Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-31 / 178. szám

LLOI inn A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÄRÄSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1981. JŰLIUS 31., PÉNTEK Estefelé a felvásárlóknál A zsámbokiak áruja harmatos Közismert, hogy a mezőgaz­daság termelésének egyhar- mada ma is a háztáji és ki­segítő gazdaságokból szárma­zik. Gazdasági fejlődésünk je­lenlegi szakaszában új vo­nás, hogy e tevékenység az önellátás helyett egyre in­kább árutermelő jellegűvé vá­lik. A kisegítő jövedelem szer­zése miatt a vállalkozók szá­ma sok fiatallal gyarapszik s mind többen kapcsolódnak be a bérből és fizetésből élők, il­letve a nyugdíjasok közül. Mindent elvinne ■ A kistermelők számát or­szágosan másfél millióra be­csülik, az általuk ledolgozott munkaórák számát pedig 2,5 milliérdra. Fontos feladat hát az általuk termelt javak fo­lyamatos, biztonságos értéke­sítési lehetőségének megterem­tése. A túrái Calgavidéke Áfész az elmúlt években több községben is új felvásárlótele­pet épített, s az egyik legje­lentősebb felvásárlóbázisát Zsámbokon hozta létre, amely­nek oka az volt, hogy az áfész működési területén eb­ben a községiben a legjelentő­sebb a fólia alatti zöldségter­melés. A felvásárlótelepre a késő délutáni órákban érkeztem, amikor már a termelők le­adták árujukat és a felvásá­rolt áruk elszállítása történt. Éppen a Rákosmenti Áfész teherautójára rakodott Kókai Lajos rakodómunkás és Gá­bor István boltvezető, hogy friss árut vigyen a rákoske­resztúri piac zöldségespavi- lonjába. Paprikával, zöldbab­bal, fejtősbabbal, káposztával tele zsákok magasodnak a gépkocsi platóján, de Gábor István még mindig újabb zsá­kokat méretne le. — Mindent elvinne —mond­ja Makádi Mihályné, a felvá­sárlótelep vezetője. — Akár az egész telepet is — válaszol elismerően a boltvezető —, mert a zsám­bokiak áruja mindig harma­tos. Ettől nagyobb elismerést sem a zöldáru, sem pedig a termelő nem kaphat, hiszen ez azt jelenti, hogy a hajnal­ban szedett zöldségféle már délután a fogyasztó asztalára kerül. Makádi Mihályné is tiszte­lettel említi a termelőket, köztük Bense Józsefnét, az ötvenfős zöldségtermelő szak­csoport elnökét, aki nagyon sok segítséget ad a felvásár­lás megszervezéséhez és lebo­nyolításához egyaránt Fólia — kedvezményesen — A felvásárlás tulajdon­képpen a termeltetési szerző­dések megkötésével kezdődik — állítja a telepvezető. — A jó szerződés kölcsönös előnyö­ket nyújt az áfésenak és a termelőnek egyaránt. A ter­melő vállalja a megfelelő minőségű áru előállítását és meghatározott mennyiségben való eladását, az áfész pe­dig garanciát vállal annak felvásárlására akkor is, ha a piacon eladhatatlanul nagy tömegben jelentkezik a szer­ződött terményféleség. — Emellett biztosítjuk a vetőmagot, s kedvezményes áron, 50 forint helyett 30 fo­rintért adjuk a fóliát. A szer­ződéskötők állják adott sza­vukat, s álljuk mi is. ezért van az, hogy évenként 9—10 millió forintot fizetünk ki a velünk karicso1 atban levő 240 —260 kistermelőnek. Makádi Mihálvné Bene Sán­dorral, a Pest megijei Zöldért Vállalat gödöllői kirendeltsé­gének felvásárlójával egyezte­ti a ma felvásárolt áruk szál­lításának rendjét, hogy a sűrű egymás után érkező gépkocsik­ra rakodhassanak, s induljon a zsámboki áru, a paprika, meg a többi zöldségféle Salgó­tarjánba, Ózdra, Miskolcra, Veszprémbe, Ajkára és a já­rás üzleteibe. Nagyobb törődés — Fő terményünk a pap­rika — folytatja a beszélge­tést Makádiné. — Zömmel az erős bogyiszlói fajtát terme­lik. mert ennek hozama meg­bízhatóbb, s 7-8 naponként lehet szedni. A hazai és az ex­port piac zömmel az édeseb­bet kívánja. Próbálkoznak is a fehérözön elnevezésű faj­tával, de ennek lassúbb az érése, ugyanakkor igényesebb talajt, több locsolást és vegy­szert, vagyis nagyobb törődést igényel. — De ez a többletmunka a felvásárlási árakban nem je­lentkezik. Fólia alatt termelik a gazdálkodók az uborkát, aminek kilóját a felvásárlás megkezdésekor 25 forintért vettük át. Jelenleg öt forint­nál tartunk. Volt borsó-, fő­zőtök-. zöldbab- és fejtősbab- felvásárlás. Sokan, hoztak a telepre meggyet, cseresznyét, kajszibarackot. Beszélgetésünk közben kap­ja meg Makádiné az úgyneve­zett helyi térítési igényt, ami a Gál gavidéke Áfész boltjai­ból érkezett összesítés alap­ján készült. — Igyekszünk minden kérést teljesíteni. Tudjuk, hogy a mi munkánk nemcsak gazdasági jellegű, de politikai hangula­tot és emberi közérzetet meg­határozó tevékenység is. Ezért, ha olyan árut kémek, ami ná­lunk nincs, annak beszerzését és a kereskedelemhez való eljuttatását a Zöldérten ke­resztül biztosítjuk. Persze az általunk felvásárolt 90—100 vagon zöldségféle elsősorban Budapest igényeinek kielégíté­sét segíti. Érthető, hogy a leg­nagyobb vevőnk a budapesti Nagy vásártelep. Mennyi érték? Esteledik, amikor elbúcsú­zom Makádinétól és munka­társaitól. Túrán, Galgahévi- zen, Hévízgyörkön, amerre utam vezet, mindenütt bené­zek a felvásárlóhelyekre. Te­herautókra rakják a ládák százait Uborka, paprika, bab, barack, ezek most a fő termé­kek. Jó érzés látni, tudni és hírül adni, hogy a Galga völ­gyében mennyi értéket ter­melnek, nehéz munkájukkal hogyan járulnak hozzá az el­látáshoz. Fercsik Mihály Állatorvosi ügyelőt Csömörön, Erdőkertesen, Gö­döllőn, Isaszegem, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Ve­resegyházon augusztus 2-án: dr. Mohai Imre, Veresegyház, Bánóczi u. 2. Aszódon, Bagón, Dányban, Domomyban, Galgahévízeo, Galgamácsári, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Vaikón, Vácegresen, Váckis- újfalun, Vácszentlászlón, Ver­sagen, Zsámbokon, vasárnap: dr. Soós Endre, Aszód, Kos­suth u. 51. Agrártudományi Egyetem Hetedszer aranykoszorúsok Az ember szeme megpihen a glédában pompázó, sokszí­nű, szebbnél szebb virágon. A hatalmas park egy óriás vi­rágcsokor. A sétányok szélén álló padokon mindig találunk pihenőket. Van, aki rádióját hallgatja, és van aki könyvet, újságot lapoz. Szép látvány a Gödöllői Agrártudományi Egyetem épülete virágaival, fáival, növényeivel. Az ágyá­sok között hol itt, hol ott, de mindig látni szorgos kezű em­bereket, akik ápolják a kertet, a parkot. A nyár kellős közepén va­gyunk, amikor egy napon a déli órákban a kertészet dol­gozóihoz megyünk látogatóba. A kertészeknek ma már bázi­suk van, az üvegházak bejá­ratánál az előkészítőben kü­lönböző munkákat végeznek. Külön épületben van az ebéd­lő, a fürdő és a mosdó. A szociális ellátottság jónak mondható, erről a gondnokság és a gazdasági főigazgatóság gondoskodik. Köszönet A húszfős kollektíva tíz tagja a Páter Károly szocialis­ta brigád jó hírnevét öregbí­ti. A tartózkodó helyiség falán oklevél látható, amely hírül adja, hogy a brigád első íz­ben 1969. november 4-én ka­pott írásos elismerést. Az el­múlt több mint egy évtized alatt zászlót, két ízben bronz koszorút, egy ízben ezüst és hét alkalommal arany koszo­rús brigád címet nyerték el. Hadnagy Ferencné brigád­vezetővel és Antal József nyugdíjassal beszélgettünk mi­közben várakoztunk Horváth Ferenc vezetőkertészre. A déli harangszó hangzott, amikor megjött. Mielőtt kezet ráznánk, még egy pillantást vetünk a falon függő becsület­táblára. Ezen függnek az elis­merések és gyerek kézzel írott és rajzolt képeslapok, amelyik egyikén ez áll: Köszönjük a szocialista brigád támogatását. Aláírás: az Agrár napközis csoportok. Előzmények után látva a szép parkot, gondolatot cse­rélve néhány emberrel, kezd­tük a beszélgetést négyesben. Antal József nyugdíjas kertész az engedélyezett időt tölti, 25 évig volt dolgozója az egye­temnek, és vezető kertészként Jövőre lesz 50 éve, hogy e pá­lyát választotta. Hadnagy Ferencné brigád­vezető, 27 éve dolgozik a szak­mában egy helyen. Munkatár­sai között csak Zsóka, aki a szakszervezetben is tevékeny munkát végez. Horváth Ferenc 31 éves, nős, két fia van. Dísznövény- és kertépítő szakmunkás. Ebben az esztendőben végezte a me­zőgazdasági szakközépiskolát és érettségizett. A kertészet vezetője, munkáját nagy lel­kesedéssel látja el, 17 éve dol­gozik a szakmában. Pompázók Hol kezdjük a beszélgetést, mi az, ami legjobban érdekel, kérdezi Antal József. Minden ami a kertészek munkaidejét kitölti, mindaz amivel foglal­koznak. Ezekben a napokban tart az öntözés, a kapálás, a gyomirtás. Nemsokára készü­lünk az őszi ültetésre, ami­kor kikerül az üvegházból az árvácska, a nefelejcs és a száz­szorszép. Ezek kinn telelő vi­rágok, amelyek tavasszal pom­páznak. A kertészek a szabad­ban vagy az üvegházban egész éven át foglalkoznak virágaik­kal. Augusztusban már dug- ványozzák a jövő nyári növé­nyeket. Előkerült a brigádnapló, amelyben nagyon sok munkát örökítenek meg. Vállalások és teljesítések sorakoznak. A bri­gád életét olvashatjuk ki a sok-sok eseményből, amely fű­szerezi életüket, kollektív munkájukat. Személyi válto­zások révén több új névvel ta­lálkozunk, de a régiekről sem feledkeztek el. Vannak, akik kiléptek, elmentek máshová, vannak akik nyugdíjasok let­tek és van aki elhunyt és csak nevét olvasva gondolunk arra, hogy egykor itt ebben az ele­ven kis társaságban dolgozott. A brigádnaplóban melléklet egy jegyzőkönyv, amely 1980. december 22-én készült. A bri­gádértekezleten megszületett az 1981. évi vállalás. A 16 pontból már sokat teljesítet­tek és előre látni lehet, hogy az év végén eredményekről adnak számot. Idézzünk a vál­lalásokból: Az általunk gondo­zott parkot továbbra is lehető legnagyobb szorgalommal ke­zeljük, hogy a vendégeink, dolgozóink és hallgatóink ré­szére felüdülést jelentsen. Felüdülés Az itt megforduló ember számára feledhetetlen marad és kellemes időtöltés a park­ban való tartózkodás. A nap­lóból megtudjuk, hogy a bri­gád az elmúlt esztendőben 756 óra társadalmi munkát vég­zett. Négyen véradáson vet­tek részt: Béres Attiláné, Ká- posztár ftfária, Som Lajos és Haász Gusztáv. Törzsgárda tagsággal járó kitüntetésben részesült Hadnagy Ferencné és Szabó József: Nőnapkor Tóth Zoltánná főigazgatói di­cséretben részesült. Áz egyetem megbecsült dol­gozói a virágkertészek, akik nemcsak a külső szépségről, de a belső dekorációkról is gondoskodnak. Búcsúzásunkkor találkozunk gépi és kézi kaszásokkal, akik a pázsitot gondozzák, masok nyeles fűrésszel a fák száraz ágait távolítják el. Útépítők is tevékenykednek a hatalmas parkban, ők a járdákat asz­faltozzák. ★ E munkák élvezői vagyunk mi kívülállók is. A vasúti híd­ról még visszatekintünk: az egyetemet és parkját a hatal­mas fák takarják. Ám szo­morú látvánnyal búcsúzunk: a vasút egyetem felőli olda­lán, a vasútállomás területén hatalmas szemétdomb éktelen­kedik. Ily képpel búcsúzni nem szívderítő. Csiba József Visszavágtak az öregfiúk öregfiúk sportnapját ren­dezte meg nemrég a Galga- mácsa—Iklad SE öregfiúk csa­pata, amelyen, vendégük is volt: a jászárokszállási KSK öregfiúk csapata látogatott hozzájuk. Ezzel a mácsaiak ment nyugdíjba alig négy éve. i korábbi vendégszereplését vi­Népi hagyományainkkal ismerkedtek Nyári látogatók, érdekl ődők Turán A népművészeti hagyomá­nyokban, történelmi emlékek­ben és a jelen alkotásaiban gazdag nagyközséget, Túrát sokan keresik fel, hogy ott vendégeskedjenek néhány órát, ismerkedjenek a Galga- táj kincseivel. Szép emlékek Tordai Lászlóné, az általá­nos iskola igazgatóhelyettese és Békési István úttörőcsapat­vezető Csillebércről fogadott hatvan úttörőt, akik a társa­dalomkutató úttörők országos vetélkedőinek voltak a részt­vevői. A csoportot Érseki György, az Országos Pedagó­giai Intézet munkatársa vezet­te. A fogadáson, a Bartók Bé­la művelődési házban a csa­patvezető köszöntötte a ven­dégeket, majd Tordai László­né tartott előadást Bartók Bé­la túrái gyűjtéseiről. Az előadás után a vendégek hangfelvételről meghallgatták Kocsi örzse eredeti fonográf­hengerről másolt hangját, amint Bartóknak énekel. Ez­után a turaiak műsorában gyönyörködhettek a csillebér­ciek. Virányi Éva tanárnő ve­zetésével az úttörőcsapat nagy énekkara adott elő ma is élő népdalokat, majd Dúsa László furulyaszólója után az úttörő népi tánccsoport mutatott be két helyi gyűjtésű táncot, nagy sikerrel. A műsor után Bozó László­né drukkolóasszonyt keresték fel az ország minden részéből Csillebércen vetélkedő pajtá­sok. Itt a drukkolás műhely­titkai mellett megismerked­hettek a kész hímzésekkel Is, valamint azzal, hogy a népi motívumok hogyan teszik szebbé a modern ember éle­tét, a lakásban, az öltözködés­ben. A találkozó táncházzal fe­jeződött be, amelyet Szilágyi Mária tanítónő, a népi együt­tes vezetője irányított. Volt dolga bőven Kovács Lászlóné- nak, a népművészeti szakkör vezetőjének is. Egy hét alatt két csoport is vendégeskedett a szakkörnél. — Az egyik levélben táj­múzeumé vezetőjének szólítot­tak — mondja Kovácsné. — Bizony a sok szép emlék meg­őrzésére szükségünk is lenne egy tájmúzeumra, de sajnos, egyelőre csak reménykedhe­tünk. A levelet egyébként a hon­véd kórház népművészeti szakkörösei írták, akik Pest megye néhány községébe lá­togattak el, ahol népművésze­ti hagyományokkal, történel­mi emlékekkel ismerkedtek. A drukkolóasszony nagy szere­tettel fogadta a csoportot, majd a szakkör vezetője Túra történelmével és a népi ha­gyományok kialakulásával, je­lenlegi ápolásuk feladataival ismertette meg a vr-ndégeket. Tovább utaztak A másik kézimunkaszakkör a jászberényi Székely Mihály általános iskolából jött Gedei Józsefné igazgatóhelyettes ve­zetésével. A szakkör célja a palóc vidék népművészetének tanulmányozása, amelynek el­ső állomásaként iktatták be Túrát. A 45 fős csoportot Bo­zó Lászlóné fogadta, majd Kovács Lászlóné tartott elő­adást a Galga-vidék népmű­vészetéről. Ezután technikai tapaszta­latcserére került sqr, ahol be­mutatták egymásnak, hogy mi­lyen öltésekkel, milyen cérná­val készülnek a népi alkotá­sok. A helyiek által mutatott egyik ajándékoskendő hímzé­séről nehezen akarták elhinni a vendégek, hogy az kézi és nem gépi hímzéssel készült. A csoport nagy elismeréssel nyi­latkozott a túrái szakkör mun­kájáról és továbbutaztak Gal- gamácsára, ahol Vankóné Du­dás Julót keresték fel. Alkalmi csapat Mostanában még egy jász­berényi csoport járt Túrán. Talán ők nőttek a legjobban a vendéglátók szívéhez, hiszen három napot töltöttek el a nagyközségben. Ök tizenöten a jászberényi úttörőház tu­risztikai szakkörének tagjai, akik 330 kilométeres útvona­lukon Túra után Isaszegen, a 48-as csata emlékeivel. Döm- södön és Ráckevén a vizi út­törők életével, Cegléden a Dózsa-emlékekkel, Szalkszent- mártonban a Petőfi múzeum­mal szeretnének megismer­kedni, és így visszakarikázni szülővárosukba. A csoport vezetői Literati Erzsébet és Németh Ida ne­velők, az úttörőkkel együtt a jászberényi Gyetvai János ál­talános iskolát képviselik. A vendégeket Varró Mariet­ta, a túrái úttörőtanács elnö­ke, Tóth Mária, az úttörő űr­szonda főszerkesztője és Gye- nes Gábor ifivezető fogadta a Galga-expedíció képviseleté­ben. A vendégek megismer­kedtek Ybl Miklós alkotásá­val, a Schossberger kastéllyal, melynek parkjában a zöld fű hamarosan előcsalta a focit is és bizony a turaiak 6-4 ará­nyú vereséget szenvedtek a vendégek alkalmi csapatától. Jellegzetes dal A közös beszélgetésen a he­rényiek vezetője elmondta, hogy a szakkör már mintegy 3 ezer kilométeres kerékpáros múlttal büszkélkedhet. Részt vettek egy romániai, segesvá­ri túrán, majd két alkalom­mal a Radnóti-túrán Győr és Nagykanizsa között, a Rákó- czi-túrán Szolnok és Vaja kö­zött, a Battonya-túrán a Szol­nok—B attonya—Kecskemét útvonalon, de voltak Dunán­túlon is, Dunaföldvártól a Ba­latonig. A túrái Galga-expedíció tagjai is levetítették a hat­éves kutatómunkával készült csaknem 300 diakockájukat, majd közös zenei vetélkedőt rendeztek, amelyet Fekete László nyugdíjas pedagógus szervezett és vezetett. A ve­télkedőt a hetedikes túrái Gó­lya Mária nyerte Sebestyén Béla jászberényi ifivezető előtt. A vetélkedő győzteseit és résztvevőit a túrái úttörő­gárdisták szép jelvényekkel jutalmazták. A népi hagyományok meg­ismerésére külön egy teljes napot fordítottak a vendégek. Felejthetetlen volt a búcsú­est a Galga-parton. Sára Noé­mi tolmácsolásában felcsen­dültek a legszebb túrái és Mátra-vidéki dalok, majd Szajka György a jászság né­hány jellegzetes dalával is­mertette meg a vendéglátókat A találkozó vidám közös ének­léssel és játékkal ért véget. Takács Pál szonozták, akik két héttel ez­előtt voltak Jászárokszálláson, ahol kirándulás, fürdés és kispályás labdarúgó-mérkőzés szerepelt programjukban. Ak­kor 5-3-as hazai győzelem született, a nagyon tartalékos galgamácsaiak ellen. Most viszont a Galgamá- csa—Iklad SE öregfiúk csapa­ta nyert 9-2 arányban, ami alapos visszavágást jelent. Na­gyon jó mérkőzés volt, sport­szerű keretek között, szebb- nél-szebb gólok születtek. A mérkőzés után a Rózsakúti pihenőparkban baráti találko­zót rendeztek, az ügyességi versenyeken a családtagok is részt vettek. A felnőttek feje­lőversenyt tartottak, lábte­niszeztek. Jól sikerült nap volt A vendégek csapatveze­tője, Zsidei László köszönte meg a baráti fogadtatást, ame­lyet a jövőben ismét viszonoz­nak. A helyi csapatból elis­merés illeti Pesti Lászlót, aki nagyon sokat vállalt a sike­rért Lejár a nevezési határidő Ismét felhívjuk a város fia­taljainak figyelmét, hogy a kispályás labdarúgók 1981— 82. évi bajnokságára a neve­zési határidő augusztus 1-én lejár. A sportfelügyelőség ké­ri a régi és az újonnan szer­veződő csapatok vezetőit, hogy a nevezést mielőbb adják le. Városi moziműsor Az Olsen banda boldogul. Színes, szinkronizált dán, bűn­ügyi filmvígjáték, 4, 6 és 8 órakor. művelődési ház programja nyári filmmúzeumi na- keretében este 6 és 8 órakor vetítik a színházterem­ben Wyler: A lepkegyűjtő cí­mű, 1965-ben készült, színes amerikai—angol filmjét. A pok ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents