Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

1 1981 .TŰOTJS 24., PÉNTEK K/linan Mikor lesz autópálya az M5 ? (Folytatás az 1. oldalról.) A legelső és legkevesebb pénzt igénylő változtatás, a tehergépkocsik jelentős részé­nek más útra terelése. Nem szükséges például a délegyházi vagy dunavarsányi kavicsbá­nyából nemzetközi főútion szál­lítani a homokot, a sódert. En­nek kimondása azon ban anya­gi következményeikkel is jár. Az 5202-es út (az 5-ös főúttal párhuzamos) javításán; bizo­nyos helyeken (Dabas—Inárcs Ócsa) aszfaltboirításán; ári­nak helyenkénti szélesítésén; illetve a kátyúk megszünteté­sén múlik, hogy a jelenlegi megterhelésnek legalább egy- tizede átterelődjön a főközle­kedési útról. Természetes kí­vánság azonban, hogy az 5202- es út állandóan járható, hasz­nálható legyen. Az első sza­kaszt már idén, illetve 1982 elején adják át. 35 millió fo­rintot emészt fel. Pazarlás nélkül Felvetődött az a jogos igény: a vállalatok ne drága energiá­val, benzint feleslegesen paza­rolva szállítsák a homokot. Biztosítson a vasút elegendő vagont — ez a népgazdaság érdeke is: szállítsák vasúton a kavicsot. A Volánnak ugyan ez nem lenne érdeke, de min­denki más jól járna. Cseri Ist­ván máris megígérte, tárcán belül egyeztetik e magától ér­tetődő tennivalókat. Az autópálya építése több szakaszra tagozódik majd. Először Budapest és Kecske­mét között a fél autópálya ké­szül el, s korszerűsítik a fővá­rosi Nagykőrösi utat, két sza­kaszra bontva elkezdik a vá­rosból kivezető út építését is. Pullaí Árpád miniszter és Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke ebben már meg­egyezett. Kecskemétig várhatóan 1986- ban jutnak el. A harmadik ütembe sorolták az 57-es. kilo­méternél levő kereszteződésig épülő utat, amelyet 1987-ig fejeznek be. A második «pályát 1989-ben adják át a forgalom­nak. A KPM hét csomópont ki­alakítását tervezi: a főváros bejárata előtt; Úcsán; Üjhar- tyánban; Hernád; Táborfalva; Örkény vonalán; Kecskemét­nél, az 52-es és az 54-es útnál. Két, jelentős pihenőt a 17-es kilométernél, majd Lajosmizsé- nél tervezik. Itt és ne máskai A Pest megyeiek jogosan jegyezték meg, hogy Dabas kiválóan alkalmas pihenőhely­nek, hiszen népszerű motelja minden igényt kielégít. A ka- mionosoknak kellemes pihenő­helye lehet. Az autópályáról minimális a kitérő, s a nyugati autópályák tapasztalata — no meg költségkímélés alapján ésszerű kívánság: itt és ne máshol legyen kivezető út, pi­henőhely. Nem vagyunk és nem is leszünk ezután sem olyan gazdagok, hogy félre­dobjuk, ami már megvan. Is­mét jó példája volt a kiváló együtt.működésm>eik; a minisz­terhelyettes megígérte, figye­lembe veszik a kínálkozó le­hetőséget. Mint ahogy azt is: Lajosmizse helyett Kecskemét közelében legyen pihenőhely és megfontolandó: a főváros határában ésszerű-e új, pihe­nésre szánt létesítményeket emelni? Érthető, hogy a Bács-Kis- kun megyeiek sürgették: idő­ben tájékoztassák az érdekel­teket, hol és mikor kívánnak kisajátítani telkeket, házakat, nehogy bárki is feleslegesen fektessen be pénzt, telepítsen gyümölcsöst, senkinek né okoz­zon bosszúságot, csak örömöt az autópálya építése. A KPM készsége ebben is rhegmutat- kozott: még a terménybetaka­rításra is figyelemmel lesznek, sehol felesleges gondot nem idéznek elő. Felvetődött még, hogy az újhartyáni, a dabas-pilisi, az ócsai utak javítása egy időben az autópálya-építéssel megtör­ténjen. Űjhártyán máris sze­repel a tervekben, de vannak olyan kívánságok, amelyek to­vábbi vizsgálatra szorulnak. Ilyen a többi között például a dabasi gyalogos-aluljáró meg­építése, ami ma nem szerepel a programban ... Maris sok Javaslat A lényeg azonban az, hogy már a nagy építkezések meg­kezdése eiótt a legfontosabb kérdésekben megtalálták a kö­zös hangot. Előrelátással, az érdekek egyeztetésével igye­keznek kidolgozni a megfelelő programot. Jól látja a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium; a közlekedési tárca ér­dekét is akkor képviselik jól, ',ia a megyei, valamint a he­lyi szervekkel összehangolják, egyeztetik véleményüket. S mint a tegnap délelőtti tanács­kozáson már ki is derült, sok okos, megszívlelendő, s máris elfogadható javaslat hangzott el. i " Az évekig tartó autópálya­építés bizonyára még sok vá­ratlan gondot okoz majd. De együttműködéssel, kölcsönös megértéssel minden könnyeb­ben oldható meg. S. A. Távirányítású Orionok Magyar cégeknek Mongol elismerés A Mongol Szakszervezetek Központi Tanácsa, a mongol népi forradalom 60. évfordu­lója alkalmából — a két ország együttműködésének elmélyíté­sében elért eredményeikért — elismerő oklevelet adományo­zott az ÉMEXPORT Fővállal­kozó Vállalatnak, valamint a Phylaxia Oltóanyag- és Táp­szertermelő Vállalatnak. Az okleveleket csütörtökön Ba- damtarin Baldo, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete adta át a két vál­lalat képviselőinek. Az ünnep­ségen részt vett Timmer Jó­zsef, a SZOT titkára, ott vol­tak az érintett vállalatok gaz­dasági, párt- és szakszervezeti vezetői. A Phylaxia elsősorban azért kapta az elismerést,' mert ki­emelkedő szerepet vállalt a mongol állategészségügy to­vábbfejlesztéséiben és megszer­vezte a nélkülözhetetlen oltó­anyagok mongóliai gyártását. Szombaton is fogadják a vagonokat Eredményes előszállítás Dicséretesen jól sikerült az idei év a Szobi Kőbányában, a DCM-ben és a Dunai Kő­olajipari ' Vállalatnál. Figye­lemre méltó azonban az is, hogy a Pilisvörösvári Ás­ványbánya mindössze 66 szá­zalékra teljesítette szállítási tervét. Ami az összteljesítményt il­leti, a MÁV Budapesti Igáz- gatóságának vasutasai majd­nem 18,5 millió tonna árut szállítottak, ebből 4 milliónyi származott Pest megyéből. Nem biztos, \hogy ugyan­ilyen jól sikerül a második félév. Mivel ősszel a legtöbb vállalat áttér az ötnapos mun­kahétre, ezért attól tartanak, hogy nemcsak vasárnap, ha­nem szombaton is sok fuvaroztató hagyja vesztegelni a vagonokat. Ez pedig a vasútnak, a szál- iíttátóknak és a népgazdaság­nak . egyaránt kárt okoz. Cs. A. Soha még ilyen alapos, min­den részletre kiterjedő 'tervet nem készített a MÁV Buda­pesti Igazgatósága, mint ami­lyet a VI. ötéves terv első évére. Hogy he legyen fenn­akadás, s minél ritkábban forduljon elő vagonhiány, 32 vállalattal kötöttek elő­szállítási megállapodást. Közülük azonban csak 16 él a kedvezményes feltételekkel, az olcsóbb tarifákkal. A Pest megyeiek közül a Cement- és Mészművek váci gyára, a Pest megyei Közútépitő Vállalat, valamint az Üt- és Hídépítő Vállalat együttesen és össze­sen 92 ezer 400 tonna áru elő­szállítását vállalta. Az előbbi kettő majdnem 300 ezer fo­rint visszatérítést kapott, az Űt- és Hídépítő Vállalat azon­ban a szerződés ellenére sem indított kedvezményes fuvaro­kat. A szállítás adatai egyben a vállalatok munkáját is értékelik. Igény van, anyag nincs Miből építsünk cserépkályhát? Az idén eddig 12 ezer színes televíziót szállított a belkeres­kedelemnek az Orion gyár, s az év végéig további 16 ezret készítenek még, zömében 22 collos, azaz 56 centiméter át­mérőjű képcsővel. Az Orion színes televíziócsa­ládjának készülékei áz AT, 656-ős típusjelet viselik, rövi­desen a jelenleginél kisebb — 20 collos — és nagyobb — 26 collos — képernyőmérettel js forgalomba kerülnek. Az őszi-téli hónapok slágere minden bizonnyal a távirányí­tású színes Orion televízió lesz, amelynek fogyasztói ára, mint a 'gyártók ígérik, nem lesz lényegesen magasabb a most is kapható színes televí­ziókénál. A távirányító egység­gel be-, illetve kikapcsolható a készülék, szabályozható vele a szín, a fény- és a hangerő, valamint a csatorna. éve a Ferunion Műszaki Kül­kereskedelmi Vállalat impor­tált kályhacsempét, de a kül­földi partner felbontotta a szerződést, s azóta a hazai piacról végképp eltűnt a cse­rép. A gyártók Jelenleg három gyár van Magyarországon, amelyik kályhacserepeket gyárt. Volt ugyan egy üzem Romhány- ban is, de azt néhány éve át­állították, s azóta ott csempé­ket állítanak elő. A nyíregy­házi gyár most éppen helyet változtat, s egyúttal rekonst­rukcióra is sor kerül, a za­laegerszegi kis kapacitású, Esztergomban pedig... — de erről szóljon inkább a Komá­rom megyei Kályhacsempe­gyártó és Építő "Vállalat fő­mérnöke, Ilcsik Ferenc: — Figyelembe vesszük a hazai igényeket, de az egész országot nem tudjuk ellátni. — Nem lehetne az exportra szánt mennyiséget itthon ér­tékesíteni? Kissé enyhülnének a gondok... — Amit exportra termelünk, az a nyugat-európai szabvány szerint készül, esiért ' nálunk nem építhető be, mások a mé­retei. A Kazán-szoros látképe a fedélzetről nek, a hajó első géptisztjének szolgálatba kell'mennie. ■ Kovács Ferenc: — Harminc­két éves vagyok, a technikum befejezése után jöttem a cég­hez. Emlékszem, valamiféle dac is volt bennem, mert anyámék ellenezték. Amikor belekóstoltam, éreztem valami olyat, hogy igazuk lehet, de maradtam. Kezdetben csak azért is, aztán valóban meg­szerettem, mert lehet ezt sze­retni, . bár itt szinte állandóan szolgálatban, készenlétben va­gyunk az út végéig. És az oly­kor három hétig is tart. Az átlagfizetés nem nagy, de ha hozzászámítom a napidíjat, a látnivalókat, megéri. Persze... olyan ez is, mint a repülősök munkája: sokat utazunk és keveset látunk. A delta halászai A matrózokat kivéve — ter­mészetesen csak ezen az estén — mindenkinek megvan az elfoglaltsága. Azzal együtt, hogy csak zava rok a fedélze­ten, röstellem, de nem csinál­hatok semmit. így hát pity- mallatkor felóvakodok a ke- rékállásba és az éppen ügye­letes Tollas József Kapitány áloműző élcelődésein derülök én is. Egészen addig, amíg a láthatáron fel nem tűnnek a Duna-delta állandó és ki tud­ja, mióta az ősi foglalkozást űző lipovánok, ördőngős ügyességgel halászó előhírnö­kei. Jó napnak nézünk elébe, friss halra van kilátás! Csu­pán az alku van még .hátra. Látó János Egy-két év A cserépkályhák iránt meg­nőtt az igény. Ennek köszön­hetően megkezdődött egy fo­lyamat, egy-két év alatt mindhárom gyárat olyan szintre hozzák, hogy képesek legyenek ellátni a hazai piac igényeit. A BÉPA, a Budapes­ti Építőanyag-ipari Szövetke­zet is készül rá, hogy kályha- cserépgyártással bővíti tevé­kenységét, igaz, nem a bel­földi megrendelők problémáin szándékoznak segíteni,/ hanem exportra termelnek majd. A magunk gyártotta kály­hacserép tehát kevés, s még ebből a semmire sem elegen­dő mennyiségből is egy jóko­ra részt külföldi piacra szál­lítunk, s nem azért tesszük ezt, mintha önzetlenek len­nénk, hanem mert napnyuga­ton megnövekedett a kon­junktúra. S most tpindenkd — gyártók, felhasználók egyaránt — a Ferunionra vár, hátha ez a vállalat képes lesz ' csodát tenni, szerezni valamelyik szomszédos országból annyi cserepet,1 amennyi kitart; amíg felszökik a hazai kínálat. Szepesváry Margit, a Fe­runion kerámiaosztályának vezetője egyelőre nem mond­hat biztatót arról, beváltják-e a hozzájuk fűzött reménveket: — Szeretnénk megtalálni a külföldi partnert, de próbál­kozásaink még kezdeti stá­diumban vannak. Reméljük, hogy igyekezetünk nem lesz hiábavaló, hiszen tudjuk, mi­lyen rengeteg cserépre volna szükség, s örülnénk, ha tud­nánk szerezni. A megoldás tehát még vá­rat magára 1 , Pável Melinda Még elevénen él emlékeze­tünkben az az idő, amikor azt hittük, hogy olajjal fűtő or­szág leszünk. Akkoriban sor­ra lebontották és kidobták az emberek a régi cserépkályhá­kat, mondván, hogy az olaj- fűtés tisztább, kényelmesebb, •sőt talán olcsóbb is. Azóta a bontásból származó cserepe­ket apránként elszállították, eltemették a szeméttelepeken, s mire észbekaptunk' és bánni kezdtük, hogy könnyelműen megváltunk a megbízható fű­tőalkalmatosságoktól, már hiába keresgéltük a maradvá­nyokat a lomok között. Akadtak azért óvatosabbak is. akik nem hamarkodták el a döntést: Eötvös Károly aszódi olvasónk akkor is kitartott bevált cserépkályhái mellett, amikor mások a kényelme­sebb megoldást választották. Azonban telt-múlt az idő, s a cserepek elöregedtek, megre­pedtek, s az alig észrevehető hasadékokon szivárogni kez­dett a füst. Bonyodalmak — Át kell rakatni — álla­pította meg olvasónk, s ke­resett egy cserépkályha-építő mestert, abban a hitben, hogy kívánsága egy-kettőre telje­sülni fog. Talált hozzáértő embert, mégsem haladt előre az ügy. A mester megszemlélte a kályhát, s közölte: itt nem elég az egyszerű átrakás, a csempéket is ki kell cserélni. Ámde kicserélni csak másik cserépre lehet, s mert a kály­haépítőnek tudása és igyeke­zete volt ugyan, de cserepe egy darab sem, itt megállt a tudomány. Eötvös Károly ismerősei ta­nácsára felkeresett néhány cí­met. Járt a Zalaegerszegi Ke­rámia- és Cserépkályhagyár budapesti kirendeltségén, fel­keresett egy szövetkezetét, de anyag hiányában ők sem vál­lalták a munkát. S mikor már nem tudott hová fordul­ni, akkor' írt a szerkesztőség­nek, hátha mi tudjuk, hogyan juthatna egy új cserépkály­hához. Felhívtuk a Pest megyei Kéményseprő, Cserépkályha- építő és Gázszerelő Vállalatot, s Kardhordó Endre igazgató­tól megtudtuk, hogy a cserép­kályha-építő részlegük dolgo­zóit, miután hónapokig kény- szerűségből tétlenkedtek, át­irányították más munkára. Rengeteg megrendelésük len­ne. de mindhiába, mert anyag nélkül nem lehet cse­répkályhát építeni. Néhány nak és Jugoszláviának egybe­esik a határa. Mindez a Duna közepén! Innen már a bolgár —román határon csorgunk to­vább. A jobb pártolj, lassan el­marad mellettünk Nikopol, vagy ahogy mi jobban ismer­jük, Nikápoly. Égbeszökő em­lékmű idézi a törökök elleni harcot. Lent a völgyben, ahol valamikor a véres csata dúlt, ma békés, zöldellő a táj. A két part, két kor. Nikápoly a történelem, átellenben Turnu Magurelle, a mai kor román ipari bázisa. Este a vacsora után, sza­badfoglalkozás, már azoknak, akiket nem szólít a szolgálat. A hajó kedvenc időtöltésének vetve alá magam, snapszeroz- ni kezdek. A többiek öröme csak a későbbiek során .vilá­gosodik meg előttem: négy bunkót sikerül összegyűjte- nerfi. A játékot szerencsére megtöri, hogy Kovács Ferenc­ember. Süllyed a víz alattunk és velünk, hogy aztán 36 mé­terrel lejjebb folytassuk Utunkat ugyanazon a Dunán, amin eddig jöttünk. Három határ Hosszú ideje országok ha­tárán hajózunk. Egyik parton Románia, a másikon Jugoszlá­via. Valamikor dél tájban el­érünk egy pontot a folyó kö­zepén, amikor ismét csöpögős- re köszöntenek. Ez az a pont, ahol Bulgáriának, Romániá­Négy országon át a tengerig (3.) A Kazán bizony nagyon szoros úgy van, hogy addig hajózom, amíg meg nem nősülök, de mint hallom, szinte mindenki így indult annak idején. A Dunának az alsó szakaszát már kezdem megismerni — o vízről. Mert a városokat job­bára áthajózzuk. Ritkán ál­lunk meg út közben, csak Re­nt vagy Izmail az, ahol tovább időzünk. Éjfél előtt nem sokkal ér­tük el a Kazán-szorost. Tőlem csak a kormányosokat zavar­ta jobban,- hogy sötét van, igaz, őket, nem annyira a bá­mészkodhatnék miatt. Reflek­torok, jelzőfények világítják meg a félelmetes, égbeszökő sziklákat.' A szoros valóban olyan szoros, hogy az ember­nek az az érzése támad: a két partot kézzel is elérheti. Valamikor itt révkalauzok vitték át a hajót. A táj még éjszaka is lenyűgöző. Ilyenkor — és minden szakaszon — ott van a parancsnok vagy a kapitány is a kormányállás- barí. A százéves gyakorlat baj nélkül átsegít e hallatlanul nehéz szakaszon. Lefeküdni nincs értelme, mert ismét olyan dolog következik, amit át kell élni: zsilipelünk. Be­óvakodunk a betonkalickába, hogy aztán nem sók várakozás után két részletben alászáll- junk. Akárha liftben állna az Az ember nem is gondolná, milyen unalmas munka a hajó rendben-, tisztántartása.. Ezek a fiúk azonban már tökélyre tettek szert az ablakpucolás­ban és a fedélzetsúrolásban, a szalon, valamint a kabinok, a fürdők és más helyiségek pa­tyolattisztává tevésében. Pedig többségük innen van a húszon. [ Kaland és hivatás A Nyirati Zsolt III. matróz: — ^■avaly végeztem a Lékai Já- |fl v Hajózási Szakközépiskola­jMm. Az akkori végzősök kö- Btt voltunk néhányan, akik |Hngerre készültünk. Beval- jjHni. elsősorban a látni vá gyás, . úgy mondhatnám, a ka- |BnGvágy miatt. Nem voltam Bg katona, így kútba esett a ^B:v. A szüleim Faddoa lat,- ^|k, kollégisa voltam. Nem ^B)z hát különösebb gondot, ^By sokáig távol vagyok tő- A matróz az első és az ^fclsó ember a hajón. Első, ha ^tani kell, utolsó, ha... a ■ígsort nézzük. Persze az is ■z, hogy ez a kezdet. Szerp­■ menni Az első két út még ■ de amikor szinte szünetet' ■n várva fordulni kell, na- ■m várom a lemaradást. M-vem, hogy talán levelezőn ■égzem a tiszti iskolát. Most

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents