Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

1981. JÜLIUS 22., SZERDA E^rr 1 x/iUffW Heti jogi tanácsok nnn iiinMin rfn-rnimmam^ m A felmondási tilalomról Áthelyezés más munkahelyre Az illeték alapja: az ingatlan forgalmi értéke A Munka Törvénykönyve felmondási tilalmat mond ki egyes olyan esetekre, amikor a dolgozót nagyobb fokú vé­dettség illeti meg. A kollek­tív szerződésnek kell megha­tároznia, hogy a felmondási védettség szempontjából fi­gyelembe veendő, hosszú ide­je fennálló munkaviszony alatt, ás a példamutató, az át­lagon felüli munkán mit kell a vállalatnál érteni. Természetesen, ha a dolgo­zó fegyelmi vétséget követ el, és fegyelmi eljárás helyett a munkaviszonyát ezen indokok alapján felmondják, nem hi­vatkozhat eredményesen arra, hogy őt védettség illeti meg, mert hosszú ideje van a vál­lalatnál, törzsgárdatag, és a mostani botlásán kívül más. terhére róható vétséget soha sem követett el. A vállalati törzsgárda-sza- balyzat is tartalmazhat szank­ciókat a törzsgárdatagság megvonására, ha a dolgozó méltatlanná vált a törzsgárda- tagokat megillető védelemre. Előbb tehát a törzsgárdatag­ság megszüntetésében kell in­tézkedni — véleményünk sze­rint — fegyelmi eljárás ese­tén, azzal együtt. Előállhat olyan helyzet, ha felmondás útján szünteti meg a vállalat a dolgozó munkaviszonyát, hogy előbb küldik ki a fel­mondó levelet, sőt már a munkaügyi döntőbizottság tárgyalja is a panaszt, de a dolgozó még mindig a válla­lati törzsgárdatagok között ■Van nyilvántartva. Ez lehet hiba, de indok arra nem, hogy a felmondást hatálytalanítsák. Hasonló ügyben fordult hozzánk egyik olvasónk, aki­nek átszervezés címén mond­ták fel. munkaviszonyát, mi­vel munkakörében felesleges­sé vált. Olvasónk felmondási korlátozás hatálya alá esik, és azt kérdezi, hogy más mun­kahelyre történő áthelyezése érdekében a munkáltató kö­teles-e az ott dolgozó má­siknak megszüntetni a mun­kaviszonyát, hogy ő a kisze­melt posztra helyezhető le­gyen. A Munka Törvénykönyve egyértelműen úgy rendelke­zik, hogy mindaddig nem mondhatja fel a vállalat a jogszabályban felsorolt ese­tekben a dolgozó munkaviszo­nyát, amíg a vállalatnál van olyan munkakör, amelynek ellátására a dolgozó alkalmas, és amíg ilyen munkahelyre áthelyezhető, feltéve, ha a dolgozó azt elvállalja. A vállalatnál olvasónk azt a felvilágosítást kapta, hogy nincs olyan munkahely, aho­vá át lehetne helyezni. Azt írja levelében, hogy van olyan munkakör, csak ott a vállalat mást foglalkoztat, akit nem­rég helyezett oda, és feltétele­zi, hogy ezt azért tette, hogy ő ne legyen oda helyezhető. Számtalan esetben írtuk már, hogy a vállalat sem él­het vissza a Munka Törvény- könyvében foglalt jogok gya­korlásával. A Legfelsőbb Bí­róság Munkaügyi Kollégiuma kimondta, hogy felmondási tilalom esetén, a különös in­dok fennállásának megállapí­tásához, mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett, a vállalat részére tarthatat­lanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a dolgozó munkaviszonyának további ■KECSKEMÉT A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat vasbetonszerelő-betanító tanfolyamot szervez 18-35 év közötti férfiak részére. A tanfolyam 1981. augusztusában kezdődik és hat hónapig tart. i Az eredményesen vizsgázókat segítjük abban, hogy a jogszabályi feltételek megléte esetén szakmunkásvizsgát tehessenek. Az elméleti foglalkozások idejére átlagkeresetet, a gyakorlati képzés idejére teljesítményt fizetünk. Részletes tájékoztatást a munkaügyi osztály ad, címe: Kecskemét, Klapka u. 34. Július 18-tól 27-ig árengedményes bútorvásárt rendez a Bútorértékesítő Vállalat Pomázon, a 2. sz. iskolában (Beniczky u. 57.) és a szemben levő tornateremben. Szekrénysorok, lakószobák, kárpitozott garnitúrák, MDW elemes bútorok és kerti bútorok. fenntartása. A különös indok jelentkezhet a dolgozó szemé­lyével összefüggésben, de je­lentkezhet a vállalat gazdál­kodási körében is. Ha a mun­kaügyi vita során bizonyítást nyer, hogy a vállalatnál meg­felelő és szükséges átcsoporto­sítással kialakítható lenne ol­vasónk részére megfelelő munkahely, mert hiszen eh­hez megfelelő képesítéssel és gyakorlattal rendelkezik, ak­kor ez indok lehet arra, hogy a munkaügyi vita során ol­vasónk felmondását hatály­talanítsák. Ha viszont azon a munkahelyen létszámbőví­tésre nincs lehetőség, átszer­vezésre nincs meg a törvé­nyes ok, akkor nem lehet más dolgozó munkakörét csak azért felmondani, hogy olva­sónknak helyet csináljanak. Ha tehát nincs a vállalatnál olyan üres munkahely, ame­lyet a munkáltató felajánlhat, és amelyet a dolgozó el is fo­gad, akkor a felmondás törvé­nyes, a munkáltató jogait tör­vényesen gyakorolja. Mulasz­tás vagy egyéb jogsértés s vállalatot nem terheli. A munkáltatótól beszerzett információnk szerint, olva­sónk munkaviszonyának fenn­tartása a vállalat részére tarthatatlanná vált, arányta­lan terhet jelent számukra, ezért a mi véleményünk is az, hogy a felmondás jogszerű volt • Az öröklési Illetékről. Z. L. ceglédi olvasónk szü­leivel eltartási szerződést kö­tött, és a hagyatéki tárgyalás után meglepetéssel tapasztal­ták, hogy vagyonátruházási il­leték címén 17 százalék megfi­zetésére kötelezték. Fellebbezé­süket is elutasították. Olvasónk hivatkozik a tv Jogi esetek című adására, úgy emlékszik, hogy ilyen esetben kevesebb il­leték terheli az örökösöket. Kérdésére az alábbiakról tá­jékoztatjuk. Ingatlannak tartási, életjára­déki vagy öröklési szerződés alapján történő átruházása ese­tén az illeték alapja az ingat­lan forgalmi értéke. Ilyen szer­ződések esetében az illetékek­ről szóló 11/1966. PM. számú rendelet 24. paragrafusa alap­ján kell az illetéket megálla­pítani. A visszterhes ingatlan- vagyon-átruházási illeték álta­lános kulcsa 17 százalék. A la­kástulajdonnak újraértékesíté­se esetén az illetékkulcs 7 szá­zalék, akkor is, ha az ilyen tu­lajdoni hányadnak tanácsi bér­lakás bérleti jogának megszer­zése a cél. Olvasónkkal szem­ben nem követtek el törvény- sértést, mert nem esik a csök­kentett illetékkategóriába. D. M. J. A Legfelsőbb Bíróság döntése Kártérítés karambol után Egy személyautó összeütkö­zött a vele szemben szabályo­san közlekedő motorkerékpár­ral, amelynek oldalkocsijaoan ötven éves asszony ült. A ka­rambolt az autó vezetője okoz­ta, akiről kiderült, hogy fiatal­korú és természetesen jármű­vezetői jogosítvánnyal nem rendelkezett. Ezért a bíróság elítélte. A baleset következté­ben az aszony oly súlyos sé­rüléseket szenvedett, hogy egyik lábát amputálni kellett. A szerencsétlenül járt nőnek 67 százalékos rokkantság miatt nyugdíjat állapítottak meg. Az Állami Biztosító megyei igaz­gatósága — a gépjárművek kö­telező felelősségbiztosítása alapján — dologi károk, ke­resetveszteség, utazási költség, s egyéb címeken 150 ezer fo­rintot megtérített és havi 4560 forint járadékot állapított meg részére.- A sérült nő azonban ezenkívül nem vagyoni kárté­rítést is követelt a biztosító­tól, ezért pert indított ellene. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely 150 ezer forintot ítélt meg neki. A döntés indoklása szerint a rokkant művégtagot kapott, amellyel azonban csak korlá­tozottan tud mozogni, tehát já­róképességének csökkenése életét és a közösségben való részvételét jelentősen akadá­lyozza. Vagyoni kárának meg­térítése azonban a nem va­gyoni kihatásokat is enyhíti. különösen azért, mert az Ál­lami Biztosító kötelezte magát Trabant-Hycomat autó vétel­árának megtérítésére. Ezáltal mozgásképessége — viszonyla­gosan — javulni fog. A durva férjet kitették a lakásból A válóperben a járásbíró­ság, majd fellebbezésre a me­gyei bíróság úgy döntött, hogy a gyermekek az anyához ke­rülnek, a közös tulajdonukat képező kétszobás szövetkezeti lakás használatát pedig meg osztotta közöttük. Az asz- szony ugyan arra hivatkozott, hogy férje évek óta rendszere­sen italozik, családjához dur­va, többször bántalmazta, egy­szer oly súlyosan, hogy kórhá­zi kezelésre szorult, de a bí­Nem tudta bizonyítani álláspontját — Negyvenfokos lázam van, és súlyos fájdalmakat érzek — hívta fel otthonából egy nyugdíjas asszony a körzeti or­vost — Szíveskedjék hozzám kijönni. — Nem kereshetem fel, de jöjjön be holnap a rendelőin­tézetbe, ott majd megvizsgá­lom — hangzott a válasz. Az asszony, magas láza miatt, taxin egy kórház am­bulanciájára vitette magát, ahol megállapították betegsé­gét, gyógyszert írtak fel és utasították: holnap keresse fel a körzeti orvost. Ezt még is tette. Az orvos szakrendelésre küldte, ahonnan vizsgálat után a mentők kórházba szállítot­ták. Fölépülése után a nyugdíjas a tanács igazgatási osztálya és rendelőintézete ellen kártérítési pert indított. Keresetében ar­ra hivatkozott: a körzeti or­vos mulasztást követett el, amikor telefonhívásra nem ment el hozzá, emiatt beteg­sége súlyosabbá vált, gyógyu­lása elhúzódott, több hónapig fekvő beteg volt, ennek kö­vetkeztében jelentős kára ke­letkezett. A per a Legfelsőbb Bírósá­gon dőlt el, amely a keresetet elutasította. A határozat indoklása rá­mutatott arra, hogy a Polgári Törvénykönyv értelmében az alkalmazott által harmadik személynek okozott kárért a munkáltató közvetlen felelős­séggel tartozik. Aki másnak jogellenesen kárt okoz, azt megtéríteni köteles, kivéve, ha bizonyítja, hogy az adott helyzetben elvárható módon járt el. A rendelkezések alap­ján a nyugdíjasnak kell bizo­nyítania, hogy kára keletke­zett és ezt felelős személy te­vékenysége vagy mulasztása okozta. Tehát ebben az ügy­ben elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy az orvos eljá­rása és a nyugdíjas betegsé­gének súlyosbodása, elhúzódá­sa között okozati összefüggés van-e. Ezt a nyugdíjas nem tudta bizonyítani — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — Beteg sége a telefonhívás előtt négy hónappal kezdődött és erre megfelelő gyógyszeres kezelést kapott. A kórházi ambulan­cián történt vizsgálatkor sem volt olyan állapotban, ami azonnali kórházba szállítását indokolta volna, hanem a kör­zeti orvosi szakrendelésre uta­sították és csak az akkori vizs gálát eredménye alapján ke­rült kórházba. Az Igazságügyi Orvosszak'értői Intézet véle­ménye mindezeket megerősí­tette és megállapította: a kör­zeti orvos magatartása a be­tegséget és a gyógyulás idő­tartamát nem befolyásolta. róság álláspontja az volt, hogy a két szoba egymástól elkülönítetten használható, te­hát indokolatlan az az aggály, hogy az együttlakás lehetetlen. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely az alsófokú bíró­ságok döntését hatályon kí­vül tyelyezte és a férjet a la­kás kihagyására, az asszonyt pedig 12 ezer forint kárpótlás fizetésére kötelezte. A határozat indokolása sze­rint nincs akadálya annak, hogy a bíróság a szövetkezeti lakás valamelyik tulajdonosát — jogaira és törvényes érde­keire tekintettel — a kizáró­lagos használatra feljogosítsa. Ilyen indok a családvédelmi érdek. Bár a lakás a megosz­tott használatra alkalmas, de a férj durva magatartása miatt nincs lehetőség arra, hogy to­vábbra is mindketten benne maradjanak. Ez a gyermekek testi és szellemi fejlődésére is hátrányos lenne. Az együtt­élés alatt az anya gyermekeit kifogástalanul nevelte és min­dent megtett, hogy a családos összetartsa. Ez azonban a férj magatartása miatt meghiúsult. Ezért rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak mi­nősül, aki elhelyezéséről ma­ga köteles gondoskodni. Ehhez azonban anyagi segítségre van szüksége, ezért indokolt, hogy volt felesége 12 ezer forint kárpótlást fizessen neki. Tíz nap rendeletéiből Az Országos Építésügyi Sza­bályzat módosításáról a 18/1981. ÉVM. sz. rendelet !n- tézkediik. (Magyar Közlöny 37. sz.) A közegészségügyi-járvány­ügyi ellátás helyi intézmé­nyeinek szervezetéről és mű­ködésének szabályozásáról a 21/1981. sz. Eü.M. utasítás rendelkezik, (Egészségügyi Közlöny 13. sz.) A rendezvények és kiadvá­nyok területén szükséges ta­karékosságról az Ipari Köz­löny 13. számában jelent meg a 106/1981. (IpK. 13./ IpM. számú utasítás. A külföldi élelmiszer-készít­mények és italok behozatalá­nak egészségügyi feltételeiről intézkedik az 5/1981. (VII. 3.) EüM. sz. rendelet. (Magyar Közlöny 38. sz.) A honvédelmi törvény vég­rehajtásáról kiadott 2/1976. (VI. 17.) HM. számú rendelet módosításáról az 1/1981. VII 3.) HM. számú rendelet intéz­kedik. A felesleges és elfekvő kész­letek hasznosításával össze­függő veszteség elszámolásá­ról a 19/1981. (VII. 3.) PM. sz rendelet intézkedik. (Magyar Közlöny 38. sz.) A közvagyon közös védelme CJ LÁMPASOR készült el a kisváros főutcáján, örült neki a helység apraja-nagy- ja, hiszen világosabb lett a környék, derűsebbek az esték. Egy héttel később már csak minden harmadik-negyedik lámpa világított. A többit va­lakik tönkretették. Lehetne-e azt mondani, hogy egyedi a példa, nem al­kalmas az általánosításra? Nem erre mutat, hogy másutt olykor életmentésre szolgáló telefonokat tesznek tönkre, másik helyen a köztéri szob­rokat csúfítják el. Hosszan le­hetne még sorolni a példákat, s a legszomorúbb éppen az, hogy mindenki tudna hozzá­tenni néhányat a saját tapasz­talataiból. Ha valaki azt vetné ellen: ez mind rendőri ügy — csak részben lenne igaza. Tény, hogy a rongálások, garázdál­kodások törvénybe ütköző cselekmények, s ezekért az el­követőknek — bizonyos ese­tekben — büntetőjogilag is fe­lelniük kell. Ám az is igaz, hogy mindez egy bizonyos, rossz szemlélet szélsőséges megnyilvánulása. Annak a — más téren is gyakran ta­pasztalható — szemléletnek, hogy ami mindenkié, az sen­kié. Más szóval azt állítják: ami a közösségé, az közpré­da lehet. NEM KEVÉSBÉ veszélyes ez a szemlélet olyankor, ami­kor helyenként hivatalból cse­lekszenek eszerint. Ismét az életből vett példa: beázott egy házkezelőség gondozásában levő lakóház teteje. Egészen kis összegbe került volna, ha azonnal megjavítják, közvet­len a lakók bejelentése után. Am az illetékesek még ahhoz sem vették a fáradságot, hogy megnézzék a beázott tetőt — csak akkor, amikor . már a javításhoz több száz ezer fo­rintos beruházás, felújítási terv és egy sor minden más kellett volna. Akkor már ki lehetett mondani — hogy nincs rá pénz, nincs rá kapa­citás. S itt még csak nem is mondhatja senki, hogy szán­dékosan okoztak volna kárt a közösségnek. Csupán gondat­lanság történt, csak nemtörő­dömségről volt szó. Óhatatla­nul arra gondol mégis az em­ber: vajon ugyanígy vártak volna a bizonytalan jövőre azok a bizonyos illetékesek akkor is, ha a saját házukról lett volna szó? Kevesebb fi­gyelmet érdemelne a közösség vagyona, mint a személyi tulajdon? Ami egyszer megépült, lét­rejött, amit közpénzen felsze­reltek, berendeztek — az a közösség tulajdona. Ha úgy tetszik: közkincs. S ha nem is kellett érte saját zsebünk­ből leszámolni a száz-, ezer vagy éppen millió * forintokat, bizony valamennyien hozzá­tettük a magunkét. MINDÖSSZE egy kissé gon­dolkozni kell. A köztéri vilá­gítás, vagy az utcai telefon az állampolgárok hozzájárulásá­val, adófilléreiből jött létre. Mi több: l)a az értelmetlenül tönkretett tárgyat pótolni kell, annyival kevesebb jut a to­vábbi hónapokban, években olyasmire, amire nagy szüksé­ge volna a községnek, a vá­rosnak. Nem kell külön bi­zonygatni, hogy a fejlesztésre, építésre szánt összegek na­gyon is végesek, különösen most, amikor fokozottabban kell takarékoskodni. A kép teljességéhez tarto­zik, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a biztató hí­rek is. Mind több helyen épül sok minden társadalmi mun­kával. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre több helységben és szinte naponta többen és többen látják: amit együttes erővel létrehoznak, az a kö­zösségé s egyben minden, köz­vetlenül vagy közvetve érde­kelt helyi lakosé, állampolgá­ré. Azon fáradoznak, hogy mind több legyen a mienk, a szűkebb vagy nagyobb kö­zösségé. Mindinkább így van ez » vállalatok, szövetkezetek va­gyonával is. Gyökeret ver az a felfogás, hogy a gyárból el­tűnő szerszámok, a' szövetke­zet kint felejtett és lassanként elfogyó termékei — személyes kárt is jelentenek. Ami sző­rén-szálán elvész, azt valaho­gyan pótolni kell, s ez éppen a becsületes emberek rovásá­ra megy. A MINDENKIÉRT tenni hajlandó ember nem a maga részét félti; közkincsnek te­kinti azt, ami van, s nem hagyja, hogy közprédává vál­jék. Vagyis, ha lassan is, de egészen biztosan megváltozik a szemlélet: a közösség tulaj­donára éppúgy vigyáznak, mint legszemélyesebb holmi­jaikra. Várkonyl Endre i I

Next

/
Thumbnails
Contents