Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
g-P érfí>X>i: sgggjeg píifiiáslit* $ i,' ”’,> y *■**' P I I ■■ ^ - V > < '•■ *?• r *i ***„'•*•.>. 4 ’ &%SÍ BÄsiffe Í£f*Si WJJí^P •• V~% ■ >„ P^.-ií “# . C?«**>cf -iftr&UCí ^<^fi . '»w X >Í Xxí: W'QßJ tósPasjí'* £ S£Í«í»®K® 7 **';/ ■ * • V, 1981. JÜLIUS 36., VASÁRNAP p Á 7 ŐS ÜTÓt i ■ K ■•e.r'ji / KÉT KERÉ KEN ' ' 'V- V -w\y . :.,y§í w * W ; •• f 1 % f A közös munka haszna és öröme A névtelen levélíró, aki gyakorlatlan kézzel . vetette papírra gondolatait, Rázós úton íkét keréken eí- mű riportsorozatunkhoz szól hozzá. Azt kifogásolja, miért aratnak magyar termelőszövetkezetek, pontosabban a bemecebaráti szövetkezet kombájnjai Csehszlovákiában, amíg van vágnivaló idehaza is. A névtelenséget választó bírálóval, aki levele végén csak annyit árui el magáról, hogy Heves megyei és rendszeres napilapolvasó, több okból is vitába kell szállnunk. Tesszük ezt elsősorban azért, mert. a mezőgazdaságban, de a falu életében is újat hozó modern kaláka létjogosultságát szeretnénk nyilvánosan megvédeni. De más okunk is van erre. Szerepcsere történt Lapunk hasábjain — a nagyká- tai járás egyes tsz-eit bíráltuk akkor — is hoztunk bizonyító példákat arra, milyen gazdasági következményekkel jár, ha egy üzem csak a saját kerítéséig lát, elzárkózik a szomszédoktól, mintha a világ csak a saját faluja határán érne véget. Mielőtt a kölcsönkombájnolás hasznáról részletesebben szólnánk, ezt írásunkban még megtesszük — le kell szögeznünk, a gépesítés, a nagyüzemi gazdálkodás — szinte óráról órára hoz változásokat a vidék életében, rendít meg bevett lét- formákati készteti az embereket erkölcsi szokásaik átalakítására. Egyhetes utunk során sokféle emberrel ismerkedtünk össze, olyanokkal is. akik képtelenek voltak az újat a hagyományokhoz illeszteni, a túlzott anyagiasság eltorzította személyiségüket, de többségben azok voltak, akik számára a mezőgazdaság szo- cializálódása nemcsak díisabban rakott asztalt, de egy tágabb horizontú életteret is jelentett. Talán' önkényes a választás, de ha a mai falu formálói közül szakmájuk szerint kellene típusokat ki- jelöüni, az agrármérnökre és a pedagógusra szavaznánk. Előbbinek az anyagi, utóbbinak a szellemi érték létrehozásában van meghatározó szerepe. Az egyetemet - végzett mezőgazdász már régen átvette az irányítást azoktól az idős, okos paraszt- emberektől, akiknek a hatvanas évek elején még döntő szavuk volt a közös gazdaságokban. Csakhogy ez a szerepcsere nem ment simán, vajúdásoktól volt terhes. A beilleszkedés Sokszor nem kaptak képáettségük- ne,r megfelelő munkakört, megálltak szakmai fejlődésükben, taposómalomba kényszerűitek. Hogy a mérnökök többsége szülőfalujától távol kapott állást, az további beilleszkedési nehézséget okozott. Szilágyi Árpád, a gödi Dur.amemti Tsz juhászati ágazatvezetője is meghárcolt azért, hogy a mai lakóhelyén Szakalgán otthon érezze magát. Az első időkben bizalmatlanok voltak hozzá az emberek, mint minden nem odavalósihoz, de végül ő győzött. A juhászokkal, akik ma is a leg- csiavaro&aibb eszű emberek közé tartoznak. csendes határozottsággal bestéi, látszik, elfogadják véleményét. Korábban kel. mint az átlagember, de nem nyomja agyon a munka: marad ideje szakkönyveket olvasni, lemezt hallgatni, s a meghitt esti beszélgetésekre is. Hogy ebben mennyi szerepe van feleségének, aki a helyi általános iskolában tanít, azt nem árulták el. tía valószínű, a könyvek igényes kiválasztásában, a lakás berendezésében és szépítésében az asszony járt elöl. Így is lehet falun élni, okosan, teremtem, olyan kötésben két fiatalnak, ahol nem derül ki a külvilág számára, miben van szava a férjnek és miben a nőnek és a kedvességből, a figyelmességből az. idegennek, a vendégnek is jut. Nincs módunkban megszámlálni, hány ilyen értelmiségi, a falu közösségében valóban gyökeret eresztő házaspár él Pest megyében, de feltételezzük, nincsenek egyedül és á lehetőségek, ■ a megváltozott közvélemény minden bizonnyal ilyeníéle emberelmek kedveznek. Az emberi értékek Az arányok, a külső-belső rend jellemezte a fentebb leírt két fiatalt. Nem mindenednek Kikerült azonban ez ilyen magától értetődően. Különösen nem, ahol a természeti és közgazdasági tényezők összejátszása, a remélt magas haszón és az öncélúvá vált versengés akár egy egész falut is hatalmába keríthet. Ez történt Galgahévízzel, de lényegében Túrával Is. Vigyázni Ítéli azonban az ítéletekkel. Nagy hiba lenne ujjal mutogatni azokra, akik szorgalmukkal hozzájárulnak a nemzeti jövedelem növeléséhez vagy egyszerűbben szólva ahhoz, hogy a városi ember elegendő zöldséghez, gyümölcshöz jusson. Nem hisszük, hogy akikor cselekednénk helyesen, há a Gdlga mente lakóit rábeszélnénk: a kertek helyett például a kocsmákat válasszák a gyári nyolc óra. a tsz-ben letöltött első- műszak után. De féltjük őket attól, hogy fokozatosan lemondanak a valóságos emberi értékekről, a régiekről, amelyek még ott vannak fogyó hagyományaikban, a táncokban és énekekben; és pz újakról, a szocialista társadalmunk eszményedről, az álandó művelődés igényéről. Az önpusztító haj szol tsággal nemcsak a Galga vidéken, hanem a málna hazájában is találkoztunk. Így vall erről egy főiskolás, vakáción levő fiatalember: — Kiégett ember az apám. Tulajdonképpen semmit sem adott nekem, mert velem már nism ért rá foglalkozni. Sajnálnom keltene őket, hiszen már megvan miniden, ami a jó élethez kéül és mégsem nyugszanak. Magállás nélkül hajtják magukat anyámmal együtt. Valamire folytan gyűjtenek. Egyszer bútorra, másszor kocsira, vagy csak azért, hogy még több legyen a takarékban — űtáflfceziik keserűen a városiban tanuló. Igazítani az időt A túrái tsz telepvezetője, de mások is, akikkel beszélgettünk, elmondták, a nyári időszámítás az oka, hogy nem tudják megnézni a tv-t, túl korán kezdődik a híradó és a. főműsor. Ha van is valami igazuk az eredeti tőkefelhalmozás lázában égőknek — így nevezte őket Perőcsényben egy egyetemista — mégiscsak inkább fordítva van a dolog. Az itt élőknek kellene állítani valamit az órájukon, hogy ne érezzék állandóan, késésben vannak. Ne egy-két év alatt akarják, behozni mindazt, ami a magyar parasztságnak ezer év alatt nem sikerült. Áldozatot a nagyüzemben, sem kall már hozni ahhoz, hogy egy szövetkezet gazdálkodása eredményes tegyen. A gépesítés még a legnehezebb munkákat ds, mint az aratás, megfosztotta heroikus jellegétől, s a mezőgazdaság nagyobb erőfeszítések nélkül végrehajtható feladatai közé utalta. Így van ez Tóalmáson és Bemecebarátiban egyaránt. Hogyan változtatta meg ez a tektonikus erejű mozgás az emberek életét? N^~ ezt a kérdést hiába tettük volna fel a Tóalmás határában Pásztor János konnibájnosnak, a munkanap befejeztével. A generációváltás már megtörtént, azok, akik ma a traktorokon, arató-cséplőgépeken, ülnek, a hagyományos paraszti gazdálkodásról csak történeteket ismernek, annak élő tanúi régóta a nyugdíjas tsz- tagck. Változott körülmények Akármennyire is süt a nap. ösz- ssahasonlithatatlamÄ könnyebb dolguk van a mostani aratóknak. Nem kelnek a nappal, ráérnek hat órakor a tsz gépudvarába motorozni vagy éppen a saját gépkocsival odahai- tani. Tevékenységük sokkal inkább hasonlít egy gyári munkáséhoz, mint a földművesekéhez. A kisafa. lőcs. tokmány, paitkolás helyett ékszíj, csapágy, villáskulcs, adagoló szavak járják. Üzemi konyhán késsel, villával étkeznek. Amióta elterjedtek a légkondicionált kombájnok és óriástraktorok, öltözetükre is többet adnak, és vagy a búza érése előtt vagy levágása után sokukat külföldre viszik kirándulni. Még világossal hazaérnek a mezőről és vagy az üzemben vagy odahaza csemvézett fürdőszobában tisztálkodhatnak. A régi paraszti világ végleg elsüllyedt, a földművelés mai képviselői kevesebben varrnak, s bár falun élnek, igényességük nem áll messze az ipari munkásokétól sem az életvitelben, sem a szakmai kultúrában. Persze a kép korántsem ilyen egysíkú. A mezőgazdaság másik nagy ága az állattenyésztés, de főként a szarvasmarhatartás munkaerőhiánya sok gondot okoz a vezetőségnek. Pál Károly, a szeatmártomkátai Kossuth Tsz volt elnöke is megerősít A riportsorozat útvonala Vidám énekszóval halad a lakodalmas menet a tápiószecsől utcán Az asszonyok sem maradnak ki az csküvól mulatságból. A kép jobb oldalán a kötényes vőfély, aki a rendező szerepét tölti be bennünket e véleményünkben. Nehéz embert kapni és bizony az itt foglalkoztatottak jelentékeny része — hangsúlyozzuk, nem a teljes állattenyésztő szakgárdára gondolunk — sok helyet megjárt, gyakran fegyelmezetlen, rossz munkás. Csak az ágazat érdekeltségének javításától és a munkakörülmények jobbá tételétől várhatjuk az ellentmondás feloldását. Öregek sorsa A falun természetesen nemcsak fiatalok élnek, hanem idős emberek is nagy számiban, akik már nem tudnak részt venni a közös munkában, bevitt földjük, vagyonuk alapján és persze az emberiességet sem kifelejtve a sorból, jogosan várhatják el, hogy gondoskodjon róluk a társadalom, a szövetkezet és a család. A családot is említettük, ahonnan, gyakran a legfájdalmasabb ütéseket kapják. — Menjenek, hagyják békén, nem is tudja, mit beszél — utasít ki a soksaoknyás asszony, amikor édesanyját kérdezz lile élete felől. Meg- stégyenülten feszengünk az udvarra kitett konyhaszókeken. Hallgatunk. Most feí kellene állnunk ős elme- neikülni e kegyetlen szavak elől. Az indulattól szinte remegő asszony, a néni leánya végre megszólal, beszélgetni kezd velünk. Szavaiból hamarosan kiviláglik, irigyli kömyék- (szerte ismert édesanyját, felnevelője hírnevét, kitüntetéseit s az elismeréseket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy minden ezzel kapcsolatos problémát kizárólag a termelőszövetkezetek nyakába varrjuk. A perőcsényi Vörös Csillag Tsz is nyilvánvalóan többet adna öregjeinek, ha gazdálkodásuk eredményei ezt lehetővé tennék. A legnehezebb helyzetben azok vannak a hatvan éven felüliek közül, akik csupán járadékot kap- nak^nékik minden forintot megkell gondolniuk, hogy mire költik. A termelőüzem és a tanács szorosabb együttműködésére van szükség, nemcsak Perőcsényben, hanem más településeken is, hiszen aligha elegendő az anyagi juttatás, a magatehetetlen emberekről való gondoskodás intézményes feltételeit is meg kell teremteni. Sokan és sokszor állították már az egykori gazdák közül, hogy érdemes volt szövetkezni, mert könnyebb, emberibb életet kaptak általa és nagyobb bőséget anyagiakban. Ügy lenne stép, ha életük alkonyán sem kényszerülnének arra, hogy másképpen vélekedjenek. Ügy tűnik, a gazdag falvaknak módja lenne erre. Az egyhetes út tapasztalatai is igazolták, nincs okuk panaszra a vidéken élőknek jövedelmüket illetően. A gyarapodás legújabb szimbólumaiból, az egyre drágább kerítésekből is mintha több lenne a kelleténél. Kár, hogy ez a buzgalom nem jellemezte a művelődési házak látogatottságát. Jó néhány faluban találtunk zárt ajtókat. Üres volt a perőcsényi, a galgahévízi, de a zsámbofci művelődési ház is. Bár e jelenségekből nem vonhatunk le végső következtetéseket, .mégis a kultúra terjedésének rövidzárlataira figyelmeztetnek bennünket. S hogy állításunk nem egészen alaptalan, hadd adjunk közre egy pillanatképet a nagyikátai gimnázium kollégiumából, ahol mi is megfordultunk. Segélykiáltás egy puha pamlagról — Bjork Vik, neves norvég írónő novelláskötetének narancssárga színű kötésben kiadott regénye hever a hideg kövezeten. Több más könyv társaságában. A fridzsider ajtaja is tárva, a hűtőpolcokon avas szalonna, a mosdóban gazdátlan , klumpa, zoknik, alsónemük egyvelege. Ügy tűnik, mintha megszöktek volna Ideiglenes otthonukból a diákok. Csak így képzelhető el, hogy ilyen példátlan rendetlenség maradjon utánuk. Nagy kár lenne, ha a falvak mesz- szebbre látó világában éppen a kultúra igénye válnék hiánycikké. Nem lehet azzá, hiszen a kiművelt emberfő, vagy nevezhetjük szellemi tőkének is, az alapja a mezőgazdaság, a falu továbbfejlődésének. Í j hagyományok Tóalmáson a kék és piros színű kombájnok vágják a búzát, Galga- hévízen még sötétedés előtt fölszedik az újkrumplit, hogy másnap piacra vigyék. Szentmártonkátán gabonát rakodnak a teherautók, az utak mellett végeláthatatlan, dús termést Ígérő napraforgótáblák. Végül is egy dinamikusan fejlődő mezőgazdaságú megye képei állnak egymás mellé a riportút összegzéseként. Közel ről készültek, s az ellentmondások sem maradtak le a tablóról. Milyenek lesznek a fotók tíz év múlva? Ma még nehéz lenne feleletet adni rá. Az emberek szorgalma, a mezőgazdasági nagyüzemek eddigi eredményed alapján nincs okunk aggodalomra. Kombájnkonvojok haladnak az országúton. Piros színű szovjet, kék-fehér NDK-arató-cséplőgépek. Segítenek egymásnak a gazdaságok s az emberek a két szomszéd falu, a járáson, a megyén belüli és megyehatárokon túli üzemek. A látóhatár néhány év óta a piros-fehér-zöld sorompón túl is terjed, együttműködnek a magyar, és dél-szlovákiai nagyüzemek. A miértre, amelyet nevét leírni nem akaró olvasónk tett fel kérdésként, azonban még nem válaszoltunk. A felelet Igen egyszerű: a kölcsönadónak és a kölcsönvevőnek egyaránt hasznos, mert hamarább biztos helyen tudhatja az újat. Hogy megéri-e, azf bízzuk az együttműködő szövetkezetek gazdáira,.a szakemberekre,ők biztosan jobban tudják ezt. A közösen végzett munka sikerét a régi faluban sem vitatta senki. S hogy ez a hagyomány nagyobb, megyei, országos méretekben is folytatódott, a mezőgazdaság és vidék állapotát fontosnak tartók számára csak örömet okoz. SZALAI MARIA — VALKÖ BÉLA
