Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

1981. JŰLirS 28., KEDD nsr ettem Végső búcsú Ratkó Annától Hétfőn mély részvéttel vet­tek végső búcsút Ratkó Anná­tól, a munkásmozgalom régi harcosától: a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi pan­teonjának díszravatalozójában. A hamvait tartalmazó urnánál Duschek Lajosné, az MSZMP KB tagja, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke, az MSZMP KB, a SZOT és az Egészségügyi Minisztérium ne­vében méltatta életútját. Vég László, a textilipari dol­gozók szakszervezete szám­vizsgáló bizottságának elnöke a szakszervezet és a család ne­vében mondott búcsúszavakat. Hazai Jenő, a szerszámgép­ipari művek esztergomi maró­gépgyárának igazgatója a pesterzsébeti munkásmozgal­mi harcosok részéről búcsúzott az elhunyttól. Ezt követően a Ratkó Anna hamvait tartalmazó urnát el­helyezték a munkásmozgalmi panteonban, a kegyeletes szer­tartás az Internacionálé hang­jaival ért véget. A KGST keretében Festékipari export KGST-egyezmény alapján vállalkozott a magyar fél a korszerű festékgyártás alap­jának tekinthető gyantagyár­tó technológiák kidolgozására, s vállalta a korábban kézi műveletekben bővelkedő rész­technológiák automatizálását. Ügy tűnik, hogy hosszú tá­von is megalapozott vállalko­zás a komplett festékgyárak szállítása a Szovjetunióba. Ezekkel együtt ugyanis je­lentős szellemi terméket adunk el, s exportra kerülnek olyan műszerek, résztechnoló- giák, folyamatvezérlések is, amelyeket különben egyedi termékként nehéz lenne érté­kesíteni a külpiacokon. A Szovjetunióba kerülő miagyar festékgyárak különböző tel­jesítményűek. Az eddigi leg­nagyobb 60 ezer tonna, a leg­kisebb 10 ezer tonna évi ka­pacitású, s az utóbbi időben szóba került a teljesítmény növelése. Ifjúsági parlamentek Kétesztendőnként tartottak eddig ifjúsági parlamenteket, hogy összegezzék az ifjúsági törvény végrehajtásának helyi, megyei és országos gondjait és tapasztalatait, s hogy megvi­tassák ezeket a fiatal tanulók és dolgozók a munkahelyek és iskolák állami vezetőivel. Ez évtől változás várható, négy-öt esztendőnként két al­kalommal tartanak parlamen­tet, s országos tanácskozásra csak minden második alka­lommal kerül sor. Idén ősszel felmenő rendszerű tanácsko­zássorozat kezdődik, a munka­helyi és intézeti parlamenteket szeptembertől decemberig, a középszintűeket a következő év első hónapjaiban, az országos parlamentet pedig 1982 tava­szán tartják. A soron következő ifjúsági parlamentek előkészületei máris elkezdődtek, megjelent az Állami Ifjúsági Bizottság a SZOT és a KISZ KB közös út­mutatója. s a minisztériumok többsége is szabályozta terü­letén az ifjúsági parlamentek rendjét. A Pest meavei Tanács elnöke a tanácsi vállalatok és intézmények — így az összes középfokú tanintézet — ifjú­sági parlamentjének szervezé­sét meghatározó utasítást adott ki. EZREK INTÉZIK Ha egy mód van rá, segítenek Sokszor foglalt a vonal. Olykor a portáról szólnak fel telefonon, jelezve újabb pa­naszos érkezését, vagy segít­séget kérők tárcsáznak, be­szélnek. S naponta így telnek a percek, az órák — reggeltől késő délutánig. A szoba nyu­galmat, lakója bizalmat áraszt. A kis dohányzóasztalkánál le- 'vő székek’ kényelmet kínál­nak az utazásban megfáradt­nak, a sietésben kifulladt em­bernek. A Pest megyei párt- bizottság harmadik emeleti szobájában Hajnal Józsefné politikai munkatárs dolgozik. Az ajtó nyílása mindig újabb, ügyes-bajos dolgokban segít­séget kérő, váró érkezését jel­zi. Csakúgy, mint az aszta­lon példás rendben sorakozó levelek. Válasz a bizalomra Bejelentések, kérések szá­zai, melyek a megyei pártbi­zottság címére futnak be. Az egyik ember a postára bízza mondandójának továbbítását, a másik meg felkerekedik. Tavaly hatszáz panasznak jár­tak utána Budáról, a Nagy Jenő utcából, a megyei párt- bizottságról. Nem kímélve időt, fáradságot. Nem terhes ez? — szalad ki önkéntelenül is az ember száján a kérdés, melynek címzettje Hajnal Jó- zisefné. — Az ember sohasem azt nézi, sokan nyitják-e rá az ajtót, kilóban mennyit nyom­nak a levelek. Nem! A párt­munkások iránt megnyilvánu­ló bizalomra csak egy lehet a válasz: időt, fáradságot nem nézve, nem kímélve, ha egy mód van rá, segíteni. Hogy a családok, vagy csak az egyet­len embert érintő problémák éppúgy megoldódjanak, mint a kisebb-nagyobb közösséget feszítő gondok. Felemelő ér­zés a bizalom, mely az MSZMP politikája iránt naponta meg­nyilvánul. S ezt nemcsak tet­tekben, szavakban lehet és kell mérni, hanem panasz, be­jelentés formájában is. Asztalukra tesszük Se szeri, se száma annak a sok-sok levélnek, melyet pe­dig az illetékesekhez továb­bítottak. S ez a továbbítás — tévedés ne essék! — koránt­sem jelentette, jelenti a kér­dések lep áss zol ás át. Nem! A kapott bizalom birtokában az érdemi, a megoldást magában foglaló ügyintézés szorgalma­zását. Csak ennyit, s ennél nem is kell nekünk több! E bizalom jegyében ezer- színű, sokrétű a mondandónk. A köz érdekét szolgáló beje­lentéseinket éppúgy letesszük a pártmunkások asztalára, mint panaszainkat. Akkor is, ha építkezésről vagy engedély nélküli építkezésről van szó. A megyei pártszékházba, a Nagy Jenő utcába címezzük levelünket, vagy a harmadik emeleti ajtón kopogtatunk — de hányszor! 'lakásügyek­ben- vagy szociális kérdések­ben. Nem mintha a tanácsok, a népfrontaktívák vagy a népi ellenőrök adósai marad­nának a hozzájuk fordulók­nak. Nem! Mindössze — s ez nem kevés! — bizalmukat juttatják kifejezésre újra és újra a pártmunkások iránt. A mozgássérültek közül is egyre többen kémek támoga­tást. De a két szomszéd vár — azaz felek — közötti háborús­kodás, vagy a biztosításhoz kapcsolódó, sérelmesnek mi­nősített intézkedés sem kerü­li el a megyei pártbizottság portáját. Nehéz vagy könnyű az említett ügyekkel foglalko­zó politikai munkatárs dol­ga? — Nem vagyok egyedül. Az osztályok egy sor ügyet ma­gukra vállalnak, intézkednek. — Szerénysége nem mondat­ja ki vele, de tapasztalom: jogi kérdésekben is tájéko­zott. Állja a próbát. S a sok­sok fejben tartott telefon­szám, név — mellyel ugyan­csak nem hivalkodik — segí­tőtársul szegődik egy ember vagy a közösség ügyeinek in­tézésében. Tollat ad kezünkbe Az asztalon megcsörren a telefon, elvágván beszélgeté­sünk fonalát. A panaszos Nagykátáról ér­kezett. Traktorosként dolgo­zott a termelőszövetkezetben, de munkaügyi gondok miatt felmondott a tsz-nek. Munka- nélküli jelenleg, a felesége be­teges, így aztán a család jöve­delem, kereset nélkül maradt. Tényközlés. De ahogy szövő­dik a beszélgetés fonala, csak asztalra kerül a dolog bibéje: belső szabálytalanságok miatt vonták felelősségre a pana­szost. S a kilátásba helyezett fegyelmi elől gpndolta, így a legegyszerűbb meglépni... De rájött, ilyen munkahelyet még egyet úgysem talál a közel­ben ... Gyors telefonösszeköttetés Nagykátával. A kérdés, amit most már Hajnal Józsefné tol­mácsol: mire számíthat az érintett, a család? Néhány nap múlva a járási pártbizottság válasza: a pa­naszt tevőt (?) — vagy ha he­lyesen akarunk fogalmazni, a segítséget kérőt! — utolsó próbaként visszavették a tsz- be. Előleget adtak anyagi gondjai rendezésére ... Az őszinte szóért cserébe, akárhogy is nézem, nem keve­set kapott — sőt ebben a helyzetben a legtöbbet, amit ember kaphat! Ezrek intézik ügyeinket, ke­resnek írt bajainkra. Olykor az is elég, ha meghallgatnak. Ezerszínű, sokrétű mondan­dókba néha a legszemélyesebb ügyeink is beleférnek. Nem­csak segítséget, hanem taná­csot is kérünk pártmunkások­tól. Magánéletünkben sors­döntőnek tűnő lépések megté­tele előtt. Számítunk a párt­munkásokra, mert bízunk bennük. Megalapozták, s nap mint nap bizonyítják, érde­mesek erre a bizalomra. E tudat adja kezünkbe a tollat, vagy teszi magabiztossá a me­gyei pártszékház felé vezető lépteinket. P. M. Tervezni is tudni kell Száz négyzetméteren egymillió Építenek a lakótelepen egy ABC-áruházat. Elkészül, ün­nepélyesen — újabban sze­rényebb fölhajtással — át­adják, aztán néhány nap múlva a vásárlók megállapít­ják, hogy kicsi. Menjen oda az ember akár reggel, vagy késő délután, mindig és többször sorba kell állni. — Aki viszont napközben, kora délután megy, láthatja, hogy az akkor hatalmasnak tűnő ABC -áruh ázban alig lézeng egy-két ember. Reg­gel, munkába induláskor és délután, hazaérkezéskor az átlagosnál jóval nagyobb a forgalom, ez igaz, de hát eh­hez vétek lenne tervezni, hi­szen akkor a nap nagyobbik részében kihasználatlanul nyitva állna — fűzte hozzá dr. Fekete Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztály­vezető-helyettese. Nincsenek normák A vásárlónak az jó, ha a boltban minden kapható, amiért odament, s hamar, sorban állás nélkül kiszolgál­ják. Nyilvánvaló azonban, hogy ez megvalósíthatatlan, hiszen így kihasználtságuk miatt komoly ráfizetéssel dol­goznának, amit aztán végső- soron éppen a vásárlónak kellene megfizetnie. De vajon milyen a kereskedelem irá­nyítói szerint a jó, a megfe­lelő nagyságú bolt? Tervezés­kor mit vesznek figyelembe? Több kicsi vagy egy nagy üz­let a kifizetődő? — Ezekről a kérdésekről beszélgettünk. — Előírt normák ugyan nincsenek, de az országosan kialakult gyakorlat alapján könnyen meghatározható, hogy mikor gazdaságos az adott kereskedelmi egység. Az ABC- típusú élelimdszeráruház pél­dául akkor, ha a száz négy­zetméteres alapterületen a havi forgalom 1—1,2 millió fo­rint. A hatszáz négyzetméte­res ABC, s ilyenből sok ta­lálható Pest megyében, ha­vonta 6—7 millió forintos for­galmat képes lebonyolítani. Évente tízezer — Ez az üzlet kapacitása, amihez azonban vásárló is kell. Hány lakosra tervezhető ilyen forgalom? — Az 1979. évi háztartás- statisztika szerint hazánkban egy ember évente 10 ezer fo­rintot költ élelmiszerre. De mielőtt utánaszámolunk, gon­doljunk arra, hogy az átlagban a csecsemők, a fogyókúrázók, a kisebb étkű idős emberek Utazik a fűrészáru Akiknek a sok nem elég Még vastag hótakaró borí­totta a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat ceglédi gyáregységének udvarát, ami­kor éppen fél esztendővel ez­előtt a telep dolgozói elhatá­rozták, majdnem megkétszere­zik eredeti felajánlásaikat. Jú­lius utolsó napjaiban az iránt érdeklődünk: mi való­sult meg az elképzelésekből a ceglédi üzemekben? A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a Kosárhegy utcá­ban, a gyáregység dolgozói tudják, nem elég sokat ter­melni. Csak akkor van értel­me — és forinttal mérhető hasz­na — a mennyiségnek, ha nem szakad el tőle a minőség sem. Ezen igazság első téte­lét (a tetemes mennyiséget) számok bizonyítják: termelési tervüket időarányosan túl­teljesítették, nyereséghez kap­csolódó elképzeléseiket meg­valósították. Lombos fűrész­áruból ezer köbméterrel ke­rült ki több kezük (és gé­peik) alól az eredeti tervek­ben foglaltaknál. Ami a mi­nőséget illeti, a gyáregység dolgozói hűek maradtak jel­szavukhoz: a mind kemé­nyebbé váló piaci követelmé­nyek ellenére is jól értékesít­hető, világpiaci színvonalú termékeket gyártanak. A fűrészáru és a székülés tetemes része nyugat-európai — NSZK, olasz és osztrák — vevőnél talál gazdára. A fo­lyamatos szállítás egész fél­éven keresztül biztosította a vevők elégedettségiét, s hogy a közeljövőben (augusztus el­ső két hetében) megszakad majd a folyamat, az sem az ő hibájuk: az átvevők sza­badságolása miatt pihennek néhány hétig az útrakész ter­mékek a gyáregység udvarán. Az időarányos tervteljesítés teljességéhez egyetlen mozza­nat hiányzik csak Cegléden. Némi lemaradás mutatkozik az árbevételnél — 2 millió fo­rinttal maradt a valóság az elképzelések alatt. Ám — bár­mennyire furcsán hangzik — ennek oka szintén a jó minő­ség. A hibátlan, a legfinnyá- sabb vevő álltai is kifogásol- hatatlan termékekkel maga­sabb egységárakat lehetett el­érni a piacon, ez okozta az első félévbeli hátralékot. Egyetlen szó csupán a gyáregység legtöbbet emlege­tett termékcsoportjáról, a hor­dókról: az üzem belső adatai ez idő tájt azt mutatják, hogy a 1,4 ezer 126-os tervszám 500-zal emelkedik. L. Zs. fogyasztása is benne van. De még azoké is, akik a napi fejadagjuk egy részét a háztá­ji gazdaságukból szerzik be, s így kiadásként ez a tétel nem szerepel. Élvezeti cikkre, te­hát például kávéra, teára, sze­szes italra évente 3 ezer, ház­tartásra, apróbb lakásfelszere­lésre, testápolásra 3—4 ezer forintot költünk. Az utóbbi­ból átlag 1500 forint értékűt vásárolunk az ABC-ben. ösz- szeadva kijön 14 500 forint. Ebből le kell vonni körülbe­lül 2500 forintot, amit a ven­déglátóiparnak fizetünk ki, s így marad évi 12 ezer, vagy­is havi ezer forint. Tehát a 600 négyzetméteres ABC-á ru­ház havi 6—7 milliós forgal­mát 6—7 ezer embertől, il­letve 1700 családitól lehet vár­ni. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy átlagszámokkal számoltunk. Az agglomeráció­ban például településenként, de még ezen belül is más- más adatokat kaphatunk. Ott van például Budaörs. A régi településre nagyjából érvé­nyes ez a számítás, de a la­kótelepre, ahonnét a munka­képes emberek többsége a fő­városba jár, már nem. Ugyan­akkor azt is figyelembe kell venni, hogy az új lakótelepe­ken élők többsége fiatal, s ott az átlagosnál több kisma­ma lakik, s több tehát a gyesen levők száma is. Mindez azonban olyan, amit az előb­biek szerint pontosan kiszá­molni nem is lehet. Különben a lakótelepi üzletekben, de szerte az országban tapasztal­ható, hogy reggel és késő délután nagy a forgalom, napközben pedig elenyésző. Találnak, ha akarnak — Osztott nyitvaitartással nem tudnák ezt kivédeni? — De igen, ha lenne hozzá munkaerö. A fővárostól távo­labb levő településeken egyéb­ként jó néhány olyan üzlet van, amelyik a reggeli órák­ban és délután tart nyitva. Az agglomeráció boltjaira azonban az a jellemző, hogy a személyzetük ,nem a közel­ben, sokan nem is helyben laknak. Ok nem vállalnák, nem is várható el tőlük, hogy napjában, kétszer utazzanak a munkahelyükre és onnét ha­za, vagy hogy a dél körüli órákat munka és persze mun­kabér nélkül töltsék. Ha ke­vés a vevő, a kereskedők ak­kor is találnak maguknak tennivalót, ha akarnak. Ilyen­kor foglalkozhatnak az áruát­vétellel, az utántöltéssel, a takarítással s így tovább. — Egy-egy új üzlet tervez­tetése előtt a fentiekhez ha­sonló számításokat végeznek? — Csak hasonlót, mert jó­val több mindent kell figye­lembe venni. Alapvetően há­rom kérdéskomplexuimot; pil­lanatnyilag milyen igény van, milyen nagy a fejlesztési le­hetőség, s majd évek, sőt év­tizedek múltán milyen igény várható. Ideális esetben ugyanis olyan boltokat építe­nek, amelyekkel egy jóval ké­sőbbi, nagyobb igény is ki­elégíthető lesz. Így előfordul­hat, hogy az ABC-áruház pél­dául az első években nincs kihasználva. Ezen úgy lehet segíteni, hogy eleinte bővebb profillal működik. Edényt, porcelánt, villamossági cikke­ket, műanyag árut, játékot, pa­pírt és írószert is árusít. Ké­sőbb aztán, ahogy nő a vá­sárlóközönség, ezeket kivon­ják, az ABC profilját megtisz­títják, s a közelben pedig kis szaküzleteket nyitnak. Rész­ben hasonló folyamat játszó­dott le a már említett buda­örsi lakótelepi ABC-ben. Amire szükség van — Ezek szerint a kis bol­toknak is van jövőjük? — A korszerűtlen, a szociá­lis helyiségek nélküli és több­ségükben bérleményben, levő kisboltoknak nincs. Az ABC-k közelében sincs szükség kis élelmiszerüzletekre. Szükség van azonban a gyors vásárlá­sok lebonyolítására alkalmas kis üzletekre. Azokra, ame­lyek csak tejet, kenyeret ’és pékárut, húst vagy zöldséget árusítanak. S ugyancsak szük­ség van a speciális igényeket kielégítő egységekre, az édes­ség-, a virág-, az ajándék-, a dohány-, a divatáru-szaküzie- tekre. Szente Pál Közös a műszaki fejlesztés is... Építők gazdasági társasága Bontogatja szárnyait a Pest megyei Építőipari Gazdasági Társaság, amelyet — eleve­nítsük csak föl — azzal a céllal hoztak létre, hogy koncentrálják a kapacitásokat Pest megye építési igényeinek korábbinál jobb kielégítésére. Mostanra a társaság taglét­száma 31-re bővült, s hogy ez mekkora erőt jelent, jól jel­zi: a résztvevők csaknem 25 és 7,6 milliárd forint termelé­si érték előállítására képesek. Nézzük meg kicsit konkré­tabban, mit jelent a szárny­bontogatás, miről számolhat be napjainkban a társaságot irányító Koordinációs Iroda vezetője? Megtudjuk, hogy elősegítették az anyagellátás javulását, azáltal, hogy szer­ződést kötöttek a szállító ÉPTEK-kel. És ami még em­lítésre érdemes: folyamato­san bővítik az együttműkö­dést az inkurrens — elfekvő, fel nem használt — anyagok, eszközök értékesítésére. Szü­lettek már eredmények a gépgazdálkodásban is. Első lépésként megteremtették a gépkölcsönbérlet lehetőségét — főként a PÁÉV hatalmas gép­állományára támaszkodva — és szélesítik a szervezett ta­gok egymás közötti gépfor­galmát. Készül már egy egységes gépkataszter is — összeírják a jelentősebb építőipari beren­dezéseket. Kidolgoznak egyút­tal egy kedvezményes köl­csönbérleti díjjegyzéket, amely hozzájárulhat sok költsíg meg­takarításához, illetve megaka­dályozza a jogtalan anyagi előnyszerzést. Érvényesítve az együtt köny- nyebb jelszót, a korábbinál jobban kihasználják a társa­ság tagjai egymás betontele­peit. Ezáltal szállítási költsé­get takaríthatnak meg, hiszen nem mindegy, hogy a megye mely részéről — hova utaz­tatják a betont A gesztor Pest megyei Állami Építőipa­ri Vállalat — figyelembe vé­ve a különféle érdekeket — már több millió forintos szer­ződést is aláírt — előregyár- tásra. Készül a Koordinációs Iro­dán az a létesítményjegyzék is, amely részletes tájékoztatót ad Pest megye VI. ötéves tervidőszakra előirányzott be­ruházásairól. Ahhoz is ajánlá­sokat dolgoznak ki, miként működhetnek közre az egyes vállalatok — e létesítmények előkészítő munkáiban. A tár­saság vezetése folyamatosan figyeli, hol, miként hangolha­tok össze a kapacitások; ja­vítják a piackutatási munkát, s a feladatok ismeretében tá­jékoztatják az érintetteket. Foglalkoznak egyebek között a közös műszaki fejlesztések lehetőségeivel is, erre szintén javaslatokat állítanak össze. Az építőipar fontos felada­ta az energiatakarékos hőszi­getelési rendszer kidolgozása. Nincs ez másként Pest megyé­ben sem. Nem véletlen te­hát, hogy e témával ugyan­csak foglalkozik a társaság, az iroda. Miután egyre nehezedik az építőipari egységek kalkuláto­rainak a dolga, ismereteik bővítése indokoltnak látszik. Ezt figyelembe véve szervez­ték meg — az ÉVM-TK se­gítségével — az emeltszintű kalkulátorképzést. S jól jelzi az érdeklődést, hogy 80-an jelentkeztek a tanfolyamra. D. Gy. II 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents