Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-31 / 178. szám
Új fények megyeszerte Minden munkára vállalkoznak Enyhültek a nyomasztó létszámgondok Az igényekhez igazodva — gondoljunk csak arra, nem Pest megyei sajátosságról, hanem országos elvárásról van szó —, a Pest megyei Villanyszerelő Vállalatnál is ugrásszerűen megnőtt idén a tanácsi finanszírozású fenntartási munkák aránya. Ez az egyik oka annak, hogy a tervezettnél kevesebb, 58 millió 418 ezer forint árbevételt könyvelhettek csak el az év első felében. Hozzájárult azonban ehhez az is, hogy az előre kalkuláltnál nagyobb mértékben csökkent a létszámuk is — 5,2 százalékkal a tervhez képest —. s légióként az építési-szerelési részlegnél. Nem borúlátók mégsem a vállalat vezetői, elsősorban azért, mert már júliusban is sikerült valamit behozni a lemaradásból. Gyarapodott ismét a munkásgárda is, jelenleg majdnem elérték az év elején meghatározott, szükséges létszámot. S miután az építőiparban mindig a második félévben több, nagyobb a produktum, úgy vélik, sikerül elérniük a számított 146 millió 750 ezer forint árbevételt. Hol gyúltak fények Pest megyében, hol várhatják a következő hónapokban a Pest megyei villanyszerelőket? — kérdeztük lnotai Istvánt, a vállalat gyártáselőkészítési osztály vezető j ét. Nagyobb munkáik között elsőként említi a budaörsi lakótelep energiaellátását és a közvilágítás befejezését, illetve újabb megrendeléseket kaptak az új épületek elkészültével. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat megbízásából a monori vízmű villanyszerelési munkáit végezték el, de részt vettek a pi- lisvörösvári bányászlakások energiaellátásában is. Daba- son szintén lakások, pontosan 86 lakás teljes energiaellátását és a telep közvilágításának elkészítését kapták feladatul; Nagykovácsiban ugyanakkor az üdülőtelep Dátumok T etszik, nem tetszik, a naptárnak főszerep' jut mindennapi tevékenységünkben, hiszen dátumokhoz kötjük tegnapunkat éppúgy, mint jelenünket és holnapunkat. A dátumok persze nem puszta formalitások; keretei a cselekvés idejének. Ezek a keretek azonban olykor csak arra jók, hogy újra és újra legyen mit átalakítani, bár ez az átrendezés — s erre alig jut figyelem — legtöbbször nem más, mint a korábbi döntések kritikája. Annak elismerése, hogy az eredeti dátum kijelölése megalapozatlannak bizonyult, hogy a cselekvés menetének remélt útja hem teremtődött meg. Öt esztendeje, 1976-ban kezdték meg a Gyál térségi regionális vízműrendszer tervezését, de még ma sincs — azaz ötször tizenkét hónap elteltével, 1981-ben! — kiviteli terv. Mikor lesz akkor víz? Természetesen — ha egyáltalán szabad a természetellenesre így reagálni — vannak indokok, magyarázatok, mentségek arra, miként szaladt el az öt esztendő, mi minden késleltette, akadályozta a tervezőmunkát — s ezeknek a fölsorolása inkább beleférne egy vaskos irat- kötegbe, mintsem egy _ újságcikkbe —, ám ahol égető a vízhiány, ahol egy egész térség Vízgondját kellene megoldani, ott az öt esztendő, azaz a fél évtized nem csupán dátumok csereberéjének figyelmeztető fölkiáltó jele, hanem szükségletek kielégítetlenül maradásának nyomatékos terhe is. Ezt a terhet azonban sokkal kevésbé azok viselik, akik öt esztendőt hagytak eltelni a tervezés ilyen és olyan szakaszaival, hanem azok hordják, akiknek mindennapi életéhez nagyon kellene a víz. Ha most valakinek eszébe jutna az a képtelenség, ami szerint az öt év elillanásá- ért fölkutassa a felelősöket — személyeket vagy intézményeket —, megoldhatat- lanra vállalkozna. Tette ugyanis mindenki a dolgát, forma és papír szerint senki semmit sem mulasztott, azaz — amint ilyen esetekben fogalmazni szokás — foglalkoztak az ügygyei. Olyannyira ezt tették, hogy akár dicséretre is számítanak buzgalmukért, mert hiszen ... hiszen, kérdjük mi, a buzgalom helyettesítheti a kiviteli tervet? Ha egy esetben, ha öt esetben néznénk szembe dátumok és valóság különbözőségeivel. akkor úgy vélekedhetnénk. kivétel erősíti a szabályt. Dátum és valóság ütközése azonban any- nyira gyakori, hogy már- már maga válik szabállyá! Az előbbitől teljesen eltérő példával előhozakodva. Volt egy eredeti, azután egy módosított, majd a módosítottat módosító dátuma annak, hogy a minisztériumtól a megye kezelésébe kerüljön át a po- mázi Munkatherápiás Intézet. Sejtésünk: aligha lesz utolsó ez a harmadik dátum ... Mert ugyan igaz, az ügynek sokféle — igazgatási, orvosi, stb. — ága-bo- ga van, s az is való, hogy az érintettek készségében, sincs hiba, de ettől még a tény tény marad, valami nem egyezett föladat és dátum párosításában, ismételt társításában, a legújabb frigyében. Vagy eleve a dátum volt irreális, vagy a cselekvés meghökkentően lassú, az eredmény szemszögéből teljesen közömbös, ám nem közömbös abból a szempontból, hogy az intézetben tevékenykedők, képletesen ugyan, ég és föld között érzik magukat, s abból a szempontból sem lehet semleges számunkra az ügy, hogy mennyi munkaidő telik el iratok készítésével, egyeztető tárgyalásokkal, bizottsági szemlékkel, annyi-e, amennyit okvetlenül el kell ismerni a hasznos társadalmi munka- ráfordítás rovatában, avagy sokkal több annál. Ha pedig a sokkal többet bizonyítaná a vizsgálódás — amire azonban ilyen ügyekben eddig soha nem került sor, ám hisszük, előbb vagy utóbb eljutunk ide is, a nem termelő tevékenységek termelékenységének szükségszerű méréséhez —, semmilyen magyarázat nem teheti indokolttá az indokolatlant. N em az a gondunk, hogy egy-egy feladatnál áthúznak egy dátumot, s a helyébe másikat írnak. Ez pusztán adminisztratív aktus, elég hozzá egy toll, egy írógép, s néhány másodperc. A gondot az okozza. hogy a folytonos dátumváltoztatások mögött gyakran az eredetileg számítottnál sokkal nagyobb költségek — többletráfordítások pénzben, szellemi, fizikai erőben — húzódnak meg. Ezt a rejtező, de a társadalmi közkiadásokban nagyon is valósan megmutatkozó veszteséget valakinek, valakiknek állniuk kell. s e valaki, valakik a közösség tagjai, a közösség egésze. Amikor a társadalom fokozatosan rákényszerül a takarékosságra, mert esész egyszerűen nincs más választása, mint mindenben az ésszerű keresése, akkor aligha elsietett kívánalom: a dátumok csereberéjével is takarékoskodni kell, azaz hozzáférhetőbben összekötni a megteendőt és annak időigénvét. Mészáros Ottó villamos energiával való ellátásához láttak. Folyamatosan, az év végéig összesen mintegy 2 millió forint értékű munkát végeznek. Közreműködnek a vállalat brigádjai a budaörsi, törökbálinti szennyvíztelep létesítésében is. Szocialista szerződést is aláírtak, hogy a vállalt határidőre elkészülnek 2 és fél millió forint értékű villany- szerelési és energiaellátási munkával. Befejezték a cso- bánkai Gyógypedagógiai Intézet teljes villanyhálózatának rekonstrukcióját is 1 millió 200 ezer forintért. Vízművekhez vezették a villamos energiát, így egyebek között Tá- piószecsön, Gyálon, Duna- bogdányban, Szigetszentmik- lóson, Szentmártonkátán. Vállaltak soronkívüli, „postamunkákat” is: ilyen volt a törökbálinti óvoda energia- ellátása és a pilisvörösvári óvodáé, az utóbbinak augusztus 20-ra tervezik az ünnepélyes átadását. A Pest megyei villanyszerelők a Dunakanyar gyöngyszemének, Szentendrének a gazdagításából is részt vállalnak. Másfél millióba jön a Felszabadulás lakótelep villamosítása. A tanács és az Elektromos Művek közös megbízásából most dolgoznak az üdülőtelep energiaellátásán. Ez újabb 1 millió 400 ezer forint értékű munkát jelent. Taksonyban a kisfeszültségű hálózat teljes felújítására kaptak rendelést, szintén az ELMÜ-től. A közeljövőben fejezik be szakembereik a po- mázi gyermeküdülő energia- ellátását, s így biztosítva lesz majd a gyerekek mostaninál jobb feltételek mellett történő nyaraltatása. KGST-egyezmény Szabványosítások Megállapodások születtek a szabványosítás területén kétoldalú együttműködések tekintetében hazánk és a többi KGST-ország között, főleg olyan témákban, amelyek nem érdekelnek minden egyes tagországot. Kormányszintű megegyezésen alapul magyar—szovjet viszonylatban a két ország nemzeti szabványainak egyeztetése, például egyes különleges orvosi műszerek, mezőgazdasági és szerszámgépek szabványainak tekintetében stb. A többi tagországgal általában intézményi szinten működnek együtt egy-egy téma alaposabb kielemzésében. Előkészítés alatt áll magyar —szovjet és magyar—csehszlovák viszonylatban az egymás minőségi bizonylatainak kölcsönös elfogadására vonatkozó ■ megállapodás. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■Á11 Pit L I AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA XXV. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM Ára 1,40 íorilií 1981. JŰLIUS 31„ PÉNTEK Beruházók milliárdjai Épül, de lassan készül A Pest megyei Beruházási Vállalatnál az idén 2 milliárd 200 millió forinttal gazdálkodhatnak, s ennek csaknem a felét lakásépítésre fordítják. Papp István, a vállalat igazgatója kissé gondterhelt, mert az idei évre tervezett mintegy 2000 lakásból kirívóan keveset, mindössze 493- at adtak át az építők — június 30-ig. Megjegyzi azonban, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat jól dolgozott, egymaga 335 otthonnal készült el. Legfőként a budaörsi MEZÉPSZER és a váci székhelyű Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat maradt le. S hogy milyen összetett 1981-ben a beruházók munkája, jól érzékelteti: 12 állami, illetve szövetkezeti egység vállalta a lakások tető alá hozását, de többségük még alvállalkozókat is foglalkoztat. A PÁÉV-nak például — amelytől a második félévben még 597 lakást várnak — Szentendrén a komáromi Állami Építőipari Vállalat, Érden pedig a Tolna megyei ÁÉV és a CSŐSZER segít. Dolgozik Pest megyében több fővárosi cég is. Például a maguk gyártotta panelek összeszerelésére most először Dunakeszin is vállalkoztak a 43-as állami építők. Közreműködésükkel készülhet el év végéig 128 lakás. Budaörsön pedig, újabb- 100 lakással nő kezük nyomán a lakótelep. Százhalombattán ugyancsak budapesti kivitelezők munkálkodnak: a 26-os ÁÉV-nak 254 lakással kell gyarapítania a várost. A kérdésre, hogy mi mindenre jut még a fentebb jelzett összegből, példa: Pest megye egészségügyi intézményeinek fejlesztésére 450 millió forint jut. Gondoljunk elsősorban a kerepestarcsai kórház bővítésére és az új Pest megyei KÖJÁL-szék- házra. További lehetőségeket teremtenek az apróságok elhelyezésére is a megyei beruházók: óvodák-bölcsödék és általános iskolák építésére több mint 200 milliót szántak. Ebből a pénzből 400 bölcsődei és 450 óvodai helynek kell elkéSzázhúsz flakon percenként Az utóbbi két tervidőszak során a KHV zalaegerszegi gyárában a négyszázmillió forintot meghaladó rekonstrukciós beruházás keretében új gyártócsarnok épült, beindították az NSZK gyártmányú, teljes automata, mindent tudó — adagoló, töltő, kupakoló, címkéző, csomagoló — percenként százhúsz flakont töltő gépsort. szülnie, valamint 52 tanteremnek. A napokban fejeződik be Cegléden egy százszemélyes óvoda építése. Nem vehetik viszont a számított időben birtokba a kicsinyek az új, 75 személyes óvodájukat Gyálon. A Szabadság Mgtsz nem tud augusztus végéig elkészülni a munkával. Az ÉGSZÖV Ráckevén a tanévkezdésre szeretné átadni az új 8 tantermes iskolát — a szerződött december 10-i határidő helyett. A Monori Járási Építőipari Szövetkezet pedig generálkivitelezőként alig egy év alatt készült el Vecsésen egy 16 tantermes iskolával. Az aszódi gyerekek egy része ugyancsak új iskolában kezdheti meg tanulmányait — szeptemberben. Tizenkét tanteremmel bővülnek a nagyközség gyermekintézményei. Teremtik az új alapot e téren is az építők: 128 tanterem kivitelezése kezdődik meg még az idén, amelyek átadása jövőre, illetve 1983-ra várható majd. D. Gy. Ma 3. oldal: Ki, kinek a javára téved? Ha kiköt egy hajó Visegrádon 4. oldal: A sorompónak ütköztek Rendeződött végre a sorsuk 6. oldal: Stílszerű dekoráció a falon Töpfer: két gól és egy gólpassz 7—8. oldal: Rádióés televíziómelléklet Nagy családosok a Lenfonóban Keresve a lehetőségeket A munkahelyek, a települések tanácsai a maguk módján, élve a lehetőségekkel, támogatják a több tagú családokat, vagy a gyermekeiket egyedül nevelőket, enyhítik némiképp a szülők vállára nehezedő terheket. Ez a társadalmi méretekben nagyon is fontos program hangsúlyozott szerepet kap egy akkora vállalatnál, mint a budakalászi székhelyű Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, népszerű nevén a Budaflax. Varga Lajosné, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára túlzás nélkül szögezhette le: — Nincs a munkánknak olyan pillanata, amikor ne az ő érdekükben tevékenykednénk akár közvetlenül, akár áttételesen. Hosszan lehetne sorolni, hogy mi mindennel segítik a nagycsaládok mindennapjait, a nyári napközis tábortól kezdve egészen a rendszeresen juttatott tanévkezdés előtti segélyig. — A közelmúltban készítettek valamennyi gyárunkban egy felmérést arról, kik azok, akik ténylegesen is rászorulnak erre a támogatásra, csak esetleg szeméremből nem fordulnak hozzánk. Tavaly 139 nagycsaládost és 134 egyedülálló szülőt részesítettünk valamilyen juttatásban. Tudjuk, érezzük, hogy többet kellene, csakhát a rendelkezésünkre álló pénzügyi alapok sem nyújthatók rétestészta módjára... Így is sokat jelenthet a szülőknek, hogy a nyári hónapokban Budakalászon, Csillaghegyen és Budapesti Fonógyárban nyári napközis tábor működik, ahol tanári felügyelet mellett kellemesen tölthetik a szabad időt a gyerekek, amíg a mama, vagy a papa dolgozik. Nem újdonság, hogy a vállalati lakásépítéseknél előnyben részesítik a több gyermekeseket, csakhát... Nagyon meggondolandó, vállalják-e az építkezéssel járó terheket három-négy gyerekkel. Hasonlóan megoldatlan az üdülés. — A vállalati üdülőkben igyekszünk kedvezményes, vagy ingyenes üdülési lehetőséget adni számukra — folytatja Varga Lajosné, de több gyermekkel ezt a családok csak ritkán veszik igénybe. A közelmúltban a bizal- miak-főbizalmiak tanácskozásán elfogadták azokat az elképzeléseket, terveket, amelyeket az elkövetkező évekre határoztunk meg. Talán felesleges is hangsúlyoznom, hogy ebben is sok ágon foglalkozunk a nagycsaládosokkal, az egyedülálló szülőkkel. Közös érdek, hogy minél jobban érezzék magukat gyárainkban, egyéni gondjaikat oldva a termelést tekintsék elsődlegesnek. Ez csak akkor lehetséges, ha a jelentkező gondokat együttesen enyhítjük, megoldásukat segítjük... G. M. Gyenes András Ráke^alotán Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára csütörtökön a főváros XV. kerületébe látogatott. A kerületi pártszékházban Szabó László, a pártbizottság első titkára, és Pataki Béla, a városrész tanácselnöke fogadta. A Központi Bizottság titkára tájékozódott a 120 ezer lakosú Rákospalota életéről, a politikai, a gazdasági munka tapasztalatairól, a helyi várospolitikai tevékenységről, a VI. ötéves tervidőszak fejlesztési elképzeléseiről. A továbbiakban új kerületi létesítményekkel ismerkedett. Felkereste többek között az 1970—75. között felépült, 15 ezer lakásos, korszerű Újpalotai negyedet. Délután a kerületi pártbizottság székházában tartott kibővített párttitkári értekezleten Gyenes András időszerű külpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót, illetve válaszolt a kérdésekre. «
