Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

Befejeződött a magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál

Együtt haladva a közös úton

Zárónagygyűlés, fogadás a Parlamentben

»AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XXV. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM Ara 1,00 forint 1981. JCL1ÜS 26., VASÁRNAP

Először

M

em lámpást emelgetve keresgéljük az önzetleneket, a kötelességüknél többet és mást is adókat, azokat, akik megtetézik tennivalóikat, úgy hordják terheiket, mint kitüntetést. Sokan vannak, akik a köz javát a maguk javaként értelmezik és gyakorolják, hiszik is, tanúsítják is, hogy a tettvágy, az alkotókészség, a közreműködés nemes igénye nem áll meg a kenyérkereset szabta határnál. Túllép azon, a termelést segítő ötletekkel, javaslatokkal, a lakóhely dolgainak intézésével, társadalmi tisztségek vállalásával, melyekért, mindezekért, ha jár valami, csupán egy kézfogás, a köszönet. A miértre egy szerű a felelet: így érzik jól, teljes embernek magukat.

Magatartások egyezőségéről, illetve különbözőségéről beszélgetve a városi pártbizottság néhány tagjával Vácott így összegezhetjük a véleményeket. A gondolatsornak azonban itt nem szakad vége, s folytatódott is. A aisebü közössegekben egy vagy nenány emöer, az uzenmen esoportnyi, a lakóhelyen szintúgy, a tágabb iátotia- táron oeiül seregnyi mar, aki vállalta és vallalja a kötelességein, a fizetett munkáján felül állót. Az ő példájuk fénye erős, bevilágít oda is, ahol kényelmesen megnúzudik a kelie- metlenseg, az immel-ám- mal megtett kötelesség, a javadalmazással arányoan , nem álló munka. Azok sorába tehát — s miért tagadnék, hogy hosszú, népes sor ez —, akik követeléseikben, igényeikben, vágyaikban mindent járandóságuknak vélnek, ám' cselekedeteikben addig sem jutnak el, ameddig el kellene jutniuk: fizetett dolgaik maradéktalan teljesítéséhez. Ok azok, akikre nem áll a közmondás, ha fölkötötte a kolompot, rázza is. Ök, ha tehetik, még a kolompot sem akasztják fel, nem hogy rázzák, ha lehet, akkor csak a fizetési borítékot teszik el, baksi- sért nyújtják a markukat, rínak, hogy nem jut semmire, ennyi pénzből élni nem lehet. S lám, élnek, de még * mennyire élnek! Azokból, akik csak akkor nyugodnak, ha senki sem kiálthat utánuk, félben a munka, hová szaladnak?!

S

ok évre terjedő, gazdag munkahelyi, mozgalmi tapaszta.a- tai vannak beszélgetőpartnereimnek, s ezért meglepő első hallásra következtetésük: valójában a kárhoztatott magatartás képviselői a felnőtt lakosság töredékét teszik ki csupán. Súlyuk — így a következtetés — nem számottevő, hctásuk azonban tetemes. Mert igaz, sokan < vannak, akik szívesen vállalják a többletet, még nagyobb azok tábora, akik mást ugyan nem, de maradéktalanul megteszik a kötelességüket, s akkor fontos-e törődni a maroknyival? Azokkal, akik nem akarnak beállni a napról nanra hasznosan cselekvők sorába. hanem hol képletesen hol valóságosan napot lesnek. lopnak. Az' egyén ilyen magatartása — próbáltuk * megfogalmazni a beszélge- tés végén a lényeget —

0

valójában jelzőműszer, arra figyelmeztet, hol vannak rések, folytonossági hiányok a társadalom teremtette érdekeltségi, ösztönzési, kényszerítési rendszerben. S természetes, az említettek esetében a hangsúly a kényszerítésre helyeződik, ám nem okvetlen az adminisztratív eszközöket értve ezen.

Hanem akkor mit? Elsősorban annak következetes. kivételt nem ismerő érvényesítését, hogy először mindenki teljesítse a kötelességét, majd csak azután legyen joga menni a pénztárhoz. Nyersebben fogalmazva : hatásosabban kell érvényt szerezni az alap- elvnek, ami szerint nem a munkaviszony, hanem a munka maga a jogforrás.

lyan jól hangzik ez, csakis tapsolni lehet hozzá. Igenám, de mert ezt egy-egy munkahely képtelen a gyakorlatban valóra váltani, Vácott is szép számmal voltak próbálkozások, amelyek majdnem bukáshoz, azaz kínos visszakozáshoz ve- . zettek. Nem veszünk fel más vácp cégtől kilépettet, nem veszünk fel oiyat, aki egy éven belül már a harmadik helyen jelentkezik s így tovább, ám ezekre az elhatározásokra hamarosan fittyet hányt a város határán túli környezet, amikor az innét kitettet ott tárt karok, magasabb órabérek, könnyebb műszakbeosztások fogadták.

Valójában tehát ott a gond, hogy a munka- és lakóhelyi környezet ösz- szessége a szükségesnél, az elvárhatónál sokkal lassabban igazodik a már jó ideje megfogalmazott követelményekhez. Amit beszédesen bizonyít, hogy bár a munkahelyek esküsznek bérgazdálkodásuk józanságára, a megye egészében a bérnövekedés nemcsak a számítottat haladja meg az év. eddig eltelt részében, hanem azt is, amit a termelés bővülése _ indokol! Magyarán: a kifizetett bérek egy része mögött nincs teljesítmény, nincs hasznos munka! A végpont, a kézbe számolt forint figyelmeztet arra, hogy a kezdőpontnál, a megfizetett kötelesség teljesítésénél hiba van, azaz először nem azon kellene gondolkozni, miként lehet további bérnövelési fedezetet összehozni — ami ma a munkahelyek többségén kétségtelenül ■ az első számú feladat szerepében tetszeleg —, hanem az lenne a döntő, hogy tisztázódjon : ki, mi módon teljesiti a kötelességét?! Azt a feladatsort, amiért alapfizetését — legyen az havibér vagy órabér — kapja. Ennek alapos, minden részletre kiterjedő föltérképezése — azaz földerítése annak is, amikor a munkahelyi vezetés miatt nincsenek meg a feltételek a maradéktalan szolgálathoz! — nem látszik túlzottan népszerűnek, ám ténylegesen a társadalmi igazságosság érvényesítése. S mert az. bizonyos: a túlnyomó többség, ha kezdetben nem is de utána már helyeselne hozzá, mivel tiszta kép teremtődne arról, ki hitelez s ki adósa a közös pénztár nak.

M. O.

Ma:

3 oldal:

Az íírpáros Szentendrén

NÉGY ORSZÁGON ÁT A TENGERIG (5.) Indulás azonnal a rakományért

4. oldal:

Pándi Kiss János emlékezete

6 oldal:

Tizenötezer forint a levegőben

8 oldal:

Doktornő - tériszonnyal

Szombaton zárónapjához érkezeit a III. magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál. A 900 tagú szovjet küldöttség délelőtti programja városnézéssel telt, majd délután a MÁV Északi Járműjavító üzemcsarnokában forró hangulatú barátsági zárónagy- gyűlésen találkozott a százszáz tagú magyar és szovjet politikai delegáció a főváros fiataljaival.

A hatnapos eseménysorozat utolsó politikai eseménye ezúttal is a két nép, a két testvéri ország ifjúságának barátságát tükrözte. Nagy taps közepette foglalta el helyét az elnökség soraiban Ma- róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, valamint Valerij Mu- szatov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének kö- vettanácsosa. Részt vett a nagygyűlésen Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, továbbá a párt, a társadalmi és tömeg- szervezetek számos vezetője.

Elhangzott a magyar és a szovjet himnusz, majd Tarcsi Gyulának, a KISZ budapesti bizottsága első titkárának megnyitó szavai után Dmitrij Filipov, a Komszomol Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra. A venM^g tárban a búza

Vágják a sörárpát, rozsot

Még néhány nap és befejeződik Pest megyében a búza aratása. A kapott tájékoztató szerint eddig a kenyérnekvaló 98 százalékát takarították be a nagyüzemek. A hét végén elsősorban a megye északi részében akad majd tennivaló, mert •itt később indultait níeg a kombájnok. A bernecebarát! Börzsöny Termelőszövetkezetben már tegnap levágták volna az utolsó hektár búzát, ha nem kapnak kiadós esőt.

Jó ütemben halad az aratást követő mélyszántás és tarló- hántás is, és csak néhány helyen okoz gondot a szalma összegyűjtése. A nagykőrösi Arany János Tsz-ben például a nagy ■ teljesítményű bálázók azért állnak, mert nem sikerült beszerezni a szükséges alkatrészeket az importgépekhez. A közös gazdaság vezetői úgy döntöttek, hogy a hagyományos módszert alkalmazzák, és kazlazzák e fontos mellékterméket.

Az idén különösen nagy jelentősége van a szalmának, mert a kalászosok szára a kedvezőtlen időjárás miatt rö- videbbre nőtt: a tervezettnél kisebb mennyiségű alom áll az állatenyésztő telepek rendelkezésére.

Nincs fennakadás a többi kalászos kombájnolásával sem: a rozsnak 65, a tavaszi árpának 77 és a zabnak 25 százaléka került magtárba. A napokban hullott csapadék, a gyakori zápor ugyan késleltette az aratást, de nagyban hozzájárult a kapáshövények fejlődéséhez. Elsősorban a kukorica számára volt kedvező az eső.

Nem kis gondot okoz a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dolgozóinak a gabona átvétele. Az abonyi fogadóüzemben az idén 7Ö0 vagon szemtermés átvételére szerződtek, amiből 600 vagonnal őrölnek meg a helyi hangerőében. Ide a három abonyi tsz-en kívül a jászkarajenői Árpád Tsz-ből is szállítanak.

Ami a termésátlagokat illeti. még nem lehet végleges eredményekről beszámolni, de szinte bizonyos, .hogy a tavalyinál gyengébb hozamokra számíthatunk. Ebben elsősorban az időjárás volt a ludas. A monori Kossuth Tsz-ben például a tervezett hektáran- kénj 50 mázsa búza helyett csupán 40 mázsát értek el. A kieső árbevételt részben a napraforgó rekordtermésekből származó többletbevétellel és, mint a megye számos gazdaságában is teszik, a másodvetésű növények termesztésével pótolják.

déigszerető magyar földön, üzemekben, iskolákban, termelőszövetkezetekben, mindenütt, ahol ezekben a napos- Dan megfordultunk, baráti mosollyal, őszinte nyíltsággal üdvözölték a magyar fiatalok a lenini Komszomol küldötteit — hangoztatta De- vezetőjében.

— Ifjúsági szövetségeink tevékenységét napjainkban a fiatalok között -végzett munka alapkérdéseinek koordinálása jellemzi: az a törekvés, hogy fejlesszük a szervezeti életet^ a nemzetközi tevékenységek a sokoldalú együttműködés hagyományos formáit, s új utaltat is keressünk céljaink megvalósítására. E törekvések a fesztiválon is megmutatkoztak.

— Fesztiválunkat frisseség, életvidám optimizmus jellemezte. Hazatérve az lesz a dolgunk, hogy tanulságait megvonjuk, s már a jövőre figyelve megújult energiával lássunk hozzá a lenini Komszomol és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség további közös feladatainak megvalósításához — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Dmitrij Filipov.

Ezt követően Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz — Végleges mérleget vonni barátságunk e hat- napps nagyszerű demonstrációjáról még korai lenne, azt azonban kijelenthetem, fesztiválunk sikeres volt — kezd_- te beszédét, majd hangsúlyozta: valamennyien felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak.

— Ez a fesztivál kiemelkedő belpolitikai jelentősége mellett üzenet volt hazánk határain túlra is. Üzenet a Szovjetuniónak, hogy hős fiainak véráldozata nem volt hiábavaló. A magyar ifjúság drága kincsként őrzi és gyarapítja a forradalmár elődöktől örökül kapott magyar— szovjet barátságot.

— A fesztivál ma befejeződik, ám együttműködésünk ünnepnapjait dolgos hétköznapok követik. Kérjük kedves barátainkat, hogy vigyék magukkal a barátság fesztivál szellemét, adják tovább a szovjet népnek, valamennyi szovjet fiatalnak és komszomolistának a mi forró, testvéri üdvözletünket

Fejű György nagy tapssal fogadott beszéde után a résztvevők hosszú percekig éltették a két ország barátságát A fesztivál eseménysorozatának forró, testvéri hangulatát is méltóképp demonstráló nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget

Este az Elnöki Tanács az Országházban fogadást adott a fesztivál magyar és szovjet delegációjának tiszteletére. A fogadáson Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke mondott pohárköszöntőt. Jelen volt Maróthy László, valamint politikai, társadalmi és kulturális életünk számos vezető személyisége. Részt vett a fogadáson Valerij Musza- tov is.

A harmadik magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál eseménysorozata a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában tartott fesztiválbállal ért véget.

(A szentendrei programról tudósításunk a 3. oldalon.)

Pionírok a Barátság utca forgatagában

Konfekciócikkek Távol-Keletre is

A külpiaci igényekhez igazodva

Ha elkezdjük sorolni Pest megye városait és nagyobb községeit, kiderül: alig találunk olyant, ahol ne lenne valamilyen PEVDI-üzem vagy -telep. A Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat öt gyára ugyanis számtalan jíis egységre tagozódik, s amint eredményeik mutatják, nem is hátrányos, hogy odavitték a munkahelyet, ahol találtak embereket, munkaerőt. Igazodva a változó gazdasági helyzethez — nem elég csupán a belföldi igények kielégítésére törekedniük — évről évre

Befejezódöt az aratás a budakalászi Gyógynflvénykutatő Intézet tábláin. Képünkén: a “ü hektáros rozstáblán az utolsó métsreken dolgozik a kombájn Halmágyi Péter felvétele

több cikk exportálását is célul tűzi a vállalatvezetés.

Ma már a PEVDI-termé- kek számos szocialista es tőkés országban jól ismertek.

Sikerült-e a féléves exporttervek teljesítése1 — kérdeztük dr. Lendvai lstvánnét, a közgazdasági osztály vezetőjét. A frissen készült mérleg-- adatok jól végzett munkáról árulkodnak, állapította meg, elkönyvelhettek 103 és fél millió forint rubel-, valamint 63 és fél millió forint tőkés export árbevételt. A számítottnál ugyan többet, de a reméltnél kevesebbet, jegyezte meg. A külpiaci helyzet állandó mozgása, változása ugyanis nap mint nap új feladat elé állítja a vállalatot, csak kiváló minőség talál vevőre, de a szállítási határidők be nem tartására sem fogadnak el mentséget partnereik.

A PEVD1 vegyi gyára nagy léptekkel fejlődik az utóbbi néhány évben, s bár alaptevékenységük a korrózióvédelem, a műan vagbevoná--. két és fél millióvá! túlteljesítették féléves tőkésexport-előirány- -.atukat.

Gyömrőről — határainkon túlra — mű- és fenyőgyanta alapú festékalapanyagot szállítottak.

Nyugatnémet és osztrák megrendelésére készítettek női

szoknyákat, ruhákat, nadrá gokat 31 millióért a ceglédi doníekciógyár abonyi, dabasi, monori és nagykátai egységei. de új piac kínálkozik Hollandiában és távolabb, Libanonban, Jordániában, Szíriában, -Kuvaitiján is.

Divatcikk is, nem csupán használati cikk a bőrdíszmű, ez nem kis gondot jelent a pilisszentivániaknak. Termékeik nagy hányadát ugyanis szovjet exportra szánták-szán- ják: az év első felében 54 millió 300 ezer forint értékű áru kelt el. Jó üzletnek bizonyul emellett a nyugatnémet bérmunka is. A szerződöttnél többet, 9 és fél millió forint ériékű bőröndöt értékesítettek.

Gondokkal küszködtek viszont Szentendrén, az írószer- gyárban, mondta a közgazda- sági osztályvezető. Idén nem kedvező számukra a tőkés export, mindössze 500 ezer forintért adtak el. Sokszor alapanyag-ellátás hátráltatta a termelést, s emiatt nemcsak exportkötelezettségeiknek nem tudtak eleget tenni,

hanem a hazai boltokba is

kevesebb jutott a kértnél. főrabbi hagyományokhoz híven, természetesen mindent megtesznek a szentendreiek a csorba kiküszöböléséért és az évet jó eredménnyel, a lemaradás behozásával akarják zárni.

D. Gy.