Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1981. JÚLIUS 5., VASÁRNAP Pincesor Nagymaroson Társulni jó. Több ennél, gazdaságos. A mezőgazdasági tőke­koncentráció jelenleg egyik leghatásosabb formája. Vagyis, hogy a fogalomról valamivel többet mondjunk, érdemes a termelőszövet­kezeteknek gazdasági társaságokat szervezni, abban részt venni. Ha semmi más nem indokolná e törekvést, mint az a tényt hogy a közös gazdaságok országszerte elérték az optimális területhatárt, és to­vábbi egyesülések csak különleges esetekben célszerűek, akkor is a fejlődés útjaként kellene számon tartanunk az előbbi folyamatot. Nem véletlen az sem, Pest megyében működnek az ország legdina­mikusabban gyarapodó szövetkezetei, de ebben a megyében nyilvánul meg a legnagyobb készség a mezőgazdasági üzemek együtttműkö- désére is. Nehezen viseli a magányt Szőkébb pátriánk termelőszövetke­zetei között tavalyi eredményeik alapján a kiválóak előkelő társasá­gába került a gödi Dunamenti Tsz. íme, egy rövid leltár arról, milyen nehezen viseli a magányt. A nagy­üzem 21 gazdasági társaság és ter­melési rendszer tagja. Ezekből négy jogilag is önálló, hatnak pedig gesz­tora. gazdája is. Az állattenyésztés­től, a növénytermesztésen, az erdő- gazdaságon, a faiparon, az építő­iparon, a szolgáltatáson, a szállítá­son, a gép- és gépjárműjavításon át a bel- és a külkereskedelemig szinte mindent felölelő tevékenységük. Vall­ják, állítják, kívánatos és szükséges a gazdaságok kooperációja, közös vállalkozása. Ám, mégis..., de hall­gassuk meg erről dr. Godla István­nak, a tsz elnökének véleményét. — Nos, valóiban vannak fenntar­tásaink a pénzügyi szabályozást ille­tően. Az érvényes rendeletek ugyanis éppen a legtöbb felelősséget vállaló gesztorgazdaságokat sújtják. A rész­vényesek év végén, illetve a zár­számadásokat követően megkapják nyereségrészesedésüket, ugyanakkor minket terhelnek a bérköltségek, a foglalkoztatottak létszáma is a mi nyilvántartásunkban szerepel. A kö­vetkezmény: papíron csökken a ha­tékonyságunk, vagyis az egy főre vetített nyereség. S innen már csak egy lépés a tsz-tagok laposabb borí­tékjáig. — Konkrétabban, mit jelent ez a ° — Mígb1979-ben 10 százalék, 1980- ban 6,6 százalék nyereséget fizet­tünk, az idén már csupán 4 száza­lékra van kilátás.. Reméljük azonban — erre mutat az is. hogy vélemé­nyünket megalapozottnak találták a MÉM illetékes vezetői — a jövőben módosít a Pénzügyminisztérium az érdekeltséget kevésbé szolgáló sza­bályozón. A határokon túli munkavállalás­nak figyelemre méltó hatását ta­pasztaljuk. Mivel a szükségesnél többen pályáznak, verseny alakult ki, s ez nagyobb fegyelemre sarkall­ja az embereket. Azt hiszem, ez a tendencia egyre inkább megerősö­dik, tartóssá válik, és saját portán­kon is nagyobb hatékonyságot ered­ményez. —A jövőről, a társulások perspek­tívájáról tett említést. Lapunkban is beszámoltunk néhány hónappal ez­előtt a Dunavex néven ismertté vált külkereskedelmi társaságról. Akkori­ban ez a vállalkozásuk tűnt a leg­rendhagyóbbnak, és egyben a legígé­retesebbnek is. Mi .történt azóta, hol tart jelenleg aChemokomplex Kül-. kereskedelmi Vállalattal együtt élet- rehívott társaság? — Azóta hat országra kaptuk meg a külföldi munkavállalás jogát a Pest megyei Tanácstól, és meg­kezdte munkáját a szövetkezet ex­portosztálya is. A team külkereske­delmi szakemberekből, építészekből, gépészekből és közgazdászokból állt össze. A stáb külföldi vállalatokkal tart kapcsolatot, feladata egyebek között a piackutatás, és a Chemo- komplex exportjogán a különböző szerződéskötések is az említett szak­emberek hatáskörébe tartoznak. — A munkavállalási jogot csak bírják vagy már élnek is vele? — Kilencven szakemberünk — építőipari szerelők és faipari mun­kások — dolgozik az NSZK-ban és Ausztriában, ezt a létszámot az év végére 150—200 főre kívánjuk emel­ni. — Nemrégiben a Hét műsorában a nézők arról győződhettek meg, kedvezőtlen — éppen az NSZK-ban foglalkoztatott — a magyar munkások szociális helyzete. Hogyan gondos­kodnak önök az embereikről? — Megtaláltuk a módját annak, hogy az érintettek ne spórolják el maguktól a megfelelő szállást és ét­kezést. Egyszerűen arról van szó, hogy ezeket a feltételeket, mint bé­ren felüli juttatást, garantáljuk. Olyannyira, hogy még a hazai íze­ket sem kell elfelejteniük; Magyar- országról küldtünk szakácsot is. Véleménye perdöntő — Megtudhatjuk-e, hogyan keres­nek az otthontól távol élő specia­listák?- M - t ' ■»•a1. SÖIIä vili Társultak az erdészetek — Nincs okuk panaszra. A betaní­tott munkások napi 27, a szakmun­kások pedig 30 márka kiküldetési díjat kapnak. Természetesen meg­illeti őket forintban átlagjövedelmük is. ami a gödi tsz-ben 4500 forintra tehető. — Feltehetőleg nincs hiány jelent­kezőben. Miként döntenek a kiuta­zók személyéről? — A jelentkezőknek alapvetően két szempontnak kell megfelelnie. Az egyik, hogy alkalmas-e leendő mun­kájára. Ebben a kérdésben a terü­letet, a követelményeket ismerő, külföldi szakember véleményét tartjuk perdöntőnek. Legutóbb pél­dául 40 hegesztő vizsgázott, és csak 19 bizonyult megfelelően képzett­nek. A többiek csak bizonyos tanfo­lyamok elvégzése után próbálkozhat­nak újra. A másik kritérium, hogy a kiutazó munkás útlevélkénes le­gyen. és egész eddigi munkájával rászolgáljon bizalmunkra. Hiszen a társaság jó híréről is szó van. — Ügy érti, nagyobb fegyelmet várnak el az exportmunkák során? — így értem, és így is van a gya­korlatban is. Hiszen a kinti munka hatékonysága mintegy két és félsze­rese az itthoninak. Idehaza a tsz-ben átlag 280—320 ezer forint termelési értéket állít elő egy dolgozó, míg az eddigi adatok alapján az NSZK-ban és Ausztriában 6—800 ezer forintot. Persze, az sem mellékes körülmény, hogy ezúttal a legkvalifikáltabb szakemberekről van szó. A versenyképesség kritériuma — A Dunavex külkereskedelmi társaságot többféle céllal hívták élet­re. Alapításakor is hangsúlyozták a sokszínűséget, mint versenyképesség kritériumát. Ma is így tartják? — Továbbra is profilunkba tar­tozik a találmányok értékesítése. Ily módon magától értetődő a sok­féleség. Legutóbb különleges ólom­akkumulátor-rács gyártására kap­tunk innovációs hitelt a Magyar Nemzeti Banktól. Jó úton haladnak a kísérleteink — a vállalkozásba be­vontuk a Herbáriát is — a birka- gyapjú gyorsabb növelésére alkalmas szerrel. E cikk iránt igen nagy a kereslet külföldön. Tárgyalásokat folytatunk továbbá egy amerikai céggel húsüzem létesítésére az NSZK-ban. A sertés-, marha- és pe- csenyebárány-feldolgozó üzemben, ahol a magyar, a nyugatnémet és a tengerentúli konyha ízei szerint ké­szülnek a termékek, ötven hazai szakmunkás is dolgozna. De sorol­hatnám tovább a többi lehetőséget is. A tojáspépgyártást például, amelyre elsőként mi rendezkednénk be Magyarországon. Az üzlet azért kecsgetető, mert az árak viszonylag stabilak, jó a dollárkitermelési mu­tató, és a piac hosszú távon is biz­tosítottnak látszik__ Mezőgazdaságunkra nagy feladat vár a VI. ötéves tervidőszakban: ex­portját kétharmaddal kell növelni. Jobb, korszerűbb termékek javít­hatják csupán külpiaci helyzetünket, és ezáltal a számunkra megromlott cserearányt. Ennek érdekében a leg­többet elsősorban mezőgazdasági nagyüzemeink, és a jó piackutatás­sal. a külkereskedők tehetnek. Vagy­is, a termelő és az értékesítő össze­fogásával, hatékony közreműködésé­vel. Ezt ismerte fel a gödi tsz ás a Chemokomplex is. s tapasztalataik birtokában állítják: társulni jó. Vagyis, gazdaságos. Reméljük, a jövőben még inkább az lesz. VALKÓ BÉLA Tavaszy Noémi Víz nélkül nincs élet Beszélgetés illés Györggyel, az OVH elnökhelyettesével Építőipari tevékenységet js folytatnak Gazdaságos az állattenyésztés Rózsavölgyi Károly felvételei Víz nélkül nincsen élet. Napjainkban a víznek egyre jobban emelkedik az értéke. Dr. Illés Györgytől, az Országos Vízügyi Hi­vatal elnökhelyettesétől az ivóvízellátással kapcsolatos eredmények­ről, tervekről-kértünk felvilágosítást: támogatást kapnak, a költségek át­lag kétharmadát saját maguk fizetik. Eddig majdnem ezer községi vízmű épült társulati úton, és az érdekel­tek majdnem 10 milliárd forinttal járultak hozzá a különböző létesít­ményekhez. Bár az összlakosság 73 százaléka ma már vezetékből nyeri a vizet, mintegy 3000 községnek még mindig csak a felében van vízvezeték. Sőt, több száz községben a talajvizek el­szennyeződtek, elfogytak a helyi víz­készletek. Ezeket a településeket a tanácsi szervekkel együtt kiemelten kezeljük, és vagy vízvezeték építé­sével, vagy ideiglenes megoldással gondoskodunk a' jó ivóvizükről. Az elmúlt tervidőszak utolsó két évében 200 ilyen községben juttattuk a la­kosságot egészséges, jó vízhez. 9 Milyen tervek és lehetőségek van- nak az ivóvízelátás fejlesztésére a középtávú tervben? — 1981—1985 között mintegy 15 milliárd forintot irányoztunk elő a városok és községek vízellátásának fejlesztésére, további kétmilliárdot a meglevő létesítmények rekonstruk­ciójára. A VI. ötéves tervidőszakban a vidéki városok vezetékes vízzel ellátott lakosságának aránya 89 szá­zalékról 95 százalékra, a várossá fej­lődő középfokú településeké 80 szá­zalékról 86 százalékra, az egyéb falvakban élő ellátottaké pedig 54- ről 68 százalékra növekszik.' Öt év alatt 950 ezer lakos jut vezetékes ivóvízhez. A fontossági sorrendben első he­lyen a munkáslakta települések áll­nak. A vidéki települések ellátását szolgáló víztermelő kapacitás mint­egy napi 600 ezer köbméterrel, a há­lózatfejlesztés mintegy 500 kilomé­terrel növekszik. Ez összhangban van a több szintes lakásépítési program legszükségesebb közműfel­tételeivel, és lehetővé teszi az intéz­mények és a helyi ipari vízigények kielégítését. 9 Hogyan látja a városok és A községek vízvezetéki ellátásának ala­kulását hosszabb távon? — Az ezredfordulóig dolgoztuk ki a hosszú távú terveket. Tovább kor­szerűsödik a településhálózat, gyor­sul a városiasodási folyamat és szo­rosabb lesz a városok és a környező községek kapcsolata. Ugyanakkor tu­domásul kell vennünk, hogy a helyi vízkészletek teljesen felhasználód­nak, és a környezetszennyeződés is fokozódik. Alapvető célurik, hogy 2000-ig a lakosság 95 százalékát el­lássuk vezetékes ivóvízzel. Hogy a vízművek a feladatokat megoldhas­sák, a jelenlegi napi 3,4 millió köb­méter víztermelési kapacitásukat meg kell kétszerezni, s további 35 ezer kilométer vízvezetékhálózatot kell építeni. A biztonságos üzeme­lés érdekében a jelenlegi 850 ezer köbméter tározótérfogatot 2000 köb­méterre tervezzük bővíteni. A jövő­ben mindenekelőtt a megyék ellá­tási szintje között jelenleg meglevő nagy aránytalanságot akarjuk csök­kenteni. FAHIDY JÓZSEF © Hogyan ítéli meg a vidéki tele­pülések ivóvízellátását, és milyen fej­lődés tapasztalható ezen a téren? — A vízellátás fejlődését az elmúlt időszakban két alapvető tényező ha­tározta meg. Egyik — a vezetékes ivóvíz múltból örökölt rendkívül alacsony szintje, a másik az ország kedvezőtlen településhálózata. A ne­hézségek ellenére az 1950. évi 2 millió főről — a fejlesztés hatására — a vezetékes vizet fogyasztók szá­ma mintegy 8 millióra nőtt. A taná­csokkal és az érintett tárcákkal kö­zösen kialakított programok során vízvezetékkel láttuk el valamennyi városunkat és 1500 községünket, va­lamint az épülő új lakótelepeket. A fejlesztésre eddig majdnem 40 mil­liárd forintot költöttünk. A fővároson kívül élő, mintegy 8 millió lakos 69 százaléka jut vezeté­kes vízhez, körülbelül 25 százalékra •tehető a nem vezetékes, de jó vizet fogyasztók aránya. Sajnos, a köz­egészségügyi előírásoknak nem min­denben megfelelő vizet kénytelen in­ni az ország népességének mintegy hat százaléka, vagyis több mint fél­millió ember. Nagy a területek kö­zötti különbség a vezetékesvíz-eilá- tásban. Amíg Heves és Komárom megye ellátása 80 százalékos, addig Pest megyéé csak 59 százalékos, Sza­bolcsé pedig mindössze 45 százalé­kos. (Budapesté 98 százalék.) Ugyan­így differenciált ez egy főre jutó háztartásivíz-fogyasztás is. Ez orszá­gosan átlagban 122 liter naponta, de Budapestei/ eléri a 160, a vidéki vá­rosokban a 130 litert, a községekben azonban csak 60 liter az egy főre ju­tó átlagos napi vízfogyasztás. 9 Az országban igen sok a kis te­lepülés, a környezeti ártalmak miatt sok helyen elszennyeződtek a víz­készletek. Milyen terveik vannak a káros hatások megszüntetésére? — 1950-ben csak a városok felé­ben, és mindössze 240 községben volt vízvezeték, alig remélhettük, hogy néhány évtizeden belül a községek vízellátásában jelentős előrelépés történhet. A vízműtársulati mozga­lom megszervezése azonban igen nagy erőket vont be, jelentősek az eredmények. A társulatok résztvevői Mezőgazdasági nagyüzemeink és a külkereskedők Társulni nemcsak jó, kifizetődő is t

Next

/
Thumbnails
Contents