Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
Nemcsak címke így kap tartalmat az elnevezés Az iroda sarkában ülünk és beszélgetünk. Sűrűn leng az ajtó, munkaköpenyes férfiak sietnek ki-be, a telefonnál is folyton ül valaki, in- terhívásokat csenget a központ. Sűrű itt az élet. Bokros Károly, a Monori Vasipari Szövetkezet elnöke menti meg a helyzetet, amikor beszélgetőpartneremet, Vízvári Gézá- nét is a telefonhoz ragadják. — Majd én! — mondja az elnök. — Majd én elintézem. Vízvári Gézánéval, a szövetkezet Zrínyi Ilona brigádjának vezetőjével ismerősként találkozunk, bár sohasem láttuk még egymást. A közelmúltban egy olvasónk kérését közöltük: hirdetőtábla kellene a régi egészségházhoz, hogy ne a fákra legyenek kénytelenek rajzszegezni a gyermekkocsit, járókát, kiságyat kínáló hirdetéseket. A brigád azonnal felajánlotta segítségét, s egy hét múlva már ott volt a tábla a védőnői szobában. ® — Mindig így figyelnek, ügyelnek, másokra is? — kérdezem. — Ügy iparkodunk, hogy ne csak cédula legyen rajtunk a brigád elnevezés. Szeretnénk tartalmat adni neki — mondja a brigádvezető. S hogy kijelentését dokumentálhassa is, Vicziánné Zöldi Edit siet a segítségére, hozza a brigádnaplót. Keresett, fontos terméket gyárt a Monori Vasipari Szövetkezet: hajtóművet. A kis üzemben 1977-ben bontakozott ki a brigádmozgalom, azóta négy szocialista kollektíva dolgozik egymás mellek. — Mi 1977. novemberében alakultunk. A tagok többsége irodai dolgozó, fiatal, családos anya, de van közöttünk három férfi is, egy gépkocsi- vezető, egy segédmunkás, és egy adminisztrátor. Első látásra nem tudunk olyan látványos eredményeket produkálni, mint például a csupa férfiből álló Dózsa brigád, ahol ha összefognak és rávernek, túlteljesítik a normát vagy megépítenek egy sport- létesítményt ... — Eleinte, őszintén szólva, úgy kellett kiharcolnunk egy- egy külön feladatot. Hogy például az üzem előtti park rendszeres gondozása, a korlátfestés a mi dolgunk tegyen. Azóta változtak a dolgok. Lejárunk Bogácsra, a szövetkezet üdülőjébe, hogy rendben tartsuk. — Figyelünk minden segítségkérésre, patronálunk egy magányos, idős asszonyt, rendbe hoztuk a Balassi utcai játszóteret. A kulturális vállalásokban pedig — dicsekvés nélkül — verhetetlenek vagyunk. Rendszeresen járunk a Nagy István Galériában rendezett kiállításokra, moziba, színházba. — Munkánkban szorosan tartjuk a határidőket, pedig a mérleg, a statisztikák, a szerződéskötések, az év eleji leltározások és átárazások nem kis feladatot jelentenek. Amiért azelőtt külön fizetett a szövetkezet, azokat a sürgős munkákat most mi látjuk cl, ha kell, munkaidőn túl. Karácsony és újév között például, amikor az egész műhely szabadságon volt, *mi leltároztunk. & A felsorolás sokat mond — mégis keveset. Hiszen a vállalások bármely vállalat, bármelyik brigádját jellemezhetnék. Ezt a közösséget azonban éppen azok az apróságok forrasztják szocialista kollektívává, amelyek idegen szemnek fel sem tűnnek igazán, ök észreveszik például, hogy a telepi iskola elsőseinek, másodikosainak még nehezen megy az órarendmásolás: legépelik hát az órarendeket, százhatvan példányban. Ha beteg egy munkatárs, számukra magától értetődik, hogy viszik az üzemből a jó szót, az őszinte érdeklődést, a híreket. Vért adnak. Látogatják a kismamákat, s elvégzik helyettük szó nélkül a többletmunkát. S van energiájuk rá, hogy a napi munka, a család, a háztartás mellett eljussanak a szoborkertbe, megnézzék Bódy Irén textiljeit, meghallgassák a művelődési házban az előadóesteket. Számok jelzik a piroskötésű brigádnaplóban, hány társadalmi munkaórát dolgoztak másért, hányat egymásért, s mennyit a munkahelyük előbbre jutásának érdekében. Ez tavaly arra volt elég, hogy a szövetkezet brigádversenyében második helyezést érjenek el. / © — Mindig számíthatunk rájuk — mondja Bokros Károly elnök —, aktívak és megbízhatók. A brigád tizenkét tagjának hétköznapjairól sűrű sorokban beszél a brigádnapló. — Olyat' még sósam írtunk be, ami mögött ne lett volna valódi munka — mondja Vicziánné, mintha bizonygatnia kellene. Pedig a sok apróság nemcsak munkahelyük és saját életük tartalmát jelenti, gazdagabbá teszi a nagyobb közösséget is. Koblencz Zsuzsa Nyáron sem szünetel a fa- kitermelés a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság monori erdészeti üzemének csévharaszti kerületében. Jelenleg a 16—18 méter magasságú akácfákat termelik ki az erdészet dolgozói. Szoros a norma, hiszen egy dolgozónak 89 köbméter fát kell kitermelnie egy hónap alatt. ★ Képünkön ifj. Beláz László méretre vágja az akácfát. A már méretre vágott vastag törzseket Somogyi József Csalfa nevű lovával szállítja a kijelölt helyre. Barcza Zsolt felvételei Zúgva dőlnek az akácok Mai kényelem Régi ízek s idők emlékei Három község határát járja az autó Három község határát járja körül a mikrobusz, a közeli határrészek dolgozóit a hűvös falú étterembe viszi, a távolabbi részeken dolgozóknak pedig a helyébe viszi a Monorvidéki Áfész pé- teri kisvendéglőjének jóízű, bőségesen adagolt ebédjét. A Ferihegy Tsz persze nem feledkezik meg a ragyogó fényesre öblített tányérokról és evőeszközökről sem. Így teljes a kényelem. ■■■■ — A mi időnkben még vizet is csak úgy ihattunk, ha a bandában lovasember is volt, aki lötyögő nagy hordóban állandóan hordta a friss vizet — kesereg az ízes beszédű Bura Sándor, volt elsőbéres bandagazda, aki majd fél évszázad távlatából emlékezik azokra az időkre, amikor a Bihar megyei Csökmö majd a Hortobágyig érő határában a nagyváradi püspökség uralkodott. A bandában 18 kaszás után 18 marokszedő sarlózta szaporán a rendet, a rekkenő hőség meg a korgó gyomor kívánta a vizet. Hajnalok hajnalán minden párnak 20 holdra kellett a nyirkosszálú gabonából kötelet sodorni és a 150—200 öl hosszan vágott tizedik rend után a kévekötés következett, a 18 kévés keresztek tetején az esővédő hasas kévét — a helyhez illetően — papnak nevezték. Amikor a távoli községek kósza harangszava ebédre hívott, nem jött aranyló levesekkel, zsíros húsokkal, fűszeres salátákkal az ebéd- szállító kocsi, az egész testet sorvasztó nehéz munka megkívánta volna a javított élelmezést, de már elfogyott a kommenció, odahaza meg 5—6 éhes gyerek nyüszített az üres tűzhely körül. ■■■■ Ott is csupán a cibere, a hagymaleves meg a paprikás kolompár járta. A kis bográcsban reggel óta ázott a maradék kenyér, hidegen ecettel ízesítve ez volt a cibere, a módosabbak már szilvaciberét kanalaztak, ott a vízben aszalt szilva ázott. Az otthonról hozott, zsírt alig látott rántással sűrített vízben forrt, Totyogott néhány vastagra vágott hagymaszelet. Ma már egyetlen étterem étlapján sem találjuk az így készült hagyni alevest. f Ujjnyi vékony, apróra vágott rágós szalonna zsírjában puhult, párolódott hosszú lében a paprikával megszórt kolompár — jegyezzük az Ismeretlen ételrecepteket — A PEST MEGYEI.HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXin. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Nyereséges főágazar A nagy üzlet főpróbája előtt A technológiát is exportálják a külföldi partnerek — Budapestre érkezésük után — hamar meg tudják tekinteni. Továbbá garanciát láttak abban, hogy a megállapodott határidőre, a szövetkezet szakszerűen készre szereli az új épületet — benne az általuk gyártott tojóházi technológiával. A téesznek is előnyösnek látszott ez a megoldás, hiszen az épület anyagának beszerzéséért nem kellett fáradozniuk, azt a mosonmagyaróváriak szállították a helyszínre. S még egy nem mellékes körülmény: a gyár fejlesztési alapjából hárommillió forinttal járult hozzá az építkezési költségekhez. Az épületi szerkezetelemeket az Észak-Dunántúli Tervező Vállalat mérnökei tervezték, a vázszerkezeteket Mosonmagyaróváron gyártották le. A korszerű tojóház tizenkét méter széles, százhat méter hosszú acélvázas szerkezet, alumíniumpanel borítású, salakgyapotpaplan-szigetelés- sel van ellátva. A hosszú és hideg tél némileg késleltette a szabadtéri munkát, de azóta az építők csaknem teljes egészében pótolták a lemaradást. Kiemelkedő segítséget nyújtottak az építőipari és az ecseri fémipari II ágazat dolgozói. ' Már szerelik Az épület, illetve az új tojóház építése a befejezés előtt áll. Már a szerelői munkákat végzik, napokon belül hozzáfognak a technológiai berendezések — ketrecek, szállítószalagok, víz- és villany- vezetékek — elkészítéséhez, illetve beszereléséhez. Az új tojóházat előreláthatólag egy hónap múlva már birtokukba vehetik a szárnyasok. G. J. Számít mások segítségére A maglódi Rákosmezeje Tsz-ben a középtávú fejlesztési terv szerint az állattenyésztési főágazat árbevétele a tavalyi 67,7 millióról 90 millió forintra emelkedik. Ezzel párhuzamosan a tojótyúkállomány és a tojásértékesítés is megduplázódik. Jó kapcsolat A tojástermelés egyébként is dinamikusan emelkedett az elmúlt esztendőkben. 1977-ben például 4,8 millió, tavaly már 10 millió darab tojást értékesített a közös gazdaság. A középtávú tervbe foglaltakat csak úgy tudják megvalósítani, ha két új, 25 ezer férőhelyes tojóházat építenek. A tojástermelés fokozását elsősorban az indokolja, hogy az elmúlt években ez az ágazat nyereségesnek bizonyult. Ezen túlmenően magas színvonalú a szakmai irányítás, a saját készítésű táppal, szinte költség néljcül látják el takarmánnyal a tyúkokat. S nem utolsósorban a rákoskeresztúri telepről a fővárosi felvásárló partnerig minimális a szállítási távolság is. Az új, IV. számú tojóház építése a szokványostól eltérően kezdődött. Tavaly a Rába Vagon- és Gépgyár mosonmagyaróvári gyárának képviselői felkeresték a téesz vezetőit és elmondták, hogy a harmadik világ országéiban a tojóházi és húscsibenevelés- hez szükséges berendezéseket úgy kívánják értékesíteni, hogy a berendezések méreteinek megfelelő, a helyszínen összeszerelhető épületelemeket is — vagyis a teljes technológiát — ők adják hozzá. Közölték, hogy mivel a gyár és a szövetkezet között már tiz éve jó a kapcsolat, először nekik tesznek ajánlatot. A kisérletd telep tehát elsőként a Rákosmezeje Tsz- ben készül el, mintegy főpróbaként az exportmunkák előtt. Pótolt lemaradás A mosonmagyaróvári gyárnak ez azért is előnyös, mert a szikkadt, szikár emberek mégis, alighogy befalták a sovány ebédet, már kapták az élesre fent kaszát, hogy több jusson, hamarabb végezzenek, mert a hullámzó búzarengetegben négy aratóbanda is nyűtte, markolta a kaszanyelet. Aztán meg a hetekig tartó aratás alatt a családot alig- alig látták; ezalatt a fekhelyet a szúrós tarlóra széthúzott toklászos kéve nyújtotta, takarót pedig a búzakereszt árnyéka. Az esetleges álmot pedig a betyárlebbencs jelentette, amikor a katonákra vágott, tenyémagyságú szalonnadarab kisült zsírjában soktojásos lebbencstészta pirult, tetején a kolompér csak nyomatoknak került. Az álom alatt talán a mozgó, rángó kéz a füstölt oldalú bográcsot rázogatta, az óvatos rázoga- tás során a fölséges étel megfordul a saját zsírjában... ■■■■ Aminek a valóságos ízét már a régi aratók elfeledték, mint ahogy azokat a nyomorúságos időket is.. Most is csupán az ebéd- szállító autó idézte fel. Kiss Sándor Huszonöt éves diploma | Tegnap délelőtt ünnepé- ? lyes keretek között iktatták I hivatalába a dr. Csernus | Alán járási főorvost, a ren- E delőintézet igazgató-főorvo- i sát. Hivatali szobájában két munkatársával a papírokba merülnek, számolnak, összeadnak. Néhány perc türelmet kér, telefonál, frissen, energikusan tárgyal, kérdez, eligazít. Dr. Csernus Alán a munka sűrűjébe került Monoron. Elődei gyakran váltották egymást, ez köztudott, nem mindig sima terepet hagyva maguk után. — Kellett a bátorság hivatalom tudatos vállalásához, ez igaz. Előzetesen sok mindenről tájékoztatást kaptam, Időközben a kép egy árnyalattal még sötétebbet is mutat. Én azonban 1976 decembere óta az István kórház pártbizottságának titkáraként végigcsináltam a fővárosi integrációt, melynek már második üteme is zajlik. Annál az itt rám váró feladatok megoldása sem lehet nehezebb. Dr. Csernus Alán diplomája huszonöt éves. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett, három fia közül a legnagyobb most ott harmadéves hallgató. — Utólag hallottam, milyen jót derültek, amikor megkérdeztem: van-e Monoron gimnázium? Mint kiderült, a derű oka az volt, hogy ezek szerint hosszabb távra tervezem itteni tevékenységemet, hiszen a legkisebb fiam hétéves ... De valóban úgy gondolom, I hogy érdemes lesz Monoron megküzdeni a feladatokkal, s 1 a gyógyítás optimális feltételeit megteremtve később aktívan pihenni is. — Hogyan látja a legfontosabb tennivalókat? — Azt hiszem, a legelső dolog a járás egészségügyi dolgozóinak munkahelyi légkörét, s bizonyos értelemben szemléletét is megváltoztatni, tartalmat adni a demokratikus vezetésnek a munkahelyi vezetők szintjén is. A torzult szemlélet, a hiányosságok hátterében ugyanis ezek hiánya munkál. Igaz, fejlesztés tekintetében anyagi lehetőségeink korlátozottak, de tévedés lenne azt hinni, hogy igényes, képzett új munkatársakat csupán anyagiakkal lehet vonzani. Dr. Csernus Alán végzettségét tekintve urológus és tüdő- gyógyász. Másfél évtizede egészségügyi szervezési feladatokat lát el, ebben él, olyan határterületeknek lett ismerője és tudója, melyek nagyban segítik majd azt a munkát, melyhez most a monori járásban hozzálátott. K. Zs. Elmarad A szombatra hirdetett Feleki Kamill péteri művelődésházbeli fellépése technikai okok miatt elmarad — kaptuk a tájékoztatást Boros Józseftől, az Erkel Ferenc művelődési ház igazgatójától. Orvosi ügyelet a járásban Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba), Gyömrőn: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26), Monoron, Monori- erdőn, Csévharaszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, az egészségházban). Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi út 40.), Sülysápon és Úriban: dr. Papp Ágoston (Sülysáp) Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vccsé- sen: dr. Túry István (Jókai út). Ügyeletes gyógyszertár: Mo-. noron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Varga János (Monor, Dózsa György út 63., telefon: Monor, 357). Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton 12 —16 óráig, vasárnap reggel 8— 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes »iiitcr- vos címén vagy telefoni-yn. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) « * I «
