Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-03 / 154. szám

Nem panaszkodhatnak partnereik Jó ütemben szállítottad A gondok ellenére hozzák a tervet Első pillanatra, felületes megítélésre mindössze aprócs­ka ötletnek látszott az, amit kitaláltak a Mezőgazdasági és. Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézetének kutatói. A tudomány gödöllői munká­sai különleges ötvözetet vittek fel az ekevasak, a kultiváto- rok szerszámainak élére. Az éltartósításnak nevezett tech­nológia jelentősen megn'öveli az eszközök ún. kopásállósá­gát, azaz ritkábban kell azo­kat cserélni, élezni. Van más­féle haszon is, kisebb a vo­nóerő-szükséglet, ennek ered­ményeként az üzemanyag-fo­gyasztás csökken, ugyanakkor a munka minősége jobb, mint korábban. A gyakorlati ta­pasztalatok azt mutatták — az így készült eszközöket egyebek között a nádudvari Kukorica- és Iparinövény Termesztési Egyesülés megyei taggazdaságaiban 1 kezdték használni —, hogy egy hektár megművelésénél átlagosan 85 forint megtakarítás érhető el. Nem nagy pénz. Viszont, ha beszorozzuk 290 ezerrel ?! AJgyanis ennyi a megye szán­tóterülete. S szorozhatunk majdnem ötmillióval is, az országos összesítésű szántóte- nölét-nagyággal...! \ Nem a fordítottja Telik tőlünk több is Tartós hatások, elSensúSyok Szándékosan választottunk kisebb horderejű példát, így kívánva igazolni, a látszatra jelentéktelen jelentőssé nőhet a gazdasági tevékenységben. Jelentőssé nő, mert a ráfordí­tások abszolút vagy viszony­lagos csökkentése: hatékony­ságot javító tényező: Ilyen a technológia korszerűsítése, avagy az áru jobb minősége is, ám ez csak kettő a sereg­ből, aminek valamennyi tag­ja hozzájárulhat a munka társadalmi hatékonysága ma­gasabb fokához. Összegeződő hatásokról kell tehát beszél­nünk, amikor a hosszú távú fejlődés egyetlen lehetséges útjáról, hatékonyság és minő­ség ötvöződéséről írunk. Mi jellemzi napjainkban a megye termelőágazatait, első­sorban az ipart? Ugyan som­más a fölsorolás, de a követ­kezők: a népgazdaság haté­konyabb fejlődését segítő tar­tós folyamatoknak csak kez­deti jelei vannak; a lehetsé­gesnél és a szükségesnél las­Az aratók egészségéért Megerősített márkavédelmi őrjáratok Nemzetközi tanácskozás a diabetikus kezelésről Nemzetközi diabetes Duna Ezimpozion kezdődött tegnap Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Székházában. A Duna menti országok kutatóinak, szakembereinek VI. ilyen ta­nácskozásán mintegy 300 résztvevő — köztük másfél­száz külföldi orvos — számol be a cukorbetegséggel kapcso­latos tudományos kutatások eredményeiről, a diabetes ke­zelésének korszerű módszerei­ről. A háromnapos szimpo- ziont Magyar Imre profesz- szor, a Magyar Diabetes Tár­saság elnöke nyitotta meg, aki a tanácskozás elnöki tisztét is betölti. Ezt követően a tudományte­rület két világhírű kutatója: Rolf Luft svéd professzor, a Nemzetközi Diabetes Társaság tiszteletbeli elnöke és Alois Beringer osztrák professzor, a Nemzetközi Diabetes Duna Szi.mpozion Szövetség elnöke tartott bevezető előadást. A szimpozion szekcióülések­kel folytatja munkáját. A kora reggeli személyvo­nattal robogunk Cegléd felé. Hivatásforgalom, mondják vasutas nyelven, ami annyit tesz, hogy jórészt a főváros és Cegléd közötti települések in­gázói kpptatják az üléseket. Hajnalban fel Pestre, délután, este hazafelé Monorra, Al­berti rsára, Ceglédbercelre, vagy éppen a végállomásra, Ceglédre. Mi azonban most éppen az ellenkező irányba vonatozunk. Hely van bőven. Nem fojto­gat a cigarettabűz. Kulturál­tan utazunk. Valóban? Minden relatív. Zsúfoltság tényleg nincs, de a padlón papírfecnik, cigaret­tacsikkek, szétköpködött nap­raforgómagok. Asz ablaküveg homályos a kosztól, a vízkő­től, vagy ki tudja mitől. A pla­fonon a fülke műanyag faiián a füst, a ráevődött por, vagy valami más hagyott letöröl- hetetlenneik látszó nyomokat. S ha kinézünk az ablakon, Vagy leszállunk az állomáso­kon? Cegléd, akár egy kis park, Albertirsán az állomást átépítik, addig meg minek köl­teni rá. A rakodón most por van, de ha esik egy kis eső, bokán felül ér a fekete sár. A töltéseken és a vasúti pá­lya mentén sok helyen a gaz uralkodik. S hogy ne csak a természetet hibáztassuk, szép számmal díszelegnek rozsdá­sodó vaskályhák, kiszu perólt autókarosszériák, vonatból ki­hajított műanyag- és papír­fecnik. Változatos a kép. A korszerűség ára? A MÁV budapesti igazgató­ságán építészekkel, műsza­kiakkal, beruházókkal beszél­getünk a ceglédi út kapcsán, a vasút- és a környezetvéde­lem kérdéseiről. Naponta tíz- és százezrek ülnek vonatra. Az állomáson, pályaudvaron, a kocsiban töltött órák akarva- akaratlan, közérzetüket, mun­kakedvüket is befolyásolják. Kővári József, a tervgazda­sági és műszaki fejlesztési osz­tály vezetője nem igyekszik szépíteni a helyzetet Tisztá­ban vannak azzal, hogy amíg a vontatásban és műszaki te­rületen forradalmasodott ná­lunk a közlekedés, addig ami a tisztaságot illeti, csak kul­logni tudnak az igények után. Két évtizede még Cegléd felé is gőzösök küszködtek a teherrel. Itt is, s a mellékvo­nalaikon is felváltották azokat a villany- és dízelmozdonyok. Az első félévben a népgaz­daság alapvetően a terv fő követelményeivel összhangban fejlődött — állapította meg a pénzügyminiszter az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán, ennek nem mond ellent, hogy az ipari termelés — bár az el­múlt évi csökkenés után az idén megélénkült, kisebb a tervezettnél. A termelékeny­ség viszont jól alakult, mint­egy 6 százalékkal emelkedett, tehát gyorsabban nőtt, mint a termelés. Nem kis gond vi­szont, hogy egyelőre például a gépiparnak nincs annyi megrendelése, hogy jelentő­sebben növelhesse termelését, amiben az is szerepet játszik, hogy termékeinek egy része még mindig nem eléggé kor­szerű. A Csepel Autógyárban a sok gond ellenére az éves I tervnek valamivel több mint] Nem 40, 50, hanem 80—100 kilométerrel robognak a mun- kásvonatok. Azért azonban nem szabad belenyugodni a gondolatba, hogy a korszerű­ség ára az lenne, hogy a tisz­taság terén minden marad a régiben. Sorolom az elszomorító ta­pasztalatokat. Azt, hogy a mosdóban a csapból talán még sohasem folyt víz, a törülkö­ző- és papírtartó csak afféle fölösleges cifraság. Az állo­másokon egyre kevesebb a zöld, a virág, i Másodrangú feladat? Az osztályvezető szerint ta­gadhatatlan, hogy az Utóbbi évtizedekben a vontatás, a szállítás műszaki korszerűsí­tése mellett csak másodrangú feladat volt a higiénia, a tisz­taság. Most, a VI. ötéves terv­ben az életszínvonal megőrzé­sének politikája náluk azt is jelenti, hogy éppen ezeken a bajokon igyekezzenek segíte­ni. A budapesti igazgatóságon azonban nemhogy több, ha­nem egyre kevesebb a takarí­tó, a pályamunkás. Igaz, gé­pesítéssel, a műszaki feltéte­lek javításával pótolni lehet­ne őket, csakhogy az elmúlt két évtizedben alig-alig köl­töttek ilyen jellegű beruházás­ra. Most is kevés a pénz! Az első, a forgalom fenntartása. A fővárosi pályaudvarokon naponta 15—20 kocsit tudnak megmosni a berendezések. Édeskevés ez, s bár a tervek szerint korszerűsítik, fejlesztik ezeket a berendezéseket, a kö­vetkező esztendőkben sem lesz belőlük elegendő. Még nehe­zebb a kocsik belső takarítá­sa. Évente egyszer-kétszer — állítják a MÁVdgazgatóságom — minden kocsiban van nagy- takarítás. Ha így is van, az eredmény alig-alig látható. Gondoljunk csak bele, egy vasúti kocsinál nagyobb la­kásban 3—4 ember él. Mégis mi lenne, ha évente csak egy­szer veselkedne neki a házi­asszony. Elvileg nemcsak na­ponta egyszer, hanem a gya­kori fordulók miatt többször is ki kellene söpörni, felmos­ni a kupékat. De említettük: nagyon kevés a takarító, és szerszámaik — a vödör, a sep­rő. a rongy — egyenlőtlen har­cot folytatnak a szeméttel. Igaz, nemcsak Pesten, hanem Pest megye többi végállomá­sán is igyekeznek felfogadni takarítóasszonyokat. Nem nagy sikerrel! felét sikerült teljesíteni. Gya­kori viszont az anyaghiány, főként más vállalatoktól szár­mazó kovácsolt darabokból, félgyártmányokból és öntvé­nyekből, s nehézséget okoz a munkaerőhiány is. A félév során csaknem 200 emberrel csökkent az autógyár létszá­ma, s nemcsak fizikai mun­kások, hanem jól képzett mérnökök és közgazdászok is hiányoznak. Ennek ellenére megfelelő ütemben szállítot­tak a szovjetunióbeli Ivovi autóbuszgyár részére hidro- mechanikus sebességváltó készleteket, az NDK-ba és Lengyelországba dugattyúkat, s ugyancsak az NDK-ba nye­regszerkezeteket. Sikerrel ol­dották meg eddigi egyik leg­igényesebb feladatukat is, az amerikai exportra készülő Ikarus—286-os városi autóbu­szok alvázainak gyártását. Megerősített munkavédelmi őrjáratok ellenőrzik az aratá­soknál a balesetvédelmi elő­súbb a gazdaságos termelési és termékszerkezet kialakítá­sa; változatlanul, egyenetlen, ellentmondásos a beruházási tevékenység; a munkaerő- gazdálkodás — de már a képzés sem! — nem igazodik megfelelően a termelőágaza­tok népgazdasági fontosságá­hoz, az ezek teremtette igé­nyekhez. * Mi jellemzi napjainkban a megye termelőágazatait, első­sorban az ipart? Határozott törekvés a gazdaságos kivitel erőteljes fokozására; a gyárt­mányfejlesztés meggyorsítása; a beruházási feladatok éssze­rűbbé tétele; a létszám papí­rok jelezte és valóságos ará­nyainak összevetése; a terme­lés anyag- és energiaigényé­nek fajlagos mérséklése. Nincs semmiféle ellentmon­dás a két bekezdés között, bár mintha egyik a másiknak a fordítottja lenne. Olyannyira nincs ellentmondás, hogy a legtöbb termelőhelyen egy­szerre, párhuzamosan lelhetők fel a kedvező és a kedvezőt­len vonások, jellemzők. Megint beérve hivatkozásnyi példá­val: a Nagykőrösi Konzerv­gyárban eredményes erőfeszí­tésekkel jutnak közelebb az anyag- és energiafelhasználás optimumához, bátor lépéseket tettek több üzemben a kért és a ténylegesen szükséges létszám egyeztetésére, de ugyanakkor a gazdaságos kivitel fokozásában — mint a tartósítóipar egészében — rengeteg a tennivaló. Tavalyi munkájuk alapján a megyei iparvállalatok na­gyobb fejlesztési alapot képez­hettek, mint amennyit erede­tileg terveztek, ám kisebbet, mint az 1978. vagy 1979. évi nyereségből. A forrás tehát nagyobb a számítottnál, s né­mely jel arra figyelmeztet, éppen ezért a forint is köny- nyebben gurul, bár eredeti­leg arról volt szó, nem lesz semmire sem pénz. Most, hogy lett, ismét fölbukkannak olyan fejlesztési elképzelések, amelyek anyagi fedezete nem hiányzik, ám annál inkább nélkülözik a piaci megalapo­zottságot, azt, vajon eladha­tó lesz-e az áru, s ha igen, haszonnal-e? Names kényszer Másfajta vizekre evezve: a nemzetközi piacokon minden írások betartását és a betaka­rítok szociális ellátását. A MEDOSZ központi munka vé­delmi felügyelete már az ara­tási munka megkezdése előtt felhívta az üzemek figyelmét a dolgozók egészségét szolgáló rendszabályok szigorú végre­hajtására, s külön programot dolgozott ki az ellenőrzés megszervezésére. Ennek nyo­mán jelenleg mintegy 300 munkavédelmi ellenőr járja az állami gazdaságok, terme­lőszövetkezetek aratási mun­kahelyeit. Első alkalommal az idén a megyei tanácsok me­zőgazdasági szakigazgatási szervei is részt vesznek e munkában. A tapasztalat szerint a me­zőgazdasági üzemek körülte­kintőbben járnak el a mun­kavédelmi előírások betartá­sánál. Jórészt ennek tulajdo­nítható, hogy az elmúlt évek­ben az aratásoknál 15—20 százalékkal csökkent a balese­tek száma. Az arány további javítására az idén is naponta gondosan megvizsgálják a gépek műszaki állapotát — előírás is van erre —, s a hajnali rajt előtt szikrapróbát tartanak az esetleges tűzkár megelőzésére. A kombájnosok viszont sok esetben nem tart­ják be az előírt négyórás munkaciklusokat, holott a fá­radtság növeli a balesetve­szélyt. A szociális ellátás sokat ja­vult az elmúlt években. Az ellenőrzések az aratás­ban részt vevő diákok és a szabadságuk terhére munkát vállaló ipari dolgozók baleseti oktatására is kiterjednek. tekintetben élesedik a ver­seny, ám elsősorban a köny- nyűipari termékeknél szól a küzdelem életre-halálra, azaz termelői fönnmaradásra vagy megszűnésre. Mégis, a megye textil-, valamint ruházati üze­meiben nincs kellő becsülete annak a gyakorlati tapaszta­latnak, hogy minden különö­sebb befektetés nélkül a kivi­telnél 10—15 százalékos árnö­vekedést lehetne elérni, ha az adott technológiával minden­kor megegyező lenne az áru minősége — s nem maradna el, olykor jelentősen attól —, s ha a gyártók pontosan szál­lítanának. Az említett nega­tívumok — tehát a technoló­gia kínálata és a tényleges áruminőség közötti különbség; valamint a késedelem a szállí­tásoknál — okozzák egyéb­ként a legtöbb vitát termelők és külkereskedők között, s erre a két tényezőre vezethe­tő vissza az is, hogy az egyéb­ként gazdaságos termékek sem hoznak akkora hasznot, mint amennyit a külföldi ke­reskedő’ másoknak hasonló termékekért — de: megbízha­tó szállítóknak — kifizet. Eb­ből a fölismerésből kiindulva tett, — kezdeti, do nem kis erőfeszítéseket követelő —: lépéseket a technológiai, illet­ve a szállítási fegyelem javí­tására a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat, a Váci Kötött­árugyár, s most már a leg­utóbbi két esztendőben a nye­reség hat-nyolc százalékát ezeknek az intézkedéseknek a javára írhatják. Fényesre koptattuk hivat­kozásainkkal azt a tényt, hogy a világpiaci viszonyok számunkra kedvezőtlenül vál­toztak, s ezt tartós hatásként kell számításba vennünk. Szó sincs arról, mintha a sokszori hivatkozás a gyakorlatban süket fülekre talált volna, hiszen tekintélyes a megyében azoknak a vállalatoknak, ter­melőszövetkezeteknek a tábo­ra, amelyek jelentős üzleti si­kereket mutathatnak fel — közvetlenül, vagy a külkeres­kedelmi cégek közvetítésével bel- és külföldön egyaránt. Példájuk bizonyítja, a hosszú távú gyártás- és gyártmány- fejlesztés gyümölcsei folya­matosan érlelhetők, de ehhez a szüreteléshez újra meg új­ra „telepíteni” kell. A termelők egy része nem töri magát e képletes telepí­tés kerti munkáiért. Mivel a kényelem — a kockázatot nem rejtő megszokottság — még mindig vonzóbbnak látszik, mert kifizetődő, mint a vállal­kozás, csakis a sokoldalú kényszer sarkallhatja a terme­lőket arra, hogy lépjenek. Ez a sokoldalú kényszer azonban nem mindennapos valóság; gyakran teljesen hiányzik, nem hat következetesen. Különféle mércéket alkal­mazva is arra az azonos meg­állapításra jutunk, hogy a megyéből kivitelre kerülő áruknak körülbelül az egy- harmada az, ami gond nélkül — ám így sem könnyen, ha­nem az erős konkurrenciával megküzdve — értékesíthető. A másik harmad eladható így vagy úgy, a harmadik har­mad viszont nem hoz semmit, sőt, annak egy része csak el­visz, veszteséget okoz! S ez beszédes bizonysága annak, miért indokolt a korábban említett sokoldalú kényszer érvényesítése. Döntő tényező Túl könnyen belenyugszunk a középszerűbe, elfogadjuk a halványát, a gyatrát, holott tudjuk, telne több is tőlünk. Mégis, valahogy divatja van annak, hogy a másikra várja­nak, kezdje az, lépjen az, mi majd azután... Az idő döntő termelési tényező, s jelentősé­ge egyre fokozódik. Az elil­lant hetek, hónapok vissza- hozhatatlanok, az elvesztegetett időt nem lehet pótolni semmi­lyen módon. Ezért nem má­sod-, hanem elsőrangú kér­dés: a tartós hatásokra képe­sek vagyunk-e tartós ellensú­lyokkal válaszolni, vagy meg­ragadunk az átmeneti, az idő­leges, a csupán a mának szó­ló cselekedeteknél. Mészáros Ottó A kulturált utazás kérdőjelei % Rendet, tisztaságot a megyében! — ez volt a célja az áprilisban meghirdetett Pest megyei tisztasági akció- £ nak. Az Esti Hírlappal közösen két hete indított soro- g zatunkban azt vizsgáljuk, hogyan halad a fővárost kö- ^ rülölelő megyében a környezetvédelem ügye. Munka- ^ társunk most Ceglédre vonatozott. Tapasztalatai kap- ^ csán a MÄV budapesti igazgatóságán a vonatok rendje ^ és tisztasága, a vasúti környezetvédelem kérdéseiről tá- ^ jékozódott. A mai Esti Hírlapban a főváros és Cegléd ^ kapcsolatáról és az ottani környezetvédelmi kérdésekről } olvashatnak. Korszerű, gyorsan dolgozó, nagy teljesítményű gépeikre lenne szükség minden terüle­ten. Ilyenek azonban egyelő­re a budapesti vasúti igazga­tóságon. alig vannak. A követ­kező években a tervek szerint a Keleti pályaudvaron lesz egy takarítóvágány, amelyre mór felállítják ezeket a munkát se­gítő masinákat. Társadalmi munkában? Téves képet mutatna, ha azt állítanánk, a MÁV, a bu­dapesti igazgatóság nem pró­bál meg mindent annak érde­kében, hogy javítson a jelen­legi helyzeten. A szocialista brigádok évente többször, ön­ként a mundér becsülete ér­dekében, társadalmi munkában takarítják a vonatokat. Elő­fordul, hogy súrolókefét fog­nak. De ki tagadhatja, hogy nem ez az igazi megoldás. Az emberibb környezet meg­teremtésére a vasút kevéssé költségigényes módszerekkel is próbálkozik. Évről évre moz­galmat indítanak a vasút tisz­taságának: megőrzésére, ön­ámítás lenne azonban azt hinni, hogy ezek nyomán má­ról holnapra megváltozik az egyelőre korántsem szívderí­tő helyzet. Csu'.ák András Szárítóra rakott kazal Az albertirsal Micsurin Termelőszövetkezetben energiataka­rékos, úgynevezett Vámosi-féle hideglevegős szárítóra rakják a lucernakazlat. A képen látható — az éppen befejezés előtt álló — kazalba tizenhat vagon lucernát raktak fel. í I t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents