Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

Befejeződött a magyar—szovjet ifjúsági barátságfesztivál Együtt haladva a közös úton Zárónagygyűlés, fogadás a Parlamentben »AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM Ara 1,00 forint 1981. JCL1ÜS 26., VASÁRNAP Először M em lámpást emelgetve keresgéljük az önzet­leneket, a kötelessé­güknél többet és mást is adókat, azokat, akik meg­tetézik tennivalóikat, úgy hordják terheiket, mint ki­tüntetést. Sokan vannak, akik a köz javát a maguk javaként értelmezik és gyakorolják, hiszik is, ta­núsítják is, hogy a tett­vágy, az alkotókészség, a közreműködés nemes igénye nem áll meg a kenyérke­reset szabta határnál. Túl­lép azon, a termelést segí­tő ötletekkel, javaslatokkal, a lakóhely dolgainak inté­zésével, társadalmi tiszt­ségek vállalásával, melye­kért, mindezekért, ha jár valami, csupán egy kézfo­gás, a köszönet. A miértre egy szerű a felelet: így érzik jól, teljes embernek magu­kat. Magatartások egyezősé­géről, illetve különbözősé­géről beszélgetve a városi pártbizottság néhány tag­jával Vácott így összegez­hetjük a véleményeket. A gondolatsornak azonban itt nem szakad vége, s folytatódott is. A aisebü közössegekben egy vagy nenány emöer, az uzenmen esoportnyi, a lakóhelyen szintúgy, a tágabb iátotia- táron oeiül seregnyi mar, aki vállalta és vallalja a kötelességein, a fizetett munkáján felül állót. Az ő példájuk fénye erős, bevi­lágít oda is, ahol kényel­mesen megnúzudik a kelie- metlenseg, az immel-ám- mal megtett kötelesség, a javadalmazással arányoan , nem álló munka. Azok so­rába tehát — s miért ta­gadnék, hogy hosszú, népes sor ez —, akik követelé­seikben, igényeikben, vá­gyaikban mindent járandó­ságuknak vélnek, ám' cse­lekedeteikben addig sem jutnak el, ameddig el kel­lene jutniuk: fizetett dol­gaik maradéktalan teljesí­téséhez. Ok azok, akikre nem áll a közmondás, ha fölkötötte a kolompot, ráz­za is. Ök, ha tehetik, még a kolompot sem akasztják fel, nem hogy rázzák, ha lehet, akkor csak a fizetési borítékot teszik el, baksi- sért nyújtják a markukat, rínak, hogy nem jut sem­mire, ennyi pénzből élni nem lehet. S lám, élnek, de még * mennyire élnek! Azokból, akik csak akkor nyugodnak, ha senki sem kiálthat utánuk, félben a munka, hová szaladnak?! S ok évre terjedő, gaz­dag munkahelyi, mozgalmi tapaszta.a- tai vannak beszélgetőpart­nereimnek, s ezért megle­pő első hallásra következ­tetésük: valójában a kár­hoztatott magatartás kép­viselői a felnőtt lakosság töredékét teszik ki csupán. Súlyuk — így a következ­tetés — nem számottevő, hctásuk azonban tetemes. Mert igaz, sokan < vannak, akik szívesen vállalják a többletet, még nagyobb azok tábora, akik mást ugyan nem, de maradékta­lanul megteszik a köteles­ségüket, s akkor fontos-e törődni a maroknyival? Azokkal, akik nem akar­nak beállni a napról nanra hasznosan cselekvők sorá­ba. hanem hol képletesen hol valóságosan napot les­nek. lopnak. Az' egyén ilyen magatartása — próbáltuk * megfogalmazni a beszélge- tés végén a lényeget — 0 valójában jelzőműszer, arra figyelmeztet, hol vannak rések, folytonossági hiá­nyok a társadalom terem­tette érdekeltségi, ösztön­zési, kényszerítési rend­szerben. S természetes, az említettek esetében a hangsúly a kényszerítésre helyeződik, ám nem okvet­len az adminisztratív esz­közöket értve ezen. Hanem akkor mit? El­sősorban annak következe­tes. kivételt nem ismerő ér­vényesítését, hogy először mindenki teljesítse a köte­lességét, majd csak azután legyen joga menni a pénz­tárhoz. Nyersebben fogal­mazva : hatásosabban kell érvényt szerezni az alap- elvnek, ami szerint nem a munkaviszony, hanem a munka maga a jogforrás. lyan jól hangzik ez, csakis tapsolni lehet hozzá. Igenám, de mert ezt egy-egy munka­hely képtelen a gyakorlat­ban valóra váltani, Vácott is szép számmal voltak próbálkozások, amelyek majdnem bukáshoz, azaz kínos visszakozáshoz ve- . zettek. Nem veszünk fel más vácp cégtől kilépettet, nem veszünk fel oiyat, aki egy éven belül már a har­madik helyen jelentkezik s így tovább, ám ezekre az elhatározásokra hamarosan fittyet hányt a város hatá­rán túli környezet, amikor az innét kitettet ott tárt karok, magasabb órabérek, könnyebb műszakbeosztá­sok fogadták. Valójában tehát ott a gond, hogy a munka- és lakóhelyi környezet ösz- szessége a szükségesnél, az elvárhatónál sokkal las­sabban igazodik a már jó ideje megfogalmazott kö­vetelményekhez. Amit be­szédesen bizonyít, hogy bár a munkahelyek esküsznek bérgazdálkodásuk józansá­gára, a megye egészében a bérnövekedés nemcsak a számítottat haladja meg az év. eddig eltelt részében, hanem azt is, amit a ter­melés bővülése _ indokol! Magyarán: a kifizetett bé­rek egy része mögött nincs teljesítmény, nincs hasznos munka! A végpont, a kézbe számolt forint figyelmeztet arra, hogy a kezdőpontnál, a megfizetett kötelesség teljesítésénél hiba van, azaz először nem azon kel­lene gondolkozni, miként lehet további bérnövelési fedezetet összehozni — ami ma a munkahelyek többsé­gén kétségtelenül ■ az első számú feladat szerepében tetszeleg —, hanem az len­ne a döntő, hogy tisztázód­jon : ki, mi módon teljesiti a kötelességét?! Azt a fel­adatsort, amiért alapfizeté­sét — legyen az havibér vagy órabér — kapja. En­nek alapos, minden rész­letre kiterjedő föltérképe­zése — azaz földerítése an­nak is, amikor a munkahe­lyi vezetés miatt nincsenek meg a feltételek a mara­déktalan szolgálathoz! — nem látszik túlzottan nép­szerűnek, ám ténylegesen a társadalmi igazságosság érvényesítése. S mert az. bizonyos: a túlnyomó több­ség, ha kezdetben nem is de utána már helyeselne hozzá, mivel tiszta kép te­remtődne arról, ki hitelez s ki adósa a közös pénztár nak. M. O. Ma: 3 oldal: Az íírpáros Szentendrén NÉGY ORSZÁGON ÁT A TENGERIG (5.) Indulás azonnal a rakományért 4. oldal: Pándi Kiss János emlékezete 6 oldal: Tizenötezer forint a levegőben 8 oldal: Doktornő - tériszonnyal Szombaton zárónapjához érkezeit a III. magyar—szov­jet ifjúsági barátságfesztivál. A 900 tagú szovjet küldött­ség délelőtti programja város­nézéssel telt, majd délután a MÁV Északi Járműjavító üzemcsarnokában forró han­gulatú barátsági zárónagy- gyűlésen találkozott a száz­száz tagú magyar és szovjet politikai delegáció a főváros fiataljaival. A hatnapos eseménysorozat utolsó politikai eseménye ezúttal is a két nép, a két testvéri ország ifjúságának barátságát tükrözte. Nagy taps közepette foglalta el he­lyét az elnökség soraiban Ma- róthy László, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, valamint Valerij Mu- szatov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének kö- vettanácsosa. Részt vett a nagygyűlésen Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság főtitkára, továbbá a párt, a társadalmi és tömeg- szervezetek számos vezetője. Elhangzott a magyar és a szovjet himnusz, majd Tarcsi Gyulának, a KISZ budapesti bizottsága első titkárának megnyitó szavai után Dmitrij Filipov, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának titkára emelkedett szólásra. A ven­M^g tárban a búza Vágják a sörárpát, rozsot Még néhány nap és befeje­ződik Pest megyében a búza aratása. A kapott tájékoztató szerint eddig a kenyérnekvaló 98 százalékát takarították be a nagyüzemek. A hét végén el­sősorban a megye északi ré­szében akad majd tennivaló, mert •itt később indultait níeg a kombájnok. A bernecebarát! Börzsöny Termelőszövetkezet­ben már tegnap levágták vol­na az utolsó hektár búzát, ha nem kapnak kiadós esőt. Jó ütemben halad az aratást követő mélyszántás és tarló- hántás