Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

Méhészek; kiséllattenyésztők, kertészek Lépést tartani a piaccal Visszatartott bűnjel Három vagon málna — lakat alatt Hatszázhatvanhat tonna méz. Ennyit értékesítettek ta­valy a Pest megyei áfészek méhész szakcsoportjai, önma­gában nézve tekintélyes meny- nyiség ez (s több is, mint az előző éveké), de kevesebb, mint amennyit termelni és eladni szeretnének, ha a feltételek adottak lennének. A jelenleg működő negy­vennyolc szakcsoportba 1050 méhész tömörült. Számuk alapján is, de különösen azért, mert szövetkezetek, komoly erőt képviselnek. így még több a méz Az új — MÉSZÖV elnök­sége mellett működő —, szak- bizottság a méhészeti ágazat valamennyi témájával foglal­kozik, de különösen a mézter­meléshez szükséges anyag- és eszközellátást, a forgalmazás technikai feltételeinek javítá­sát, a szakmai ismeretek bő­vítését, a méhészkedésnek a fiatalokkal való megkedvelte- tését szorgalmazza, propagál­ja. A szakemberek véleménye szerint Pest megyében a méz­termelés mintegy 20—25 szá­zalékkal növelhető lenne, ha létesítenének egy pároztató állomást. A méhész szakbi­zottság elképzelései erre a ja­vaslatra épülnek. Eredetileg úgy képzelték, hogy az állo­mást a hortobágyi nemzeti parkban állítják föl, s két — Hajdú és a Pest megyei —, MÉSZÖV lesz a gazdája. A SZÖVOSZ illetékeseinek véle­ményét megszívlelve az állo­mást kutató intézetekkel kö­zösen, Pest megyében, de nem csak a Pest megyei méhészek kiszolgálására létesítik. Az előkészületekkel ma ott tar­tanak: feltehetőleg még az idén sikerül létrehozni az ál­lomást. Kivel hogy törődnek? A méhészeti, kisállatte­nyésztő, kertészeti szakbizott­ság és a méhész szakbizott­ság legutóbbi kibővített ülé­sén hét év munkáját értékel­ték. Több kiváló kistermelő kitüntetést is átvehetett. Az ünnepi jelleg sem akadályoz­ta meg a résztvevőket, hogy elmondják mindazt, ami a szívüket nyomja. Váraljai Bé­la, a méhész szakbizottság tagja, a Nagykáta és Vidéke Áfész egyik méhész szakcso­portjának az elnöke például arról beszélt többek között, hogy a fogyasztási szövetke­zetek nem egyformán törőd­nek a méhészekkel. Az áfé­szek ugyanis a méhészektől felvásárolt és a nagykereske­delemnek vagy exportra to­vábbadott méz után kilón­ként 3 forint úgynevezett ár­résben részesülnek. A ceglé­di járásban ebből a 3 forint­ból az áfész a szakszövetke­zetnek ad egy forintot a közös alap növelésére. Nagykátán csak 50 fillért kapnak. Igaz, hogy az áfész kifizet­te a méz árát, s az árrés az övé, de miért kedvesebbek a ceglédi méhészek, mint a nagykátaiak? — kérdezte Váraljai Béla. Szóba kerültek egyéb érté­kesítési gondok is. Olyanok, amelyek már nemcsak a mé­hészeké, hanem csaknem va­lamennyi kistermelőé és az áfészeké. A közös feilépés haszna Hegedűs Bálint, a Galgavi- déke Áfész felvásárlási osz­tályvezetője mondta el, hogy Eredményesen segítette ta­valy a megye 24 költségvetési üzeme a különböző kommuná­lis és. építési feladatokat. A most elkészült összefoglaló je­lentés szerint: az üzemek 603 millió forint értéket termel­tek. Budaörsön, Dunakeszin és Nagykátán bővítették az orvosi rendelőhálózatot, Do­boson 8 tantermes — torna- termes — iskolát építették, Budakalászon új crosbárköz- pontot adtak. át. A nagymarosi és pilisvörös- vári üzemeknek is eredmé­nyes volt a munka. Befejez­ték az 1200 négyzetméter sok esetben igen nehéz hely­zetbe kerülnek a piaci ármoz­gások miatt. Előfordult pél­dául, hogy a túrái piacon 13 forint volt a káposzta, s ugyanakkor a Bosnyák térin 9. A kistermelők látták, hogy helyben 13 forintért tudnák eladni, az áfész viszont jóval kevesebbet fizet érte. Mit tehet az áfész? Különösen ak­kor, amikor o Zöldért egyál­talán nem vesz át semmit? Mennyiért vegye meg a szer­ződött árut és hol adja el? Próbálkoztak a feldolgozó- iparral, de nem sok sikerrel. Ott ugyanis a Zöldért szer­ződésekkel biztosította elő­nyét. Különben is, az áfész- nek nincs szállító kapacitása. S talán ez a legnagyobb aka­dály. Ha lenne, akkor oda vi­hetnék az árut, ahol a leg­többet kapnak érte. Nagy Gábor, a MÉSZÖV elnökhelyettese ezt a dilemmát úgy látja megoldhatónak — ahogy elmondta —, ha az áfészek, akár hitel felvételé­vel is, szállító járműveket vá­sárolnak. S összefognak! A megváltozott, a korábbinál lé­nyegesen nehezebb gazdasági körülmények között akkor tudnak a felszínen maradni, ha szervezetten, az erejüket egyesítve lépnek fel. Szente Pál alapterületű egészségügyi in­tézmény építését. Hét üzem munkája nyomán megyeszerte 575 hellyel bővültek az óvo­dák, Solymáron és Érden 60— 60 gyermek befogadására al­kalmas bölcsődét adtak át A solymári, az érdi és a szigetszentmiklósi üzemek új ABC-áruházak kivitelezésével járultak hozzá a lakosság ke­reskedelmi ellátásának, javí­tásához. A kommunális munkákban kiemelkedő eredményt ért el a váci üzem. K. Z. Költségvetési üzemekben Építenek, szolgáltatnak Nem tudja a bálna, f Mi­lyen jó a málna — kántálják az apróságok rakoncátlan já­ték közben az udvaron. Vé­leményükkel pedig egyet le­het érteni, különösen akkor, ha a mélybordó málnaszeme­ket hófehér tejszínhabpöttyek teszik még kívánatosabbá. Egy szó, mint száz — ínycsiklan­dozó csemege a málna. Tej­színhabbal, cukorral — de kukaccal? Pedig ez a parányi élőlény ott található három vagon málnában a dunakeszi hűtő­házban ! A szezon finisében amilyen parányi, olyan nagy riadalmat keltett termesztek, felvásárlók, feldolgozók kö­rében. Az utolsó három na­pon zömében kukaccal spékelt málnahegyek érkeztek a hűtő­házba az észak-magyarországi málnatermő területekről. Va­jon, miért? A ráckevei Aranykalász, a dlésjcnöi Börzsönyalja és a nógrádi Béke termelőszövetkezetek közös vállalkozásban termőhelyi málnahűtöt lé­tesítettek. Ebben szezononként hatvan vagon gyümölcsöt tudnak /el­dolgozni. A szedésben a diákok is segítenek. Falra hányt brosúra Oknyomozó utamon a Du­nakeszi Hűtőházban Szabó József igazgató éppen levelet diktál, amikor benyitok hoz­zá: — Veszélyben az észak- magyarországi tőkés export alapanyagú málna — hallom az utolsó szavakat. Valóban ekkora a veszély? — Ne szépítsük — jelenti ki határozottan Szabó József — ekkora. Megdöbbenve fe­deztük fel, hogy az egyébként külsőre kiváló minőségű mál­na kukacos, tőkés export áru előállítására (!?) teljesen al­kalmatlan. Hasonló jelenség­gel utoljára 1973-ban találkoz­tunk, de akkor gyors intézke­déssel megszüntettük a bajt. — S most, nem lehetett vol­na? — vetem közbe.-*- Akkor, mivet a hűtőipar telepítette a térségben a mál­nát, még élő volt az a jogunk, hogy a termelők tevékenysé­gét, az agrotechnikai előírások betartását ellenőrizzük. Ez a jogunk tíz esztendő múltán megszűnt. S van itt még va­lami, amivel számolnunk kell. Éppen azért, mert rendkívül munkaigényes gyümölcsről van szó, a termelés egyre inkább a háztáji gazdaságokba ment át, itt ellenőrizni a technoló­gia betartását? Hm ... tárja szét a kezét az igazgató. Pedig ... Nos, a hűtőház idejében szólt! Ez év márciu­sában húszezer(!) példányban a háztáji gazdaságok számára Szakszerű növényvédelem — többlettermés című kiadványt jelentetett meg. A kérdés persze önként adó­dik: miért vette át a felvá­sárló a kukacos termést? — Nem győzöm hangsúlyoz­ni, ritka-szép málnát tettek ezek a férgek számunkra hasz­nálhatatlanná. Jómagam is meglepődve fedeztem fel a pompás szemek között a ku­kacokat. Az átvevő aligha lát­hatta a gyakran a szemek bel­sejében meghúzódó kártevő­ket ... S volt még egy ok, amiért átvettük, s most a töb­bitől szigorúan elkülönítve, la­kat alatt tároljuk ezt a há­rom vagon bűnjelet. A riada­lom elmúltával rögtön arra gondoltam, ha mi visszautasít­juk, elképzelhető, hogy a termelő továbbviszi a konzerv­gyárba, vagy a léüzembe, s ha ott véletlenül nem fedezik fel, akkor? Mondom, ez csu­pán- feltételezés volt, de ez­zel a három vagon málnával szeretném bizonyítani, mekko­ra a veszély. Most, még ide­jében. kell az ügyben, érdekel­teknek cselekedniük, mert az­tán jövőre nem lesz mit ex­portálni ... Kukacdosszié Hogy végül is mi okozta a kukacinváziót, azt egy terebé­lyesedő dossziéból tárja elém Szabó József. Rajta nagybe­tűkkel Kukacosmálna-iratok. — Tulajdonképpen nevetsé­ges az egész, de sajnos, nincs kedvünk még mosolyogni sem — folytatja. Széleskörű vizs­gálatot folytattunk, itt van. mindazoknak a. felvásárlóknak a jelentése, ahonnan ez a mál­na érkezett. Megállapítható, a bajt az okozta, hogy néhány magántermelő elmulasztotta az agrotechnikai feladatok kö­zött előírt permetezést, és ez a látszólag kis gondatlanság alaposan, visszaütött. Ügy el­fertőzte a környezetet, hogy az egész térségben veszélyez­teti a málnatermesztés jövő­jét! Ez a kis spórolás, nagyon, is sokba kerülhetett volna, ha nem fedezi fel idejében a ve­szélyt a hűtőház! Közismert, hogy a mind igényesebb tő­kés vásárlók különösen az élelmiszerek esetében kímé­letlen meósok. — Még arra is bizonyítványt kérnek — hogy a szállítmány­ban nincs növényvédőszer- m a rád vány — magyarázza Sza­bó József. Most aztán a nö­Négy országon át a tengerig (4.) A lodkák és a lipovánok Párás, derengős volt a haj­nal. Még a virradatban szük­ség volt a radarbiztonságra. Aztán az egyik matróz átkiál­tott a fedélzeten: itt a hal! Apró fekete halászcsónakok cikáztak mellettünk, a lod­kák. Ezek tulajdonképpen a lipován halászok egyetlen vagyona. A lipovánok egy népcsoport. Ősi mesterségü­ket űzik, halásznak. Sokat megtudni róluk nem sikerült, csupán annyit, hogy nincs a világon olyan fortélya a hal­fogásnak, amit őjc ne ismer­nének. S hogy a csónakhoz mennyire hozzánőttek, semmi sem bizonyította jobban, mint az, hogy szinte akrobatikus ügyességgel siklottak a hajó mellé. Cigarettáért, kátrányért kínálták a hajnali fogást. Ci­gi volt. így hát aznap kitűnő halászlében leltük örömünket. Megfőtt a halászié Jucika, a szakácsnő fütyö- részve készítette el a halat Mint mondta, a kis rézbőrű­vel álmodott. (Ez az unoka, akit már csaknem hat hónapja nem látott.) A jókedély át­ragad mindenkire, mert ha a szakácsnőnek vidám a han­gulata, nagy baj már nem lehet. Alig fogyasztottuk el az ebédet, amikor feltűnt Reni, utunk végcélja Végre száraz­föld a lábunk alatt! — gon­doltuk. Hamar kiderült azon­ban. korán örültem. Utasítás­ra csak az üres bárkákat hagytuk le, és irány tovább Izmail! A hatodik nap haj­nalán aztán megérkeztünk a hatalmas forgalmú tengeri és dunai kikötőbe. Az óriási ten­gerjárók és mindenféle hajók között a manőverezéskor a parancsnok vette át a kor­mányzást. Ezer év tapaszta­latával és rutinjával sorolunk be á jugoszláv, csehszlovák és még ki tudja hány nemzet ha­jói közé. Ha nincsen váltás Beke Gábor, hajóparancs­nok: — Volt időm megtanulni a mesterséget, hiszen nálunk ez családi hagyomány. Apám is itt élte le az életét. Magam a gimnázium után jöttem a céghez, matróznak. Tanfolya­mok, iskolák és most har­mincöt évesen parancsnokként dolgozom. Feleségem és há­rom gyermekem megszokták, hogy gyakran és sokat va­gyok távol, ha megérkezem, akkor is, majd összeesem a fáradtságtól. Egy-egy úton nem sokat alszik az ember, ha biztonságosan akar célba érni. Aztán persze az is elő­fordul, hogy nincs is pihenő, mert nincs leváltó. Nagyon régi sirámunk ez. Ilyenkor mit tehet az ember? Nyel egyet és utazik tovább. Kunciti séta A vizsgálat után, ami olyan alapos, hogy egy vizsgálóbíró is megirigyelhetné, mindany- nyian alig várjuk, hogy part­ra lépjünk. A többiek már jól ismerik e helyt, hiszen nem először járnak erre, ma­gam is elindultam, hogy fel­fedezzem magamnak a törö- kös hangzású Ízmailt. A ki­kötőből alig tíz perc gyalog a belváros. Az ismertetőből tu­dom, hogy Izmailt a katonai dicsőség városának is szok­ták nevezni. A Duna menti sztyeppéknek ez a szakasza évszázadokon át viharos ese­mények színhelye volt. Az orosz és az ukrán nép szabad­ságharcának több csatáját vívta itt meg az idegen hó­dítók ellen. Bandukolok a nyüzsgő főtér virágokkal, fák­kal borított sétányain. Em­lékmű, múzeum, hősökért égő örökmécses, dicsőségtábla .. 1 A tér közepén hatalmas bronz szobor állít emléket A. V. Szuvorovnak, a nagy orosz hadvezérnek. A városka törté­netéhez tartozik, hogy a za- porozsjei kozákok Szeverin Nalivajko és Hrihorij Loboda vezetése alatt még a XVI. században együttes hadjárat­tal elfoglalták Szmil megerő­sített várát. Később, amikor a törökök visszahódították, Izmailnak nevezték el, és ha­talmas erőddé építették ki. Csata a diorámán Aztán sokszor változott a helyzet, mígnem a második orosz—török háború idején Szuvorov irányította az erőd ostromát és 1790 decemberé­ben az orosz hadak megsem­misítették a 35 ezres létszá­mú török helyőrséget. Viszont csak később sikerült végleg újraegyesíteni a Duna-menti ószláv népeket. A hadvezér és katonáinak hőstettére ma egy . s K;»:;. „i i Mjzmmm t A hajóhoz simul a ladik úgynevezett dioráma, egy ha­talmas térhatású festmény is emlékezik. Különleges él­ményt nyújt. Izmail egyébként is tele van látnivalóval, a Balkán han­gulatával. Több nap is kevés lett volna, hogy mindent meg­nézzünk. Árnyas park köze­pén örökmécses tiszteleg a II. világháborúban elesettek em­léke előtt. De már korábban, 1917-ben is hallatott magáról e város. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezde­tén már forradalmi bizottság vette kezébe a hatalmat I. M. Filatov bolsevik katona veze­tésével. Később a Román Ki­rálysághoz tartozott, csak 1944-ben szabadították fel végleg az ukrán front csapa­tai. Változások évei A régi város tulajdonkép­pen eldugott kis járási szék­hely volt. Rövid idő alatt azonban hatalmas változások történtek. A mai Izmail az or­szág délnyugati részének egyik ismert ipari és kulturális központja, halfledolgozó üzem, vegyipari vállalat, mechani­kai javítóüzem, konzerv­gyár ... Nem szólva a 45 könyvtárról, a három műve­lődési házról, a filmszínhá­zakról, a múzeumról, meg a főiskolákról. A városnak egyébként valami megfogha­tatlan nyugodtságot és derűt egyszerre sugárzó hangulata van. És az emberek ... Dél­után két lány látogatott a ha­jóra, hogy a helyi konzerv­gyár komszomolistáinak nevé­ben baráti találkozóra invi­tálja a legénységet a helyi if­júsági klubba. Ott voltunk ter­mészetesen egészen hajna­lig... Látó János vónyvédő állomások segítsé­gével igyekszünk alaposan felmérni a veszélyeztetett te­rületeket, megkeresni, már amennyire lehet az ügyben vétkeseket. Nem is annyira a felelősségre vonás miatt, mint inkább azért, hogy a jövő ta­vaszon várhatóan, az ideiná sokkal nagyobb mértékben tá­madó kártevők ellen felvehes­sük a harcot. Jó hírünk forog kockán, s ez túl nagy ár né­hány kényelmes, vagy felelőt­len termesztő miatt. Persze, ha jól belegondolok, erre a kis mulasztásra is lehet ma­gyarázat. Nemcsak a jó szán­dék kell a permetezéshez, ha­nem vegyszer is, s ha az éppen nem kapható?... Kong a vészharang Egy biztos, a Dunakeszi Hű­tőház nem hagyja annyiban a dolgot. Kongatják a vészha­rangot — mondják, s megra­gadnak minden lehetőséget, hogy felrázzák a termesztőket. — Anyagi kár tulajdonkép­pen nem ért bennünket — fej­tegeti az igazgató — legalább­is a tervteljesítéssel nem ma­radunk el, hiszen a jó termés miatt, több málnát vásárol­tunk fel, mint amennyit re­méltünk. Itt társadalmi mére­tű kárról van szó, ami min­dennél lényegesebb. Hogy, mi lesz a további sorsa a három vagon málnának, arról még nem döntöttünk, most akad feldolgozni való egészséges gyümölcs is elég. Előrelátha­tólag januárban, vagy február­ban határozunk arról, kik és miképpen tudják hasznosíta­ni — számunkra értéktelen. S, hogy a jövőben ilyen in­vázió ne fordulhasson elő, már megtették az első lépé­seket. Tervezik, hogy szerző­dött partnereiknél ismét fel­újítják a korábbi szokást: a technológia ellenőrzését. Gáspár Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents