagyunk az indokoltnál magasabbra - értékelni. Inkább úgy fogalmaznám, hogy eredményesen termeszthető, kifizetődő növény- kultúra az egész népgazdaság számára — teszi hozzá Kollár Lajos. Jelentős, hiszen mintegy 145 ezer tonnát a tőkésországokba exportálunk. A kérdés természetesen ezek után az, hogy a változó piaci körülmények között, hosszabb távon is ígéretes termék lesz-e a gazdaságok számára a napraforgó? — Ha röviden és tömören kell a választ megfogalmazni, egyértelmű az igen. A helyzet azonban mégsem ígér könnyű akadályvételt. — Adottságaink, lehetőségeink megvannak arra — hogy a piaci konjunktúrával éljünk — magyarázza a kereskedelmi igazgató. A gazdaságokban 60 százalékban ma már a jugoszláv, francia, vagy magyar hibridfajtákat alkalmazzák. Természetesen a tájjellegtől, a talaj körülményektől és a gazdaságossági szempontoktól is függ, mely fajtára esik a termesztő választása. A termesztéstechnológia megoldott, hiszen nem igényel a napraforgó-termesztés speciális gépeket. Kihasználatlan aranytartalékaink — ami a jövő szempontjából cseppet sem mellékes — éppen a technológia betartásában, az időszerű növényvédelmi munkák pontos elvégzésében kínálkoznak. A nagyobb terméshozamokat, ez sarkalatos tényező, nem a termőterület növelésével kell elérniük a gazdaságoknak, hanem a meglevőkön. Sokat segítenek a különböző termesztési rendszerek az általuk nyújtott előnyökkel. Közeleg a napraforgószezon, vagyis a betakarítás ideje. A vállalat központjában az elmúlt hét közepén gyűltek ösz- sze tanácskozásra az ügyben érdekeltek: a termelési rendszerek, a felvásárlók, a szállítók képviselői. — A legnehezebb leckét a szállítás adja fel mindany- nyiunknak — mondja Kollár Lajos. Az őszi munkacsúcsban meglehetősen nehéz vagont biztosítani ekkora mennyiségű termény elfuvarozására. A legtöbb gond azzal jár, hogy a gazdaságok sem mindig tudják tartani magukat az előzetes ütemezéshez, pedig csak jó szervezéssel, és a folyamatos szállítással tudjuk elkerülni a szállítási zűrzavart az idei őszön is ... ★ Tehát a napraforgó-termesztés lehetőség, amelyet kár lenne elszalasztani, hiszen a határban vége-hossza nincs táblákon sárgálló napraforgótányérok valutát hoznak a népgazdaság számára. Mint minden más esetben persze az ob- jektívnek nevezett adottságokon túl itt is símúlik az emberi tényezőkön, magyarán rajtunk ... Gáspár Mária