is, és csak néhány he­lyen okoz gondot a szalma összegyűjtése. A nagykőrösi Arany János Tsz-ben például a nagy ■ teljesítményű bálázók azért állnak, mert nem sike­rült beszerezni a szükséges al­katrészeket az importgépek­hez. A közös gazdaság vezetői úgy döntöttek, hogy a hagyo­mányos módszert alkalmaz­zák, és kazlazzák e fontos mellékterméket. Az idén különösen nagy je­lentősége van a szalmának, mert a kalászosok szára a kedvezőtlen időjárás miatt rö- videbbre nőtt: a tervezettnél kisebb mennyiségű alom áll az állatenyésztő telepek rendel­kezésére. Nincs fennakadás a többi kalászos kombájnolásával sem: a rozsnak 65, a tavaszi árpának 77 és a zabnak 25 százaléka került magtárba. A napokban hullott csapadék, a gyakori zápor ugyan késlel­tette az aratást, de nagyban hozzájárult a kapáshövények fejlődéséhez. Elsősorban a ku­korica számára volt kedvező az eső. Nem kis gondot okoz a Bu­dapesti és Pest megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalat dolgozóinak a gabona átvétele. Az abonyi fogadó­üzemben az idén 7Ö0 vagon szemtermés átvételére szer­ződtek, amiből 600 vagonnal őrölnek meg a helyi hanger­őében. Ide a három abonyi tsz-en kívül a jászkarajenői Árpád Tsz-ből is szállítanak. Ami a termésátlagokat il­leti. még nem lehet végleges eredményekről beszámolni, de szinte bizonyos, .hogy a tava­lyinál gyengébb hozamokra számíthatunk. Ebben elsősor­ban az időjárás volt a ludas. A monori Kossuth Tsz-ben például a tervezett hektáran- kénj 50 mázsa búza helyett csupán 40 mázsát értek el. A kieső árbevételt részben a napraforgó rekordtermésekből származó többletbevétellel és, mint a megye számos gazda­ságában is teszik, a másodve­tésű növények termesztésével pótolják. déigszerető magyar földön, üzemekben, iskolákban, ter­melőszövetkezetekben, minde­nütt, ahol ezekben a napos- Dan megfordultunk, baráti mosollyal, őszinte nyíltság­gal üdvözölték a magyar fia­talok a lenini Komszomol küldötteit — hangoztatta De- vezetőjében. — Ifjúsági szövetségeink tevékenységét napjainkban a fiatalok között -végzett munka alapkérdéseinek koordinálása jellemzi: az a törekvés, hogy fejlesszük a szervezeti életet^ a nemzetközi tevékenységek a sokoldalú együttműködés hagyományos formáit, s új utaltat is keressünk céljaink megvalósítására. E törekvések a fesztiválon is megmutat­koztak. — Fesztiválunkat frisseség, életvidám optimizmus jelle­mezte. Hazatérve az lesz a dolgunk, hogy tanulságait megvonjuk, s már a jövőre figyelve megújult energiával lássunk hozzá a lenini Kom­szomol és a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség to­vábbi közös feladatainak megvalósításához — zárta nagy tapssal fogadott beszé­dét Dmitrij Filipov. Ezt követően Fejti György, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára lépett a mik­rofonhoz — Végleges mérle­get vonni barátságunk e hat- napps nagyszerű demonstrá­ciójáról még korai lenne, azt azonban kijelenthetem, fesz­tiválunk sikeres volt — kezd_- te beszédét, majd hangsúlyoz­ta: valamennyien felejthetet­len élményekkel lettünk gaz­dagabbak. — Ez a fesztivál kiemelke­dő belpolitikai jelentősége mellett üzenet volt hazánk határain túlra is. Üzenet a Szovjetuniónak, hogy hős fiai­nak véráldozata nem volt hiábavaló. A magyar ifjúság drága kincsként őrzi és gya­rapítja a forradalmár elődök­től örökül kapott magyar— szovjet barátságot. — A fesztivál ma befejező­dik, ám együttműködésünk ün­nepnapjait dolgos hétköznapok követik. Kérjük kedves bará­tainkat, hogy vigyék maguk­kal a barátság fesztivál szelle­mét, adják tovább a szovjet népnek, valamennyi szovjet fiatalnak és komszomolistának a mi forró, testvéri üdvözle­tünket Fejű György nagy tapssal fogadott beszéde után a részt­vevők hosszú percekig éltet­ték a két ország barátságát A fesztivál eseménysorozatá­nak forró, testvéri hangulatát is méltóképp demonstráló nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget Este az Elnöki Tanács az Országházban fogadást adott a fesztivál magyar és szovjet delegációjának tiszteletére. A fogadáson Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke mondott pohárköszöntőt. Jelen volt Maróthy László, va­lamint politikai, társadalmi és kulturális életünk számos ve­zető személyisége. Részt vett a fogadáson Valerij Musza- tov is. A harmadik magyar—szov­jet ifjúsági barátságfesztivál eseménysorozata a Magyar Néphadsereg Művelődési Há­zában tartott fesztiválbállal ért véget. (A szentendrei programról tudósításunk a 3. oldalon.) Pionírok a Barátság utca forgatagában Konfekciócikkek Távol-Keletre is A külpiaci igényekhez igazodva Ha elkezdjük sorolni Pest megye városait és nagyobb községeit, kiderül: alig talá­lunk olyant, ahol ne lenne valamilyen PEVDI-üzem vagy -telep. A Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat öt gyára ugyanis számtalan jíis egységre tagozódik, s amint eredményeik mutatják, nem is hátrányos, hogy odavitték a munkahelyet, ahol találtak embereket, munkaerőt. Iga­zodva a változó gazdasági helyzethez — nem elég csupán a belföldi igények kielégítésé­re törekedniük — évről évre Befejezódöt az aratás a budakalászi Gyógynflvénykutatő Intézet táb­láin. Képünkén: a “ü hektáros rozstáblán az utolsó métsreken dolgo­zik a kombájn Halmágyi Péter felvétele több cikk exportálását is cé­lul tűzi a vállalatvezetés. Ma már a PEVDI-termé- kek számos szocialista es tőkés országban jól is­mertek. Sikerült-e a féléves export­tervek teljesítése1 — kérdez­tük dr. Lendvai lstvánnét, a közgazdasági osztály vezető­jét. A frissen készült mérleg-- adatok jól végzett munkáról árulkodnak, állapította meg, elkönyvelhettek 103 és fél mil­lió forint rubel-, valamint 63 és fél millió forint tőkés ex­port árbevételt. A számított­nál ugyan többet, de a re­méltnél kevesebbet, jegyezte meg. A külpiaci helyzet állan­dó mozgása, változása ugyanis nap mint nap új feladat elé állítja a vállalatot, csak ki­váló minőség talál vevőre, de a szállítási határidők be nem tartására sem fogadnak el mentséget partnereik. A PEVD1 vegyi gyára nagy léptekkel fejlődik az utóbbi néhány évben, s bár alapte­vékenységük a korrózióvéde­lem, a műan vagbevoná--. két és fél millióvá! túlteljesítették féléves tőkésexport-előirány- -.atukat. Gyömrőről — határainkon túlra — mű- és fenyő­gyanta alapú festékalap­anyagot szállítottak. Nyugatnémet és osztrák megrendelésére készítettek női szoknyákat, ruhákat, nadrá gokat 31 millióért a ceglédi doníekciógyár abonyi, dabasi, monori és nagykátai egységei. de új piac kínálkozik Hollan­diában és távolabb, Libanon­ban, Jordániában, Szíriában, -Kuvaitiján is. Divatcikk is, nem csupán használati cikk a bőrdíszmű, ez nem kis gondot jelent a pilisszentivániaknak. Termé­keik nagy hányadát ugyanis szovjet exportra szánták-szán- ják: az év első felében 54 mil­lió 300 ezer forint értékű áru kelt el. Jó üzletnek bizonyul emellett a nyugatnémet bér­munka is. A szerződöttnél többet, 9 és fél millió forint ériékű bőröndöt értékesítettek. Gondokkal küszködtek vi­szont Szentendrén, az írószer- gyárban, mondta a közgazda- sági osztályvezető. Idén nem kedvező számukra a tőkés export, mindössze 500 ezer forintért adtak el. Sokszor alapanyag-ellátás hátráltatta a termelést, s emiatt nemcsak exportkötelezettségeiknek nem tudtak eleget tenni, hanem a hazai boltokba is kevesebb jutott a kértnél. főrabbi hagyományokhoz hí­ven, természetesen mindent megtesznek a szentendreiek a csorba kiküszöböléséért és az évet jó eredménnyel, a lema­radás behozásával akarják zárni. D. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents