Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

6 ’xMÄ av 1981. JULIUS 19., VASÄRNAP Vitás munkaügyek a bíróságon Lehet kellemes, ha szigorú ? mmm Italfogyasztásban hazánk a nemzetközi ranglistán már 1975-ben is jó helyezést ért el: akkor a 13.-ok vol­tunk, mára a hetedikek lettünk a mezőnyben. Az ége­tett szeszesital-fogyasztásban a tizenegyedikről a kétes értékű harmadik helyre törtünk. Nem meglepő hát a Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság jelentése, miszerint minden negyedik közúti baleset közvetlen vagy közvetett okozója az ittasság. A Pest megyei Munkaügyi Bíróság statisztikája hasonlót mutat: a felelősségre vonások közül minden negyedik esetben valamilyen szerepet játszott az ital. Vádlott az ital A józanul élő és gondolkodó emberek bizonnyal egyetér­tenek az Alkoholizmus Elleni Bizottsággal: tennünk kell va­lamit! A Minisztertanács is a közeljövőben vizsgálja, mi len­ne célszerű azért, hogy em­berben, társadalomban ne te­gyen annyi kárt az ital. Az előbb említett számok bár riasztók, mégsem elég megbízhatók, mert nem min­denki okoz balesetet a köz­utakon, aki ittasan ül a volán mögé, ezért a statisztikai arányt sem rontja. S nem minden ittas okoz kellemet­lenséget munkahelyén, nem mindenki kerül fegyelmi­vagy döntőbizottság elé, még kevésbé munkaügyi bíróságra. Sőt! Némely munkahelyen még bújtatják is az italos em­bert, gép mögé fektetik, alud- ja ki magát! Cinkos. takarga- tás: ma én nézem el neked, holnap majd te ... Az italozás már régen nem magánügy: a bűnügyi, a köz­úti, a munkaügyi szabálysér­tésekben, bűnesetekben, a közösségi szellem megrontá­sában, a magánéletek kátyú­ba jutásában nagyon sokszor vádlott az ital. S noha e cikk témája a munkaügyi ■ bíróság, illetve a munkaügyi viták, pe­rek jellege, elöljáróban e szo­morú statisztikára kellett hi­vatkozni. Arra, hogy valóban intézményesen kell tenni va­lamit, de véleményünk sze­rint minden munkahely köz­ponti intézkedés nélkül köte­lességének tarthatná a követ­kezetesebb, a szigorúbb el­lenőrzést, s adott esetekben felelősségre vonást. Dr. Csernok Gyula, a Pest megyei Bíróság elnöke mon­dotta: oz építőiparban rend­kívül ritka a munkaügyi jog­vita. Jelenthetné-e ez, hogy vállalati szinten oldódik meg minden munkaügyi kérdés? A tapasztalatok bizonyítják, noha legtöbb indok e terüle­ten lenne, a kelleténél ritkáb­ban vojnnak felelősségre fe- gyelfnet sértő embereket. Munkaerőgondjaikra hivat­koznak, ám a gyakorlat el­lentmond ennek, a liberális, elnéző munkastílus sem gátja a munkaerő-vándorlásnak. A kismérvű termelékenység, a munkaidőn belüli lógás, a munkaidő, a munkahét meg­kurtítása sehol nem olyan kéz­zelfogható, mint éppen az épí­tőiparban. Ám megközelíthe­tő a fegyelemsértés bizonyí­tása más oldalról is: rendkí­vül ritka az építőiparban a leltározás, a társadalmi tulaj­don megfelelő kezelésének számonkérése. Ahol magától értetődőnek tartják (cseppet sem természetes!), hogy az ál­lam tulajdonát képező eszkö­zöket vasárnapokra, hétvé­gekre kölcsönadják dolgo- . zóiknak. így tűnik el számta­lan értékes gép, szögbelövő, betonkeverő stb. A lakosság szeme láttára csoportosan Közértbe igyek­vők, munkaruhában ácsor­gók, sört vagy pálinkát iszo­gató dolgozók már hozzátar­toznak az utca képéhez. Bo­csánatos bűn. ha fél napok telnek el bevásárlással, s en­nek ürügyén a semmittevés­sel amíg a Csepel Autógyárban (vagy más nagyüzemben) minden ötszázadik dolgozó­ra jut egy munkaügyi vita, addig a kereskedelemben vagy a vendéglátóiparban minden harmincadikra. Ez utóbbiaknál ekkora lenne a fegyelem? Vagy e terüle­ten ennyivel értéktelenebb a munkaerő? Egyik sem! A kereskedelemben gyakori és rendszeres a leltározás, a különféle ellenőrzés, ezért többségében időben leleple­ződnek a társadalmi tulajdon felelőtlen, gondatlan kezelői, a vásárlókat megkárosítók. Sok­szor egy-egy üzemben, válla­latnál talán nagyobb a kár, mint amiért a következetesen ellenőrzött munkahelyeken sú­lyos kártérítési perek indul­nak, figyelemmel a társadalmi veszélyességre. Az az igazság, még ezeken a helyeken is le­hetne gyakoribb a felelősség­re vonás. Sok leltárhiányra nem derül fény, mert nem te­remtették meg a vagyonvéde­lem tárgyi feltételeit, vagy a létszámhiány miatt rossz a bi­zonylatok kezelése. Sok millió forint vész el például az ÁFÉSZ-eknél, mert nem min­den vezető ismeri, s így nem is alkalmazza' a jogszabályo­kat. A korábbi évekhez viszo­nyítva csökkent valamelyest a munkaügyi perek száma, ami azt bizonyítja, hogy a munka­helyi vezetők megelőző mun­kája vagy helyes döntése ele­jét veszi a pereskedésnek Sei gít.- a viták elsimításában a Jogsegélyszolgálat is, amely gyorsan meghódította létrejöt­tével a dolgozókat. Egy-egy ki. rívó esetben lépték át csupán hatáskörüket (végrendeletben működtek közre, családi vitába avatkoztak, nemcsak tanácsot adtak, hanem ítélkeztek is a bíróság helyett), többségében azonban kiválóan szolgálják az ügyet. Nemcsak a középvezető Mind a vállalatok vezetői­nek, mind a beosztottaknak jó támaszai a munkahelyi döntő- bizottságok. Ritkán fordulnak elő szélsőséges esetek, amikor az igazgatónak kívánják ked­vét keresni, de szűnőben az a szemlélet is: csak a dolgozónak lehet igaza. Munkájuk minősé­gére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy döntéseik 90 százalé­kát adott esetben a munka­ügyi bíróságok változtatás nél­kül jóváhagyják. Legfeljebb azon kell változtatni a dönté­seknél, hogy ne csak a közép­vezetők felelősségét keressék, a vállalatvezetők sem menthe­tőír fel számos esetben. Hiába szúr szemet minden­kinek az utcán söröző munkás, a csoportos bevásárlás a kö­zértekben — az igazi bűnös a vállalatvezetés! Ahol gondos­kodnak az anyagról, és meg­szervezik a munkát, onnan nem hiányozhat, nem lóghat a beosztott sem. Fegyelmezetlen, ség elsősorban olyan munka­helyeken honosodik meg, ahol vagy a gép, vagy az anyagellá­tás akadozik. Ahol előszeretet­tel hivatkoznak az együttmű­ködő vállalat szállításszegésé- re, a kooperáció megsértésére. Állítom, hogy néhány üzem­ben ugyancsak kétségbeesné­nek, ha máról Jiolnapra ponto­san, határidőre szállítana a ko­operáló üzem! Nem hivatkoz­hatnának többé más hanyag­ságára, előbújna rejtekhelyéről saját takargatnivalójuk. Semmi sem drága Akkor is elsősorban a veze­tők felelőssége vetődik fel, amikor egész csoportokat csá­bítanak el fontos munkahe­lyekről: több fizetést, prémiu­mot ígérnek, csak hogy mun­kaerőhöz jussanak. Később, le­het, hogy az ígéret feledésbe merül, de a népgazdaság szá­mára fontosabb munkahely­nek hátat fordító csoport már nem visszakozhat. Különösen szigorúbban kellene ellenőriz­ni a fővárosban tevékenykedő, olykor megbúvó melléküzem­ágakat: valóban népgazdasági, lag hasznos minden, ami égi­szük alatt történik? Nemré­gen írtunk például a szitázás- ról, amely divatmunka lett mostanában. Számos helyen nyomdafestékezik így a trikó­kat, zacskókat, be nem jelen­tett maszekokat is foglalkoz­tatva, sokszor drága giccster- mékkel rontva a közízlést... Az MSZMP XII. kongresszu­sa a jogalkalmazóknak első­sorban azt a feladatot adta, hogy segítsenek a munkafe­gyelem megerősítésében, szi­gorításában. A felsőbb párt­szervek értékelése szerint a Pest megyei jogalkalmazók, s ez esetben a munkaügyi bíró­ságok, ugyancsak helytállnak, a napokban kaptak a megyei párt-végrehajtóbizottság előtt dicséretet. Különösen azért is­merték el munkájukat, mert kiegyensúlyozottan, felelősen szubjektivitás-, kapkodásmen­tesen ítélkeznek. Ha nem is kerül valamennyi munkaügyi vita a megyei bí­rák elé, mégis, ahogyan dön­tenek, az az egyén és a társa­dalom számára elfogadható. Különösen hangsúlyozandó a jelen időszakban, amikor egyetlen feltétele van életszín­vonalunk növelésének: a mun­kahelyi fegyelem szigorítása, a magasabb termelékenység Akik lazasághoz szoktak, ne­hezen viselik el a fegyelme­zést, a felelősségre vonást. A viták esetén megnyugtató a jogalkalmazók mérlegelő ítéle­te, mert sajátos eszközökkel biztosítani tudják a munkavi­szonyból származó jogok és kötelességek egyensúlyát. Az ügyek társadalmi és gazdasági hátterének, a problémákat ki­váltó okoknak Vizsgálatával a maguk módján hozzájárulnak a követelményekben szigorú, de légkörében kellemes mun­kahelyek tömeges kialakításá­hoz. Sági Agnes Tankhajó A közel-keleti konfliktusok után a Szuezi-csatorna kiesésének örökös félelme késztetett arra egyes orszá­gokat, hogy meg­gyorsítsák olaj­szállító flottájuk kiépítését. Képünk egy ha­gyományos, csak olajszállításra al­kalmas épülő óriás francia tankhajót mutat. Neve: „Pierre Guillau- mat”. Diákbetörők a kollégiumból Takarodó után indult a csapat... — Január 12-én követtük el az első bűncselekményt. Ügy indult, hogy kiszökünk a vá­rosba egy kicsit szórakozni. Éjfél előtt, amikor már min­denki aludt, leosontunk a há­lótermekből az első emeletre. A mosdó ablakán másztunk ki a konyha tetejére, onnan már csak 2 méter a járda. Leugrot­tunk. Visszafelé pontosan ugyanezen az úton közleked­tünk, bakot tartottunk egy­másnak, az utolsót pedig fel­húztuk. Eltávozásunkat senki sem vette észre, éjszaka nem volt tanári ellenőrzés a kollé­giumban. A nevelő takarodó előtt, 9 órakor járta végig a termeket, utána aludt. Rács az ablakokon sehol sem volt. Szo­batársaink a szökésről semmit sem tudtak, egyébként is ta­nulmányi eredményeim alap­ján én voltam a szobaparancs­nok. Ficsúr és mítosza És a főnök. Az éjszakai csa­patban. Mert ff. Dénesnek — amint azt a Lisztes gúnynevű másodikos fiú mondta a tár­gyaláson — már i,múltja” volt'.' Ficsúr (H. Dénes) azt mesélte magáról, hogy már első általá­nos iskolás korában részt vett egy betörésben. Ez persze nyil­ván csak a H. Dénes-féle mí­toszhoz tartozott. Az viszont tény, hogy a kerepestarcsai fiú 13 évesen iskolájából légpuskát és magnót lopott. Igaz, ezért is csak ügyészi megrovást, s nem egyévi felfüggesztett börtön- büntetést kapott, amint azt hí- resztelte magáról. De a mítosz ezzel csak tovább gazdagodott, az állítólagos felfüggesztett büntetés' Damoklész-kardja alatt az újabb bűncselekmé­nyek elkövetése a többiekre lenyűgözően hatotf. A gyenge fizikumú H. Dé- nest azonban nemcsak kissé retusált múltja emelte ki a többiek közül. A 16 éves fiú manikűrollóval úgy nyitogatta a lezárt' kocsikat Gödöllőtől Pestig, mint más a spájzajtót. Tetteiben azonban mindig volt valami öncélú vakmerőség is. Egyszer Mogyoródon kifosz tott egy Trabantot. A többiek már rég elhagyták a helyszínt, s osztoztak a zsákmányon, amikor H. Dénes még mindig a műanyag karosszériás kocsi tetején ugrándozott. Akasztó­fahumorát társai szó szerint idézték a bíróságon. A mogyo­ródi eset után fapofával pél­500 vagy 30 Tehát jogos az a megállapí­tás: nem mindig az a hasz­nos, ha a munkaadó békes­ségben él beosztottaival. Ahol nem alkalmazzák a felelős­ségre vonás különféle mód iát. ahol egybemosódik a jó a rossz munkával, a demokrá­cia az anarchiával, ahol nem torolják meg a büntetendőt, az legalább annyira rossz, mintha egy vezető minden ap­róságért mérlegelés nélkül büntet. Érdekes ez a statisztika is: Ki lehet az apja a mű­helyadminisztrátor lány születendő gyermekének? A kérdés egy üzem dolgo­zóinak jelentős részét fog­lalkoztatta. Sokan gyanúba keveredtek, s minthogy a legilletékesebb nem nyilat­kozott, a pletykaáradat apadására bizony sokat kellett várni. ■ Egészen addig, amíg új pletykára adott alkalmat az egyik helyi vezető ma­gasabb munkakörbe helye­zése. Vajon ki kerül a he­lyébe? A találgatás terebé­lyesedett, a „jelöltek” száma csakhamar fél tucat­ra rúgott. Az új kinevezés után pedig jó néhány em­ber járhatott szemlesütve, mert hírek keringtek arról. kinek milyen vaj lehet a fején, ami miatt végül is nem ő lett a főnök. Pletyka Ha azt a kérdést tennénk fel önmagunknak, hogy van-e munkahely pletyka, közhangulatot mérgező, fe­lelőtlen szószátyárkodás nélkül, nehezen mernénk igennel válaszolni. Sokszor a legártatlanabb helyzetekből kerekednek ki embereket meghurcoló feltételezések, amelyek szájról szájra járva „bizo­nyossággá", „konkrétumok­kal" kikerekített történe­tekké formálódnak. Régi tapasztalat, hogy az üzemi, irodai pletyka akkor éli virágkorát, ha ba­jok vannak a munkaelosz- tással, ha a mások befe- ketítésére hajlamos embe­rek túlzottan ráérnek sza­badjára engedni fantáziá­jukat és nyelvüket. Oly­kor az is növeli a plety- kázók aktivitását, hogy a környezetükben dolgozó emberek nem utasítják rendre őket, mert méltat­lannak érzik önmagukhoz, hogy a rosszindulatú plety­katerjesztőkkel szembe- szálljanak. Pedig a pusmogás, a gya­nakvás terjesztése, mások rossz hírbe hozása közér­deket is sért. Ezért a fele­lősen gondolkodó emberek rosszul teszik, ha egy bosszús fintorral vagy egy elutasító kézmozdulattal el­hárítják maguktól a plety­katerjesztők rendre utasí­tásának — szinte mindig hálátlan — feladatát. Cseri Sándor dául csak ennyit mondott: — Volt erre a célra még egy szál gyufám, úgyhogy felgyújtot­tam a Trabantot. , 99 napos sorozat A gödöllői 202. sz. Szakmun­kásképző Intézet — olvasom az ítéletben — azt a szép felada­tot tűzte ki, hogy a nehezen nevelhető, továbbá az olyan fiatalokat veszi fel elsősorban tanulói közé, akiknek lakóhe­lyén továbbtanulási lehetőség nincs. E szép feladatnak meg­felelő nevelési elvek a gyakor­latban — enyhén szólva — nem érvényesültek. A nemes cél így önmaga el­lentétébe csapott át, s nem­hogy a hátrányos helyzetű gye­rekek kerültek valamiféle har­monikus közösségbe, hanem még a korábban kifogástalan magatartású diákok egy része is a bűnözés útjára sodródott. A szóban forgó nyolc kollé­gista bűncselekmény-sorozata 99 napig (1980. január — ápri­lis) tartott, s ez alatt a gépla­katos, villanyszerelő, gázszere­lő és műszerész tanulók fokról fokra mind súlyosabb deíiktu- mokat követtek el. A Ganz Ábrahám utca 3. számból, vagyis a diákotthonból induló „lejtőn” nem lehetett megáll­ni, a kriminológusok szóhasz­nálatával a csoport bűnözői karrierje mindinkább kitelje­sedett. Kezdetben a büntetökódexet még nem, csupán a kollégiumi házirendet sértették meg a 15—17 éves diákok, midőn ké­ső este inni és szórakozni in­dultak a városi vendéglőkbe. (Lisztes /M. János/: — Több­nyire a Rézgombosban ült az egész társaság. A magam ré­széről legtöbbször rumot fo­gyasztottam. Egy-egy alkalom­mal 2 decit.) Felgyújtott autók Később a csapat úgy döntött, jó lenne valami „balhét csinál­ni”. Ezután kezdődtek el a kocsiügyek. ’ Az autólopások, egyáltalán a kocsimizéria a fejlettebb országokban általá ban a fiatalkorú bűnözés egyik jellegzetessége. Ugródeszka az illegalitásba. Colos (B. László): (Az első Zsigulinál Ficsúr zárta rövidre a gyújtást, aztán tettünk egy kört örbottyán fe­lé. Akkor vezettem életemben először. Ha jól emlékszem, csak egy rendszámtábla sza­kadt le.) A gödöllői autólopásokat egy idő után felfüggesztették, s éjszakánként HÉV-vel Kere- pestarcsára, Mogyoródra, Bu­dapestre utaztak újabb kocsi­kért. Így kívánták elterelni a gyanút, hogy a tettesek eset­leg gödöllőiek. Később a ko­csikázás önmagában már ke­vés volt, s egyre durvább, rom­boló-pusztító jellegű bűncse­lekmények következtek. Egy 500-as Fiat vászontetejét fel- téoték. kilincsét leszakították. Majd a mogyoródi Trabant sorsára jutott két Zaporozsec. (Sz. Vilmos: — Ficsúr ötlete volt. hogy gyújtsuk fel a ko­csit. mert így nem marad nyom. Hiába mondtam neki. hogy Ficsúr. nem kell a fe­szültség. ő egy csővel benzint szívott ki a tankból és befúlta az utastérbe, majd meggyúj­totta.) Utolsó lépésként az autókat betörésekkel kombinálták. Az első (mogyoródi) srenk ered­ménye még viszonylag cse­kély volt: egy zsebszámológép, 1800 forint váltópénz, s pár pakli cigaretta. Egy hónappal később-Kerepestarcsán a Fé­sűs kocsmában azonban már 28 ezer forintot találtak, majd csaknem ugyanilyen értékben fosztottak ki egy cinkotai bu­tikot. A divatáruboltból több tucat diszkónadrágot, bőrdzse­kit, hímzett inget vittek el. (Néró /H. István/: A kollé­giumban egyáltalán nem tűnt fel, hogy sok pénzünk lenne, mert betettük a szekrénybe és gondosan beosztotttuk. Szek­rényellenőrzés pedig sohasem volt.) •k A Pestvidéki Járásbíróság dr. Kányádi Gabriella tanácsa együttesen 11 évi és 2 hónapi börtönre ítélte a gödöllői fia­talkorú bűnszövetkezet. Eb­ből 2 év 8 hónap H. Dénesre, 2 év 4 hónap M. Jánosra jutott, ők kulcsszerepet játszottak a bűncselekmények szervezésé­ben és végrehajtásában. To­vábbi öt vádlottat 1—2 év kö­zötti szabadságvesztéssel súj­tott a bíróság, míg a csupán egyetlen akcióban részt vett Zs. Pált pártfogó felügyelet el­rendelése mellett, próbára bo­csátották. Az ítélet jogerős. Babus Endre Kétezren lehettek Szállodakatasztrófa Leszakadt két függőfolyosó, és az alatta táncoló tömegre zuhant péntek este az egye­sült államokbeli Kansas City „Hyatt Regency” szállójában. A mentőosztagok szombat dé­lig 108 halottat és 142 sebe­sültet ástak ki a beton- és vastörmelék alól. Hárman ké­sőbb, a kórházban haltak meg. Az egyenként 45 méter hosszú és 6 méter széles fo­lyosók a Hyatt cég által ta­valy 50 millió dollárért épít­tetett szálloda két szárnyát kapcsolták össze, a második és harmadik emeleten. Az alattuk levő teremben a har- mincas^negyvenes éveket idé­ző, nagy tömegeket vonzó táncos • rendezvényeket tartot­tak minden héten. Pénteken legkevesebb 500-an tartózkod­tak ott; egyes szemtanúk sze­rint azonban kétezren is le­hettek a vendégek. A kataszt­rófa teljesen váratlanul érte a teremben táncolókat — ak­kor ocsúdtak fel, amikor a fejükre omlott az építmény. Először a harmadik emeleti átjáró szakadt le. Mindkét vége elvált a faltól, majd az egész rázuhant az egy szint­tel lejjebb levő folyosóra, és magával rántotta azt is. A szerencsétlenséget követő tizenhárom óra alatt ezernél több tűzoltó és mentő pró­bálta kiszabadítani a romok alatt rekedteket, szállította kórházba a sebesülteket, a halottakat pedig a szálloda mellett ideiglenesen felállított hullaházban helyezte el. He­lyi idő szerint kevéssel déli tizenkét óra előtt emelték fel a leomlott függőfolyosók utol­só roncsdarabját — 31 holttes­tet -szabadítottak ki alóla. Egyelőre nem tudni még, hogy hány halálos és sebesült áldozatot követelt Kansas City történetének eddigi leg­súlyosabb katasztrófáját, minthogy azt sem, mi okozta a katasztrófát. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents