Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-17 / 166. szám
1981. JÜLIUS 17., PENTEK tnr morét Wf/* Konferencia Munkaszervezés A mezőgazdasági munka- szervezés a témája annak, a hétfőn Gyöngyösön kezdődő nemzetközi tanácskozásnak, amelyen 14 ország több mint 200 szakembere vesz részt. A konferenciát rendező Magyar Agrártudományi Egyesület vezetői csütörtökön sajtótájékoztatón számoltak be az előkészületekről és a főbb témákról a technika házában. Amint elmondták, a tanácskozás azért is időszerű, mert a mezőgazdaság iparosodása nyomán a szervezésnek mind nagyobb hatása van a gazdaságosságra; ennek gyakorlati kérdéseit tárgyalják meg a konferencia résztvevői. A legtöbb előadás a gépek jobb kihasználásának lehetőségeit ismerteti. Hazánkban mintegy 1300 féle gép vesz részt a mezőgazdasági termelésben. Viszonylag kevés dolgozik közöttük optimális hatásfokon. Az iparszerű rendszerekben pontosan kiszámított munkamenetrend szerint dolgoznak a gépek. Most az a feladat, hogy általánossá tegyék ezt a munkaszervezési gyakorlatot. Középiskolások Halásztelken Gyümölcsszedő diákok Középiskolás fiatalok segítenek a nyári munkák dandárjában Halásztelken, a Kertészeti Egyetem Tangazdaság gyümölcsöseiben. A Nagy Ilona építőtábor lakói gyümölcsöt szednek és az almáskerteket kapálják. Képünkön: szedik a ni egy- gyet a diákok. A Füszért monopolcikkei Szolid árak — biztos piac Ne legyen se túlkínálat, se hiány A Pest—Komárom—Nógrá4 megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat (közismertebb nevén Fü- szért) első monopolcikke (tehát az első olyan termék, amelyet csak ők forgalmaznak) létrejöttét tulajdonképpen a hiánycikkeknek köszönheti. Gyakoribb, s első látásra is ésszerűbb ennek éppen a fordítottja; vagyis, sok az egyferma vagy hasonló áru, s ezért a termelő és a kereskedő olyannal jelentkezik a piacon, ami csak az övé, amelyet csak ő árusít. Ha ezt aztán megkedvelik a vásárlók, akkor már biztos a piaci előny, s a siker. Nagy húzóerő az érdekeltség — A mi esetünkben két, sőt három tényező egybeeséséről volt szó. Elszürkült, lanyhult az áruforgalmi munka, s ugyanakkor kevés volt, egyes helyeken átmenetileg még hiányzott is az olcsó húskonzerv. A Belkereskedelmi Minisztérium pedig ekkor kezdte el szorgalmazni az ellátás biztonságának növelése érdekében a termeltetést, vagyis azt, hogy a kereskedelmi vállalatok ne csak az ipar kínálatából válogassanak, hanem meghatározott áruféleségeket készíttessenek — mondta dr. Sticzay Jenő, a Pest— Komárom—Nógrád megyei Füszért igazgatója. Nos, ez az előzménye a Debreceni Konzervgyár és a Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat — az 1980. évi OMÉK-on bronzérmet nyert — Debreceni szárnyaskrémének. A 10 dekás sikere után a közületeknek naf yobb csomagolásban is gyártók, s a dobozokon természetesen a termelő és a nagykereskedelmi vállalat emblémája szerepel. A Pest, Komárom és Nógrád megyei boltok mellett a fővárosiakban, sőt egyre több más megyei üzletben találkozhatunk vele, mert közkedvelt termék lett, de a nagykereskedelmi forgalmazása kizárólag a Pest—Komárom—Nógrád megyei Füszért joga. A Füszértnél a következő lépcsőben kidolgozták a monopolcikkek követelmény- rendszerét, ami alapján pontozzák az egyes termékeket. A pontozásos értékelés különben a .monopolcikk létrehozásáért legtöbbet tett dolgozóik jutalmazásához kap döntő szerepet. — Megfogalmaztuk ugyanis a szép elméletet, miszerint szükség van monopolcikkekre. De nemigen, illetve éppen hogy sikerült valamelyest előbbre lépnünk, amíg azokat a kollégákat, akik hatékonyan közreműködhetnek, anyagilag érdekeltté nem tettük. Mióta ez megvalósult, sorozatban születnek a monopol cikkek. S mióta az egyes termelőknél tapasztalható ellenállást is sikerült legyőzni, majd’ minden árucsoporton belül van egy-két új áru. Hasznos közbelépés Sokféle kívánalomnak kell megfelelnie annak a terméknek, amelyre aztán rákerül a Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat emblémája. Csupán az egyes szempontok fontosságának érzékeltetésére: 20 pont jár azért, ha hiánycikket pótol. Ugyancsak 20 pontot érdemel. ha kiemelkedően jó minőségű és tetszetős csomagolású. 5 pont, ha az árrése megegyezik a vállalati irányárréssel. — Kimondtuk, s szigorúan be is tartjuk, hogy csak első osztályú termék lehet monopolcikk. Ha gyengébb, akkor már nem csak a termelő, hanem mi is rossz bizonyítványt kapunk — fűzte hozzá dr. Sticzay Jenő. Túlkínálat esetén az előállítónak is kifizetődik ez a vállalkozás, hiszen így biztos piacra tesz szert. De még nincs mindenből túlkínálat, s egyes gyárak képviselői bizony fel is tették a kérdést: a gyárnak mi haszna származik mindebből? Ilyen volt például a Hajdú megyei Tejipari Vállalat, a kedvelt fagylaltpor készítője. A kereskedelem olyan nagy igénnyel jelentkezett, hogy nem tudták kielégíteni, nemhogy kereskedői monopolcikk készítésére vállalkoztak volna. De sikerült őket is meggyőzni. Szerették volna beindítani a harmadik üzemet is, de nem volt hozzá elegendő pénzük. A Füszért aztán akkor lépett közbe; némi fejlesztési alappal társult, aminek az ára többek között a termék lett. Nem sokat - eleget A monopolcikkek között található néhány különleges igény kielégítésére való is. Mint például a sertéskaraj tokaji boros mártásban és a marhahús vörösboros mártásban. Ezek konzervek, de a jellegzetes konzervíz nélkül. S persze, az árát is megkérik. De már úgynevezett fehér termék, vagyis a szokásosnál egy-két forinttal olcsóbb áru (szerencsemalacos, fehér alapú címke különbözteti meg a többitől) is van a monopolcikkek között. Például a Békéscsabai Konzervgyár készítette négyféle tészta és a szobi gyümölcsfeldolgozó vegyes gyümölcsszörpje. S három különlegesség: egy kisiparos műanyag lábtörlője, s a budapesti MIKÖV felfújható strandlabdája és úszóöve. Ezeken is ott láthatjuk a Pest megyei Füszért emblémáját. — Mih.dggyik áruból tisztes mennyiseget, de nem túl sokat gyártatunk — mondta az igazgató. — Nemrégen csináljuk, alig ismertek, s ezért a jelenlegi igény sem végleges. Különben is, rétegigényekről beszélhetünk, s ebben az esetben különösen fontos, hogy sem tartós túlkínálat, sem tartós hiány ne legyen. Szente Pál KÖZÖS OTTHONUNK Ä város és a környezete Néhány évvel ezelőtt, amikor a város tisztaságáról esett szó, Weisz György Vác tanácselnöke levelekre hivatkozott, melyek szerint az odalátogató szemében Vác az egyik legtisztább magyar város. — Kap-e még ilyen leveleket? — Évente 800—1000 emberrel nő a lélekszám, rohamosan építkezünk, óriási az átmenő forgalom. A rendelkezésünkre álló eszközökkel nem győzzük tisztán tartani a várost, öt éve egyre rosszabb a helyzet. Túl a lakúsok falain Az emberekről és az őket körülvevő környezetről beszélgetünk a város tanácselnökével. A tisztaságról, a sportolási és pihenési lehetőségekről, mindazokról a kérdésekről, amelyek a lakás falain kívül is otthonná teszik a lakóhelyet. Elsőként a kulturált, környezetről, a higiéniáról, a tisztaságról. Nem csak váci sajátosság: ma már csak elvétve jelentkeznek az emberek utcát takarítani, de nem hiszik a város vezetői, hogy erre hivatkozva mentséget lehet találni a szemetes utcákra, parkokra. Ott tartunk, hogy egy kisváros is csak gépesítve oldhatja meg ezeket a feladatokat. De kevés az ilyen célokra fordítható pénz. Nagyobb baj, hogy nem is nagyon lehet hozzájutni efféle korszerű szerkezetekhez. Utcaseprő berendezése több is van a városnak, de ezekhez gyakran alkatrészt nem tudnak beszerezni, s így időnként a locsolás helyett esőt várnak, az el nem takarított port pedig a szél hordja az egyik helyről a másikra. Repül a fenyő az ablakból Ami a költségeket illeti, két éve még majdnem 4 millió forint jutott az utcák takarítására, a megyei tanács által engedélyezett költségvetés szerint idén nem sokkal több, mint kétmillió. Tehát, ahol eddig például hetente kétszer sepertek, arra most csak egyszer lesz energia. Vitathatatlan: az ésszerűség határai között a gazdasági élet minden területén takarékoskodni kell. A közös célokra fordítható pénzek jobb elosztásával gazdaságosabb felhasználásával talán több juthatna a tisztaságra Vácott is. Az embert környezete formálja, s fordítva, a környezet is neveli az egyént. Tény, ami tény, nem dicsekedhetnek a városlakók Vácott sem azzal, hogy megkönnyítik az utcák rendjéért felelős kommunális üzem dolgát. Ezerszámra látni eldobált tejeszacskókat, papírzsebkendőket, ilyen vagy olyan fecniket. Karácsony után jobb, ha jártában, keltében az ember az eget kémleli, mert az emeletes házakból az útra hajigálják a fenyőfákat. Nemcsak itt, de máshol sem ártana egy kis szigor. Talán, ha megbüntetnék a szemetelőket, azokat a háztulajdonosokat, akik ügyet sem vetnek arra, hogy mi van a kerítésük előtt, nagyobb lenne a rend. A természet kivételesen szép környezettel ajándékozta meg ezt a várost. Mellette folyik a Duna, a közelben magasodnak a hegyek, s az elődök is építettek parkokat, ligeteket. Kellemes örökség kötelezne — Ápolják-e ezt a kellemes örökséget? — Az új lakótelepeket mindenütt parkosítjuk. A karbantartásra azonban — mi tagadás —, már nem elegendő az energiánk. A város pénzéből arra telik, hogy évente néhányszor lenyíratjuk a füvet, meglocsoljuk a parkokat. Figyelemre méltó, azonban, hogy Deákvár magánházak övezetében nincs baj, se a tisztasággal, se a zöldnövényzet ápolásával. Jó lenne ezt a tulajdonosi szemléletet máshol is erősíteni. Szívesen gyönyörködik a szem az új, Duna-parti sétányokon, de elszomorodik, ha a Hétkápolna melletti ligetben kószál. — A Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság segítségével építjük az új Duna-parti sétányt, igaz nem olyan gyorsan, mint szeretnénk. A következő években megifjodik a liget is. A tavat még az idén kikotorjuk, kitisztítjuk a körülötte lévő mocsarakat lecsapoljuk. A következő öt esztendő alatt egymillió forintot költünk erre. Az új ötéves terv alatt a város több részét véglegesen rendezzük. Az egyik, az előbb említett Duna-parti korzó, a Földvári téri lakótelep építése, a Forte-gyár és a Lenin út között befejeződik. Itt a patak partja a központi pihenőpark és a sportcentrum. A régi felvonulási épületek helyén kioszkokat, büféket is szeretnénk felállítani. Befejeződik a kórház környékének építése, rendezése is. Kertgyűrű a város kőiül — Milyen lehetőségek vannak a városban a testedzésre a tömegsportra? — Szerte a városban sok kispálya van. Sajnos, azonban a tapasztalatok szerint kevesen élnek a lehetőségekkel. A volt ifjúsági sporttelep kongott az ürességtől, átadtuk az Izzónak, Ügy látom, csak ritkán használják a pályákat Kisvácon és Deákváron is. Talán a formával van a baj, megpróbálunk például teniszpályákat felfesteni, hátha úgy nagyobb lesz az érdeklődés. Döntés született egy régóta vajúdó kérdésben, a városi strandot újjáépítjük, a három medencéből egy fedett uszoda lesz. S még nem is szóltunk a Duna kínálta sport- lehetőségekről. — Az elmúlt húsz évben egész kertgyűrű épült a város köré. — Csak a városi tanács 300 telket adott ki tártós használatra. Legalább ennyi a száma a magántulajdonú kerteknek, telkeknek. Azelőtt ezek a földek túlnyomórészt parlagon hevertek. Most mindenütt virágzik a kertkultúra. S ez már nemcsak környezetvédelmi kérdés, hanem jelentéktelennek nem is nevezhető gazdasági haszon. Csulák András RÁZÓS ÚTON KÉTKFREKIN Egy nyári este Galgahévízen zésünkkor még borsót szedett a határban, szintén a holnapi piacra. Felesége a nyárikonyhában lábat mos egy lavórban. Láthatóan ő is fáradt, ami nem csoda, hiszen egész nap uborkát szedett a kertben, miközben a házi munkát sem végezte el más helyette. A szőnyegekkel borított padlójú szobában beszélgettünk: — Van fürdőszobájuk? — Természetesen. Sötétedik. Bekapcsoljuk a dinamókat a kerékpárjainkon. Egy fiatal házaspár nehéz zsákokkal megrakott kerékpárokat tol maga mellett a Galga partjáról. — Nyolcszáz négyszögöl kertészetem van. A gyerekre a nagyanyja vigyáz — mondja Fekete László, aki villany- szerelőként dolgozik Budapesten. A pénz házra, kocsira kell. Az óvónő, a tanárnő, az autószerelő és még jó néhányan, akiket megkerestünk, szintén nem mozdult ki otthonából, de még a tv-t sem kapcsolta be. ★ Sajnos, a falu egyre arctalanabb. Az elidegenedés nemcsak a hajszolt munkában, de az áruként eladott discó formájában is megjelenik. A művelődési háznak ebből van a legtöbb bevétele. Egyre több 40—50 éves asszonyt százalékéinak le. Ez az életvitel ugvan elsősorban az idősebb generációt jellemzi, de az elköltöző fiatalok természetes adományként veszik az agyon- haiszoltság tárgyi gyümölcseit. Bagón még kiülnek az öregek a ház elé, kispadra, Galgahévízen erre már nincs idő. Szalai Mária— Valkó Béla I ft Ismét nyeregbe szálltunk. Amíg csomagjaink kötözésével bajlódtunk a szokolyai tanácsháza előtt, többen megkérdezték, tudjuk-e hol van az illetékes tisztségviselő, mert szerdán fogadónap. Sehol egy tábla nem hirdette: ezúttal elmarad. Mint hallottuk, beteg lett a fogadónapot tartó. Így azután csalódottan távozott, aki házasságkötést akart bejelenteni, sőt építési engedélyért is Verőcemarosra kellett utazni, de az áramszünet gyakoriságát szóvá tevő helybelit sem hallgatta meg senki. Táncpróbára várnak — Irány Galgahévíz — adtuk ki egymásnak a jelszót. S hűséges társaink — a két csepeli kerékpár —, amelyek eddig kifogástalanul működtek, reméltük, ezután sem hagynak bennünket cserben. Este valóban be is gördültünk rajta a túrái Magyar— Kubai Barátság Tsz központjába, ahol Lévai Ferenc elnököt még munka közben találtuk. Tőle tudtuk meg, hogy nyolc Magyarországon tanuló kubai diáklány dolgozik náluk a meggyesben. Mercedes Chamizo, aki elsőként végzi majd el hazánkban a magyar szakot a baráti országból — József Attila és Móricz Zsigmond szerelmese —, társaival együtt igen jól érzi magát a szövetkezetben. Sokat hallottunk — számosán át is élték — a hangulatos, bensőséges falusi esték- • ről, reméltük, a hagyomány- ; őrzésről nevezetes Galgahé- ; vízen még utolérhetjük ezt ’ az élményt. Tény, hogy a ' nyári dologidőben aligha volt mód ünneplésre, mulatságra . 40—50 évvel ezelőtt. Az sem tagadható, azóta a mezőgaz- . daság óriásit fejlődött. Ezért nem is csupán az egykori at- ■ moszférát, inkább a megváltozott, elméletileg több szabad idővel rendelkező emberi életet szerettük volna látni. De kezdjük az elején. Az időpont: 1981. július 15. A Kodály Zoltán nevét viselő művelődési ház lépcsőin ’ — az épületet maga a nagy zeneszerző és zenepedagógus adta át az ötvenes évek elején — tizenéves lányok és ' fiúk üldögélnek. Táncpróbára várnak. Az idilli képet a festékétől kissé kopott művelő- ’ dési ház ajtajára kitűzött plakát rontja. A felirat Piedonét és discót ajánl programul. r Zárt ajtók — A szatmári és a helyi táncosokat szeretem a legjobban — mondja a 19 éves Ko- j lesza Erika, kit. társai a legügyesebbnek tartanak. ; — Sajnos, egyre keveseb1 ben vannak az együttesben — fűzi hozzá a kerékpárjára támaszkodó Németh Attila, a helybeli KISZ-alapszervezet titkára. Inkább sportolnak esténként. Reménykedve, hogy a fiatalokat az edzettek táborában leljük, sportpálya felé kerekeztünk. A zöld gyep azonban olyan magányos, mint később a művelődési ház. Visszatértünk ugyanis, hogy elgyönyörködjünk a galgahé- vízi tánccsoportban, de csak zárt ajtókat találtunk. A próba elmaradt. Mivel csak kevesen ültek a vendéglőben, benyitottunk a község jó néhány házának kapuján. Mészáros András, a túrái tsz pénztárosa: — Ez a második műszakom. Sietek a krumpliszedéssel, mert holnap a Lehelre és a Bosnyákra szállítok. — És a család többi tagja? — Tamás, a nagyobbik fiam a tv-t nézi, a feleségem befőttet tesz el. Egész nap mosott. Ö egyébként női szabó, itthon dolgozik. A konyhában már celofánnal lekötve sorjáznak a meggybefőttek, a tűzhelyen lecsó rotyog. — Mikor varr? — Vacsora után, ameddig bírom. Házra, kocsira A sokszobás emeletes ház tulajdonosa. Mészáros István, a túrái tsz telepvezetője érke-
