Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1981. JÚLIUS 29., SZERDA A pártszervezetek segíthetnek Több export ebben a félévben A járás ipari üzemeinek párttitkárai az abonyi tégla­gyárban tartottak megbeszé­lést a minap, amelyen mun­kahelyük első félévi gazdasá­gi eredményeiről tájékoztat­ták a járási pártbizottságot. Elsőként a járás legnagyobb Ipari üzemének, a Mechani­kai Művek abonyi gyáregy­ségének eredményeiről és gondjairól adott számot Zo- boki János, a pártvezetőség titkára. A lemaradás oka A gyáregység éves termelé­si terve 380 millió forint, melynek időarányos részét csak 88 százalékra sikerült teljesíteni. A nem kívánt le­maradás oka részben az im­port alapanyagok nehézkes beszerezhetősége, részben a kooperáló belföldi vállalatok szállításainak elmaradozása. Utcai pénzbedobós táv­beszélő-készülékből 1050 darabot kell ebben az év­ben gyártaniok, amiből az első hat hónapban egy sem. készült el. Most ugyan már folyik a gyártása, naponta 12 darab kerül le a szerelősza­lagról. Ez az ütem azonban nem elegendő az éves kötele­zettség teljesítéséhez. Egyedül a félkész termékek gyártását tudták túlteljesíteni. A gyár­egység készítményeinek 24,6 százaléka került exportra, a többit itthon értékesítették. A második fél évben szeretnék fokozni az exportot. Az 5-ös számú Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat kollektívája nemcsak a járás­ban, hanem a megye számos pontján dolgozik. Szanyi Fe­renc párttitkár tájékoztatá­sa szerint a féléves munka értékelése még nem fejező­dött be, de az már bizonyos, hogy tervük időarányosan tel­jesült, száz százalék felett van. A vállalatnak változat­lanul gondja, hogy termelési feltételein nem sokat tudott javítani. Alacsony a fejlesz­tési alap, emiatt leginkább csuk kisgépeket tudnak vá­sárolni. E kedvezőtlen hely­zet ellenére is teljesíteni tud­ják éves tervüket, biztosíték erre a jól összeszokott törzs- gárda és a lelkesen tevékeny­kedő fiatalság. Két műszakban Az abonyi téglagyárra vo­natkozó mérleg adatai is hiá­nyosak még. Nagy András üzemvezető szerint mennyi­ségi tervüket 110,7 százalék­ra teljesítették, a megenge­dett 9,8 százalék selejt he­lyett csak 4,2 százalék volt a rontott tégla. A gyár két mű­szakban dolgozott, a kemen­cék folyamatosan üzemeltek. Ott sem volt azért gondtalan az első fél év. A nélkülözhetetlen targon­cákhoz nem kaptak rendsze­resen alkatrészt és nem volt elég lakatos, villanyszerelő szakmunkás. Lényeges köve­telmény, hogy a gépkezelő személyzet szakmaikig kép­zett emberekből álljon. Időn- j ként baj volt a technológiai | fegyelemmel, ezen azért kell j sürgősen változtatni, hogy még kevesebb legyen a selejt. Nem sikerült megoldani a száraz, kész tégla átrakásá­nak gépesítését. Ez még ez­után is erős fizikai igénybe­vételt jelentő munka marad. A Ceglédi Járási Építőipa­ri Szövetkezet abonyi telepé­nek párttitkára, Varga István arról számolt be, hogy az el­ső- fél évre megállapított 9,8 millió forintos termelési ter­vüket 10,4 millióra, 105 szá­zalékra teljesítették. A 75 ta­gú kollektívának volt mun­kája bőven: javításokat vé­geztek, szolgáltatásokat tel­jesítettek, új épületet építet­tek. Lakatosrészlegük ter­mékgyártással is foglalkozott, amiből 1,8 millió forint be­vétel származott. A munka- feltételek és az anyagellátás jó volt, egyedüli gondjuk a szakmunkás-utánpótlás meg­oldása. Gönczöl Ferenc, a Ceglédi Vasipari, Elektromos és Mű­szerész Szövetkezet abonyi telepén működő pártszerve­zetének titkára arról beszélt, hogy munkájuk készáruter­melésből és szolgáltatásokból tevődik össze. Éves tervük időarányosan teljesült, bár az anyagellátás nem volt za­vartalan. Termékeik jelentős részét a szocialista országok­ba exportálták, de több tő­késországból kapott megren­delést is teljesítettek. Biztató eredmények Az Alföldi Tej kőröstetét- leni üzeme tejet, tejfölt és túrót gyártott, amihez a ter­vezésnek megfelelő mennyi­ségű, 5,3 millió liter tejet vet­tek át. Bíró Józsefnek, az üze­mi pártszervezet vezetőségi tagjának tájékoztatója sze­rint ennek megfelelően ala­kult az idei 85,3 milliós árbe­vételi terv féléves teljesítése is. Nyereségük ugyan nem ennyire kecsegtető, de bízva a második félév kedvezőbb le­hetőségeiben, még javíthat­nak rajta. Az üzem rekonst­rukciója eddig megfelelően haladt. A Nagykőrösi Konzerv­gyár abonyi telepén is volt munka bőven. Legnagyobb feladatuk a gyűrűgyártós volt, amiből havi átlagban 1,5—3 millió darab készült el. Emel­lett különféle befőttekkel fog­lalkoztak, vöröshagymát tisz­títottak és 17 vagon savanyú paprikát tettek további fel­dolgozásra alkalmassá. Részt kell vállalni A textiles alapszervezethez három abonyi üzem tartozik. Földi Istvánná párttitkár el­mondta, hogy a Kötőipari Szö­vetkezet üzemében 150 ezer kötöttáru helyett 163 ezer darab készült el, melynek 80 százalékát exportálták. Az Egyesült Ruházati Szövetke­zet üzeme 7,7 milliós tervét 7,2 millióra teljesítette. A fél­milliós lemaradás oka, hogy 15 fiatalasszony gyermekgon­dozási szabadságra ment. Fő­leg bébi- és kamaszkabátokat varrtak. A Fővárosi Kézműipari Vál­lalat üzeme kempingkelléke­ket és szőnyegeket készített. Az előbbiből 8,6 millió, az utóbbiból 3 millió forintot érő munkát kellett elvégezni. Mindkét tervet sikerült telje­síteni, sőt a kempingfelszere­lések, melyek 45 százaléka tő­kés exportra készült, terme­lési tervét 3 millió forinttal túlszárnyalták. A PEVDI üze­mében — Barna Jánosné tit­kár elmondása szerint — jú­nius végéig 8604 egész ruhát és harmincezer szoknyát varr­tak bérmunkában, NSZK-cé- gek számára. A tanácskozáson elhangzot­takat Podmaniczki István, a párt járási bizottságának tit­kára összegezte, majd megfo­galmazta a további feladato­kat. Hangsúlyozta, hogy a pártszerveknek az év máso­dik felében folyamatosan fi­gyelni kell a termelés mene­tét, az akadályozó tényezőket sürgősen tárják fel, vállalja­nak részt a gondok megoldá­sából. Gy. F. 7ablók'állítás, találkozó Megismerik életútját Várják a Széchenyi-brigádokat A Széchenyi István nevét viselő szocialista brigádok III. országos találkozóját Nagykö­rösön rendezték néhány he‘e. Az ünnepség színhelye a Nagykőrösi Konzervgyár volt és több mint kétszáz vendé­get fogadott szerte az ország­ból. A találkozók sorát 1975-ban indította el a nagycenki Szé­chenyi Emlékmúzeum igazga­tója, dr. Környei Attila. A legnépesebbnek eddig a nagykőrösi bizonyult. Ekkor nyitották meg azt a vándor­kiállítást, amely a legnagyobb magyar elismeréssel emlege­tett névadó életútját ismer­teti, egykorú rajzokon, fotó­kon, másolatokon. A tizenöt tablóból álló kiállítási anya­got most a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató­intézet ceglédi kutatóállomú- sán, az ottani Széchenyi szo­cialista brigád mutatja be. Legutóbbi brigádgyűlésükfln határozatot fogadtak el, mi­szerint felkutatják a város más munkahelyein dolgozó, Széchenyi nevét viselő szocia­lista kollektívákat, hogy ősz- szefogva, együttműködve gya­rapítsák ismereteiket a Szé­chenyi-életműről. A ceglédi Széchenyi szocia­lista brigádok találkozóját július 31-én, pénteken dél­után fél négy órai kezdettel tartják a kutatóállomáson, a Szolnoki út 52. szám alatt. ,A találkozóra meghívják a bri­gádok vezetőit, illetve azok helyettesét, képviselőjét. Mi­vel szám szerint nem tudják, hogy Cegléden hány olyan brigád van, amely Széchenyi István nevét viseli, ezúton küldik a hírt. A jelentkezést a 10—597-es telefonszámon várják, Szanil- ter Béláné szocialista brigád- összekötőt lehet keresni. B. L. Valóra vált tervek A vonatok mennek, zakatolva Mintha csak tegnap kezdődött volna Sötétedik már, nyúlnak a fa­óriások árnyai itt, a ceglédi vasútállomáson. Lassan lám­pát kell gyújtani az irodahe­lyiségekben. Egy napnak új­ból vége. A körzeti üzemjőnök irodájának ablakszárnya még nyitva, szellő táncoltatja a függöny redőit. Hogy, hogy nem, csendesek a kis asztalon a telefonok. Nagy Sándor még az íróasz­talánál ül, jegyzetet lapoz­gat, summázza a napot. A szi­gorúan pontos munka embe­re, s önmaga elé sem állít ala­csonyabb mércét, mint beosz­tottai elé. Munkaidőn túl — kicsit furcsa is nekem — civil ruhában van. Megszoktam, hogy szinte mindig vasutas egyenruhájában látom, jól öl­tözötten, mintha állandóan fo­gadásra, ünnepségre készülne. (Hajjaj, mondták egyszer kol­légái — a főnök megköveteli öltözékben Is a rendet...) Szobtól Ceglédig Ez alkalommal nem hivata­los dolgokról, hanem életéről beszélgetünk. Ily nehezen esz­mecsere tán még sohasem in­dult. A vasútról? Arról igen. De önmagáról? Ugyan. Tény, hogy gyerekkori álma valósult meg, amikor tizenéves fej­jel a MÁV szolgálatába állha­tott. Jót akaró szülei megér­tették fiuk vágyódását a pá­lya iránt, de ez abban az idő­ben bizony nem ment kilincse­lés, kérelmezések nélkül. — Szobi vagyok — mondja. — A családban csak egy távoli rokon volt vasutas. Vonatve­zető. No, én is vonatot szeret­tem volna vezetni. El-elnéze- gettem a mozdonyokat, sóvá­rogva szemléltem a masinisz­tát ott fönn, a gépóriásban. Vágyódást és tiszteletet pa­rancsoltak nekem az akkori füstös, gőzt pöfékelő mozdo­nyok. Vonat- vagy mozdony- vezető, nekem akkor egyre ment, hiszen kis srác voltam. József Attila verse, az Alta­tó jut eszembe, mialatt sza­vait hallgatom. Ahogy a ki­csinyét álomba ringató édés- anya gyermeke csapongó gon­dolatait, saját terveit szólal­tatja meg: „Tűzoltó leszel s katona! / Vadakat terelő ju­hász!" — Vajon a ceglédi kör­zeti üzemfőnök édesanyja ho­gyan szerethette, félthette fia szép álmait? Roppant nehéz volt a MÁV-hoz bejutni. — Hát, azután sikerült. Ott kezdhettem, Szobon. Majd igazgatósági tartalékos let­tem, amolyan ide-oda küldhe­tő ember. Idővel menetirá­nyító, később szobi állomásfő- nök-helyettes. Közben renge­teget kellett tanulni. Nemcsak a vezetés, hanem a vasutas foglalkozás, szakma seregnyi csínját-bínját megtanultam. Tudni akartam, figyelmem, erőm erre koncentráltam. Sze­retem a pályáit, hiszen magam akartam, magam választottam. S hogy nem mozdony lett? A gyermeki vágy őszinte, a képzelet csapongó, az ismeret nem teljes. Akkor azt, később mást is. A ceglédi állomásfőnökség vezetésével 1968. decemberé­ben bízták meg. A várost, s az ittenieket, mostani munkatár­sait, beosztottjait nem ismer­te. Családostul letelepült. Felfrissítik az állományt A régi 4-es müút melletti telepen kétszáznegyven borjút nevelnek az Egyetértés Tsz-ben, Ceglédbercel határában. Az üszők egy részét a saját állomány felfrissítésére szánják, a felesleget értékesítik. Apáti-Tóth Sándor {elvétele — Csak a személyes ismeret hiányzott, a gyakorlati mun­kafolyamatokkal tisztában vol­tam. Majdnem minden mun­kakörben dolgoztam régeb­ben. Más téren a város politi­kai és tanácsi vezetőitől kap­tam messzemenő segítséget, s kapok most is. Cegléden már akkor is sok jó, lelkiismeretes vasutas volt. ürülök, hogy megismerhettem őket, együtt dolgozhattunk. Sok kolléga se­gítette a vezetői munkát. Ak­kor az idősebbek, most a fia­talabbak. örvendetes, hogy egyre több sorainkban az is­kolázott, fegyelmezett, a pá­lyát hivatásának tekintő fia­tal. Jobb, korszerűbb Beszélgettünk arról, hogy mi minden változás tanúja volt a ceglédi évek alatt. Sorolja: ek­kor korszerűsítették tetemes költségen a felvételi épületet, az állomás területén szilárd burkolatú járda került a sín­párok mellé, esztétikusabb a környezet, kiépült a dominó­jelzőrendszer, vágányátépítés volt, pályakorszerűsítés, elké­szült a vasúti pálya villamosí­tása Ceglédig, s folyik azon túl is. Felépítették az impozáns szociális épületet. Az állomás­főnökségből pedig a korszerű­sítés során területi üzemfőnök­ség lett, súlyosabb feladatok­kal, szerteágazóbbakkal. Az át­szervezés még javában tart. Múló évek Szó kerül arról, hogy az ide tartozó területen vagy nyolc- százán dolgoznak. Az üzem­főnökség területén él, s ide tartozik több mint öt és fél ezer nyugdíjas vasutas. Mél­tatjuk a szakszolgálatot Foly­ton tanulni kell, seregnyi az új ismeret, nagyobb a felelős­ség. Mindez sok emberi törő­dést is igényel. Mióta Nagy Sándor itt van, a tizenhárom év alatt csak egyszer esett meg, hogy nem kaptak mun­kájukért oklevelet, dicséretet. Az idő gyorsan múlik. Ter­veiről kérdezem. — Sok van, volna. De köte­lez a vasúti fegyelem. Rette­netesen rohannak a napok, az évek. S szinte hihetetlen, hogy szolgálatban ez volna az utol­só. Elértem a nyugdíjaskort. Pedig, mintha csak tegnap kezdődött volna ... E. K. Bábukészítők a lakótelepen Csak egy kis ügyesség kell ősi játék a bábjáték, sok­féle formáját ismerik, kedve­lik ma is. Nem egy ország­ban kincsként őrzik a bábo­zás hagyományát, idegenfoi - galmi érdekesség a bábfigurn- késizítés Csehszlovákiában, Ausztriában, az NDK-beli Thürinigiában, a Szovjetunió több területén, hogy csak a közeliekről szóljunk. Érdekesnek ígérkezik az a gyermekeket csalogató ese­mény, amelynek helyszíne a ceglédi nyár alkalmával a Károlyi Mihály lakótelep köz­pontja lesz. A bábukészítés fortélyaival ismerteti meg a gyerekeket délelőtt 10 órától Kádas Er­zsébet. Bemutatja, mi min­den, kéznél levő, haszontalan­nak tűnő holmiból lehet egy kis ügyességgel játékos figu­rákat készíteni. Nem népszerű szakma Kocséri cipők, suszterkézen Megélne ott egy fiatal Is Baj van a lábbelikészítők szakmájával. Felsorakozott a a cipészmesterek munkája is a kihaló mesterségek sorába. A papucskészítők már el is tűntek, csak itt-ott találko­zunk még kezük munkájával. Szegeden az utolsó szögedi papucsos mester látja el a piacot kézzel varrott papu­csaival. Egyre kevesebb fiatal jelentkezik ezeket a szakmá­kat elsajátítani, a most dol­gozó cipészek pedig már túl vannak a nyugdíjkorhatáron. De mi lesz azután, ha ők sem dolgoznak? * Két kézre sok Kocséron is aktuálissá vá­lik a kérdés hamarosan. De egyelőre még nincs gond, Baloga Béla második éve nyugdíjasán is megjavítja az erre a sorsra jutott lábbeliket. Ellátogattunk kocséri műhe­lyébe, a Dél-Pest megyei Ci­pész Szövetkezet 16-os számú fiókjába. Először az utánpót­lás kérdése került szóba: — Nyugdíjasként dolgozom továbbra is — mondja Balo­ga Béla — a kocsériak érde­kében. Ha befejezném a munkámat, az utánpótlás hiányában bezárna a műhely is. Akkor pedig az itt össze­gyűjtött javítanivalók Ceglé­den találnának mesterükre. Inkább dolgozom továbbra is, napi öt-hat órában. — Gondolom, munka bőven akad! — Általában sok a tenni­valóm, s5t azt is mondhatom, hogy egy emberre sok is. El­kelne itt négy kéz munkája is! A legtöbben szeretnék, ha azonnal készen lenne a láb­belijük, de ezt nem mindül tudom vállalni. — Elégedettek-e a kocsériak a munkájával? — Megcsinálom időben a javításokat, az ígéretemet be­tartom. Nem volt még panasz vagy reklamáció a műhelyből való távozás után. 1917. au­gusztus 20. óta élek itt. Én i is elégedett vagyok. Ko- csérral, s úgy érzem, ez for­dítva is igaz. — Több mint harminc éve telepedett le a faluban. Mi­lyen volt előtte az élete, ho- hagyn lett cipész? — kérem a visszaemlékezést Baloga Béla bácsitól. — Brassóban voltam ci­pésztanuló 1937-ben. Más volt akkor a tanulóidő! A mes te­remnek könnyen eljárt a ke­ze, ha valamit nem úgy csi­náltam, ahogyan azt ő elvár­ta volna. Miért választottam mégis ezt a szakmát? Érde­kes módon történt. Szerettem volna továbbtanulni, de nem sikerült. Ekkor mondta a nagybátyám: Gyere hozzám cipésznek! Gondolkoztam. El­képzeltem, hogy Sepsiszent- györgyön — odavalósi va­gyok — műhelyt nyitnék, inasokat foglalkoztatnék, mi­lyen jó lenne az én sorom. Hát valahogy így döntöttem a cipészmesterség mellett Átadná a helyét Béla bácsi elgondolásaiból sok minden megvalósult. Mű­helyt nyitott, igaz, neim Sep- siszentgyörgyön, hanem Ko­cséron. Sok-sok év óta ő a kocsériak egyetlen cipészmes­tere. Szívesen átadná a helyéi már egy ifjabb tanulónak, ha lenne ilyen. Egy kocséri fia­talember betanított munkás­ként dolgozik Cegléden. Bi­zonyára eredményesen mun« kálkodna Kocséron is. — Hol szokott pihenni nuá• ron? — kérdem végül a mes tértől. — A tekézés a legjobb ki­kapcsolódás nekem! A nyári szabadságom a kert és a la­kás rendezgetésével telik el Az igazi nyaralás Szilveszter­re marad, amikor megláto­gatjuk Zágrábban a lányomat és két csodálatos unokámat! Borzák Tibor ISSN 0153—3500 (Ceglédi Hírlapi 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents